Név: Rocco Manigrasso
Becenév: Babaarcú, Rocky, Digó
Kor: 25 év
Születése hely, idő:1986. 09. 22. / Milánó
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: ex-elítélt
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Igazi olasz. Viselkedésmódja temperamentumos, érzelmileg erősen túlfűtött, szenvedélyes. Kedveli a társaságot, szeret új ismeretségeket kötni, partnerével előzékeny, udvarias (természetesen nem mindenkivel). Imádja a nőket, sűrűn keveredik egyéjszakás kalandokba, a tartós kapcsolatokat azonban egyelőre kerüli. Szeret a társaság középpontja lenni, bőbeszédű, sokszor hevesen gesztikulál, miközben beszél. Emellett eléggé hiú, gyakran meggondolatlan. Ha balhéra kerül a sor, Rocco nem szórakozik, bármekkora ellenfélnek nekiugrik, nem törődve a fizikumbeli különbségekkel. Kicsapongó életet él, kedveli a szerencsejátékokat, és az italt sem veti meg. Rengeteget dohányzik, szinte egyiket szívja a másik után. Mivel csak néhány hónapja él az USA-ban nyelvtudása nem tökéletes, akcentussal beszéli a nyelvet, és sokszor használ olasz kifejezéseket, amikor nem jut eszébe az angol megfelelőjük.

Külső: Rövid, bezselézett szőke haj, kék szem, átható tekintet; a ’csajok kedvence’ kategóriába sorolható fickó. Markáns álla a védjegye. 183 cm magas, súlya kb. 80 kg. Elég kidolgozott felsőtesttel rendelkezik, ezt a rengeteg edzésnek köszönheti. Testén két tetoválás található, az egyik a hátán (stilizált sárkány figura), a másik a bal vállán (acélszív, rajta felirat: Fu il tuo bacio a rendermi immortale (a csókod volt az, ami halhatatlanná tett).

Előtörténet: Szóval kíváncsi vagy az életemre? Elmondom, hogyan kerültem Vegasba, de a gyerekkoromról nem érdemes túl sok szót ejteni, ugyan olyan volt, mint bármelyik átlagos kölyöké. A szüleim járattak iskolába, amit el is végeztem. Nem vagyok egy idióta digó, ahogyan sok jenki gondolja ebben a városban. A bátyámmal, Lucával jópár balhét megcsináltunk fiatalabb koromban, kb. 15-16 éves lehettem, mikor először bunyóztam. A csóka nálam vagy kétszer nagyobb volt, de kiütöttem, amire Luca nagyon büszke volt. Ezután énis elkezdtem járni vele kondizni, és szűk két év alatt szépen kigyúrtam magam. 17 évesen elkaptak a zsaruk, amikor füvet szívtunk néhány haverommal a parkban. Ha apám nem perkálja le a váltságdíjat, simán lecsuktak volna. Ezután a sorozatos balhéim miatt egyre romlott a kapcsolatom a szüleimmel. 18 éves koromban, érettségi után elhagytam a szülői házat és albérletbe költöztem. A bátyámmal is megszakadt a kapcsolatom, azóta nem találkoztunk. Ekkoriban alkalmi munkákból éltem. Nem sokkal később az egyik helyi mulatóban megismerkedtem Camillo Martellivel, aki tagja volt az egyik nápolyi bűnszervezetnek. Tetszett, hogy úgy ki van tömve, akkor úgy tűnt, hogy a maffiózók élete csodás lehet. Degeszre keresik magukat, miközben szétrúgnak néhány segget. Barátságot kötöttem Camilloval, és hamarosan elutaztam vele Nápolyba, ahol csatlakoztam a helyi maffiához, mint verőlegény. Kezdetben tényleg remek volt a maffiában. Sok pénzt kerestem, és kezdtem felkúszni a ranglétrán. Azonban később elfajultak a dolgok. Megviselt, hogy annyi ártatlan embert kellett agyba-főbe vernem, mert mondjuk nem fizették a védelmi pénzt. A csúcs az volt, amikor egy vén zsidó boltoshoz mentem a pénzért. Velem volt egy másik srác is, de ő nem jött be velem, hanem a kocsiban várakozott. Bementem az öreghez, és nyugodt hangon megkértem, hogy adja oda a dohányt. De a vén csatalovat nem abból a fából faraghatták, aki szó nélkül odaadja a nehezen megkeresett pénzének egy részét. Valamit szöszmötölt a pult alatt, aztán előkapott egy kib.szott kétcsövű vadászpuskát, és rám fogta. Nem sok választásom volt, vagy ő, vagy én. Agyonlőttem, mivel az öreg elfelejtette kibiztosítani a puskát, így volt időm fegyvert rántani. Nem tudom, hogy jól cselekedtem-e akkor. Megtehettem volna, hogy csak megsebesítem, és lelépek. Az az ember a vagyonát védte, ha úgy vesszük teljesen ártatlan volt. Rettenetesen megviselt ez a dolog, keményen inni kezdtem, aminek az lett az eredménye, hogy kivetkőztem magamból, nem érdekelt semmi és senki, csak a pia és a mértéktelen szórakozás. A főnökeimnek hamarosan feltűnt a dolog, ugyanis ez a teljesítményemre is erősen rányomta a bélyegét. Ha Camillo nem karol fel, és húz ki a csávából, hamarosan beadtam volna a kulcsot. Sokat beszélgettünk, és újra összejárogattunk valamelyik bárba (a mélyrepülésem alatt nem nagyon tartottuk a kapcsolatot). A maffiacsalád, akinek ez időtájt dolgoztam ekkor elég gyenge lábakon állt. Camillo úgy gondolta van esélyünk rá, hogy átvegyük az irányítást. Egy keddi napon (erre a mai napig pontosan emlékszem) délelőtt találkoztunk a külvárosban. Camillo hozott magával néhány keménynek tűnő figurát, és egy rakás géppisztolyt. A terv az volt, hogy leszámolunk a család fejével, aki egy kávézóban volt az öccsével. Gondolom kitaláltad, hogy a terv nem sikerült. Rajtuk ütöttünk és kinyírtuk a vezért, arra viszont nem gondoltunk, hogy az embereivel tele van a kávézó. Olyan lövöldözés alakult ki, amit még a filmekben is ritkán látni. Csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb el kell tűnnöm onnan. Valahogy sikerült is meglépnem, Camillo viszont meghalt, nekem pedig vérdíj volt a fejemre tűzve. A zsaruk is üldöztek, és úgy gondoltam, csak úgy van esélyem megmenekülni, ha feladom magam. Három év nyolc hónapot kaptam gyilkosságért és fegyverrel való visszaélésért. Ekkor 22 éves voltam. Leültem a büntetésem és úgy döntöttem felhagyok az addigi életemmel. Felmarkoltam a börtönben keresett pénzemet, és repülőre ültem. Most itt vagyok Vegasban. Nem tudom mi vár rám, a lehetőségek adottak. Én sok mindenre kapható vagyok...

Rocco Manigrasso!
Történeted érdekes volt és mivel nem találok benne semmi kivetnivalót, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit és irány a játéktér.