Név: Koshiro Anetashi
Becenév: Koshiro, Doki
Kor: 21
Születése hely, idő: 1991.október.2, Japán, Kagosima
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: orvos
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Nem vagyok az a kimondottan nagy dumás, ám ha jó barátokkal vagyok akkor kimondottan szeretek beszélgetni, mondhatni jó társaság vagyok. Se nem beszélek sokat, se nem beszélek keveset. Imádom Japánt akárcsak Amerikát és mindkét ország kultúráját. Ezen kívül szeretem az édességeket, a kávét és a kínai kaját.

Külső: Egyáltalán nem mondom, hogy magas vagyok, jó ha megvagyok 169 cm. A hajam a vállamig ér, barna színű. Mivel japán vagyok az abszolúlt fehér bőr, mandula vágású, rozsda színű szem és a vékony, kicsi száj teljesen jellemző rám. Általánosságban azt mondják jó képű vagyok ám ezt én nem tudhatom. Bár nem szeretem a sportot mégis vékony alkatú vagyok, nagyjából 60 kg. Szeretem a divatos ruhákat, legtöbbször sport cipőbe, fekete ingben és farmernadrágot hordok.

Előtörténet: 21 évvel ezelőtt Yuiji Anetashi csupán haza akarta kísérni a fiatal doktornőt Saito Iminushat aki nem rég vált el a barátjától. Egész este őt vigasztalta egészen este tízig mikor valami történt. 1 hét múltán kiderült, hogy a fiatal hölgy terhes. 9 hónap múltán egy két kisfiú született. Nagy boldogság volt ám sajnos 1 év múltán az ifjabbik Yuiji Anetashi megfázott. A doktor azt mondta, hogy "nem vészes, csupán náthás". Aznap este teljes csend volt ami furcsa volt hisz minden este felsírt Koshiro a másik kisfiú őt pedig követte a kis Yuiji. Ám most csupán a fiatalabbik iker hallatszott. Mikor az anya belépett, Koshiro bömbölt akár egy berekedt gyerek tigris ám a kicsi Yuiji mozdulatlanul feküdt. Az anyja odament és megnézte. A gyerek ágyneműje csurom vér volt! A kisfiúnak nyitva voltak a szemei ám fel voltak fordulva. Ki hívták a mentőket akik sajnos nem tudtak segíteni. Yuiji Anetshi 1992.augusztus.23.-án nagyjából hajnali 5 óra körül elhunyt. A szüleim magukba voltak esve, ám az orvosok és az ismerősök,rokonok azzal biztatták, hogy "Koshiro pótolni fogja". Hogy mondhattak ilyet?! Aki meghalt azt nem lehet pótolni! Ez volt az az ok ami miatt a szüleim jobban foglalkoztak velem. Nagyszerű tanuló voltam, 5-ös magatartással és szorgalommal. Így vittem végig az egész általánost. Sok munkát iskola volt amikre pályázhattam. Jogot tanulhattam volna, mehettem volna irodalmi iskolába, bármelyik művészeti képzőbe tárt karokkal vártak volna ám egy valami volt ami izgatott engem. Az emberi test. Vajon, hogy működhet a vér áramlása, vajon hány csontja van az embernek, vajon mennyit dobog a szívünk egy perc alatt? Annyi-annyi kérdésre akartam választ, tudásra voltam szomjas, szinte már csak ezen járt a fejem. Egy japán orvosira sikerült jelentkeznem és 20 éves koromban már gyakorlatokon voltam. Nagyszerű volt, amikor jött a nagy hír! Egyik nap kijelentették, hogy egy vizsgát kell írnunk és a legjobb 10 ember gyakorlatra mehet Amerikába. Izgatott voltam és alig vártam, hogy írhassak. 3 nap múltán megjöttek az eredmények. Sorban mondták a neveket akik kijutottak én pedig már az ájulás szélén figyeltem ahogy a tanár mondja a neveket. Majd kimondta. Kimondta! Koshiro Anetashi! És bár az ájulás szélén voltam....egy kattanást hallottam a fejemben majd teljes sötétség. Örömömben elájultam! Aztán egy hét múltán indultunk ám szörnyű dolog történt. A szüleim a nagyszüleimnél voltak és egyedül hagytak otthon. Én annyira izgatott voltam, hogy nem aludtam semmit majd 3 órakor mégis elszunyáltam. Mikor felébredtem 10 óra volt!! A gép 7 órakor indult. Elaludtam. Ha akkor nem kések el akkor már egy éve itt lennék! Aztán 1 év múltán sikerült kijönnöm miután meghívást kaptam gyakorlatra egy Las Vegasi kórházba. Hát így kerültem ide.

Koshiro Anetashi!
Tetszett a történeted, de még szívesen tudnék meg rólad pár dolgot, remélhetőleg arra is lesz lehetőségünk a játéktéren.
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit és irány életeket menteni.