Valamiért úgy érzem, hogy akármerre tekintek mindenhol falakba ütközök, de a következő pillanatban meg úgy hiszem, hogy mindössze csupán egy hajszál választ el a megoldástól. Ellentmondásos megérzéseim vannak ezzel az üggyel kapcsolatban. Valamiért nem tudom összekötni a pontokat és ezért nem tudok rájönni, hiányzik valami... Pedig talán lehet, hogy a válasz az orrom előtt van, de mégsem látom. Egy dolog biztos, már nagyon régen aludtam ki magamat és őszintén már napok óta nem voltam a lakásomon, itt görnyedek az irodámban az akták felett, hogy minél hamarabb az ügy végére érjek, de eddig hiába. Ezért is vontam be a dokit, elvégre Nate a célszemély, ezért talán látni fog a sorok között valami olyat, ami fontos neki, amit én nem érthetek.
Bőven látszódtak már a felkelő nap sugarai, mikor Nate elhagyta az irodámat. Azt hiszem, hogy sikerült tennünk egy lépést előre és kettőt hátra. Rengeteg személynek kell utána néznünk, ez nem kis munka fog lenni, de még bírom erővel, addig csinálom. Nagyon csábító volt a kanapé, de most egy zuhany sokkal jobban esne, és persze lassan a kipihent munkatársaim is megjelennek a munkahelyen, ezért gyorsan megfürdök és átöltözök, hogy legalább annak a látszatát keltsem, hogy nem töltöttem megint itt az éjszakát. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy az irodai szekrényembe gyömöszöltem be a fél gardróbom tartalmát.
Frissen és üdén sétáltam immár a folyóson. Ilyenkor éjszaka kevesen vannak beosztva irodai munkára, inkább terepen vannak és járőröznek, de senkit sem zavart a jelenlétem. Jobban mondva már meg sem lepődnek azon, hogy már megint nem otthon vagyok. Az irodám elé érve valamiért rossz előérzetem támadt. Szép lassan nyitottam be, de csak néhány centire, mikor hirtelen a semmiből gáz szag csapta meg az orromat. Ez meg mégis hogyan? Ez egy csapda volna? Nem kockáztathattam, még akkor sem, ha dugig van tömve aktákkal az irodám. Egy pillanat leforgása alatt meghoztam a döntést, amilyen gyorsan csak tudtam hátrálni kezdtem, de már késő volt. A detonáció ereje egészen a folyósó szemközti faláig repített. Mielőtt még lecsuktam volna a szemem láttam az irodámat nyaldosó tűzcsóvát.
Ki sem kellett nyitnom a szememet ahhoz, hogy tudjam hol a pokolban vagyok. Ez a steril szag... Egyszerűen gyomorforgató, pedig azt kellene gondolnom, hogy tuti, hogy nem kapok el itt semmit, ha már minden bűzlik a fertőtlenítőszertől. Jobban fáj a fejem, mint az átbulizott tijuanai éjszaka után, pedig a maxikói tequilától kevesebb dolgot utáltam meg mostanra. Na jó, talán ezt a szánalmas figyelemhiányos fickót, akit üldözök. Lassan kezd összeállni a kép és ezzel egy időben Nate körvonalát vélem felfedezni, ahogy végre sikerült megerőltetnem magam és hunyorognom néhányat. Piszok erős ez a fény.  
- Meglepetés! - Igyekeztem fájdalmamat és szégyenérzetemet némi gunnyal leplezni. Gyorsan felderítettem a terepet és megállapítottam, hogy nincs nagy bajom, hiszen semmiféle gépre nem vagyok rákötve és érzem minden végtagomat.

