Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

„Kialudt a Severide házaspár között a szerelem szikrája?” Ez volt a mai újságban a főoldalon a vezető hír, homlok ráncolva olvastam tovább az újságot. „Ana máris új férfival vigasztalja magát? Több szemtanú is állítja azt, hogy míg Severide a jégen ismét megmutatta miért is lett belőle csapatkapitány, addig Ana egy szállodából próbált kiosonni. Noha napszemüveget viselt, hogy megpróbáltja elrejteni kilétét lelkes olvasóink mégis felismerték a jégkoron bajnok feleségét / celebbé avanzsált nőt.”
- Még mindig érdekesek vagyunk a firkászoknak. – Ana elé tettem az újságot, hogy szemügyre vehesse a legfrissebb híreket, míg ittam egy újabb kortyot a kávémból. Még a sport rovatig el sem jutottam ez az átkozott hír végett.
- Nem akarok bizalmatlan lenni, de nem felejtettél el nekem megemlíteni valamit? – Az egy dolog, hogy nem rajong azért, amit csinálok és nem is kötelezem arra, hogy minden mérkőzésemre kijöjjön, de azért jó lenne, ha megosztaná velem, hogy mikor és hol járt, ne kelljen már az újságokból értesülnöm erről. Feltéve, ha tényleg Ana volt az a nő, akit látni véltek.
- Egy hotelban nem csak hálószoba van. – Tettem még hozzá gyorsan, nehogy azt gondolja, hogy felmerült bennem akár halványan a gyanú, hogy mással hempereg, míg a pályán vagyok. Naivan feltételezhetném azt is akár, hogy az egyik barátnőjével találkoztak mondjuk a hotel bárjában, vagy tudom is én… Az a lényeg, hogy megpróbáljak megbízni benne, meg kell tudnom bízni benne, ha hosszú és boldog házasságot szeretnék. Mégis ennek ellenére úgy érzem, hogy az efféle hírfolyamok, amikkel szembesülök nap, mint nap az újságokból egyre inkább megmérgezik a kapcsolatunkat. Mintha nagyító alá vettek volna minket, most pedig megpróbálnának szét is cincálni.

WORDS: 266 , TAGGED: Ana , NOTES: katt ;  Š

- Már megint? - Már meg sem lep. Édes istenem, ezek utálnak. Most már egész biztosan utálnak. Már meg sem lepett, le sem döbbentett az, amit Jackson olvasott fel. nem csak mert puszta nevetséges képzelődés, mindamellett valakinek egy újabb szánalmas próbálkozása a karriere építésére, hanem, mert már rettenetesen unom ezt az egészet és azt hiszem most lett elég ebből!
- De igen Jackson. Én ezt már nagyon unom. - Tudom ez nem válasz a kérdésre, vagyis de igen az, egy válasz, csak nem arra a kérdésre amit az imént feltett. Nem megkerülni akartam a dolgot, mert nem henteregni mentem abba a hotelbe valakivel, de számomra most ez a dolog kevésbé lényeges része, ha pedig Ő azt gondolja, hogy esetleg megtenném, akkor már abban sem vagyok biztos, hogy nekünk még lenne miről beszélgetünk vagyis annak értelme, mert sosem csalnám meg és reményeim szerint ezzel Ő is tisztában van.
- És most ne gyere nekem azzal a szöveggel, hogy tudtad mire vállalkozol, mert ebből már elegem van! - Ezt nem hiszem el. Nem is tudom, hogy inkább sírni vagy üvölteni tudnék már, de azt igen, hogy addig nem emelem fel a hangom, amíg Ő sem, de ha már itt tartunk az is nagyon kezd már unalmassá válni, hogy mindig az ilyen alaptalan firkálmányokból kifolyóan kell megbeszélnünk valamit, most éppen azt, hogy nem csalom meg.
- Mert azt nem vállaltam, hogy én leszek a legutáltabb nő, mert veled vagyok, nem mintha olyan sokat lennénk együtt, de gondolom most nem ez számít... Mi lettünk a legutáltabb házaspár, vagy mi ez már? És mindig engem vesznek elő, de persze nekem egy szavam se lehet, ha Téged boronálnak össze valakivel. Ennyire a helyembe akar valaki lépni? Mondjuk ez a szuka, aki ezt írta és aki nyilvánvalóan csak belőlünk akar karriert építeni. - Remélem neki legalább összejön, mert a mi házasságunk nem igazán akar, így főleg nem. Az a repedtsarkú firkász meg inkább ne kerülj a szemem elé, mert az lesz a következő vezércikk, hogy megtépem.

A boldogság üldözése összetörhet téged...

Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

Jackson Severide vagyok, híres jégkoron játékos, egyben csapatkapitány is, anno nagy nőcsábász voltam, sokat foglalkozott velem a média, de mióta feleségem van, valamiért még gyakrabban írnak rólam, vagyis rólunk az újságok és különféle pletykalapok. Most inkább a hírnevemet átoknak érzem, mint sem áldásnak. Nincs olyan hét, ami úgy múlna el, hogy nem írnak rólunk. Csak tudnám, hogy mitől vagyunk ennyire érdekesek. Már vacsorázni sem vihetem úgy Anát, hogy ne írja meg másnap valamelyik lap, hogy hol voltunk és ne tárgyalják ki, hogy milyen ruhát viseltünk a vacsorán.
- Hidd el, nem csak te unod. – Elegem van már a felnagyolt sztorikból, amik csak arra jók, hogy nagyobb számban tudják eladni a pletykalapokat, kezdem úgy érezni, hogy lassan belőlünk élnek a hiéna újság írok.
- Akkor mégis mit hozzak fel mentségként? Tudtad, hogy mellettem nem lesz unalmas, sem pedig szokványos az életed. – Ezek tények, amikhez alkalmazkodnia kell, másként a kapcsolatunk sem tudna működni.
- Azt hiszed, hogy egy nő írja ezeket a cikkeket, akinek rám fájna a foga? – Meglepetten néztem rá, miközben újból számhoz érintettem a kávés bögrémet, hogy igyak egy újabb kortyot belőle.
- Te most tényleg féltékeny vagy egy olyan nőre, akit talán a karrierje jobban izgat, mint én? – Elvégre nem közölték azt, hogy ki írta ezt a cikket, ebből kiindulva a szándékait sem tudhatjuk.
- Viszont arra még nem is válaszoltál, hogy mit kerestél abban a hotelban? – Mivel a feleségem ezért érdekel, hogy mivel foglalkozik a szabadidejében, ha már nem így lenne, akkor lennének csak gondok a házasságunkkal. Persze nem akarom faggatni, mert neki is lehet magánélete, de talán ha többet számolnánk be egymásnak arról, hogy mit művelünk, amikor éppen nem együtt vagyunk talán nem is lennének közöttünk viták, ha az újságokból kellene ezekről értesülnünk.

