awkward - Grey & De La Vega

Tárgy: awkward - Grey & De La Vega 05.11.22 22:22

Damien & Camila

Just Breathe In and Out.

„Kérlek ne csinálj semmit anélkül, hogy megbeszélted volna velem.” Néhány nappal ezelőtt ezekkel a szavakkal hagyott magamra, miután darabokra törte a szívemet a vallomásával és fel nem fedte előttem, hogy az egykori szerelmem és legjobb barátom oda nem veszett egy seggfej kedvéért, amivé vált. Hiába próbáltam tartani magam és a látszatot, miután elhagyta a lakást és egyedül maradtam, teljesen szétestem. Végig bőgtem a napot, úgy éreztem egyszerre vesztettem el mindent és ragadtam egy pokoli csapdában. Hiszen ezek után hiába is szeretném olyan messzire elkerülni, amennyire csak lehet, elfelejteni azt, hogy valaha is ismertem és valahogy kitörölni magamból, amit iránta érzek, mégis kapcsolatban kell maradjunk amiatt a rohadt alku miatt. Mert vagy ez vagy a börtön. És persze első felindulásomban rögtön inkább börtönbe vonultam volna, hogy végre vége legyen az egésznek, miután lepörögtem kissé, rögtön más színben láttam a helyzetet. Damien Grey nem ér annyit, hogy az egész életemet tönkre tegyem miatta. Megsebzett, nem egyszer, nem kétszer, de ez az én ostobaságom, amiért azt hittem, hogy a múlt talán a jövőnk kulcsa is lehet és talán boldogok lehetünk. Most már tudom, hogy tévedtem, hogy az FBI valódi férget csinált belőle, nekem pedig valahogy ki kell őt verjem a fejemből.

„Kérlek ne csinálj semmit anélkül, hogy megbeszélted volna velem.” Azt lesheted te rohadék! Pedig a szándék megvolt bennem, hogy felülemelkedjek a történteken és megpróbáljak legalább „kollegiális” viszonyban maradni, csakis a munkára szorítkozva, ami működött is egy darabig, ám aztán sikerült ezt is tönkre tennie. Egy este újabb üzenetet kaptam a terroristáktól, én pedig mielőtt válaszolni akartam volna, felhívtam, hogy tájékoztassam a történtekről, ahogyan azt kérte. A telefon csörgött egy darabig, majd legnagyobb döbbenetemre, épp mikor már letettem volna, egy nyafka női hang szólt bele. Menten padlót fogtam. Először azt hittem félre tárcsáztam, ám amikor elmondtam kit keresek, kuncogva közölte velem a magát Crystalként bemutató liba, hogy Damien épp zuhanyzik, de majd szól neki, hogy kerestem, biztosan visszahív. Már nem is emlékszem mit feleltem erre, csak arra, hogy utána falhoz vágtam a telefonom és még néhány dolgot, ami a kezem ügyébe került. Grey tovább lépett, meg is találta az utódom, akit „megdughat”, amikor csak akar, engem pedig arra használ, hogy vigyázzak a kutyájára, míg ő szórakozik. Mert igen, ekkor a jószág már két napja nálam tanyázott, mivelhogy a gazdájának egész napos elfoglaltságai vannak az irodában valami ellenőrzés miatt. Aha… hát ennyit erről.

„Kérlek ne csinálj semmit anélkül, hogy megbeszélted volna velem.” Dögölj meg Damien Grey! A telefonos akciómat követően nem siettem el, hogy beszerezzek egy másik készüléket a sajátom romjaim helyett, így viszont két kellemetlen helyzettel is szembe találtam magam. Az egyik, hogy egyeztetés nélkül kellett válaszolnom a terroristáknak, amiről Grey azóta sem tud, a másik pedig, hogy rohanhattam én magam az állatorvoshoz, amikor a kutyus egyszer csak valamiféle rohamot kapott. Szerencsére legalább azt tudtam, hogy kit keressek, mert Damien annyira félti a jószágot, hogy még az első alkalommal felírta a doki elérhetőségét egy cetlire és kitette a hűtőmre, amikor elhozta bemutatni nekem. Dr. Finn Mitchel, a rendelője pedig csak pár utcányira van a lakásomtól. Nem mondom, hogy könnyű volt elvonszolnom odáig a kutyát, mert szegény nem bírt lábra állni, majd megszakadtam abban a negyedórában, de végül csak megérkeztünk, a doki pedig azonnal el is kezdte a vizsgálatot. Dr. Charme, legalábbis nekem már csak így marad meg, meglepődött, hogy nem Damien vitte be a kutyát, de miután tisztáztuk, hogy én csak egy barát vagyok, aki szívességet tesz, valahogy egyből feloldódott és igyekezett megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. Persze rohadtul aggódtam a kis szőrcsomóért, mert a gazdája szemétsége ellenére ő maga nagyon is a szívemhez nőtt, de úgy tűnt, hogy Finnél tényleg a legjobb kezekben van. Azt mondta, hogy éjszakára mindenképp szeretné bent tartani, hogy megfigyelhesse, én pedig ragaszkodtam hozzá, hogy vele maradhassak. Hát így töltöttünk együtt egy közös éjszakát mi hárman az állatorvosi rendelőben.
Reggel a kanapén ébredtem, betakargatva, mellettem a szőrcsomóval, aki hozzám bújva szundikált, a jó doktornak viszont se híre se hamva nem volt. Beletelt néhány percbe, míg az agyam is felébredt és összerakta az előző este történteket, majd felültem, hogy nyújtózzak egyet és elinduljak megkeresni. Úgy ahogy voltam, kócosan, a dokitól kölcsön kapott hatalmas pólóban – mert a kutya este összekente a ruhámat a nyálával, mikor jött ki a bódításból – indultam le a lépcsőn, ahol egyszer csak Greyel találtam szembe magam, aki Finnel beszélgetett.

