Annyira vissza akartam magamat fogni, hiszen nem akartam könnyű nőcskének tűnni, akit csak ilyen könnyen meg lehet kapni. Egy ideig el is tudtam magamban nyomni vágyaimat, de a vártál hamarabb mondtam csődöt. Már semmi sem tud érdekelni, az sem, hogy talán miután megkap soha többé nem fogom látni. Mert most nagyon akarom, érintéseivel egyre jobban feltüzel, nem is kétséges, hogy ezek után mi lesz a folytatás. Ahogy a nyakamat csókolgassa, egyre inkább kívánom, hogy szájával más testrészeimet is felfedezze. De, nem itt és nem most. Talán mindketten kibírjuk még azt a pár percet, mire elérünk hozzám.
- Nem olyan közel, mint ahogy szeretném. - Felszisszenek, ahogy megérzem, hogy fülembe harap, de egyelőre nem tervezek ellene merényletet, de ezt csak úgy nem fogom annyiban hagyni. Sejtelmesen rá mosolygok, majd kiérve felsóhajtok, ahogy bele gondolok, hogy legalább még öt percet kell még várakoznom. Nem zavartatva magam, belé karolok, magassarkú cipőm pedig hangos kopogásba kezd, ahogy sietős léptekkel elindulok a járólapon vele az oldalamon. Minden erőmmel azon vagyok, hogy még rá se nézzek, mert akkor nem fogom kibírni hazáig. Elég gyorsan a lakásom elé értünk, bár egy örökké valóságnak tűnik. Ahogy kivettem zsebemből kulcscsomómat, hangosan felcsörrent, szempárom vele egy időben csillant fel. Pillanatok alatt kinyitottam a kulcsra zárt ajtót. Benyitottam, majd egy árva szó nélkül fordultam vissza felé, hogy ott folytassuk, ahol abba hagytuk. Ajkait falva lépkedek hátrafelé, ahogy húzom magam után, miközben inge kigombolásával vagyok elfoglalva.

Túl hosszú volt az út! Nem mintha lehetne bármi a most-nál közelebb. A tenyerem viszketett! Na, persze nem is annyira a tenyerem, de azért... oké, maradjunk ennyiben. Hangosan visszhangzott minden lépés a csendben, mégis inkább az érdekelt, hány meg hány sötét utcasarok vagy éppen rejtett zúg van a közelben. Mindvégig ugyanaz játszott a fejemben. A bőrének illata, az íze az ajkamon és minden egyes fa, minden utcasarok, vagy sikátor csendje egyre vonzóbbá vált, hogy kapjak hirtelen bele, és ne érdekeljen, vegyem el amit akarok. Mégse tettem.

A következő cigi már ott lógott a kezemben amikor megállt az ajtó előtt, de talán csak azt reméltem, azzal egy darabig helyettesíthetem. De amikor villant a kulcs és nyitott a zár, reppent a csikk és nem tököltem tovább, egyetlen határozott lépéssel toltam be magam előtt és kaptam el a derekát. Finomkodott. És bár a keze éreztem, hogy bontja a gombokat, egy darabig mégse léptem. Talán csak élveztem. Őt.. élveztem! A helyzetet... a levegőt, ahogy egyre vadabbul tör utat a torkomon, de ahogy a kezei végül be az ingem alá siklanak, éreztem ahogy kemény ujjakkal a derekába vájok. Hogy ösztönös? Talán. Fogjuk rá, hogy az volt az a mozdulat amikor élesen kapva a derekába egyetlen fél fordulattal rántottam közelebb és már csapódott is a háta az ajtó mögötti falon. Persze nem vagyok vadállat... néha... az ütés nagy részét a háta mögötti kezem kivédte, de aztán nekiesve keményen, a szájának... a nyakának... majd egyre lejjebb, altestemmel teljesen felszorítva a falon, próbáltam lehámozni róla azt aaa... azt az izét ami rajta van. Nem engedett! Tetves egy darab, hiába húztam, vontam, erősen, majd az egyszerűség kedvéért legyünk találékonyak, fogtam magam és letéptem! Hogy sivalkodott? Nem vettem észre, de két kezem már csúszott is végig azon a csodálatos testen, és két oldalról szorosan marva a fenekébe nem hátrálva nagyon, csak hogy mozdulhasson, egy kicsit, egyetlen pillanatra amíg alá nyúlva megemelem, és két lábát a derekam két oldalára fonva, a melleire vetve magam valahogy lerángatom magamról a maradék inget, és újra a falnak szorítom.

Ahogy erős férfias kezét megéreztem derekamon, úgy sóhajtottam fel. Határozott mozdulatokkal kezdem el gombolni a rajta lévő inget, de úgy látszik neki még így is túl lassúnak bizonyultam. Először megrémültem, mikor a falnak nyomva találtam magam, de egyre jobban kezdett izgatni már csak azzal, hogy ilyen hévvel esett nekem. Élveztem, sőt kifejezetten tetszett, hogy ezt teszi velem. Ahogy ajkai elváltak ajkaimtól, úgy nyögtem fel, egyre szaporábban vettem a levegőt, mikor szájával elkalandozott. Alig volt pár pillanat, de még is olyan soknak tűnt, mire eljutott odáig, hogy letépje felsőmet. Szinte lesokkolt ezzel, de most nem tudott érdekelni, csak az tudott foglalkoztatni, hogy mindkettőnkről gyorsan lekerüljön minden felesleges ruhadarab. Egy pillanatra még a hideg is kirázott, mikor hideg kezeivel ért hozzá felhevült bőrömhöz. Mozdulni sem tudtam, hagytam, hogy ő irányítson és azt tegye velem, amit csak akar. Lábaimat összekulcsolva dereka körül egyre hangosabb nyögések jöttek ki torkomon, ahogy melleimmel kezdett el játszadozni. Kezemet hátára csúsztatva karmoltam végig, körmeimmel nyomot hagyva magam után. Majd vállába kapaszkodva nyomom hozzá felső testemet, ahogy újból ajkait kezdem el ostromolni. De mivel nem akarok mindvégig falnak nyomva lenni, ezért eltolom magamtól, hogy végre saját lábaimon tudjak állni. Nem szólok semmit, hiszen itt már teljesen feleslegessé váltak a szavak. Csupán övénél megfogva húzom magammal a hálószoba felé, ami mindössze csak pár lépés. Beérve hanyatt lököm rá az ágyra. Rámászva élvezem egy kicsit az uralkodó szerepet, kezeimmel mind két csuklóját lefogom - nem mint ha nem tudna akármelyik pillanatban kiszabadulni és felém kerekedni - kezdem el ismét csókolgatni száját, majd álla vonalán keresztül haladva egészen a nyakáig.