WORDS: 286 , TAGGED: Ana , NOTES: katt ; Š

- De mindenki a házasságunkon csámcsog, ez azért már gusztustalan, nem elég, hogy a saját birtokunkon nem lehetünk egyedül, mert reggelre már lesben áll valaki, de már a magánéletünkbe is bepofátlankodnak. Ezek az emberek nem is ismernek és nagy valószínűséggel soha nem is fognak, amit pedig művelnek az nevetséges, de ugyanakkor ízléstelen és rettenetesen unalmas is és elegem van belőle! - Bukott ki belőlem minden, amit az utóbbi időben inkább magamba fojtottam, mert nem akartam értelmetlen dolgokon veszekedni, mert ez az és nem kellene, hogy jelentőséget tulajdonítsunk neki, de ami sok, az sok. Eddig mindent csendben eltűrtem, amit csak lehoztak az ilyen szennylapok hétről-hétre, mert nagyon jól tudtam, hogy mire vállalkoztam, de valamiért az az érzésem, hogy az ilyen elhintett kis pletykák nem hiányoznának a házasságunkba.
- Ott van a neve alul. - Húztam el a számat. A lényeg nem épp ez lett volna. - Engem nem a nő érdekel, aki ezeket írja, Ő csak láthatóan ebből akar karriert építeni, de nem gondolod Jackson, hogy ha már ilyen cikkeket hoznak le rólunk, akkor valamit Te is rosszul csinálhatsz, nem csak én? - A házasság is felfogható egyfajta csapatjátékként, amit Ő az utóbbi időben elhanyagol.
- Lassan már beszélgetnünk se kellene, minek? A legvégén úgy is azt fogod mondani, hogy tudtam mire vállalkozok, ennyivel pedig a téma le van zárva a részedről. - Lassan nem ártana beújítani valami más lekoptató szöveggel, mert ettől már a falra mászok. Nos, úgy tűnik téved, vagyis mindketten tévedünk, mert ezek, nem, nem tudtam mire vállalkozok.
- Te tényleg nem érted! Akkor mond meg... Mit csinálok ennyire rosszul? - Nem tudom sírjak-e vagy inkább nevessek vagy mindkettő? Én persze nem lehetek féltékeny. Ehhez már hozzászoktam.
- Felkerestek az egyik sportmagazintól egy fotózással kapcsolatban. Azért mentem oda, hogy megbeszéljünk pár apró részletet, de nem a hálószobában. - Inkább nem akarom tudni mégis mire számított. Természetes, hogy nem gondoltam, hogy majd ez lesz belőle. Egyes emberek annyira, de annyira korlátoltak, hogy az már szinte fáj és itt most nem a férjemre gondolok.

A boldogság üldözése összetörhet téged...

Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

- Remek, na és ezt mégis hogyan kellene csinálnunk? Rettenetesen unom már, hogy mások akarják helyettünk a magánéletünket élni. - Szóval várom a javaslatait. Én ezek után már bármire hajlandó vagyok, ami szerinte működne, ha egyáltalán neki van elképzelése arról, hogy mit is kezdhetnénk ezzel az egésszel, mert szerintem fogalma sincs, csak próbál ura lenni a helyzetnek szokás szerint, most épp engem próbál nyugtatni, csakhogy nálam ezzel már nagyon kezd betelni a pohár.
- Igen. Talán elgondolkodhatnál rajta, amikor épp nincs jobb dolgod. - Annyira utálom már ezt az egészet. Azt senki sem mondta, hogy ilyen nehéz fog lenni. Oké, számítottam némi vízhangra, de kezdik elvetni a sulykot. Sosem néztem jó szemmel. ha mások beleszóltak a dolgaimba anélkül, hogy bárkinek is kikértem volna a véleményét... Most meg konkrétan mindenki jobban tudja mi van velünk, mint mi magunk. A kapcsolatunk - állítólag - kezd kihűlni, a házasságunk a végét járja, én megcsalom a férjem, csak nem tudok róla, Jacksonnal meg nem tudom mi van. Őt mindenki szereti. - Azt egy szóval sem mondtad, hogy közutálat tárgya is leszek. - Akármilyen gyerekesnek és nevetségesnek is tartom ezt a viselkedést méghozzá felnőtt emberektől valahol mégis csak bánt a dolog. És akkor még nekem kellene a megértőnek lennem meg elviselnem, de meddig?
- Ez vicces. Mikor kellene? Amikor alig vagyunk együtt vagy amikor egyáltalán itthon sem vagy? De nyugi, majd megoldjuk, más nem posztolok Twitteren vagy Instagramon és akkor nem maradsz le semmiről. - Az az érzésem, hogy egyre erőteljesebben kezd kibontakozni közöttünk egy veszekedés, amiért persze megint csak én leszek a hibás, de nem érdekel. Most legalább itt van...
- Te elmész én meg mindig itt maradok. Most komolyan elvárod, hogy itthon üljek egész nap vagy napokig és csak Téged várjalak? - Még valami?
- Nem tudom, de Te csak olvasd a lapokat, azokból egész biztosan előbb megfogod tudni, minthogy én elmondhatnám vagy egyáltalán tudomásom lenne róla. - Így nem is értem minek is erőlködünk egyáltalán. Úgy is mindent megfogunk tudni, ezek gyorsabbak a gondolatainknál.

