Ismeretlen feladó

Tárgy: Ismeretlen feladó 21.09.13 9:57

Azért vannak jó oldalai is annak, ha az apád befolyásos üzletember, és ha elég sokat ülsz a gép előtt, hogy ismerj mindenféle okos fickókat, akik képesek még egy hotel belső rendszerébe is könnyű szerrel bejutni. Hát persze, hogy nem tudtam kiverni a fejemből a szőke bombázót. Van ember a talpán, akinek ez menne? Oké, biztosan van, vagy olyan, akinek ő is csak egy a sok közül, de én nem ilyen vagyok. Talán kicsit túl elvarázsolt és talán ki fog akadni tőle, de azért remélem hogy nem. Nem nézek híreket, valahogy sose kötöttek le, az olyan felnőttes dolog, de aznap este óta minden áldott nap bekapcsolom a tv-t, és bár nem igazán jut el érdemben az agyamig az infotömeg, amit elmondd, de legalább ott láthatom. Kellett azért egy kis idő hozzá, mire vettem a bátorságot, hogy ezek alapján utána járjak kicsit annak, hogy hol lakik, mikor van otthon stb. stb. Na persze meg sem fordult a fejemben, hogy beállítsak hozzá, nem annyira nem vagyok bátor. No meg arra is idő kellett, mire rászántam magam, hogy azok után visszamenjek a teázóba. Erősen tartottam attól, hogy két lábbal fognak kirúgni, ha csak meglátnak az ajtóban, de végül nem ez történt, talán mert egyedül mentem és mert az apám neve túlságosan elrettentő ahhoz, hogy esetleg rosszul bánjanak velem. De elkanyarodtam kissé. A lényeg, hogy nem kellett más, csak egy termosz, amibe belekerülhetett még melegen a tea, és pár mandulás süti. Hiszen meg sem kóstolta őket, olyan gyorsan lelépett, hogy követni is nehéz volt a dolgot, főleg abban az állapotban, ahogy hagyott. Viszont sikerül kiderítenem a címét, és az már nem jelentett gondot, hogy egy futárcéget felbérelve azonnal, még melegen a tea és a süti szépen becsomagolva, masnival átkötve dobozba kerülhessen, és végül nála landoljon. Annak is utána jártam, hogy aznap mikor esélyes, hogy otthon legyen, lényegében a céget úgy állítottam rá a dologra, hogy személyesen vegye át, egyszerűen csak tudni akartam, hogy mi lesz a reakciója a doboz láttán. A többit persze nem fogom megtudni egy előre, hiszen nem a srác előtt bontja majd ki.
Az időpont eljött, tehát a futás kopogtat az ajtón, és a szépen becsomagolt dobozt adja át. Nincs rajta feladó, ha nem felejtett el, akkor tudni fogja, hogy tőlem van igaz? Kétlem, hogy túl sok pasi lenne, aki akkora marha, hogy egy teaházba viszi el. A legtöbben gondolom megdöntik egy kocsiban, vagy egy wc-ben, folyosón, hotelszobában, tudom is én, hogy megy ez! A futárt tényleg csak arra kértem meg, hogy adja át neki, nézze meg a reakciót és semmilyen körülmények között ne árulja el, hogy ki a feladó. Nem olyan bonyolult feladat és elég szép összeget kapott, hogy ne is rontson el semmit. A többi pedig már álmaim asszonyán múlik. Túlzás lenne így fogalmazni? Nem hiszem, kölyök vagyok és tényleg konkrétan belemászott a fejembe, annyira hogy totál képtelen vagyok kisöpörni onnan azóta.

