Maya & Craig




Már eltelt pár hét, közel egy hónap azóta, hogy Craignek megpattant a kiszemelt áldozata, akire lecsapott egy kihalt utcán este. Biztos hagyott nyomot a nőben és nem csak a késével meg a pisztolygolyóval. Benne is maradt egy tüske. Azóta ha vadászott, a leggyorsabb megoldást választotta. Két áldozatot ejtett a város különböző részein és őket már hamar elintézte. Aztán pedig jöhettek a munkás hétköznapok a konyhán.
Most épp egy exkluzív étteremben dolgozott, az Excalibur nevű, középkori stílusú helyen. Úgy van kialakítva, mint egy várkastély, kívül is, belül is. A falakon műbárdok és címeres pajzsok, a helyiség egyszerű, rusztikus faasztalokkal és székekkel van berendezve. Evőeszközt azért adnak a fatányéros ételekhez is, de vannak középkori napok, amikor lehet kézzel enni. A leveseket olyankor például egy jó vastag félcipóban szolgálják fel és az udvaron lovagi tornát rendeznek jelmezes hagyományőrzőkkel. Ma is ilyen nap van és a konyhán mindenki sürög-forog. Malacsült készül, gazdagon fűszerezett leves, számos édesség. Craig éppen a húst süti és a konyha helyiségeit összekötő folyosón vidáman sétálva elindul a raktárba zöldségekért, amik fognak majd kelleni. Fehér szakácskötény van rajta, alatta szürke póló fekete nadrággal. A fején kis sapka és a kezein kesztyű, ez előírás. Ügyelni kell a tisztaságra.

Maya & Craig




Az étterem hátsó folyosójának volt egy része, ahol a jellegzetes kétszárnyú csapóajtó fölött és alatt be lehetett látni. Ez a legtöbb helyen így van, megkönnyíti a tálcák, poharak és tányérok tömkelegét kihozó pincérek dolgát, hogy nem kell kilinccsel bajlódni, csak nekimenni az ajtónak és kilökni azt. Maya ezen a részen pillanthatta meg Craiget, aki szintén kinézett a vendégtérbe, mert néha rá szokott lesni a finom ételekre vágyó népre. Szeretett itt dolgozni és nem csak alibiként. Szakácsként tényleg profi volt és imádta a visszajelzéseket is. Az is elég volt neki, ha jóízűen faltozó vendégeket látott. Ez megerősítette abban, hogy ismét nagyot alkotott. Fura kettősséget alkotott, hogy imádta az elroppantott nyakcsigolyák hangját és a gasztronómiai örömszerzést is. A sötét utcákon életeket vett el, az étteremben megédesítette mások életét feldoba egy kis ínyenc fogással.
A szemét csak nagyon rövid ideig jártatta, mert nem állt meg. A fókusza viszont ma is kiszúrta azt az arcot, amit már egyszer kiszúrt. Az ilyenekre általában le szokott csapni. Maya-val viszont inkább összecsapás volt az, nem levadászás. Az egérke visszaharapott és elszaladt. Craig természetesen emlékezett. Nagy kudarc egy elmenekülő áldozat, hogy is felejthetné el? A folyosón nem mutatta jelét annak, hogy észrevette volna a nőt. Haladt tovább a raktár felé és gondolkozott, mit jelent Maya felbukkanása? Nem találhatta meg. Ahhoz nem látott és nem tudott eleget. Valami idehozta, randi, üzleti vacsora, ilyesmi. Craig nem sejtette, hogy alvilági ténykedés húzódik a háttérben. Ahogy azt sem, hogy a fekete cukrász kollégája fog kimenni a nőhöz. Ő szépen elment a zöldség-gyümölcs raktárig, kinyitotta és a jólesően hűvös helyiségben egy ládába szedte azokat, amik kelleni fognak. Paradicsom, zeller, aprítanivaló fűszernövények, citrom a malac szájába és még számtalan más alapanyag. Amíg ő bent volt, Zoroaster, a fura nevű elhízott cukrász kiment a vendégtérbe. Piros póló, Excalibur feliratú cukrászkötény és sapka volt rajta, de a kesztyűt már levette és zsebrevágta.
- Üdvözlöm, hölgyem! - kezdte a fekete kéjes vigyorral.
A nő szépsége őt is lenyűgözte, mint pár hete Craiget. Csak épp őbenne másfajta vágyat keltett.
- Kérem, fáradjon velem a megbeszélt helyre!
Az invitálás hivatalos és szakszerű volt. Nem árult el semmit abból, hogy mekkora rakás drogot akar eladni ez a pasas. Ha az étteremvezető megtudta volna, hogy mi rejtőzik a torták, krémek helyiségében az édességeken kívül, azonnal kirúgta volna a négert. Arról nem is beszélve, hogy fegyverből se egy átlagos amerikai felszereltségével rendelkezett, hanem annál sokkal több volt nála. Most is, a nadrágjában a kötény alatt hordott két pisztolyt, a cukrászrészlegben pedig még több volt. Ha Maya vele tartott, akkor a csapóajtón keresztül elvezette őt a folyosóra, ahonnan balra kellett menni. Ahogy befordultak, Craig éppen kijött a raktárból egy rendesen megpakolt ládával.