Hogy most azonnal? Igen, megfordult a fejemben, hogy most azonnal tépem is le róla azt a falatnyi kis cuccot, és azonnal cselekszem, ő mégis gyorsabb volt. Éreztem ahogy a lábai körülölelnek és már csak olyan kicsi kellett volna! Már csak egyetlen pillanat amíg nyelvem forgásának kereszttüzében kapom el a gombokat, és hajítom is el a fenébe azt ami nem kell. A szemeim előtt már láttam! Az egészet! Ahogy a felnyögő hangja egyre jobban izgatja a bensőmet.. körmei a hátamban, útközben szisszenek fel, ahogy mééég közelebb nyomtam az érzésre, szinte már-már a falba préselve azt a gyönyörű testet, kezeim már az aprócska nadrág szárainál betüremkedve tovább kerestek, amikor érzem, hogy eltol. Oké... itt... vége. B*szhatom. Vagy épp azaz, hogy mégse. - nyeltem nagyot hangosan zihálva az érzésre, de akkor a nyakamba kapaszkodva újra támadott, és kihasználva a hirtelen ért figyelmetlenséget, kifűzve a lábait a karjaimból kerül újra talpra. Játszik velem... nagyon is játszik! Ez már lejött... - vigyorodom el, és mélyen fúrva a szememet a szemeibe, hangosan lihegve követem.

Na az, hogy hogy kerültem végül az ágyra az már valahogy kiesett. Az biztos, hogy útközben megint betámadott, és terelte el a figyelmemet, de nem is bántam, ahogy már ott ült felettem, kezeim a fejem mellett, de hadd játsszon kicsit a kicsike, és nem ellenkezve... nagyon... csak a fejemmel kapva utána követelem lejjebb. Nem tiltakozott. És én szélesen vigyorogtam el, ahogy végre elkapom, finoman harapva az alsó ajkába, ahogy azt ő tette korábban velem, csak nem annyira... véresen, húzom közelebb, és ahogy csókolni kezd hátraesve a fejem csak élvezem.

- Ha ezt... sokáig csinálod...- lihegem - megjárhatod... - szaggatom neki minden harmadik levegővel, ahogy valahol már a nyakamnál jár, és nagyot nyelve próbálom elfedni a felnyögésemet, ahogy belém harap. Utolsó csepp! Valahol ekörül járt az eszem, amikor megéreztem azokat belém maró fogakat és a nyelvet. Mégis imádtam! Minden egyes percet!

Remélem tudja, hogy mire vállalkozott, mert eddig sem volt velem túl könnyű dolga és megígérhetem, hogy ezek után sem lesz. Persze élvezem, hogy a falnak nyom, szeretem, ha uralkodnak rajtam, egy bizonyos pontig, ameddig nem érzem úgy, hogy nekem kell átvennem az irányítást, már csak önös érdekeimből is. Akár ki is jelenthetném, hogy most kezdődött meg a kettőnk között zajló hatalmi játék, és egyáltalán nem szeretek veszíteni. Hagyom, hogy élvezkedjen rajtam, amivel már az idegeimen táncolt, de az én időm és hamarosan eljön és édesebb lesz a bosszúm, mint gondolná. Minden egyes mozdulatom ösztönös, mikor már kellően eltávolodtam tőle, megragadtam övénél fogva, hogy egy egészen más helyszínen lendülhessek akcióba. Önelégül mosolyommal nézek végig Georgeon, majd elfoglalom rajta kellően kiérdemelt helyemet. Felszisszenek, ahogy megérzem, hogy ajkamba harapott. Ezzel csak még jobban arra ösztönöz, hogy durvábban játszadozzak vele. Mivel én már nem sietek sehova, ezért kínzó lassúsággal kezdem el elhalmozni csókjaimmal, ahol érem.
- Szóval fenyegetsz? - Abba hagyok mindent, amit eddig csináltam, hogy felnézzek rá. Hát legyen, kíváncsi vagyok a szavahihetőségére, ezért nem is zavartatom magam, mind két kezemet oldalához érintem majd, körmeimet rá nyomva bőrére kezdem lassan, de határozottan húzni magam felé, miközben ölébe csusszanok és teszek pár ingerő mozdulatot csípőmmel.

Újra és újra felnyögök... mégis élvezem, ahogy kínoz! Minden egyes csókja! Minden egyes lassított érintés! Az idegek pattanásig feszülnek, mégsem lököm lejjebb. Pedig de szeretném már érezni magam alatt! Ahogy felnyög... ahogy liheg, érezni... belülről...

Beszélek. Ő meg válaszol. Továbbra is játszik velem, beszélnéééék, de már az oldalamban érzem mélyen a körmöket, és minden izmom egyszerre rándul össze. Felszisszenek! Fáj, de nem tudok betelni vele! Hát még amikor jön a ritmikus mozdulat és én...

Oké, minden levegőm bennakadt, de csak egyetlen perc volt, egy rövid pillanat ahogy hirtelen mozdulok, és már ő fekszik alattam, én meg a két oldalán támaszkodva, szorosan... magam alá préselve nézek a szemeibe.

- Most kóstolgatsz!? - kérdezem tőle vágytól fuldokolva egyenesen bele azokba a korábban szikrát szóró szemekbe és elvigyorodok. Hogy meg lehet próbálni? Meg lehet próbálni! Velem! De nem sokat nyerhet, vagyis... Orrommal finoman simítok az arcán végig.. óvatosan.. elterülő hadművelet, de alig győzöm visszanyelni a lélegzetem. Egyik kezem közben kalandozik... egyre lejjebb.. végig azokon a tökéletes combokon a derekamra emelve, majd újra fel... be a falatnyi nadrág szárán... a fenekén.. majd tovább csúszva középre... és már így beszélek rá az ajkaira.

- Nem biztos... hogy jól jársz... - nyelek újra nagyot, ahogy nehezemre esik minden egyes pillanat, de egy szemvillanásra sem eresztem lassan húzva végig az ajkán a nyelvemet. - Vagy talán mégis... - suttogom csak halkan, egészen majd szemvillanásnyi idő alatt csúszik a kezem a nadrágban beljebb, teljesen!

