welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Happy birthday
Michael Quenell
30.10.18 15:50
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (784)
 
Desmond Drescher (650)
 
Cassandra Drescher (600)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (452)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Gabriel Maximiliano Blake
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Crystal Haynes
 
Candice Westmiller
 
Victor S. Hill
 
Grace Kendra Handrick
 
Anabelle Severide
 
Austin Dawson
 
Nora Danville
 
Marcus Finn Redford
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Some scars never heal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 08.09.17 21:37

Az hogy tudja számíthat rám, nekem elég. Megfogom védeni Őt, jobban, mint eddig. Nem hagyom, hogy újra baj érje. Bár nem tudom ezt valaha ki heveri-e. Aggódom érte, de igyekszem ezt nem nagyon mutatni, nem akarom, hogy azt higgye nem tartom annak a Simonnak, aki igazából. Mert tudom, hogy az a srác is ott van benne, akibe beleszerettem.
Csak mosolygok rá. Ez nem kedvesség, ez szimplán csak segítség, hogy ne zaklassa fel magát jobban. Úgy beszél hozzám mintha egy idegen volnék akit pár perce ismer...
Nem mondom, hogy nem esik nagyon rosszul, de mosolygok, elrejtem a fájdalmam. Tudom, hogy nem direkt teszi, vagyis remélem, hogy nem direkt teszi.
Szeretném visszakapni a férjem, de nem erőltethetem, hogy visszatérjen, amíg ez nem megy neki.
-Nincs mit sajnálnod és rendben, egy ideig hajlandó vagyok nem beengedni a családodat, de ezt nem játszhatod örökké. - sóhajtok. Ez így nagyon nem lesz jó. A szülei tombolni fognak, a testvérei pedig letépik a fejem, de lehet előtte a heréimet. Bassza meg! Mégse mondhatom azt neki, hogy nem teljesítem a kérését.
-Persze, miért ne, főzzünk valamit. - mosolygok és épp másznék ki az ágyból mikor látom jelez a gép. - Üzeneted érkezett. - rákattintok és egy gyerek írt neki: "Hello Simon, emlékszel még rám? Én rád igen, jó pár évvel ezelőtt csapattunk egy házibuliban, azóta se tudtam elfelejteni azt a csókot ember, írj rám, ha gondolod Wink" És e mellé csatolt egy videót is. Pár másodperces csupán, Simon még elég fiatal a videóban és épp lesmárolja ezt a srácot. Meghökkenve nézem a videót, már rég vége még mindig a monitort bámulom, ez meg mi a tosz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 17.09.17 0:15

Nem csak őt hanyagolom el, hanem magamat is. Mikor hazajöttünk voltam zuhanyozni, de innentől kezdve már nem érdekel, hogy hogy nézek ki, vagy hogy mennyire bűzlök. Ben így is-úgy is el fog tőlem hidegülni, szal' mindegy.
- Miért ne játszhatnám? Ez a mi házunk, ha akarom örökké bujkálhatok előlük. - Jah, kifelejtettem azt a tényt, hogy ők adták a pénzt. - Ha nem megyek ki nem találnak meg, nem tudnak velem beszélni. - Magam előtt látom a hülye képüket, utálom amikor sajnálnak, vagy kérdezgetik, hogy hogy vagyok. Biztosan teljesen rám akaszkodnának, basztatnának a hülyeségeikkel. Senki se érthet meg, és ez így van jól. Elvagyok egyedül, nem kell támogatás, elég, ha Ben itt van. Néha még ő sok. - De ne egy ideig ne engedd be őket, hanem sosem... - Az a baj, hogy ismerem, ha például anyám felhívja simán rá tudja beszélni, hogy nyissa ki azt a rohadt ajtót. Egy vadigennel szívesebben beszélnék a történtekről, mint a saját családommal. Nem azért, mert utálom őket, egyszerűen csak túl megalázó ez az egész. A nővéreimmel lány létükre ilyen egyszer se volt. Nem is kívánom nekik.
- Remélem nem üres a hűtő. - Nehezen kiverekedtem magamat az ágyból és már a konyha felé tartottam, amikor meghallottam Ben hangját. - Kitől? - Lassan visszatotyogtam a szobába, leültem az ágyra, hogy láthassam amit ő - Mi a szar... - Ez a hét ennél jobb már nem is lehetne. - Minek kell megnézned az üzenteimet?! Mondtam, hogy kattints rá? - Nem ő rá vagyok mérges, hanem a gyökérre, aki küldte, de...nem tudom visszafogni magam. - Maradtál volna Afganisztánban... - Tettem hozzá mérgesen, már akkor megbántam, amikor kimondtam. Ennek ellenére nem tudtam megnyugodni, gyorsan lecsuktam a laptopot és bemásztam a takaró alá. Hát mégse főzünk. - Ez egy nagyon régi videó. - Csak suttogtam, már lassan magamtól is félek, jobb lenne ha meg se szólalnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 17.09.17 15:26

Szerettem volna vitába szállni vele és azt mondani neki ez az egész mennyire gyerekes. De most ezzel előrukkolni nem lett volna bölcs döntés. Nem bujkálhat örökké a szülei és a testvérei elől. Idővel muszáj lesz beengednie őket az otthonunkba. Nem tarthatom őket sokáig távol, de megkérhetem rá mindegyiküket, hogy egy ideig ne jöjjenek. Bár ezzel lehet az életemet kockáztatom és megfojtanak.
-Erre később még vissza fogunk térni, egyelőre megígérem, hogy nem fognak jönni, rendben? - csak ennyit ígérhetek. A szülei elég rámenősek és elérik amit csak akarnak. Ilyen Simon is, vagyis ilyen volt, bármire rátudott venni amit akart.
A főzés gondolata egy cseppet megnyugtat, bár egyikünk sem egy kimondott konyhatündér. Ha nem volnának gyors éttermek, meg házhoz szállítás bizonyára már rég éhen haltunk volna.
Ekkor érkezik az a bizonyos üzenet és videó, ami annyira lesokkol, hogy nem tudok Simonnak válaszolni arról, hogy kitől érkezett. Na nem mintha, ismerném a fazont, de megölném szívesen.
-Nem akartam megnyitni, de feldobta az üzenetet! - védekezek, de teljesen feleslegesen, mert már felkapta a vizet. Kész vagyok arra, hogy most ezen összekapunk, de olyat mond, amitől a levegő is a tüdőmben ragad.
-Mit mondtál..? - nézek rá döbbenten és érzem ahogy a mellkasomban egyre nő a szorító érzés.
-Értem. - felelek a videó régiségének tényére majd megragadom a takarómat és minden szó nélkül kimegyek a szobából és egyenesen a nappaliba megyek a kanapéra.
Ott ledőlve magamra húzom a takarót és újra és újra lepörgetem magamban amit mondott. "Maradtál volna Afganisztánban"...Egy könnycsepp gördül végig az arcomon, amit továbbiak követnek. Nem szoktam sírni, a támadás éjszakáján sírtam, és úgy tűnik azóta érzékenyebb lettem, fasza. Simon jobban örült volna, ha halott lennék, jó tudni.
-Vissza is mehetek. - dörmögöm magamnak, mert biztos vagyok benne ezt senki más nem hallja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 17.09.17 18:46