A boldogság üldözése összetörhet téged...

Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

Egyre ingerültebbé kezdek válni, ahogy drága feleségemet hallgatom. Tehetek én erről? Amikor megismert, már akkor jól tudta, hogy mire fog vállalkozni, ez az igazság, a tény, de mégis ennek ellenére úgy döntött, hogy a feleségem akar lenni. Tudom, hogy mindig ezt hajtogatom, de Ana tényleg tudta, hogy mire vállalkozik.
- Most tényleg engem hibáztatsz azért, mert a média lehozott egy hírt rólad? – Kezd teljesen felmenni bennem a pumpa, és ha meg kellene állapítanom, hogy ennek a beszélgetésünknek mi lesz a vége… Akkor valószínűleg az estét inkább a vendégszobában tölteném el.
- Egyáltalán nem vagy közutálat tárgya, de az tény, hogy sokan örülnének annak, ha a házasságunk bemondaná az unalmast. – Főleg azok a női rajongóim, akik szívesen bújnának be mellém az ágyba Ana helyett. Ez olyan, mintha az is az én hibám lenne, hogy annyi nő odáig van értem. Sportoló vagyok, többet foglalkozok a jégkoronggal, mint a rajongóimmal, de mégis mintha mindenért engem akarna hibáztatni. Ettől pedig úgy érzem, hogy kezd darabjaimra esni a kapcsolatunk.
- Most tényleg muszáj ennyire cinikusnak lenned? – Ez az egyik legidegesítőbb tulajdonsága, ahelyett, hogy mindent szép nyugodtan meg tudnánk egymással beszélni, ehelyett Ana már megint elővette ezt a flegma, idegesítő stílusát.
- Egyáltalán nem várok el tőled semmi ilyesmit, eddig is azt csinálhattál a szabadidődben, amit csak szerettél volna, vagy tévednék? – Nehogy már a végén még valami olyasmit is rám fogjon, hogy börtönben érzi magát, talán még több mozgásteret is adtam számára, mint általában egy férj szokott adni a feleségének.
- Na és miért maradsz itthon? Csak azért, mert nem akarsz velem jönni, mert teljesen hidegen hagy az téged, hogy csak azért megyek el, hogy ilyen fényűző életet élhessél. – Szenvedélyem a hoki, de ezt nem hánytorgathatja fel, hiszen ezzel keresem meg azt a rengeteg pénzt, amiért ilyen körülmények között élhetünk.
- Már megint kezded… - Ingerülten felsóhajtottam, szép lassan kezd nálam is elszakadni a cérna, elvégre nekem sincs túl sok türelmem, főleg akkor nem, ha a felségemmel szemben kell vitába szállnom. A pályán az efféle félreértéseket simán elintézem egy jobb horoggal, de azért az asszonynak mégsem moshatok be egyet.

WORDS: 343 , TAGGED: Ana , NOTES: katt ;  Š

- Nem, nem csak lehoztak egy hírt és leginkább rólunk és nagyon fárasztó már, hogy folyton a hibáinkat lesik, mint legyek a dögöt, hogy aztán felfújhassák, de mégis azt érzem, hogy ebben az egészben egyedül nekem kell elviselnem ezt, mert Téged nem meglepő módon hidegen hagy, hogy én mit érzek ezzel kapcsolatban vagy hogy éppen bánt. Az lenne a meglepő, ha egyszer észrevennéd és nem kéne mondani. Az hasonlítana is egy kapcsolatra. - Nem akartam szemrehányást tenni, de azt hiszem mégis csak sikerült és Ő sem hiszem, hogy sokáig képes lesz még visszafognia magát, de nem is kell. Legalább most őszinték leszünk finomítások nélkül. Az ilyen beszélgetésekből vagy inkább szóváltásokból aztán lenne mit lehoznia a médiának. Apropó, remélem, hogy odakintről valaki ezt is végignézni, sőt mi több vesz is.
- Hát akkor sok sikert nekik. Legalább ők még hiszen valamiben... - Velünk kapcsolatban. Fejeztem be magamban az egész mondatot, ezt inkább már jobbnak láttam ne hozzátenni. Én ezzel egész egyszerűen nem tudok nem foglalkozni, hogyan is tudnék, ha valaki mindig, állandóan a képembe tolja és különben is, vannak akik helyettem is foglalkoznak és foglalkoztatnak ezzel.
- Neked meg nem kellene vagy a nehezedre esne kicsit komolyabban venni, legalább miattam? - Mert én nem tudom csak úgy megvonni a vállam és tovább lépni? Mindent képes komolyan venni, csak ezt veszi félvállról? Most komolyan?
- Nem édes mindegy, hogy ott vagyok egyedül vagy itthon? - Ha egyedül akarom érezni magam, ahhoz nem kell elutaznom, itthon is megtehetem, senki sem zavar meg benne.
- Tessék? Szóval, csak a pénzért mentem hozzád? Ezt gondolod? Mert ha igen, akkor kíméljük meg egymást ennek a beszélgetésnek a folytatásától meg a következményeitől is. - Teszek a fényűző életre, ha ennek ez az ára. - De akkor mi a fenének vettél el? Csak azért, hogy legyen itthon egy hülye picsa, akit eltarthatsz? Jackson, neked ennél olcsóbban is széttenné a lábát valaki... - De szerintem ezt Ő is tudja.

A boldogság üldözése összetörhet téged...

Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

- Minek foglalkozol ennyire azzal, hogy mit hoznak le a lapok? – Mert én is egész nap ezen idegeskedhetnék, de inkább leszarom az egészet úgy, ahogyan van, hiszen sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint azzal foglalkozni, hogy néhány piti kis firkász mit irkálgat rólunk. Amíg világ lesz a világ addig le fognak rólunk hozni cikkeket, míg vissza nem vonulok, de talán még azután is.
- Jobban éreznéd magad attól, ha beperelném az újságot? – Mert ha ezt akarja, akkor megteszem. Aztán pedig arról is írhatnak az újságok, hogy mennyire rosszindulatúak vagyunk, amiért egyből a bíróságra adjuk az ügyet. Szóval akármit tehetünk, mindig mi leszünk a rosszak.
- Most ezzel szeretnél valamire célozgatni? – Nem teheti meg, hogy mindenért engem okol. Én sem tudtam, hogy ez fog lenni miután elveszem feleségül. Mintha az is az én hibám lenne, hogy ennyire jóképű vagyok és profi a munkámban, amiért ennyire foglalkoznak velem a médiában.
- Mégis mit vársz tőlem? Csináljak az otthonunkból erődmént, hogy a kint bujkáló fotósokat teljesen kizárjuk az életünkből? Vagy költözzünk el máshová? – Most fogalmam sincs arról, hogy mit várna el tőlem, de honnan is tudhatnám? Nem vagyok gondolatolvasó, azt pedig végképp nem tudom, hogy ilyenkor mi is zajlik egy nő fejében.
- Nem azt mondom, hogy a pénzem miatt jöttél hozzám, de azért el tudod viselni az életkörülményeket, amiket a pénznek köszönhetünk. – Azt hiszem, hogy most nagyon is félreértettük egymást. Nem vádolnám meg azzal, hogy pusztán csak egy hozományvadász.
- Szerinted mégis miért vettelek el? – Mert, ha erre a kérdésre nem tudja a választ, akkor jobb lenne, ha inkább távoznék a szobából legalább egy kis időre, míg az indulataimon uralkodni tudok.

WORDS: 269 , TAGGED: Ana , NOTES: katt ;  Š

- Te minek is foglalkoztál vele, hogy lehozták a lapok a hotelben tett látogatásom? Még véletlenül se azért, mert érdekel meg mert számít, igaz? De biztosan félreértettem, a hírneved ennél fontosabb lehet és milyen fényt vetne rád, ha a kis feleséged megcsalna. - Ezek a szavak szinte az Ő szájából is jöhettek volna. Túl sok mindent kezdek eltanulni Tőle, például már tudok úgy beszélni, mint Ő, sőt a kimondatlan szavait is ismerem, bár ne így lenne, akkor néha még naivan csendben maradnék, Jackson pedig itthon is gyakorolhatná a pályán betöltött szerepét, a minden úgy lesz és mindent úgy csinálunk, ahogy én mondok dolgot.
- Tudom, jól, hogy semmire sem mennénk vele. Már attól is jobb lenne, ha látnám, hogy próbálkozol, de Téged csak annyi érdekel, hogy mit írnak benne, ha az hatással lehet rád, ezen kívül hidegen hagy. És akkor én meg ne foglalkozzak vele... - Igaz is, ki a francot érdekel, hogy egy olcsó pénzéhes nőként állítanak be, aki hozzá is biztosan csak a pénzéért ment, most pedig megunta és új játékost keres magának Jackson tudta nélkül, aki más játékosok fejével képes gondolkodni, csak a feleségével nem, akivel elméletileg együtt él.
- Úgy hangzott? - Mert ha igen, akkor valószínűleg akartam valamire célozgatni és szerintem elsőre is felfogta a dolog lényegét.
- Ennél azért egyszerűbb. - Nem akarok elköltözni, különben sem mennék vele semmire, komolyan nem hiszem el, hogy nem veszi észre, hogy csak Ő hiányzik, nincs semmi más bajom.
Nem vagyok biztos benne, hogy erre most helyes dolog lenne válaszolnom, mert kétlem, hogy azt a választ hallaná, mint amit hallani szeretne. A válaszadás alól pedig a hirtelen megszólaló riasztó hangja mentett meg.
- Remek... Mi a fene van már megint? - Remélem, hogy egy újabb rajongó, kíváncsiskodó vagy egy firkász, az még jobb lenne, ha kiderülne, hogy valaki végig szem- és fültanúja volt az egésznek.

A boldogság üldözése összetörhet téged...

Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

Mindenki, de tényleg mindenki figyelmeztetett a nagy nap előtt, hogy még meggondolhatom magam, még semmi sincs köbe vésve, de én már akkor is tudtam, hogy mit, pontosabban, inkább, hogy kit akarok. Mégsem hittem volna, hogy ennyire nehéz és hullámvölgyes fog lenni a házasélet. Vannak jó és rossz napjaink is egyaránt, gondolom ez teljesen normális és mindenki megküzd ugyan azokkal a problémákkal, mint mi is, leszámítva a paparozzok, firkászok miatti veszekedéseinket.
- Nem vádoltalak meg azzal, hogy azért voltál abban a hotelban, mert megcsaltál volna, de azért, ha elmondanád néha, hogy merre járkálsz, akkor most nem is ragadtunk volna le ennél. Nem vagyok mániákusan féltékeny, de azért mégis jogomban áll tudni, hogy merre mászkál a feleségem, nem gondolod? – Ha beszámolt volna erről, akkor most nem lennék ennyire ideges. Fél percébe sem tellett volna, ha csak úgy közölte volna velem, hogy a későbbiekben ne a búvárlapokból értesüljek minderről, engem csak ez bosszant.
- Hidd el, én örülnék a legjobban annak, ha csak a karrieremmel foglalkoznának, és végre leszállnának a magánéletemről. – Az pedig egy egészen másik kérdés, hogy ezt a drága feleségem el is fogja hinni? Mégis mit gondol, hogy én nem vágynék olyan napra, mikor végre nem valamelyikünk szerepel az újságokban? Szeretnék végre egy laza napot a nejemmel, amikor nem ezeken a felfújt híreken csámcsogunk.
- Úgy. – Morogtam oda, miközben idegesen végig simítottam borostás államon.
- Valóban? Ha annyira egyszerűen hiszed, akkor hallgatlak. – Már tényleg fogalmam sincs, hogy mit akar, vagy, hogy tőlem mit vár el. Mindent megkap, amit csak szeretne, ha pedig azt szeretné, hogy az otthonunk máshol legyen, akkor azt is megkapná, hátha így a béke töredéke megmaradna közöttünk.
- Úgy tűnik, hogy nem vagyunk egyedül. – Ahogy a riasztó megszólalt a kutyám hangos ugatásba kezdtek, szerencse, hogy elzárva vannak most a bokszukban. Nem is tudom mi a rosszabb, a riasztó vinnyogása, vagy Gia ugatása.
 