Nyögéseiből ítélve élvezi a kis játékomat, amit vele űzök, elvégre oka sem lehet panaszra, de ha még is panaszkodni merne, abban az esetben nem fogom megállni, hogy be ne fogjam azt a csöpp kis száját. Még jó ideig elszórakoznék így vele, de még is arra várok, hogy véget vessen játszadozásomnak. Mert eleinte csak őt kínoztam, de már számomra is kínzásnak tűnik, amit vele teszek, na meg már nekem is nehezemre esik megállni és nem haladni még ennél is tovább. Egy kis ízelítőben részesítem azzal, hogy körmeimmel újabb nyomot hagyok rajta. Egyszerűen szeretem szenvedtetni. Ahogy felszisszen úgy jelenik meg arcomon ismét önelégült mosolyom, de nem sokáig tart, mivel elkapott! Minden olyan gyorsan történt, éreztem magam alatt lévő puha lepedőt, és azt, hogy George rám nehezedik. Szavaira felcsillant szempárom, majd bele markolva erősen hátsójába halkan felnevettem.
- Csak ízlelgetlek. - Alsó ajkamba harapva adtam át magam az élvezeteknek, mert egyszerűen őrjítő volt, ahogy megtapasztalhattam, hogy keze mennyire lényegre törő tud lenni. Minden porcikám feszülten várja, hogy végre magáévá tegyen.
- Szeretnék jól járni. - Két apró nyögés között szólalok fel, mikor végre ajkaim szabaddá vállnak. Hátam ívben megfeszül, ahogy utat tört magának kezével. Nem mondom, hogy nem élvezem, de még is többre vágyok, lassan úrrá lesz rajtam telhetetlenségem. Kezeimet közénk csúsztatva próbálom megszabadítani övétől, persze ez egyáltalán nem fog menni, ha csak egy kicsit nem segít bele.

(Egy kis melléklet.. )

Tetszik ahogy nevet...- kalandozok el egy percre valahol másmerre, és tényleg tetszik, de nem tudom most hogy jön ez ide. Aztán viszont... nem koncentrálok másra, csak a szemeire! Arcának minden rezdülése, ahogy a kezem jól tudja.. hát ami a dolga, mikor az ajkába harap, végigfut a hátamon a hideg de csak újra és újra felhangzó felnyögései közt, tovább élvezem.

Hogy szeretne? Meghiszem azt! - vigyorgok fel, de mégsem hagyom abba amit művelek. Élvezem, ahogy az egész teste tehetetlenül megfeszül a kezemben, néha megremeg, de érzem azokat a kutató kezeket is végigcsúszni a bőrömön, majd ahogy megérintenek... az övemet, lassan távolodok el. Nem messze, csak amennyire a dolog megkívánja hogy hozzám férjen. És kívánja is! De még mennyire! Hallom a hangokat, ahogy a csatt csattan, bomlik a gomb, a cipzár, mikor én már mindkét kézzel mellette támaszkodok, fölötte... egészen legyőzve, veszett zihálással beleveszve a szemeibe, és a keze... felnyögök, ahogy megérzem! A forró meleget, és újra belé harapva térek vissza a szemeibe. De most nem beszélek. Cselekszem! Ahogy egyre vadabbak azok az ölelő kezek, egy utolsó csók, mélyen, az ajkát megtépve, azzal ellökve magam tőle befejezem amibe belekezdett. A gatya repül, valahol a környéken érve földet, az övé? Hát az is repül, messzire, ahogy kis híján csak azt is letépem, majd azt az apró, csinos kis fehéret, ahogy hívogat a mélység, azonnal vessem magam bele, és nem is ellenkezem. Elfojtva nyögök fel, félhangosan ahogy végre belé hatolva megérzem, de eszemben sincs tovább türtőztetni magam! Nekiesek! Az oldalamra húzott combján keresztül határozottan és keményen!

Ismét átvette felettem az irányítást. Minden olyan gyorsan történik és már azon kapom magam, hogy már egyikünkön sincs semmi ruhanemű. Nagyon kicsúsztak a kezemből a dolgok, de nem is bánom. Hogy is bánnám? Mikor egy ilyen erős férfi veti rám magát szenvedélytől fűtve. Görcsösen markolok bele a lepedőbe, ahogy hangosan felnyögök, mikor már végre magamban érzem. Bele markolok egyik mellembe, sóhajok és halk nyögések szakadnak ki belőlem. Egy pillanatra minden porcikám megfeszült, ahogy egyre erőteljesebben kezdett el bennem mozogni. Kezemet lapockájára csúsztatva martam belé, éreztem, hogy vérig kimartam, ettől csak még jobban begerjedtem. De még ez sem volt elég! Ajkaimmal rá vetem magam nyakára. Eleinte óvatosan halmozom el csókokkal, aztán eljött egy pont, mikor ezzel nem tudtam már megelégedni. Bele haraptam nyakába, majd szívni kezdtem, azt akartam, hogy fájjon neki. Hogy provokálnám? Azon már rég túl vagyunk. Lábaimat közben dereka köré fontam, hogy a lehető legközelebb érezzem magamhoz. Abba hagyva nyaka szívását kapok levegő után. Zihálva nyögök fel, teljesen kifordultam önmagamból, ami csak is az ő érdeme.

Teljesen elvette az eszem! Oké, ez nálam nem annyira ritka, de most mégis.. TELJESEN! Csak hajtottam egyre feljebb, hevesebben, felnyögéseinek hangját élvezve a fülemben mikor érzem a hátamba maró kezet. K*rva élet! Egy pillanatra kizökkent, felkiáltok, és kicsapódó szemeimmel a szemeibe nézek. Hát így játszunk? Akkor játszunk így! - hagyja el a számat a leggaládabb vigyorom csak hangosan lihegve és már nagyon jól tudom mit teszek vele. Rám tapad! A nyakamra, és érzem, ahogy szinte szívja magához, a vérem, majd belém harap! Ez az utolsó csepp, azonnal támadásba lendülök. A derekáért kapok, szorosan átölelve és változtatok a helyzeten. Az ölembe ültetem. Megállunk, pedig majd megőőőrülök érte, csak mozduljon már meg! Mégis csak szorítom az ölemben és a száját csókolom, de olyan hévvel mintha soha ne akarnék betelni vele. Aztán belemarok. Jóóó keményen a fenekébe, és így ösztökélem mozdulatra. Felnyögök..! Ahogy újra belekezd, de aztán újra elvigyorodva élvezem. Lassú... majd egyre gyorsabb... majd megint fékez. Az isten verje meg, ez a nő azt hiszi, játszhat velem! A tarkójáért kapok, szorosan és keményen és úgy húzom a szemembe.

- Talán túl sokat... engedsz meg magadnak kislány... Hát nem félsz? - vigyorodom el zihálón lihegve, de a szememből is láthatja hogy semmi olyat nem tennék vele, amit ő nem élvez. Ami érdekes. Máskor ez nem szokott érdekelni. Van, hogy rohadtul nem...

