William & Karen

Egy újabb engedélyt  tudhatok a magaménak és süllyeszthetek bele az irattartómba a többi papír közé, egyre közelebb érem magam a célomhoz, mindahhoz, ami a fejemben van oly elevenen és ez felvillanyoz, igen, a hét közepén, és ma van az a jótékonysági est, amiről Wiliammel beszéltünk és ahova elhívott magával, khm igen. Általában nem vagyok gondban vele, hogy miben jelenjem meg, de ez egy jeles esemény és nem egyedül megyek és azt hiszem kicsit ideges vagyok, igen ez lehet az oka annak, hogy féltucatnyi estélyi ruha fekszik kiterítve az ágyon, amiket odadobáltam félre, miután egyesével az összesét magam elé tartva a tükör előtt konstatáltam, hogy ez nem lesz jó és ez sem, hát így...
Ó a francba, érzem, hogy mindjárt hisztérikusan fakadok ki, oké, oké, nyugalom, legyen a fekete, az mindig elegáns, sikkes és mindenhez megy, legalábbis nagyon remélem, így végül egy fekete testhez álló földig érő estélyi ruhába bújtam bele, ami tökéletesen simult rá vonalaimra. Lassan fordultam körbe a tükör előtt, majd zavartan álltam meg és pislogtam a zöld szempárba előttem, egyáltalán miért is érzem magam, nem is tudom, mint a szalagavató előtt? Megrázom a fejem, ez végül is... nem egy randi, vagy ilyesmi, hogy is jut az eszembe, igazgatom meg gondosan beszárított tincseimet, csak egy jótékonysági est, mint bármelyik másik, ahová együtt menjünk, nincs ebben semmi rendkívüli. Csak egy helyes, vonzó, jóképű, udvarias nőtlen férfi, egy nagyon helyes nőtlen férfi, khm na jó, törődjek én inkább a dolgommal, mondjuk, hogy fél óra alatt kell valami elfogadható sminket felvinnem és nincs időm ötször letörölni idegességemben, éreztem, hogy pontosan fog érkezni, mint egy úriember és igazán fess, meg kell hagyni, mint mindig.
- Ön pedig mindig tudja hogyan kell bókolni, köszönöm. - Mosolyodtam el és ültem be a limuzinba, hirtelen körülfont és egy pillanatra elvarázsolt az illata, khm térj vissza a valóságba, ami ugyancsak itt van, vele, mellette.
- Igazán fess, jól áll... - Vannak férfiak, akiknek kifejezetten jól áll és mutat az elegancia és William is mindig az, kifogástalan, még van akiknek kevésbé és inkább a laza sportosabb megjelenés a testhezállóbb, van akinek mindkettő, eddig még csak ingben láttam, de abban mindig, határozottan megfelelt minden női szempontnak.

KLIKK

William & Karen

Azt hiszem nem mondhatom, hogy sok jó férfi példakép lenne a közelemben, kivétel, hogy anya nem azért ment el, mert az apám megcsalta volna, bár az csak a hab lett volna az úgynevezett tortán, az érzés, amikor már kevés dolgon tudsz igazán meglepődni, William valahogy mégis az, helyes, jóképű, jó megjelenésű, figyelmes és még sorolhatnám, mintha a régi disney alatt rajzolták volna, mint Eric herceg, vagy nem is tudom, jó ez butaság persze, de akkor is, az ember azt hinné, hogy a jóvágás és a jó modor már rég kihalt jegyek.
- Háát, azt kell mondjam, hogy ahhoz képest, hogy először vágom ilyen fába a fejszém, és persze, hogy nő vagyok, mert ezzel is megpróbáltak már élcelődni az egyik esemény alkalmával, egész jól. - Bár nem is értem, oké a poén témája a nők voltak és a pénz kivételesen, nem pedig a nők és a céljaik, vagy ambíciójuk, de attól még bunkóság, férfiak... véleményem szerint a célunkhoz nagyon is közelebb áll egy nő, mégis csak anyákról és gyerekeikről van szó, áhh tényleg neveséges és csak feleslegesen húzom fel magam.
- A kormányhivatalban vacakolnak még egy-két engedéllyel, bizonyára nincs ínyünkre olyanhoz adni a jóváhagyásukat, amiből később nem tudják kihúzni a nekik tetsző hasznot. - Mert nem fogják, azt nem engedem, ha kell minden követ megmozgatok.
- És önnek? - Valamiért jó hallgatni, nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak érzem, ahogy szép lassan kezdek lehiggadni, ami kell is, hiszen ez az este nem erről szól, szerencsére ma csak jól kell éreznünk magunkat.
- Ezzel sokan vannak így, hogy nem értik. Tudja, vannak nők, akik egyszeren nem anyának valók, meg vannak olyanok, mint az enyém, aki azt hiszi egy idő után már nincs rá szüksége a gyerekének és tovább áll, mintha csak egy munka, lenne, feladat vagy ilyesmi, amit el kell végezni, azután ugorhatunk, nem hangzik túl szépen, de ez van. És vannak, akiknek nincs választásuk, nincs hová menniük, fedél a fejük felett, pénz, semmi sem. Én csak lehetőséget próbálok ajánlani, persze nyilvánvalóan senkire sem kényszeríthetem rá, a döntés joga mindenkit megillet, így inkább azoknak a nőknek, akik nem akarják feladni, mert terhesek lettek és nem kellenek... - Azt persze nem tudhatom mennyire leszünk sikeresek, így csak annyit tudok mondani vagy ígérni, hogy megfogom tenni, ami tőlem telik.