- Szóval mint mondtam Mr. Grey, a kutyus nincs életveszélyben már, de még itt tartanám néhány napig, míg a kezelés véget ér. Nagy szerencséje volt, hogy Camila időben behozta, különben… - ekkor reccsent alattam a padló, mire a doki megfordult és elmosolyodott.
- Emlegetett szamár.
- Üdv… - böktem ki halkan, még mindig döbbenten. Mit keres ő itt? Honnan…?
- Reggel felhívtam Mr. Greyt, hogy tájékoztassam, mivel eszembe jutott a törött telefonod és őszintén szívem sem volt felébreszteni, olyan édesen aludtál.
- Áh… tényleg. Köszönöm, nagyon figyelmes vagy. – csak én érzem úgy, hogy a helyzet… kínos?

Outfit: Camila
Finn

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 08.11.22 17:58

Hirtelen a lehúzódó sávban találom magam. Csodálom, hogy volt még annyi lélekjelenlétem, hogy lehúzódjak. Valami bekattant bennem. Meghallottam a rádióban egy régi gagyi szerelmes számot és aztán azon kaptam magam, hogy a lehúzódok, leállítom az autómat és teljes erőből püfölni kezdem a kormányt és a műszarfalat. Mindent, ami csak előttem van. Totál kiakadtam. Most végre előtört belőlem az eddig elnyomott frusztrációm. Mégis miért volt rám hatással annyira az a szám? Camila jutott róla eszembe. Mekkora egy aljas hazudozó vagyok! Mindig csak rá tudok gondolni, olyan nincs, hogy egyik pillanatról a másikra eszembe jut, hiszen minden másodpercben ő jár a fejemben. Nagy levegőt veszek. Szép lassan kifújom, megpróbálok annyira lehiggadni, hogy ismét olyan állapotban legyek, hogy haza tudjam vezetni a kocsimat. Már majdnem szerencsésnek érzem magam, hogy a dühkitörésemnek, - vagy bárminek is nevezzük ezt – nem voltak szemtanúi, de mielőtt elindítanám az autót balra pillantok, hogy besoroljak a forgalomba és akkor meglátom, hogy pár méterrel odébb két utcalány ledermedve bámul. Őszintén nem tudok meglepődni azon, hogy egyikük se próbált közelebb merészkedni hozzám, hogy ajánlatot tegyen nekem. Most legszívesebben én is elkerülném saját magam. Még a prostik is túl flúgosnak találnak arra, hogy egy menetre befizessek náluk, na nem mintha bármikor is igénybe vettem volna. Túlságosan féltem a farkamat ahhoz, hogy egy olyan nőbe dugjam, aki az út mentén árulja a testét. Az efféle rizikó bevállalásához túl beszari vagyok, na meg sose volt szükségem arra, hogy fizessek az élvezetekért.
Az ominózus nap óta mindent megtettem annak érdekében, hogy minimalizáljam a személyes találkozásokat. Lecsökkentettem a kommunikációt is, kizárólag az üggyel kapcsolatos dolgokról vagyok vele hajlandó beszélni. Szó szerint a munkahelyemen éltem, ezért megkértem, hogy addig vigyázzon a kutyámra. Mex inkább a családtag kategóriában van, nekem ő több, mint egy háziállat és akármi is történt kettőnk között megbízok benne annyira, hogy rábízzam Mexet.
Fáradtan estem haza, minden vágyam egy gyors zuhany, valami ehető kaja és rengeteg alvás volt, de Crystal váratlan látogatása felborította az estéről szőtt terveimet. Akkor miért is ne hozzam ki a mai estéből a legjobbat? Kellemest a hasznossal. Ameddig elvonultam zuhanyozni addig rábíztam a kaja rendelést. Azt hiszem azt már nem is kell részleteznem, hogy miféle programban volt részünk miután felfrissülve kiléptem a zuhany alól. Fárasztó nap volt mögöttem, de az éjszakám még fárasztóbbnak ígérkezett.
Reggel kipattantam az ágyból a telefonhívás után. Gondolom valami ilyesmit érezhetek a szülők is, ha rossz hírt kapnak a gyerekükről. Na jó, ennél talán ezerszer rosszabbat. Gyors magamra rángattam egy farmert és egy pólót, majd Crystal ruháit összeszedve a földről vágtam hozzá, hogy sürgessem a mielőbbi távozásra. Nem tetszett neki, de most magasról teszek rá, hogy mi tetszik neki és mi nem. A kutyám állatorvosnál van és akármennyire bunkóság ezt bevallani Mex sokkal többet jelent számomra, mint ez a futó kaland ezzel a nővel, akinek még a vezetéknevére sem emlékszem.
Fél óra sem kellett, hogy az állatorvossal szemben találjam magam. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg közlekedési kihágást követtem el az ide felé vezető úton. A vérnyomásom már így is a plafonon volt, de ami azután történt, hogy megpillantottam Őt… Arra már nem találok szavakat. Hirtelen fel sem tudtam fogni, hogy mi zajlik a szemem előtt. Camila kócosan, több számmal nagyobb pólóban, egyértelműen látszott, hogy az állatorvosé. Nem is pazarol arra időt, hogy magyarázkodjon és közölje velem, hogy „ez nem az, aminek látszik” mert minek is mentegetőzne? Felnőtt nő, azt csinál, amit csak akar, én sem kértem tőle engedélyt, hogy megdugjam tegnap Crystalt. Akkor mégis miért zavar ennyire, hogy mással…? Rá se tudok gondolni, vagyis szeretnék nem gondolni rá, de most csak is erre az egy dologra tudok. Most Mex a legfontosabb, majd később megbirkózok a hirtelen gerjedt haragommal és a féltékenységemmel.
- Még mindig nem értem. – Kényszerítenem kellett magam arra, hogy ne azon kattogjak, hogy a doki szerint Camila milyen édesen aludt, eddig miért nem tűnt fel nekem, hogy ez a pasi egy seggfej? Nem bírtam tovább Őt nézni, miközben egy másik férfi pólójában van.
- Mex mitől lett rosszul? – Mert most a kutyám miatt vagyok itt, de őszintén szívesen behúznék egyet ennek a fazonnak, de miért is? Jó állatorvos, megbízható, mióta Mex nálam van mindig is ide jártam vele. Egyszerűen csak zavar az egész, ezért is próbálok tudomást sem venni arról, hogy Camila még mindig ennek a pasasnak a pólójában ácsorog előttem.