Sajnálom, hogy Bennek nincs olyan családja, mint nekem. Elég durva, hogy meghalt az anyja, alig érdekelte. Amiket mesélt róluk nem is csodálom, hogy nem borult mély gyászba. De anyámék mindig éreztették vele, hogy van helye nálunk, és hogy nincs egyedül. Ez a jó viszony kicsit elment szabadságra amikor volt a nagy balhé, de azóta már megenyhültek. Azt hiszik, hogy a nászút óta minden fantasztikus. Vagyis hitték, mert valószínűleg mostanra már megkapták Ben sms-ét, vagy ha nem, akkor napokon belül olvasni fogják. Ez a baj azzal, amikor jóban vannak...összeesküdnek ellenem. A tesóim biztos, hogy agyfaszt kapnak, ők még nálam is rosszabbak néha. Nem is értem hogy tudtam évekig együtt élni velük.
- Jó, köszi. - Eszembe jutott, hogy mi lenne ha visszaírna nekik, hogy pl. "bocs, tévedtem, csak megverték", de nem menne bele. Az is nagy előrelépés, hogy egyelőre nem fog nekik ajtót nyitni, vagy legalábbis nem engedi be őket.
Teljesen felhúztam magam ezen az üzenet elolvasás dolgon, holott nem szokott ez ennyire idegesíteni. Ben tudja, hogy régen se voltam egy khm...szende szűz, de a részletekről nem akartam neki beszámolni. Ki az az idióta fasz, aki ilyen videókat küldözget?! Amik több ezer évesek?! Nem Benre haragudtam, de rajta vezettem le a feszültséget.
- Tök mindegy! - Már szinte kiabáltam, de ettől a dühkitöréstől még jobban fájt mindenem. Pihennem kéne, ehelyett hülyeségeken akadok ki. Fokozva ezt a gyönyörű napot valami olyat mondtam neki, amit sose kellett volna. Ben az utolsó ember, akit megbántanék. Természetesen nem gondoltam komolyan. Tényleg jobb lett volna, ha ott maradok a sikátorban. és megdöglök. Egy halott Simon nem mondana neki ilyeneket.
A takaró alatt duzzogtam annak ellenére, hogy tudtam rögtön bocsánatot kellett volna kérnem tőle. Hagytam, hogy kimenjen, de egyre jobban elöntött a bűntudat. Gondolkodnom kéne, mielőtt beszéltek. Az ami történt velem nem jogosít fel arra, hogy köcsög legyek vele. Pont ő vele.
Úgy három perc múlva lerúgtam magamról a takarót és halkan kimentem hozzá a nappaliba. A vaksötétben nem láttam az arcát, meg igazából semmit se, szóval a kanapé szélébe kapaszkodva letérdeltem elé.
- Ben? - Szólaltam meg halkan. Biztos nem alszik még. - Sajnálom...nem úgy értettem. Örülök, hogy itt vagy, örülök, hogy élsz. Ha nem így lenne nem mentem volna hozzád, nem élnék veled együtt. Annyira sajnálom. Ne haragudj, kérlek. Szeretlek. - A kezét simogattam, miközben beszéltem, és reméltem, hogy megbocsát. - Gyere vissza, ne itt aludj. - Hogy lehettem ekkora görény? - Nyugodtan elolvashatod az üzeneteimet, jó? Csak...csak bocsáss meg. - Nem ezt érdemli, még viccből se kéne ilyeneket a fejébe vágnom...és én meg úgy csináltam, mintha komolyan gondolnám. Pedig egyáltalán nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 19.09.17 19:07

Úgy vonultam le a szobából, mint egy durcás gyerek akitől elvették a nyalókáját. De a valóság az, hogy nagyon mélyen érintett amit mondott és a fájdalom úgy kavarog bennem, mint forró láva, újra és újra végig éget.
A kanapéba temettem az arcom, a takarót nyakig felhúztam. Éreztem ahogy Kutya rám heveredik. Egy másodpercig sem zavartatta magát és már horkolt is. Valamiért jól esett a meleg, amit a teste kiadott, ahogy a takarón elterült. Legszívesebben visszamentem volna Simonhoz, hogy hozzábújjak mindennek ellenére, de még bennem is él annyi büszkeség, hogy nem teszem. Amit mondott az fájt, túlságosan is. Az más, ha felhozza a rossz tulajdonságaimat, a hibáimat, a rossz tetteimet, de ezt...ezt ne.
Ha jobb volna neki, hogy nem vagyok vele, csak mondja meg, csak mondja, hogy nem kellek...de ne így. Csak ezt ne...
Hallottam ahogy léptei megnyikordítják a nappali padlóját, majd előttem guggolt. Nem szóltam semmit, pedig szólongatott. Hallgattam, a sötét nekem játszott, engem burkolt be jótékony hallgatással.
Hallgatom a magyarázkodását, de nem jelent semmit, ennyivel nem lehet eltörölni azt, hogy jobban örült volna, ha meghalok. Ez nem hirtelenség volt, ennek mélyen benne kellett már lennie csak most előbukkant.
Amikor az üzenetekre tér nem bírom ki, hogy ne szólaljak meg.
-Szerinted ez fájt? Hogy rám szóltál a hülye üzenetek miatt? Nem érdekel, az se miket küldözgetnek neked ezek a...mindegy.- Hallgatok el hirtelen és pár percig nem tudom mit is mondhatnék. Nem tudok vele kiabálni, nem megy a veszekedés, túlságosan is elmerültem a sok szarságban ami a napokban történt. Nem várok tőle hálát, amiért megtettem érte mindent, amit lehetett, ezt én akartam így, mert szeretem, azonban, nem ez volt az első, hogy kinyilvánította, hogy nem vagyok mellette jó helyen.
-Simon...megbocsátok neked, de elfelejteni nem tudom, egyelőre biztosan nem. - sóhajtok majd megfogom a takarómat és kész vagyok vele visszamenni a szobájába. - Én is szeretlek téged. - mondom halkan, de határozottan. Bármi is történt, mindennek ellenére én szeretem Őt, szeretni is fogom míg élek, mert ez a halálig szól. Ezért is kértem meg a kezét, hogy ezzel is tudassam vele, nekem ez végleges, vagy Ő, vagy senki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 01.10.17 17:22

