Scales and Arpeggios...

Tárgy: Scales and Arpeggios... 18.10.13 18:04

Tudom, hogy ma nem ünneplünk semmilyen különleges napot. Csak egy egyszerű hétköznap... De ez még nem jelenti azt, hogy nekem kellene arra bármiféle ok, hogy meglephessem a menyasszonyomat egy csokor virággal, valami édességgel vagy akár egy asztalfoglalással egy estére... Nos, ma este a virág nyert. Mert őszintén szólva nem sok kedvem lenne most étterembe menni. Az édességem pedig már otthon vár. Nekem pedig sietnem kell ha szeretnék még ma belőled kóstolót kapni. Nem viselném el ha elkésnék és amiatt megvonnám tőle azt, amit a legjobban szeretek benne. Viszont most nincsen nálam kismacska tehát egy csokor virággal kell valahogyan örömet szereznem neki. De az igazi örömök csak azután következnek, hogy megszeretné hálálni. Kissé talán számító vagyok. De mindig az vagyok. Ebben vagyok jó. Még ha nem is akarok ezekre a dolgokra gondolni, akkor is megfordulnak a fejemben a lehetőségek, hogy miféle következményekre számíthatok, hogy mit tennék abban az esetben, esetünkben hogy mivel magyaráznám ki magam Cassandra előtt, amiért elkéstem már megint. Mert már nem egyszer a fejemhez vágta, hogy egyedül van. Én pedig arra sem vagyok hajlandó, hogy időben érjek haza hozzá. Pedig ez nem igaz. Nos, erre még nem találtam meg a megfelelő megoldást, de dolgozom az ügyön. Tényleg nem várhatom el tőle, hogy egész nap egyedül legyen abban a nagy házban és semmit se csináljon leszámítva, hogy engem vár. De hát soha nem is vártam el tőle. Azért nem is késem olyan sűrűn. Bár eddig még sosem kellett figyelnem a karórámat az idő miatt. Az utóbbi már ezt is megteszem. Megtanultam odafigyelni bizonyos dolgokra. A virágot pedig nem azért kapja, mert esetlegesen öt-tíz perccel később érkeztem mint kellett volna. Kellett volna... Őszintén fogalmam sincs mi alapján állította fel ezt az időkorlátot. Én sem szívesen maradok bent tovább az irodában, mint ameddig szükséges. Viszont nem érek rá állandóan az órámat figyelni és van, hogy ki is megy a fejemből.
- Cassandra... Édesem... Megjöttem. - Tettem le kulcsokat a kis asztalra, hogy csak a csokor virág maradjon a kezemben, amit magam elé tartottam. És ami természetesen nem lehet más mint egy nagy csokor orchidea. Azt hiszem el is áshatnám magam ha elfeledkeznék a kedvenc virágáról. Mert olykor van hozzá érzékem, hogy eltaláljam a dolgokat... Kivéve ha egy nő kedvelt doglairól van szó. Mert azok változnak. Én pedig nem mindig tudom követni a dolgok menetét. De ezt megjegyeztem. Nem olyan bonyolult. Egyébként is szeretnék odafigyelni rá, hogy soha ne érezze úgy, hogy elhanyagolom, hogy már nem törődöm vele annyit. Engem is csak kiborítana és nem kell a dráma feleslegesen.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 21.10.13 22:32

Még mindig hihetetlen, hogy még húsz éves sem vagyok és máris olyan dolgokat értem el az életben, amiről nem is tudtam, hogy akarom őket. Most már tudom, hogy mit akarok és meg is kaptam, ahogy Desmond felhúzta az ujjamra az eljegyzési gyűrűt. Mondanom sem kell, hogy azóta mindenkit majd megesz a fene, ennyi irigy embert körülöttem, ez már azt hiszem teljesítménynek mondható. Az osztálytársaimról pedig inkább ne is beszéljünk, nekik az a legnagyobb problémájuk, hogy mit vegyenek fel, nekem viszont itt az esküvő, kissé szűkös az időbeosztásom, de még így is megéri. Úgy érzem mellettük én már felnőtt vagyok és nem csak egy lány a sok közül, aki elit iskolába jár és idióta tini gondokkal küszködik. Ezért miután kijöttem az óráimról egyből Deboraht kerestem fel, jobban megértjük egymást Desmond édesanyjával, mint a sajátommal, ami másoknak biztosan szokatlan lenne, de a mi köreinkben ez már nem nagy durranás. Szóval Deborah segít nekem az esküvő szervezésével, hogy minden tökéletesen menyjen és a fiacskája is mindennel elégedett legyen. Azért már nekem is körvonalazódik a fejemben, hogy mit is szeretnék, színek, anyagok, minták és hasonlók, de ezt persze az én drága vőlegényemmel is egyeztetni fogom, mert ez a nap csak is rólunk fog szólni. Már előre tudom, hogy el fogom magam sírni, elő fognak jönni az örömkönnyeim az oltár előtt, mikor kimondja az igent. Annyira várom már azt a napot, de ideges is vagyok rendesen miatta. Miután jövendőbeli anyósommal megbeszéltünk pár dolgot egyből hazafelé vettem az irányt. Otthon játszottam egy kicsit Berliozzal, majd egy gyors zuhany után magamra vettem a pizsamámat, meg egy köntöst ami úgy comb középig takart, ezért nem is látszódik mi rejlik alatta.
- De aranyos vagy. Hm, és miért is kapom? - Egyből lesiettem mikor meghallottam, hogy hazaért, de erre a kellemes meglepetésre igazán nem számítottam. Azért persze tetszik és plusz pontot jelent számára, hogy tudja melyik a kedvenc virágom.
- Hiányoztál, nem is tudom hogyan tudok meglenni ilyen hosszú ideig a szerelmem nélkül. - Átvéve tőle a csokrot hajoltam oda hozzá, hogy megkapja a neki kijáró üdvözlést.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 22.10.13 14:55

- Hm, lássuk csak... Utána majd eldöntöd, hogy melyik érvem a legmeggyőzőbb a számodra. Azért mert péntek van? Azért mert gyönyörű vagy vonzó, dögös és szexi? Azért, mert szeretlek? - Ha jól gondolom akkor az utóbbiak közül lesz valamelyik a befutó. De egytől egyik mindig igaz volt és ez a lényeg. Nekem pedig nem kell ahhoz külön indok, hogy alkalomadtán ha úgy tartja kedvem meglepjen valamivel, amivel örömet okozhatok neki. Itt pedig azon lenne a hangsúly, hogy anélkül is örömet okozhatok neki, hogy letépném róla a hálóruháját. Most viszont ezzel az üdvözlő csókkal is beérem, egyelőre. De azért nem tagadom, hogy érdekelne mit takargat előlem a köntöse alatt. Annyi máris tetszik benne, hogy nem túl hosszú. Mert imádom a csábos lábait vizslatni. Olyan hívogatóak tudnak olykor lenne, hogy csakhogy a nyálam nem csurran el utánuk. De most majd igyekszem csukva tartani a számat, még mielőtt okot adna arra, hogy leessen az állam.
- Hát ezen könnyedén segíthetünk. Neked csak választanod kellene egy számodra legjobban megfelelő és kedvező főiskolát vagy egyetemet... - Fogalmam sincs, hogy jutott-e már bármiféle elhatározásra ebben a kérdésre, mert erről még nem döntöttünk és ezt nem is nekem kellene eldöntenem helyette. De azért beszélnünk csak kellene róla valamikor. Őszintén szólva szeretném ha tanulna... Azt viszont már kevésbé ha azt az állam utolsó végében szeretné megtenni. Mert most semmiképp sem tudnék vele tartani, sem pedig utána menni. Tehát egyedül kellene megtennie azt a bizonyos hosszú utat. Persze jó volna ha mindezt az esküvő utánra határolnánk be. Addig is nem szeretném ha egyéb problémákkal is küszködve a szervezést leszámítva. Na meg persze a nászutunkhoz is ragaszkodom.
- Tényleg beszéltél anyuval? Volt nála? Remélem minden rendben ment és jól ki tudtok jönni egymással. - Nagyon remélem. Mert jelen pillanatban erre vágyom a legjobban, hogy a két legfontosabb nő az életemben ne marja egymást állandóan. Mert másról sem hallani az ismerősök körében, mint efféle problémákról, amit mi nagyon szeretnénk elkerülni. Elsősorban mert nem tudom hogyan kezelném a kialakult helyzetet vagyis ebből kifolyólag jobb szeretném magam nem szemben találni egy ilyen szituációval. Most még semmiképpen sem.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 29.10.13 17:57

Nem azt mondom, hogy szokatlan, hogy tőle kapok egy csokor virágot, mert azért volt erre is számtalan példa, de mégis minden egyes alkalommal ugyan annyira tudok neki örülni, mint a legelsőnek. Annyira figyelmes és ezért szerintem nagyon is megérdemel a mai este folyamán tőlem mindent, amit csak meg szeretne kapni. Nekem pedig csak annyi a dolgom, hogy boldoggá tegyem és elégedetté a vőlegényemet.
- Nekem legjobban azaz érvelésed tetszik, mikor azt mondod, hogy szeretsz. - Valahogy mégis csak ez hangzott a legjobban, de a többi bókolása is nagyon a tetszésemre volt. Az orchideák pedig egyszerűen gyönyörűek, gyorsan keríteni is fogok a csokornak egy vázát.
- Biztos vagy abban, hogy erről most szeretnénk beszélni? - Ezt a témát már egy jó ideje halogattuk és szerintem még mindig nem aktuális, bőven ráérünk még az esküvő után is ezt megbeszélni. Őszintén nem tudom, hogy mit szeretnék a jövőmmel kapcsolatban, mert ugye azt gondoltam, hogy valami tánc akadémiára fogok menni a gimi után, de Desmondnak szerintem nem tetszene az ötletem és csak veszekednénk, amit meg nem akarok. De így tényleg fogalmam sincs arról, hogy ezek után mi lesz, vagy hogy én akarom-e tovább csinálni ezt egyáltalán.
- Szerintem már Deborah imád, csak időbe telik mire be meri vallani. - Ezzel arra utalok, hogy nagyon is jól kijövünk egymással, először egy kicsit különös volt, hogy közvetlenebb velem, mint a saját anyám, de hozzá tudtam szokni. Aranyos tőle, hogy nem veszi figyelembe, hogy Lily most a volt férje felesége és ezért engem nem akar kiátkozni a világból.
- Azt pedig még nem is meséltem, hogy mutatott még pár gyerekkori képet rólad, aztán pedig azt mondta, hogy a mi génjeinkkel csodálatos unokái fognak születni. - Ezen azért egy kicsit meglepődtem, még csak az esküvőt szervezzük és már Deborah szívesen lenne nagymama. Az én anyám pedig idegösszeomlást is kapna, mert túl fiatalnak hiszi magát ahhoz, hogy nagyi legyen. Habár még mi is fiatalok vagyunk, de mikor akarjunk családot alapítani, ha nem a közeljövőben? Nem szeretnék a gyermekeim diploma osztóján már nyugdíjas korba lépni, hogy azt higgyék rólam, hogy a saját gyerekem nagyszülője volnék. Szerintem az én imádni való vőlegényem is osztozik a véleményemen.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 31.10.13 9:37