Ahogy szemembe néz elő veszem legangyalibb arckifejezésemet, mint ha nem is tettem volna semmit vele az imént. Pedig nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy mit műveltem vele, csak még a következményeivel nem vagyok tisztában. De legalább így izgalmas, egyikünk sem unatkozik. Tetszik, hogy pózt váltottunk, így legalább vissza zökkenhetek a főnök szerepbe. Csók közben mindkét kezemet vállára csúsztatom, de most nem támadok. Felszisszenek, ahogy megérzem, hogy belém mart. Nem volt jó ötlet, nagyon nem. Eleinte idegtépően lassan kezdek el rajta mozogni, de mikor már én sem bírom tovább felgyorsítok, de aztán még is csak lassítok a tempón, hagy szenvedjen. Újfent elkapott. Szavai hallatán pimaszan elmosolyodok. Talán igaza van, de ezzel nem ártott volna, ha számol, mikor szemet vetett rám. Mutató ujjamat szájára csúsztatom, ahogy csípőmmel lassú tempót diktálok.
- Egyáltalán nem! - Egyetlen okot sem látok arra, amiért félnem kellene tőle. Újból mind két kezem vállára siklik, hogy ismét ajkait kóstoltassam. Majd ellentmondást nem tűrve nyomom le, hogy a hátán feküdjön, de egy pillanatra sem hagyom abban csókolását, sem pedig a mozgást. Testem egyre inkább kezd bizseregni, ami arra ösztönöz, hogy hagyjam abba a kis játszadozásomat, hogy végre mindketten megkapjuk, amire vágyunk. Elválva ajkaitól egyenesedek ki rajta, már nem finomkodok, erőteljesen kezdek rajta fel és le mozogni. Egyre hangosabb nyögések szakadnak ki belőlem, le sem tudnám tagadni, hogy mennyire élvezem.

Vigyorgok... ahogy az ujjával a számra simul, gyilkos és még szemtelen is! A kedvencem! Mégis az újra meginduló finom mozgással, megint elveszi az eszem, és ahogy csókol... megőrjít minden pillanatban, amilyen simogatón jár a nyelve és egyszerűen képtelen vagyok betelni vele, újra ráharapok! Elvigyorodok... ahogy kezei megint a vállamra csúsznak, nem is lehetne jobb helyen, addig se gyilkol le teljesen, de aztán jön a válasz... Mint egy vadmacska úgy esik nekem, az egyensúlyomnak annyi és hátraesem. Persze egy percig sem bánom, mikor nem szakad el, csak tovább kóstolom, ízlelgetem, és két kezem végigcsúszva a két oldalán falva, megint a fenekére találva marok bele. Imádom ezt az érzést! Csak irányítom vele a mozgást, ahogy nekem a legkellemesebb, de őt elnézve nem ellenkezik vagyis akkor miért is ne?! Aztán tenyere a mellkasomon, eltépi magát tőlem, és én hiába nyúlok vissza érte kiegyenesedve belelendül. Hogy bánom? A fenéket! Hirtelen nyögök fel, ahogy az érzés egyre közelebb, kezeim a combjain kúsznak fel, szorosan, majd rátalálva a melleire csak az arcát nézem. Gyönyörűűű! Mint ott a bárban, csak most ezerszer szebb! Elvigyorodok, de csak eddig tart a mosolyom, mikor érzem, hogy itt az idő, és ahogy egyre gyorsítva egyre vadabbul ugrál rajtam, az izmaim hirtelen rántanak össze, és ahogy ő is rám feszül hallom a torkából feltörő hangokat. Isssssteniiii.... - villan még át a fejemen, de aztán a szemeim kis híján fennakadnak és teljesen átadom magam az érzésnek. Neki. Ja, valahogy így is mondhatjuk. Leterített. Teljesen! Deeeee... még nem végeztünk!

- Lehet, hogy... mégsem ártana... ha tartanál tőlem. - kapaszkodok újra a tarkójába ahogy a dolog végeztével felülök, és szaggatok zihálva, egész közelről a szemeibe - Legalább egy... kicsikét... - vigyorodom el ahogy a kezem most a hajába fűzve simul végig a feje oldalán, majd egy szoros, de rövid csókra húzom a számhoz. Egy istennő! Ja, valami olyasmi... Határozottan!

Pimaszul elmosolyodok, ahogy hívogató tekintetemmel nézek rá, ha már a tűzzel játszok, akkor égessem is meg magam. Ajkai lassan függőséget okoznak számomra, hiszen olyan nehezemre esik elválni tőle. Ameddig csípet lágyan mozgatom, úgy lendülök bele a kis akciómba. Talán az uralkodó hajlamom közjátékát élvezhessük, mert azt biztosan nem fogom hagyni, hogy mindvégig George irányítson. Reménytelen eset vagyok, újra vissza találok édes ajkaira, játékosan ízlelgetem, egészen addig, ameddig bele nem markol ismét hátsómba. Nekem sem kellett ennél több, alsó ajkamba harapva nézek rá, ahogy egyre inkább távolodok ajkaitól. Már nem finomkodok, testem minden rezdülése arra ösztönöz, hogy ne fogjam vissza magam és nem is fogom vissza fogni. Pár oktávval magasabbak lettek sikolyaim, levegőt is kapkodva vettem, ahogy éreztem, hogy közel a cél. Hangosan felnyögtem, ahogy testem megrándult, hátam pedig ívben megfeszült. Próbálom stabilizálni légzésemet, de egy ilyen menet után, nem csoda, hogy kapkodom a levegőt. Felhúzott szemöldökkel hallgatom végig mondandóját, de képtelen voltam megszólalni, csak hagytam, hogy ismét megcsókoljon.
- Szerinted ha tartanék tőled mertem volna játszadozni veled? - Talán velem van a gond, de egyszerűen nem vagyok arra képes, hogy tartsak tőle. Nem zavartatva magam leszállva róla heverek le az ágyra, oldalamra feküdve, felé fordulva.
- Valami ilyesmi külön számra számítottál? - Végül csak megadtam magam neki, pedig eleinte még mennyire elleneztem még az öltáncot is, de vannak olyan dolgok, amik csak úgy egyszerűen megtörténnek, ezt is besorolhassuk abba a kategóriába.

A szavaira csak elvigyorodom, majd ahogy kiszáll az ölemből kisegítem. Hívogató az érzés, hogy én is hanyatt vágódjak az ágyon, csak amíg a helyére áll a légzésem, mégis van valami, ami sokkal hívogatóbb. A doboz cigi a gatyám zsebében, ezért fellököm magam, és egy termetes sóhajjal próbálva leküzdeni a lihegésem a gatyáért hajolok és kiveszem a dobozt.
Még mindig nem szólok egy szót sem, habár újra kérdezett. Csak közelebb lépek, felütöm a doboz tetejét, és kirántva egy szálat, félig, felé nyújtom a dobozt.

- Nem, nem egészen. - pillantok fel a szemeibe, de képtelen vagyok letörölni a vigyoromat. Nem afféle.. pofátlan vigyor, mint a szokásos, inkább mondjuk csak úgy elégedett. - Deee azt hiszem ez még annál is jobb volt. - mosolygok ahogy kihúzza a cigarettát, és én is a számba tolva egyet kihalászom az öngyújtót és félrehajítva a dobozt, leülök vele szemben.
Lényeg a jómodor... ezt próbálta belém verni anno a bátyám, de ééén persze nem tanultam belőle. Mégis valami megszállhatott, mert most először felé nyomom a tüzet és csak utána gyújtom meg az enyémet.