Nem tudom, hogy fordított helyzetben én mit reagáltam volna. Ha ő mondott volna valami hasonlót. Biztosan kikészülnék, valószínűleg én is félreérteném. De annak amire most gondolhat, annak az ég világon nincs semmilyen valóságalapja. Örülök, hogy itt van nekem, még akkor is, ha ezt mostanában képtelen voltam kimutatni. Amikor így elkezd bemorculni általában rögtön utánamegyek, de olyan gyengének érzem magam, hogy most ez is nagyon nehezen megy csak. Meg ha Ben valamit a fejébe vesz, akkor mondhatok én bármit, az a privát kis világában nem számít. Ennek ellenére kimentem hozzá a nappaliba, hátha meg tudom vele értetni, hogy nem úgy gondoltam.
Először nem szólt semmit, amitől csak még jobban bepánikoltam. Igazából néha ilyen helyzetekben az is előfordul, hogy békén hagyom, mert ha tutujgatom akkor csak azt erősítem benne, hogy oka van a kiakadni. De amit most mondtam az olyan mértékben félreérthető volt, hogy nem tehettem mást.
- Nem...és tudom..de hallottad azt is amit előtte mondtam? Ehh... - Hülyeség volt megkérdeznem, leszarja mit mondtam. Biztosan elkönyvelte magában, hogy én mennyire utálom, nem is akarok vele együtt lenni stb stb. Szarul esik, hogy ennyire semmibe veszi amit érzek, és mindig csak arra tud fókuszálni, amit mondok...és azt is félreérti.
- Oké... - Feleltem nagyot sóhajtva. Bárcsak nekem is ekkora problémáim lennének az életben...én meg azt nem tudom elfelejteni, hogy megerőszakoltak. De ezek szerint ő már elfelejtette, ami velem történt. Segítés helyett sikeresen megint azt erősíti bennem, hogy milyen szar alak vagyok.
Visszamentem vele a szobába, a film már nem érdekelt, hamar elálmosodtam és bealudtam. Ez volt az első alkalom, hogy nem valami rosszat álmodtam.


~~ 1 hónap múlva ~~


Két hét után végre kimertem mozdulni a házból, persze csak Bennel együtt és vagy száz métert mentünk csak, de nekem ez is hatalmas előrelépésnek számított. Közben a nővéremék is átjöttek, utána a szüleim is, és valahogy sikerült túlélnem az első beszélgetéseket. Csak segíteni akartak, megpróbáltam nem bunkózni velük. Grace és Faith többször is meglátogattak, hoztak "házi készítésű" sütit bolti csomagolásban. Nem baj, a szándék a lényeg.
Minden egyre jobban alakult, Bencihez és egyre többet bújtam, nem zavart, ha hozzámért, sőt, olyan is előfordult, hogy én kezdeményeztem a nagy összebújásokat.

"A némaságnál nincs irtózatosabb. Az emberek talán akkor hallgatnak el olyan nagyon, amikor már egészen tehetetlenek."


Rajtam mindig látszott, ha valami bajom van, akárhogy is tagadtam, nyitott könyv voltam mindenkinek. Most ez megváltozott. Mivel most már úgy csinálok, mintha sokkal jobban lennék abbahagyták az aggódást...a családom és Ben is egyre normálisabban viselkedik. Sose leszek jól, de ettől még nem kell nekik is teljesen tönkremenniük. Éljenek csak ebben a hitben, a kegyes hazugságot nem véletlenül hívják kegyesnek.


Elkapták őket....akik rám támadtak. Ez pár napja történt, azóta teljesen kész vagyok. Nem akarom, hogy rám nézzenek...hogy nekem kelljen rájuk néznem. Ott lesznek a nővéremék és Ben is. Anyámék nem jönnek el, mert megfenyegettem mindkettejüket, hogyha mégis ott lesznek soha többé nem beszélek velük. Sajnos a tesóimat nem lehet ilyen könnyen megfélemlíteni. Benjamin meg...nélküle el se mennék.
- Nem megyek. Inkább maradjunk itthon. - Jelentettem ki határozottan, miközben a bejárati ajtó előtt toporogtam teljesen kiöltözve. Mintha ünnepelnünk kéne valamit. Én attól nem leszek boldogabb, hogy börtönbe kerülnek.

"Az kényszerít rossz döntésre, ha a fájdalomtól való félelem motivál."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 01.10.17 22:11

Eltelt egy teljes hónap és bár nem volt zökkenő mentes azért nem volt minden része negatív. Simon egyre inkább vidámabb lett, ha mondhatom ezt. Ki is mozdultunk, na nem messzire, de már ez is haladásnak nevezhető. Én örültem talán a legjobban neki, hogy végre kidugta a fejét a négy fal közül. Féltem, hogy soha nem meri megtenni és kialakul majd egy fóbia nála. De szerencsére nem ez a helyzet. A szülei és a testvérei is voltak már nálunk, aminek ugyan Simon kevésbé örült, a kutya viszont meg volt kergülve örömében.
Még az én legfiatalabb nővérem is felhívott, hogy megkérdezze hogy vagyunk, bár a dolgokról neki halvány lila gőze sincs. Talán nem vagyunk rosszban, sőt, olykor beszélünk is és az esküvőn is segétkeztek, ettől még a családi életembe semmi beleszólásuk nincs.
Hiányzik a régi Simon, állandóan, de nálam nincs boldogabb ember, hogy nem veszítettem el Őt. túl fogunk lendülni ezen is, lassan, de minden rendben lesz, reménykedő típus lettem, ki hitte volna ezt róla.
Nem rég közölte a rendőrség is velünk, hogy elfogták az erőszaktevő seggfejeket és hamarosan be is idéztek minket a tárgyalásra. Mondanom sem kell, hogy ez már önmagában elég felkavaró hír volt, de még az is, hogy Simonnak kell azonosítani őket és tanúskodni stb, hát felkavarta az álló vizet.
Mellette állok és tudom ez nehéz lesz neki, ám legalább már huszadjára mondja azt, hogy mit csinálhatnánk ahelyett, hogy elmegyünk a tárgyalásra.
-Muszáj mennünk, nem térfa dolog és esküszöm, hogy utána nyugalmunk lesz, rendben? Ezt még meg kell tenni, utána rendben lesz minden. - Csókoltam meg a homlokát utána próbáltam valami vállalható nyakkendő kötést összehozni. Ez a hivatali szerelés őrjítő. Valami förmedvény lett a nyakkendőm, de annyiban hagytam.
-A testvéreidet nem sikerült lebeszélni arról, hogy eljöjjenek? - kérdeztem és közben ellenőriztem, hogy nem nézek-e ki utcagyereknek. Nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 01.10.17 23:57

