Név: Lisa Wendy Fear
Becenév: Lisa, Wendy
Kor: 23
Születése hely, idő: 1990. November 19., Nevada, Las Vegas, USA.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: körözött
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Élvezem amit csinálok. Rémesen együttműködő vagyok. Persze nem éppen a rendőrökkel. Szeretem, ha én irányítom az életem, nem pedig valaki más. Két dolog van, amit az életben nagyon szeretek. Az a fegyverem és persze a rendőrök. Ugyanis nagyon szórakoztató, amikor a kihallgatások során semmit nem tudnak felmutatni ellenem. Nem szeretek annyira ragaszkodni a dolgokhoz és reálisan tekintek mindenre. Szeretek gúnyolódni az embereken, de nem képzelem azt, hogy én jobb vagyok náluk. Nem szeretem a feltűnést, de egy jó kis balhéban én is benne lennék.
Külső: Szőkésbarna haj, kékes szem és egy bájos mosoly. Ennyi elég ahhoz, hogy megtévesszek valakit. Az ártatlan pofika és a szerény ( Vegashoz képest szerény ) öltözködés nem vonja fel senki figyelmét. Átlagos magasság, átlagos súly. Hófehér bőr, sima arc. Se piercing se tetoválás. Semmi kirívó. Én legalábbis így látom magam. Mások szerint túl tökéletes vagyok. De persze ha tudnák az igazat!

Előtörténet: Las Vegasban születtem és itt is nőttem fel. A családommal semmi gond nem volt, nem voltak viszályok se rossz szokások. Mi voltunk a tökéletes mintacsalád. A jegyeimmel semmi gond nem volt, egészen 9.-es koromig, amikor váratlanul rendőrök vittek be kihallgatásra. Egy gyilkosság miatt vittek be, amit állítólagosan én követtem el. Vagy tíz ember állította, hogy látták, hogy én öltem meg azt a férfit. Nem is kell említenem, hogy még azt sem tudtam, hogy kiről volt szó. De persze vittek is be a börtönbe. Egy rendőr vitt volna be, csakhogy autóbalesetet szenvedtünk a börtön felé menet. Valaki a kocsira lőtt, aminek következtében az az árokban kötött ki. A rendőr meghalt, én pedig elmenekültem. Azóta is köröznek gyilkosságért. A szüleim belepusztultak abba, hogy én körözött bűnözővé váltam. Édesanyám szívrohamban halt meg, édesapám pedig öngyilkos lett anyám halála miatt. Szóval se családom nem volt, se barátaim se senkim. Egyetlen helyre mehettem csak, mégpedig egy Las Vegas-i Motelba. Ott találtam egy kiadó szobát. Azóta is ott van a búvóhelyem. A pénzemet gyilkolással szerzem. Nem volt más lehetőségem. Hiszen se pénzem se semmim nem volt, csak egy fegyver, amit még a halott rendőrtől vettem el. Így csak annyi a dolgom, hogy megmondják nekem kit kell megölni, kifizetnek, én pedig végzem a dolgomat.
Nem volt senkim, akire támaszkodhattam volna. Az egész gyerekkorom el volt rontva azzal a kis gyilkossággal. És én megesküdtem, hogy megtalálom azt, aki rám kente az egészet. Megtalálom és véres bosszút állok rajta. Bárki is legyen az, biztos, hogy nem a kedvesség vezérelte, amikor rám kente az egészet. Azt sem tudom, hogy néz ki. Mi a neve. Hol van, vagy hogy él e még. De ha él és én megtalálom, az biztos, hogy azt is megbánja, hogy a világra jött.
Addig is szórakozom egyet a zsernyákokkal, akik még mindig engem gyanúsítanak. Kihallgatásra hurcolnak, de egyik sem tud engem börtönbe juttatni. Nem is értem, hogy lehet, hogy a rendőrök ennyire vakok ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy nem én vagyok a gyilkos. Na persze azóta gyilkoltam már. Igaziból. De azokról senki semmit sem tud.