- Cassandra, ha mindig úgy nézzük, hogy éppen tudnánk valami érdekesebbet és izgalmasabb is művelni, minthogy ezt megbeszéljük végre, akkor sosem fog eljönni az a bizonyos megfelelő alkalom, nem gondolod? - Én pedig nem akarom, hogy bármiről is lemaradjon. Különösen nem egy olyan fontos dologról, mint az egyetem, ami még minden bizonnyal sokat fog számítani a későbbiek során az életében. Az pedig nem lehet, hogy eddig még egyáltalán nem is gondolkodott rajta, hiszen végzős. Az évfolyam túlnyomórésze szerintem már pontosan tudja hová is szeretne bekerülni. A lényeg, hogy minél jó hírűbb és elismertebb egyetemről legyen szó. Honnan tudom? Onnan, hogy mindenki volt egyszer végzős a középiskolában. Én ebben az időszakban már pontosan tudtam, hogy a jogi karra szeretnék bekerülni, ahogy azt is hogy sikerülni fog. Nem meglepő módon pedig ebben vagyok a legjobb, ezért sem voltak soha különösebb problémám az egyetemmel. Könnyedén mentek a dolgaim, mintha mindig is tudtam volna, hogy ezt akarom majd csinálni, mert ebben leszek a legjobb, hogy ennek fogok élni... Mindaddig még meg nem ismerek valakit, egy olyan nő személyében, aki mindennél előrébb való lesz és mindenkitől fontosabb.
- Én pedig most ráérek. Most türelmem is lenne végighallgatni, hogy mit szeretnél. Nem szakítanálak félbe. Meghallgatnám, amit akarsz. Különben is előttünk még az egész éjszaka. Rengeteg időnk van még... - Tudom, hogy nem lesz egyszerű, sem könnyű. Mert nagyon is makacs. Nekem viszont nincs mindig időm erre, de legfőképpen türelmem nincs a különféle vitákhoz. Amit mindketten szeretnék elkerülni a legtöbb esetben, aztán valahogy mégsem sikerül. Nekem pedig egyre inkább az a sejtésem, hogy ezúttal sem fognak megegyezni az elképzelésein. Ezért is vonakodik annyira erről beszélni.
- Apropó, lenne valami a szervezéssel kapcsolatban, amiről kiszeretnéd kérni a véleményemet? - Bár nem hiszem, hogy túlságosan sok hasznomat vehetnék. Legfeljebb annyiban, hogy kijelentem, hogy arról a valamiről szó sem lehet vagy épp nekem teljesen megfelelő. Viszont még az előkészületek előtt arra kért, hogy olykor majd vessek egy pillantást arra, hogy áll a szervezés, mert ha valami nem nyerné el a tetszésemet, akkor még lehet rajta változtatni. Nem igazán érzem magam hazai terepen ezzel kapcsolatosan, de ha lenne valami, amit látnom kellene, akkor esetlegesen azt is megejthetjük. Egyáltalán nem biztos, hogy mindig mindenhol ott tudok majd lenni a kellő időpontban, amikor kellene. Természetesen nem arra céloztam, hogy előfordulhat, hogy majd lekésem a saját esküvőmet, inkább csak azt a tucatnyi próbát... Nem kísérhetem el mindenhová.
- Nekem nem említette, hogy szeretne máris nagymama lenni. De ha szeretnéd a nászutunkon belefoghatunk a baba projektbe. - Egyébként pedig teljesen egyet értek az anyámmal a kis trónörököst vagy épp kis hercegnőt illetően, akit ha olyan gyönyörű lesz mint az édesanyja, akkor dögleni fognak utána a férfiak. Nekem pedig kétszeresen is oda kell majd rá figyelnem.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 03.11.13 17:39

Számomra sokkal fontosabb most az esküvőm, mint ez a tovább tanulásos mizéria. Nem tudok dönteni, ezért pedig nem is szeretnék erről az egészről beszélni. Ezért is halogatom addig ezt a témát ameddig csak bírom.
- Mint mindig most is igazad van, de kérlek beszéljük ezt meg inkább holnap. Ha pedig holnap is terelném a témát, akkor akár még azt is megengedném neked, hogy elfenekelj, amiért rosszul viselkedtem. - Egy ennyire kecsegtető ajánlatnak ki lenne képes ellenállni? Nem akarom magamat fényezni, de szerintem ahhoz nagyon is meggyőző voltam, hogy ezt a témát holnap boncolgassuk tovább, mert van rajtam a köntösöm alatt egy különleges meglepetésem számára és nem szeretném, hogy ezen a témán összevesszünk és végül oda legyen a kis tervem. Azért van rajtam ez a pizsim, mert még tisztán emlékszem mit is mondott, hogy mi lesz, mikor ezt veszem fel. Most pedig már nagyon türelmetlenül várakozok arra, hogy mikor dobhatom már le magamról a köntösömet, hogy megpillantsa mivel is készültem neki mára.
- Amit igazán szeretettem volna azt már sikerült megkapnom. - Desmondot ismerve elegendő pár másodperc, hogy rá tudjon jönni, hogy akiről most beszéltem az saját maga. Annyira lényegtelennek számít már minden az életemben, ha róla van szó. Első helyet bebiztosította magának a fontossági listámon és a telefonom gyors hívóján is. Ezt teszi velünk a szerelem, mindentől és mindenkitől fontosabbá vált számomra.
- Oh, hát persze! Nem sokára esedékes fog lenni az étel, ital és torta próba. Első sorban ezekről kell gondoskodnunk, utána pedig jöhet a dekoráció és a többi. - Ezek alapján úgy tűnhet, mintha még semmit sem szerveztem volna meg, pedig nagy munka rejlik ez mögött, hogy fel kellett kutatnom a város legjobb séfjét és mindenből a legjobban teljesítő szakembert, mert az esküvőmön csak a legjobb dolgoknak fog helye lenni. Ha már megtehetjük, hogy sokat költünk erre, akkor mindenből a legjobb kell.
- Tudod ez amolyan négy szem közti beszélgetés volt, sok csajos témával. Ekkor hozta szóba a baba témát. - Deborah nagyon is vágyik már egy kis unokára, de persze nem köti ezt Desmond orrára. Ami pedig minket illet nem is tudom, hogy ezzel a témával hogyan is állunk, de az már biztos, hogy a házasságunk után szeretnék minél hamarabb azon lenni, hogy Deborah nagymamai örömök elé nézzen és az én csodálatos férjemet is meglepjen egy, vagy több utóddal.
- Tényleg bele foghatunk a nászutunkon a baba projektbe, de mit szólnál hozzá, ha előtte még egy kicsit gyakorolnánk? - Sejtelmes mosolyom szerintem mindent elárul. Egyik kezét megfogva tettem köntösöm kioldójára, ezzel is talán nem túl burkoltam utalva arra, hogy szeretném, hogy minél előbb lekerüljön már rólam a köntösöm.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 03.11.13 21:08

- Azt nem vitatom, hogy az nekem miért is lenne jó, de a beszélgetésünket tekintve nem hiszem, hogy előnyös megoldás, mert azt követően, hogy elfenekellek a főiskola témát megint csak terelnék. - Hogy valami egészen más tevékenységet folytassunk úgy szintén kettesben, csakhogy ahhoz már szavak nem szükségeltetnek. Én viszont tényleg szeretném ezt megbeszélni vele, méghozzá minél hamarabb. Ő pedig le sem tagadhatná, hogy minél inkább próbálja hárítani ezt a dolgot valami oknál fogva. Az ok pedig nem is olyan homályos. Gondolom amiatt lehet ez a hallatás a főiskolával kapcsolatban, mert nekem nemigen fog tetszeni, az amit igazából szeretne. De ez akkor sem megoldás, mert nem fogok megfeledkezni róla. Ha csak egy mód van rá mindenképpen azt akarom, hogy járjon főiskolára, egyetemre. Miért is ne lenne ez kivitelezhető? Mondjuk az esküvő után? Ami nem több néhány hónapnál, tehát lassan ideje volna elgondolkodni ezen és ennek az irányában is tervezgetni. Nem mellékesen neki pedig valamikor fel is kellene készülnie rá. Más dolga miután újfent itthon leszünk a közeljövőben nem igazán lesz. Egyébként sem. De jól van. Akkor nem most fogunk erről szót ejteni. De azt sem szeretném ha ezek után, hogy felajánlottam, hogy most ráérnék és végighallgatnám néhány napon belül panaszosan és feldúltan ront be az irodámban bejelentés nélkül, hogy már régen meg kellett volna egyeznünk ebben, de nekem soha nincs rá időm, akkor előfordulhat, hogy egy egészen kicsit ki leszek borulva.
- Ezt megértem. Én viszont maximalista vagyok, tudod. Mint mindenből ebből a helyzetből is a lehető legtöbbet akarom kihozni. - Sosem értem be a kevesebbel. Ez nem is vitatható. Úgy hiszem, hogy mindez meg is látszik az életvitelemen, a szokásaimon, a menyasszonyomon. Ebbe most már beletartozik az esküvőnk, a nászutunk, az azt követő további közös életünk valamint minden amit csak szeretne... Mindeddig eszméletlenül hajtottam valamiért, de igazából céltalanul. Igaz hogy szinte csak előre néztem, de semmi sem volt igazán irányt adó. Leszámítva, hogy mindig csak a saját fejem után mentem nem törődve senkivel és semmivel. Néhány hónapja azonban számomra is meglepő módon az életem valódi értelmet nyert, értéket, amit nem szándékozok elengedni és elveszíteni. Többé most már nem fogom hagyni, hogy ez bekövetkezzen. Az eddigi évek sikerei közül azt hiszem az volt a legnagyobb, hogy megtanultam szeretni. Képes voltam valakibe beleszeretni. Mindaddig még csak nem is ismertem ezt az érzést. Most viszont már nem csak magamnak bizonyítok, mert furcsa módon van aki hisz bennem. Aki nem csak azt látja meg bennem, amit a külvilág felé mutatok kényszeresen.
- A meghívókkal hogy állunk? Kiválasztottad már? - Nem tagadom, hogy amennyire csak az lehetséges szeretném magam mentesíteni ezen feladatok alól, de a meghívók kiválasztása a legkevesebb. Reményeim szerint nem tarthat tovább néhány percnél és nem fogunk belőle valóságos patáliát csapni. Természetesen nekem sem mindegy a meghívó kinézete valamint a rajta szereplő szöveg sem, de csak nem tarthat olyan sokáig eldönteni, hogy melyiket szeretnénk. Végül is az csak még a meghívó, semmi több. A lénye vagyis minden csak az után következik.
- Tényleg... Anyunak mutattad a vendéglistát, amit összeállítottunk? Mert amíg nem látta, addig nem akarom véglegesíteni. - Bár nem hiszem, hogy kihagytam volna bárki is az oldalamról, de azért mégis csak jobbnak látom, ha vet rá egy pillantást. Persze részemről Ericet és Lilyt is belehet avatni a meghívottak listájába, ha netalán valaki mégis kimaradt volna, nem szerepel rajta. Mert most még szinte minden megoldható, kivitelezhető, megváltoztatható.
- Különös. - Csak mert nekem tényleg sosem említette ezt a dolgot, amit nem teljesen értek, de persze nem fogok rákérdezni. Inkább majd az esküvőnk után tettlegesen válaszolunk erre a kérdésre, amit felvetett. Igazság szerint gondolhattam volna, csak még korainak tartottam erről beszélni különösen vele.
- Azt hiszem eléggé jól megy már, de hogy is utasíthatnám vissza a menyasszonyomat?! - Azt hiszem sehogy sem. Ez ilyen és ennyire egyszerű. Örömmel vettem a kezembe az irányítást, ha már ilyen boldogan felajánlotta nekem, ami azért nem mindennapi bevett szokás... Pillanatok alatt oldottan kis a köntösét majd kezem gyorsan utat talált magának alá. Egészen felsiklott a válláig vezetve az anyagot egyre lejjebb, ami végül finoman csusszant le a karján egészen a padlóra. Ott van most a legjobb helyen.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 07.11.13 7:29