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Kezd kibaszottul elegem lenni. Ez már a második alkalom, hogy a kórházba kötök ki. Feltehetőleg ennek a mostani esetnek is annak a szarházinak van köze. Habár ez mind csak feltételezés részemről. A széthasadó fejemben úgy kell lepkehálóval üldöznom a gondolataimat. Már az első incidens után is le akartak venni az ügyről, de nem hagytam magam, ha pedig kiderülne, hogy tényleg az támadott meg, aki már korábban is, akkor biztosan nem fogja hagyni a főnököm, hogy tovább is rajta legyek ezen az ügyön. Persze mindezt csak akkor, ha rá tudják bizonyítani, de jól tudjuk, hogy eddig semmit se tudtunk bebizonyítani. Gondolom, hogy most sem hagyott hátra nyomot maga után.
- Nem is értem, hogy mire ez a nagy felhajtás.... - Igyekeztem rezzenéstelen arccal pozíciót váltani, mindössze csak fel akartam ülni az ágyon, de minden apró mozdulat iszonyú fájdalmas volt. Szó szerint úgy érzem, mintha átment volna rajtam egy úthenger, pedig ha minden igaz, akkor komolyabb bajom nincs, mindössze csak nem bírja a testem már úgy a falnak való csapódást, mint régen.
- Nincs semmi bajom. Írd alá az elbocsájtó papíromat és már itt se vagyok. - Vagy ha kell, akkor alá írhatom én is azt, hogy saját felelősségre hagytam el a kórházat. Mert azzal, hogy én itt pihentetem a formás hátsómat attól nem leszünk előrébb.
- Miután leléptél fogtam magam és elmentem fürdeni, erre a meglepetésre értem vissza. - Ennél többet, ha akarnék se tudnék vele megosztani. Még az nem világos, hogy hogyan sikerült ezt véghez vinni.
- Vagy belsős munka volt, vagy sikerült észrevétlenül bejutnia. Különös, hogy pont az én irodámban történt. - Ezért is gyanítom, hogy az tehette, akit keresünk. Biztosan közel vagyunk már az ügy megoldásához, vagy csak simán el akart tenni láb alól.
- Látnom kell a kamera felvételeket, habár cseppet sem lennék meglepődve azon, ha pont akkor nem működött volna. - Ha a tettesünk mindenre gondolt, akkor biztosan nem hagyott hátra felvételt, amin szerepel. Úgy túl egyszerű lenne a nyomára bukkani és tudjuk, hogy az egyszerű dolgok nem állnak közel hozzá. Szórakozik velünk, de kezd túlzásokba esni.

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

- Volt már rosszabb is. - Konkrétan a múltkori az tényleg sokkal rosszabb volt. Most legalább nincs lőtt sebem, ha már igyekszem a dolgok pozitív oldalát nézni. Elég nehéz nem negatívan gondolkozni azok után, hogy ismét a kórházban kötöttem ki és feltehetőleg most is ugyan annak a személynek köszönhetően. Tudtam, hogy veszélyes hivatást választok magamnak, de azt még a legvadabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer ez fog történni velem. Úgy tűnik, hogy az élet tartogat még számomra meglepetéseket. Habár a korombeli nők inkább már azzal vannak elfoglalva, hogy családot alapítsanak, én pedig azzal, hogy ne válljon belőlem céltábla. Nagyon távol áll tőlem még a házasság gondolata is, elvégre előbb találnom kellene egy olyan hímet, akivel talán egyszer rá tudnám magam szánni, de még csak potenciális jelöltem sincs. Talán belőlem is zakkant macskás nő fog vállni.
- Fogalmam sincs. - Tényleg tőlem vár most választ? Szerintem eléggé sokat mondó, hogy már megint itt vagyok... Legalább ma ne én legyek az a személy, akinek válaszokkak kell előállnia. Inkább adjanak még egy löket morfiumot és talán végre kialudhatnám magamat, szép is lenne, de most sincs időm még csak a pihenésre gondolni sem.
- Szerinted védőőrizetet kellene kérnem? Biztos vagyok abban, hogy ha gondtalanul sikerült bejutnia a rendőrségre, akkor simán belibbenhet ápoló szerelésben is... - Feltéve, ha férfi a tettes, mert ugye még ez sem túl biztos infó. Szóval szerintem azzal se mennék sokra, ha rendőrök vigyáznának rám. A mai világban semeddig se tart hamisítani egy belépőkártyát, amivel igazolná magát, hogy aztán bejusson a szobámba és a másvilágra küldjön.
- Akkor itt a remek alkalom, hogy csalinak használj. - Érdekes ez az elmélet és tényleg sose lehet tudni, hogy mi járhat egy őrült fejében.
- Mivel járnánk jobban? Azzal, hogy megtudja, hogy élek, vagy azzal, ha halottnak hinne? Feltéve, ha mostanra még nem szivárgott ki, hogy túléltem a robbanást. - Úgy szeretném, ha végre sikerülne legalább egy lépéssel előtte járni. Talán a mai nap lesz az, amikor sikerül csapdába csalnunk, mondjuk nem bánnám, ha ennél kicsikét jobb formában lennék. Kissé haszontalannak érzem magam, de ettől még a fegyveremet tudnám használni.  