- Viszont azt az öltáncot még szívesen megnézném. - emelkedik meg az egyik szemöldökön, valamiféle kihívással telve ahogy eloltom a gyújtót és az is ott landol nem messze a kihevert doboz mellett - Mármint... ha már nem számítok nem kívánatos személynek. - vigyorgok az arcába, egy könnyed kacsintás kíséretében. Gyönyörű szép! Még mindig. Hogy élvezném e? Hajjaj! De lefogadom ő is.

Felkelt az ágyról, én pedig csak figyelem, hogy mit művel. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy magára kapja ruháit és itt hagy - mert ami azt illeti, simán kinézném belőle, hogy csak arra voltam jó, hogy meghúzzon - de nem, még is maradt, amivel nagy meglepetést okozott számomra. Nem szokásom cigarettával mérgezni magam, de azt hiszem, hogy most rám férne egy szál, ezért hálás mosollyal az arcomon elfogadok egy szálat.
- De miért is kellene tartanom tőled? - Nem vagyok az a félős fajta, de azt hiszem, hogy ez már számára is nyilvánvaló. Nehezemre esik, de felkelek, hogy az éjjeli szerkényről áttegyem az ágyra a hamutartót, ahogy a hamus az ágyon végzi, úgy fekszek vissza én is.
- Csak hiszed? - Na jó, azt hiszem kezdek vissza zökkenni a régi kerek vágásba, ahogy ismét kérdéseimmel ostromlom. De erre már tudja a gyógyírt. Értékelem, hogy meggyújtsa a cigarettámat, elégedetten fújom ki a füstöt.
- Te mindig ennyire telhetetlen vagy? - Más már azzal beelégedne, hogy megkapjon, George pedig olyan pofátlan, mint mindig. De erről csak én tehetek, már így is túl sokat engedtem meg neki. Nem szokásom olyanokkal lefeküdni, akiket alig ismerek, még ha nem is tudja, de nagyon kivételes esetnek számít, amit az előtt egymással műveltünk.
- Már egészen kívánatos személynek számítasz. - Hamuzok egyet, majd újból egy slukk a cigiből. Szabad kezemmel óvatosan végig simítok nyakán, ahol már most látszódnak a harci sérülései amit csak nekem köszönhet.
- Azt hiszem kissé túlzásba estem. Nagyon fáj? - Most is eléggé szépen néz ki a nyaka, el sem tudom képzelni, hogy milyen lesz ezek után. Nagy szemekkel, bűnbánó tekintettel néztem rá. Talán végül inkább én leszek az, akitől rettegni kellene.

- Hm. Talán mert nem mindenkinek engedem meg azt, amit tőled eltűrtem. - ragadok teljesen a szemeibe, majd hirtelen ötlettől vezérelve szabad kezem átellenben a vállamon már tapogatózik is a hátamon, és előre húzva összedörzsölt ujjaim között megérzem a véremet. Csak figyelem. Nem vagyok kattant, elvileg... mégis elvigyorodom és lenyalom az ujjamat. - Más esetben... ezért... talán már nem élnél. - kacsintok rá lopva, majd jó mélyen megszívom a cigimet. Jólesik. Piszkosul jól. Rendesen lefárasztott ez a kis csirke, mégse bánom egyetlen percét sem.
Mikor a hamutál landol az ágyon, való igaz, nem otthon vagyok, odapöccentem a cigimet, de aztán újra a szemeibe nézek.

- Mivel táncolni még nem táncoltál... - húzom meg nyomatékosítva a vállamat - biztosat nem mondhatok. - szűkül össze a két szemem ahogy újra beleszívok a cigibe. Isssteni ez a nyugalom... Annyira imádom ezt! Bár egy pohár whisky.. még erősen dobna az érzésen. Hát még egy üveg!

- Nem. Csak maximalista. - kacsintok rá újabbat, kikúszva a számra az egyik korábbi, csipkelődő vigyorom, és imádom ahogy az arca, talán nem is tud róla, de enyhén megremeg. Talán még az utóhatások. Vagy valami tök más, talán csak egy gondolat, ahogy nem sokkal később előre dől és érzem a kezét felfutni a nyakamon.

- Örömmel hallom... - fúrom egész mélyen, közelről, a szemeimet a szemeibe, és folytatás? Ááá, még szükségem van néhány percre. Annyira még biztosan, utána meg meglátjuk mi merre. Amihez épp lesz kedvem. Bááár meglepne ha hozzá ne lenne...
Azután viszont visszahúzódik. Épp időben ahhoz, hogy a cigi parazsa ne essen a lepedőre, mármint ha még megártatna neki, de útközben még végigsimít a mellkasomon.

- Túlélem. - vetek rá újabb kacsintást és tövig szívva a csikkemet, lassan engedem ki a füstöt, a résnyire nyitott ajkaim között. - Volt már rosszabb is. - beszélem ki a maradékot és ahogy távozott elsodrom a tartóban.

- De van ötletem, hogyan tehetnéd jóvá. - pillantok fel a szemeibe, szín komolyan, semmi mosoly vagy vigyor, az egészet elzártam, mélyen most komolyan beszélek, és ahogy fél kezemen támaszkodom, a másikkal végigsimítok az álla vonalán. Tetszik. Nagyon is. Ki érti ezt...

- Ugyan már, alig értem hozzád. - Persze nem kizárt, hogy a pillanat hevében annyira elszállt az agyam, hogy durvább voltam vele, mint ahogy kellett volna. Nem mint ha annyira ellenkezett volna az ellen, amit vele műveltem. Hatalmas szemekkel nézem végig, ahogy lenyalja az ujjáról a vért. Na jó, erre tényleg nem számítottam. Még a hideg is kirázta testemet.
- Képes lennél bántani? - Való igaz kinézném belőle, hogy elszáll az agya és végez velem, de inkább nem gondolok az ilyen dolgokra. Nem fogok tőle félni, még ha erősebb is nálam és nem mellékesen ki tudja, hogy mire képes. Inkább bele szívok még egyet a kezemben lévő cigibe, fejemet hátra vetem, ahogy kifújom a füstöt.
- De táncoltam, de akkor nem csak neked. Bár, ahogy láttam azt is nagyon élvezted. - Még nem felejtettem el, hogy milyen szemekkel meredt rám, mikor a színpadon tevékenykedtem. Persze a színpadon táncikálni és öltáncot adni két külön dolog. Táncolni bárki láthat, aki betér a bárba, de nagyon keveseknek adatik meg az esély, hogy öltáncot kapjanak.
- Hm, akkor talán nem ártana, ha még is vigyáznék veled. - Halkan felnevetek, de nem sokáig tart, mivel meglátom a remekművemet George nyakán. Óvatosan megérintem, mint ha csak azért tenném, hogy meggyőződjek arról, hogy tényleg ott van-e, mert akkor minden olyan gyorsan történt és fel sem tűnt, hogy ilyen durva lettem volna. De a nyakán lévő nyom másról árulkodik. Szelíden rámosolygok, még egy utolsó slukk és már el is nyomom a tartóba a cigit.
- Ha esetleg úgy döntenénk, hogy megismételnénk, akkor ígérem kíméletesebb leszek. - Elő veszem sejtelmes mosolyomat, ami túlontúl is sokat mondó tud lenni.
- Esetleg megosztanád velem is az ötletedet? - Elmosolyodok, ahogy végig simít államon. Kíváncsian nézek rá, érdekel, hogy milyen ötlete is lehet, bár meglehet, hogy ez a nagy kíváncsiságom vesztemet okozza.