Miért kell nekem is ott lennem? A kórházban mindenhonnan vettek DNS-mintát, ami már épp eléggé megalázó volt, most meg ez. Nem akarom újra az arcukat látni. Így is képtelen vagyok elfelejteni őket, és szerintem ez életem végéig kísérteni fog. Ha annyira élvezik az erőszakolást miért nem egymással csinálták? Persze az én hibám, mert túl gyenge voltam. Ketten voltak, de ez nem lehet mentség. Ben simán elintézte őket. Örülök, hogy ő ennyire ügyes, de néha nekem is jól jönne, ha olyan erős lennék, mint ő. Meg úgy másfél fejjel magasabb, bár ez a bunyók nagy részében kurvára nem számít.
Jobban belegondolva talán mégse a gyilkos osztagot kéne magammal vinnem. A három ember, akik már minimum egyszer kifejtették nekem, hogy szívesen kinyírták azt a két faszit. A szüleimmel jobban jártam volna, ők legalább nem kezdenének el üvöltözni a teremben. Na mindegy, talán megússzuk akció nélkül. Grace és Faith legalább ötvenszer elmesélték, hogy hol és hogyan ölnék meg őket. Nekem vannak a világon a legfélelmetesebb tesóim. Anyámék nem értik kitől örökölhettük a heves természetünket, de szerintük valószínűleg a nagyitól, anyai ágon. Mikor kicsik voltunk ő almás pite helyett konyakos bonbonnal kínálgatott minket, és amikor vezetett...a fél világot elküldte az anyjába.
Ovis és kisiskolás koromban nagyon keveset piszkáltak, mert ha a tesómék fülébe jutott, hogy bárki is bántott fogták magukat és bejöttek megverni az illetőt. Később már nem is mertem szólni, ha valami baj van, én féltem, pedig nem is akartak bántani. Nagyon durvák. De persze a szívatásokon kívül fizikailag sose terrorizáltak, mindig imádtak. Túlságosan is, és ez a mai napig így van. De semmi pénzért se cserélném el őket valaki másra. Tizenöt voltam amikor először smároltam fiúval, és Grace volt az első, akinek elmondtam. Kiakadás helyett arról kezdett el faggatni, hogy mennyire volt jó, ugye nyelveztünk is és még hasonló kedves kérdéseket tett fel. Már akkor elmondta, hogy tök mindegy ki mit gondol, csináljam azt ami nekem jól esik. Később Faith is megtudta, aki ugyanúgy túl sokat kérdezett.
Tizenhat éves koromban a szüleimnek is bevallottam, hogy biszex vagyok, mert hiába a tinédzserkor, ha kéthetente kiverem valakinek a suli mosdójában az nem csak kíváncsiság. Nagy ribanc voltam már akkor is. Bennel veszítettem el, mármint fiúk terén, de ennek ellenére sok csúnya dolgot csináltam a számmal. Ha mindent tudna...uhh.
A szüleim elfogadtak, igaz, hogy meglepődtek, de nem volt semmi veszekedés. Grace már akkor megmondta, hogy aki ennyire cuki az nem lehet hetero. Igaza volt. Ha egyszer lesz gyerekem el fogom fogadni, akár meleg, bi, hetero, aszexuális stb. Nem az számít, hogy ki mit csinál az ágyban és kivel, hanem az, hogy mit ér el az életben.
Hiába én vagyok a fiútesó, ők öt évvel idősebbek nálam, de még most se én vagyok a nagy védelmező nálunk. Egyszerűen sose szorultak rá. Amikor kiderült, hogy Ben megütött akkor konkrétan féltettem a testi épségét. Lehet, hogy ő csávó, és nagyobb, erősebb náluk, de eh...lehetünk Rambók, ha Grace és Faith mérgesek jobb ha menekülünk. Igazából mindig is bírták Bent, ők is megbocsátottak neki, mert tudják, hogy szeretem, és hogy csak mellette lehetek boldog. Mindent összegezve tényleg jobban jártam volna, ha nem a három időzített bombával megyek. Ők már elvileg ott vannak a bíróságnál.
- És ha felhívnánk őket és azt mondanánk, hogy beteg lettem, de nyugodtan zavarják le az egészet? - Próbáltam kibúvókat keresni, bociszemekkel néztem Benre, főleg amikor odalépett hozzám. Annyira félek.  
- Áh, dehogy. Teljesen rápörögtek erre az egészre. Remélem nem csempésznek be egy Kalasnyikovot a tárgyalásra. - Gondolom ott ellenőrzik az ilyesmit. Ben nem is tűnik annyira feszültnek, de nála sose lehet tudni. Egyik pillanatban mosolyog, a másikban eltöri valakinek a nyakát. Én valami aberrált módon mindig beleborzongtam, amiért embereket ölt, de közben mindig fel is izgatott. Eh.
Végül beültünk az autóba, én konkrétan egész úton remegtem, de próbáltam nem túl feltűnően szenvedni. Egy szót se szóltam, kicsit duzzogtam amiért Ben rám erőltette az odajövetelt.
Miután megérkeztünk rögtön elkezdtem az öltönyt rángatni magamon, tök kényelmetlennek éreztem.
- Ne balhézzatok. - Nem érdekel, hogy ki mennyire dühös, legyünk túl ezen az egészen és kész, nem kell a dráma. Leültünk, minden csigatempóban haladt. Mikor bevezették azt a kettőt rám mosolyogtak, amitől hányingerem lett. Miért mosolyognak? Nem is érdekli őket, hogy börtönbe kerülnek...úgyis tudják, hogy amit velem tettek azt nem fogom tudni elfelejteni. Amikor a bíró engem kezdett el kérdezni nem bírtam sokáig és elsírtam magam, nekem ez nem megy.

"Van egy pillanat, amikor a halálnál van minden ütőkártya, és egy mozdulattal lecsapja az asztalra a négy ászt."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 03.10.17 20:39

