Név: Amy Ware
Becenév: Amy, Am, Mia
Kor: 20
Születése hely, idő: USA, Jacksonville, 1993. július 25.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: művész
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Az a típus vagyok, aki bármit megtenne az elismerésért. Sok mindenen keresztülmentem, míg el nem jutottam a mostani pozíciómhoz. Ahhoz, hogy híres modell lettem. Ennek ellenére nem egy beképzelt libának kell elképzelni. Egyáltalán nem verem nagydobra a hírnevemet, csupán azon vagyok, hogy megtartsam és növeljem. Igaz, hogy amióta modell vagyok sokkal több lett az önbizalmam és magabiztosabb is vagyok, de akkor sem vagyok beképzelt. Közvetlen típus vagyok, könnyen alakítok ki új kapcsolatokat, amiket meg is tartok. Hiszékeny, félrevezethető is vagyok, ha a barátaimról van szó, vagyis nem látom a fától az erdőt… Az is csak huzamosabb idő után szokott feltűnni, ha kihasználnak, ezért talán egy kicsit rossz emberismerőnek mondanám magam. Segítőkész vagyok, szeretek segíteni másoknak, legyen szó bármiről is. Szeretem a kultúrát, a művészeteket, de az őrült buliknak sem mondok nemet.

Külső: Félhosszú, sötétbarna hajam van, amit általában egyenesen, kiengedve hordok. Barna szemeimet szempillaspirállal és szemceruzával szoktam kiemelni. Szeretem az erősebb rúzsokat, mint a piros vagy a sötétebb rózsaszín, de a feketét azt inkább nem próbálnám ki. Az már túl merész húzás lenne. Mindenem a divatos öltözködés, és a nőies stílus. Ha farmer nadrágot veszek fel, akkor is inkább a nőies viselet felé hajlok. Sportcipőkből számomra csak az újabbak léteznek, amik már magassarkúak. Persze, amikor sportolok vagy ilyesmi, akkor rendes sportcipő van rajtam, bár ez egyértelmű. Vékony alakom van, ez annak is köszönhető, hogy imádok úszni és naponta futni járok.

Előtörténet: 1993. július 25-én születtem Jacksonville-ben. Anyukámra nem emlékszem, mert két éves koromban meghalt, de azt tudom róla, hogy gyönyörű modell volt. Ezért én is modell akartam lenni. Apukám cégigazgató, így a felsőbb rétegbe tartozunk, és anyukámat leszámítva semmiben sem szenvedtem hiányt. Amikor hat éves voltam, apukám újranősült, egy szép (de nem annyira szép, mint anya) modellt vett el feleségül. Angie mindig elvitt magával mindenhova, nagyon kedves volt velem és élvezte, hogy a fogadott lánya is modell szeretne lenni. Azt mondta, hogy még sikeres is lehetnék, mert olyan szép arcom van. Az iskolában kitűnő tanuló voltam emellett, amikor csak tudtam, elmentem Angie-vel a fotózásokra, divatbemutatókra és mindenhová, aminek köze van a modellkedéshez. Nagyon szerettem azt az időszakot, aztán jött a fordulópont. Az egyik fotós mondta, hogy épp egy fiatal, ismeretlen arcra lenne szüksége az egyik fotósorozatához, és én tökéletes alany lennék. Angie akkor örült a legjobban, hogy elvitt egy divatbemutatóra. Azt hiszem, azért a napért mindig hálás leszek neki. Szóval megtörtént az első fotózásom, akkor csak 16 éves voltam. Az után pedig, mint derült égből villámcsapás, többször is felkértek fotósorozatokhoz. Magántanuló lettem, de még midig kitűnő voltam. Szabadidőm alig volt, és barátok terén sem volt túl nagy választási lehetőségem. Csak a fontos embereket ismertem, azokat, akik segítségével feljebb juthatok a ranglétrán. 18 éves voltam, mikor újabb sorsdöntő ponthoz érkeztem. Angie hossza intézkedések után elintézte, hogy végre egy divatmagazin fő modellje legyek. Azt viszont nem árulta el, hogy milyen áron kaphatom meg a munkát. A fotóssal és a lapszerkesztővel külön-külön találkozók voltak megbeszélve. A fényképész pedig azt mondta, akkor véglegesíti a lapszerkesztőnél, hogy megfelelek, ha lefekszek vele. Nem tudtam mit csináljak, hiszen az álmomról volt szó, arról, hogy anyu nyomdokaiba lépjek, ezért belementem a dologba. Meg is kaptam a munkát, ami után a lap leszerződött, a fotóssal pedig egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Én legalábbis úgy éreztem. Beleszerettem a férfiba, akin a jövőm múlt, és ő csak úgy tekintett a kapcsolatunkra, mintha az barátság lett volna némi extrával. Nem tudta, hogy én mit éreztem iránta. Másfél évig voltam a lapnál modell, most épp Las Vegas-ban vannak felkéréseim, így ott lakom. A fotósomról viszont nem tudok elfeledkezni, szerettem. Tényleg szerettem, és jó lenne, ha tudnám, ő érzett e irántam valami többet, mint szimpla barátság. Talán a sors újra összehoz minket, és kiderül, hiszen bármi megtörténhet még…