welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (784)
 
Desmond Drescher (650)
 
Cassandra Drescher (600)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (452)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Eric Crawford
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
51
Join date :
2014. Apr. 07.



TémanyitásTárgy: Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning 04.12.16 11:18

I believed in your confusion
Dylan Hanning talán soha életében nem volt még olyan zaklatott, mint most, ezekben a pillanatokban. Ujjai olyan erősen fonódtak Audijának kormánykereke köré, hogy már – már teljesen elfehéredtek, állkapcsa megfeszült, akár egy ragadozónak, ami épp támadni készül. Úgy ám, arról már nem is szólva, hogy, ha valóban létezne ilyen, Mr. Hanning az összes őt körülvevő embert egyetlen pillantással küldené a pokol legmélyebb bugyraiba, tekintete jeges, már-már vérfagyasztó. Már megint az a Nő…
- Mégis hogy lehet valaki ennyire….? – csapott rá dühében a kormányra, miközben felkanyarodott egy kivezető útra, s ezzel megindult a külváros felé.
- Makacs, ostoba, idegesítő, vakmerő… argh, erre nincs is szó! Hogy az Isten verne meg Maya Sandoval! – ezzel a gázba taposott, hogy minél előbb a lányhoz érhessen.

Minden két nappal korábban kezdődött, amikor Dylan Hanning mit sem sejtve még az eljövendő incidensről épp az irodájában tárgyalt japán üzletfeleivel. Mióta elküldte a lányt, hogy testőrei biztonságba helyezzék, amíg Kimberlyvel kitalálnak valamit fenyegetőik ellen, a férfi folyamatosan csak a munkájába ölte minden szabadidejét. Ridegebbé, kegyetlenebbé vált, mint valaha, sorra pusztította el vetélytársait, tette tönkre azok cégét, befektetéseit, hogy ezzel is bebizonyítsa, aki ujjat húz vele, az bizony alaposan megjárja. Szinte minden nap feltűnt egy – egy újság címlapján, hol legújabb sikere, hol pedig a bosszantó firkászok által koholt legfrissebb nőügye miatt, ám a férfi mindezekre ügyet sem vetett. Végre úgy tűnt, újra kézben tart mindent, ám ez a törékeny illúzió pillanatok leforgása alatt foszlott szét, mikor egyszer csak megszólalt a telefonja, a testőre pedig arról értesítette, hogy Maya megpróbált megszökni a tengerparti villából, ahol elbújtatták.
Ahogy az autó bekanyarodott egy kihaltabb útra, az addig feszült, gyilkos indulatú Dylan ajkain néhány röpke pillanatra pimasz kis vigyor suhant át. Lelki szemei előtt megjelent a kép, ahogy a maximum ötven kilós, törékeny testalkatú nő képes padlóra küldeni egy nálánál háromszor nagyobb gorillát egy vacak – pusztán harmincmilliós – kínai vázával, majd túljárni másik két őr eszén, hogy aztán olyan apróságon bukjon el a szökése, minthogy a kiszemelt autóból kifogyott a benzin. Igen, ahogy a férfi agyában leperegtek a képek, valóban komikusan festett az egész, ám a tudattól, hogy a szeretett nő már megint veszélynek készült kitenni magát makacssága miatt, szívében jeges félelem keletkezett.
- Csak kerülj a kezeim közé… - sziszegte maga elé, s ezzel még inkább a gázra taposott.

Néhány órával később az Audi csikorgó kerekekkel állt be a villa elé, ami előtt már három testőr várakozott jelentésre készen. Dylan mérgesen szállt ki a járműből, s indult meg a bejárat felé, miközben emberei máris magyarázkodásba fogtak.
- Uram, nem tudjuk hogyan történhetett…
- Mi mindent elkövettünk, de…
- A kisasszony egyszer csak…
- Elég! – fordult meg hirtelen, mire mindhárman elhallgattak, s hirtelen megtorpantak. – Inkompetens marhák, egyszerű volt a feladatuk, mégis csődöt mondtak. Takarodjanak innen, ha jót akarnak, még a városból is… - a mondatát inkább nem fejezte be, hisz a vége úgyis teljesen egyértelmű. Jaj annak, aki szembe kerül Dylan Hanninggel. Az új emberek hamarosan úgyis megérkeznek, ám addig egészen más feladatok várnak rá, egészen pontosan megbüntetni egy engedetlen nőt…