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden a legnagyobb rendben, mert semmi sincs rendben. Ismét egy támadás áldozatává váltam és őszintén nagyon kezdem már unni ezt az áldozat szerepet. Már másodszor sikerült túlélnem. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy szerencsém volt-e, vagy inkább ez egy üzenet lenne arról, hogy bármikor és bárhogyan megölhet, de azon van a lényeg, hogy a döntés rajta múlik. Vagy már valójában nem is értem az egészet és csak próbálom összerakni a kirakós darabkáit, de kurvára nehéz úgy, hogy nincs meg az összes darab.
- Nincs rá garancia. - Elvetemült volt az ötlet és talán nem is lehetséges kivitelezni. Rengeteg embert kellene bevonni a tervbe és valahogy úgy sejtem, hogy a főnököm nem is menne bele. Szerencsém lesz, ha ezek után nem fognak levenni az ügyről, mert most már nagyon is személyesen érintett vagyok.
- Akkor mi van, ha tényleg Istent játszik? - Mert ez az elmélet már többször is felmerült bennem, de már nagyon kezd idegesíteni az összes elmélet, amit gyártunk. Mert eddig mind zsákutcának bizonyult.
- Talán tudta, hogy a robbantás nem fog megölni, csak egy üzenet volt. Egy kibaszott üzenet, ami arról szól, hogy bármikor a közelembe férkőzhet és bármikor meghalhatok, ha ahhoz van kedve, hogy megöljön. - Nem is csoda, hogy lassan kezdek paranoiás lenni. Bejött a rendőrségre, lehet hogy sokkal közelebb volt hozzám, mint ahogyan azt a legvadabb álmaimban merném feltételezni. Még csak az hiányozna, ha kukkolt is volna miközben zuhanyzom. Az csodálatos is lenne.
- Szerintem inkább azt akartad mondani, hogy iszol egyet és engem is meghívsz. - Ha ennek vége, akkor rendesen megünneplem és remélhetőleg nem a saját ágyamban fogok ébredni.
- Csak a morfium miatt jövök ide ilyen gyakran. - Igyekeztem béna humorral leplezni a helyzet valós komolyságát.
- Ha már itt vagy, akkor megnéznéd? - Meg sem vártam a válaszát, egyből kitakartam magam és húztam feljebb magamon ezt a vacak "hálóruhát".
- Nem mutogatom ám mindenkinek így magamat, de mivel orvos vagy ezért nem is olyan kínos. - Valójában semmi olyat nem mutattam neki, amit eddig még nem látott volna, mindössze csak szeretném, ha vetne az oldalamra egy pillantást.
- Talán kezd elmúlni a fájdalomcsillapító hatása, mert egyre jobban érzem a zúzódásokat. - Egy jó tanács: Fájdalmas a falnak csapódni, de még mindig jobb, mint meghalni egy robbanásban.  

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

- Szép kilátások. - Megértettem. Esküszöm, hogy bejövök a kórházba, ha valami bajt érzek. Nem akarok meghalni idő előtt, habár ez a mocsok nagyon azon van, hogy elpatkoljak. Valamiért nem hangzik a vérömleny szép halálnak. Jó, persze tudom, hogy rendőrnek lenni nem éppen életbiztosítás, de azért ennek ellenére szeretnék tisztességesen megöregedni. Még rengeteg dolgom lenne az életben, olyan sok mindent nem volt még időm csinálni. Valójában eddig nagyon sok mindenből kimaradtam, csak a munkámnak éltem.
Hagytam, hogy tegye a dolgát. Valójában úgy érzem, hogy mindenhol fáj, de gondolom egy ilyen falnak való nyekkenéstől ez teljesen normális, viszont nem éreztem túl nagy különbséget, miközben folyamatosan nyomkodta az oldalamat.
- Valamiért azt hittem, hogy ha tapizni kezdesz az sokkal élvezetesebb fog lenni. - Na meg azt hittem, hogy sokkal jobb formában fogok lenni, nem ilyen elcsúfított testtel. Egy egészen más szituációban biztosan az is lett volna, de most nem éreztem mást csak fájdalmat meg persze némi szánalmat saját magam iránt. Úgy tűnik, hogy megmaradok, legalábbis addig biztosan míg hat a fájdalomcsillapító. Fáj, de ennek ellenére még így is könnyen megúsztam. Most akár lehetnék egy hullazsákban is.
- Ha kapok morfiumot, akkor tuti maradok. - Egy kis időre biztosan, nem terveztem azt, hogy felpattanok és megszökök a kórházból ebben az állapotomban, hogy a gyilkos után menjek.
- Azt hiszem, hogy egy sör most jól esne. - Elnevettem magam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy most még a nevetés is fájdalmas számomra, de azért igyekeztem leplezni előtte, hacsak az arcon el nem árult.
- Tudom nem fogsz sört hozni, szóval akkor lepj meg valamivel. - Most egy kávénak is örülnék. Lényegében bárminek tudnék örülni és azt hiszem, hogy étvágyam is lenne. Fogalmam sincs, hogy mikor ettem utoljára valami normális ételt.
- Rajta leszek az ügyön. - Biztosan rám férne egy kis alvás. Végig néztem, hogy kisétált az ajtón, de néhány másodpercig volt csak nyugtom. Csörögni kezdett a mobilom és persze a felettesem hívott. Miután egy kaptam egy alapos lebaszást csak álmatlanul forgolódtam az ágyban. Valójában sikerült aludnom, de nem annyit, amennyit szerettem volna.  

