Az elmúlt pár napban el sem mozdultam az édesanyám mellől, akit hála az égnek néhány nappal az eset után hazaengedtek a kórházból, természetesen szigorú pihenés, gyógyszerszedés és életmódváltás mellett. Miután hazavittem és gondoskodtam arról, hogy ágyba kerüljön, feltöltöttem a hűtőszekrényt vagy két hétre előre és ki is takarítottam, teljesen egyedül. Mióta azon az estén elváltunk egymástól, Jay és én egyetlen szót sem váltottunk egymással, tudomásom szerint valamelyik haverjánál húzta meg magát és mindig csak akkor bukkant fel otthon, amikor nekem el kellett mennem valamiért rövid időre. Nem terheltem anyát a részletekkel, mégis valahol érezhette, hogy történt valami, mert nagyon szomorúnak tűnt és az én hogylétemről faggatózott időről-időre. Pár nap után aztán elfogadta, hogy nem szeretnék erről beszélni, helyette hagyta, hogy a diétás kajákkal nyúzzam és kiráncigáljam sétálni, mert az az orvos szerint jót tesz neki. Nem szerettem volna még visszaköltözni a saját lakásomba, de egy idő után felfogtam, hogy Jay addig nem jön vissza, amíg én ott vagyok, anya pedig nagyon aggódott érte, így hát abban állapodtunk meg, hogy hazamegyek, de minden nap beszélünk, ugyan úgy viszem sétálni és nem dolgozik, amíg a doki meg nem engedi neki. Nehéz volt ez utóbbit kihúzni belőle, de mivel én csak így engedtem, kénytelen volt belemenni.

Miután hazaköltöztem, folytatni kezdtem a munkát Cervantesnek, aki miután tudomást szerzett anyám állapotáról, felajánlotta, hogy segít és elenged pár napra. A kórházat is fizetni akarta, mert, hogy annyi pénzt hoztam már neki, de sikerült azzal leszerelnem, hogy anya biztosítása elég volt rá, hogy fedezzük a költségeket. Így Mineát sem buktattam le… akit amúgy meg akarok ölni ezért a húzásáért… Mindegy is. Szóval visszavetettem magam a munkába, ami után hulla fáradtan dőltem be az ágyba, reménykedve abban, hogy végre valahára kialudhatom magam egy kicsit, ám a sors… pontosabban Ő, megint másképp döntött.

- Ugye most csak szórakozol velem? – dünnyögtem mikor sikerült kinyitni a szemeimet és felfogtam, hogy ez a nő már megint betört a lakásomba és rajtam fekve kezdi ismét a „lelki zsibbasztást”.
- Mi a fenét csinálsz itt és miért nem várhattál vele holnapig?



 Outfit: Fekete boxer

- Sokáig szerettem volna megérteni, hogy mi játszódik le abban a csinos kis buksidban, de mostanra rájöttem arra, hogy ha ez megtörténne, akkor bizony az csakis azt jelentené, hogy én magam is szörnyen el vagyok cseszve. Szóval jobb az áldott tudatlanság. – megdörzsöltem a szemem, hogy egy kicsit könnyebb legyen az ébredés, majd egy finom, de határozott mozdulattal emeltem le magamról és tettem le az ágyra. Ezután felkeltem és a hűtőhöz sétáltam, amiből két üveg sört vettem ki, mindkettőt a pultra téve.
- Fájdalom, eddig terjed csak a kedvességem. – jeleztem a tekintetemmel, hogy az egyiket neki szántam, majd kinyitottam és alaposan meghúztam a másikat. – Talán majd, ha nem rontasz rám az éjnek idején, jobban fog menni. – tettem hozzá. Esküszöm várom a pillanatot, amikor verőfényes napsütésben, egy csésze kávé mellett óhajt majd kikérdezni, de félő, hogy ez a nap sosem jön el.
- Egyébként…. kösz a kórház dolgot. Nem kellett volna, sőt Cervantesnél magyarázkodnom kellett miatta, de azért… kösz a gesztust. – valahogy azt éreztem, hogy illik megköszönnöm, még úgy is, hogy egyáltalán nem kértem tőle ilyesmit. Édesanyám arra nevelt, hogy legyek tisztában azzal, amiért hálásnak kell lennem és mutassam is ki minden adandó alkalommal. Ő miatta tettem most is.