- Hm... Téged? - hümmögöm el, némi gondolkodással, vagy csak színlelve, de aztán megint visszatérek a szemeibe. - Kötve hiszem, báááár... ki tudja mire vagy még képes... (?) - emeltem meg cseppnyi vicces éllel a szemöldököm. Soha nem szoktam elgondolkozni ezen. Ki-mit érdemel vagy éppen mit kaphat tőlem. Ez általában az adott pillanat szülöttje, de hogy őőőő.... hm, ha csak a kis disznó aljasságát nézem, nehéz lenne felmérni így elsőre, hogy mi az még amit megtenne, de nálam is vannak megbocsáthatatlan bűnök bőven. És ha egyszer vétkezel... isten irgalmazzon neked...

- Eeeegyetlen szóval nem mondtam, hogy nem, de jól tudom, többre is vagy képes. - kacsintok rá röptiben és való igaz. Ha csak az ágybéli teljesítményét nézem egy aranybánya a kicsike, kíváncsi vagyok mit tudhat, ha még oda is teszi magát, rendesen!

Ahogy végigsimít a keze a fájós nyakamon majd súrolja a mellkasomat, még mindig nem engedem azokat a csodás szemeket. Hogy mit akarok? Jó lenne eldönteni. Azontúl, hogy bármelyik pillanatban újra nekiesnék, deee... mégis csalogató az öltánc ötlete. Ne foszd meg magad semmitől amit elvehetsz! - így szól az örök jelmondatom, és most eszemben sem volt megfosztani magam tőle. Ahooogy.. talán neki se lenne ellenére.

- Csak hogy lásd milyen jó fej vagyok választhatsz. - veszem aztán elő mégis a lazább énemet, és szememmel követőn végighúzva a kezem a nyakán, majd le a dekoltázsán, csak egy szikrányit megnyalva az ajkamat visszatalálok a szemeibe. - Táncolsz... vagy tusolsz velem. - tartom szorosan a szemeit, talán még össze is szűkítettem, résnyire, de csakis a kívánt hatás érdekében. Azt hiszem elég korrekt voltam. Még ha minden esetben ugyanaz is a végkifejlet. De hiába! Képtelen vagyok ellenállni neki! Pedig lehet csak próbálkozni kéne....

Kérdésére bólintok egyet, aminek következtében hajam mint ha saját életre kelt volna, de gyorsan megigazítottam, mivel ki nem bírom állni, ha a szemembe lóg. Aztán csak figyeltem, amit George mondott, ilyenkor természetesen eljátszadozok a gondolattal, hogy mi lenne ha tényleg elveszítené a fejét és nekem esne, de valahogy még elképzelni sem tudtam, annyira lehetetlennek tartom.
- Ne akard megtudni, hogy még mire vagyok képes. - Sok mindent nem tud még rólam és talán jobb is lesz, ha ez így marad. Néha szinte megváltást jelent az édes tudatlanság. Az apróbb karmolások és harapások csak ízelítőnek sem nevezhetők, ahhoz képest, amit tudnék vele tenni, de azért azt is észben kell tartanom, hogy George erősebb nálam, ezért arra már nem lennék vevő, amit utána tőle kapnék.
- Talán, ha szépen kérnél, akkor esetleg részesítenélek egy privát számban. - Táncolni az egyik legkönnyebb dolgok egyike, de úgy táncolni, hogy elnyerd a másik fél tetszését, az már kihívásnak műnősül.
Hatalmas szemekkel nézek rá, ahogy választás elé állít, nem tudom, hogy miért, de automatikusan valami durva dologra asszociáltam, mikor kimondta, hogy választanom kell, de mikor megtudtam, hogy miről van szó sejtelmesen rámosolyogtam, majd pár pillanatig csendben maradtam, ahogy azon gondolkoztam, hogy mihez is lenne jobban kedvem.
- Inkább az utóbbi. - Fárasztó napom volt, főleg hogy George is alaposan lefárasztott, azt hiszem egy gyors zuhany most jól fog esni, de talán nem is lesz olyan gyors, pláne, ha rajta fog múlni. Alig pár perce, hogy elváltak egymástól ajkaink, de már is hiányzik, hogy alsó ajkát harapdáljam. Ezért nem zavartatva magam ismét rátapadok édes szájára, közben próbálom magam türtőztetni, mert sosem fogjunk eljutni a zuhany alá, ha megint egymásnak esünk. Ahogy nagy nehezen sikerült elválni tőle és feltápászkodni az ágyról indulok el a fürdőszoba felé, vállam megül hátra nézek rá, fülég érő mosollyal arcomon.
- Remélem a hideg víztől lenyugszol. - Vagyok annyira elvetemült, hogy a zuhany alá állva vele, megnyissam a hideg vizet, talán azzal elvenném a kedvét attól, amire feltehetően készül, mert nem felejtettem el, hogy maximalistának mondja magát.

A szavaira csak elmosolyodom, de nem is tudom tényleg kíváncsi lennék e rá. Láttam én már egyet s mást az életben, ki-mire képes ha az élet úgy hozza, ha az élete múlik rajta, vagy egy kis pia... drog.. bármi közrejlép és akkor sosem árt ha résen vagy. Ahogy most sem. Jóóó kis nő ez, de ha nem tudnám, hogy egyetlen pillanat alatt leterítem - még ha övé is az ismerős terep - ha csak próbálkozni mer bármivel, nem ülnék itt ilyen nyugodtan mellette. Sőt, még csak meg se kefélem. De valamiért mégis bíztam benne. Ki érti ezt...