Ahogy belépett az ajtón, egyből észrevette a nappali kanapéján duzzogó szőkeséget, aki épp úgy festett, akár egy kislány, akitől a szülei elvették a legkedvesebb játékát. Ez néhány röpke pillanatra meg is lágyította a férfi szívét, ám azután összeszedte magát, s kifejezéstelen arccal, lassan indult el felé.
- Miért Maya? Miért Tetted? – csak ennyit szólt, ezt is borzasztó nehezen, mert bár arca, s hangszíne nem árult el semmit, tekintetéből egyértelműen kiolvasható mennyire felkavarta a lány közelsége, a félelem, ami a szeretett nő elvesztésétől él benne és a harag, amit annak ostobasága miatt érez. Nem is vezetett volna 12 órát, ha nem ijedt volna meg, hogy a szöszi újabb próbálkozásra készül. De vajon miért???
     



Outfit: Mr. Hanning
Song: Tom Waits - Bad As Me
Notes:  Twisted Evil  
you were so completely torn
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2013. May. 27.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning 15.12.16 2:11






Dylan & Maya

Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!
El vagyok szigetelve a külvilágtól, de ennek ellenére még így is eljutnak hozzám a hírek a nagyvilágból. Bárcsak soha ne tettem volna. Bárcsak soha ne került volna a kezem ügyébe azaz átkozott újság, amiben az a cikk volt... Dylan volt a képen valami olcsó lotyóval. Fogalmam sincs, hogy hányszor olvastam el azt az átkozott cikket. Szerintem, vagy tizedjére, mikor már véglegesen és totálisan kiakadtam. Valami elpattant bennem. Vegyes érzelmek kezdtek felszínre törni és azt hiszem, hogy legalább egy ember lesz, akinek nem fog tetszeni az, amire készülök. Teljesen úgy éreztem, hogy elárult. Mégis hogyan volt képes rá? Mindazok után, ami keresztül mentünk... Akkor minden szava hazugság volt? Valamiért nem áll össze a kép, de most túl feldúlt voltam ahhoz, hogy értelmesen tudjak gondolkozni. Miért tartott olyan közel magához? Miért akar minden áron megmenteni? Azt hittem, hogy tényleg fontos vagyok neki, vagyis abban a bizonyos értelemben fontos. Naiv voltam, mikor azt feltételeztem, hogy valaha bármi is lehet közöttünk. Míg én itt be vagyok zárva, addig Dylan odakint vígan éli a kis életét, láthatóan csinos nők között. Mégis ezek után mire tudjak gondolni? Az a vicces az egészben, hogy úgy érzem, mintha megcsalt volna... Persze nem vagyunk együtt, ezért ez a megcsalás mint ellene felhozott vád nem állja meg a helyét.
Sehogy se bírtam nyugton maradni. Úgy éreztem, hogy tennem kell valamit. El kell mennem innen. Minél messzebb akarok lenni tőle, sőt még azt is fontolgattam, hogy örökre megpattanok, esélyt sem adva neki, hogy kimagyarázza a dolgot. Na, nem mintha tartózna bármiféle magyarázattal, de mégis annyira bonyolult és zavaros az egész. Habár tényleg nem vagyunk együtt, de úgy éltem meg a történteket, hogy elárult. Úgy, mint eddig még soha senki. Bíztam benne. Őszintén egész életemben Dylan volt az egyedüli személy, akiben képes voltam megbízni, egészen idáig.
Talán fél óra sem telt el azóta, hogy elolvastam a cikket, mikor megszületett bennem a végleges döntés. Megyek. Bármi áron, de meglépek. Eleinte úgy tűnt, hogy simán menni fog, aztán a hirtelen jött ötletem csúnya kudarcba fulladt. Azt hittem, hogy mindenre gondoltam, de mint kiderült voltak olyan tényezők, amikkel még én sem számolhattam. Így történt az, hogy újból a luxus börtönömben találtam magam. Dráma királynőket megszégyenítően vonultam vissza a nappaliba, hogy elfoglaljam a kanapét. Valójában nem is az volt a legrosszabb, hogy sikerült elkapniuk, hanem az, hogy pontosan jól tudtam, hogy ez miféle következményeket fog vonni maga után. Szólni fognak Neki. Pont azért akartam meglépni, hogy ne keljen vele újból szemtől szembe lennem, erre pont az ellenkezőjét értem el a kis akciómmal.
Ahogy megpillantottam dacosan karjaimat mellkasom előtt összefontam. Talán védekező mechanizmus volt, talán csak nem akartam, hogy feltűnjön neki, hogy miféle hatást váltott ki belőlem. Abban a pillanatban, ahogy megpillantottam szívem vadul kezdett el dobogni. Remek. Most még saját magamra is mérges voltam ettől. Ezt a hatást csak Dylan váltotta ki belőlem. Képtelen vagyok magamnak parancsolni, ha róla van szó. Elhatároztam, hogy nem fogok megszólalni, bármiféle kínzásnak alávethet, de meg sem fogok mukkanni. Hát ez az elhatározásom úgy fél másodpercig volt életképes.
- Talán itt kellett volna maradnom, és élvezni a bezártságot, miközben te látványosan jól szórakozol? - Elfordítottam a fejemet. Nem akartam rá nézni, ahogyan azt sem akartam, hogy lássa rajtam, hogy mennyire felzaklatott a cikk, amit olvastam. Habár ez egyértelmű lehet, elvégre ez volt a kiváltó oka annak, hogy úgy döntöttem meg akarok szökni. Legközelebb sikerülni fog.