Vannak olyan dolgok, amikről nem szívesen beszélek vele, mint például erről a témáról sem. Nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje, különben is nem szeretnék vele most veszekedni, mert akkor hiába vettem fel ezt a pizsimet, - amit még a köntösöm takar - hogy kedveskedjek neki, na meg próbára is tegyem. Most azért remélem nem fog megadóan felrecsegni a pizsamám anyaga Desmond türelmetlensége és csillapíthatatlan vágya végett. Mert ami ezt illeti ezt a pizsit tényleg sajnálnám, nem úgy mint az eddigi széttépett hálóingeimet.
- Ígérem holnap mikor haza jössz leülünk egymással szemben és akkor beszélhetünk erről is. - Csak ma ne kelljen róla, hiszen még én sem tudom pontosan, hogy mit is szeretnék a továbbiaknak a tovább tanulásommal kapcsolatban. Nekem most minden gondolatomat az esküvő köti le, na meg persze az, hogy nem sokára álmaim férfiának a felesége fogok lenni. Ez valahogy sokkal fontosabbnak tűnik most, mint a főiskola. Utána pedig mi fog lenni, hozzá megyek és a főiskola végett alig fogjuk egymást látni? Ekkora áldozatot nem akarok hozni, ezért ha kell képes leszek olyan iskolát kiválasztani ami a közelben van, még ha egészen másról is álmodtam egykor.
- Jól tudom, ismerlek már ennyire édesem. De nagyon hálás lennék, ha a beszélgetést inkább holnapra halasztanánk. - Most a szavamon is foghatna, mert tényleg nagyon hálás fogok neki lenni, azt hiszem Desmond is az fog lenni nekem, ha végre szeme elé tárul ez a látvány. Nem is olyan régen beszéltünk még arról, hogy ha kell türelmes is tudna lenni az ágyban és hogy ezt a pizsimet nem száműzné oda, ahová eddig a többit. Nos, most aztán próbára fogom tenni, meglássuk be tudja-e tartani az ígéretét.
- Még nem. Elképzelésed sincs arról, hogy mennyiféle színű, formájú, mintájú meghívó létezik, nem is beszélve a betűtípusról. - Tudom, hogy a meghívó az egész esküvőhöz képest nézve semmiség, de azért mégis szeretném, ha akkor is ott lenne mellettem és rábökne az egyikre, hogy neki azt tetszik. Az egész csak pár perc, de annyival nyugodtabb tudnék lenni, ha Desmond is ott lenne akkor velem, hiszen a meghívó stílusa is minket kell, hogy vissza tükrözzön.
- Pont ma vittem át neki egy másolatot a vendéglistáról. Azt mondta holnapra átnézi, hát ha valakit lefelejtettünk róla. - Már így is rengetegen fognak lenni az esküvőn, ilyen mikor az ember a felső tízezer tagja. Mindenki mindenkit ismer, látszatbarátságok viszik a prímet, de senki sem akar lemaradni egy ekkora eseményről, főleg hogy a mi esküvőn nem lesz szokványos, ahogyan eddig a kapcsolatunk sem volt annak mondható.
- Különös? Mármint az, hogy anyukáddal a baba projektról váltottunk pár szót? - Most érzem csak igazán szerencsésnek magamat, hogy Lily sosem fog leülni vele elbeszélgetni erről, sőt nem tartom kizártnak, hogy idegileg ki is készülne anyám, ha megtudná hogy nagymama lesz, mert akkor már nem tudja annyira letagadni a valós korát. Mintha minden csak is kizárólag róla szólna, de már meg sem lepne a dolog.
- Sehogyan sem, különben sem tűröm jól a visszautasítást. - Nem mintha bármikor is képes lett volna nekem nemet mondani, ahogyan most sem volt képes rá, amit egyáltalán nem tudok bánni. Megadtam neki azt az örömöt, hogy saját kezűleg szabadítson meg a köntösömtől.
- Emlékszel még arra, hogy mit mondtál? - Most, hogy a szeme elé tárult a Spongya Bob-os pizsim szerintem egészen felderengett benne az, amiről beszéltünk, de ha mégsem akkor szívesen tájékoztatom.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 08.11.13 4:52

- Nem akarsz erről beszélni vagy inkább mersz nekem erről beszélni? - Azt hiszem ismerem már ezt a forgatókönyvet túlságosan is. Nem fog túlzottan sokáig tudni kibújni a válaszadás alól. Sőt, nem tévedhetek olyan nagyot, ha azt állítom, hogy már vannak elképzeléseim arról, hogy mi lehet ennek az egésznek a valódi oka. Egyszerű, de még annál is nyilvánvalóbb. Nem fog tetszeni az, amit hallani fogok, amit mondani fog nekem. Jól tudom, hogy mit szeretne, amit nagy valószínűséggel nem fogom megengedni neki. Választhat akármit, bármit a táncon kívül. Mert azt nem vagyok hajlandó továbbra is megtűrni. Tovább a diplomaosztójától. Az pedig teljesen mindegy, hogy ezt mikor jelentem ki neki, mikor adom a tudtára, mert a lényegen semmit sem változtat. Egyébként sem akarhatja táncra építeni az életét. De ha mégis, akkor talán értelme sem lenne összeházasodnunk. Úgyis túlnyomórészt távol lesz majd tőlem. Ha tényleg ezt szeretné, egy másik férfit közelebb engedni magához, akkor annak sem fogom az útját állni. Megteheti, de nélkülem. Sosem akartam semmiben sem megakadályozni egy dolgot leszámítva, ami óriási butaság volt a részéről.
- Véleményem szerint nem fog lenni valami sok nézeteltérésünk a közös életünket tekintve, ha mindig ilyen jól fogod fogadni a dolgokat. - De az is meglehet, hogy épp ellenkezőleg. Sőt, ezt tartom a valószínűbbnek. Régebben, amíg mindezt csak tervezgettük tudtunk komolyan is beszélni egymással. Aminek a jelenlegi hiánya engem egy kicsit kezd most már zavarni, de mintha meg sem hallaná, amit mondani próbálok neki. szóval, azt hiszem, hogy a mai napra tényleg felhagyok ezzel. A későbbieket pedig majd meglátjuk. Most nem akarok ennyire előregondolkodni.
- Tehát tovább fog tartani, mint reméltem. - De nem fogok órákig több tucatnyi meghívót bírálni, bármennyire szépen is fog megkérni rá. Bízom benne, hogy ettől egyébként is megkímélt volna. Legyen mondjuk öt meghívó séma, amit kiválasztott és megmutat nekem, amelyekből majd már közösen eldöntjük, hogy melyiket szeretnénk. Szerintem ez így nagyon is kivitelezhető volna.
- Ha szeretnél, ha megbízol benne, akkor Lilynek is vihetnél belőle egy másolatot. Én is küldök majd egyet az apámnak. - Amióta elköltöztünk úgymond a családi fészekből, ami mindenre hasonlított csak épp családra nem - most viszont már sajátunk lehet - nem igazán vittük túlzásba a látogatásokat, azokat is meglehetősen rövidre fogtuk, amit egyszerűen nem tudok bánni. Én minderre az egészre úgy tekintek most mint egy lehetőségre, amit nem fogok elszúrni. Eddig nem igazán volt rólam elmondható, hogy családcentrikus lennék, ami a közeljövőben úgy hiszem megfog változni, amiben természetesen nem kötelező mindenkinek részt vennie. Nem is szükséges, egyáltalán. Ugyanis nem fogom hagyni, hogy bárki megpróbáljon beleköpni a számításaimba.
- Szó sincs róla. Az hogy nem vettem észre... - Sokkal inkább az a különös. De persze a legkevésbé sem mondhatnám, hogy zavar a dolog. Ellenkezőleg. Örülök annak, hogy van valaki, akivel olyan dolgokról is tud beszélni, amiről velem esetleg nem ilyen-olyan okok végett. Nem is kötelezhetem arra, hogy mindent velem beszéljen meg. De azért remélem, hogy az ilyen témáknak a száma minimális. Mert ha nem, akkor az már tudna aggasztani egy kicsit.
- Ne várd el tőlem, hogy ilyen helyzetekben józanul tudjak gondolkodni melletted... De igen, azt ígértem, hogy a pizsid túlfogja élni az éjszakát, csak vedd fel nekem. - Legalábbis valami ilyesmiben maradtunk. A lényeg, hogy most kissé uralkodnom kell magamon. Nem probléma. Azt hiszem. De az még bőven belefér, hogy felkapom és a karjaimban viszem el a hálóig, nem?

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 13.11.13 0:24

Valójában mindkettő bele játszik, mert nem akarok erről beszélni, mert nem merek, vagy valami ilyesmiről van szó. Desmond mindig annyira céltudatos és mindig tudja mit akar és szerintem csalódna bennem, ha kiderülne rólam, hogy nekem még fogalmam sincs a jövőbeli terveimmel kapcsolatos dolgokról. Én csak annyit tudok, hogy a jövőmet vele szeretném tervezni és örökkön örökké, ameddig csak lehetséges mellette élni. De azt, hogy mit hoz még a jövő a tanulmányaimmal illetően az még egy hatalmas kérdőjel. Az időm pedig egyre kevesebb ahhoz, hogy ezt eldöntsem, de minden gondolatomat az esküvő körül forgó dolgok kötik le.
- Inkább csak nem akarok. - Valójában egyelőre tényleg nem akarok, aztán pedig mikor bele kellene kezdenem, akkor meg nem igazán fogok majd merni róla, mert tartok attól, hogy a véleményünk erről is különbözni fog. Valami olyan iskolát kellene kinéznem aki a közös házunkhoz közel van, de mi van akkor ha ilyen iskolát nem találunk a közelben? Lesz nekünk még pár fejfejással töltött vitánk, de aztán gondolom majd mint mindig most is kibékülünk.
- Oh, hát nem mindig fogom ennyire jól fogadni a dolgokat. - Sőt, vannak olyan dolgok, amiket nem igazán tudok jól fogadni, még ha nem is teszem szóvá az is látszik rajtam, mert egyszerűen látni lehet rajtam mi is a valódi véleményem, hiába is akarnék mást elhitetni vele. De néha ezt kell tennem, ha nem akarok mindig veszekedni, ha más a véleményünk.
- Csak legyél ott velem, hogy közösen tudjunk erről eldönteni, ígérem nem fog sokáig tartani, csak pár percet szánj erről az életedből.- Remélem részemről nem nagy kérés ilyet mondani neki, de nem akarok nélküle dönteni, most fog elkezdődni a közös életünk és ezért szeretném ha az alapokat is együtt raknánk le. Kezdve a meghívóktól, egészen a díszletig.
- Talán tényleg nem ártana nekik is küldeni, de nem akarom, hogy túlságosan közük legyen az esküvőhöz, vagy bármiről is döntsenek helyettünk. - Tartok attól, hogy Lily irányítási vágya tönkre tenné az esküvőnket, ezért is inkább Deborahvál beszélem meg az ilyesmit, mert semmit sem szeretne rám erőltetni, csak tanácsokat ad nekem és egyengetni az utamat, mert nem könnyű egy esküvőt megszervezni, de ilyen kiváló segítséggel semmi okom sem lehet a panaszra.
- Tudod, ha gondolod veled is beszélhetek arról, amiről anyukáddal is, de nem hinném, hogy érdekelnének a szüléssel kapcsolatos dolgok. - Őszintén kisebb sokkot kaptam, mikor Deborah mindent részletesen elmesélt, egészen a teherbe eséstől a szülés utáni hetekig. Én már előre látom, hogy rettent rossz állapotos lennék, mert a babával járó hangulatingadozásaim nagyon hangosan és hisztérikusak fognak lenni.
- Most pedig kiderül, hogy be bírod-e tartani a nekem tett ígéretedet. - Még mindig tudom imádni, ahogyan felkap és bevisz a hálószobába. Izgatottan várom, hogy mi fog történni, mert az ígérete után nagyon rá vagyok már izgulva az elkövetkezendő kellemes együtt töltött időnkre.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 13.11.13 12:15