Maya & Craig




A kövér néger kéjes mosollyal beszélt és közben jól megnézte magának Maya-t. Az arcát, a ruházatát. A melleinél kicsit jobban elidőzött, azt a részt nagyon szerette. Intett a fejével, hogy a nő kövesse és hátrakísérte őt. Mikor beléptek az ajtón a folyosóra, Craig éppen jött egy láda zöldséggel. Most szemtől szemben találkozhattak. A szakács bedobta a szokásos kedves mosolyát, amibe nem vegyült semmi rossz szándék, semmi gyanítható pusztítási vágy. Maya nem ezt a mosolyt látta a sötét utcán, de a hang ismerős lehetett neki.
- Jóestét! - köszönt rá a lányra.
Craig ismerte a néger ügyleteit. Ő sose élt droggal, de fegyvert már vett tőle. Megegyeztek, hogy Zoro nem kérdezi, mire kell a kés és a pisztoly és Craig sem kérdez az ügyfelekről, akik néha betévednek. Az pedig egyezményes megállapodás volt, hogy a főnöknél senki nem köpi be a másikat. A néger egyébként jó fej volt, profi cukrász és viccelődő alak, Craiggel általában jól elvoltak. Mindketten nagyon szerették a nőket és meg szokták beszélni az aktuális trófeáikat, hogy kit hogy vittek ágyba. Minden műhelytitkot megbeszéltek...
Craig nem akart bezavarni a bizniszbe, ezért a köszönés után csak elandalgott a saját kis része felé, ahol a gazdagon ízesített malacsültet kellett készíteni. Zoroaster csak vigyorgott és kacsintott. Ebben a kacsintásban benne volt a "Nézd, mit fogtam" sugallat. A nőhöz fordult, ahogy közeledtek a cukrászszobához és vigyorogva kezdett bele:
- Természetben is szívesen fizetek a szállításért cserébe...
Nemsokára elérték a helyiséget és a cukrász kinyitott egy szekrényt, amiben a szokásos alapanyagok, liszt, cukor, fahéj és hasonlók mögül, leghátulról előhúzott pár zacskót.
- A legtisztább kolumbiai anyag. Nincs más dolgod, mint eljuttatni Syd Delacroix-nak. Módszer: a Kék Madár Sztriptízbárban szólj a fültágítós pultosnak, hogy kérsz egy boroskólát, de számlára. Ki fogja tölteni és a hátuljára írja rá, hol kell megjelenned. Ne kérdezz semmit, ne kövessenek. Egyedül menj, ezt ugye mondanom se kell...
A néger óvatosan intézte az ügyeit, több lépcsőn keresztül és ennek a megfontolságnak köszönhette, hogy 5 éve űzte az ipart, mégse bukott le soha.
Craig eközben már kezdte aprítani a zöldségeket és a forrásban lévő vízbe rakni őket. Már amelyiket főzni kellett. Az agya azon járt, hogy Zoroastertől majd megtudakolja, ki a nő és ha az üzlet végbement, akkor megkeresi. Nem akart belerondítani a barátja bizniszeibe. A kölcsönös titoktartás nagyon nagy érték volt az alvilágban, aminek mindketten a részei voltak...

