Név: Angelo Aberto
Becenév: Angie (gúnynév) Angelo, Al, Bohóc
Kor: 29
Születése hely, idő: 1984. szeptember. 3, Róma  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: körözött
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem: Nézd ezt a rózsát! Milyen szép, nemde bár? Tetszik neki, hogy ő a legszebb, a legcsodálatosabb és nem is ellenkezik. Kívánja, hogy mindenki odamenjen és azt mondja:"Ez igen, szeretem az ilyen virágokat! Bárcsak nekem is lenne ilyenem!" De amint hozzáérsz, huss! Úgy megszúrja az ujjad, hogy nem mersz többet hozzányúlni. Látod ő is olyan! Ne is próbáld újra megfogni! Nem jársz vele jól. És látod mi van itt? Pontosan a bakancsom ami most széttapossa! Jegyezd meg lányom, ne légy olyan mint egy rózsa! Ne zavard el magadtól az embereket! Élj velük és szép lesz az életed! Persze, mondom én, aki a rács mögül beszél hozzád. Aki könnyeket ejt érted. Akit megaláznak és mégis nevet rajta. Akinek az arcát tetoválás takarja, csak azért mert nem tudta elviselni az arcát. Ne nézz az ő szemébe! Élj boldogan!

Külső: Hiába tagadom, nem vagyok magas. Alig érem el a százhetven centit. Pontosan százhatvannyolc centiméter magas vagyok. Fél göndör, vállig érő sötétbarna hajam van. Arcomat több heg fedi, ezért ezek kopottas tetoválással vannak elfedve. Mindkét szememnél függőleges fekete csík, a szám mintha csak örökre mosolyra állna. Végül is a felfelé ívelő sebek is ezért lettek. Mosolyogni kell. Fekete ruhákat hordok mindig. Semmi mást. Kezeim kesztyűvel fedem el.

Előtörténet:

"Tavaszi szélben alszik a rét,
hold dédelgeti fák levelét.
Méh is elrakta kis kosarát,
sárga kabátot vesz fel a nád.

Mákvirág hunyja szép szemét,
esti ruhába bújt az ég.
Mókusgyerek is szendereg,
szellő járja a kerteket."