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Már mindent elkövettem annak érdekében, hogy ne unjam magam halálra. Valamiért képtelen voltam az igazak álmát aludni. Felidegesített a felettesem. Igaz annak sem örültem volna sokkal jobban, ha lebaszás helyett inkább egy gyógyulj meg gyorsan lapot kapok tőle. Arra várhatnék. Hirtelen nagyon sok szabadidőm lett és már azt kezdtem el tervezgetni, hogy hogyan tudnék a kórházi szobámból lelépni, pedig egyszerűbb lenne csak egy papírt aláírni, hogy saját felelősségre távozok a kórházból. Fogalmam sincs, hogy hol lehet most számomra, számunkra a legbiztonságosabb. Attól, hogy egy helyen tartózkodunk úgy nagyon könnyű célpont válik belőlünk. Két legyet egy csapással ugye... Csodálom, hogy képes voltam aludni annak ellenére, hogy a paranoiám kezd egészen új szintre lépni. Éberen figyeltem a bejárati ajtót. Sose lehet tudni, hogy ki fog belépni rajta. Egészen addig, míg Nate meg nem jelent.
- Köszönöm. Már ez is sokkal több, mint amennyit vártam. - Jelölni kellene az év orvosának. Nem is olyan régen még farkas éhesnek éreztem magamat, de most valamiért úgy érzem, hogy nincs étvágyam, de később biztosan meg fogok enni mindent, amit hozott. Most csak a kávéra vágytam. Óvatosan felültem, hogy kezembe tudjam venni a bögrét. Aprót kortyoltam belőle.
- Pocsék, mint amire számítottam. - Szerettem volna nevetni, de gyorsan meggondoltam magam, mert az most túl fájdalmas lenne számomra. Nem véletlen, hogy a kórházak nem a jó kávéról híresek.
- Hé! Most tényleg sértegetsz? Pedig nem is mondtam ki hangosan, hogy szarul nézel ki. - Ez az egész mindkettőnket alaposan megvisel és még hab erre a borzalmas tortára, hogy neki még egész nap itt kell húznia az igát. Ha nem lennék itt, akkor biztosan én is egész nap melóznék.
- Talán nem ártana, ha inkább ledőlnél egy kicsit. - Szívesen felajánlom neki az ágyamat, majd vigyázok rá ameddig alszik. Tudom, hogy vannak pihenők az orvosoknak és nem szokásuk befeküdni a páciensek ágyába, de a mi esetünk egészen más... Ameddig alszik, addig magatehetetlen és úgy bárki a közelébe bír férkőzni és a mi estünkben sose lehet tudni, hogy mikor ér minket egy újabb támadás.
- Tudsz arról valamit, hogy hol a fegyverem? - Mert a robbanás előtt nálam volt, de biztosan biztonsági okokból nem tette a kórház személyzete a személyes tárgyaim közé, pedig nagyobb biztonságban érezném magam, ha a fegyverem nálam lenne.   