Minden porcikám várja a pillanatot mikor megláthatom az elkövetőket, tudni akarom kik voltak, látni akarom akkor is akkora faszuk lesz-e mikor szembe kerülünk. Mert, ha a bíróság nem ítéli el őket, megteszem én. Simont tönkretették, nem bízik senkiben sem, az érintésem ugyan már elviseli, de nem önmaga teljesen, talán soha nem is lesz olyan, mint régen. Erről pedig azok tehetnek.
-Ha lehet, akkor megtenném, hogy megkíméljelek ettől, de nem tudok mit tenni, muszáj elmennünk. Gondolj arra ezzel lezárul az egész, elindulhatsz a gyógyulás útján. - mosolyodtam el. De szomorkás volt a mosolyom. Nálam senki sem akarja jobban, hogy Simon végre ne féljen és érezze jól magát. Mindent megteszek ennek érdekében, de talán én is kevés vagyok ehhez.
-Ha a testvéreidről van szó, akkor biztos hogy becsempésztek abból egyet, sőt, lesz ott még más is, mellettük egy angyal leszek. - vigyorodtam el. Szerencsére ebben egyetértünk a nővéreivel. Azt akarjuk, hogy ezeket a mocskokat hosszú időre hűvösre tegyék. Nem mindig sikerül megegyeznünk dolgokban a testvéreivel, mert mindig azt hiszik jobban tudják mire van szüksége Simonnak, mint én. De most megvan az összhang köztünk.
A kocsiban ülve észrevettem, hogy duzzog, ez megmosolyogtatott. Ha tehettem volna valóban kihagyom ebből az egészből, de ez nem rajtam múlik, sajnos nem.
-Ezt nem ígérhetem. - motyogom.
A tárgyalóterem tele volt emberrel, mégis annyira üresnek tűnt, talán az érzelmek hiányától. Mikor helyet foglaltunk nem sokkal utána megkezdődött a tárgyalás. Kiszúrtam nem messze tőlünk a nővéreit. Ádáz tekintetük volt. Nem lennék a rohadékok helyében.
Beszólították az elkövetőket, bilincsben lökték maguk előtt a rendőrök őket. Hideg vigyor kúszott az arcukra ahogy Simonra pillantottak. Felugrottam a helyemről és kidagadtak az erek a karomon.
-Úgy vigyorogjatok ti nyomorultak, hogy kiverem az összes fogatokat! - üvöltöttem.
-Mr. Hunter, modorizálja magát vagy kénytelen leszek kiküldeni. - koppantott párat a kalapáccsal a bíró.
Minden nélkül helyet foglaltam, de lenyugodni képtelen voltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 13.10.17 15:05

Mi lesz, ha egyszer kiszabadulnak a börtönből? Lehet, hogy tíz év múlva már nem fogok ennyire félni tőlük, - már ha megélem - de egyelőre még attól is fáj a gyomrom ha rájuk gondolom. Bennek próbálom ezt nem annyira kimutatni, ami persze nem megy, de nem akarom, hogy gyávának tartson. Egyre több ember tudja, hogy mi történt. Ben, a tesóim, az egyik nővérem férje. Eh, és még titokban is akarják tartani, véletlenül biztosan el fogják valakinek mondani. Mondjuk egy olyan valakinek, akiről azt hiszik, hogy tud titkot tartani, de már a következő tíz percben tud róla az egész utca.
- Tudom, hogy nem tehetsz semmit, bocs. Ja igen, utána már jobban leszek....csak ezek az emlékek sose fognak eltűnni. Bárcsak elütne egy busz aztán amnéziás lennék. - Vagy halott, de ezt inkább nem mondtam ki hangosan. Neki se volt könnyű ez az elmúlt pár hét. El kellett viselnie a dühkitöréseimet, meg a szomorú, ronda fejemet, ahogyan azt is, hogy körülbelül semmit se tudtunk csinálni együtt. Annyira szar érzés, hogy így kellett...kell látnia. Ez az egész az én hibám, és az én bénaságom miatt kell még mindig szenvednie. Ez legalább olyan fájdalmas lesz, mint az, hogy megerőszakoltak.
- Tőlük függetlenül is legyél az, mert ha balhézol azzal csak rontasz a helyzeten. - Nem tudom, hogy bízhatok-e benne, mármint hiába tűnik most még nyugodtnak, sőt, talán az is, ki tudja, hogy mi fog történni fél óra múlva.
- Azért próbáld meg... - Megértem, hogy dühösek, de ha drámáznak attól nekem nem lesz jobb, és annak a kettőnek se lesz rosszabb. Maximum a képükbe röhögnek, amiért sikerült őket felidegesíteniük. Én Ben és a nővéreim helyében nem adnám meg ezt az örömöt nekik.
Ahogy azt előre sejteni lehetett, hármójuk közül az egyik nem bírt magával. Ben. Megfogtam a kezét, hogy nyugodjon meg, és amikor leül akkor se engedtem el.
- Nyugi. Nem akarom, hogy kivitessenek. - Súgtam oda neki halkan, és ezek után nem is nagyon néztem rá se a bíróra, se másra. Egyedül csak a földet bámultam, vagy Bent. Úgy szorítottam a kezét, hogy csoda ha lesz foltos holnapra. De annyira félek...próbálok nem sírni, csak kurva nehéz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 18.10.17 21:25

Tudtam, hogy bár megígérem, nem fogom betartani, mert képtelen leszek rá. Bennem düh és harag tombol, olyan kavalkádot alkotva amely akkor is előtör, ha nem akarom, pech, hogy akarom, én akarom büntetni őket. Maga a tárgyalóterem olyan, mint a filmekben, csak éppen ez a piszkos kis valóság, és mi vagyunk a szereplői. Elég volt csak látnom a sok embert, már tudtam baromira nagyot fog szólni, ha neki ugrom az erőszaktevőknek. Benne volt a pakliban, hogy nem én leszek az egyetlen, aki ezt megfogja kísérelni, Simon nővérei épp ennyire készek voltak bármire.
Mikor az a kettő megjelent és vigyort meresztettek a férjemre, felpattantam, de a bíró csendre intett. Legszívesebben annak az alaknak is neki ugrottam volna a képébe ordítva, hát nem látja, hogy ezek milyen emberek? Hogy halált érdemelnének? De nem tehettem, Simon miatt nem.
Felé fordultam és megszorítottam a kezét.
-Sajnálom, én csak...sajnálom. - felemeltem a kezét és nyomtam rá egy csókot. Közben az két szarházit az ügyvédjük mellé vitették. Nem is értem, miért érdemelnek ezek ügyvédet? A pokol lenne a megfelelő hely a számukra.
Érvek és ellenérvek, hangos szavak és csendes suttogások, kalapács zaja és bilincs csörgése. Fogalmam sincs mióta ülünk itt, de már kezdem érezni, hogy a feszültség letipor teljesen.
Lefejtettem Simon kezét az enyémről és megsimítottam az arcát.
-Ne aggódj, minden rendben lesz.
-Szólítom Simon Withlock-ot. - hangzott a bíró kemény hangja.
Odahajoltam és megcsókoltam lágyan Simont. - minden rendben lesz, képes vagy rá, mindenre képes vagy!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 07.11.17 11:51