- Felteszem amiatt jöttél, amit a múltkor elkezdtem mesélni, de a doki miatt nem tudtam befejezni. – szólaltam meg kis idő elteltével.
- Azóta volt még két szállítmány, amit a raktárba kellett vigyünk. Két telepakolt kamionnyi. – leültem a bárszékre, szemközt vele.
- Néhány ládán a haverodnak… annak a Blackburnnek a neve állt… gyanítom az ő szállítmányát is meglovasították. Nem szólt neked erről? – nehéz úgy nyomoznom a háttérben, hogy ő nem oszt meg velem semmiféle információt, csak tőlem várja el a folyamatos jelentést. Nem tudom, hogy hosszútávon így hogyan tudnánk együttműködni, zsarolás ide vagy oda. Ha nem tudunk összedolgozni, akkor előbb vagy utóbb lebukunk, azt pedig gyanítom egyikünk sem szeretné.



 Outfit: Fekete boxer

- Nem csak szép, de még okos is! Ha nem volnál zakkant, te lennél az álomnő! – feleltem a kérdésére teljesen komoly ábrázattal és csak utána gondoltam bele abba, mit is mondtam most tulajdonképpen. Baszki. Most esett csak le, hogy valahol időközben, mialatt mélyen megvetettem és azon voltam, hogy minél előbb megszabaduljak tőle, elkezdtem észre venni benne olyan dolgokat is, amiket korábban valahogy figyelmen kívül hagytam. De mégis mi a fene ütött most belém? Talán a múltkori játékunk lehet az oka… vagy a kórházban tett látogatása abban a ruhában?
- Vagyis azt szeretnéd, ha egyszer én törnék be hozzád az éjszaka közepén és másznék rád? – húztam fel a szemöldökömet kíváncsian, majd kortyoltam egyet a sörömből.
- Édes, tudod mit? Meglátjuk. – kacsintottam rá sokatmondóan. Valami azt súgja, ha így is cselekednék, akkor sem úgy sülne el a dolog, mint ahogyan azt ő most gondolja, már csak azért is, mert akinek annyi ellensége van, mint amennyi neki lehet többnyire éberen alszik, nehéz meglepni, ráadásul, ha reflexből cselekszik lehet meg sem érem a másnapot. De persze ez csak puszta feltevés, simán lehet, hogy tévedek.
- Hát miért? – nem mondom, ezzel egy kicsit most meglepett. Az a kőszívű ribanc, akit a kezdet kezdetén megismertem egészen másfajta képet kezd ölteni mostanában, már csak arra kéne rájönnöm, hogy miért. Mi késztethette arra, hogy segíteni akarjon a kórházi költségekben? Nem értem tettem, akkor…. édesanyámért? Mégis mi oka lett volna erre? Hiszen szinte semmit sem tud róla, talán egyszer találkoztak és…. áh, nem értem. Már megint sikerült összezavarnia.
- Tudod mit? Ne mond meg… de köszönöm. – talán jobb, ha nem firtatom a dolgot, már csak azért sem, mert így meghagyhatom magam a jósága sejtelmében.

- Őszintén? Fogalmam sincs. Habár egyes dolgaiba már beavat, ennyire még nem kerültem be a főnök bizalmi körébe. Mondhatni próbaidőn vagyok, úgyhogy erről egyelőre csak ennyit tudok elmondani. Viszont talán megérne egy próbát, ha valahogy vissza tudnánk követni, hogy az elmúlt időszakban hány ilyen szállítmányt fújtak meg, nagyjából mik voltak benne, hátha az már ad valami támpontot. – tűnődtem el hangosan.
- Pár nap múlva Bankokba repül, most készítik elő az útját, lehet, hogy a kettő összefügg?


 Outfit: Fekete boxer

Provokál… folyamatosan provokál, már csak azt nem értem, hogy miért. Mi ezzel az egésszel a célja? Nem is olyan régen még össze-vissza fenyegetőzött, amikor találkoztunk és nem győzött emlékeztetni arra, hogy mi forog kockán, ha nemet mondok neki. Aztán ott volt az az éjszaka, amikor egy kicsit jobban elragadtattuk magunkat, mit általában szoktuk, az ujjaim pedig egészen mélyre hatoltak benne…. Talán jobb, ha bele sem gondolok abba, hogy vajon egészen meddig mentünk volna el, ha akkor nem csörren meg a telefonom és nem hív fel az ő ős nemezise. És amikor azt hinné az ember, hogy a dolgokat már nincsen hová fokozni, egyszer csak megjelenik a kórházban, ahol édesanyám épp az életéért kűzd, abban a kifejezetten randi szerkóban és ott marad velem, míg az orvos be nem enged anyához. Újra kérdezem tehát… mi a fenét művel velem ez a nő? Mi a célja?
- Ó, hát csak ennyi lenne a feladatom? Pofonegyszerű… - forgattam meg a szemeimet, miközben a sörömmel együtt elindultam én is vissza az ágy felé.
- Tudod szépségem… van egy olyan sanda gyanúm, hogy előbb jutnék be ismét a bugyidba, mint, hogy Cervantes úgy határozzon, hogy magával visz engem is. – letettem az üveget az éjjeliszekrényre, majd nemes egyszerűséggel elhasaltam az ágyon, épp mellette, úgy, hogy a fejemet az egyik kezemmel megtámasztottam, hogy rá tudjak nézni.