KLIKK

William & Karen

Az már teljesen megszokott dolog, hogy a nőket lenézik vagyis hát kéveibbre tartják, különösen, ha magasabb pozíció betöltésééről van szó, nem pedig, hogy önállóan felépítsenek valamit, már pedig nekem pontosan ilyen szándékaim vannak, nem számít meddig fog tartani, mindent megfogok tenni...
- Hm, erről sajnos nem tudok konkrétabb véleményt mondani, hiszen én sem foglalkozom ezekkel a dolgokkal, sőt nem is értem mások miért teszik, különbözőek vagyunk, na és? Akkor mi van? Ez borzasztóan ósdi és ostoba felfogás, ha fogalmazhatok így. - Bőrszín, nemi hovatartozás, szexuális, de ma már még csak a gondolkodásban vagy felfogásban aló álláspontért is ítélkeznek az emberek, méghozzá elég súlyosan.
- Ó, azt megköszönném, persze, ha nem fáradtság vagy nem jelent problémát. - Tudom, hogy a szívességeket senki sem szereti az ilyen hivatali helyeken, de azt is tudom, hogy ez már csak így megy, szóval majd beletanulok.
- De valóban meglepő már pozitív értelemben mennyien szeretnének csatlakozni, a minap a Southern Hills kórházból kerestek fel és hívtak be megbeszélésre, hogy mire lenne szükségünk, mert pár kisebb dologban tudnának segíteni, berendezések, gyógyszerek, ha kellenek, vitaminok, ilyenek, ha mindezt tudom, már előbb belevágok, sokáig csak fontolgattam és rágódtam rajta, azután pedig hirtelen belevágtam. - Megszervezni és összehozni valamit az egy dolog, egy alkalomra szól, kell hozzá érzék, tájékozottság, de egy alapítvány azért mégis csak más, az hosszabb távra szól és mindig toppon kell lenni és dolgozni érte, mert én ezt nem fogom állami kézbe adni, az egyszer biztos.
- És maga miért csinálja? Úgy értem, egy újabb jótékonysági rendezvény... - Gondolom, sőt bizonyosan nem azért teszi, mert nem tud mihez kezdeni a pénzével annyi van, mármint nehezen tudnám elhinni, hogy az lenne az egyetlen oka, hogy megteheti, sokan megtehetnék és mégsem... és ennek sem az esetleg csekély média visszhang az oka, egyszerűen csak keveseket érdekel.
- De, nekünk ma itt csak jól éreznünk kellene magunkat, most Ön sem dolgozik, ahogyan én sem. - Egyszerűen csak ki kellene kapcsolnunk kicsit, ami nem olyan könnyű nyilvánvaló...
- Emlékszik még hogyan kell, kikapcsolni? - Mosolyodtam el, ha nem, az sem baj, majd igyekszem megmutatni, bár mint vezérigazgató arra tippelnék, hogy nem igazán enged meg ilyesmit magának, vagyis hát végül is nem tudhatom biztosan.

KLIKK

William & Karen

Hát, ez igazán nemes, úgy értem a jótékonykodás már önmagában nemes gesztus, nem magától értetődő, még akkor sem, ha az ember könnyű szívvel és szerrel megengedheti magának, és ez már tényleg nem lenne kötelessége, talán kicsit sokat is vesz a vállára, de azt hiszem ez még nem baj.
- Ez érdekesen hangzik és jó gondolat, tényleg az. Sokan tehetségesek, eszesek, tele vágyakkal, ambíciókkal, mégse engedhetik meg maguknak... - Mert ma már nem túlzás azt állítani, hogy mindenhez pénz kell, he elakarsz bármit is érni az életben, belevágni valamibe, pénz kell, ha karriert szeretnél építeni, pénz kell, hacsak tanulni szeretnél ehhez, ahhoz is pénz kell, amire jó esetben ott van a diákhitel, amit hosszú évekig fizethetsz vissza, nem egyszerű, az biztos.
- Ó, az sem rossz. - Igaz, sokan mást és mást értenek kikapcsolódás alatt, vannak, akik elővesznek egy jó könyvet felnyitnak egy üveg bort, elnyúlnak egy film előtt, vannak, akik futni mennek, golfozni, tekézni, kimennek egy jó meccsre, bár a sporthoz nem értek, a lényeg, hogy mindenkinek kell valami, még mielőtt teljesen belefásul a szürke hétköznapokba.
- Köszönöm. - Csúsztattam kezem az övére és szálltam ki a kocsiból, wao Whitmore-ék jól kitettek magukért, de ez már csak természetes.
- Igen, persze. - Egy ilyen városban minden hetes a felhajtás, az emberek kíváncsiak, szeretnek olvasni, igaz ma már jobbra csak online firkált cikkeket, de attól még érdekli őket és a jótékonyság az utóbbi időben elég, mondhatni meglepően nagy média visszhangot kap, úgy látszik egy jól csengő ismert név sosem jöhet rosszul.
Érdeklődve néztem körbe, ahogy haladtunk egyre beljebb végig a felvezető lépcsőkön a hotel díszterme felé, csinos ruhák, különféle arcok különféle ábrázattal, hogy így mondjam, kellemes zene és hangulat, Mrs. Whitmore-nak jó érzéke van az ilyen dolgokhoz és a szervezéshez is, és nem is tartott sokáig kiszúrni a sokaságban.
- Mrs. Whitmore ma igazán csinos... - Hajoltam közelebb William-hez, valóban szép nő, még a korához képest is és, ahogy nézem szereti is megmutatni ezt a fajta magabiztosságát, bár kicsit talán merésznek mondanám, de a polgármester felesége, köztiszteletnek örvendő asszony, megteheti.

KLIKK

William & Karen

Szeretném ugyanezt érezni és mondani, amikor jó magam is Mrs. Whitmore korába érek, igazán szép nő, bájos arc, telt ajkak, bár a mosoly kevésbé ismert róla, igéző szemek, sok nő megirigyelhetné és sokan csinosak itt ma, megannyi egyedi estélyi ruha és persze mindenki, aki számít, de ez a legkevésbé sem meglepő, ha a polgármesterék partit adnak, egyre gyakoribb manapság a jótékonyság mellett felszólalók tábora, bár véleményem szerint ennek nem a politikához vagy a divathoz kellene kapcsolódnia, mint valami kollekciónak, amit a média felkap, majd egy idő után már divatjamúltnak vagy ósdinak minősül és már senkit sem érdekel.
- Oké, menjünk. - Azt hiszem még sosem találkoztam a hihetetlenül udvarias fogalom megtestesítőjével, legfeljebb egy örökzöld klasszikus regény oldalain, aztán jött William és esküszöm néha a szám is tátva maradna, ha nem figyelnék, komolyan mondom, hogy ezt tanítani kellene már manapság, annyira ritka, már nagyon kevesen foglalkoznak vagy fordítanak időt a figyelmességre, kedvességre, szép szavakra, tiszteletre, emiatt lehet annyira megdöbbentő, ha ilyen férfival találkozunk, ma már összekeverendő a szimpátiával, flörtöléssel, romantikával, az ha valaki egyszerűen csak illemtudó, de ezen nem most kellene kattognom, amikor elhívott magával erre az estélyre és hát fogalmam sincs mi is vagyok itt tulajdinképp és abba a hibába sem akarok esni, hogy túlbonyolítsam magamnak a dolgokat, így az lesz a legjobb, ha nem gondolok semmit.
- Jó estét, ürvendek, Karen, Karen Mitchell... - A Marcus Mitchell bizonyára többet mondana, hála az égnek most először, hogy nem ugyanazokat a nézeteket valljuk., valahogy most semmi kedvem hozzá, se a szenteskedéshez, pökhendiséghez, gőghöz, meg úgy bármihez, ami az apám...
- Igazán kellemes este, azt hiszem bőven van még mit tanulnom öntől. - Engedtem meg egy halvány mosolyt Lisbeth felé, a műmosoly az megvan, nem is mű inkább, nem tudom megmagyarázni, de ismerem és emlékszem is rá, a hideg futott végig a bőrömön, pedig kellemes bent a levegő, így inkább elkaptam a tekintetem, sok befolyásos ember, bár nem láttam, de az eddig jelenlevőkből ítélve szépen összeállított a vendéglista, sikeres estét fognak zárni.

KLIKK

William & Karen

Bevallom kicsit váratlanul ért az adódó, illetve felkínált lehetőség, nem számítottam rá, hogy ma nekem is kell beszélnem kell a saját kis alapítványunkról, bár nem szoktam beszédet írni, valahogy még nem láttam szükségét, legalábbis eddig mindig igyekeztem a saját gondolataimból meríteni, hiszen nem megvenni akarom az embereket, sokkal inkább hatni rájuk, felnyitni a szemüket és megértetni velük dolgokat, hogy a rossz példák nem csak a tévében és a filmekben vannak, a balsorú gyerekek, vagy azok a nők, akik nem tudnak kihez vagy hová fordulni, egy utcakölyök sem azért lesz az, mert az akart lenni.
- Á, igen, köszönöm. - Fantasztikus vagy.
- Biztosan emlékeznek a régi Riviera Hotel-re, nos a hotel helyén fogunk megnyitni, ha végeztünk a felújításokkal és megvan minden engedély, egyes személyek tudják nem sietnek kiadni őket, tehát ez az otthon, ahogy William is említette az édesanyák és gyerekeik előtt áll majd nyitva, akiknek hová menniük, vagy kihez fordulniuk, hiszen minden élet számít és ugyanolyan értékes... - Villantottam meg legédesebb mosolyom és ragyogó zöld szempárom.
- Végül is, ki tudja milyen tehetség lakozik bárkiben, nem igazságos csak azért veszni hagyni, mert valaki nem született jó családba, talán elszalasztjuk így a következő elnököt, vaaagy egy jó chicago bulls játékost... - Kedvezve a kedves uraknak ütöttem el végül egy könnyű kosaras poénnal a tényeket, megnevettetni valakit mindig jó pont, többször kéne alkalmaznom, mondjuk ahhoz milyen poén illene, hogy végre haladhassunk is, ne csak kész papírrá vetett tervekkel ácsoroghassak, az mind szép és jó, hogy már működünk, csak ez még nem épp túl kézzel fogható. Széles mosollyal és esküszöm tapsikolnék is, ha nem volna vagy tűnnék túl gyerekesnek.
- Ön... Fantasztikus, de komolyan. A nyakába is tudnék ugrani... - Szaladt ki a számom a pillanat és az öröm hevében.
- Megtaníthatna rá. - Bárhogyan is csinálja vagy legyen a titka, bár Mrs. Withmore arckifejezése láttán lennének tippjeim, szerintem nincs ebben a teremben olyan nő, aki ne hallgatná szívesen, de még férfi sem, akit ne tudna megnyerni.

KLIKK

William & Karen

Az ember azt gondolná, hogy ezek az estélyek, partik mind ugyanolyanok, ami lényegében így is van, ugyanazok az emberek, illő meghajlások, kézfogások, széles mosoly, sikeres emberek így vagy úgy és pénz, az anyám imádná ezt, szerette is gondolom, a társaság krémje, lelke és mindig tudta hol kell lenni, mondjuk az állam is leesne, ha most vagy bármikor megjelenne, bár biztosra veszem, hogy valami vadidegen természetesen jól szituált, legfőképpen jól szituált férfival az oldalán, vajon hány nő élvezhet is hasonló helyzetet, hm soha senkinek sem tehettem fel a kérdéseimet, hogy miért, mi az, amiért megéri, néha még felötlik bennem a gondolat és esküszöm émelyegni kezdek.
Halkan sóhajtok fel, ahogy a táncoló tömeg felé irányít és mosolyogva simítom kezem a vállára és húzódom közelebb hozzá, még mindig jó illata finom, finom és kellemes lágy zene, engedtem, hogy magával ragadjon és igazán jól táncol, jó táncpartner és társaság és facér, hm nem értem meg, Őt még igen, de a nőket nem. Helyes, jóképű, udvarias már-már hihetetlenül az, de valódi, hiszen itt vagyunk, ha már itt tartunk mikor kerültem ennyire közel hozzá és nem átvitt értelembe, érzem testének melegét, leheletét a bőrömön, tenyeremmel húzom végig finoman a állán és kifogástalan zakóján, ekkor tudatosult csak bennem, hogy nagyon elkalandoztam, bizony és remélem csak én vettem ezt észre.
- Igazán kellemes partner, jól táncol... gyakrabban is tehetné. - Emlékszem nemrég azt mondta nem tudna kivel elmenni lazítani egy hétégére, pedig lefogadom női szívek tucatjai bomlana érte, itt, ebben a teremben is. Tekintetem fordítottam felé és pillanatok alatt vesztem el meleg barna szemeiben, hihetetlenül szép szemei vannak, lágy és megnyugtató, az a tipikus kedves szempár és pillantás, igen és lassan azt hiszi épp megbabonázom, ajkaim résnyire váltak el egymástól, mint egy buta tini, fene...
- Kérem, elcsípné a fiatalembert, azt hiszem kezdek kicsit kiszáradni. - Böktem mosolyogva a pincér srác felé, jót tenne most egy ital.

KLIKK