Maya & Craig



A köszönésből és az arckifejezésből a szakács biztosra vette, hogy megismerték egymást. Nem mutatott ebből semmit, mosolygott, mint mindig és ment a dolgára a zöldségekkel. A fejében viszont tervezgette, miként ölje meg ezt a nőt. Szemtanú volt, nem lehetett hagyni, hogy csak úgy szabadon mászkáljon. Habár lehet, hogy nem tudott volna ártani Craignek. Egy rendőrségi vizsgálatara mégse vágyott. A másik pedig az volt, hogy amint meglátta ezt a helyes kis, természetsségében szép arcot, ugyanazt érezte, mint a múltkor. Vágyat, hogy elvegye az arc hordozójának az életét, kirabolja, eltüntesse a föld színéről. És hogy előtte még esetleg szórakozgasson vele kicsit. Még az is megfordult a fejében, hogy jó móka lenne a malacsült mellé pár darabot becsempészni ebből a testből a fogások közé. Olyat még úgyse ettek a vendégek. De ez persze szinte lehetetlen volt. Nem maradt volna elég ideje észrevétlenül feldarabolni egy emberi testet ezen a konyhán.
A néger kéjesen vigyorgott a válaszra és megtoldotta egy csípős megjegyzéssel:
- Mindig csak a halott elnökök... Minden nő az ő testükre vágyik, pedig ez friss hús!
Elkezdett feszíteni és a hasán csípkedte a hájat. Mintha ez vonzó lenne a nők számára. Fura egy alak volt, Craig is észrevette már többször, hogy kicsit máshogy jár a fekete kolléga agya. A néger rendíthetetlenül vigyorgott tovább. Dolga is volt, úgyhogy nem húzta az időt, nem udvarolt fölöslegesen, zárt kapukat döngetve.
- Mindegy, minek nézel ki... Én nem akarok lebukni, úgyhogy ezeket mindig elmondom. Na, kislány, menj, tedd a dolgod! Ha elintézted, kapsz duplaennyi halott elnököt.
A néger egy szép nagy köteg 100 dolláros bankjegyet adott át előlegként. Megvárta, ha Maya megszámolja, hogy annyi-e, amennyit megbeszéltek. Utána pedig kitessékelte az ajtón és folytatta a tésztagyúrást a kis cukrászhelyiségben.
Craig eközben lerakta a zöldségeket ott, ahol neki kellett dolgoznia és egy nagy konyhakést becsúsztatott a köténye alá a nadrágzsebébe és egy csontozókést a hátsó zsebébe rakott. Gondolkodott, mi lenne a legjobb megoldás. Zoroaster biztos valami üzletet köt a csajjal és az nemsokára távozik. Utána kéne menni és szépen kinyírni valahol a sötét utcákon. Ügyesebben, mint múltkor. A néger akkor bukná az üzletet, de hát ilyen az élet. Egyszer fent, egyszer lent. Craignek fontosabb volt, hogy elkapja az áldozatát, az egérkét, aki egyszer már meglógott és előtte visszaharapott az őt üldöző macskának. Hallgatta, hogy mikor közelednek a női cipő hangjai a kijárathoz és akkor akart elindulni. Halkan aprította a zöldségeket, biztos kézzel, kevéssé koppanósan.