Tárgy: Re: Ismeretlen feladó 24.09.13 20:17

Ma nem kellett bemennem a stúdióba, amin igazából meg sem lepődök. Egyre kisebb a nézettsége az éjféli híreknek, ami egyenlő a becsődöléssel. A hat órási hírekre már megtalálták a helyemre rég a megfelelő dögös bögyös hatvanötös fekete macát, én pedig azóta -ha fogalmazhatok így-, egyre mélyebbre kerülök abban a bizonyos süllyesztőben. Már mindenre felkészültem. Nem fogok túlzottan meglepődni, ha majd egyik nap kapok egy levelet, amiben felbontották velem a szerződést, és ami egyenlő lesz azzal, hogy kirúgtak. Talán okos döntés lenne, ha megspórolnám a főnöknek a papírmunkát, és még azelőtt benyújtanám a felmondásomat, hogy ő szólítana fel arra, hogy hagyjam el a stúdiót, de... olyan baromira nehéz egy ilyen komoly, talán az egész életedet -ha azt nem is, de az anyagi hátteredet biztosan-, megváltoztató döntést hozni. Annyi emlék köt oda, a stábhoz, hogy képtelen lennék csak úgy ripsz-ropsz megválni tőlük. Ráadásul ez volt életem állása! Ezért jöttem ide a farmról, és hagytam cserben a szüleimet a nővéreimmel együtt. Én voltam a szerencsét próbáló, törtető, optimista kislány, aki izgalmakra és hírnévre vágyott Vegasban, és végül mi lett belőlem?! Egy lecsúszott, a karrierje macskaköves útjának legvégét taposó, mániákus, hamarosan munkanélkülivé váló szexfüggő, akinek a világ összes férfia se lenne elég arra, hogy kielégítsék a vágyait.
-Ki a hóhér az ilyenkor...? - Térek magamhoz váratlanul az önsajnáltató gondolataim rengetegjéből, ahogy meghallom a kopogtatást. Remélem, hogy nem valaki olyan, aki előtt szégyellenem kell a rózsaszín pamut köntösömet, az elefánt fejet ábrázoló plüss mamuszomat, és a nem éppen vonzó, csomókban álló hajamat a kék táskákkal együtt, amik a szemeim alatt virítanak, és arról adnak tanúbizonyságot, hogy már jó ideje nem sikerült egy jót aludnom. A kiürült fagyis bödön -rossz belegondolni, hogy mennyit bezabáltam-, valahol az üveg dohányzóasztalomon végzi a cigi csikkekkel teletömött hamutálban -újonnan ismét rákaptam a bagóra-, én pedig lassú, ráérős csoszogással indulok el a bejárati felé, két ujjaim között lazán csavargatva egy újabb szálat. Bár teljesen fölösleges, de már csak megszokásból is igazítok egyet a hajamon -amitől, ha ez lehetséges, csak még tragikusabbá válik az egész-, aztán mindenre felkészülten ajtót nyitok.
Megkönnyebbüléssel vegyített értetlenség lesz úrrá vonásaimon, ahogy félig felvont szemöldökkel a futár srácot mustrálom, majd a kezében tartott dobozt, amin nincs feladó.
-Rushtól jött? Mert ha igen, és ha ez megint valami visszavágó, akkor vidd vissza a feladóhoz, és üzenem neki, hogy: Kenje a hajára! - Kopogtatom meg öklömmel a doboz tetejét, miközben már a számban füstöl a jól megérdemelt szálam.
-Tudod mit? Add ide! Várj meg itt... - És ezzel már kapom is ki a megszeppent kölyök kezéből az ízlésese kinéző dobozt, és annak reményében indulok el vele a konyhába, hogy ha kibontom, nem fog benne robbanni semmi olyan, aminek nem kéne. Meg olyan se aminek kellene... Egyszóval, a doboz végül valahol a pulton köt ki, és miután minden oldalról alaposan megvizsgálgattam, és a cigi is leégett már a számban, erőt veszek magamon, és feltépem a szalagot, hogy végre fény derülhessen a dobozban rejtőző titokra, ami jobban megdöbbent, mint bármi más, ugyanakkor kellemes, régen nem érzett bizsergést indít el az egész testemben.
-Te kis mocsok... - Nevetek fel halkan, némi megkönnyebbüléssel. Tény, hogy többre értékeltem volna az igyekezetét, ha Ő maga lett volna személyesen a szorgos kezű kis futár fiú, de így talán sokkal izgalmasabb az egész. Legfőképp az, amit a sütiért és teáért cserébe küldök neki.
Gondolkodás nélkül indulok meg a szobába, hogy ott előhalászhassam azt az ominózus, csipkés, fekete harisnyakötőt, ami azon a bizonyos estén is rajtam volt, és ami a jelek szerint nagyon is beindította. Van elég fantáziája ahhoz, hogy tudja, hogy mihez hasznosíthatja majd egy magányos estéjén, amikor éppen rám gondol.
Az arcomon lévő elégedett, ugyanakkor ravaszdi mosoly letörölhetetlen, miközben kicserélem az ajándékomat az övére, és gondosan visszacsomagolom a dobozt, amit aztán egy kis borravaló kíséretében adok át a futár fiúnak, megbízva őt azzal, hogy kézbesítse a küldeményt Hamupipőke hercegének... Nahát nahát!