Grey

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 09.11.22 1:26

Damien & Camila

Just Breathe In and Out.

Őszintén bevallom, egyáltalán nem így képzeltem a viszontlátást, így forgatókönyvem sincs rá, hogy most mégis mit kellene tennem. Zavarban vagyok, nem is kicsit, nem csak attól, hogy egy több számmal nagyobb férfi pólóban és fekete csipke bugyiban feszengek két pasi előtt, de attól is, hogy épp Ő az egyik… Azóta az ominózus nap óta összesen egyszer találkoztunk, akkor is csak annyira, hogy lepasszolja nekem Mexet, minden mást telefonon intéztünk, szinte csak tő mondatokra szorítkozva. Minden megváltozott, pláne mikor meghallottam azt a picsát a telefonban múlt éjjel… Nem véletlenül végezte a telefonom romokban. Na és most? Zavarban vagyok, mintha csak valami rosszat tettem volna, holott épp ő volt az, aki világosan az értésemre adta, hogy csak meg akar dugni semmi több. Vagyis neki kellene zavarba lennie, neki kellene rosszul éreznie magát, nem nekem. Nem tettem semmi rosszat és még akkor sem tettem volna, ha éjjel lefeküdtem volna a dokival… amit persze nem tettem. Francba, egyáltalán miért gondolkodom ilyesmin? Idegesen túrtam a hajamba és egy egészen kicsit még az alsó ajkamba is haraptam, miközben Finn rám mosolygott, csak akkor oldódtam egy kicsit, mikor a férfi ismét beszélni kezdett.

- Mexnek egy ciszta képződött a tüdőjében, azaz egy léghólyag, ami egy idő után gondot okozott neki a légzésben. Ez kezdetben kisebb fulladásos rohamokat idézhetett elő, tegnap este azonban romolhatott az állapota, ezért vehette észre Camila és hozhatta be. – fogott bele a magyarázatba.
- Mex csak… remegett és… szűkölt… - elcsuklott a hangom, ahogy eszembe villant az elmúlt este. – Sípolva kapott levegőt… valahányszor megpróbált felállni… összecsuklott, nem bírta megtartani magát.
- Camila idecipelte, szerencsére még időben, így meg tudtam állítani a rohamot és miután elaltattam Mexet kiműtöttem belőle a cisztát. Jól viselte a műtétet és a bódulat is egész hamar kiment belőle. Erős kis jószág, biztosan hamarosan fel fog épülni.
- Hála neked.
- Inkább neked, hogy idesiettél vele. Megmentetted Mex életét.
- Még… még mindig alszik.
- Persze, kimerítő estéje volt neki is, rá is fér a pihenés. De ne aggódj, rendbe fog jönni. És maga se aggódjon Mr. Grey. A megfigyeléshez is csak azért ragaszkodom, mert túl elővigyázatos vagyok, talán nem is kellene az a pár nap, de szeretnék biztosra menni.
- Menjünk is, tartsd szemmel… mármint… én is akkor lennék nyugodt, ha a közelben lennél. Nehogy megint baj legyen. – Finn ismét elmosolyodott és már éppen válaszolt volna, mikor egyszer csak megszólalt a telefon az irodájában. Elnézést kért és eltűnt az ajtó mögött, mi pedig ketten maradtunk.
- Mex… fent van. – böktem a fejemmel a lépcsőre, amin az imént lejöttem. Nem tudom mit mondhatnék, egyszerre vagyok Rá nagyon mérges és sokkos a tegnap történtek miatt.

Outfit: Camila
Finn

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 12.12.22 15:04

Őszintén bevallva örülnék ennek a látványnak, ha Camila az én pólómban lenne miután együtt töltöttük az éjszakát. De nem az én pólómat viseli és nem is velem volt az éjjel. Most mégis mire kellene gondolnom? Bármire gondolhatok, hiszen semmi közöm ahhoz, ami közte és az állatorvos között történt. Mégis mi a fene ez az egész? Minden erőmmel azon vagyok, hogy magamban tudjam tartani a véleményemet és a dühömet. Zavar. Még magam is meglepődtem a hirtelen jött felismerésen, hogy mennyire kiborít a tudat, hogy Camila egy másik férfi társaságában töltötte az éjjelt. Ekkor egy újabb felismerés hasított belém. Pontosan ugyan ezt tettem. Mással voltam az éjjel. Szar alak vagyok. Szarul bántam vele, nem is csoda, hogy más karjaiba löktem. Még csak felhánytorgatni sem lenne jogom. Szóval befogom a pofám és próbálok póker arcot vágni. Amúgy is feszült a mostani kapcsolat köztünk és fogalmam sincs, hogy hogyan kellene viszonyulnom hozzá. Már megint minden annyira bonyolult. Mégis most a legfontosabb a kutyám állapota. Minden sérelmemet félretéve erre kell koncentrálnom.
Tombolt bennem a bűntudat miközben a beszámolójukat hallgattam. Mex az én kutyám, nekem kellett volna behoznom, vele kellett volna lennem. Nem voltam mellette mikor a legnagyobb szüksége volt rám. Túl sokat dolgoztam mostanában, nem voltam vele annyit, amennyit szerettem volna. Talán, ha többet lettem volna mellette, akkor észrevettem volna időben a tűneteket. Túl sok ez a „mi lett volna, ha?” gondolat a fejemben. Ha nem Crystal foglalt volna le éjjel, akkor talán… Akkor is sokáig dolgoztam volna és beájulok az ágyban, szóval még szerencsésnek is tekinthetném a körülményeket, hiszen Camila éber volt és időben reagált. Szerencsémre. Mex miatta van még életben és persze a doki miatt. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, mert hálás vagyok a dokinak, de közben szívesen ki is tekerném a nyakát. Mégis mielőtt még feltudtam volna ocsúdni, hogy megköszönjem a közreműködését a dokinak már csörgött is a telefonja és már el is tűnt és újból kettesben maradtunk. Kínos. Sőt, jelenleg nincs is olyan kifejezés, amivel tökéletesen el tudnám mondani, hogy mit érzek most vele kapcsolatban.
- Köszönöm. – Böktem ki miután ismét megtaláltam a hangomat. Nagyon igyekeztem megőrizni a hidegvéremet és türtőztetni magam. Nem akartam túl sok mindent mondani, mert most tényleg se kedvem, se erőm egy újabb vitához. Felnőtt civilizált emberek vagyunk. Végre itt lenne az ideje, hogy úgy is viselkedjünk egymással.
- Látni szeretném. – A lépcsőre néztem, majd vissza siklott a tekintetem Rá.
- Hölgyeké az elsőbbség, de talán most kivételt tehetnénk… - Szánalmas módon próbáltam a tudtára hozni azt, hogy ha előre engedem a lépcsőn, akkor végig rajta fog lenni a szemem a fenekén és ahogy felfelé haladna még a bugyiját is lenne szerencsém megcsodálni. A doki biztosan finoman bánt vele, mert ha velem töltötte volna az éjjelt, akkor a fehérneműje letépve heverne a földön. Biztos vagyok benne, hogy ha a dolgok egészen másként alakultak volna, akkor… Velem szeretkezett volna, vadul, szenvedélyesen. Talán esetleg egy másik életben így is fog lenni, de most… Camila még mindig egy alku miatt az életem része, én pedig még mindig azaz ügynök vagyok, aki egyben a börtönőre is.

