Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Név:Madison Samantha Cole Becenév: Maddy, Sammy Születése hely, idő: 1987. 02. 07. - Las Vegas, Nevada állam Tartózkodási hely: Las Vegas Csoport: Városlakó Anyagi háttér: Középosztály Szexualitás: Heteroszexuális Avatar alany: Stana Katic
Ki vagyok én...?!
Eléggé nehéz kiismerni és az esetek többségében nem is könnyítem meg senkinek sem. Szóval, aki annyira megakar ismerni, az hajtson. Férfiak esetében inkább teperjen. De általánosságban véve is elég bizalmatlan vagyok. Megválogatom az engem körülvevő személyeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy zárkózott lennék vagy nehezen kötök barátságokat, de az tény, hogy meghúzok egy bizonyos határt a felszínes kapcsolatok és a bizalmasabb kapcsolat között. Jó emberismerő vagyok. Hamar rájövök ki az, akire számíthatok és ki az, akire nem. Nem vagyok számító, inkább csak megfontolt. Talpraesett vagyok, magabiztos, mindig tudom mit akarok, ha pedig nem, na az bizony ingerültté tesz, ugyanis nem sűrűn esik meg velem, hogy tanácstalan vagyok. Talán számon tudom tartani, hogy az lemúlt húsz évben mennyiszer is voltam reménytelenül, kétségbeesetten tanácstalan. Egyszer... Mindennek ellenére közlékeny vagyok. Ha csak nem vagyok valami oknál fogva totál a padlón, de ha elvagyok keseredve, akkor is mindig találok magamnak valamit, aminek tudok örülni. Én magam megbízható vagyok, ha ez nekem valamiért nem is megy annyira. Nehezen bízom meg másokban annyira, hogy erről magamat is meggyőzzem, hogy valóban úgy van, nem csak azt mondtam. Nem vagyok picsa, önző sem, sem magamnak való. Egyszerűen csak van bennem tartás. Önteltség már nem kell hozzá, hogy ezt másokkal is éreztessem. Nos, amint az látható hajszínem barna, szemöldököm ívelt, szemeim pedig rabul ejtően zöldek. Testalkatom nőies, mindenem ott kerek és domborodik, ahol kell. Magasságom talán eléri a százhetvenöt centit, és úgy a hatvan pár kiló lehetek. Általában az öltözködésemre a vissza fogottság és az elegancia jellemző. Persze, ha olyan helyre megyek, ahol a kihívó ruhák elfogadottak, akkor megadom a módját. Ugyan úgy szeretem a sötét és a világos színeket is, ezért elég színes személyiségnek mondanám magam. Ugyan úgy felveszek egy trikót, mint egy estélyit. Mint minden nő, úgy én is szeretem a cipőket, mindegy, hogy edző, vagy magassarkú, csak érezzem jól benne magam. A kiegészítők mellett fanatikusan rajongok a táskákért. Női táskákból valóságos kiállítást tudnék nyitni méghozzá árnyalatok szerint, a magassarkú csizmákról nem is beszélve, azokból pedig aszerint, hogy boka- rövid szárú vagy hosszú szárú csizma. Szóval, imádom őket minden mennyiségben. A kedvenc színeim mégis leginkább a vörös és fekete, de azért emellett elmennek az élénkebb, világosabb színek is, attól függ miben. Fehéres és lilás árnyalatokat például nem szívesen viselek magamon, maximum egy sálat, a környezetemben viszont kifejezetten szeretem őket, sőt még az élénk narancssárgát is idesorolnám. Amely színeket ki nem bírom állni az leginkább a zöld, a barna és talán a rózsaszín. Ezek a színek valahogy nem én vagyok, így nem is érzem bennük jól magam.
Életem, létem, világom
Átlagkos kis életem összefoglalva... 1987 februárjában jöttem a világra Clarisse és Joseph Cole egyetlen lánygyermekeként. Annak ellenére, hogy mindenem megvolt, mindent megkaptam a szüleimtől, a nagyszüleimtől, egyszóval elkényeztetett kis kölyök voltam, nem vagyok sem beképzelt, sem önző, sem magamnak való. Mindig is jól feltaláltam magam a különféle helyzetekben, azt hiszem ez a mai napig igaz is. Emlékszem még mennyi minden akartam lenni. Orvos, újságíró, regényíró... De hamar beismertem, hogy képtelen volnék nyolcszáz oldalas könyveken átrágni magam és hogy az a világ nem hozzám illő, más irányba fordultam. Persze ahogy az lenni szokott a szülők mindig a legjobbat szeretnék a gyerekeiknek, egy sikeres jól fizető karriert. Engem pedig sosem igazán a pénz izgatott. Mindig is csak azt tartottam fontosnak, hogy legyek boldog, a többi pedig megfog oldódni idővel. Számomra sosem volt igazán vonzó a karrierista életmód, kivéve akkor, ha azt csinálhatom, amit szeretek és amit akarok. Ez pedig elég sokáig rejtély volt még előttem is. Szóval, kizárásos alapon, kizártam, amiről tudtam, hogy nem érdekel és azon dolgokra összpontosítottam, amikben jó voltam. Az pedig az irodalom. Így irodalomszakos lettem az egyetemen. Ez nagy mértékben anyu érdeme leginkább. Anyu leginkább csak kritikákat írt, de többek között az a rengeteg felolvasás szerettette meg velem. Egyszerűen elvarázsolt. Szinte megbabonázva hallgattam már kicsi koromban is, amikor felolvasott. Az erősebb tulajdonságaimat kétségtelenül aputól örököltem, de a világszemléletem szerencsére már nem az övé. Úgy is fogalmazhatunk, hogy különleges érdeklődésű gyerek voltam... Volt egy bizonyos megszállott időszakom, amikor író akartam lenni. Ez az időszakom tartott a legtovább, azt hiszem. Kamaszként is rengeteget olvastam. Főzés közben is képes voltam olvasni a konyhában. Nem is véletlenül égettem oda az ebédet... Ha egyszer a kezembe vettem egy könyvet, magával ragadott, akkor nem tudtam letenni, sőt képtelenség volt kivenni a kezemből. Egy ideig foglalkoztatott az újságírás is, de annak igen csekély mértékben van köze a szenvedélyhez, az irodalomhoz és a művészethez. Miután befejeztem az egyetemet és lediplomáztam egy kiadónál kaptam állást, így leginkább mások írott sorai közé vetem magam, én pedig leginkább csak magamban, magamnak írok, amikor már úgy érzem végképp tele a pohár és ki kell adnom magamban a gondolataimat, hogy valamiképp egy kicsit letisztuljon a káosz a fejemben.
do you know who i am?
Admin
Admin
Tárgy: Re: Madison Samantha Cole 16.02.15 14:06
Madison Samantha Cole!
Tetszett a történeted. Érdekes figura vagy, remélem azért a játéktéren többet is meg tudhatunk rólad. Mivel mindent rendben találtam történetedben, ezért elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Maddy! Innentől csak annyi van hátra számodra, hogy felavasd a játékteret!