Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Név: Jennifer Arianne Lively Becenév: Jen, Jenni, Aria, Anne Születése hely, idő: 1992. 12. 25 / Las Vegas, Nevada Tartózkodási hely: Las Vegas, Nevada Csoport: Művész Anyagi háttér: Középosztály Szexualitás: Heteroszexuális Avatar alany: Nina Dobrev
Ki vagyok én...?!
Hihetetlenül önfejű és akaratos vagyok. Ha valamit nagyon elszeretnék érni, akkor azt valami úton-módon el is fogom érni. Időnként eléggé bosszantó tudok lenni, hát még ha szánt szándékkal teszem. Hidd el nekem, hamarabb és inkább mennél fejjel a falnak, minthogy még öt percig engem hallgass. Külön tehetséges van ahhoz ,hogy mások idegein táncoljak. Hajlamos vagyok kérdésre kérdéssel felelni. Kissé nehézkesen tudok igazat adni másoknak és olykor elé soká is tart, mire elfogadom, hogy elcsesztem valamit. Mint minden nő, így természetesen én is szeretem ha az elképzeléseim szerint alakulnak a dolgok, ahogy az nekem tetszik. Viszonylag közlékenynek mondanám magam, de nálam a bizalmat csak egyszer játszhatod el. Biztosíthatlak róla, hogy nem lesz legközelebb. Olykor eléggé meggondolatlanul tudok cselekedni nem számolva a következményekkel. De persze ezt már én magamnak sem vallanám be. Nem sok olyan személy van, akinek adok a szavára, esetleg még hallgatok is rá. Sőt, egyre kevesebb... Bőröm enyhén kreol beütésű. Hajkoronám sötét barna árnyalatú. Szemöldököm ívelt, szempilláim hatalmasak, szemem pedig gesztenye barna színben pompázik. Testalkatom kecses és nőies, mindenem ott domborodik, ahol kell. Magasságom talán eléri a százhetven centit, és úgy a hatvan pár kiló lehetek. Valójában sosem izgatott a súlyom. Általában az öltözködésemre a vissza fogottság és az elegancia jellemző. Persze, ha olyan helyre megyek, ahol a kihívó ruhák elfogadottak, akkor megadom a módját. Ugyan úgy szeretem a sötét és a világos színeket is, ezért elég színes személyiségnek mondanám magam. Ugyan úgy felveszek egy trikót, mint egy estélyit. Mint minden nő, úgy én is szeretem a cipőket, mindegy, hogy edző, vagy magassarkú, csak érezzem jól benne magam.
Életem, létem, világom
Az első emlékeim szép emlékek, a gyermekkoromról. Öt évesen, hét évesen, kilenc évesen... Szép gyermekkorom volt. Önfeledt. Gondtalan. Boldog családban. Legalábbis ebben a tudatban múltak a napok, a hetek, hónapok, az évek, még szép lassan megértettem, hogy a családomban semmi sem az, aminek látszik. Én valóban szerető családban nőttem fel, mert engem szerettek, mindenki, ami a szüleimről már nem volt elmondható. Úgy tizenegy éves koromra tudnám tenni az első emlékemet a hangos és csúnya veszekedésekről. Túl kicsi voltam, hogy megértem anyu meg apu miért veszekednek, miért kiabálnak és miért olyan mérgesek egymásra. Talán egy év sem múlt el, mire elváltak. Én pedig egész egyszerűen tizenegy évesen azon kaptam magam, hogy döntenem kell... Mert ha nem is az enyém lesz a döntőszó, de számít. De még akkor sem értettem. Nem tudtam mi lesz tovább. Nem akartam elfogadni, hogy a családunk szétesik, de azt tudtam, hogy soha többé semmi sem lesz a régi. De az idő nem állt meg. Iskolába jártam. Három év múlva pedig elballagtam. Őszintén fogalmam sem volt mi szeretnék lenni, mi az, amit szeretnék csinálni, tehát gimnáziumba mentem. Az életünk viszont nem lett jobb. Így nem sokkal miután sikeresen leérettségiztem dolgozni kezdtem. Halasztottam egy évet az egyetemmel, hogy némi pénzt keressek, mert a saját lábamon akartam megállni. Nem volt könnyű, de amim volt, amit elértem, arról tudtam, hogy csakis az enyém és senki sem veheti el tőlem. Szabadidőmben fotóztam. Nagyon szerettem csinálni... Nagyjából másfél év múlva lett annyi pénzem, hogy összecsomagoljak és elköltözzek otthonról. Nem akartam... De úgy éreztem megfulladok. Egyedül akartam lenni. Magamra összpontosítani. A saját életemet akartam élni. Hamar beköltöztem egy kis lakásba, fél évre rá pedig jelentkeztem az egyetemre média szakra. Élvezem, hogy a magam ura lehetek. Néha nem könnyű, nagyon nem könnyű mindenről egyedül gondolkodni, de szabadabbnak érzem magam és ez számomra bármit megér. Számomra a szabadságom jelent mindent. A hobbim ezután még fontosabb lett. Ráébredtem arra, hogy valahogy másképp látom a dolgokat, mint mások. Talán túlságosan gyorsan és váratlanul kellett felnőnöm és tudnom mit akarok, megértenem másokat, hogy a dolgok miért éppen úgy történnek, történtek, ahogy... Már nem akarok semmit sem megváltoztatni. Egyedül magamra akarok gondolni. Arra, hogy nekem jó legyen. Az élet egy bizonyos idő után megtanított arra hogyan legyek önző, mert sokáig nem tudtam, de most már egészen jól megy. Számmora én vagyok a fontos. Ha pedig ez mások számára elfogadhatatlan nem kell, hogy érdekeljen. Tudom kire van szükségem és kire nincs többé.
A hozzászólást Jennifer Arianne Lively összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 26.10.14 20:56-kor.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Jennifer Arianne Lively 21.10.14 18:51
Jennifer Arianne Lively!
Történeted elnyerte tetszésemet. Nem mondhatnám azt, hogy szokványos volt, de éppen ez miatt tetszett annyira. Mivel rendben találtam történetedben mindent, ezért elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Aria! Már csak annyi van hátra számodra, hogy felavasd a játékteret!