- Bármilyen meglepő tudok én kedves is lenni. - vágom oda csak enyhe flegmasággal, de közben fogaim vigyorral virítanak a háttérben. - Ha... akarok. - mondtam ki a tényeket, de hát ilyen világ van. Ez van, ezt kell szeretni!

Kezemben már újabb cigi, fogalmam sincs hogy került oda, de ezek szerint valahogy a kiterült dobozt is elértem. Lobban a láng.. megint, azt mondják ártalmas a láncdohány, de valamibe meg kell dögleni... Újabbat sóhajtok, talán a fejem játszott el a gondolattal, mennnyire hálás is lennék, ha most táncolna nekem, de az is lehet csak a bárból az emlékek, viszont azután már csak arra kapom fel a fejemet, hogy a szája ott csüng az ajkamon. Oooké... - eszméltem rá és eszemben sem volt ellent mondani neki, szabad karom a cigivel lassan feszül fel a nyakára, csak hogy közelebb húzzam, mégis sikerül valahogy megpattannia.

- Álmodban! - dobom még oda neki peckesen, habár nagyon is jól tudom benne van a dologban, különben nem nézne ilyen csalogatóan csábosan, és bevallom.. tetszik! Hát még neki hogy fog tetszeni amit tőlem kap... Elnyomom a cigit, nem számít hogy a fele még le se éget, ami odabenn vár, most sokkal fontosabb, és hátrahagyva a parazsat feltolom magam az ágyról, és ahogy eltűnik a - elvileg - fürdőszoba ajtóban, követem. Aztán csak megállok. Az ajtóban. Fél karral a fejem fölött támaszkodom az ajtókereten, csakis őt nézem, a szemem a végletekig falva minden mozdulatot, ahogy a csap megnyílik, a víz hullani kezd és ő belép alá, az végignyaldosva hófehér bőrét én is végignyalok az ajkamon. Komolyan mondom, ez felért egy tánccal az ölemben. Mégse mozdulok. Még... nem! Csak figyelem...

- Ez esetben nem ártana, ha kicsit kedves tudnál lenni, talán nem bánnád meg, - Újfent elő veszem sejtelmes mosolyomat. Az én területemen nem, ártana, ha itt az én szabályaim szerint játszana. Meglehet, hogy nem ártana, ha érvénybe léptetném a valamit valamiért opciót, mert a két szép szemért biztosan nem fogok a kedvében járni, már így is túlontúl sokat engedtem meg neki. De most még sem tudom bánni, talán majd egyszer fogom piszkosul sajnálni, hogy voltam olyan hülye és oda adtam neki magam, de most csak inkább arra szeretnék koncentrálni, hogy minél többször élvezhessem közelebbről társaságát. Ezért is esek neki ajkainak, nem akarok telhetetlennek tűnni, de a jóból sosem árt a sok. De még mielőtt valami szexmániásnak titulálna felkelek, hogy meginduljak a fürdő felé.
- Nem szokásom álmodni. - Már csak azért is, hogy az enyém legyen az utolsó szó, ezért még vissza szólok, mielőtt még belépnék a fürdőbe. Meglehet, hogy álmodok, de mire felkelek már semmire sem emlékszek belőle, de ez így rendben is van, sosem szerettem álom világban élni, mindig is a valóság szimpatikusabb volt. Mivel már minden ruha darab rég lekerült rólam, ezért egyszerűen belépek a zuhanyzóba. Halkan felszisszenek, ahogy a fentről jövő hideg víz végig folyik testemen, de pár pillanat és már a jéghideg víz kellemes langyossá vált. Vizes hajamat hátra simítom, tekintetemmel pedig elkaptam George tekintetét. Alsó ajkamba harapva egyik kezemet mellemre csúsztatom, de egyedül túl unalmas játszani magammal.
- Mi lenne ha csatlakoznál? - Túl türelmetlen vagyok azt hiszem, vagy csak George maximalizmusa ragadt át rám. Egyszerűen képtelen vagyok nézni, hogy csak ott áll, akármennyire is izgat a gondolat, hogy meztelen testemet veszi újból és újból szemügyre.

Hívogat... Először a keze, ahogy látom csábítón vonul végig a testén a vízzel karöltve, ahogy a hajába mar... megcsavarja... fejemben, mintha csak az én kezeim lennének... majd újra a kéz támad, az a gyönyörű, kecses, ahogy csúszik.. egyre lejjebb.. most a mellébe markolva bele, és ez volt az a pont! Pont ez! Hallom a saját nyelésemet, de valami eszement dobszóló jár tamtamot a fülemben, azon túl hallom csak meg azt a hangot. Hívogat. Ismét. Hát eszemben sincs ellenállni neki!

Egyet lépek előre, majd még egyet. A padló csúszós, a víz kiszóródott, engem mégsem érdekel. Csakis az a kéz ott a szemeimben.. ahogy játszadozni kezd, majd megfordul, háttal nekem, és látom, ahogy az arcát a víz alá engedi. Ekkor lépek be mögé a tálcába. Meg már nem közelíthetem, illetve... a kívánt hatás odalenn már rendesen elérve, mégis mikor a fej visszacsuklik a helyére, a vízpermet alá lépek, egész közel a testéhez, majd mellkasommal érintve a hátát és lejjebb, egy csókot nyomok a válla gödrébe.

- Eszemben sincs kihagyni... - suttogok rá már csak a válla bőrére, kezeim lassan csúsznak előre a vizes bőrön, a karok alatt, hogy a hasánál magamhoz öleljem, húzzam, szorítsam, feszítsem, de csak óvatosan, és elnyílt ajkamat a nyakán húzva végig, fel... lélegzek a fülébe.

- Remélem tisztában vagy vele... mennyire elveszed az eszem... - csúszik ki néhány igaz gondolat a pillanat hevében, és ha gondolkozok, talán még időben visszaszívom a tényeket, mégis most az, az, amire a legkevésbé sem vagyok képes.

Azt hiszem, hogy George igazán rá szolgált arra, hogy repetát kapjon belőlem, de ha már itt tartunk, akkor már én is megérdemelném, hogy ismét bele mélyesszem körmeimet. Hívogatóan nézek rá, miközben kezemmel eljátszadozok felső testemen, annak reményében, hogy nem sokára átveszi ezt a szerepet. Nem is kellett sokáig várnom rá. Ahogy hátulról megfog és magához húz, úgy sóhajtok fel. Fejemet oldalra döntöm, hogy nyugodtan ki tudja szolgálni magát, bele borzongok ajkai érintésébe.
- Pedig nem is csinálok semmit. - Persze, hogy tisztában vagyok vele, már akkor tudtam, mikor először találkoztunk, hogy oda van értem. Bevallom nagyon is élvezem a kialakult helyzetet, de jobban szeretnék vele szembe nézni, ezért megfordulok, hogy szemtől szembe lehessek vele. Kezeimet végig húzom mellkasán, majd vizes nyakát kezdem el csókolgatni, ahogy egyre inkább húzom magammal. Hátammal neki feszülve a hideg csempének térek át nyakáról álla vonalán egészen a szájára. Rá találva játékosan harapdálni kezdem alsó ajkát, szinte már mosolyogva csinálom. Nagyon jól elszórakozok, elvégre én sehova sem sietek. Élvezem, ahogy a langyos víz végig folyik testemen, de George harapdálása sokkal élvezetesebb.

- Azt viszont piszok jól csinálod.. - suttogok a nyaka bőrébe, ahogy egyre csak harapgatom, most nem vadulva, finoman, ő a fejét oldalra dönti, mert tudom én, hogy benne van a játékban, érzem minden egyes porcikáján, ahogy néha megremeg, mikor a hasáról egyre feljebb kúszik a kezem, csak élvezve azt a puha, vizes, csúszós bőrt, és talál rá a melleire. Még szorosabban nyomakodom hozzá. Valahogy ösztönösen, de azt akarom, hogy tudja, mennyire felhergelt. Hogy áll a zászló? Meglehetősen, de sose volt még gond ezzel. Belé harapnék... egyenesen a fülébe... és kezem is már indulna lejjebb a kitűzött cél felé, amikor megint kijátszik és valahogy megfordul a kezemben. Cseszed meg George, ez a nő nagyon is játszik veled! Ejnye kislány, nem leszünk így jóban! - vigyorodom el, de már eszemben sincs vigyorogni, amikor a keze csúszik a mellkasomon, egyre lejjebb, és én nagyot nyelve csak nézek a szemeibe. Ugye nem hülye, tisztában van vele hová kívánom a legjobban, mégis tovább játszik velem. Csókolgatni kezd, lassan.. puhán.. és igazán élvezetesen... aztán már csak a kezét érzem a tarkómon, húúúz... maga után én meg mint valami hülye öleb, követem. Eszemben sincs ellenkezni, ott a fal, és... Na eezt már szereteeeeem.. - vigyorodom el útközben, de az egész csak egy pillanat, a következő percben már a számban van. A dolog egyre feszesebb, vagyis hogy az én fejemben feszülnek egyre inkább az erek, és még ha csak a fejemben feszülnének! Mégse lépek. Ennyire elpuhultam volna? A szart! Csak valahogy bízom benne, amit talán - ha lenne egy cseppnyi eszem - egyáltalán nem kéne. Eddig csak egyszer bíztam egy nőben, és máris vitte az egész napi bevételem. Kis híja volt csak, hogy golyót nem kaptam érte. Könnnyelműűűség! - villogott a valahol csak egész hátul a fejemben, most valahogy mégse érdekelt. Csak csókoltam.. élveztem... nyomakodtam a testére, talán még egy kicsit a falra is felkenve, mégis csak élvezem ahogy kóstolgat... amikor HARAP...! A szemem csukva... két kezem a teste mellett feszül ökölbe, láthatatlan vályút marva a csempére, mikor érzem a vérem egy pillanat alatt rántaná az ölembe és törne bele, mégse cselekszem. Nem.. tényleg puhány vagyok. Vagy idióta. Vagy csak túlságosan élvezem, de ekkor jön el egy pont! Ő újra harap, én meg már képtelen vagyok ellenállni az ösztönöknek. A kezem egy pillanat alatt csúszik lejjebb ráfonódva a derekára és szemvillanás alatt fordítja körbe, teljesen.. hassal a csempére, két keze a kezeimben.. magasan.. fenn.. a víz csak hullik.. egyre lejjebb.. végigfolyva a testeken, én meg csak szorítom.. a teste felett a kezeket és úgy hajolok a nyakához közelebb.

- Hányszor mondtam máááár... hogy ne játssz velem... - mosolyodom el csak a bajszom alatt ahogy közelebb hajolok.. a vállára.. afölött.. a testét nem feszítem, de a kezei mozdulatlanok. Akár csak ő... tehetetlen a kezeimben. És el se hinné mennyire élvezem... - Az enyém vagy... - suttogok bele kéjesen, teljesen elmélyülten a fülébe és nyelvemmel finoman simítom végig az arcát. Megőrülök érte! Teljesen!

Jól hallottam, ez valamiféle elismerés volt részéről? Áh, biztosan valamit félre értelmeztem, mert nem hinném, hogy pont George szájából hallathatok majd ilyen szavakat, bár nem kellene kizártnak tartanom, hiszen alig ismerem. Inkább nem is akarok arra gondolni, hogy milyen friss a mi ismeretségünk, mert egyből könnyű vérűnek érzem magam attól, hogy nem is olyan rég tőle nyögdécseltem, most pedig teljesen meztelenül élvezzük a kellemesen langyos zuhanyt.
- Ezt talán bóknak veszem. - Ha tudná, hogy még mennyi mindent csinálok még jól. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mit művelek vele és nem mellékesen piszkosul élvezem, hogy valamilyen szinten irányíthatom. De valamiért úgy érzem, hogy nem sokáig fog tartani felette az önkényes uralmam. Ameddig viszont tehetem, addig játszadozok vele. Élvezettel harapdálom finoman alsó ajkát, miközben saját magam csalom csapdába, persze minden eshetőségre szinte fel vagyok készülve. Vagyis csak azt hittem, de nagyot tévedtem. Elkapott! Immár a csempézett fallal találtam szemben magam, kezeimet a hideg lapokra nyomja, talán beteges de élvezem, ahogy uralkodni próbál felettem. Van a dolognak egy kis hatalmi játék íze.
- Hidd el, még el sem kezdtem a játékot. - Eddig csak mondhatni ízelítőt adtam számára abból, ami várni fog rá, ha nem riad vissza. Azt még el is viseltem volna, hogy csak úgy uralma alá vett, de mikor kijelentette, hogy az övé lennék, az volt az a pont, ahol szakadt nálam a cérna. Talán őszönösen, de kényszert éreztem arra, hogy szabaduljak fogsága alól.
- Azt hiszem, igazán kiérdemelted az öltáncot. - Komolyan hangszínnel mondom, de még sem gondolom így, mindössze ez is az akcióm része, pucsítva kényszerítem hátrébb, aminek következtében már nem szorítsa olyan magabiztosan kezemet a csempéhez. Nekem sem kell ennél több, kapva kapok az alkalmon, hogy kiszabaduljak. De nem csak Gegore uralma alól, hanem még a zuhanyból is. Gyorsan magam köré tekertem egy törölközőt.
- Csitulj szívem. - Önelégülten elmosolyodok. Attól, hogy még most ki tudtam játszani, érzem, hogy a mi kis játszmánknak közel sincs vége. Minden esetre, ha gyorsabb tudok lenni nála, akkor vissza megyek a hálószobába.