for: Dylan   //   word count: xxx  //   notes: kiss me //   outfit: ruha //   music:




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
51
Join date :
2014. Apr. 07.



TémanyitásTárgy: Re: Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning 30.12.16 1:32

I believed in your confusion
A légkör már akkor fagyosnak volt mondható, mikor a felindult férfi átlépte a ház küszöbét, ám Maya rideg, távolságtartó viselkedése, s a kérdés, az a számon kérő, már-már vádló kérdés egyenesen a férfi elevenébe talált. Mi tagadás, Dylan Hanning megdöbbent a lány szavaitól, olyannyira, hogy hosszú-hosszú percekig képtelen volt bármit is mondani. Csak állt ott, zsebre dugott kezekkel, szólásra nyílt szájjal, ám szemernyi hang nem sok, annyi sem jött ki a torkán. Mi az ördögről beszél mégis ez a nő? Miféle szórakozás? Amióta Maya távozott az életéből, nem szól az másról, mint munkáról, bosszúról és túlélésről, melyeket egy csokorba köt össze a rettegés… Hisz bármikor elveszítheti… A csend lassan kínos mértékben kezdte belengeni a szobát, a férfi ettől pedig csak még feszültebbé vált. Idegesen túrt bele a hajába, miközben néhány lépéssel közelebb sétált a kanapéhoz, és a rajta neki háttal duzzogó Mayához.

- Fogalmam sincs miről beszélsz… Talán, ha beavatnál… - mintha csak nem is a hírhedt Dylan Hanning szólalt volna meg, nyoma sem volt hangjában erőnek, határozottságnak, könyörtelenségnek, sokkal inkább tűnt elveszettnek, tanácstalannak, sebezhetőnek. Szerette volna megérteni, mégis mi késztette arra a lányt, hogy fittyet hányva a veszélyre, mely őket fenyegeti, mindarra a komoly előkészületre és háttérmunkára, mely a rejtőzését volt hivatott szolgálni és minden másra, egyszerűen megpróbáljon megszökni és eltűnni az életéből. Szeretett volna belelátni Maya gondolataiba, még, ha csak néhány röpke másodperc erejéig is, hogy valamiféle támponthoz jusson, az élet azonban nem adott számára ekkora sanszot, nem könnyítette meg a férfi dolgát.

- Miért sodortad magad még nagyobb veszélybe, mint amekkorába már most is vagy Maya? Mi volt a terved mond? Az elkötött autóval irány valamelyik határ? Vagy visszajössz és belevigyorogsz a támadóid képébe? Vagy fel akartál szívódni? – Dylan hirtelen elnémult, ahogy egy fájdalmas gondolat suhant át elméje legsötétebb részein. Mi van akkor, ha Maya előle akart elmenekülni? Ha a lány nem is a rá leselkedő vésztől, sokkal inkább Tőle retteg? Lehetséges lenne, hogy Maya Sandoval szemében ő maga a szörny, akitől oly kétségbeesetten próbálta óvni?  
     