WORDS: 304 , TAGGED: Ana , NOTES: katt ;  Š

- Akkor kitaláltak volna valami mást, lassan a kertésszel is összehoznak csak legyen miről írniuk. - Csak számomra beteges ez már egy kicsit? Mert, ha igaza van is, mert az van, igaza van, de akkor is... Fenn akadtunk volna valami máson, mert ez nem ilyen egyszerű, bár fogalmam sincs mit ártottam azoknak az embereknek, azon kívül, hogy kimondtam a boldogító igent Jacksonnak. Talán úgy látják nem érdemlem meg, amit megkapok vagy Ők jobbak lennének ebben, mert nekem már fogalmam sincs, ahogy arról sem hogyan kellene csinálnom, hogy boldog lehessek, mert ezt már sokáig nem fogom így bírni. Meglehet bennem van a hiba, mert gyerekesen fogom fel a dolgokat, ha legszívesebben csak elmenekülnék, de ez így minden, csak nem igazán boldog házas élet.
- Én nem akarok veszekedni, se vádolni, se hibáztatni... Én már semmit se akarok, csak egy kis nyugalmat. - Igazából nem sok kellett ahhoz, hogy kibukjon belőlem az a kérdés, amit valójában felszerettem volna tenni neki, mégpedig, hogy Ő így boldog-e? Mert én egyre kevésbé érzem ezt és azt sem érzem, hogy ez az én hibám lenne, azt sem, hogy az övé. Egyszerűen csak ez van, így alakult. Már nem fontos, hogy miért, a lényeg, hogy sejtelmem sincs mi fog ennek a kimenetele lenni.
- Talán csak egy kicsit változtatni kéne a sorrenden, az értékrenden. - Eldönteni minek is akar élni valójában, mert a felnőtt emberek általában így gondolkodnak. A karrierjének szeretne élni? Rendben van. Megértem. Mindig is tudtam, csak már azt nem tudom, akkor mégis mi a francban tudtam még hinni ezen kívül. De visszatérve a karrierjéhez, ahhoz én nem kellek. Ha csak a munkájának szeretne létezni és élni, ahhoz rám nincs szükség, se családra... Azért, hogy legyen valaki, akit időről-időre akarva-akaratlanul is elhanyagolhat? Kicsit jobban belegondolva ennek nincs semmi értelme, mert neki, az, ami közöttünk van sosem lesz az első a listán.
- Mire is számítottam? Hogy a saját házunkban esetleg kettesben is lehetünk? Ugyan már... - Tudom. Muszáj már megint ilyen cinikusnak lennem? Igen, muszáj, mert kész röhej, csak be kellene látni. De nyugodtan, bárki is az, invitáljuk csak be, biztos a legjobb szándékkal lépett magánterületre, ahol valószínűleg semmi keresnivalója valami szaftos sztorit leszámítva.

A boldogság üldözése összetörhet téged...

Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

- Te észre sem veszed, hogy pont ez a céljuk? – Nevezzenek paranoiásnak, de nekem úgy tűnik, hogy erre megy ki a játék.
- Úgy tűnik, hogy a firkászok így akarják mérgezni a házasságunkat és lassan sikerrel is járnak. – Ezek a tények, ezeket egyikünk sem tudja tagadni. Egyre többet szólalkozunk össze azért, mert ezt vagy azt lehozott rólunk néhány búvárlap.
- Nyugalmat szeretnél? Mondjuk egy távoli szigeten, ahol el tudunk vonulni a külvilág elől? – Mert, ha ezt akarja, akkor megkaphassa, persze előbb meg kell néznem a naptárakat, hiszen nekem kötelességem van, és nem bírok csak úgy akármikor elmenni a városból, mikor kedvem szottyanna hozzá. Csapatkapitányként kötelességem ott lenni minden meccsünkön.
- Most ezzel arra akarsz célozni, hogy elhanyagolva érzed magad? – Szeretem a feleségemet és képes voltam ezért még abba is beletörődni, hogy teljesen hidegen hagyja a jégkorong. Nekem ez fontos dolog, de számára nem jelent semmit sem. Nem várom el tőle, hogy az összes meccsemen kint legyen, de azért nekem is jól esne, hogy ha érezném a feleségem támogatását.
- Kérlek, ezért ne engem akarj hibáztatni. – Tehetek én erről? Mégis ki azaz elvetemült, aki tényleg képes az udvarunkba betörni?
- Szeretlek Jackson! – Egy ismeretlen női hang csendült fel odakintről. – Szeretlek Jackson! – Újra és újra hallottam, ahogy ordibálta. Na, még csak ez hiányzott. Már így is szar van a palacsintában. Ezt mégis hogyan fogom kimagyarázni?
- Esküszöm, hogy fogalmam sincs arról, hogy ki ez a nő! – Mielőtt még Ana megszólalhatott volna gyorsan közöltem vele a későbbi félreértések elkerülése érdekében, idő közben pedig az ismeretlen nő az üvegajtó előtt kezdett toporogni, még szerencse, hogy zárva van az ajtó, ezért nem tud bejönni a házba.
- Ez nem normális… Hívd a rendőrséget. – Mégis mit hitt ez a nő? Hogy örülni fogok annak, hogy magánlaksértést követ el, vagy, hogy felfigyelek rá csak mert betört hozzánk és viszonozni fogom az érzelmeit? Az már biztos, hogy kezelésre szorul az olyan, aki képes ilyet elkövetni.
 

