To: Sean

Egy nő titkok nélkül olyan, mint egy virág illat nélkül.

- Mr. Pierce hamarosan megérkezik, csak elhúzódott az előző tárgyalása. – Magyarázkodott már vagy huszadjára a titkárnője. Én meg már nagyon hosszú ideje ülök Mr. Pierce irodájában. Nem tartom kimondottan szórakoztató tevékenységnek a várakozást, de szerencsére az ilyen esetekre mindig van nálam egy könyv, hogy addig is ne unjam magam halálra. Én nem az a fajta nő vagyok, aki a szürke ötven árnyalatára gerjed. Inkább Paulo Coelho írásaiért rajongok. Általában a lélekről és a boldogsághoz vezető útról ír és igazán egyedi a stílusa. Ezért is lapul mindig az egyik könyve a táskámban. Eddig a megérzéseim mindig remekül teljesítettek és sikerült jövedelmezően befektetnem. Apám rám hagyott örökségének és az eszemnek hála eddig egyetlen egy napot sem kellett dolgoznom életemben. Mintha csak tehetségem lenne ahhoz, hogy fel tudjam mérni az esetleges kockázatokat és aztán eldönteni, hogy megéri-e számomra vállalni, hogy befektető legyek különböző cégeknél. Habár ezt is nevezhetnénk munkának, mert sokat foglalkozok azzal, hogy háttér információt kutassak és az alapján tudjak döntést hozni. Sőt, rengeteg olyan dolog után néztem már eddig is, amik valójában nem tartoznak az érdeklődési körömbe, de jó befektetésnek tűnhetett. Ilyennek mondanám a mai találkozómat is.
- Miss Vandervoort már várja magát. – Hallottam az előtérből a titkárnő hangját. Ebből gondoltam, hogy Mr. Pierce végre megérkezett. Pont az egyik fejezet végére értem. Betettem a lapok közé a könyvjelzőmet, visszatettem a könyvet a táskámba és ekkor nyílt ki az ajtó. Felálltam, hogy meg tudjak fordulni és bemutatkozzak neki, mert eddig még sosem találkoztunk személyesen, legalábbis addig ebben a hitben voltam, míg meg nem pillantottam az előttem álló férfit. Hivatalos, de mégis elegáns megjelenése a nappali fényviszonyoknak hála még jóképűbbnek tűnt, mint az emlékeimben.
- Lizbeth Vandervoort. – Nyújtottam felé a kezemet, mert múltkor elmulasztottuk a hivatalos bemutatkozást. Néhány napja már találkoztunk, de nem vagyok benne biztos, hogy kellő benyomást tettem rá, ha már egyszer sem keresett azóta. Mert a zsebébe csúsztattam a névjegyemet, igaz a bugyimmal együtt, de az már részletkérdés.  

Ruha

To: Sean

Egy nő titkok nélkül olyan, mint egy virág illat nélkül.

Nem erre számítottam, de remélhetőleg sikerült valamennyire lepleznem a megdöbbenésemet és nem ült ki az arcomra, hogy mennyire meglepődtem azon, hogy kivel is kell a mai nap tárgyalnom. Az erős túlzás lenne, hogy nekünk közös múltunk van, mert leszámítva a mait mi még csak egyszer találkoztunk egymással. Istenem! Ha akkor tudtam volna, hogy Sean mivel foglalkozik és hogy napokkal később már lebeszélt megbeszélésünk van egymással, akkor biztosan nem lettem volna aznap éjjel annyira merész. Fogjuk az alkoholra azt, amit akkor tettem. Ki tudja? Talán már el is felejtette és tiszta lappal kezdhetünk, mert nem szeretem a magánéletemet és a munkát keverni.
- Mi lenne, ha inkább tegeznénk egymást? – Most nem a szórakozóhelyen vagyunk és értékelem is, hogy ennyire hivatalos szeretne lenni munkaügyben, de a történtek után szükségtelen a magázás, legalábbis szerény véleményem szerint. Annak a férfinak nem kell magáznia, akinek már megengedtem, hogy a combomra csúsztassa a kezét, miután kapott tőlem egy hatalmas meg nem érdemelt pofont. Túl sok mindent engedtem meg neki akkor, sőt már a fenekemet is megfoghatta, de szigorúan csak azért, hogy megleckéztessük a haverját, amiért pofátlan volt velem.
- Köszönöm, de nem kérek semmit. Inkább térjünk a lényegre. – Nem is hozom szóba azt, hogy mennyit késett, minek is tenném? Biztosan Sean is ismeri az órát. Legyünk túl azon, amiért ide jöttem, mert érdekel, hogy hogyan akarna rávenni arra, hogy nekem megéri befektetőnek lenni. Persze biztosan másra számított és talán nem is tudja még nagyon hová tenni, hogy én ülök itt az irodájában vele szemben és arra készülök, hogy aláírjam a szerződést, ha kedvezőek lesznek számomra a feltételek.
- Arra gondoltam, hogy előbb befektetnék, mielőtt megfektetnél. – Sejtelmes mosoly jelent meg arcomon. Ezt a kis szóviccet ki sem bírtam volna hagyni, de valójában viccnek szántam? Idővel biztosan kiderül. Bárhogy is legyen már most megérte látva Sean reakcióját.  

Ruha