Outfit: Mr. Hanning
Song: Tom Waits - Bad As Me
Notes:  Twisted Evil  
you were so completely torn
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2013. May. 27.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning 03.01.17 17:16






Dylan & Maya

Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!
Hallottam, hogy néhány lépést tett felém, de még mindig képtelen voltam felé fordulni. Továbbra is háttal neki duzzogtam. Belülről mardosott az érzés. Még mindig úgy éreztem, hogy elárult, de valójában esélyt sem szerettem volna neki adni, hogy kimagyarázza magát, mert jól tudtam, hogy akkor meglágyulok és képes lennék megbocsájtani neki. Már így is kételkedni kezdtem abban, amit az újságban olvastam, elvégre talán csak azért írták azt, amit, hogy több példányban fogyjon el a szám, de ugye sosem lehet tudni... Na és, mi van akkor, ha az újságban leírtak mind igazak voltak? Akkor sosem bocsájtok meg neki, még akkor sem, ha valójában sosem volt közöttünk soha semmi. Semmi olyan, amit szerettem volna.
- Valóban fogalmad sincs? - Nem bírtam tovább hallgatni. Már az is jobb lenne, ha ordibálva esnénk egymásnak, csak végre tudjam meg az igazságot. Még akkor is, ha tartok attól, hogy kiderül, hogy van valakije. Lassan végre képes voltam felé fordulni, majd mutató ujjammal a dohányzó asztal felé böktem. Ott volt az újság, amiben olvashattam azt a cikket, ami arra ösztönzött, hogy szökjek meg innen. Túlságosan felkavart érzelmi állapotban voltam ahhoz, hogy racionálisan gondolkozzak, ezért buktam bele a kidolgozatlan tervembe.
- Nem volt tervem, csak minél messzebb akartam jutni innen. - Vallottam be lesütött szemekkel. Ennyi vallomás éppen elég volt jelenleg. Mit kellene tennem? Mindent bevallani neki? Tartok attól, hogy hangosan felnevetne, ha kiderülne, hogy azért akartam megszökni, mert féltékeny lettem attól, amit az újságban olvastam róla. Képtelen lennék úgy tovább a "foglya" lenni, hogy valaki mással van. Mégis hány hónapig, esetleg évig kell még arra várnom, hogy ne legyek veszélyben, s végre szabad lehessek? Önző lennék, ha Dylan boldogsága útjába állnék, mert előbb, vagy utóbb biztosan találni fog magának valaki, könnyebben, mint én a négy fal között.

for: Dylan   //   word count: xxx  //   notes: kiss me //   outfit: ruha //   music:




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
51
Join date :
2014. Apr. 07.



TémanyitásTárgy: Re: Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning 24.01.17 12:37

I believed in your confusion
Olykor még a legbátrabb, legerősebb férfiakat is megérintik a tanácstalanság, a reménytelenség, a félelem jeges ujjai, torkon szorítják, hogy eszébe juttassák, hiába minden, pénz, siker, hatalom, akkor is csak egyszerű halandó lények, apró pontok az univerzum végeláthatatlanságában, akikre egy szép napon ugyan az a vég vár, mint a sors által kevésbé kegyelt társaikra… az elmúlás, a halál. Mialatt Dylan Hanning padlógázzal hajtott több millió dolláros Audijával a luxus villa fellé, ahol Mayát rejtette el, háta mögött hagyva cégét, milliárdos befektetőit, gondosan kiépített birodalmát, egyetlen dologra volt képes gondolni csupán, egyetlen személyre, akit soha semmi pénzért sem volna képes megvásárolni, és, aki a világon mégis mindent jelent számára. Rettegett a gondolattól, hogy a lány valami butaságot követett el, hogy nem ér oda hozzá időben, vagy, ami talán még ennél is rosszabb, Maya épp tőle akart elmenekülni, hogy többé soha ne találkozzanak. Az a távolságtartó magatartás, az a ridegség, amivel fogadták csak tovább erősítették a férfi rossz érzéseit, fokozták szívében a mardosó kínt.

Dylan Hanning, a férfi, aki eddigi élete során képes volt szembenézni mindennel és mindenkivel, aki határozottságával és könyörtelenségével kivívta a tiszteletet üzleti és magánéleti körökben, akit a háta mögött a világ mázlistájának gúnyoltak ellenlábasai ezekben a pillanatokban mégis elesettnek, gyengének, zavarodottnak érezte magát. Fogalma sem volt róla mi üthetett a lányba, bármit megadott volna valamiféle fogódzkodóért, segítségért. Végül a sors megkönyörült rajta, Maya a dohányzóasztal felé bökött, a férfi pedig azonnal megpördült saját tengelye körül, hogy a jelzett irányba fordulva tekintete megakadjon egy ott heverő újságon. Összevont szemöldökkel lépett az asztalkához, amiről felvette a lapot, majd érdeklődve lapozgatni kezdte. Nem tudta mit kellene keresnie, így minden egyes szalagcímet átfutott, majd egyszer csak megállt a cikknél, ami ismét Őt emlegette.

