Mivel is kezdjem? Talán az elejével...

1990-es évek.

Fiatal Los Angeles-i gyerek voltam. A szüleim nem voltak gazdagok, de tudták, hogy így is meg tudják adni azt, amire egy gyereknek szüksége van. Ezek nem holmi játékok voltak, meg értéktelen tárgyak, hanem érzések, a szeretet érzése. Az a baj, hogy ez az érzés 1998-ban odaveszett. A házunktól nem messze levő pályára jártam el kosarazni a nagyobbakkal. Egy nap amikor haza értem, a szüleim már nem éltek. Gyilkosság történt. A tetteseket elkapták, de a tárgyaláson valamiért felmentették őket. Megfogadtam, hogy saját igazságszolgáltatást hajtok végre. Engem intézetbe akartak zárni, de e-helyett, a bátyám befogadott. Csak féltestvérem volt, apám előző házasságából, de mindig is úgy szerettem, mintha igaz testvérem lenne. Ő tanított meg kocsit vezetni, és ő volt az aki megmutatta, hogy hogyan is működik a világ.

2006. december. 12

A bátyám minden éjjel eljárt valahova, ez előtt nem érdekelt, hogy mit is csinál, de most... most már egyre jobban furdalt a kíváncsiság. Elhajtott a kocsijával, és csak a Ford Mustang gt500 maradt otthon, amit soha nem engedett vezetni. Mindig is ki akartam próbálni, szóval kaptam a lehetőségen, és azzal követtem őt. Nem hittem a szememnek amikor megláttam, hogy hova is tartunk. Egy utcai verseny volt a helyszín. A bátyám szervezte az akkori versenyeket. A rajt megvolt, hajtották a gépeket. Tuning verdák egytől-egyig. Lehajtottam az alsó utcán, át törtem az útzárat, és bevágódtam az út közepére a bátyám mellé. Lehúztam az ablakot.
-Mit keresel te itt Troy!? Mondtam, hogy azt a kocsit nem vezetheted! Mondta ordibálva. Nevetséges volt, hogy azok után, ahogy nekem hazudott, még ő akart kiosztani.
-Hazudtál! Hazudtál arról, hogy mit csinálsz, arról, hogy honnan szeded a pénzt! Most akkor versenyezz. Mondtam, majd felhúztam az ablakot, és tapostam a gázt, a többiek jóval a hátunk mögött voltak. A kanyarig egymás mellett hajtottunk, aztán egy kézifékes driftel, átperdültem a kanyaron, amíg a bátyám fékezett. Pár kanyar után megnyertem a versenyt, majd elhajtottam.
Otthon beszéltem újra Ryann-el. Mondjuk nem nevezném beszélgetésnek, mert amikor belépett az ajtón, úgy arcon vágott, hogy nekiestem az üveges szekrénynek. Mikor felkeltem a beszélgetés akkor kezdődött.
-Te idióta! Azt hiszed ez a pénz abból van, hogy szerelgetek a műhelyben? Mégis, hogy tudtalak volna eltartani, és ezt a házat felújítani. Gondolj már bele! Ez volt az egyetlen esélyem! Kiköptem a vért, majd Ryann mérges szemeibe néztem, azok a kék szemek úgy villogtak rám, mintha ölni tudnának. Persze nem tudtak volna, mert ő bátyám volt, és a hülyeségeinkkel is szerettük egymást.
-Nem, de ha ezekkel a versenyekkel annyit nyersz, amennyit most én, akkor ez sem elég. Miben vagy benne? Kérdeztem nyugodtan a válaszát várva. Nem értettem, hogy miért titkolózik ennyit.
-Nem akarod tudni, hidd el.
-A testvéred vagyok! Most az egyszer, mondj végre igazat! Förmedtem rá, remélve, hogy végre megtudom az igazat.
-Pénzszállítókat rabolok, az egész város területén. Most jön az utolsó akció szombaton. Ez lesz az utolsó.