Grey

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 12.12.22 20:13

Damien & Camila

Just Breathe In and Out.

Rengeteg minden kavargott a fejemben egyszerre, csupa olyasmi, hogy: „Van is mit köszönnöd te szemét, mert ha rajtad és a kis barátnődön múlt volna, akkor Mex már nem lenne velünk!” vagy, hogy „Utállak Grey, utállak a tegnap estéért és a sokkért is, ami Mex miatt tört rám, de leginkább azért, mert nem voltál itt, hogy Te légy a felnőtt és a biztos pont!” vagy, hogy…”Látszik mennyire aggódtál, de most már nyugodj meg, minden rendben lesz!”… de ugyanakkor „Összetörted a szívem Grey, százszor ennyi szenvedést kívánok még neked!”. Ambivalens, egymásnak teljesen ellentmondó érzések tömkelege árasztott el, miközben csak álltam ott, szemközt vele, tartva a farkasszemet, még mindig fülig vörösödve.
- Persze, menjünk… - már épp indultam is volna felfelé, mikor Grey mondata hirtelen torpanásra késztetett és visszarántott a valóság mocsok kemény padlójára.
- Öhm… persze… jogos. – félreálltam az útból, hogy előre tudjon menni és csak azután indultam meg én is a lépcsőn, hogy ő már előttem battyogott. Mázlim volt, hogy mögötte haladtam, így nem láthatta a tátogásomat, ahogy magammal vitatkoztam, a grimaszokat és pofavágásokat, ahogy egy-egy gondolatot lereagáltam, sem pedig a mérget a szememben, ami akkor lobbant fel újra és újra, mikor eszembe jutott miért is kerültem erre a helyre vagy, hogy mit mondana mégis, ha számonkérném a liba miatt. Mert persze nincs jogom, nem tehetem, nincs köztünk semmi és soha nem is lesz, mégis árulásnak érzem, dühít és meg tudnám miatta ölni. Mindkettőjüket! Cseszd meg Grey! Ó, várj csak, azon már túl is vagy…

Az emeletre érve előre mentem, mutatva, hogy melyik szobában találja Mexet, aki még akkor is húzta a lóbőrt, mikor mindketten beléptünk. Látszott rajta mennyire kimerült, hogy megviselték a történtek, de az is, hogy erős kis jószág, aki túl van a nehezén. A mancsai között az egyik kis plüssjátéka pihent, a fehér takaró pedig, amibe bugyoláltam már félig lecsúszott róla. Önkéntelenül léptem oda mellé, hogy aztán szépen visszatakargassam és megsimogassam a buksiját.
- A frászt hoztad rám öreg harcos. – dünnyögtem halkan, hogy azért ne ébresszem fel. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha nem érek be időben vele és Finn nem látja el. Bennem is csak ő tartotta a lelket egész este.
- Ha gondolod itt maradok ma vele és Finnel… biztos sok dolgod van… - ez kissé epésre sikeredett, hiába nem akartam, mégis kiérződött belőle a tegnap este miatt érzett mérgem.