- Dylan Hanning, a jóképű milliárdos playboy, Sasha Woodseen angol szupermodell társaságában múlatta az időt az idei Howards gálán. Mint az köztudomású Hanning évről – évre jelentős összeggel támogatja a Jeffrey Howards Alapítványt, elősegítve ezzel a gyermekotthon fejlesztését, az árvák ellátását, taníttatását. A gálát most rendezték meg ötödik alkalommal… blablablablabla…. Számos híresség tűnt még fel az est folyamán, úgy, mint Leonardo DiCaprio, Johnny Depp… blablabla… – futotta végig gyorsan a sorokat.
- … Az est folyamán többen is arról suttogtak, hogy a gyönyörű szupermodell és az üzletember között szinte szikrázott a levegő, meghitten bújtak meg a terem egyik rejtett zugában, később pedig feltehetőleg együtt távoztak a helyszínről. Hanninget mostanában számtalanszor összehozták már színésznőkkel, modellekkel, énekesnőkkel, ám úgy tűnik most végre komoly az ügy. El kell ismernünk remekül mutatnának együtt, reméljük hamarosan hivatalos bejelentésre is sor kerül majd. – ahogy a férfi az utolsó sor végére jutott ábrázata olyanná vált, akár egy éretlen kamaszfiúé, aki életében először lát fedetlen női testet. Szava elakadt, néhány pillanatig pusztán csak pislogásra volt képes, majd egyszeriben csak kirobbant belőle a nevetés, az a régi Dylan Hanning féle nevetés, amit egy – egy megnyert számítógépes játék parti után lehetett tőle hallani annak idején.

- Milyen kár, hogy sosem voltam nekrofil… – bukott ki belőle nevetés közben, ám aztán meglátva Maya értetlen arckifejezését igyekezett gyorsan összeszedni magát és rendezni a vonásait.
- Bocs… khm. A napokban annyi hülyeséget írtak már rólam, hogy egy idő után nem követtem. Emily mondta ugyan, hogy egész nap csörgött a telefon és az újságírók akartak tőlem valamit, de tárgyalásom volt, így kiadtam, hogy intézze el és ne zaklasson, csak, ha nagyon fontos. Most már értem miért… - túrt bele a hajába, majd nekidőlt a falnak és összefonta mellkasa előtt a karjait.
- Be kéne perelnem a magazint, mert ez már sértő… jobb nőt nem találhattak volna? Pont ezzel az agyhalott ropival kellett összeboronálniuk? Egész este az agyamra ment… - sóhajtott fáradtan. Most látszott csak meg rajta igazán, hogy nem aludt már egy jó ideje, hogy megállás nélkül vezetett egész idő alatt. Kisfiús vonásai ismét nyúzottá, kimerültté, megviseltté váltak, habár tartásán ez mit sem mutatkozott meg, elvégre Dylan Hanning mindig igyekszik tartani az erő látszatát, csak így maradhat életben az üzleti világban.
Néhány pillanat kellett ugyan, hogy sikerüljön elmélyében rendeznie az új információkat, ám, ahogy elérte a felismerés, döbbenten pillantott fel a lányra.
- Te ezért akartál…??? Azt hitted….?  
     



Outfit: Mr. Hanning
Song: Tom Waits - Bad As Me
Notes:  Twisted Evil  
you were so completely torn
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2013. May. 27.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning 20.07.18 0:14