- Ha valami komoly ügyről van szó, már pedig valószínű arról van, ha maga a főnök utazik oda és nem valamelyik csicskását küldi vagy épp az ottaniakat rendeli ide magához… szóval, ha komoly ügyről van szó… akkor kétlem, hogy nem a szűk bizalmi köréből válogatja össze a kíséretet. – miközben beszéltem a szabad kezemmel az ujjaim közé vettem az egyik hajtincsét és azzal kezdtem el játszadozni. Lassan, lágyan cirógattam vele végig a bőrét a kulcscsontjától egészen végig a mellkasán… a két melléig.
- De azért majd igyekszem…. jobban kitenni magamért, hátha… - csak, hogy érezze, nem mondok le azonnal a dologról. Hátha kevesebbet szekál így.
- Mi van akkor… - tűnődtem el, miközben folytattam a cirógatást, immáron csak az ujjaimmal a ruha anyagán keresztül – ha egy kinti bandát akar ellátni fegyverekkel? Milyük lehet…. ami megérhet Cervantesnek ekkora rizikót? Mert azt kétlem, hogy pénz lenne, azt kaphatna itt is…


 Outfit: Fekete boxer

- Ez nem találékonyság kérdése, inkább biztonsági játék. – próbáltam meg figyelmen kívül hagyni azt az aprócska információt, amit az imént osztott meg velem az alsónemű hiányáról és a „lényegre” reflektálni. Kétségtelen azonban, hogy a fantáziám azonmód meglódult, ahogy ezek a szavak elhagyták az ajkait. Vajon komolyan mondta? Tényleg nincs rajta bugyi? Olyan egyszerű lenne kideríteni, épp csak néhány apró mozdulat. De mégis miért érdekel engem ez annyira? Talán mert férfiból vagyok, méghozzá annak is a heteró szekciójából, ő pedig tetszik vagy sem, elképesztően szexi és ezt sajnos tudja is magáról így bármikor képes fokozni.
- Ha valami hatalmas buli van kilátásban, olyan, ami miatt Cervantesnek megéri ekkora rizikót vállalni, akkor igyekszik majd kiiktatni minden felesleges veszélyforrást, egy tapasztalatlan ember pedig nagyon képes meggyengíteni a csapatot. Nem hiszem, hogy akkorát virítottam volna eddig a szemében, hogy fontolóra vegyen… de igaz, van még rá egy kis időm. – az ujjaim körkörös játékba kezdtek a jobb mellén a bimbója körül, közben szórakozottan folytattam a hangos gondolkodást.
- A drog nem rossz gondolat… de akkor az is valami különleges típus, olyan, amiért megéri ilyen messzire menni, végtére is, ha valami szokásos cuccról lenne szó, akkor megoldhatná helyben a mexikóiakkal vagy az oroszokkal. Tudunk valami új cuccról abból a térségből?

Egy idő után a kezem szépen lassan az oldalára vándorolt és azon cirógatott végig, egyenes irányban haladva afelé a régió felé, ahol a bugyi vonalát kellene éreznem. Ahogy ez az eszembe ötlött várakozásteljesen siklattam tovább a tenyeremet a ruha anyagán.
- Na és mit szólsz a műkincs teóriához? Lehet, hogy festményt vagy ilyesmit csempészne onnan? Esetleg... prostikat? – pillantottam rá, közben pedig elérkeztem oda…és nem volt bugyivonal. Furcsa fény villant meg a szemeimben. Tényleg nincs rajta bugyi.
- Persze az is lehet, hogy rossz vonalon vagyunk és a két ügynek semmi köze egymáshoz. Akkor viszont felmerül a kérdés… mi viszi őt oda? – áthajoltam felette, hogy elérjem az éjjeliszekrényen pihenő üveget és megint kortyoltam belőle, utána visszatettem, az arcom pedig egészen közel került az ő arcához.
- Valami tipp? – suttogtam.