Outfit: Camila
Finn

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 12.12.22 21:59

Még csak nem is fáradozott kifogásokkal, annyit sem mondott, hogy „ez nem az, aminek látszik”. Mert minek is látszik? Pontosan annak, hogy összemelegedett a dokival miután Mex túlélte a műtétet. Az a legrosszabb, hogy valójában nem is rá vagyok dühös, hiszen felnőtt, egyedülálló nő, azt csinál, amit csak szeretne, azzal, akivel akar. Magamra haragszom jobban. Mex tőlem sokkal jobb gazdát érdemel, cserben hagytam. Mielőtt hozzám került volna nehéz sorsa volt és azt hittem, hogy majd mellettem biztonságban lesz, tévedtem. Úgy tűnik, hogy akármennyire is szeretnék jó ember lenni és jót cselekedni, akaratlanul is cserben hagyom azokat, akik fontosok számomra. Először Camilát aztán pedig Mexet.
Ismerem magam és biztos vagyok benne, hogy más körülmények között élveztem volna a helyzetet, sőt nem is lettem volna ennyire úriember, de most… Láttam már meztelenül, ennek tudtában nem is lett volna úgymond nagy durranás néznem, ahogy csípője ring miközben felfelé tart a lépcsőn. Mert pofátlanul vetkőztettem volna le tekintetemmel és gyorsabban lekerült volna róla az a falatnyi fehérnemű még mielőtt felértünk volna a lépcsősor tetejére. Szívás mikor a vágyaim más diktálnak, mint a józan eszem. Nem kellene akarnom Őt, sőt még visszataszítónak kellene rám hatnia, hogy valószínűleg pár órája még más férfi farka volt benne, de egyszerűen nem megy… Nem tudom nem akarni Őt. Legfőként ezért is kell a távolság. Semmi jó nem származna abból, ha közel engedném magamhoz. Sem testileg, sem lelkileg nem kerülhet erre sor. Távolság. Erre van most szükségünk.
Megláttam és hirtelen megtorpantam. Annyira mozdulatlannak, élettelennek tűnt. Minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy lássam, hogy mozog-e még egyáltalán miközben levegőt vesz. Alig láthatóan emelkedett és süllyedt a bundája. Nem tartom gyengeségnek, ha egy férfi kimutatja az érzelmeit, de minden erőmre szükség volt, hogy vissza pislogjam könnyeimet. Azzal semmit sem oldok meg, ha elsírom magam. Mex erős. Túl van már a nehezén. Pár nap múlva már újra ugyanaz a játékos és energikus házikedvenc lesz, akit alig lehet lefárasztani.
- Neked is sok dolgod van. – A terroristák és az alkuja… Szóval rászólhatnék, hogy nem a legmegfelelőbb az alkalom arra, hogy random pasik ágyába bújjon, mégse tettem. Túl önző vagyok, mert hagynom kellett volna Mexet, de nem bírtam magammal. Leültem a földre és az ölembe vettem. Erőtlenül kinyitotta szemeit, fátyolos tekintetéből láttam, hogy még nincs túl az altatás okozta kábulaton, de felismert.
- Ne haragudj. – Súgtam neki, aztán adtam egy puszit a feje búbjára. Annyira gyengének tűnik. Ernyedt testét az ölemben tartottam és óvatosan simogattam.
- Sajnálom, biztosan nagyon megijedtél. – Nem akartam rá nézni, mert nem szerettem volna újból látni, hogy még mindig a doki pólóját viseli, túl sok lett volna egyszerre. Nem szándékozok olyan dührohamot kapni, mint az autóban. Jobb nem is gondolni rá, hogy azokkal a telt ajkakkal miféle élvezetet tudott nyújtani a dokinak. Már így is a kelleténél többször gondoltam erre és ez még a legártatlanabb fantáziám egyike, amihez neki köze van. Ha a fantáziámról és Róla van szó, akkor a lehető legmocskosabb és legélvezetesebb képek villannak fel lelkiszemeim előtt. Tagadhatatlanul akarom, még akkor is, ha minden erőmmel távol tartom magam tőle, de ennek ellenére a fantáziáimból képtelen vagyok száműzni.

Grey

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 12.12.22 22:32

Damien & Camila

Just Breathe In and Out.

- Nem számít. – bukott ki belőlem, mielőtt még végig gondolhattam volna a szavaimat. Sok dolgom van, az egyszer biztos. Tartanom kell azt a rohadt alkut, amivel eladtam magam az FBI-nak három nyomorult, Istenverte évre. Be kell épüljek egy halom terrorista közé, csak, hogy megakadályozzak… egészen pontosan mit is? Hogy odapörköljenek annak a rendszernek, amiben én magam sem hiszek? És persze ott van még az ügy a szenátorral és azokkal az ocsmányságokkal, amiket legutóbb Damiennel a pasas gépén találtunk. Hibátlan. Ó és majdnem megfeledkeztem a habról és a cseresznyéről a tortám tetején… el kell tereljem a figyelmem arról, hogy ez a tetű egy másik nővel dugott tegnap este! Jackpot! És mégis, ebben a szent pillanatban valahogy egyik sem tud igazán érdekelni, csak az, hogy Mex rendbe jöjjön és megint rátámadjon a plüss mamuszomra, úgy, mint néhány nappal ezelőtt.
- Sejtelmed sincs, hogy mennyire… - persze abban a pillanatban pokolian féltem és ez még mindig nem múlt el maradéktalanul, ám ha visszagondolok arra a pillanatra, amikor az a nő vette fel Grey telefonját… azt hiszem tudnám melyik volt rosszabb.
- De jól van… már jól van… és hamarosan el is felejthetjük ezt az egész rémséget. – most vajon őt akarom ezzel megnyugtatni vagy saját magamat? Talán is-is, de nem is számít, most csakis Mex a fontos.
- Ha felgyógyulsz veszek neked egy ugyan olyan mamuszt, mint az enyém… azt kedvedre szétrágcsálhatod… mit szólsz? – most komolyan próbálok megvesztegetni egy kutyát, hogy jobban legyen? Valami komoly baj van velem…
- Neki biztosan nem áll majd olyan jól, mint neked. – jelent meg ismét Finn a színen, kezében a felsőmmel, amit felém nyújtott.
- Tiszta és száraz.
- Nagyon köszönöm. – vettem el zavartan, miközben felálltam és ismét szemben álltam vele.
- Tudod hol a fürdőszoba, ha átöltöznél.
- Már hiányzik a pólód, igaz?
- Lebuktam. – mosolygott játékosan, ezt pedig nagyon aranyosnak találtam.
- Máris visszaadom. – ezzel már el is tűntem a fürdőszobában. Mex közben még közelebb bújt Damienhez, mintha csak „oldalt akarna választani”.