Én ebben még mindig nem vagyok olyan biztos, hogy tényleg csak nem akar erről beszélni velem. De előbb-utóbb persze úgy is meg kell majd beszélnünk, hogy hogyan tovább, mert egyáltalán nem magamhoz láncolni szeretném. Azt pedig végképp nem fogom megengedni, hogy húsz évesen bármiről is lemaradjon, amit nekem lehetőségem volt megtenni. Fiatal még persze, hogy nem fogom hagyni, hogy ezek az évek, a legszebb évek pocsékba menjenek, csak azért mert engem szeret. Engem később is szeretni fog, de újra húsz éves már soha sem lesz, ezért is kell hogy ezt most kihasználjuk. Azt pedig neki kell tudnia, hogy mit szeretne. De ettől függetlenül nem az utolsó percekben, pillanatokban szeretnék értesülni a szándékairól, mert azért eléggé bosszús tudok lenni. Szeretek előrelátni bizonyos dolgokat és számolni velük, amíg így egyelőre nem fog menni. Persze azért lennének elképzeléseim a továbbiakról, arról is hogy Cassandra mit szeretne, csak eddig valahogy egyik opciótól sem repesek a boldogságtól. De attól még nem elfutott kör, mert nekem nem tetszik. Nekem sok minden nem tetszik, mégsem tehetek ellene. Nem tehetek mást minthogy elfogadom.
- Biztos voltam benne. - Különösen mikor majd közölni fogom vele azokat a lehetőségeket, amelyekről szó sem lehet, legalábbis amíg a jegygyűrűt viseli. Vannak dolgok amelyeket semmilyen körülmények között sem vagyok hajlandó elviselni. Szóval eléggé hosszas beszélgetésben lesz majd részünk, mire megtaláljuk a közös nevezőt. Én nem szeretném elvetni a sulykot. Nem csak rajtam fog múlni miként reagálok bizonyos helyzetekre. Van amikor a körítés is számít a tálalásnál, de van hogy csak a lényegre vagyok kíváncsi. Csak azt érdekel, azt szeretném hallani, ami fontos, ami lényeges. A többit pedig hagyjuk inkább későbbre.
- Kivitelezhető... Csak ne tíz perccel azelőtt hívj fel, hogy már ott kellene lennem. - Mert az már kevésbé megoldható. Nem jellemző rám, hogy egy fontos dolog kimenne a fejemből. Most már az is fontos, amit ő szeretne. nem mintha olyan nehéz lenne ehhez hozzászoknom. Ellenkezőleg, az utóbbi időben mást sem akartam, mint hozzászokni ahhoz, hogy velem van, hogy mellettem van, hogy nem számítanak mások. Eddig is mindent megtettem, amit tudtam. Ezek után pedig még többet fogok...
- Igen, bevallom egy kicsit én is tartok attól, hogy közel sem fog minden olyan simán menni, amennyiben ez rajtuk múlik. De majd odafigyelek. - Ezt megtudom érteni, ahogy egyet is értek vele ebben. Így viszont másképp is fogjuk csinálni. Ezt most nem fogom megkockáztatni. Azt hiszem inkább személyesen fogom vagy fogjuk - Ezt még majd megbeszéljük - elvinni a vendéglistát, hogy azért áttudják tekinteni, hogy megtudjuk hallgatni az eseteleges javaslataikat, hogy aztán átbeszélhessük ketten, de semmi több.
- Engem minden érdekel, ami veled kapcsolatos. Meglehet, sőt biztos, hogy nem sokat tudok mondani neked erről, de attól téged még meghallgatnálak, ha valamiről beszélni szeretnél. Végül is nekem fogod majd egyszer szülni azt az gyereked, nem az anyámnak. Nekem is kell törődnöm veled abban a kilenc hónapban, mint mindig. - Ahogy előtte és utána is. Ha pedig nem muszáj, akkor nem mennék el az anyámhoz, hogy kifaggassam a szüléssel járó nehézségekről, legalábbis most kizár dolog. De ha majd eljönnek azok a bizonyos napok, hetek, hónapok akkor lehet, hogy megfogom tenni a tanácstalan pillanataimban. Nem meglepő módon lenni fognak, hiszen eddig nem volt még se feleségem, se gyerekem, de még csak testvérem sem, hogy emlékeznék rá, hogy anyu mennyire viselte jól vagy épp rosszul. De azt sem szeretném ha minden teljesen váratlanul érne.
- Sosem csapnálak be. - Önszántamból egész biztos, hogy nem. A kényszerhelyzetekbe pedig most nem igazán szeretnék belegondolni. Különben is most csak vele szeretnék foglalkozni valamint azzal hogyan varázsoljam le róla minél játékosabban azt a pizsit, hogy még egyben is maradjon. Nem tűnik olyan nehéz feladatnak.
- Arra viszont felhívnám a figyelmedet, hogy csak a pizsiről volt szó. Arról ami alatta van egyetlen szó sem eset, vagy tévedek? - Meggyőződésem róla, hogy jól emlékszem miden egyes szavára, amiben csak a pizsijét védte olyan hevesen. Szóval vagy minden egyébről elfeledkezett vagy nem is számít. Így azt kedvem szerint téphetem le róla.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 17.11.13 1:36

Egyesek szerint véget ér majd az életem, fiatalságom azzal, hogy kimondom az igent és férjhez megyek. Szerintem pedig onnan fog elkezdődni igazán az életem, ha Desmond felesége lehetek. Mert nekem az életem akkor teljes, ha vele lehetek és tényleg mellette minden annyira értelmetlenné válik, mint például a tánc is. Imádtam, az volt a mindenem egészen addig míg nem belé nem szerettem, érte még a táncos karrierről szőtt álmaimat is képes vagyok feladni. Mert a fontossági sorrendem alaposan megváltozott és most már inkább a házasság és a család alapítás az, amin minden gondolatom forog, nem pedig az, hogy milyen szakot is akarnék kiválasztani, hanem inkább milyen nevet a születendő lányunknak, fiúnknak.
- Viszont azt már tudom, hogy miféle praktikákat alkalmazzak nálad, ha te nem fogadnál jól bizonyos dolgokat. - Nem szeretnék ebbe a témába a kelleténél is jobban bele menni, de azért mégis csak tudattam vele, hogy - ha netalán eddig nem vette volna észre - megvannak nekem is a saját kis női fortélyaim. Azt hiszem nem is olyan sokára minden bájerőmet be kell majd vetnem ahhoz, hogy elkerüljek egy hatalmas veszekedést, aminek már az előszelei a levegőben érződnek, vagy csak én érzem az enyhe lehűlést? Tartok tőle, hogy nem sokára hatalmas vihar felhők gyülekeznek majd a fejünk felett.
- Szólni fogok idővel, sőt már napokkal korábban, hogy be bírd zsúfolni a sűrű napirendedbe. - Izgatottan pillantottam rá, még sosem voltam ennyire lelkes, ha pár papírlapról volt szó. Most pedig teljesen be vagyok zsongva attól, hogy együtt fogjuk kiválasztani az esküvő meghívónkat. Elképzeléseim talán már vannak róla, de persze nagyon sokat fog számítani Desmond véleménye is, mert ez a mi esküvőnk fog lenni, mindennek olyannak kell lennie, amilyennek szeretnénk.
- Én már nem is tartok ettől ennyire, ha már azt mondod oda fogsz figyelni a dolgokra. - Nem szeretném, hogy bárki elrontsa a nagy napunkat, irigylőink, rosszakaróink pedig bőven vannak, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy ne hagyjuk, hogy el is érjék ezt.
- Szerintem ráérünk erről a témáról akkor beszélni, amikor éppen aktuális fog lenni. Kilenc hónapunk fog lenni arra, hogy mindenre felkészüljünk, addig pedig párszor biztosan sokkos állapotba is fogunk kerülni ha teljesen bele merülünk ebbe a témába. - Végig mosolyogva beszéltem hozzá, de azt inkább nem is tettem szóvá, hogy mennyire ki fogok borulni, ha a terhes csíkocskák megjelennek a pocimon, előre érzem mennyire nyafogós várandós fogok lenni. Csak remélni tudom, hogy Desmond még így is képes lesz szeretni, ha csúnya leszek és gurulni fogok és a napom többségét hányással és duzzogással töltöm.
- Ezt most nekem, vagy neki mondtad? - Huncutul elmosolyodok, ahogyan mutató ujjammal magamra mutatok, pontosabban inkább a pizsamámra, ahol felső testemen annak a bizonyos rajzfilm figurának az arcmása van.
- Sosem tévedsz. - Szóval a pizsim az már biztosan megmarad, - remélhetőleg egyben - de ami az alatta lévő csábos fehérneműmet illeti az szerintem ugyan arra a sorsra fog jutni, mint az eddigi elődje, de az a legszebb az egészben, hogy egyáltalán nem bánom.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 22.11.13 21:32

- Ne csak a harcra készülj fel édesem, hanem a kudarcra is. Te is tudod, hogy vannak dolgok amikből nem engedek. Így nincs is rá garancia, hogy mindig sikeres lesz a merényleted ellenem. Csak szeretném ha mindenre felkészülnél. - Nem szeretem csalódottnak látni. A feleségemként pedig még inkább szúrni fogja a szememet és addig fogom nyaggatni, amíg el nem mondja, hogy mi bántja. Én is tudom, hogy nem mindig fog tetszeni, amit hallani fogok, de attól még akarom. Ez is hozzá tartozik ahhoz a közös életünkhöz. Nem arra vágyom, hogy papíron legyen valakim, aki csakis az enyém bármire és bármikor tettre készen. Nem csak az együttlétek alkalmával szeretném érezni, hogy az enyém, mikor megkapom tőle, amit akarok, hanem egész egyszerűen mindig. Szeretem és iszonyúan szeretném azt is, ha azt a boldogságot, amit mások egész életük során keresnek mellettem találná meg és örökké tartana. Én nem tudnék már mást szeretni. Nem tudom és nem is akarom már mással elképzelni az életemet. Talán nagyképűség azt állítanom, hogy mindenem megvan, hogy már mindent elértem és megkaptam, amit csak akartam. De nekem csak rá van szükségem... Nem hittem, hogy valaha is szükségem lesz majd bárki támogatására, de most nélküle úgy érzem, hogy nem vagyok. Mindeddig egyes egyedül voltam önmagam. De ez így már nem működik. Nem, nekem nem csak egy nőre volt szükségem. Én mindvégig őt akartam! Tudtam abban a pillanatban, hogy először találkoztunk.
- Nekem mindig lenni fog időm rád! Ezt soha ne felejtsd el! - Most már Cassandra az egyes számú, az elsődleges, az egyetlen, a legfontosabb az életemben, amit vele szeretnék leélni. Így az a legkevesebb, hogy mindig lenni fog rá időm, hogy amikor róla van szó, akkor nem az jut elsőként eszembe, hogy várjunk előbb megnézem a naptáramat, hogy mikor érek rá, mikor tudok időt szakítani bizonyos dolgokra. Amúgy is olyan lelkes, hogy ha akarnék se tudnék neki ellent mondani.
- Azért azt is tartsd észben, hogy Lilyt senki sem ismeri jobban nálad. Neked kell tudnod, hogy mégis mire kell számítanunk... Szóval legyél résen és szólj ha valami szerinted nem stimmel. Akkor is ha valami túl jól alakul... Te nő vagy. Én pedig majd igyekszem megbízni a megérzéseidben. - Csak remélni tudom, hogy még soha sem csalták meg. Kivéve talán engem illetően. Szerintem nem volt olyan személy a környezetünkben, aki nem próbálta meg lebeszélni rólam, mindenek előtt pedig óva inteni tőlem, hogy ha szeretné magán tartani a bugyiját, akkor maradjon csak minél távolabb. Nos, nem mondhatnám, hogy előbb lekerült róla mint hittem, vártam volna, de végül csak meg lett. Ami pedig igazán számított, hogy akarjon engem. Ezt is sikerült elérnem.
- Te egész biztosan. Én pedig majd ott leszek melletted, hogy elkapjalak, ha tényleg rosszul lennél a túl sok információtól. - Még magam sem tudom, hogy ez alatt pontosan mit kell érteni. De azt mindketten tudjuk, hogy annak a gyereknek hogyan kell majd világra jönnie. Azt hiszem ez már magában sok. Én pedig nem meglepő módon eddig még sosem gondoltam rá komolyan, hogy arról faggassam az anyámat, hogy mégis hogy volt képes kipréselni magából, esetleg hogy a szülést követően mikor engedte apu újból közel magához. Na azt nem! Ez már nekem is túl kínos lenne.
A hálóban lassan letettem, de egy pillanatra sem engedtem el. Inkább szorosan körbefogtam karjaimmal mindvégig sejtelmesen mosolyogva. Őszintén fogalmam sincs hogy fogom ezt kibírni. Legszívesebben mást azonnal letépnék róla mindent, csakhogy most nem tehetem. Ha viszont mindezt a tekintetem is elárulja, amiben olyan jól tud olvasni, akkor nekem végem van. További gondolkodás helyett viszont csak lágyan megcsókoltam olyan játékosan. Ha minden igaz a ma este is valami ilyesmiről fog szólni, amire még mindig próbálok ráhangolódni, viszont még így is mindig túlöltözöttnek érzem magam mellette. Kérdés, hogy ezt a kis problémát is magamnak kell megoldanom vagy esetleg szeretne a segítségemre lenni ebben.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 14.12.13 2:45

Néha úgy érzem, hogy egy kis házasság előkészítő tanfolyamon veszek részt, mert az én drága vőlegényem folyamatosan adagolja be az esetleges bukkanókat a házasságunkkal illetően. Sok mindenre felkészültnek érzem magam, de valójában csak élesben derül ki, hogy mennyire is voltam felkészülve. Én a házasságunkra nem úgy nézek, mint egy szerződésre, amit aláírok és onnantól úgymond a tulajdona fogok lenni, számomra ez nem csak egy papír, ha aláírom azzal megpecsételem életünk hátra levő részét. Számomra azt fogja jelenteni, hogy onnantól kezdve örökké együtt leszünk.
- Merénylet? Azt hiszem egy kicsit túl nyersen fogalmaztál. Ezek csupán női praktikák, amik igen hatásosak szoktak lenni. - Jobban mondva egy kicsit minden a manipulálásról szól, mert sejtem hogyan tudom elérni nála azt, amit nagyon akarok. Egy kis csábítás és majd az ágyban legyen olyan kemény legény, hogy nemet mondjon nekem, mert akkor tényleg bekövetkezik a már jól beígért megvonásos játékom. Természetesen az őrületbe kergetném a dögös szereléseimmel, na meg a tudattal, hogy addig nem kaphat meg, ameddig én meg nem kapom amit szeretnék.
- Tudom, ahogyan azt is, hogy számodra mindenkitől fontosabb vagyok. - Tettem még hozzá, ha most nem is mondta, akkor is tudom, mert érezteti velem. Amiért pedig ennyire szeretjük egymást el is várom, hogy a sűrű programjai között rám is jusson az idejéből. Ami pedig a fontossági sorrendet illeti számomra Desmond a legfontosabb, ezért is simítok végig kezemmel finoman álla vonalán - akaratlanul is elmosolygom magam, mikor tekintetem újra a gyűrűre téved -, közben egy lépést még közelebb léptem hozzá, hogy egy apró puszit nyomjak édes ajkaira. Már most a fellegekben érzem magam, hiszen életem szerelmével nem sokára összekötöm az életemet, hivatalosan is férjemnek szólíthatom.
- Hát akkor előre szólok, hogy semmi jóra nem kell tőle számítanunk. Vagy egyáltalán nem akar foglalkozni az esküvővel, vagy mindenben részt szeretne venni, ez a két végletet tudom elképzelni. Viszont ha a második opció lépne érvénybe, akkor megfogok őszülni mire eljön az esküvőnk napja. - Semmi kedvem sincs háborúzni vele, mert lefogadom a saját ízlésére szeretné formálni az egész lagzit, amit nem engedhetek meg. Ezért jobban örülnék ha nem venné ki a részét a tervezésből, különben sem vagyunk olyan jó anya-lánya viszonyban, hogy ennyit megtegyen értem. Még a végén minden vörösben pompázna és jégből készült hattyúk lennének mindenütt, csoki szökőkúttal megspékelve. Ez az, amit nem szeretnék.
- Szerintem az ehhez a témához tartozó információktól te is szédelegni fogsz. - Főleg azért, mert a férfiak rosszabbul viselik az efféle témákat. Már attól a bizonyos női nehéz napoktól is fintorognak, akkor mégis mi lenne ha lenne arról valami halvány sejtésük, hogy hogyan zajlik le egy szülés? Nekem van róla elképzelésem, mégis csak közelebb áll hozzám ez a téma, de még én sem tudok mindent róla, de úgy érzem hamarabb megtudom, mint gondolnám.
- Nagyon gyanúsan viselkedsz. - Ívelt szemöldökömet kérdőn felhúztam, nem szokott ilyen lenni és ahogyan rám néz, na abban semmi jó sem rejlik. De a gyanakodásom helyett inkább valami hasznosat teszek. Kezem övére siklik, mert úgy hiszem lassan eléggé szűkösnek fogja érezni a nadrágját, ami a gravitációnak köszönhetően egyszerűen lecsúszott róla. Pár pillanat alatt az ingét is sikerült kigombolnom, mindkét kezem imádni való hasára siklott, élvezve a kezeim alatt domborodó izmokat hajoltam hozzá közelebb, hogy ismét érezhessem puha ajkait.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 17.05.14 13:59

- Szeretem a nő praktikáidat, amikor csak egy falatnyi ruhadarab szükséges hozzá. - Férfi vagyok, elcsábítható... Cassandra pedig pontosan tudja mit kell tennie, hogy a falat kaparjam utána, mert megveszem, ha nem kaphatom meg. Nem hiszem, hogy ennél jobban képes lennék szeretni, amikor belekóstolok úgy érzem az önkontroll felmondja a szolgálatot és feltudnám falni a csókjaimmal.
- Akkor nem is kell többször elmondanom, mert úgyis tudod már? - Szóval, ezentúl Cassanra fog engem emlékeztetni, hogy tudja, hogy számomra mindentől és mindenkitől fontosabb? mert egy pillanatra úgy hangzott, mint aki a kisujjából rázz már, ezért nem kell többször elmondanom. Végül is ezt akartam, mégis meglepett, hogy helyettem fejezte be a mondanivalómat. Mindeddig azt hittem nem tudom elégszer elmondani, mégis? Akkor ezentúl már nem fog olyan édesen rám mosolyogni, mikor azt mondom szeretem?
- Erre számítok, csakhogy velem szemben túl kevés. Rákényszerítettem az apámat, hogy váljon el tőle... Nem akartam semmi többet, de ha neki ez nem elég, akkor folytathatjuk a hatalmi harcot. Egyedül miattad hunytam szemet a dolgai felett és mert, ha apu a válás után sem hagyta el, akkor valóban érezhet iránta valamit. - Ami szerintem képtelenség, de ha csak feleannyira szereti, ahogy szeretem Cassandrát, akkor máris ad egy okot arra, hogy ne szóljak bele a dolgaiba. Ebből a szempontból semmivel sem vagyok jobb nála, de minden másban igen. Önző voltam, önző módon követtem a vágyaimat, nem érdekelt mibe került, tudtam hogy sikerülni fog. A végső pontot pedig Cassandra helyezte a mondat végére, az igennel. Lényegében minden, csak tőle függött.
- Egy biztos... Én nem fogok veled meg az anyámmal dokumentumfilmeket bújni arról, hogyan születik a kisbaba. Szerintem ezzel mindketten tisztában vagyunk. azt is tudjuk hol fog kibújni, a nagy pillanatot sem fogom elszalasztani, hogy ott legyek veled. De végighallgatni nem vagyok hajlandó anyu előadását, hogy mire kell felkészülni, mert előbb kidobom a taccsot, mint a kismama. - Ehhez semmi kétség sem fér. Azt hiszem tisztában vagyok mindennel, amit feltétlenül tudnom kell, a többi dologba pedig majd beletanulok időközben. Azt egész biztosan jól fogom csinálni, mikor közli velem, hogy apa leszek, hogy néhány nap leforgása alatt kiürítsük a bárszekrényt. Sőt, szerintem néhányszor újra is kell majd tölteni.
- Csak játszani akarok... Tudom, meg kell kímélnem a piszi épségét, de engem úgyis jobban izgat az, ami alatta van. - Csak kibírom valahogy, hogy ne akarjam azonnal letépni róla. Lassan hátráltunk és óvatosan az ágyra döntöttem. Gyanúsan viselkedem? Mohón kezdtem el falni ajkait, hol pedig nyakát csókolgattam, majd megint ajkait, egyik kezemmel pedig finoman melleit kezdtem markolászni először csak a felsőjén keresztül, de mivel nem bírtam ki, hogy ne érezhessem hamvas bőrét a kezem alatt, így lassacskán becsúsztattam kezem a pólója alá. Kettőnkre nem igazán jellemző, hogy lépésről-lépésre haladnánk, de ez is csak addig fog így lenni, amíg le nem kerül róla a pizsi.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 21.05.14 13:50

Sosem volt nehéz elcsábítani, pláne úgy, hogy tisztában vagyok a gyenge pontjaival. Tudom mire vágyik, ahogyan azt is, hogy elegendő egy szexi fehérnemű és máris nyert ügyem van nála. Akkor is nyert ügyem lenne, ha meztelenül feküdnék az ágyba és úgy várnám haza, de azért szokott rajtam lenni fehérnemű is, mert tudom mennyire szeret vetkőztetni.
- Nem erről szó sincs! - Mert ha így nézzük a dolgokat, akkor nekem sem kellene többet mondanom, hogy szeretem, mert Desmond ezt nagyon jól tudja. Nem azért mondom mert kell, hanem azért mert szeretem vele tudatni, hogy mennyire szeretem, hogy az én kicsi szívem csak is érte dobog.
- Szeretem mikor nem csak érezteted velem, hanem ki is mondod, hogy mennyire szeretsz. - Simítottam végig mellkasán. - Pláne úgy, hogy tudom ezért mindenki irigy rám. - Persze nem ez a fő ok, de jó érzéssel tölt el, hogy az életében én vagyok az egyetlen olyan nő, akivel komolyabb tervei vannak, akit majd feleségül fog venni. - Mivel érdemeltem ki azt, hogy a menyasszonyod lehetek? - Mert azt nézve, hogy honnan indultunk és most hol tartunk nagyon is megdöbbentő, hogy mennyi mindenre képesek voltunk a kapcsolatunkért, azért hogy nem hagytuk, hogy elszakítsanak egymástól minket. Egy laza kis flörtnek indult, hatalmi harcnak kettőnk között, most pedig már itt vagyunk a közös otthonunkban arra készülve, hogy összekössük az életünket. Ezek után még szép, hogy én érzem magam a világ legszerencsésebb nőjének, mert egy ilyen csodálatos férfit tudhatok a magaménak.
- Ne rontsuk el a napunkat azzal, hogy anyámról beszélünk. - Feltűnően nem tud örülni a boldogságomnak, nem is várnám el tőle, sőt meg is lepett volna, ha valamiben egyszer az életben tényleg képes lett volna támogatni. Azt pedig már most megfogadhatom, hogy tőle sokkal jobb anya fogok lenni. Én sosem fogom azt mondani a gyerekemnek, hogy szólítson a keresztnevemen, mert ha anyának hív attól öregnek érzem magam.
- Nem korai még a családállapításról beszélgetni? - Mert jelenleg engem a frász kerülget ettől a témától. Nem akarok még a szülési fájdalmakról hallani, ahogy arról sem, hogy akár órák hosszáig is eltarthat a fájdalmakkal teli szenvedésem. Még azt sem tudom, hogy természetes úton akarok-e szülni, vagy császármetszéssel.
- Azért azt el kell árulnom, hogy anyukád nagyon aranyos, ahogy bele élte már most magát a nagymama szerepbe. Már egy kisebb játszóteret tervezget az udvarába, hogy legyen az unokáinak hol játszani, ha ellátogatunk hozzá. Unokákat akar. Minél többet szeretne. - Konkrétan én annak örülnék ha két gyerekkel áldana meg a sors minket. Szerintem ebben vita nélkül meg tudnánk egyezni.
- Még mindig izgat mi rejlik a pizsi alatt? - Minden egyes nap újra és újra felfedezi testemet, de az csak elismerés tőle, hogy még mindig ennyire érdekelem. Nem akarom magamat dicsérni, de ezek szerint valamit nagyon is tudhatok. Hideg volt a keze, ezért ahogy felsőm alá téved akaratlanul is felszisszentem.
- Na és miről szólna ez a játék? Arról, hogy képes vagy-e uralkodni magadon és levenni rólam a felsőt, letépés helyett? - Szeretem ezt a pizsimet, remélem erre tekintettel lesz, de amilyen szenvedéllyel viszonozom csókját szerintem nem a pizsim épségére gondol ezekben a percekben.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 26.05.14 18:11

- Én csak téged szeretlek. - Mindig. - Azzal, hogy neked egyből sikerült az, ami másoknak sosem. - Éspedig? Neki egyből sikerült megdobbantani a szívem. Ez másoknak egyszer sem sikerült. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy vele valami több lesz. Tudtam, hogy akarom, hogy kell nekem, hogy addig nem fogok leállni, amíg meg nem kapom. Azt viszont nem tudtam, hogy miféle kihívások elé állítom magam, hiszen a nősülés csak valahol a lista legalján szerepelt, ami a húszas éveimben megvalósítandó. Most viszont egy nő, egyetlen nő szerepel az első helyen, mindenek előtt, és ami neki fontos, az nekem is az.
- Pedig kedvelnem kellene, nem? Tisztelni azért, mert neki köszönhetem, hogy vagy nekem? - Ezt többféleképp is értendő. Először is... Ez lehet a legfontosabb, hogy megszülte őt nekem. Másodszor pedig, mert az én apámat szemelte ki, így hozzánk költöztek, aminek következtében megismerhettem Cassandrát.
- Te hoztad fel, hogy anyu mennyire szeretne már nagyi lenni, ellenben a tiéddel. Azt hiszem valahonnan innen indultunk, nem? - Az esküvőig mindenképpen tárgytalan, de utána már beszélhetünk róla, akár már a nászutunkon belefoghatunk a babaprojektbe. Semmi akadálya sincs. De ha Cassandra inkább várni szeretném még egy rövid ideig, akkor semmit sem fogunk elsietni. Mellettem természetesen nem kell dolgoznia, de ha a baba előtt szeretne még befejezni egy főiskolát vagy egyetemet, azt is mindenki megfogja érteni velem az élmezőnyben.
- De nem fogom megengedni, hogy bárki azt a látszatot keltse, hogy biztosan csak azért hoztuk ennyire előre az esküvőt, mert teherbe estél, így mi előbb elakarlak venni, még mielőtt látható jelei lennének. - Gusztustalan, de mindig vannak akiktől kitellenek ilyen és hasonló "jóindulatú" pletykák. Véleményem szerint csakis Cassyre és rám tartozik, ha gyereket szeretnénk, de mi vehetjük biztosra, hogy a kicsi valóban akkor fog érkezni, amikorra mi eltervezzük.
- Pont ettől féltem... - Mi még csak egy gyereknél tartunk, anyu már legalább a harmadiknál járhat gondolatban. Cassandrának minden létező és nem létező türelmére szüksége lesz, ha egyszer sikerül és teherbe esik és anyu elkezd majd gondoskodni mindenről. Engem pedig az őrületbe fognak kergetni. Sőt, ha nem lenne ilyen elfoglalt a esküvői előkészületek miatt egy hónap múlva azon kapnánk magunkat, hogy már szobája is van a kicsinek, de még gyerek sincs, még csak Cassy hasában sem.
- Édesem, felőlem egy focicsapatot is összehozhatunk. - De szerintem két gyerek is kellőképpen megfogja viselni ahhoz, hogy harmadikról már hallani se akarjon. De addig nagyon is könnyen tervezgetünk, amíg eggyel sem kell elbírnunk hajnali kettőkor.
- Még szép, hogy izgat, hiszen csakis az enyém. - Olyan tökéletes, hogy ilyenkor valahányszor hibára próbálok bukkanni a testén mindig fel kell adnom, mert nem sikerülhet. Gyanúsan viselkedem? Nagy nehezen, de végül erős voltam és eltudtam szakadni ajkaitól, hogy tekintetem levezessem egész pontosan Cassandra melleire.
- Hé, ne legyél pofátlan. Nem szép dolog leskelődni. Épp a mellein pihensz, ha nem tűnt volna fel... Nem lehetsz ennyire telhetetlen! - Igen. Ez most nagyon is az volt, aminek tűnt. Nagy komolysággal lehordtam a pizsijén lévő rajzfilm figurát, amiért olyan hatalmas szemekkel merd ránk, hogy az már pofátlanság. - Ha nem tudsz viselkedni el fogom takarni a szemed.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 27.05.14 14:45

Számtalanszor elgondolkoztam azon, hogy én mitől vagyok más, mint eddig a többi nő, akikhez köze volt előttem? Mégsem sikerült rájönnöm. Mivel érdemeltem ki ezt a figyelmet, szerelmet részéről? Talán azzal, hogy tudtam mik a játékszabályok és profin játszottam, s nem adtam oda magam olyan könnyen? Kihívás voltam számára, akiért küzdeni kell? Aztán meg a kis játékunk közben sikerült szépen egymásba szeretnénk.
- Mi is lenne az? - Konkrétan kíváncsi vagyok arra, hogy nekem mégis mi sikerült elsőre, ami másoknak nem. Ettől a beszélgetéstől akaratlanul is eszembe jut az első találkozásunk, hogy akkor milyen kíváncsian tekingettünk egymásra, hogy már akkor éreztem a közöttünk lévő vibrálást.
- Miattam igazán nem kell megjátszanod, hogy szimpatizálsz vele. - Nem várom el tőle, hogy jó viszonyt ápoljon az anyámmal, vagyis nem várhatom el tőle úgy, hogy valójában az én kapcsolatom sem felhőtlen vele. De most ez érdekel a legkevésbé, de legalább annak tudok örülni, hogy Desmond édesanyjával sikerült eddig jól kijönnöm. Jövendőbeli anyósomat pedig nagyon is kedvelem, remélem ez az idő múlásával nem fog változni.
- Igazad van én hoztam fel a témát, de csak azért mert ugye anyukáddal mostanában nagyon sokat találkozok az esküvői előkészületek miatt és nem telik el egyetlen egy alkalom sem úgy, hogy meg ne említené azt, hogy mennyire örülne annak, ha minél előbb családot alapítanánk. - Az esküvőnk után nem fogok annyira oda figyelni a védekezésre, de azért talán adnunk kell egy kis időt magunknak is, hogy még a gyerek vállalás előtt legyen alkalmunk együtt, házaspárként eltölteni egy kis időt.
- Biztosan lenni fog ilyen pletyka is, hogy csak azért vagy hajlandó elvenni, mert túl későn vettük észre hogy terhes vagyok. De tudod mit? Engem az ilyen rossz indulatú pletykák nem tudnak érdekelni. Számomra az a lényeg, hogy tudom azért akarod, hogy a feleséged legyek, mert szeretsz és velem szeretnél megöregedni. - Az emberek pletykálnak, irigységből, féltékenységből pedig csúnya dolgokat terjesztetnek rólunk. Engem ez tényleg nem tud érdekelni, nekem csak az számít, hogy mellette a világ legboldogabb nőjének érezhetem magam, de nem azért mert egy hatalmas gyémánt díszeleg az eljegyzési gyűrűmben, hanem azért mert Desmond szeret és én viszont szeretem.
- Azért nem kell túlzásokba esni. - Nem tenyészkanca vagyok, hogy legalább tizenegy gyereket szüljek neki. Egy - kettő Drescher csemete bőven elég fog lenni, amire valószínűleg akkor fogunk igazán rájönni, mikor lemondunk az alvásról a tisztába tevés, büfiztetés, etetés miatt.
- Csakis a tiéd? - Tudtommal még mindig az én testemről van szó, amit Desmond napról, napra önző módon mindig kisajátít magának. Persze neki, mint a vőlegényemnek nagyon is jogában áll, sőt tudja is ezt és él is ezzel a joggal.
- Édesem ittál valamit? - Nevetve kérdeztem rá, miután tudatosult bennem, hogy tényleg a pizsamámon lévő figurához beszél. Hihetetlenül hangzik, mégis igaz.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 29.05.14 22:28

Elmosolyodtam... Tudom, ez már magában szokatlan, többnyire pedig a legrosszabbra kell számolni ilyenkor, de most csak megfogtam a jobb kacsóját, hogy a mellkasomra helyezzem. Szerintem a mellkasomban csakis érte dobogó szív többet elárul, mint amennyit egész közös életünk során tudnék. Egy dobbanásban minden benne van, minden amit elszeretnék mondani, csak nem mindig tudom hogyan tegyem meg azt.
- Én nem örülnék neki, ha anyuval ellenségeskednétek egymással, mert nekem mindketten ugyanolyan fontosak vagytok. De Lily csak egy valakire tud gondolni, az pedig Lily. - Ezt kár is lenne letagadni. hisz ez sosem képezte vita tárgyát. Ahhoz túlságosan nyilvánvaló. Túlságosan önző, még a lányával szemben is. Mondhatni mindannyiunkon túltesz. Számomra többé nem Desmond az első, hanem Cassandra.
- Tiéd a döntés ebben. Mind elfogadjuk, ha előbb szeretnél elvégezni egy főiskolát, egyetemet, és csak utána foglalkozni a baba kérdéssel. Fiatalok vagyunk. Ráérünk. Semmit sem kell elsietnünk, ha nem vagyunk biztosak magunkban. - Ezzel persze nem arra akartam célozni, hogy az oltár előtt állva esetleg még meggondolhatom magam. Én száz százalékig biztos vagyok a döntésemben. De nem akarom, hogy Cassandra miattam, vagy bárki másnak a hatására kimaradjon bármiből is, ami része kellene, hogy legyen a húszas éveinek. Még annyi időnk van... Az esküvővel nem sürgetni akarom, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy nincs mire várnunk, hogy mindkettőnknek szüksége van erre. Különösen miután olyan csúnyán összevesztünk. Világossá vált számomra pontosan mit is akarok.
- Cassandra, Berlioztól is a falra tudnék mászni az éjszaka kellős közepén. De a gyerekkel mégsem költözhetsz a nappaliba, mint a macskával. Előbb hozzunk össze egyet és legyen benne sikerünk, hogy nem végezzük a zárt osztályon. Ha a kisfiam csupán feleannyira rossz lesz, mint az apja volt, akkor kapaszkodjunk, mert húzós lesz. Nem túlságosan kellett válogatni az állásra jelentkező dadák közül, mert válogatás nélkül mindet kikészítettem. Viszont lesz egy csodálatos anyukája és egy mindenre elszánt apukája. Nekem ebből csak az egyik volt meg. Én jó apa akarok lenni. - Ahhoz, hogy valóban olyan jó szülők legyünk, amilyenek akarunk lenni, ahhoz mindkettőnknek időre van szüksége. Nyilvánvalóan nem fog menni egyik napról a másikra, hogy ne üvöltsön a kezemben a gyerek, hogy eltudjam altatni, hogy Cassandra nélkül is boldoguljak a csöpivel.
- Bizony. Csak az enyém. Nincsen választásod. Ezennel megvonom tőled. - Ne felejtsük el, hogy Desmond Drescher a vőlegénye, ahogy a menyasszonyomnak lenni sem könnyű.
- Egy kortyot sem. De határozottan kijelenthetjük, hogy megőrültem. Nézd... Te tetted ezt velem. Megőrjítettél. - Ez a folyamat már régen végbement és visszafordíthatatlan. Javíthatatlan vagyok. Elképesztően nagyképű. Hihetetlenül önző és mohó. Őrülten szerelmes...
- Hé, nem illendő ilyen pofátlanul egyetlen nőre sem nézni. Az enyémre különösen nem. - A lényeg, hogy eltakarjam Spongyabob egyik szemét, ahhoz mindig kénytelen voltam Cassy melleire tenni a kezem, hol az egyikre, hol a máikra. Azt hiszem végleg búcsút inthetek a józan eszemnek. De hogy lássa még mindig lehetne rosszabb... Ezúttal hasán kezdtem el csókolgatni, pontosabban azokon a helyeken, ahol jól tudom, hogy csiklandós, miközben a pizsijén lévő pöttyöket kezdtem megszámolni, de valahogy mindig összekevertem és elölről kellett kezdenem.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 30.05.14 6:10