 Outfit: Fekete boxer

Bár tudom, hogy csak viccnek szánta a dolgot, Minea szavai mégis elgondolkodtattak egy kissé. Mi van akkor, ha igaza van és mindössze csak annyit kellene tennem, hogy a főnök elé állok és komolyabb feladatokat kérek? Merészség lenne? Minden bizonnyal, de talán épp ez a fajta pofátlanság lenne célravezető a szemében. Talán imponálna neki, hogy ennyire bizonyítani akarok előtte és komolyan gondolom a neki való munkát. Talán. De az is lehet, hogy mérhetetlenül ostobának gondolna, amiért azt hiszem, hogy néhány napnyi közös munka miatt máris szupersztár vagyok, aki azt csinál, amit csak akar. Ötven-ötven százalék és benne van a pakliban, hogy ha ezzel kihúzom nála a gyufát, akkor nem, hogy nem visz magával, de még hátrébb is kerülök az eddigi helyemnél. Persze csak ha életben hagy. Mindezek fényében is megérne egy esélyt a dolog? Kockáztassak Miatta?
- Milyen kár, hogy Cervantes nem női aggyal gondolkozik… - végül csak ennyit mondtam, szánt szándékkal, hagyva, hogy magában döntse el a többit és azt is, hogy pontosan mire is akartam utalni ezzel. Azt hiszi nem tűnt fel, amit a szememről mondott? Mert bizony nagyon is kihallottam a mondandójából. Szóval igéző kék szemeim vannak, amiktől el lehet lágyulni. Érdekes. Ő is el szokott tőlük?
- Kivételesen nem célozgattam semmire, de most, hogy így mondod… - mértem végig alaposabban, de aztán elnevettem magam. – Arra gondoltam, hogy esetleg vannak egyéb informátoraid is rajtam kívül, akiket sakkban tartasz ezzel-azzal és akik könnyedén tudnának segíteni ennek a kiderítésében. – vontam meg a vállam. A világban, amiben mozgunk minden információ hasznosnak bizonyul előbb vagy utóbb, szóval jó képben lenni az aktuális „trendekről”.
- Gondolod, hogy csak a helyi bordélyok vonzzák? Végülis… van egy hírük…

- És meg is osztod őket velem? – hírtelen lökött hátra, ezért nem voltam felkészülve és vágódtam el háttal az ágyon. Ismét rám mászott, közben lefogta a kezeimet, amin magamban csak jót derültem. Mindketten tudjuk, hogy ha akarnék, akkor pillanatok alatt ki tudnék szabadulni ebből a testhelyzetből, de a helyzet az, hogy kifejezetten kíváncsivá tett, hogy ezúttal meddig lesz képes feszegetni a határokat. Szóval egyelőre hagyom magam…
- Én csak azt hallottam valakitől, hogy a zakkant nők sokkal jobbak az ágyban… - kacsintottam rá, visszautalva a néhány perccel ezelőtti megjegyzésére.
- Igaz ez puszta feltevés, míg valaki be nem bizonyítja…- miközben izgett-mozgott újra eszembe jutott az az aprócska tény, hogy nincsen rajta bugyi, amitől a boxerem kezdett kissé szűknek bizonyulni… A vizualitás átka…
- Most is vár rád valahol egy szerencsétlen pasas, akit miattam faképnél hagytál vagy ez már egy randi utáni látogatás?


 Outfit: Fekete boxer

Mégis mit kellene gondolnom azok után, amit velem tett? Hiszen én csak ezt az oldalát ismertem meg eddig, most kezdett csak el árnyalódni a kép az elmúlt pár napban. Számomra nem adott esélyt arra, hogy esetleg megkedveljem és szívességből akarjak neki segíteni, helyette az édesanyám és a testvérem életével kezdett fenyegetni, illetve a pártfogótisztemmel sakkban tartani. Őszintén… fogalmam sincs róla, hogy mit válaszoltam volna neki, ha egyszer csak felbukkan az életemben, előadja a történetét és a szándékait, majd megkér, hogy segítsek, de ezt már soha nem is tudjuk meg. Lehet, hogy nemet mondtam volna, de akkor még mindig előrukkolhatott volna a zsarolással, nem kellett volna rögtön azzal nyitnia. De ez már úgysem számít, nem igaz? A múlton változtatni már nem lehet.
- Valóban meglepő. – zártam rövidre a témát egy kisebb piszkálással, végtére is a mi kapcsolatunk épp ettől olyan szép.