Ezt a dalt dúdolgattam miközben kiléptem a társaimmal a furgonból. A ballonkabát alatt, a lefűrészelt sörétes puska egy tokba bújt meg. Az oldalamon vagy tucatnyi kés lapult, készen rá, hogy bármelyik másodpercben elvágja valaki torkát, netán megunva eddigi sanyarú életem, ledöfjem magam. Zörögtünk a fegyverektől, Brodey a társam, mellkasán több töltény is zavaró hanggal zörgött. A szememből félresöpörtem egy kósza tincset miközben kinyitottam a bank ajtaját és beengedtem a fiúkat. Négyen voltunk. Angelo, a Bohóc, Brodey, a Mókus, Kreegs, mint Chaplin és Wendy, mint Marilyn Monroe. A maszkjaink alapján neveztük el magunkat. Én személy szerint kisminkeltem magam, bár ez csak annyiból állt, hogy a szememnél lévő csíkokat kékre, míg a számnál lévőket vörösre festettem. Amint beléptem az oldalamon lógó pisztolyhoz nyúltam.
A puska ráér később.
Elsőnek a biztonságit lőttem le. A zajra felkapták a fejüket az emberek és sikítani kezdtek. Brodey végzett a második őrrel, addig Kreegs és Wendy bezárták az ajtót. Én félresöpörtem az egyik asztalról a rajta lévő cuccokat majd felállva belelődöztem a levegőbe. Szép, nyugodt hanggal kezdtem.
- Kérem, feküdjenek a földre.
Még mindig sikítoztak. Elhúztam a szám. Brodey hozzám szólt.
- Szerintem kicsit, hangosabban beszélj!
Ekkor felemeltem a hangom, szinte üvöltve rontottam rájuk.
- Azt mondtam: KUSS!!!
Erre aztán beállt a csend. Csak ilyenkor vettem észre, hogy a pult mögött álló bankár, már halott. Fel se tűnt. Mosolyogva fordultam a kis közönségem felé.
- Ugye, milyen egyszerű? Az emberek világ emlékezetük óta, rabszolga sorsa vannak utalva. Szinte kívánják az életük e részét! A kárhozott fajzatok nem érdemlik meg az életet.
Azzal egy közelben kúszó nőre emeltem a pisztolyt.
Bumm-bumm!
Holtan terült el. Az arca az értetlenséget sugározta felém. Leszálltam az asztalról és a holttest mellé lépdeltem. Eközben Brodey egy fickót ölt meg, aki elindult felém. Nagy eséllyel megakart állítani.
- Hát nem nevetséges? -kérdeztem a holttestet.- Azt hitted, hogy egy könnyű napod lesz, erre bumm! Egy őrült lelőtt! Hát nem fantasztikus?
Fél kézzel megemeltem a nőt. Apró termetű, idősödő nő volt. Nem volt nehéz, alig lehetett negyven-ötven kiló. Felültettem az asztalra, ami előzőleg én álldogáltam. Morbid látvány volt ahogy véres fejjel bámult az előtte félve elterülő közönségre. Én pedig megálltam mellette majd ránézve megcsóváltam a fejem.
- Nem tudom miért félnek ettől a hölgytől. Hiszen csak úgy duzzad az élettől!
Ekkor fülsértő sikítozást hallottam. A hang irányába fordultam.
- Oké srácok nem kell mindenkit megölni. Menjetek rabol...
Ekkor észrevettem a hang forrását. Egy alig öt éves kisfiú. Wendy az anyjától rángatta el a hajánál fogva, míg Kreegs az említett nőt készült agyon lőni.
- Mocskos kurva! Megmertél harapni? Kinyírlak baszd meg!
Ekkor lőttem le az első társam. Kreegst halántékon találtam. Mivel szorosan a pult előtt állt, én pedig valamivel mögötte, a bal orrnyergén bukkant elő a golyó majd csapódott a falba. Wendy értetlenül bámult rám. A vőlegényét lőttem le. Ekkor fordultam a lány felé. Arcom eltorzult a dühtől.
- Hagyd őt, békén! -ordítottam és lőni kezdtem a nő felé.
Wendy elengedte a kisfiút és a földre vetette magát. Apró gépfegyverét felém tartotta majd tüzelni kezdett. Az egyik golyó a vállam súrolta, de ezenkívül mind a mögöttem csodálkozva bámuldozó Brodeyba talált. Ekkor már hallottam a rendőr autókat is. Elnéztem a nagydarab társam felé. Tudtam, hogy golyóálló mellény volt rajta, de féltem, hogy meghalt. Szerencsére túlélte, bár úgy tátogott mint egy partra vetett hal.
Szépen előhalásztam a puskám és a jobb kezembe tettem. A balban a pisztoly engedelmes fegyverként lapult. A földön fekvő lány felé futottam. Ő eközben eldobta a gépfegyvert és a kabátja alatt lévő késsel rontott rám. Rálőttem a puskámmal.
BAMM!
Wendy sikítva zuhant a földre. Hihetetlen, hogy túlélte! De immár veszített. Kihasználva kábultságát fölé álltam. Arccal a padlón volt. Ráléptem a hátára majd ráfogtam a pisztolyt.
- Bűnhődj, ribanc és reméld, hogy Isten megbocsát!
Azzal az egész tárat a fejébe eresztettem. A test egypárszor vonaglott majd elcsendesült. Hirtelen túl nagy csönd lett, csupán Brodey ziháló légzését hallottam. Ekkor már kopácsoltak az ajtón a zsaruk majd az ablakon próbálkoztak bejutni. Elpillantottam a gyerek felé. Az anyja ölébe feküdve sírt. Penge vékonyságúra húzódott a szám majd átugrottam az egyik pultot. Tudtam, hogy hol van a hátsó kijárat. Ott még nem voltak a rendőrök.

Köszönöm szépen!