2006.december.14. A szombat

Ryann már elment, mielőtt felébredtem volna. Nem mondott el túl sok mindent, arról, hogy-hogyan csinálja, de volt két napom rá, hogy megtudjam, hol is megy majd végig a pénzszállító. Utánuk eredtem a Ford-al. A pénzszállító az autópálya alatt hajtott, én pedig felettük. Most egy hosszú, egyenes szakasz következett. A bátyám át törte az egyik útzárat, és nekicsapódott, a kocsi hátuljának, amivel kiütötte az előtt haladó rendőrautót is. Csapda volt. A kocsi hátuljában nem pénz volt, hanem kommandósok, akik már várták Ryann-t. Körbevették az autót. Ekkor ugrattam le én. Elkezdtek rám lőni, de addig Ryann futni kezdett, mert, hogy ő ekkor már kiszállt az autóból, a rendőrök hatására. Szerintem eddig még soha nem örült nekem annyira, mint abban a pillanatban. Mellé hajtottam, és ő beugrott a kocsiba, természetesen símaszk volt rajtunk. Pár utcával arrébb egy sikátorban álltunk meg.
-Elkaphattak volna mindkettőnket. Megőrültél?
-Én a helyedben örülnék bátyó, hogy megmentettem a segged. Az a kérdés, hogy mit csinálunk most? Mert a városban nem maradhatunk.
-Kiraboljuk a New Street-i bankot, aztán lelépünk innen a fenébe. Benne vagy?
-Te most csak viccelsz, ugye? Ki akarsz rabolni egy bankot?
-Csak egy gyémánt trezor van bent. Nem több az egész ötven kilónál, és max 50 centis. Elhozzuk azt a széfet!
-Mégis, hogy akarsz ellopni egy ilyen cuccot, egy k@rva bankból?
-A terv a következő...

2007. január. 1.

Őrült egy terv volt, és mi is őrültek voltunk, de ez volt az egyetlen esélyünk, hogy meglógjunk onnan. Újév napján vittük véghez a tervet. Eddig erre készültünk, teljes mértékben jó tervnek gondoltuk. Ilyenkor frissít a bank, biztonsági rendszert, és van egy bő három perc, amikor semmi nem működik. Sem kamerák, sem más. Ketten nem tudtuk volna megcsinálni ezt az egészet, három perc alatt, így szerveztünk egy csapatot, erre az akcióra. Egy Kaine Johansen nevű férfi szerezte be a cuccokat. Ő volt végül is az akció feje. Kellett egy ember aki eltudta terelni a figyelmüket. Ez volt egy Katie Johansen nevű lány, Kaine húga. Gyönyörű lány volt, aki bármit elérhetett egy férfinál. A bátyám volt az aki magát a rablást végezte, én pedig a sofőr. A bank előtt álltunk meg, járattam a motort, pontban délben. Három percünk volt, sem több, sem kevesebb. Katie bement, és elkezdett beszélgetni Kaine-al, majd pár pillanat után Kaine kitépte a húga kezéből a táskáját és pofon ütötte őt. A biztonsági őrök, mind oda rohantak, az egész bank területéről, kivéve a széftől, ők nem mozdulhattak el. Ekkor ment be Ryann a gépkarabéllyal, majd a testvérpár is előrántotta a fegyvereket a táskából. Mindenkit a földre parancsoltak. Másfél percünk maradt. A lenti őrök könnygázt kaptak, majd egy füstbombát, és egy-egy ütést a fejre. Mire magukhoz térek a széf már a kocsiban volt. Egy gyárhoz mentünk, oda beszéltük meg, hogy elosztjuk a pénzt. Három kocsi várt ott minket, ezekkel mentünk volna tovább, de valami balul sült el. Katie kiszállt a kocsiból majd lelőtte a bátyját. Ezután eldobatta velünk a fegyvert majd kitessékelt minket is.
-Most gondolom azt kérdezitek, hogy miért teszem ezt. Rengeteg pénz van a kocsiban, és ezt el kéne osztanom három balekkal. Miért tennék ilyet, mikor az enyém lehet az egész? Amikor végig mondta rám fogta a fegyvert, és  meghúzta a ravaszt, de Ryann elém ugrott, a golyó szíven találta.
-Ne!! Ryann!! Ordítottam, és ráztam a testvérem, de ekkor ő már halott volt.
-Milyen hősies kis idióta. Még egyszer nem tévesztek célt. Mondta majd újra rám fogta a fegyvert, de most én lőttem először. Ha nem dumált volna annyit, csak lőtt volna, akkor nem lett volna időm felszedni a fegyvert a bátyám alól és lelőni vele. Ezt soha nem értettem a filmekben sem. A golyó fejbe találta, a vére pedig átfestette a falat.

Elhúztam a helyszínről, de pár nappal később láttam, hogy köröznek. Azóta nem vagyok túl sokat egy helyen. Járom a világot és menekülök. Soha nem tudtam igazán feldolgozni, ami a bátyámmal történt, hogy miattam halt meg, de próbálom túlélni, hogy tudja, nem hiába halt meg.

A jelenben...

Jelenleg Vegasban vagyok, próbálok össze szedni egy kis pénzt, hogy tovább mehessek. Amikor az egész történt, csak egy kis srác voltam, de most már felnőttebb fejjel, sok mindent másképpen csinálnék, mint ahogy akkor tettem.