Követtem a tekintetemmel minden apró mozdulatát, ahogy elengedte a kezeimet és felegyenesedve ült az ölembe, már csak azért is, mert az a bizonyos ruha a tervezőjének hála nem sok mindent bíz a képzeletre, tökéletes kilátást biztosít a dekoltázsára. Pofátlanul vizslattam meg a melleit, ahogy az anyag elvált néhány röpke másodpercre a bőrétől a mozdulat során és már-már csalódva sóhajtottam fel, mikor ismét visszafedte. Már amennyire persze.
- Csak néhány dolog? – vontam fel a szemöldökömet kíváncsian, egy pimasz kis mosoly kíséretében. – Üsse kavics, épp ráérek, kérdezz. – feleltem nagylelkűen, ám az első kérdését hallva egyből fel is nevettem.
- Még ha nem is mindig, olykor biztosan szakítasz rá, legalábbis, ha a ruhatáradból indulok ki. Mert azt kurvára kétlem, hogy az utóbbi pár alkalommal hozzám készültél volna ezekben… - siklottak a kezeim a combjaira már a ruha alatt.
- Hmm… elgondolkodtató… - és valóban, fogós kérdés, de a teste válaszai arra engednek következtetni, hogy olyan nagyon azért nem nyúltam mellé.
- Talán csak annyi, hogy ha nőhöz készültél volna, akkor nem azokat a részeket emeled ki ennyire, amikre a férfiak buknak jobban… - mert tény, hogy a férfiakat kötik le jobban a női mellek. Az egyik kezem szép lassan feljebb siklott a combján.
- Hát erre vágysz? – egy pillanatra mélyen a szemeibe néztem, majd egy hírtelen mozdulattal fordítottam magunkon. Miközben a testemmel magam alá gyűrtem őt, az ujjaimmal hírtelen hatoltam belé.
- Csinos vagy Jade… de ruha nélkül sokkal jobban tetszenél – suttogtam a fülébe, miközben az ujjaimat egyre mélyebbre juttattam benne.


 Outfit: Fekete boxer

- Jade? – incselkedtem, amikor a lány a munkásságomnak hála a nevemet nyögte. Ez csak még inkább arra ösztönzött, hogy tovább mozgassam benne az ujjaimat, egyre gyorsabb, intenzívebb tempót diktálva. Hogy miért? Az igazat megvallva magam sem tudom és ez valahogy nem is az a pillanat, hogy megpróbáljam a rejtélyt felgöngyölíteni. Időközben az ajkaim a nyakára siklottak, majd szép lassan megindultam velük lefelé ahhoz a bizonyos mély dekoltázshoz. Szabad kezemmel is végig simítottam az említett területen, majd egyszer csak ujjaim eltűntek a ruhaanyag alatt, hogy immár szabadon érinthessék a bőrét. Izgatni kezdtem a mellbimbóját, közben lopva felsanítottam az arcára, mert tetszett, amit azon láttam. A szeme csillogása, az, ahogy a levegőt kapkodja… izgatott, nem is kicsit, ezt pedig meg is érezhette, hiszen a farkam kőkeménnyé vált.
- Tessék? Nem értettem tisztán… - provokáltam egy kicsit mikor újabb nyögések törtek fel belőle és egy pillanatra abbahagytam a mozgást is, mintha csakugyan azt várnám, hogy megismételjen egy nekem szánt gondolatot. Aztán hírtelen ismét belé hatoltam az ujjaimmal és ezt egészen addig folytattam, míg a teste meg nem feszült és tudomásomra nem hozta, hogy a lány elélvezett. Erre a pontra érve már minden maradék idegszálamba bele kellett kapaszkodjak, hogy meg tudjam őrizni a hidegvérem és ne hagyjam az ösztöneimet eluralkodni magam felett. Pedig szívem szerint pontosan ezt tettem volna. Ujjaim helyett a farkammal hatoltam volna belé, hogy aztán addig keféljem, míg mind a ketten ki nem elégülünk és egymás karjaiba nem hanyatlunk a kimerültségtől. És miért nem tettem meg? Hát… ez a nap kérdése barátom. De legalább egyikünknek összejött…

Lassan feltápászkodtam róla, hogy aztán felkelve meghúzzam az éjjeliszekrényen pihenő maradék sörömet, amire most különösen nagy szükségem volt, már csak azért is, hogy segítsen számomra lenyugodni egy kicsit. Mivelhogy az a fránya merevedés nem múlik el csak úgy…
- Szóval akkor… a feladat, hogy próbáljam meg meggyőzni Cervantest, hogy vigyen magával, odakint pedig tartsam szemmel minden egyes lépését. Jól értem?


 Outfit: Fekete boxer