Nem haragszom rá, amiért felhúzta magát. Ha Bennel történne valami hasonló akkor én is hasonlóan reagálnék. Örülök, hogy én vagyok ilyen szar helyzetben, és nem ő. Ha lehetne választani, hogy vele történjen meg, vagy velem még egyszer akkor gondolkodás nélkül az utóbbit választanám.
- Nincs semmi baj. - Feleltem szipogva, és halványan elmosolyodtam amikor kaptam egy csókot a kezemre. Összerezzentem, amikor meghallottam a hangjukat. Sose tudnám elfelejteni, de ami akkor olyan homályosnak tűnt, most megint teljesen....valóságos. Itt vagyunk ugyanabban a teremben és ettől a hányinger kerülget.
- Persze... - Semmire se vagyok képes, de azért amikor a bíró szólított lassan felálltam. Alig tudtam beszélni a gombóctól a torkomban, de végül sikerült túljutnom rajta. Mindent elmondtam, azután visszaültem Ben mellé.
- Ez életem legrosszabb napja. - Vagyis a második legrosszabb. Nem tudom, hogy mennyit ültünk ott, de a bíró egyszer csak meghozta az ítéletet. Jó pár évre börtönbe kerülnek, de nem kezdtem el ujjongani. Ez semmitől se jobb nekem.
- Hazamehetünk végre? - Éhen halok, valamiért most megjött az étvágyam, de majd otthon eszem, csak tűnjünk el innen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 10.11.17 23:24

Végig feszített belülről az ideg, ahogy láttam amint megbirkózik ezzel az egésszel. Legszívesebben felpattantam volna, hogy mellette legyek, segítsek neki, de nem tehettem, ezzel neki kellett megbirkóznia. Ahogy lezajlik a tárgyalás az esküdtszék elvonul döntést hozni, hamar egy válaszra jutnak, kapnak pár semmitmondó évet és ennyi. Rohadékok.
-Most már hazamehetünk. - halványan elmosolyodom. Elbúcsúzunk a testvéreitől, akik vérmesen jönnének velünk, de végül sikerül lebeszélnem őket erről, elég volt mára Simonnak ez az egész, pihenésre van szüksége.
Hazafelé szótlanul telik az idő a kocsiban, nem tudom mit mondhatnék a csend az egyetlen, ami biztosan jó, nem kívánom elrontani. Bennem még mindig van feszültség, nem is kevés. Nem tartom jogosnak azt a keveset amit kaptam, többet érdemeltek volna, de nekem nem volt beleszólásom, az esküdtszék pedig csupa nyomorék volt a bíróval egyetemben.
Otthon az állatok kitörő örömmel fogadtak minket, nem csoda, hiszen lassan kaja idő volt már.
-Éhes vagy? Rendeljek valamit? - kérdezem kedvesen és közben végig simítok az arcán. Ma megint eszembe jutott az az este, hogy mennyire féltem attól, hogy elveszíthetem. Soha nem vesszük észre hogy eltűnhet mellőlünk amit vagy akit megszoktunk magunk mellett, de semmi sem örök. És én akkor ezzel durván szembesültem. Nem készültem fel rá, nem tudtam volna elengedni, szerencsére nem is kellett.
-Mit szólnál hozzá, ha engednék egy forró fürdőt? Lenne kedved áztatni magad velem? - hajoltam hozzá és csókoltam meg lágyan. Ez az egész nap mindkettőnket kimerített. De főleg Őt.
Én afféle hátvád játékos voltam, de ez a vesztes játszma engem is megviselt, nem csak a csapatkapitányt.
Várom már mikor lesz újra minden a régi, de talán soha nem is lesz. Ettől félek kissé. Nem tagadom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 29.12.17 18:23

Nem vagyok egy introvertált típus, sose jelentett gondot ha sok ember előtt kellett beszélnem. Most mégis úgy éreztem, hogy túl sokan vagyunk, mindenki engem bámul. Vigyorognak és röhögnek rajtam. Persze ez csak az én fejemben létezett, mert mindenki komoly arccal nézett, egy szót sem szóltak. Talán hiba volt ez a feljelentés. De Ben annyira ragaszkodott hozzá, hogy muszáj volt belemennem holott tudtam, hogy a tárgyaláson nem csak négyen leszünk. Nekem ez az utolsó találkozásom a bíróval, sőt, többé nem teszem be a lábam egy tárgyalóterembe se. Nincs több utazás, étterem vagy boltozás. Erről csak én tudok. Még.
Az éveknek tűnő tárgyalásnak végül vége lett és hazamentünk. A kocsiban egy szót se szóltam, teljesen belemerültem a gondolataimba. Ez az utolsó alkalom, hogy Ben kocsijában ülök. Ő se szólt semmit, ami teljesen érthető. Ráragasztottam a rossz hangulatomat, az ő életét is teljesen elbasztam.
- Nem kérek semmit, de te nyugodtan rendelj valamit. - Feleltem mosolyogva és nem húzódtam el, amikor hozzáért az arcomhoz. Annyira szeretem, és ennek ellenére olyan sokszor voltam vele bunkó. Nem ezt érdemelte. Ő jön mindig azzal, hogy nem elég jó hozzám, pedig ezt fordítva van.
- Jó ötlet. - Válaszoltam tömören, aztán vártam, hogy elkészítse a fürdőt. Miután elkészült vele magamra zártam a fürdőszoba ajtaját, levetkőztem és bemásztam a kádba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 30.12.17 19:49

Eltudom képzelni...nem, nem tudom elképzelni mit élhet most át, de támogatom. Épp annyira rosszul érint ez az egész kihallgatás, mint Őt, szeretném hazavinni, biztonságba helyezni, vigyázni rá, megtenni bármit, amitől jobban lehet. Végül véget ért a tárgyalás, észre se vettem, hogy visszatartottam a levegőt, most egy hatalmas sóhaj kíséretében engedem ki.
Hazafelé csendesek vagyunk, túlságosan is, de ne akarom zavarni, kérdezgetni, semmit, ha magában feldolgozza akkor utána könnyebben megnyílik vagy csak jobban érzi magát, reményeim szerint.
A felhajtóra kanyarodva megnyugszom, hogy végre itthon vagyunk, de valami baljós előérzet is van bennem, amit igyekszem elhessegetni. Nem akarom, hogy beárnyékolja a napot, mikor próbálom kicsit jobb kedvre deríteni.
-Azért rendelek a kedvenceid közül is, hátha meggondolod magad. - mosolygok rá majd belépek a fürdőbe és forróvizet engedek a kádba.
Megfordul a fejemben, hogy talán nem volna jó ötlet egyedül hagyni...de elhessegetem a gondolatot, mert mégsem játszhatok itt őrt az ajtóban, mert nem bízok abban, hogy vigyáz magára...kezdek bekattanni, jó lesz ha összeszedem magam Simon kedvéért, hogy támaszkodhasson rám. Nem lehetek én az, aki belesüpped a múltba, de Simonnak sem szabadna.
Mikor magára zárja a fürdőt elhatározom, hogy megfogok bízni benne és magára hagyom.
-Elviszem a kutyát sétálni, sietek vissza rendben? Aztán rendelünk valamit és filmezhetünk vagy bármi amit szeretnél, szeretlek! - mondom és ellépek az ajtó elől, hogy levigyem a kutyát. Odakint hűvös van és nem tudom meddig leszek lent, de szeretném, hogy érezze bízom benne, ezért hát picit tovább maradok, mint általában szoktam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 01.01.18 13:41