Néhány perccel később már ki is léptem a helyiségből, kezemben Finn pólójával.
- Mégegyszer köszönöm, megmentettél vele.
- Ugyan semmiség.
- Ne viccelj, komolyan mondom.
- Hát jó, akkor egy hős vagyok.
- Az bizony, hiszen megmentetted Mexet.
- És mond csak… vagyok annyira hős, hogy kiérdemeljem ezzel a telefonszámodat és egy újabb találkozást?
- Én öhm…
- Mármint… tudom, hogy a telefonod véletlenül falhoz vágódott tegnap este… - itt látszott, hogy furcsálja a dolgot – de ha majd lesz másik…
- Nem is tudom…
- Nem is magam miatt… de tudod a pólómnak ennyi együtt töltött idő után biztosan nagyon fogsz hiányozni… - hát ezen elnevettem magam. Olyan kis béna, de mégis aranyos szöveg. Finn magabiztosan átadta a telefonját, hogy írjam bele a számom, én pedig végül megtettem. Végülis… talán megér egy próbát. Addig sem arra a ribancra gondolok, akit Grey tegnap megfektetett.
- Hé doki! – hallottuk egyszer csak lentről, mire Finn gyorsan zsebre tette a telefonját és elnézést kért, majd leszaladt a lépcsőn, ismét magunkra hagyva minket, hármunkat.
- El is felejtettem… kell egy másik telefon…

Outfit: Camila
Finn

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 13.12.22 0:03

Hitelen nem is tudom, hogy miféle hála ajándékkal kellene megköszönni neki, hogy nem hagyta a kutyámat meghalni, de biztosan ki fogok találni valamit, még akkor is, ha a világ összes pénze és kedves gesztusa sem elengedő ahhoz, hogy tényleg ki tudjam mutatni mennyire hálás vagyok neki. Mex fontos nekem, számomra nem csak egy állat, hanem családtag. Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne velem, ha… Tényleg jobb, ha nem gondolok arra, hogy ennek az egésznek sokkal rosszabb végkimenetele is lehetne.
- Nagyon remélem, hogy igazad lesz. – Ez a kijelentése akár arra is vonatkozhatott volna, hogy nem csak Mexre gondol, hanem arra is, hogy mi van velünk jelenleg… Mert nem kifejezés, hogy mennyire „rémséges” most minden.
Tehetetlen mellékszereplőnek éreztem magam egy gagyi szitkomban és nem is a népszerű, közönségkedvenc fajtára gondolok, hanem arra, amit egy évad után elkaszálnak a pocsék nézettség miatt. Pontosabban az a kínos műsor, amit feszengve próbálsz végig nézni és kivárni, hogy hátha a következő rész már nem lesz annyira szar, mint az előző, de aztán rá kell döbbenned, hogy egyre szarabb a színvonal. Ez nem egy sorozat, ez valódi, de mégsem akarom elhinni a saját szememnek sem, hogy most éppen mi is zajlik le előttem. Az a szöveg, amit a doki erőltet… Kritikán aluli, de az a legrosszabb, hogy Camila hogyan reagált rá. Most komolyan? Tényleg megadta neki a számát? Gondolom már nem oszt vagy szoroz, hiszen nála töltötte az éjszakát. Mégis egyre nagyobb kedvem támadt ahhoz, hogy szétrúgjam ennek a nagy „hősnek” a seggét. Vicces, de szükségem lenne rá a lelki békém érdekében, de Mex miatt nem teszem meg. Finn érti a dolgát és Mex jó kezekben van nála, szóval nincs túl sok választásom, mint eltűrni, hogy Camila és közte… Nem! Nem! És nem! Nem akarok arra gondolni, hogy bárkinek is köze lehet hozzá. Néhány perce még azt próbáltam magammal elhitetni, hogy civilizált emberek módjára tudunk viselkedni, pedig legszívesebben engedném, hogy a bennem lévő ősember kiszabaduljon és a hajánál fogva vonszoljam magam után a barlangba, hogy magamévá tegyem. Persze csak átvitt értelemben, mert sose lennék vele agresszív, nem tudnám bántani, kivéve akkor, ha Ő kérne arra, hogy durvább legyek vele. Azt is kizárólag csak a szex hevében.
- Az irodába menet veszek neked egyet, mert fontos, hogy mindig el tudjalak érni. – Hát ez remek! Én lehetek a szponzor, hogy Finn is fel tudja venni vele a kapcsolatot. Nem is akarom tudni, hogy mi lett a telefonjával, mert ma már éppen elég arculcsapás ért.
- Ma is rengeteg a tennivalóm, sőt már régen bent kellene lennem… - Biztos voltam abban, hogy rengeteg nem fogadott hívásom van, de a munkám várhat még néhány percet, legalább addig is kihasználom az időt, hogy Mexel lehessek.
- Gondolom az ebédidőt és végig dolgozom majd, de beugorhatnál a telefonért. – Az iroda remek találkozási helynek tűnik. Eléggé nyilvános ahhoz, hogy ne vethessen rá magam, habár az ajtóm zárható… Nem gondolhatok ilyenre! Az iroda pompás ötlet, jobb, mint a másik verzió, hogy nekem kellene elmennem hozzá, mert a lakása falai között… Hiú bolond vagyok, ha azt feltételezem, hogy bármi lehetne kettőnk között miután olyan nagy a feszültség köztünk. A mi képletünkben én lennék a neutron, Camila pedig az atom és ez már elegendő ahhoz, hogy láncreakcióról beszéljünk. Az atombombához hasonlóan robbannánk, remélhetőleg mégis kevesebb pusztítást hagyva magunk után. Túloztam. Egy atombomba működéséhez több elemre is szűkség van, de ha Finn is a képlet részét képzené, akkor a robbanás inkább előbb, mint utóbb, de garantált.

Grey

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 13.12.22 0:42

Damien & Camila

Just Breathe In and Out.