Dylan & Maya

Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!
Túl sok kimondatlan dolog van közöttünk. A teljes kommunikáció hiánya fogja okozni az emberiség bukását. Na jó, ezzel túllőttem a célon. Ez csak kettőnkről szól. Úgy érzem elbuktam. Mégis én lehetek az a mesebeli hercegnő, akit mindenki annyira gyámoltalannak hisz, hogy bezárva kell tartani. Dylan pedig nem játssza túl jól a szőke herceg szerepét, úgy tűnik, inkább a fogságban ejtő sárkány szerepe sokkal jobban imponál számára. Megváltozott. Minden egyes éjszakán, mikor nem jön álom a szememre csak arra tudok gondolni, hogy mindezt én tettem vele. Különös mód fontos lettem számára. Úgy csöppentem bele az életébe, mint egy hurrikán, minden túl gyorsan történt, mégsem mélyült el a közöttünk lévő kapcsolat úgy, ahogyan szerettem volna. Már lemondtam arról, hogy valaha is olyan közel kerülhetünk egymáshoz. Mégis hogy a fenébe lenne ez lehetséges? Akkora távolságot tart, hogy úgy érzem sosem tudnám leküzdeni a közte és köztem lévő hatalmas falat, amit szikla szilárd ólomból épített közénk. Ez bosszantott a legjobban. Nem is az, hogy elveszítettem az életem felett az irányítást, nem is az, hogy vadásznak rám, hanem az volt az egészben a legrosszabb, hogy úgy éreztem, őt is elvesztettem. Vicces, hiszen sosem volt valójában az enyém.
Hangosan olvasta fel azokat a sorokat, amiket én már a nap folyamán többször is átböngésztem. Rossz volt hallani. Esküszöm még az sem zavart ennyire, mikor tudomást szereztem arról, hogy a mikulás nem is életezik. Ez a cikk sokkal jobban romba döntött. Igyekeztem megőrizni önuralmamat, valami szépre gondolni… Valami olyasmire ami még a múltban boldoggá tett, de aztán Dylan nevetése ismét vissza rántott a kőkemény valóságba.
- Szerinted mégis mit hittem? – Magam előtt fontam össze karjaimat, amolyan védekező mechanizmusként. Azt hiszem most az lenne a legjobb, ha fognám magam és kimasíroznék, hogy egy szép nagy gödröt ássak magamnak odakint. Ez rohadtul gáz. El sem akarom hinni, hogy képes voltam ilyen helyzetbe sodorni magamat. Tudja. Biztos vagyok benne, hogy akármit mondhatnék neki tudni fogja az igazat. Itt és most nincs helye a mellébeszélésnek. Mégis mit tehetnék? Valljam be neki, hogy már abba bele fájdul a szívem, hogy ilyen híreket olvasok róla? Na azt már nem! Így is hatalmas az egója, nem fogom még ezzel is tovább növelni.
- Sok mindent hiszek. – Például azt is, hogy ebből a helyzetből aztán tényleg nem fogok valami jól kijönni, de mindent telhetőt megteszek, hogy mégse gondolja azt, hogy a féltékenységem volt a kiváltó ok, amiért meg akartam szökni.
- Mégis leginkább azt hiszem, hogy teljesen megőrültél. – Mi mással lehetne elterelni legjobban a figyelmét, mint egy jó kis veszekedéssel? Mert mostanában, ha szóba áll velem csak arra vagyunk képesek, remélhetőleg most is ez fog történni.
- Bezárva tartasz, körülöttem annyi kamerával, mint amennyi még a fehér házban sincs. Tudod ez nagyon beteges, hogy minden mozzanatomat nyomon tudod követni. – Tényleg rengeteg időm van gondolkozni, ezért rengetegszer felötlött bennem, hogy Dylan ott ül a monitorja előtt és figyel. Állandóan csak figyel. Na ki is a paranoid? Hogy magányos éjszakáin újból és újból lejátssza azt a jelenetet, mikor a fürdőben megválok ruháimtól. Sosem zavart a meztelenség, sőt talán az sem, ha tényleg végig nézné, ahogy zuhanyzok, mint egy kukkoló. Leginkább az zavar, hogy nem érez késztetést ahhoz, hogy egyszer csak hirtelen a semmiből feltűnjön és csatlakozzon hozzám. Túl régóta vagyok ide bezárva, hiányzik, hogy valaki hozzám érjem, hogy úgy nézzem rám, mintha én lennék a világon a legcsodálatosabb nő.
- Vége lesz ennek valaha? – Esküszöm, ha sokáig kell még bezárva élnem biztos, hogy meg fogok bolondulni, vagy már bekövetkezett. Hiszen a bolondok többsége azt vallja magáról, hogy teljesen épeszű.
- Ha már nem fenyeget semmi, akkor…? – Hagytam, hogy a kimondatlan szavak ott ragadjanak közöttünk. Inkább elsétáltam tőle néhány lépésnyire. Kellett némi távolság. Annyi „mi lenne, ha” kérdésemre kellene válaszolnia, de már így is letámadtam egy csomó kérdéssel. Ha ennek tényleg végleg vége, akkor elenged és úgy teszünk, mintha sosem ismertük volna egymást? Mert valójában nem sok mindent tudok róla, sosem engedett túl közel magához. Talán ezen akkor sem fog változtatni. Valójában tényleg még csak azt sem tudom, hogy miért is vagyok fontos a számára, hogy miért akarja, hogy ne essen bántódásom. A mi kapcsolatunk túlságosan is kaotikus.


for: Dylan   //   word count: xxx  //   notes: kiss me //   outfit: ruha //   music:




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
51
Join date :
2014. Apr. 07.