+18

Itt vagyok huszonhárom évesen, de még nem értem el semmit, nem is kezdtem bele semmibe. Oké, van egy diplomán, de azzal akár ki is törölhetem a seggem, ha nem tudok vele elhelyezkedni. Az egyetlen jó dolog Ben az életemben. Sose gondoltam volna, hogy járni kezdünk, azt meg pláne nem, hogy össze is házasodunk. Pár éve még szemberöhögtem volna a mostani énemet. Nem mintha most valami hű de komoly ember lennék, de már végeztem az egy éjszakás dolgokkal. Jó, ha nem lenne Ben valószínűleg most is ugyanott tartanék.
- Hát jó, de ne sokat. - Úgy se fogom megenni. Nincs semmi étvágyam, a gyomrom nagyjából akkora lehet, mint egy borszószem. Hiába Ben, a nővéreim, a szüleim és a barátaim, nekem ez túl sok volt. Ami történt, aztán a tárgyalás...ennyi elég volt. Talán túlreagálom, talán nem. Már nem számít.
Elmerültem a habok között és próbáltam kizárni a külvilágot. Félek. Félek a fájdalomtól, félek attól, hogy mit fognak szólni a többiek. Mindent jól kell csinálnom, máskülönben végig kell néznem ahogy Ben megutál. Nem akarom ezt tenni vele. Még meggondolhatnám magam, de nem...jobb lesz így. Neki és nekem is.
Hallottam amit mondott, de mégis csak az a rész jött át, hogy "szeretlek". - Én is téged. - Feleltem csak ennyit, aztán megvártam míg bezárja az ajtót. A legfontosabbat, a kést elfelejtettem, ezért kimentem a konyhába, kiválasztottam a legkisebbet aztán visszamentem a fürdőbe és bemásztam a kádba. Magamra zártam a fürdőajtót, így senki se tud bejutni. Féltem elkezdeni, mert ez kurvára fáj...és tényleg. Amikor a penge először hasította fel a bőröm, hogy aztán elérje az ereimet majdnem feladtam. Még mondhatom Bennek, hogy véletlenül megvágtam magam...eh...nem hinné el. Folytattam, a víz lassan elkezdte felvenni a vér színét, miközben minden elcsöndesült körülöttem. Egy idő után már nem éreztem a fájdalmat és nem láttam semmit, csak a sötétséget. Nem éreztem a víz melegségét sem. Minden megszűnt létezni. Én is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 06.01.18 21:04

Rossz előérzetem van sétáltatás közben, de ezen meg sem lepődök, a napjaimat mióta Simon kijött a kórházból csak a rossz előérzetek irányítják az életem. Aggódom érte és féltem is, most nem tudom mi járhat a fejében, mit gondol, mit szeretne vagy éppen nem...Kutya is érzi, hogy nem vagyok valami kellemes társaság és ezért még csak rángatni sem rángatja a pórázt ahogyan szokta lelkesedésében. Hamarabb visszafordulunk, mint szoktunk, de nem bírok sokáig távol lenni Simontól, mostanság úgy viselkedem, mint valami kullancs. Néha már szerintem gáz az egész, de nem akarok sokáig magára hagyni, bízom benne, nem erről van szó...de akkor sem akarok messze lenni tőle.
A házon belépve nagy a csend, még a malacok sem visítanak, elengedem a kutyát és felmegyek a hálóba...de Simon nincs ott. Még a fürdőben lenne?
-Szivem, hazaértem, bent vagy? - kopogok be, de nem érkezik válasz, elakarom fordítani az ajtógombot, de az nem mozdul zárva. A pulzusom az egekben és vállal neki feszülök az ajtónak és próbálom belökni, nem sikerül.
-Simon, ne szórakozz velem a kurva életbe! - ordítom és végül berúgom az ajtót, ami egy részen szilánkos fadarabokra esik szét. A látvány beleégett a szemembe, vérvörös víz, Simon feje már majdnem teljesen belecsúszva a vízbe, ájult...vagy halott.
Odarohanok és a karjai alatt fogom meg és emelem ki a vízből hogy ne fulladjon bele majd úgy engedem vissza és húzom ki a kádból a dugót, kirohanok telefonért, kétszer félre tárcsázom, de végül sikerül mentőt hívnom. Össze-vissza habogok, a könnyeimet nyeldesem kétségbeesésemben.
A diszpécser elmondja mi a teendőm míg kiér a mentő, Simon kiemelem a kádból és elszorítom a vérzés helyét, de többet nem tehetek.
-Ébredj fel könyörgöm, te idióta...ébredj fel...annyira szeretlek... - nyögöm és megcsókolom remegő ajkaimmal az övéit. - Nem teheted ezt velem, nem teheted. - mondogatom, mint egy mantrát míg meg nem érkezik a mentő. A mentősök feljönnek, Kutya ugat, jön a hordágy, elviszik, velük akarok menni, nem engedik. A dolgok gyorsan peregnek és nem tudom követni, meg vagyok zavarodva. Kocsiba ülök és hajtok a szirénázó mentő után...Mit jelent az, hogy gyengék az élet funkciói? Mit jelent, hogy lehet újra kell éleszteni? Simon nem halhat meg, a kurvaéletbe is nem!
Beérek a kórházba addigra már az orvosok a dolgukat teszik engem pedig szétcincál az ideg. Hamarosan egy doki jön oda hozzám és azt mondja rendben lesz minden, most még alszik Simon, de hamarosan felébred, figyelmeztet, hogy kicsit bódult lehet majd.
Belépek és az ágyához ülök. Deja Vu-m van...sajnos, nem is olyan régen ugyanígy itt ültem mellette és akkor is azt hittem elfogom veszíteni. Miért akar ennyire megszabadulni tőlem? Nem voltam elég, hogy segítsek neki feldolgozni a történteket.
-Annyira sajnálom, az egész az én hibám...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 06.01.18 22:18

