Név: Catherine Payne
Becenév: Cat, Catherine
Kor: 25
Születése hely, idő: 1988-március-20 Las Vegas, Nevada
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Művész
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Ennyire meg akarsz ismerni? Hát most mit mondjak magamról, hm? Na, ne raboljuk egymás idejét feleslegesen. Szóval elég életvidám nő vagyok, aki nem fél kimondani azt amit épp gondol. Továbbá okos is vagyok, s könnyen átvágok embereket. Mit mondhatnék még? Akkor nem sértődöm meg könnyen, de ha megbántanak, nem könnyen bocsátom meg. Néha szeretem provoálni az embereket, de ez csak ilyen rossz szokás, semmi említésre méltó. Néha elkap a depresszió, de hamar átmegy rajtam. Aztán nézzük mi van még itt... Nem gondolod, hogy így is túl sokat mondtam már? Szóval mi a következő kérdésed? Haladjunk...

Külső: Vak vagy? Ezt magad is láthatod. Na jó, elmondom. Szóval akkor. Magasságom, mint te is láthatod, nem vagyok az a nagyon magas nő. Alakom vékony, szinte egész testemen tetoválások találhatóak. Arcom ovális, melyet sötét barna szemek kereszteznek. Hajam hosszú, mely általában hullámosan van leengedve. A sminekm az alkalomtól függ, de szinte mindig a sötét színek dominálnak benne. Ruházatom mindig más. Általában egy laza trikó van rajtam, farmer nadrág meg egy teremcipő. Viszont, amiko fellépek vagy más eseményeken veszek részt, azért jobban adok magamra, mind a hétköznapokon. Nos, remélem megtudtad amit akartál.
Előtörténet: Las Vegas , Nevada
Az egyik legütősebb koncerten vagyunk túl. Igaz, csak vokalista vagyok, de akkor is megtudom különböztetni a jó koncertet a rossztól. Az öltöző felé lépkedem a sötét folyosón, hogy végre egy kicsit felfrissüljek, s egy kicsit kifújjam magam. Bizony, még hosszú lesz a mai éj. Még egy interjú vár rám, amit az én kis öltözőmbe fogunk felvenni. Sosem gondoltam volna, hogy én épp vokalista leszek a világ legnevesebb rockbandájánál. De a dicsőség nem szállt sosem a fejembe, hisz még akármikor vissza kerülhetek a nyomorba, ahonnan érkeztem.
Miközben felfrissítem magam egy üveg hideg sörrel, és egy szál erős cigarettával, meg is érkeik az öltözőmhöz az újságíró. Halk kopogás zökkent ki gondolataimból. Felállok a székemből, majd kinyitom az ajtót, s beengedem a látszólag fáradt, idősebb férfit.
- Na, akkor kezdjünk is hozzá. Mik a kérdései?
Kérdeztem, miközben a férfi leült velem szembe, s a táskájából kipakolta a papírjait, s a diktafont, amire felvette a beszélgetésünket. Bekacsolta a készüléket, majd már neki is kezdett a kérdezgetésbe.
- Nos, akkor az első kérdésem az lenne, hogy mikor kezdett el a vokalista pályát? Mármint nem a bandában, hanem úgy általában.
Felhúzott szemöldökkel néztemm rá, miközben belekortyoltam a majdem buggyadt sörömbe, s egy mély slukkot tüdőztem le a cigarettámból.
- Már jó ideje elkezdtem az éneklést. Körülbelül 13 éves korom óta éneklek.
Az újságíró kihúzta az első kérdést. Úgy érzem magam, mint a bűnözők, akit épp kihalgatnak az őrsön.
- A szülei mit szóltak ahhoz, hogy az éneklést választja?
Ez egy furcsa kérdés, de válaszolok, hisz jobb túlleni az ilyen kérdéseken.
- Mit szólhattak volna? Kiskoromban meghaltak az igazi szüleim, a nevelőszüleim meg nem igazán törődtek velem.
Ez így volt igaz. A szüleim 9 éves koromban meghaltak egy autóbalesetben. Nevelőszülőkhöz kerültem, akik egy cseppet sem törődtek azzal, hogy velem mi van. Igazat megvallva leszartak.
- Mikor csatlakozott a bandához?
Gondolataimból ismét egy kérdés zökkentett ki. Mivel a cigim elégett, így a tükröm előtti hamutartóba dobtam a csikket.
- Napra pontosan nem tudom, de körülbelül 4 éve csatlakoztam hozzájuk.
Bizony az elmúlt 4 év életem legszebb évei voltak. Megtaláltam önmagam, s a helyem a világban. Közben kopogás hallatszott az ajtón ismét. A menedzser volt az, hogy nem sokára ideje lenne mennünk.
Fogalmam sincs, mit akarhat, de azt hiszem fontos.
- Milyen a kapcsolata a tagokkal?
Komoly arecal néztem az újságíróra, akit látszólag egy cseppet sem érdekel, hogy engem faggat, de azért válaszolok, hisz nem akarok bunkónak tűnni.
- Nem gondolja, hogy ez csak rám tartozik? De a kapcsolatom a tagokkal jó, s ennél többet nem árulok el.
Néztem rá komolyan, hisz semmi közük hozzá. Ez csak rám tartozik.
- Még két kérdés és végeztünk is. Szóval, akkor az első kérdésem. Nem bánja, hogy csatlakozott a bandához?
Flegmán néztem a férfira. Hogy kérdezhet ilyeneket?
- Nem, nem bánom. Miért bánnam? Ez egy felesleges kérdés.
Ez költői kérdés volt, s nem vártam hogy válaszoljon rá.
- Az utolső kérdésem. Milyen a kapcsolata Ville-vel?
Az előbb letisztáztam, hogy erről nem beszélek. Ez már a magánéletemben kotor. Ronda újságíró.
-Az előbb mondtam, hogy ezt a témát nem fogom boncolgatni, főleg nem itt, s nem magával.  De annyit elárulok, hogy ő vele is jó a kapcsolatom. Haveri kapcsolat van köztünk s ennyi. Semmi több, s gondolom nem is kevesebb. Most ha megbocsájt mennem kell. Viszlát.
Ennyivel el is intéztem, majd megvártam, amíg összeszedi a dolgait, s kifárad az öltözőmből, majd én is csatlakoztam, s elhagytam az öltözőt.