TémanyitásTárgy: Re: Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning 22.07.18 0:44

I believed in your confusion
Vannak kérdések az életben, amiket sosem szabad feltenni és válaszok, amikért az ember olykor a saját életével fizet. Mióta Maya Sandoval felbukkant az életében, Dylan Hanning világa egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordult, azóta pedig pontosan ismeri a fenti szabályt, még, ha az íratlan is. Mégis, ahogy hosszú percek óta a lány vádló szavai csengtek a fülében, gondolatai viharos tengerében örvényként bukkant fel néhány kimondatlan, ám a levegőben lógó gyilkos kérdés. Hogyan tovább? Bár szinte egyből felismerte a lány figyelemelterelő tervét, mellyel vitát készült szítani kettejük között, hogy megússzon egy kellemetlen szituációt, mégis, a férfi kénytelen volt elismerni, Maya felvetése jogos. Még azt az embert sem lehet örök bizonytalanságban tartani, aki hosszú élete során már kénytelen volt hozzászokni, hogy az állandóság afféle luxuscikk számára, jogos hát a kérdés, amit végül Maya neki is szegezett. Vége lesz egyszer a veszélynek valaha is? És, ha igen, utána hogyan tovább

Bár sosem ismerte volna el, Dylan Hanning maga is sokszor tűnődött már el ezeken dolgozószobájának magányában, miközben éjszakába nyúlóan figyelte a biztonsági kamerák közvetítését. Mialatt tekintetével követte Maya minden egyes mozzanatát, ahogy lefekvéshez készülődik, egyenletes légzését alvás közben, vagy ahogy épp a rá vigyázó személyzetet osztja ki, Dylan gondolatai sokszor terelődtek vissza ugyan oda. Mi várhat még rájuk az életben? Vajon van számukra közös jövő vagy ez egy olyan álom marad csupán, ami sosem válhat valóra?

Egy ideig csak némán figyelte az immár neki háttal álló lányt, próbált rendet tenni nyugtalan gondolatai között, visszanyerni lélekjelenlétét, ám egyszer csak közelebb lépett hozzá, és gyengéden maga felé fordította.
- Légy a feleségem... – hangjában ezúttal nyoma sem volt erőnek, határozottságnak, sokkal inkább volt bizonytalan, kétségbeesett.
- Ezt…ezt kellene kérnem tőled, mert szeretlek Maya Sandoval, az életemnél is jobban. – bár néhány másodpercig habozott, Dylannek rá kellett jönnie arra, hogy innen bizony már nincs visszaút, és bár tudta, ezért még súlyos árat kell fizetnie, úgy döntött ez egyszer őszinte lesz.

- Mielőtt megismertelek Téged nem sok ember volt fontos számomra, ami azt illeti Kimen, a bátyján és Dominicon kívül senki más, mert mindenki csak a gazdag geeket látta bennem, a kockát, akit ki lehet használni, mert akkora balfasz, hogy úgysem tud nemet mondani. Láttad miből álltak a napjaim, mikor elkezdtél nekem dolgozni. Hol Kimnek segítettem, hol pedig drága „játékokat” állítottam elő néhány gazdag baromnak, vagy csak magamnak, hogy szórakozzak egy kicsit. Te hoztál változást az életembe, miattad nőttem fel és kellett elkezdenem szembenézni azzal, hogy bizony vigyáznom kell azokra, akiket szeretek. Megváltoztam, tisztába vagyok vele én is. Pontosan azzá váltam, amit annak idején gyűlöltem és amit el akartam kerülni. Cégeket vásárolok és pusztítok el, vetélytársakat teszek tönkre szemrebbenés nélkül és már nyoma sincs bennem irgalomnak azok iránt, akik ártanak nekem. De tudod mit? Talán épp erre volt szükségem, mert csak így tudok vigyázni mindenkire… így tudok vigyázni Rád.