- Hát persze… kurva fontos, hogy TE mindig el tudj érni… - talán a kelleténél egy picit jobban megnyomtam azt a Te részt, de még mindig mérges vagyok amiatt, hogy tegnap, mikor szükség lett volna rá a megbízás miatt, egy szakadt riherongy vette fel a telefont…. Meg amúgy is!
- És abban sem kételkedem, hogy temérdek tennivalód van, hiszen te miiiiindig elfoglalt vagy… - ironizáltam tovább, észre sem véve azt a bizonyos zöld szemű szörnyecskét, aki szép lassan tanyát vert magának a vállamon.
- Mondd csak Grey, biztosan jó ötlet, hogy ma bemenjek az irodába? Úgy értem…. nem foglak megzavarni valami fontos ügyben? Mármint…. Crystal tisztán szeretném, ha megerősítenéd főnök… Csak a biztonság kedvéért. - gyenge szóvicc, de valahogy kicsúszott és innentől nem volt megállás.
- Egyébiránt… nem is biztos, hogy ma lesz időm elmenni érte, lehet, hogy el kéne inkább küldened hozzám valakivel. Tegnap este olyan jót csevegtem néhány terroristával, remélem ma tudjuk folytatni. – ártatlanul pislogtam.
- Annyira szerettem volna róla beszámolni neked is főnök… - kezdtem bele, mikor láttam, hogy már szólásra nyitná a száját, hogy lecsesszen, amiért nélküle léptem a határozott utasítása ellenére is.
- …de amikor felhívtalak valami gond volt a vonallal…. Nézesd meg a telód, mert eszméletlen sipító hangot adott ki, mintha csak egy kristály vázát karcolgattak volna villával… ijedtemben még a telefonomat is sikerült eldobnom és hát véletlenül ott volt az a fal… - sóhajtottam színpadiasan, majd valahogy előkerült az a bizonyos múltkori, „Dögölj meg Damien Grey!” típusú pillantásom is.
- Egy rafkós FBI-os techzseni biztos pillanatok alatt megoldja majd a gondot gondolom. – vontam meg a vállam, mintha nem célozgattam volna semmire az előbb.

Mi a fene ütött belém? Nem mutathatom ki ennyire nyíltan az érzéseimet, hiszen köztünk az égvilágon nincsen semmi, soha nem is lehet ezt világosan tisztázta a múltkor, szóval nem akadhatok ki. Miért is akadnék? Csak mert szinte látom magam előtt, ahogy egy másik nővel kefél? Azok után, amik velünk történtek nemrégiben? Hát ilyen csacsiságok miatt nem robbanhatok fel, nem igaz? Nem, nem és nem! El kell felejtenem és talán pont a doki fog majd tudni segíteni ebben.

Outfit: Camila
Finn

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 13.12.22 1:10

Homlokráncolva néztem fel rá. Hirtelen nem értettem, hogy mi váltott ki belőle ilyen nyers indulatot. Már megint mit tehettem? Napok óta minimalizáltam a kommunikációt köztünk és halovány fogalmam sincs arról, hogy miért viselkedik most így velem.
- Nem értem… - Nagyot sóhajtottam, de egyik kezemmel még mindig óvatosan simogattam Mex hátát. Szegény jószág most pocsékul lehet, de még ennek ellenére is inkább cserélnék vele. Bevállalnék egy műtétet és a lábadozást is, mint Camila vádaskodásait.
- Honnan tudsz Crystalról? – Nem féltve őrzött titkom vagy bármi, de mégsem akartam beszámolni neki arról, hogy tegnap holtfáradtan haza estem, de betoppant hozzám és lenyomtunk egy gyors menetet és már be is ájultam. Semmi köze hozzá, hiszen én sem vontam kérdőre, hogy miért volt rajta Finn pólója. Nagyon szerettem volna tartani azt a bizonyos távolságot, szigorúan csak a munkára szorítkozni kommunikáció közben, de Camila megnehezíti a dolgomat, ha átmegy személyeskedésbe.
- Nem akarok közéd és az új barátaid közé állni. Nyugodtan maradj csak otthon és barátkozz tovább, majd megoldom, hogy az egyik gyakornok elvigye hozzád a telefont. – Legalább nem kell ma ismét találkoznunk és talán így megkíméljük magunkat egy újabb vitától.
Azt hiszem, hogy jobban járok, ha nem teszem fel azt a kérdést, hogy menstruál-e? Mert, ha ilyen mikor nem, akkor nem is merek bele gondolni abba, hogy hogyan fog hisztizni mikor azok a bizonyos napok bekövetkeznek. Néhány perccel még a dokival olyan kedves volt, velem meg… Jesszus Mária! Lassan, nagyon lassan kúszott elő döbbent gondolataim közül a felismerés. Nem lehet a nőket megfejteni, de azért most tennék egy próbát.
- Neked mégis mi bajod van? – Ezek a gonosz kis célozgatásait. Nem kell atomfizikusnak lennem ahhoz, hogy felfogjam tegnap hívott és felvette Crystal helyettem a telefont. Már csak azt nem értem, hogy miért nem szólt egy árva szót sem arról, hogy kerestek… Na jó, talán értem a dolgot, hiszen mással voltunk elfoglalva és biztosan nem volt az ínyére az, hogy egy másik nőről beszéljen velem miközben rám mászik az ágyban.
- Féltékeny vagy? – Bukott ki belőlem a kérdés. Mert most úgy viselkedik velem, mintha féltékeny lenne, mintha nekem bűntudatom kellene lennie azért, mert élek nemi életet és azt nem vele. El sem hiszem, hogy képes volt falhoz vágni a telefonját csak azért, mert egy nő vette fel akkor, amikor hívott.

Grey

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 13.12.22 1:34

Damien & Camila

Just Breathe In and Out.