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

- Ezek szerint most már meg sem kell szólalnom ahhoz, hogy tudd mire gondolok. - Ez egészen félelmetes. Lassan sikerül annyi időt töltenünk egymással, hogy már a testbeszédből megértjük a másikat. Ezzel valójában nem is lenne semmi bajom, abban az esetben, ha nem egy őrült gyilkos miatt sikerült ilyen mélyrehatóan megismernünk egymást.
- Ha pedig átesel azon a bizonyos holtponton, akkor már az álmosságot se érzed, ismerős... - Akár csinálhatnánk egy versenyt is ebből, hogy melyikünk bírja tovább alvás nélkül, mert nekem nagyon is úgy tűnik, hogy számunkra az alvás csak szép illuzió.
- Pedig sokkal nagyobb biztonságban érezném magam, ha kéznél lenne a fegyverem. - Megértem én és természetesen logikus is, hogy nem adják oda, de gondolom egyik biztonsági se tudja, hogy valójában így mekkora veszélynek tesznek ki. Már csak reménykedek abban, hogy az a pöcs itt nem akar meglátogatni és van némi esélyem arra, hogy a kórházból élve távozzak.
- Őszintén nem pontosan így képzeltem el azt a jelenetet, hogy milyen lesz, mikor legközelebb egy pasival leszek egy ágyban. - Talán csak a fájdalomcsillapítótól, de nem érzem ezt az egészet ultra cikinek. Ha már így össze hozott minket a sors, akkor itt leszek neki és vigyázok rá. Tényleg ráférne a pihenés és ameddig itt vagyok mellette, addig éberen tudom figyelni az ajtót. Arról pedig fogalmam sincs, hogy mit is csinálhatnék fegyver nélkül, ha valaki olyan térne be ide, akinek nem itt lenne a helye. Az pedig egy egészen más kérdés, hogy mi van akkor, ha egy nővérke jönne be, miközben Nate mellettem alszik. Biztosan félre is értenék az egészet... Még akkor is, ha valójában ezen nem is lenne mit félreérteni. Egyetlen egyszer sem közeledtünk egymás felé, valójában most vagyunk legközelebb egymáshoz, de most is csak azért mászott be mellém, mert fáradt, nem pedig azért mert bármit is akarna tőlem. Valamiért én sem érzem magam annyira szexinek, hogy bedobjam magam.
- Ne nézz ilyen furán rám... Csukd be a szemed és probálj pihenni. - Még sose volt ilyen közel hozzám ezért csak most tűnt fel, hogy mennyire szép zöld szeme van.   

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

- Azt hiszem, hogy mára elég is volt ennyi a rémtörténetekből. - Messzire jutottunk a vérömlenytől, de inkább ne is boncolgassuk tovább ezt a témát. Elaludni vezetés közben nagyon gáz dolog, de szerencsére most itt fekszem ebben a nem túl kényelmes kórházi ágyban. Most végre kipihenhetem magam, igaz nem olyan kényelmes, mint az otthoni ágyam, viszont ha otthon lennék egyedül, akkor még ennél is jobban hatalmába kerített volna a paranoiám.
- Keltsek pánikot? - Nagyon remélem, hogy a felettesem azért beavatta annyira a kórházi biztonsági személyzetet, hogy tudják, hogy támadás áldozata lettem és figyeljék jobban a gyanús emberkéket, ahelyett, hogy aludnának a monitor előtt.
- Úgy tűnik, hogy ragályos a pimaszságom. - Nagyon szerettem volna nevetni, de tartottam attól, hogy túl fájdalmas lenne, az előtt már sikerült megtapasztalnom, hogy az oldalamon lévő zúzódások nem túl jól reagálnak. Arra viszont most semmi mentségem nincsen, kivéve, ha ráfognám a morfiumra, hogy miért is teszek neki efféle utalásokat, ma már nem is először. Szomorú, hogy tragédiák sora kellett ahhoz, hogy mi ennyire megismerjük egymást, de ez csak közöttünk pusztán szakmai kapcsolat, ugye? Szeretném ezt elhitetni magammal, de így elég nehéz, hogy az ágyában van, de nézzük el neki, hiszen nagyon fáradt.
- Psszt. - Túl sokat beszél, de látom rajta, hogy már alig bír ébren maradni. Szerintem fél perc sem kellett ahhoz, hogy elaludjon. Oké, nem gondoltam volna, hogy ha elalszik, akkor ennyire unatkozni fogok... Éberen figyeltem az ajtót, de még csak a kilincs sem mozdult meg, senki se akart minket zavarni. Talán úgy fél órája aludhatott, mikor azt gondoltam, hogy tényleg le fogom rúgni az ágyról. Jó mély álomban lehet, ha arra se kelt fel, hogy egész testemben összerándultam a fájdalomtól miután karjával átölelt. Jelen körülmények között nem élvezem ezt annyira, mint ahogyan kellene, na meg nem is vagyok az a fajta, aki szeret ölelkezni. Mégis eltűrtem, nem akartam idő előtt felkelteni, ezért mozdulatlan maradtam.
- Nate ébredj! - Fogalmam sincs, hogy mennyit aludhatott, ha rajtam múlt volna, akkor még most se kelteném fel, de a csipogója közbeszólt. Vajon mennyire lesz számára kínos az ébredés? Talán fel sem fog neki tűnni, hogy mennyire közel került hozzám, míg aludt...   

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.