Lassan kisimított egy tincset a lány arcából, majd óvatosan megemelte az állát, hogy Maya egyenesen a szemébe nézzen, ne kerülhesse a tekintetét.
- Azt kellene kérnem, hogy gyere hozzám, mert nélküled nem élet az, amit élek… mégsem fogom megtenni. Őszintén, sosem hittem a házasságban, láttam épp elég rossz példát, és nem vagyok az a fajta sem, aki elbír ekkora kötöttségekkel. Ahogy talán még apának sem lennék ideális, elvégre ahhoz sem volt elég eszem, hogy bebiztosítsak egy harminc milliós vázát, amit te készséggel törtél szét valaki fején…- ez a komikus kis jelenetsor, ami ismét lejátszódott lelki szemei előtt kis híján mosolygásra késztette, végül sikerült mégis tartania magát.
- Nem tudom mi lesz azután, ha végre véget tudok vetni a veszélynek, de azt tudom, hogy önző szemétláda módjára remélem, mindezek ellenére is az életem része maradsz… mert szeretlek!  
     



Outfit: Mr. Hanning
Song: Dead Man Walking' by WAR*HALL
Notes:  Hiányoztál...  
you were so completely torn
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2013. May. 27.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning 23.07.18 13:51






Dylan & Maya

Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!
Az egyik pillanatban még az volt a legnagyobb problémám, hogy mardosott a féltékenység egy idióta újságcikk miatt, most pedig… Ha a világom nem volt már így is össze dőlve körülöttem, akkor most darabjaira hullott. Totálisan, visszafordíthatatlanul. Lefagytam. Egy árva szó az se sok, de még annyi sem hagyta el a torkom. Némán hallgattam végig, ami igazán nem jellemző rám. Életemben először fogalmam sem volt arról, hogy most mit is kellene mondanom. Dylan őszinteségi rohama teljesen lesokkolt. Mindig is arra vágytam, hogy bevallja, hogy mit is érez irántam, még akkor is, ha valamiért kételkedtem abban, hogy hogyan is fog hangozni. Valamiért mindig próbáltam elhitetni magammal, hogy csak az én elmémben létezhet olyan, hogy egy szép napon elém fog állni és szerelmet fog vallani. Keserédes pillanat volt. Ez borzasztóbban nem is sikerülhetett volna. Se gyűrű, sem pedig féltérdre ereszkedés. Aztán, ahogy vártam tőle, szépen kimagyarázta magát. Talán igaza van, tényleg nem tökéletes férjjelölt, ahogyan én sem lennék a sztereotípiáknak megfelelő ideális feleség. Eddig is túl bonyolult volt a kapcsolatunk, most pedig… Szavakat se találok rá. Mégis mit kellene tennem? Mondanom? Olyan régóta tart fogva, hogy már azt sem tudom, hogy amit érzek iránta az nem csak a Stockholm- szindróma. Ezt beadni magamnak sokkal könnyebb lenne, mint szembenézni valódi érzelmeimmel. Most a nyakába kellene ugranom és úgy csókolnom, hogy megszűnjön létezni számunkra a külvilág. Szeretném megtenni, de valami mégis visszatart.
- Te tényleg megőrültél! – Végre megtaláltam a hangomat és készen is álltam arra, hogy olyan dolgokat vágjak a fejéhez aminek nem fog örülni. Hátrálni kezdtem, de valahol félúton megtorpantam, még csak az hiányozna, hogy a hátam mögött lévő fal és közte csapdába essek. Vicces, hogy pont én vagyok az, aki meghátrál, ez sem jellemző rám.
- Mégis mit hittél? Annyi idő után csak úgy felbukkansz aztán előadod nekem ezt a lény a feleségem dumát, aztán visszavonulót fújsz, mert te nem is hiszel a házasságban. Neked mégis mi bajod van? – Összeszorítottam ökleimet, miközben igyekeztem vissza pislogni könnyeimet. Annyira elcseszett ez az egész, de azt nem fogom hagyni, hogy sírni lásson, mintha ez valami hiúsági kérdés lenne nálam. Legszívesebben most megütném, de az min változtatna? Azon kívül, hogy nagyon is jól esne, semmire se mennék vele.


for: Dylan   //   word count: xxx  //   notes: kiss me //   outfit: ruha //   music:




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning

Vissza az elejére Go down

Why? - Ms. Sandoval & Mr. Hanning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Bárhol, bármikor-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához