Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
- Van valamid számomra? – Sarah keze mellkasomról kezdett el szép lassan lefelé vándorolni, de mielőtt övön alulra ért volna gyorsan keze után kaptam. Nálam nem játszik a szexért anyagot elv. Soha senkit se akartam kihasználni és ez így is fog maradni. Mégis megdöbbenek még mindig, hogy a függők mire képesek azért, hogy cserébe megkapják az adagjukat. - Van, de virítsd a lóvét. - Sarah egész testében remegett az elvonási tűnetektől. Most hatalmas rohadéknak érzem magam, amiért ezt teszem vele. Mégis azzal igyekszem megnyugtatni a lelkem, hogy nélkülem is erre a sorsra jutott volna. Már azelőtt függő volt, hogy megismertük egymást. - Holnapra meglesz a pénz. – Csalódottan a fejemet csóváltam. Mi az, amit megtanultam mióta terítem a cuccot? Sose higgy a drogosnak, mert bármit képesek megígérni. - Nem hitelezek. Ha nincs pénz nincs eki se. – Könyörgött, fenyegetőzött, sírt és iszonyatosan dühös volt rám. Esküszöm, hogy egy percen belül történt mindez, vagy ki tudja… Most kezd beütni az imént elszívott vicces cigi és már az idő túl furcsa jelenség számomra. Pusztán csak illúzió, vagy csak a mi fejünkben létezik az egész és valójában ez nem is a valóság. Hát igen, ha szívok mindig mélyenszántó gondolataim vannak. Mert nekem is szükségem van arra, hogy legalább egy kicsit magam mögött tudjam hagyni a valóságot. Ilyenkor legalább úgy tudok tenni, mintha nem az lennék, aki vagyok, vagy akinek lennem kellene. Szabadabbnak érzem magam. - Esküszöm! Holnapra megszerzem a pénzt! – Ismételten csak fejemet csóváltam és tovább álltam, hogy olyan kliensekkel foglalkozzak, akik fizetőképesek. Nem szórakozásból teszem ezt, maradjunk annyiban, hogy nincs túl sok választásom. Elővigyázatos vagyok, ezért megválogatom, hogy kivel üzletelek, sőt ismeretlenekkel sose kezdek. Kell, hogy valaki a régi klienseim közül kezeskedjen érte. Ezért se kellenek a kódnevek. Így tudom, hogy biztonságos, de sose lehetek teljesen biztos abban, hogy nem egy civil ruhás zsernyák akar csőbe húzni. Mozgalmas éjszakám volt, de érdekelt, hogy ki lehet az ismeretlen számról küldött üzenet küldője. Ezért megjelentem a parkban. Hamarabb érkeztem, először csak körbesétáltam, hátha bármi szemet szúrna, de minden tök átlagos volt, ezért a futópálya közelében letettem magam az egyik padra. Fekete kapucnis felsőben kellene lennem az arcom rejtve, hogy üvöltsön rólam, hogy milyen szándékkal vagyok itt? Mert a ruháim olyan átlagosak, hogy senki se mondaná meg rólam, hogy mi rejlik a zsebemben.
Mr. Pikachu
do you know who i am?
Trysta Hansen
Tárgy: Re: Princess & Pikachu 21.11.21 19:10
You & Me
- Ms. Hansen… Ms. Hansen jól van? – tompa zajok hasítottak át elmém káoszán, hogy visszarántsanak a jelenbe, a valóságba, a rideg tények és a magány világába. - Tessék? – a szüleim hálószobájának ajtajában álltam, az ágyukat figyeltem, a szekrényeken álló megannyi családi fotót, a festményeket, amiket édesanyám válogatott össze a falakra, miközben ujjaimmal az ajtófélfába kapaszkodtam, már-már belevájva a körmeimet a lakozott faanyagba. - Jól van Ms. Hansen? – szólított meg ismét a házvezetőnőnk, Mrs. Hall. - Igen… jól vagyok. - Biztos? Nagyon sápadt. Megint nem pihent eleget. - Biztos Mrs. Hall. - A reggeli az étkezőben várja. - Nem kérek semmit köszönöm. - De hát ez így nem mehet tovább kisasszony. Nem eszik, nem alszik, ha így folytatja kórházba fog kerülni és a szülei biztosan… - Ne emlegesse a szüleimet! - De ők biztosan azt akarnák, hogy… - Nem tudhatjuk, hogy mit akarnának Mrs. Hall, mivel a szüleim halottak. Halottak még pedig az én hibámból! - Ez nem igaz Ms. Hansen. Nem maga tehet a balesetről. - Az egész az én hibám… - meredtem magam elé, miközben elkezdtek előttem peregni újra a képek arról az estéről, ám gyorsan megráztam a fejem, hogy össze tudjam szedni magam. - Nem kérek semmit, dolgom van. – ezzel megkerültem az asszonyt, majd lesiettem a lépcsőn, pillanatokkal később pedig már az utcán voltam, a lábaim pedig automatikusan indultak meg velem a park felé.
A levegő csípős volt, valódi november végi hűvös, azzal az igazi tél illattal, amit annak idején annyira szerettem. Most valahogy semmit sem érzek, talán csak fájdalmat és űrt. A fülemben szól a zene, hogy elnyomjam a város zaját, kerülöm az emberek tekintetét, nehogy még csak véletlenül is megszólítson valaki. Pedig nem is olyan rég még minden annyira más volt… Lassan fordultam be a parkba, elővéve zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem az időt. Három perc múlva tíz. Igazából fogalmam sincs kit kellene keresnem, M.G nem mondott róla sokat, csak, hogy egy átlagos srác. Még mindig nem hiszem el, hogy mire készülök, de nincs más lehetőségem, kétségbe vagyok esve. Kell valami, ami elveszi legalább rövid időre ezt az őrjítő fájdalmat… Egyetlen személyt pillantottam csak meg a parkban, egy srácot, aki az egyik padon ült, mintha épp várna valakire. Talán épp rám. De mi van, ha mégsem? Újra a kijelzőre pillantottam, épp ekkor váltott az óra tízre. Újra szétnéztem, majd végül jobbhíján odasétáltam a padhoz. - Hello. Te vagy M.G barátja?
Outfit: The Princess
do you know who i am?
James Windsor
Tárgy: Re: Princess & Pikachu 02.12.21 16:51
Unaloműzés céljából a telefonomat nyomkodtam, ameddig várakoztam. Pontos. Zsebre tettem a készüléket mielőtt felnéztem volna. - Az lehetek, akit csak akarsz. – Sokatmondóan mosolyogtam rá. Ennél bénább szöveggel nem is tudtam volna próbálkozni. Hosszú volt az éjszaka és túl kevés időm volt az alvásra. Nem is vagyok most a legjobb formámban. Szerencsére a látásommal még így sincsenek problémák. Első ránézésre nekem nem olyannak tűnik, mint aki bármikor is kipróbált volna bármi illegálisát, de talán rólam se az lenne az első gondolata, hogy díler vagyok. Már megtanultam, hogy jobb nem elhamarkodottan ítélkezni. Nem számít, hogy ki és milyen indokkal fordul hozzám. Ő pedig pontosan engem keresett és meg is talált. Már csak az a kérdés, hogy mivel tudnám kielégíteni az idényeit. - Ha lehet, akkor kerüljük a feltűnést. – Mutattam a padra, bőven van még hely mellettem. Nekünk most el kell játszanunk, hogy ártatlan tizenévesek vagyunk, akik nem azért vannak a parkban, hogy narkotikumokat adjanak és vegyenek. Nekem számít a látszat és nincs túl sok kedvem bíróság elé állni illegális szerek terjesztése vádjával. Nem is a priusz lenne a legrosszabb következmény, hanem a családom reakciója. Egy Windsor nem keveredhet ilyen ügyletekbe, de amúgy is már csak a család jóhíre végett simán el lenne tussolva nyomtalanul, hogy bármikor bármi közöm volt a drogokhoz. Nálunk ez a módi. - Hercegnő mivel szolgálhatok? – Vannak vevőim, akik mindig ugyan azt kérik, akik a megszokások rabjai, de vannak olyanok is, akiknek fő a változatosság, vagy akiknek minden mindegy, azt veszik, amire éppen akkor pénzük van. Nem akarok elhamarkodottan ítélkezni, de a rajta lévő ruhákból már most látom, hogy pénzes és biztosan nem a legócskább minőségű cuccot fogja kérni.
Kezdőlap 
Tárgy: Princess & Pikachu 
21.11.21 18:14