Csak elengedtem a fülem mellett a kérdését arról, hogy mégis honnan tudok a riherongyról, aki tegnap este ágymelegítőt játszott nála, pedig kísértést éreztem, hogy rávágjam: „Hé haver, ez itt az FBI, semmi sem maradhat titokban!”, de aztán visszafogtam magam inkább. Nem, nem adom meg neki az örömöt, hogy ennyire kitárulkozzam előtte és igazi jelenetet rendezzek… Nem!
- Ó, tudtam, hogy ha valaki, hát te meg fogsz érteni és kitalálsz majd valami okosat. Nem csalódtam benned Grey. – mindezt olyan mézes-negédes hangon adtam elő, hogy ha valaki külső szemlélőként követte volna ezt a jelenetet, bizony azt hihetné, hogy teljesen komolyan beszélek és oda meg vissza vagyok épp a hálától.
- Ha jól alakulnak a dolgok, akkor talán majd mesélek… - feltéve, ha épp nem lesz megint elfoglalt ugyebár.
- Hogy mi? Én, féltékeny? Te normális vagy Grey? – próbáltam kellőképpen felháborodni ezen a felvetésen, ráadásul még rá is tenni egy lapáttal a gúnyos kacagással, amit elővarázsoltam a repertoáromból, de magamat képtelen voltam megtéveszteni akárcsak egyetlen percre is…
- Mégis miért lennék féltékeny? Hiszen te és én csak munkatársak vagyunk, nem emlékszel? Vagy nem pont te fektetted le múltkor olyan világosan azokat a bizonyos szabályokat? – mosolyodtam el bűbájosan.
- Én pusztán próbáltam teljesíteni a megbízásomat és információkat közölni a főnökömmel, amikor az még aktuális volt, hát tehetek én róla, hogy egy pusztító anomáliába botlottam a vonal végén és még a telefonom is szörnyet halt ijedtében? Hát erre legyek én féltékeny? Inkább kártérítést kérek a cégtől az elszenvedett sokkért és persze egy új telefont. – lentről közben beszélgetés neszei hallatszottak fel, ami eszembe is juttatott valamit.

- Különben is, nekem is megvolt a magam programja tegnap estére, mint azt te is tudod. – pillantottam Mexre, majd az ajtó irányába, ahol az imént a doki eltűnt. Talán nem is akkora hülyeség, hogy adhatnék egy esélyt ennek a találkozónak Finnel. Amennyit eddig láttam belőle az kimondottan szimpatikus. Okos, kedves, vicces, jóképű… nem akkora tetű, mint Grey. Máris nyert ügye lehetne. Talán… talán segíthetne rajtam…

Outfit: Camila
Finn

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega 14.12.22 0:44

Minden nő gyönyörű a maga módján, Camila pedig… Biztos vagyok abban, hogy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam és ahogy telnek az évek csak még szebb lesz, de egyben őrültebb is. Anno sose akartam tartani a távolságot, mikor még barátok voltunk, akkor meg sem fordult a fejemben, hogy jobb minél messzebb lennem tőle, aztán ugye csak úgy elszakadtunk egymástól… Régen ismertem és általában tisztában voltam azzal, hogy mit miért csinál, úgymond nyitott könyv volt előttem, ismertem az észjárását, de most semmiben sem vagyok biztos, hogy Róla van szó. Hirtelen nem is értettem a kifakadása okát, de lassan összeállt a fejemben a kép. Még én is alig akartam elhinni, hogy mit feltételezek róla, de a heves reakciójából és a tagadásából ítélve jó nyomon járhatok. Várjunk csak! Hirtelen úgy éreztem magam, mint a rajzfilmekben, mikor a fejük felett megjelenik a villanykörte, mert ötletük támadt. Az én esetemben ez inkább a megvilágosulást jelentette. Ahhoz, hogy valaki féltékeny legyen, ott kell lennie érzelemnek is. Táplál irántam gyengéd érzelmeket, ezért akadt ki ennyire? Nem csak simán bejövők neki, hanem úgy igazából érez irántam? Én meg bunkón azt vágtam hozzá, hogy csak a teste kell nekem és csak dugni akarok vele. Ez nagyszerű! Nem is csoda, hogy ennyire kiakadt akkor és most is. Az is lehet, hogy tévedek, de mi van akkor, ha nem?
- Még ha haragszol is rám attól még ugyan úgy meg kell osztanod velem a fejleményeket. – Most biztosan nem így gondolja, de velem járt a legjobban. Más ügynökök nem hagynának neki ennyi szabadságot és mozgásteret. Úgymond a felettese vagyok jelenleg, mondhatni, hogy a főnöke és az alku miatt kénytelenek vagyunk kommunikálni egymással.
- Van bármi kifogásod a szabályokat illetően? – Nem véletlenül hoztam meg ott és akkor azokat a döntéseket. Romeo és Julia kapcsolata sem volt ennyire bonyolult, főleg úgy, hogy mi még csak kapcsolatban sem állunk egymással, mármint olyan romantikus értelemben. Camila is pontosan tudná, hogy miféle következményekkel járhatna, ha átlépnénk azokat a bizonyos határokat, nem véletlenül húztam meg a határvonalakat.
- Nem akarom tudni a részleteket. – Hülyének néz? Pontosan tudom, hogy mivel volt elfoglalva előző éjjel, nem kell még az orrom alá is dörgölnie. Minden erőmmel azon voltam, hogy vissza fogjam magam és ne osszam meg vele a véleményem. Nem kell tudnia, hogy mennyire zavar a dolog. Attól az egész csak még bonyolultabb lenne, mert talán Camila is rádöbbenne ettől néhány dologra.
- Mennem kell. – Óvatosan letettem Mexet és felálltam. Leporoltam magam és a veszedelmes nőszemély elé álltam.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan hálálhatnám meg, amit érte tettél. Ezer köszönet is kevés lenne. – Magamhoz húztam kecses testét. Nagyon igyekeztem nem arra gondolni, hogy nem is olyan régen még egy másik férfi élvezte a közelségét. Egyszerűen csak magamhoz öleltem, csak tudatni akartam vele, hogy mennyire hálás vagyok neki. Hiányzott már a közelsége, az illata az egész lénye. Ez a pár nap nélküle olyan volt számomra, mint egy függőnek az elvonó.

Grey

Tárgy: Re: awkward - Grey & De La Vega

» My Favourite Game - de la Vega & Grey
» Aleana Grey
» Isaac Grey
» Phoebe Grey
» 50 Shades of Grey szerepjáték

awkward - Grey & De La Vega

awkward - Grey & De La Vega

Similar topics

Similar topics