WORDS: 317 , TAGGED: Ana , NOTES: katt ;  Š

- Csak érteném mivel ártottam ezeknek az embereknek, hogy ennyire rosszul viselnek engem az oldaladon? Aki előttem volt jobban szerették? Egyáltalán volt előttem valaki? - Szerintem nem volt túl sok rendes kapcsolata, ami többet kibírt volna két hétnél, épp amiatt, mert elmondása szerint neki erre nincs elég ideje. Most már számomra világos, mire célzott, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ez az egész ilyen hatással lesz ránk, a kapcsolatunkra, mert igaza van. Tényleg megpróbálják megmérgezni és lassan tényleg sikerülni is fog nekik, ha megengedjük... De akkor sem világos miért lenne jobb, ha Jackson hirtelen belépne az elvált férfiak klubjába, ami csakis a színtiszta rosszindulatnak lenne köszönhetőm, mert szeretem a férjemet és ha azok az emberek is szeretnék, akkor nem akarnák ezt neki, de lehet, hogy ezt csak én látom így.
- Jackson, belegondoltál, hogy olyan emberek ütik az orrukat az életünkbe, akiket nem ismerünk, ők sem ismernek minket, sőt valószínűleg soha nem is fognak, maximum annyit tudnak rólad is, amennyit láthatnak vagy olvashatnak, de kétlem, hogy annak a negyede is elmondhatná magáról, hogy ténylegesen ismer és tudja milyen vagy. És akkor ők akarják megmondani mihez kellene kezdened a magánéletedben. Ennyi erővel, az is megtörténhet, hogy holnap egy nő besétál egy szerkesztőségbe azt állítva, hogy felcsináltad, mert elhiszik, még ha utána kiderül is, hogy csak elmentél mellette és csak szépen mosolyogtál rá... Ne haragudj, de ez nekem finoman szólván is tolakodó, sőt inkább pofátlan... Ha egy hülye picsa újságíró nem teszi fel, hogy esetleg félrekefélhetek eszedbe se jutott volna, vagy igen? - Meglehet, hogy felfújom a dolgokat, de számomra egyáltalán nem tűnik alaptalannak. Azért valahol mégis csak meg kellene húzni egy határt a jó ízlés és az ízléstelen határai között, mert egyesek kezdenek megfeledkezni róla vagy elveszíteni.
- Igen és amikor együtt vagyunk, akkor is ilyenekkel kell foglalkoznunk. Szerinted nekem van kedvem hozzá? - Meglehet, hogy én nem ebbe a világba születtem bele, de most már őszintén hiszek, hogy vannak emberek, akik ostobábbak egy lapát földnél is.
Elképedve bámultam ki az ablakon az egyre közeledő női hang irányába. El se akartam hinni, amit hallok, hanem láthattam volna, de pár másodperc múlva már láthattuk is.
- Te is? Fantasztikus. Én is egyre jobban. Üdv a klubban. - Legszívesebben most lefejelnék valamit vagy kicsapnám a hisztit kínomban úgy, mint még soha vagy elsírnám magam, de nekem ez már sok.
- Én megmondtam. A következő nem csak szeretni fog, de már gyerekkel fog jönni. - Jegyeztem meg keserűen, de már mentem is hívni a rendőrséget, hogy valami hibbant tyúk áll az udvarunkba feltapadva az üvegre azt kiabálva, hogy szeretlek Jackson, bár lehet inkább egy klinikát kellett volna hívni, mert esküszöm ez már kezelésre szorul.
- És addig még kiér valaki mihez kezdünk vele? - Fontam össze karjaimat melleim alatt. Esküszöm, még kettő percig ezt kell hallgatni és akkor kettőnket iss fognak elszállítani, mert megölöm, puszta kézzel fogom megfojtani, de minimum, hogy addig verem a fejét abba az üvegbe, amíg ki nem törik vagy nem rá nem un.

A boldogság üldözése összetörhet téged...

Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

Mostanában egyre több házasság ér úgy véget, hogy az egyik fél kicsinálja a másikat. Úgy tűnik, hogy már nem népszerű a régi szokás, hogy amíg a halál el nem választ, vagy ez is pont olyan, csak rosszul értelmezték? Meglehet. Vagy akár ez az új értelmezési forma. Ennek ellenére én sosem ölném meg a puszta kezemmel a drága feleségemet. Félreértés ne essék, nem csak a puszta kezemmel sem ölném meg, hanem egyéb eszközökkel sem. De ha már nem tudnánk egymással, egymás mellett boldogan élni, akkor kénytelen lennék elengedni, akármennyire is önzőnek tartom magamat. Ha mással boldog tudna lenni, ahogyan én is, akkor nem látnám értelmét egymás oldalán szenvedni.
- Mindig volt valaki az oldalamon, de... - Szünetet tartottam a hatás kedvéért.
- Azokkal a nőkkel csak szórakoztam, pusztán csak jól éreztem magamat velük, de egyiket sem akartam elvenni feleségül. - Ana pedig mindig is más volt. Fogalmam sincs, hogy miért, de már az első találkozásunkkor tudtam, hogy Ana nem olyan nő, akivel csak úgy kedvem szerint szórakozhatok, majd másnap vissza sem hívom.
- Csak szeretném még most a legelején letisztázni, hogy egyedül te fogsz lenni az a nő, aki azzal dicsekedhetne, hogy felcsináltam. - Durván fogalmazott, ezért én sem foglalkoztam azzal, hogy megválogassam a szavaimat, habár biztosan nem így beszélnék akkor, ha Ana esetleg azzal hozakodna elő, hogy állapotos. Persze még nem gondolom, hogy készen állnánk a szülői örökökre, de nem is az lenne az első kérdésem, hogy: mégis kitől terhes?
- Nem hiszem, hogy eszembe jutott volna, hogy esetleg félrekefélsz. Úgy gondolom, hogy képes vagyok arra, hogy kellőképpen kielégítselek és ne keresd más férfiak társaságát is. - Sosem panaszkodott még arra, amit az ágyban, fürdőben, nappaliban, medencében, konyhapulton, perzsaszőnyegen - és még sorolhatnám - tenni szoktam vele.
- Én csak már abban reménykedek, ha össze is veszünk, akkor a végkimenetele mégis csak egy kiadós békülős szex fog lenni. - Nem szépítettem semmit sem a dolgokon, mindent olyan nyersen közöltem vele, mint ahogyan az elmémben lenni szokott. Mert dugni inkább lenne kedvem, mint apó bizbaszokon fennakadni és vitatkozni.
- Megtennéd, hogy megpróbálsz legalább egy kicsit nem okolni a történtek végett? - Most is olyan vádlóan néz rám, mintha csak én rendeztem volna ide ezt a nőt, hogy ordibálja az udvarban, hogy szeret, miközben a feleségemmel a kapcsolatunk egy újabb válságot él át. Mi jöhet még?
- Azt hiszem én úgy teszek, mintha itt sem lenne, hátha akkor lenyugszik és abba hagyja, amit jelenleg is csinál. - Pontosabban azt, hogy ordibálja, hogy mennyire szeret, miközben rá van cuppanva az üvegajtóra. - Rám férne valami tömény, te kérsz valamit? - Indultam meg a bárszekrény felé, remélve, hogy Ana nem fog kiakadni, csak mert a rendőrök érkezését várjuk, nekem pedig alkoholizálni támadt kedvem, de mégis ki bírná már józanul elviselni a mai napot?
 

WORDS: xxx , TAGGED: Ana , NOTES: katt ;  Š

- Erről szerintem nagyon nem most kellene beszélnünk... - Mert szinte biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb olyan dolgok is kibuknának belőlem, aminek nem kellene vagy amiket egyáltalán nem gondolok komolyan, egyszerűen csak most haragszom rá. Van róla véleményem, de kétlem, hogy most kellene megbeszélnünk, az időzítés csöppet sem jó. Persze, szeretnék gyereket, szeretnék egyszer anya lenni, mint minden nő, de eddig még nem túl sokszor mertem ebbe jobban belegondolni mert valahogy végül mindig lehangolt a gondolat. Legyen egy gyerekünk csak azért, hogy szinte sose legyen vele, mert egy meccs fontosabb? Én még elviselem, mert ha nem így lenne, akkor még többször emlékeztetve lennék rá, hogy tudtam mire vállalkozok, de a kicsinek mégis mit mondanánk, szokjon hozzá, hogy nem Ő lesz a legfontosabb? Az pedig még csak eszembe se jutna, hogy esetleg így akarjak Anabelle Severide maradni. Ha már egyszer nem működne valahogy kénytelen lennék, lennénk magunkat túltenni rajta, bár fogalmam sincs kinek lenne nehezebb. Neki a karrierje mindig is fontosabb lesz, mindaddig, amíg úgy nem dönt, hogy felhagy vele, de az nem a közeljövőben fog bekövetkezni és félreértés ne essék, ezt nem is várnám el Tőle, sőt inkább lebeszélném róla, ha mégis megfordulna a fejében és tudnék róla, mert neki ez az álma, az élete és én ezt valóban tudtam, amikor hozzá mentem.
- Azért ebbe jelenleg ne bízz erősen... - Vagy esetleg mégis? Igen, most egy dolog,amit mondok, mert haragszom rá és egy másik külön dolog, amit gondolok, de neki erről miért is kellene mindig tudnia? Túl könnyű dolga lenne, nem? Szerintem így is túl könnyű dolga van, volt velem.
- Próbálkozom... - Az oka annak, hogy okolni próbálom az leginkább már csak az elkeseredésem, mert persze tisztában vagyok vele, hogy nem igazán tehet róla, de mégis kinek kellene kifakadnom, ha nem neki? Egyszerűen kezdek besokallni attól, hogy nincs magánéletünk, ami tényleg csak a miénk lenne és rólunk szólna és nem arról, amit a média állít rólunk. Ez olyan nagy baj?
- Nem. - Ültem le a kanapéra, percekig hallgattam ennek az eszement nőnek az eszement vallomásait a férjemhez, amíg rá nem untam. - Jackson, nem érdekel, csak csinálj vele valamit, mert ha még fél percig kell ezt hallgatnom kimegyek és vagy kikaparom a szemét vagy megfojtom, de el fog hallgatni... Még egy kicsi és komolyan mondom sikerül neki keresztülnyalni magát az üvegen. - Az eszem megáll. - Annyira szeret, biztos rátudod venni valahogy, hogy lenyugodjon és abba hagyja végre. - Ez a nő komolyan kezelésre szorul és akármennyire is nem tetszik az, hogy kimenjen hozzá, de szerintem a jelen esetben csak Ő tudná megnyugtatni, én pedig csak annyit akarok jelen pillanatban, hogy ne keljen még egyszer végig hallgatnom a közös életükről szóló vágyait.

A boldogság üldözése összetörhet téged...

Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

Valahogy a gyerek téma sosem volt eddig aktuális. Már csak azon csodálkozok, hogy eddig a számtalan együttlétünk folyamán még nem esett teherbe, biztosan valami biztonságos fogamzógátlót használhat, habár még sosem beszéltünk erről sem. Lehet, hogy nem véletlen. Talán még mindketten úgy érezzük, hogy nem áll készen a házasságunk arra, hogy hirtelen kettő főből három legyen. Nem arról van szó, hogy nem tudnánk felnevelni egy gyereket, mert biztosan nem szenvedne hiányt semmiben sem, ahogy eddig az asszonykám sem, de azért mindketten tudjuk, hogy a munkám miatt kénytelen vagyok sokat utazgatni és napokig távol lenni.
- Már megint olyan ünneprontó vagy... - Mondtam hangosan felsóhajtva. Képes lenne megvonni tőlem a szexet, csak azért, mert haragszik rám? Azt hiszem, hogy a házasságunkban egy pont van, ami mindig is jól működött, az pedig a házastársi élet örömei. Igen, persze, hogy a szexre gondolok, valahogy mindig is megvolt közöttünk a kémia. Máskülönben most nem mondhatná el magáról, hogy a feleségem lehet.
- Próbálkozz erősebben, mert hidd el nekem sem egy élmény, hogy valami flúgos tyúk itt kotkodál a kertünkben. - Szerencse, hogy zárva van az üvegajtó, máskülönben már régen idebent lenne és nekem bőven elég az is, hogy az üveg túlsó felén tudhatom, sőt még sok is. Mennyire lehet valaki elszánt, amikor meghozza azt a döntést, hogy betőr valahová és szerelmet vall nekem, miközben a feleségem néhány centire áll tőlem? Az már biztos, hogy a nő kezelésre szorul. Már csak az hiányzik, hogy kijöjjenek a rendőrök és valamelyik firkász a közelben legyen és mindenről beszámoljon másnap a szennylapokban.
- Pedig igazán rád is férne egy ital, de ha nem, akkor nem... - Nem erőltettem a dolgot, de magamnak töltöttem egy pohár whiskyt, persze, hogy a legjobb fajtából. Lassan kezdtem kortyolgatni a méregdrága italt, kis híján a torkomon is akadt, mikor meghallottam Ana eszement ötletét.
- Most komolyan azt akarod, hogy kimenjek hozzá? Ez a nő teljesen őrült, semmi kedvem vele foglalkozni. - Tőlem úgy ordibálhat ahogyan csak akar, csak ne kerüljön még ennél is jobban a közelembe. Ahogy kinyitnám az ajtót máris a nyakamban landolna, szó szerint rám vetné magát, tényleg ezt akarja a drága feleségem? Mert én még a gondolattól is kész vagyok.

WORDS: 286 , TAGGED: Ana , NOTES: katt ;  Š

- Én? Dehogyis. Inkább úgy fogalmaznék, hogy igen csak vágyromboló jelenleg, hogy hárman is vagyunk, de ha gondolod menj ki hozzá, Ő biztosan nem lenne ilyen ünneprontó, plusz Te biztosan higgadtabban kezelnéd, ha ott most egy férfi állna... - Kevesebb ismerettel is azt mondanám, hogy azt a férfit perceken belül a sebészetre kellene szállítani és úgy kapcsolnák össze bizonyos helyeken, Őt pedig előbb a rendőrségre, később pedig a bíróságra, mert beperelnék, arról nem beszélve, hogy egy testi sértés milyen kihatással lenne a karrierjére.
- Nem nekem kotkodál. - Világítottam rá erre az apró részletre. Komolyan kezdem egyre rosszabbul viselni... Tudom, hogy nem Ő a hibás, amiért mindig minket pécéznek ki, de azért azt sem hittem volna, hogy ez az egész eljut a magánlaksértésig is, mert azért valljuk be ez azért már mégis csak sok. Ez az otthonunk, az pedig odakint egy kórházi kezelésre szoruló nő, hogy finoman fogalmazzak. - Annyit azért Te is beismerhetnél, hogy ez az eset azért túl van egy határon. - Vagy, ha szerinte ez normális és csak legyintenünk kellene egyet, akkor Ő sem az. Az egy dolog, ha lesifotósok követik, de hogy már elvetemült rajongók is, sőt még be is törnek magánterületre olyan szándékkal, hogy ők őrülten szeretik... - Mi van, ha nem lennél itthon, szerinted mi a fenéhez kezdtem volna vele? - Ez csak szerintem egy jó kérdés? Felébredhetne már és beláthatná, hogy a rajongói kissé kezdenek finoman szólván túlzásokba esni.
- Nekem meg semmi kedvem ezt hallgatni. Felmegyek... - Álltam fel a kanapéról, hogy meginduljak fel az emeltre, még mielőtt valami olyat tennék, amit nem kellene. - Már csak ez hiányzott. - Remélem tisztában vele, hogy holnapra ez már olvasható formába fog kerülni.

A boldogság üldözése összetörhet téged...

Anabell & Jackson

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

- Odakint már vagy egy eszement tyúk, ugye nem kell arra eszmélnem, hogy idebent is van? - Vita vitát szít. Közhelyes, de mégis igaz. Most komolyan hány százalékban az én hibám, hogy valami elme roggyant spiné bemasírozott a kertünkbe, mert neki az a tébolya, hogy szerelmes belém. Ezek már a mániákus rajongok tesznek nekem keresztbe. Aztán meg mérges az asszony rám, na és mégis hogyan engeszteljem ki ezek után? A virág, ékszer összeállítás már itt nem használna szerintem. Ide több kellene, jóval több, de mégis mi?
- Ez igaz, úgy tűnik, hogy téged figyelembe sem vesz, mintha nem is lennél itt. - Ezzel nem megsérteni akartam, csak most döbbentem rá erre az apró kis tényezőre, pedig Ana mindvégig mellettem volt, de ennek ellenére is lelkesen hajtogatja a flúgos spiné, hogy szeret és egyéb elmeszüleményeit. Persze, ez engem teljesen hidegen hagy, valójában az jobban izgat, hogy Ana mennyire lesz kiborulva a történtek után.
- Ezt beismerem. Ez már bizarr. De úgy tűnik ez a stárság árnyoldala. - Amiről persze senki sem beszélt, csak a fényűzés és a csillogás van mindig porondon, a többi pedig a szőnyeg alá seperve.
- Hívtad volna a rendőrséget. Az üvegajtó törésálló, szóval nem tudott volna bejutni, ha bezárod az ajtót. - Mi mást mondhattam volna? A kedvéért, hogy jobban biztonságban érezze magát, míg távol vagyok beszereltettem a legmodernebb biztonsági rendszert, ennél többet tehetnék?
- Meg sem várod, hogy ide érjenek a zsernyákok? - Szóltam utána, de talán jobb lett volna hagyni hagy menjen, hogy egy kicsit lenyugodjon a történtek után. Néhány másodperc múlva csengettek, letettem a kezemben lévő üres poharat a pultra, majd megindultam az ajtó irányába, remélhetőleg egyenruhásokkal fogom magam szemben találni az ajtó túlsó végén.

WORDS: xxx , TAGGED: Ana , NOTES: katt ;  Š