Kíváncsian figyeltem, hogy életem szerelmem izmos mellkasára vezeti kezemet. Szóval Desmond szíve csak értem dobog?
- Azt dobogja a szíved, hogy whisky? - Simítottam végig mellkasán, ahogy mindvégig játékosan mosolyogtam, miközben engedélyeztem magamnak egy kis viccelődést, remélve, hogy ezzel nem rontom el a mi kis romantikus pillanatunkat.
- Áh, ez nem whisky, hanem Cassy. - Egy kis túlzással állítom, hogy Desmond szíve az én nevem ritmusát dobogja, de az már biztos, hogy a szíve már csak értem dobban. Elvégre büszke vagyok arra, hogy én lehetek az a nő az életében, akit szeretni tud.
- Szerencséd, hogy ebben az önzőségben nem hasonlítok Lilyre, beismerem szoktam önző lenni, de az én önzőségem meg sem közelíti anyámét. - Azért néhány hasonlóság fellelhető közöttünk, de csak a génjeinek tudnék örülni, mert olyan idős koromra én is szeretnék olyan jó formában lenni, mint Lily.
- Megnyugtatlak nagyon is kedvelem anyukádat, remélem ez kölcsönös. - Desmond anyukája nagyon is közvetlen és kedves velem, sőt annyira, hogy már volt szerencsém megpillantani leendő férjem gyerekkori meztelen fotóit.
- Én abban biztos vagyok, hogy szeretnék tőled gyereket, de a családállapítás előtt szeretném egy kicsit kiélvezni a házas életet, ez önző dolog lenne részemről? - Úgy képzeltem el a baba projektet, hogy nem görcsölünk rá a témára, s nem szeretkezzünk végig az egész napot, azokon a napokon mikor több esélyem van teherbe esni. Különben is védekezés nélkül a mi tempónkban nagyon is hamar mehetek kismama ruhákat vásárolni.
- Akárhányszor felmerül beszélgetés közben kettőnk között a baba téma mindig olyan biztosan állítod, hogy az első gyerekünk fiú fog lenni. Ennyire fiút szeretnél? - Már a lánykéréssel és az esküvővel is meglepett, most pedig azzal, hogy tényleg ennyire komolyan veszi a gyerek témát. Előre tudom, hogy belőle nagyon is jó apuka fog válni.
- Ugyan édesem, lelkestől, testestül a tiéd vagyok. - Ahogy Desmond szíve értem, úgy az én szívem is csak érte dobban. Sikerült megtalálnom azt a férfit, akivel le szeretném élni az életemet.
- Fogd csak rám! - Elcsábítottam, s egyben meg is őrjítettem, pedig ma esküszöm nagyon is jól viselkedtem. Teszem hozzá ma nem is csábos fehérneműben, hálóingben akartam felhívni magamra a figyelmét, mindössze csak a cuki pizsimet vettem magamra, de nagyon is úgy tűnik, hogy még így is sikerem van nála.
- Édesem, tényleg megőrültél. - Először a pizsimen lévő rajzfilm figurával veszik össze, majd szemeit kezdi kezével takargatni, micsoda szerencse, hogy a figura szempárja pont formás melleimen pihen.
- Ne! - Akaratlanul is megvonaglott testem, ahogy ajkaival érzékeny pontjaimat fedezi fel. - Csak ezt ne! - Nevetve ellenkezdtem, de ez kész kínzás, amit velem művel.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 30.05.14 18:52

Nem tudtam megállni nevetés nélkül. Én elismerem, hogy lassacskán már a kávémba is whiskyt öntenék tévedésből tej helyett, hogy lassan akkor is alkohol folyik a véráramomba, amikor kivételesen napokig nem iszom, de hogy a szívem is a whiskyre dobbanna meg... Ilyesmit is csak Cassandra állíthat rólam.
- Én pokolian önző tudok lenni, amikor rólad van szó. - Én mindenre, bármire képes vagyok érte. Ha kell önző vagyok, ha kell szemtelenül mohó, ha kell akaratos, elszánt, céltudatos, könyörtelen, kegyetlen, szenvedélyes, állatias... De mégis mindig próbálok odafigyelni rá. Mindig tudom, mikor duzzog, bántja valami, ha nagyon akar valamit, ha elhallgat előlem bármit, mert nem tudja hogyan tálalja, mivel általában ezek a dolgok nekem nagyon is sokba kerülnek. Ha egész nap csak csipeget, köntösben van, akkor valami baj van, de általában ebben nekem is van szerepem. Szerencsére megvannak a módszereim ahhoz, hogyan engeszteljem ki.
- Ne aggódj, ha már az unokáinak tervezgeti a kis udvari játszóteret, akkor nagyon is kedvel. - Ez azt jelenti, hogy anyu szemében is megfelel, mint a kisfia menyasszonya. Elégedett a választásommal, hogy nem valami vérszívó számító szuka ujjára húztam fel a gyémánt berakású jegygyűrűt.
- A közel huszonöt év alatt még sosem hordott le annyira, mint akkor amikor bejelentettem neki mire készülök és a segítségét kértem benne. Szóval, téged jobban félt, mint engem. Valószínűleg mert túl sok összetört szívet hagytam már magam mögött. Többet nem fogok... - Valamint többet nem akarok. Tudom, hogy nekem csak erre az egyre van szükségem, amire nagyon kell vigyáznom és megóvnom a csalódástól. Megfogom tenni, amit tudok, de meg nem ígérhetem, hogy soha egyetlen szavammal sem fogom megbántani.
- Akarod mondani kiakarsz sajátítani még egy időre, hogy csakis a tiéd legyek? - Mindketten tudjuk, hogy onnantól, hogy megszületik a kicsi már nem mi leszünk az elsők, hanem a baba. Én maximálisan megértem, hogy előbb még szeretné egy kicsit kiélvezni, hogy együtt vagyunk, hogy együtt lehetünk, amikor csak akarunk, mert csak egymáséi vagyunk. Nálam jobban nem vágyik rá... Szóval, nincs akadálya.
- Én tudom, hogy kisfiunk lesz. Te pedig csak bizalmatlankodj. - Különben is amennyire tudom mielőtt gyereket szeretnénk, Cassandrának hónapokkal előtte le kell állnia a fogamzásgátló szedésével, vagyis bőven van még időnk rugdalózókat vásárolni.
- Azt teszem... Mit műveltél velem? - Megbűvölt az első percben, ahogy megpillantottuk egymást? Megtudta valakitől, hogy épp egy nővel sem szórakozom és előre elkészített számomra egy bájitalt, hogy azután csak őt akarjam? Róla elképzelhetően tartom.
- Tudod mit, öcsi? Most már ne zavarj minket tovább. - Ideje, hogy Spongyabob szép lassan levetkőzze gátlásait és kiálljon a képből, mert lássuk be, amit velem művel a szemem láttára az már több, mint szemtelenség. Szóval, egyelőre kénytelen voltam leállni Cassy csiklandozásával, pedig rendkívül élveztem, de még jobban fogom, ha végre lekerül róla a felső, méghozzá amit nem fogok letépni, hanem türelmesen vezetem fel végig rajta, majd leveszem róla.
- Büszke vagy rám? - Kérdeztem abszolút elégedetten mosolyogva, mivel a piszije egy része már biztosan sértetlen maradt.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 31.05.14 17:07

Desmond Drescherhez és az önzőségéhez fogok feleségül menni. Tény, hogy a vőlegényem nagyon is önző, kiváltképpen akkor, ha rólam van szó. Ezt már nem is egyszer sikerült neki bebizonyítani, de legtöbbször az önzősége végett alakulnak ki közöttünk a legnagyobb vitáink. Ezért inkább jó menyasszony leszek és nem teszem szóvá, hogy tudom mennyire önző tud lenni, nehogy a végén ebből is csak egy újabb vitát generáljak akaratom ellenére is. Minden olyan szép és jó, nem szeretnék most veszekedni vele.
- Remélem ez tényleg így van, mert én mindent megteszek annak érdekében, hogy kedveljen. Pedig mindig is azt hittem, hogy olyan anyósom fog lenni, aki ki nem bír állni, de kettőnk közül úgy látszik neked lesznek anyós gondjaid. - Lilynek végre el kellene fogadni, hogy igen is szeretem Desmondot, hogy az egyetlen lánya végre szerelmes lett és azért fog férjhez menni és nem a vagyonért, vagy azért, hogy feljebb verekedje magát a ranglétrán.
- Biztos vagy abban, hogy azért hordott le, mert engem félt? Nem lehet, hogy inkább arról volt szó, hogy még akkor nem volt biztos abban, hogy tényleg én lennék a tökéletes választás számodra? Elvégre az apád feleségének a lánya vagyok, ez már így magában sem túl szokványos. Szigorúan nézve mostohatestvérek voltunk. - Ez volt a legfőbb ok amiért szerettem volna tőle minél távolabb maradni, de a szívnek nem lehet parancsolni. Logikusan gondolkozva még azt is megértem, hogy leendő anyósom bizalmatlan volt eleinte velem, mert hihette azt is, hogy amilyen az anyja, olyan a lánya... De én nem vagyok olyan, mint anyám. Nem érdekből fogok hozzá menni Desmondhoz, hanem azért mert szeretem.
- Igen valami ilyesmire készülök, talán baj? - Szeretnék úgy vele lenni, hogy csak mi ketten egy egészen kis időre, míg az első közös babánk világra nem jön, mert aztán valószínűleg kevesebb időnk fog jutni egymásra, mert mindketten a kis jövevénnyel leszünk elfoglalva.
- Honnan tudhatnád? Ötven - ötven százalék az esély... Mondogatni fogod magadban miközben szeretkezünk, hogy: "Kis fiúnk fog születni, kis fiúnk fog születni?" - Nevettem el magam ezen, de persze nem volt komoly a kérdésem.
- Nem műveltem veled semmit sem, esküszöm ártatlan vagyok. - Kezdtem bele a mentegetőzésbe, de ajkaimon mindvégig fellelhető volt sejtelmes kis mosolyom. Talán először csak a külsőm miatt figyelt fel rám, de aztán egyre jobban belém habarodott, ahogy megismert? Ha tippelnem kellene, akkor erre tenném le a voksomat.
- Ezt el sem hiszem. - Nem volt halható azaz ismerős hang, ahogy az anyag hangos recsegéssel megadja magát.
- Nem egészen. - Fogtam meg egyik kezét, hogy levezessem a pizsamám alsó részére. - Akkor leszek csak igazán büszke, hogy ha ezt is leveszed rólam sértetlenül. - Szeretem ezt a pizsit, ehhez sok emlék fűz, ami drága vőlegényemmel kapcsolatos, ez nem olyan pótolható, mint azok a szexi hálóruhák, amiket még aznap széttép, mikor megvettem. Hiába, neki nem lehet szexi hálóruha bemutatót tartani, mert a hálóruci nem éri meg a reggelt, erről mindig Desmond gondoskodik.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 03.06.14 19:04

- Tudom kezelni... - Gondjaink azok még lenni fognak, méghozzá szép számmal. De ami az elsődleges, ami jelenleg a legfontosabb a számomra az az, hogy Cassandrából mi hamarabb Cassandra Drescher. Én most csak erre vágyom. Csak ez számít. Így az esküvővel kapcsolatos előkészületek élveznek abszolút előnyt minden mással szemben. Leszámítva, hogy vannak napok, többet vagyok az irodámban vagy a dolgozószobámban, mint vele. De pontosan tudom, hogy minden nő vágyik az álomesküvőre. Én pedig megfogom adni neki. A nászutunk sem lesz épp szokványos és legalább egy hónapig távol leszünk. Így előre is kell gondolkodnom. Vagyis az elkövetkező időszakban már nem fog beleférni az időbeosztásomba ez a bizonyos anyós probléma. Amikor visszajöttünk és levegőhöz is fogok tudni jutni onnantól kezdve majd hajlandó leszek foglalkozni ezzel. De addig is nagyon nem szeretnénk, ha túl sok mindenbe beleakarna avatkozni. - Cassandra, ki fog az oltárhoz kísérni? - Ez még egy roppant jó kérdés azt hiszem. Hiszen ki más, ha nem Lily?
- Papíron. Ez csak formalitás. Szabadok vagyunk, ha úgy határozunk azt teszünk, amit akarunk. Vérfertőzés veszélye pedig nem áll fenn. - Mivel egy szülőnk sem közös, így nincs semmi, ami akadályt jelenthetne kettőnk számára, ami a közős jövőnket illeti megfogjuk valósítani. Ő eltudta érni, hogy belopja magát a szívembe, hogy nélküle már ne tudjak a jövőre gondolni.
- Eric úgy van vele, hogy lassan huszonöt éves vagyok, szabad akarattal, felelősséggel... Ő csak akkor veregette meg a vállamat, ha valamit jól csináltam. Egyedül anyunak tűnt fel a dolog, hogy a kisfiánál esetleg megtört a jég. - Mi nem túl sűrűn tartottunk ilyen apa-fia iszogatós estéket, amikor kibeszéltünk a problémákat, egymás sérelmeit. Akkor nem hiányzott túlságosan... Most viszont egyel több dolog került fel a listára, ami én nem fogok elszalasztani a fiammal.
- Ebben is tudok legalább olyan jó lenni, mint mindenki más félresöprésében. - Eddig mindent egy szó nélkül megtettem, amit Eric kért. Azóta fordult egy kicsit a kocka. Ő tette meg egy szó nélkül, amit kellett azért, hogy a fia boldog legyen. Mert soha nem voltam annál boldogabb, mint amikor Cassandra kimondta az igent nekem. Bár lehet nekem is vállba kellett volna veregetnem: Ez az apa, életedben először tettél valami nem mocskosul önző dolgot.
- Nem, dehogy. Kezdetnek elárulhatnád hová szeretnél elutazni nászútra vagy lepjelek meg a választással? - Tulajdonképpen nem jelentene hátrányt, ha rám bízná vagy egyszerűen csak képtelen lenne dönteni, így inkább azért bízná rám. Lenne egy szerintem nagyon is nyerő ötletem. Gondolom abban egy értünk, hogy minél távolabb szeretnénk innen kerülni, még ha egy rövid időre is, ahol megfeledkezhetünk mindenről. Én a munkámról, Cassandra a sok izgalomtól, amivel az esküvő járt.
- Te most alábecsülsz? - Egy pillanatig egészen csalódott szempárral néztem rá, de az már egyáltalán nem bánt, hogy szeretne megszabadulni végre az utolsó ruhadarabkaitól is. Ha ez most egy újabb hálóruha lenne egyben letépnék róla mindent, de ugye ezt most nem tehetem meg. Így kínzóan hosszú időnek tűnt az a néhány másodperc is, amíg Cassandra megemelte a csípőjét, hogy könnyedén megtudjam szabadítani a pizsinadrágjától, de hogy az utolsó szexi ruhadarabja se árválkodjon rajta a nadrággal együtt azt is levetettem róla. - Kérem a jutalmam. - Tekintetemből tisztán kivehető volt mohóságom. Akarom! Az egyedüli kérdés, hogy megkapom vagy vegyem el?

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 04.06.14 22:26

Anyám nem könnyű eset ezt jól tudom, sőt ha lehet ilyet mondani, akkor irigy is vagyok Desmondra azért mert neki ennyire jó az anyukájával a kapcsolata. Bárcsak én is el tudnám mondani magamról azt, hogy az én anyám is ennyire támogatna a terveimben, vagy akár azt, hogy valaha is éreztem volna, hogy egy egészen kicsit is szeretett volna, vagy legalább büszke lenne rám. Az már biztos, hogy ha nekem lesznek gyerekeim, akkor egyetlen egy nap sem fog el úgy eltelni, hogy nem éreztetem velük, hogy mennyire szeretem őket.
- Abban biztos voltam, hogy tudod kezelni a kialakult helyzetet. Nem kérhetem tőled, hogy próbáld meg kedvelni, de legalább annyit megtehetsz a kedvemért, hogy megpróbálsz olykor - olykor megmaradni vele egy légkörben. - Talán ez nem túl nagy kérés részemről. Ott leszek mellette mindig, ezért ketten együtt át tudjuk majd vészelni a közös családi programokat, ahogy bármi mást.
- Nagyon is tudok örülni annak, hogy semmi rokonság nincs közöttünk, más különben nem lehetnénk most együtt. - Mindketten felnőttek voltunk már akkor, mikor megismertük egymást, különös is lett volna úgy belé szeretnem, hogy együtt nevelkedtünk volna fel. Jobb ez így.
- Vagyis az, hogy a kis fia menthetetlenül szerelmes lett? - Pimaszkodok. Imádom hallani édes ajkaiból azt az SZ betűs szócskát. Csak egy szó, de nekem nagyon is sokat jelent. Nem csak hallani szeretem, hanem érezni is, mert nem telik el úgy egyetlen egy nap sem, hogy ne éreztetné velem, hogy szeret.
- Lepj meg valamivel. - Biztos vagyok abban, hogy bárhová is fogunk menni nászútra egy élmény fog lenni mindkettőnk számára. - Azt sem bánnám, ha bezárkóznánk a gardróbba, csak legyünk valahol kettesben. - Akármennyire is hihetetlenül hangzik nem vagyok nagyravágyó, hiszem már megkaptam azt, amire igazán vágytam, enyém az a férfi, aki mellett szeretném leérni az életem. De már nagyon is várom a mézes heteinket, csak mi ketten a nap huszonnégy órájában meztelenül az ágyban élvezve egymás társaságát.
- Nem édesem, de már ismerlek és pontosan nagyon tudom, hogy milyen türelmetlen tudsz lenni, ha rólam van szó. - Ahogy azt is tudom róla, hogy mennyire imád rólam bármit is letépni, hogy újra meztelen testemet csodálhassa, érinthesse, érezhesse, csókolhassa. Eddig azt hittem, hogy az izgató, ahogy letép rólam bármit is, de az is pont úgy izgató, hogy ilyen türelmesen fosztott meg minden egyes ruhadarabomtól.
- Desmond Dreschernek nem kell kérnie semmit, amit meg akar kapni, azt megszerzi magának. - Nem adom ám olyan könnyen magam, pedig bevallom nagyon is megérdemelné tőlem a jutalmat, hogy a pizsim épségben maradt. Tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, hogy újra megízleljem édes ajkait.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios... 02.07.14 18:13

- Azt nem fogjuk magunkkal vinni. De annyit elárulok, hogy egy bőrönd nem lesz elég. Talán kettő sem... Ha mindent magaddal akarsz hozni, mint általában, de ha javasolhatok valamit ne csomagolj fölösleges ruhadarabokat, a cuki pizsijeidből viszont legalább ötöt minden egyes napra. - Én azt sem bánnám, ha egyáltalán semmit sem vinnénk magunkkal, hanem a helyszínen vennénk meg mindent. De mivel előbb még teszünk egy kis kitérőt a családi nyaralónkba, mégis csak szükségünk fog lenni néhány dologra. Távol leszünk legalább egy hónapig. Cassandra azt szeretné, hogy csakis egymáséi legyünk, még mielőtt belevágnánk a baba projektbe. Én pedig a legnagyobb örömmel teljesítem ezen kívánságot, méghozzá messze mindentől, ahol csak mi ketten leszünk. Idegenek mindenki másnak... Azt hiszem erre lenne szükségünk, ahol semmivel és senkivel sem kell foglalkoznunk, csak egymással. Egy hónapig csak az övé leszek, Ő pedig csak az enyém. Azt nem tudom megígérni, hogy az irodai mobilom puszta véletlenségből nem felejtem vagy ejtem bele az egyik táskába, de nem fogom mindig magammal vinni. Viszont, ha valami gubanc van a távol létemben, akkor kellene fog valami, amiről irányítani tudok.
- Édesem, nincs amit ne tépnék le rólad. De mindez csak miattad van. Rád vágyom ennyire, csak rád. Csak téged akarlak érinteni, csókolni, szeretni... - Annyira, hogy újra és újra félbe kellett szakítanom a mondandómat, hogy újra és újra megcsókoljam. Olyan hibátlan, tökéletes, édes és majd megeszem érte. Egészen hajnalokig, sőt reggelig tudnám csak csókolni, simogatni, cirógatni. Egyszerűen nem bírom abbahagyni, mert azt akarom, hogy soha ne múljon el az az érzés, amit kivált belőlem, amit eddig még senki sem. Őrülten szeretem, amit néha kissé őrülten is adok a tudtára, éreztetem vele, olykor nem tudok megálljt parancsolni magamnak, de mindez azért van, mert annyira szeretem, hogy nélküle már egyáltalán nem tudnám elképzelni hogyan legyek, létezzem tovább?
Ajkaira tapadtam, közben pedig egyik kezemmel finoman végigsimítottam combján úgy húztam fel az oldalamhoz, hogy elvegyem, ami engem illet, amit Cassandra úgy tűnik ma valamivel nehezebben akar megadni nekem, vagy ellenkezőleg pontosan azt akarja, hogy elvegyem vagyis a magamévá tegyem. Lassan hatoltam belé, majd egyre erőteljesebben kezdtem el mozogni benne, de csípője gyors mozgatásából, egyelőre még halkabb nyögdécseléséből ítélve valaki már nagyon várt arra, hogy megtegyem. De tudom, hogy ezekből a halk nyögésekből lesznek még hangosabb és hangosabb sikolyok is. Még mindig nem felejtettem el, hogy csak a pizsijét kellett megkímélnem. Ő már nem volt benne a megállapodásban. Ajkairól leszakadva apró csókokkal tértem le a nyakára, de ez úttal egészen finoman és izgatóan kezdtem el kóstolgatni.

Tárgy: Re: Scales and Arpeggios...