Maya & Craig




A néger cukrász csak vigyorgott a visszautasításra is és legeltette a szemeit. Mint akinek csak ez marad, kivéve a fizetős szolgáltatásokat. Az üzletben viszont korrekt volt, pontosan adta az előleget. Neki is érdekében állt, hogy a szállítmány eljusson a kellő helyre, sőt neki állt igazán érdekében. Biccentett, mikor mindent megbeszéltek és visszament készíteni a süteményeket.
Craig eközben nagyon fülelt, hogy mikor hallja meg a női cipők jellegzetes hangját. Olyan finoman aprította a zöldségeket, mint még soha. Nem akarta, hogy azért maradjon le Maya távozásáról, mert épp koppan a kése a vágódeszkán. A várakozása nem maradt eredménytelen. Hamarosan meghallotta a lépteket és kisandított a konyhából. Maya épp eltűnt az ajtó mögött. Craignek nem volt más hátra, mint megtörölni a kezét, nehogy kicsússzon belőle a kés és elindulni. Ha a főnök benéz és utólag rákérdez a kis kitérőre, majd kitalál valamit. Mondhatja, hogy rosszul érezte magát, szédült és friss levegőre volt szüksége. A gondolatai és az érzései már csak a nő körül forogtak. Az a szép kis arc csábította és a múltkori fiaskót is helyre akarta hozni. El akarta venni, amire szüksége volt, leszakítani a liliomot és eltaposni, majd elásni. A hogyan még várhat, majd improvizál.
Zoroaster belemerült a tésztakészítésbe, nem tűnt fel neki, hogy a szakács épp most sétált el a szállítója után. Craig lassan elérte a személyzeti bejárót, ami az utcára nyílt. Számított arra, hogy a nő, aki legutóbb harci tudásról is tanúbizonyságot tett, lesben áll. Kinyitotta az ajtót, de még nem lépett ki. A két kést a kezébe vette, a háta mögé fogva. Várt, hallgatózott és körülnézett. A sikátorban volt egy nagy konténer tele sittel és széttört téglákkal, üvegdarabokkal. Körülötte újságpapírok szétszórva és lámpák világítottak. Az étterem környékén még a sikátor is emberibb volt, mint ahol múltkor összecsaptak. Néhány ablakban fények égtek, a lakók tévéztek, a képek villanásait lehetett látni. És akkor a szakács megpillantotta Maya-t a falnál. Elindult felé nagy mosollyal hátratett kezekkel, amikben az éles konyhakések lapultak.
- Nagyon sietsz? - kérdezte kedves és érdeklődő hangsúllyal.

Maya & Craig





Craig se számított arra, hogy a smink nélküli, természetes szépség csak úgy betáncol pont oda, ahol ő dolgozik. Las Vegas nem kicsi, az Excalibur-beli találkozás esélye minimális volt. A sors mégis úgy döntött, egy és ugyanazon helyre küldi ezen a napon a két embert. A szakács jobban örült volna egy sikátornak, parknak vagy elhagyott külvárosi résznek. Ezek voltak a kedvenc helyei, ahol áldozatokat szedhetett és vagy nem volt szemtanú vagy könnyű volt azt is elkapni.
Az érzései dúltak, bosszúvágy a meglepettséggel, aggodalom a felindultságal és érezte, hogy hibázni fog. Nem tudott teljesen tiszta fejjel tervezni, nagyon megzavarta ez a nő. A gyilkosságot nem bátorságpróbának szánta. A leggyorsabb és legcélravezetőbb megoldás kellett neki. Aki ezért gyávának titulálta, mert látta, annak általában nem volt már lehetősége elmondani. Maya kivétel volt, ő túlélte a találkozást. És nagy bátran visszaválaszolt. Múltkor se kellett félteni. A szakács csak vigyorgott és nevetett. Idegesítette a helyzet, de tképes volt leplezni. Terelte a témát.
- Milyen cuccot viszel? Fehéret, zöldet, erősebbet? Zoro nagy mágus - kezdett el Craig beszélni teljesen hétköznapi módon a cukrászról.
Csak utalásokat tett, semmi konkrétumot nem mondott drogokról. Hátha füle van a falnak is vagy inkább annak, aki mellette áll. Itt közel voltak a házakhoz, nem akarta lebuktatni a fekát. Finom mozdulatokkal a hátsó zsebeibe tette a késeket úgy, hogy elő tudja kapni. A karjait elöl fonta össze maga előtt, a mellkasán és így társalgott tovább a nővel. A mosoly nem fagyott le az arcáról.
- Mit vársz most? Mire számítasz?
Nemes egyszerűséggel tette fel a kérdést. Ugrásra készen állt és ha Maya mozdult volna, a férfi már hátra is kapott a késekért. De nem erre számított. Az áldozata besétált ide, üzleti céllal, de nem lépett le. Meg akarta várni. A miértre volt kíváncsi. Ilyet még nem tettek vele, pedig máskor is volt már, hogy valaki meglógott. Bátor nő ez, azt már legutóbb is látta... Zavaróan bátor és kiismerhetetlen volt. A szakács még mindig leplezni igyekezett a zavaros gondolatait, de úgy érezte, nem megy már sokáig.

Maya & Craig




Maya megint kemény volt, kíméletlen, mint ott a sikátorban is. Semmi ijedelem, csak erő. Ez áradt belőle. Ezért is volt még életben, hiszen Craiget szépen leszerelte ott, többször is. Hogy minek köszönhető ez a mai találkozás? Valami olyannak, amit nevezhetünk sorsnak, szerencsének vagy szerencsétlenségnek, attól függ, mi lesz a vége és kinek a szemszögéből nézzük. Maya esélyt kapott, hogy bosszút álljon, visszavágjon, Craignek pedig adott volt a lehetőség, hogy befejezze, amit félbehagyott.
- Á, értem. Jól tudsz titkot tartani, mint látom. Én is - válaszolt a szakács egy széles mosollyal.
Bizony sok titkot hordozott, rémesebbnél rémesebb történeteket, amik a kése hegyéhez fűződtek. Zoroastertől nem sok mindent kérdezett az ügyeiről, de látott néhány dolgot. Szereket, üzlettársakat, gyanús alakokat. Mindig hallgatott, cserébe a néger is, ha megtudott valamit Craig kétes ügyleteiről.
A férfi nem érzett semmi olyan érzelmi lángolást, ami Maya-ban dúlt. Hideg logikával próbálta a helyzetet olyan irányba terelni, hogy a végén csak ő távozzon élve. Másodszor nem engedheti el az egérkét a macska. A jópofizás, a beszélgetés legtöbbször be szokott válni. Újabb mosoly volt a válasz, még mindig karbatett kezekkel.
- Ugyan már! Én a malacsültet akarom befejezni, de még van idő. Örülök, hogy megint látlak. Az itteni fényekben jobban kijön a természetes szépséged, ami nagyon nagy dolog! Sok nő csak álmodik róla, hogy ne szoruljon rá a sminkelésre.
Craig tette a szépet, hogy összezavarja a Maya-t. Egymást próbálták ledöbbenteni, kábítani, a gondolataikat összekutyulni. Jó kérdés, hogy ebből mi fog kisülni. A szakács egyelőre úgy tett, mint ahogy a nőkkel általában szokott. Megdícsérte a külső jellemzőket, tele volt pozitív megjegyzésekkel és mindezt egész estét betöltő hollywoodi mosoly kísérte, amit már sokat gyakorolt. A lelke pedig elég kusza volt ahhoz, hogy a gyilkos vágyak mellett elférjen egy önfeledt mosoly. Értelem és érzelem ellentéte, egy bomlott elme. Ez állt Maya előtt.

Maya & Craig



Amitől Maya félt, annak a beteljesítése Craig specialitása volt. Mint az Excaliburé a narancsos malacsült középkori módra. Nem az áldozatok félelme érdekelte, hanem maga a halál. Az érzelmeikkel nem igazán foglalkozott, azok hidegen hagyták. Azt szerette, amikor győzött és kioltotta egy ember életét. Mások számára beláthatatlan volt, miért csinálja, sőt talán ő maga se tudta volna megmagyarázni, pontosan mit is szeret ezen. Félrecsúszott valami a fejében még kiskorában. Ennél pontosabb diagnózist szakemberek tudnának adni, ha egyszer a kezükbe kerülne a szakács.
Mosolygott, kedvesen mosolygott, mintha nyári bárányfelhőkről és jól fűszerezett fogásokról beszélgetnének. Nem válaszolt, nem vette fel a provokáció bokszkesztyűjét. A titok titok marad és nyilvánvaló volt, hogy nem válaszol egy ilyen kérdésre.
- A csúnya nők nem halnak ki. Tudod, a csótány se szép állat, mégis túlél mindent.
Maya logikája nem Craig logikája volt. Az áldozatokkal szeretett időnként elszórakozni előbb, de ha ez nem ment, akkor is jobban esett neki egy szép nőt halálra gyötörni, mint egy olyat, aki nem tetszik neki. Nem volt magyarázat. Beidegződés, vágy, kóros szenvedély, ennyi.
- Persze a másik oldalt se kell félteni. Te vagy rá az ÉLŐ példa - mondta mosolyogva és jól megnyomva az "élő" szót.
- Miken mentél már át? Látom, nem vagy egy elveszett ember.
A szakács elismerően bólintott, mert Maya megmutatta, hogy tud bánni az öklével és harchoz is volt már szerencséje. Volt benne kraft és spiritusz, ezért élte túl a találkozást
- Van ám választási lehetőséged - ajánlotta fel nagylelkűen a szakács. - Melyik a szimpatikusabb?
Craig még csak beszélt, de már érezte, hogy egyre erősebb benne a vágy. Elő akarta kapni a késeit és rögtön belevágni azokat Maya-ba. Neki az első verzió tetszett jobban. Nem szokta kínozni az áldozatokat. Az nem okozott élvezetet, csak a haláluk. Fura, hogy mekkora különbségek vannak gyilkos és gyilkos között. Akiket Craig eddig megölt, azoknak a csak a rémület volt a kín. Mindig leütötte őket, hogy ájult állapotban mehessen végig rajtuk, ha elég csinosak és szája íze szerint valóak voltak, aztán már végzett is velük. A kínzáshoz nem is értett. Ő rögtön a lényegre tért, miután megvolt a kellően biztonságos szituáció. Ezt kereste most is. Hátrálva elindult az egyik mellékutca felé, be a sötétbe.

Maya & Craig




Maya jól látta ott a sikátorban. Támadóját meglepte azzal, hogy kiállt ellene és sikerült is védekeznie, meglógnia. Nem sokan mondhatták ezt el magukról azok közül, akikre Craig már kést emelt. Általában végig szokta csinálni, amit eltervez. Ha valami balul sül el, akkor is inkább eltáncol, még mielőtt gyanút foghatna valaki. Mint az a nő múltkor a szendvicsbárban. Csúnyán felültette. Húzta, csábítgatta, aztán elment egy másik kuncsafttal és Craig hopponmaradt. Maya-t sokkal konkrétabb helyzetből kényszerült elengedni. És valóban be akarta fejezni, amit múltkor nem sikerült.
- Nem. Ezt csak úgy elmondtam.
Craig nem akart magyarázattal szolgálni. A gyilkolási vágy nem olyan volt, amit ő szeretett szavakba önteni. Inkább csinálta, mint beszélt róla. Most is csak puffogtatja a frázisokat, beszél mindenféléről, csak a lényeget kerüli. Annyit elért, hogy az áldozat nem fél. Legfeljebb gyanakszik.
- Hogy zavarna? - kérdezte a szakács nevetve.
Őt sose zavarta, ha valaki él. Éljen mindenki, ahogy akar. Csak neki ne ártsanak, ezért teszi el láb alól például a szemtanúkat. Akiket meg akar ölni, azoknak pedig a halála pillanata a lényeg. Az utolsó roppanás, a mély szúrás, a koponya törése vagy hasonlók. De nem zavarta, hogy élnek. Fura logika, ezt se lehetne érthetően elmagyarázni. Egy bomlott elme logikája.
- Van kivel kitárgyalni?
Craig kérdéssel válaszolt a kérdésre. Maya-t egy igen erős, lelkileg is erős nőnek látta és az ilyenek hajlamosak arra, hogy ne nyíljanak meg. Senki előtt. Nem akarnak gyengeséget mutatni, feltárni a problémáikat, amik bizonyára vannak, hiszen senki nem él azok nélkül. Nem akarják mutatni, hogy segítségre szorulnak. Maya-t nem ismerte még ki teljesen, nem volt rá lehetősége. Most próbálkozott megismerni, hogy aztán a legjobb módszert válassza ki a likvidálásra.
- Meg akarnál ölni? Miért? Szerinted ez az egyetlen megoldás, ha valakivel bajod van?
Relativizálta a jogos bosszúvágyat. Mintha ő nem gyilkossággal próbálkozott volna legutóbb, csak valami kis gyereks csínyt, hajhuzigálást követett volna el. A bűntudatot vetette be és a miért nehéz kérdését. Közben pedig még mindig hátrált, egyre messzebb kerülve a nőtől, be a sötét mellékutcába, ami elvezetett az étteremtől. Ott akarta behúzni a pókhálóba és lecsapni rá.

Maya & Craig




Craignek sok munkája van abban, hogy mindig szívélyes mosoly mögé tudja rejteni a gyilkos szándékait. Sokáig trenírozta magát, tanulta, gyakorolta az arckifejezéseket tükör előtt és a való életben is. Nem akart az a fajta fickó lenni, akiről ránézésre 5 év fegyházat képzelnek el az emberek. Ezért tudott annyi gyilkosságot elkövetni. Persze ő is hibázik néha, alkalomadtán nagyot, olyankor megy másik városba, másik államba.
Persze, hogy nem véletlenül jött ki. A befejezetlen szimfóniát le akarta zárni. Egy jól irányzott szúrás vagy több, nyakroppantás, az hiányzott neki. Egy szép élettel kevesebb és egy veszélyes szemtanúval is. Szóban viszont már nem magyarázta tovább.
- Senkinek? Nem kell még magadnak is hazudnod - felelt a szakács.
Maya szavait értette, a nő nem a merénylőjével akart társalogni. A szavakat viszont ki is lehetett fordítani és Craig megtette, mintha törődne a nővel. Zavaros volt ez a beszélgetés, csapongó, kiismerhetetlen. Pont ez volt a cél. Egy kis előnyre szert tenni, összezavarni és időben cselekedni. Ha egy pillanatra mélázik el Maya azzal, hogy ezt most miért vagy miért éppen most, Craignek már nyert ügye lehet. Ezért kérdezősködött és magyarázott, nem együttérzésből.
Craig egyre hátrált és lassan el is tűnt a sötétben. Maya ott már nem láthatta, azt se, hogy Craig hátsó zsebéből előkerültek a kések. A kisebbiken végighordozta az ujját, miközben válaszolt.
- Szóval rossz ember vagy. Egy rossz nő.
Provokálta a prédát, hogy bosszantsa egy kicsit és rászánta magát a cselekvésre. A sötétből célzott és a nő mellkasa felé dobta a kisebbik kést, a másikkal a kezében pedig kirohant, hogy leszúrja.

Craig együttérzést tettetve megrázta a fejét és csak vigyorgott. Ő ugyan senkinek se beszélt a gyilkosságokról és nem hiányzott neki, hogy ezt megtegye. Vígan éldegélt a háta mögött hagyott hullák tudatával. Lehet, hogy eljön majd a nap, amikor úgy érzi, meg kell osztania valakivel az életének ezen részleteit. Maya-nak is csak azért beszélt, mert úgy gondolta, meg fogja ölni és a titok sírba száll. Itt tévedett a szakács, egy jó nagyot tévedett...
A beszélgetés egyre komolytalanabbá vált. Craig nem érte el, amit akart. Maya gyorsan ugrott és nem találta el a kés. Hiába fárasztotta eddig ködös és bosszantó beszédével, nem tudta eléggé megzavarni. A munkahelyére terjedt át a csata, a nő okosan bemenekült az étterembe. Az ilyen eszes nőkkel már sok problémája volt a szakácsnak. Nem engedték magukat könnyen megvezetni, hiába dolgozott rajtuk, átláttak a turpisságokon. Ez a nő ennek köszönhette az életét is, mert Craiggel találkozni egy sikátor sötét estéjén nem egy életbiztosítás... Most is megtalálta azt a helyet, ahol Craig már nem akarta folytatni a csatározást. Nyugodt léptekkel az ajtóhoz ment és felvette a kését, majd a szakácskötény alá csúsztatta a másikkal együtt. Belépett az étterembe és elhatározta, hogy ha a nő itt rendbontást fog csinálni, sikítozik, vádaskodik, ő csak adja majd az ártatlant. John Carpentert ismerik az étteremben, nem Craig Silentet. Mindig másik nevet használ, ha új városba költözik, ugyanis ilyenkor nem önszántából áll tovább. Ha keresi a helyi rendőrség, akkor szokott lelécelni és olyan helyet keresni, ahol nem kérnek papírokat. Az étterem személyzeti részének hátsó folyosójára belépve persze kíváncsi volt, merre van a nő. Továbbra is nyugodtan lépkedett, a szeme viszont járt, kutatta a potenciális búvóhelyeket.

Maya & Craig




Craignek nagyon kellemetlen volt az egész. Egy félresikerült gyilkossági kísérlete besétált a munkahelyére és kísértette. Egy rémálom volt az egész és nem sikerült a végére érni. Az álomban persze minden máshogy alakulna, mások a törvények, ez visoznt a valóság volt, hússal, vérrel és az Excalibur étteremmel. Már arra is gondolt, hogy most azonnal lelécel, a városból is elmegy, aztán se híre, se hamva. Az alvilági ügyletekkel foglalkozó Maya vagy Zoroaster semmit nem mondana, ha egyáltalán megkérdeznék őket. Falaznának, kertelnének, mert nekik is van vaj a fülük mögött. Craig mérlegelt, gondolkozott, az érzelmei pedig erősen hullámoztak, ami rá nem volt jellemző. Az ilyen helyzetek mindig megrázták, mikor nagy ritkán előfordultak.
Azt kellett látnia, hogy a nő, akit ki akart végezni, vígan elsétált egy úriemberrel. Még egy kicsivel több húst is mutatott, mintha direkt szórakozna a szakáccsal. Ott úszik előtte a szépség, amit egyszer már meg akart ölni, aztán még egyszer, de sose sikerült és most még jobban csábítja, tudatva, hogy nem lehet az övé. Hát nem borzasztó? Craig dühösebb lett és most már leszarta, hogy épp dolgozik. Felkapta a cuccait a helyiségéből, a kötényt berakta a szekrénybe és elindult visszafelé a hátsó kijárathoz. Maya nem maardhat örökké az étteremben és az öltönyös mellett se. Ha pedig kiér a főbejáraton, akkor majd távolról megint követni fogja az az alak, aki múltkor a kihalt utcán megtalálta. Lesben állt a sarok mögött várakozva.