Már akkor megbántam amikor éreztem, hogy kezdek elájulni. Kiabálni akartam, de nem ment, mert túl erőtlen voltam hozzá. Hiábavaló lett volna, hiszen Ben azelőtt pár perccel vitte le a kutyát sétálni. Féltem, hogy most mindennek vége. Vissza akartam fordítani az időt, hogy kint hagyhassam a konyhában azt a rohadt kést, de már késő volt.
Lassan nyitottam ki a szemeimet, amiket vissza is csuktam az erős fény miatt. Hol vagyok? Óvatosan újra felnéztem, de mindent homályosan láttam. Meghaltam? Ez lenne a Mennyország? Nem...ahhoz túl büdös van. Valami fura nehezéket éreztem a csuklóimon, és ekkor esett le, hogy mi történt. Egy kórházban vagyok...túléltem. Bekötötték a kezem, de mikor? És hogy éltem túl? Biztos Ben hozott be, de akkor ezek szerint ő is itt van. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el az idehozásom óta, vagy hogy egyáltalán hogy nem véreztem el.
Furán éreztem magam, alig bírtam mozogni és a gondolataimat és elég nehezen tudtam csak összeszedni. Az oldalamon feküdtem, megpróbáltam megfordulni, de amint megláttam Ben arcát rögtön visszadőltem a bal oldalamra. Szokásomhoz hűen sírtam. Túléltem. Túl akartam élni, de most minden rosszabb. Talán mégis jobb lett volna ha ott maradok. Most hogy nézzek Ben szemébe? Mit mondjak? Csalódott bennem és szerintem ezzel véget is ért a házasságunk. Egyszer már elvesztettem a bizalmát, és ez most újra megtörtént.
Reméltem, hogy nem vette észre amikor felébredtem. Úgy tettem mint aki alszik, és igyekeztem nem szipogni. Tényleg képes voltam rá....mekkora idióta vagyok. Sose voltam az az öngyilkos típus, most mégis itt fekszem. Nem tudok mit mondani neki. Önző voltam, mert nem érdekelt, hogy vele mi lesz. Ezek után ránézni se merek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 21.01.18 14:29

Kimerülten ülök Simon ágya mellett, ilyen kimerültséget még soha nem éreztem, de ez nem fizikai, ez inkább lelki fáradtság. Fogalmam sincs mihez fogunk most kezdeni majd. Simonnak szakszerű segítségre lesz szüksége, de még az sem kizárt, hogy nekem is, mert érzem, hogy lassan bekattanok. az egész olyan hirtelen történt, hogy időm sem volt értesíteni a rokonokat, de talán jobb is, ha nem zaklatom fel őket, végül is már rendben van minden...jah, majdnem.
Hátra dőlök a széken és érzem ahogy elnyom az állom, küzdeni akarok ellene, de nem sok értelme van, mert maga alá gyűr és eltemet. Nem alszom sokáig, mert felriadok egy nagyobb zörgésre, ami a folyosó felől érkezik.
Előre dőlök és akkor látom meg, hogy Simon felébredt. Nem szólok semmit, nem tudok mint mondani, az aggodalmam, a szeretetem sem számított, most fogalmam sincs mit kellene tennem.
-Tudom, hogy ébren vagy. - mondom csendesen és felnézek rá. Nem tudom mit lehetne tenni most, hogy mi a garancia rá, hogy nem teszi meg még egyszer. Hiába óvom, féltem, ha akarja megteszi ismét és akkor már talán én sem érek oda időben.
-Simon...- nem tudom tovább folytatni, mert elcsuklik a hangom. A sírás kerülget, pedig nem akarok sírni, basszus, nem akarok, de úgy látszik az erősebb nálam és egy könnycsepp lepereg az arcomon. Hogy jutottunk idáig? Kibaszottul hülye voltam, hogy azt hittem én megvédhetem és a dolgok szép lassan rendbe jönnek. Hát nem jöttek. Naiv voltam és buta, igen, buta voltam. Azt hinni, hogy ezt feldolgozza majd az én segítségemmel...én hülye. Most már belátom, hogy ennél többre van szükség, jóval többre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
24
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 22.01.18 13:00

Annyi minden tortent azota, hogy osszehazasodtunk. Talan el vagyunk åtkozva. Lassan olyan szinten eltavolodunk egymastol, hogy ugy fogunk elni mint a lakotårsak. Bår ezek utån az is ketseges, hogy egy helyen fogunk lakni. Megertenem, ha leakarna lepni. Menjen is...nem akarom, hogy igy låsson. Milyen ego mår, hogy meg egy erfelvågåst se tudok rendesen megcsinålni. Orulok, hogy vegul tuleltem, de most ezzel kell tovåbb egyutt elnem. Ben biztosan szåzszor fel fogja meg hozni, foleg amikor veszekszunk. Nem akarom...nem akarok rola beszelni.
Osszerezzentem amikor megszolalt, majd nagyot nyelve kinyitottam a szemem es fele fordultam. Nem tudom, hogy mit mondhatnek. Sajnalom? De mit? Azt, hogy megtettem, vagy azt, hogy megtalalt?
- Hmm? - Szolaltam meg rekedtes hangon. Nem akarom, hogy sirjon...
- Nem...nem igy akartam. Nem kellett volna megtennem...sajnålom... - Mondtam halkan, mikozben az orromig betakaroztam. Megint ez a buzi korhåz. Tobbet vagyok itt, mint otthon. - Hazamegyunk...? - Sajat felelossegre mindig elengednek...asszem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
175
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal 01.06.18 14:07

Ha éreztetek már fájdalmat, olyat amely a szíveteket szaggatta, ami a tüdőtökbe mart mikor levegőt vettetek? Ne akarjátok megtudni az milyen, én érzem, most is éget belülről. Látni Őt ahogy élettelenül hever a karjaim között, vérzik, és ezt mind önmaga tette...hát a pokolban sem lehet ennyire rossz, képtelenség. A szívem egyik része már rég Ő nála dobog és most az is megállni kényszerült. Az, hogy megtudták menteni az életét a szerencsének köszönhető, pár perc és már nem hozzák vissza. Még az a jó, hogy a hülyém nem tudja hogy kell úgy felvágni a karját, hogy egy két perc alatt meghaljon a vérveszteségtől. Már másodjára kapom vissza, remélhetőleg többet el sem veszítem.
-Nem így akartad? Hát hogyan? Simon...el tudod képzelni..mit éltem át? Basszameg...ha nem mentenek meg utánad mentem volna te idióta. - motyogom és közben letörlöm erőszakosan a könnyeimet. Egyetlen jó dolog az életemben az Ő, másért minek lennék még itt?
-Nem mehetünk haza még...megfigyelés alatt tartanak és vár még rád egy beszélgetés a kórház pszichiáterével. - mondom halkan, mert tudom, ez kifogja akasztani. De itt már más nem segíthet csak az, ha elfogadja a szakszerű segítséget. - Én kevésnek bizonyultam, már beláttam. - állok fel és lépkedek párat, mert elzsibbadtak a kuporgásban a lábaim.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Some scars never heal

Vissza az elejére Go down

Some scars never heal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Magán játékok-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához