Név: Julian Frost
Becenév: Julian
Kor: 41 év
Születése hely, idő: 1970-Július- 27 / Ausztrália - Sydney
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: A jellemem? Nézzük csak. Először is jópofa vagyok, udvarias – számolja az ujjain – de ezt betudhatod annak is, hogy szeretem a szép nőket, csodálni, de pláne lefektetni. Valahogy a véremben van, vagyis ezt ne ródd fel rossz tulajdonságnak. – rád kacsint. – Mi van még… Aljas szándékok? Semmi ilyesmi. Nincs szükségem a pénzedre, a szüzességedre, a szórakoztatásodra, hacsak nem adod önként, majd megveszem máshol. Én viszont szívesen okozok néhány kellemes percet, akár így, vagy akár úgy is ha egy gyönyörű nő vagy. Ha férfi, egyszerűen nem érdekelsz. Nem barátkozom, nem szeretem a puszipajtásokat, de nem vagyok ellenséges, csak távolságtartón közömbös. Ugye Ausztráliában köröznek, vagyis ha felismernél, sokat veszthetek. De miért is ismernél fel? Nem vagyok én nagy, alattomos gyilkos, vagy tömegeket lemészárló idegbeteg, csak egy piti kis bűnöző. Ennyi még bele kell férjen a pakliba. Ha már Las Vegas!

Külső: A külsőm… igazából csak rám kell nézned. 191 cm magas, fekete haj, kékeszöld szemek. Elbűvölő tekintet, – vagy csak én szeretném azt hinni, hogy az – sárm, - ami tőlem telik – és kivétel nélküli illendő öltözék. Többnyire öltöny… ahogy azt még otthon tanultam. Nyakkendő, folyton harmonizál a szememmel, csillogó cipők – mindig a szállodával tisztíttatom – semmi folt, semmi pecsét. Makulátlan. Ahogy az egy úriemberhez illik. Soha nem találnád ki, hogy este a casinókban dorbézolok…

Előtörténet: Gyerekkor? Nem érdekes, átlagos. Volt anyám, apám, egy bátyám, sőt még vannak is, valahol messze, de vagy 15 éve nem láttam őket. Főiskola... egyetem... diploma... semmi kirívó vagy szokatlan, aztán egy nagyvállalati góré, - ugye a jó kapcsolatok - sőt, előtte még modellkedtem is egy sort, nem is a pénz miatt, inkább csak szórakoztatott. Mindig bomlottak utánam a nők. És én nem is átallottam ezt kihasználni, kedvemre válogattam minden napra, vagy éjszakára. Minden tökéletes volt! Fenékig tejfel, ahogy szokták mondani, amikor egyszer csak robbant a bomba. Tőzsde! Igen, azt hiszem ott kezdődött el az egész. A JÁTÉK! Berakod, kiveszed. Nyersz vagy vesztesz. Az izgalom! Csak az számított semmi más. Jól számoltál vagy rosszul. Vajon a többszörösét veszed e ki a tétednek, vagy pofára esel és buktad az egészet. Az adrenalin! Az működteti az egészet! Az az édes érzés az ereidben… Az a néhány pillanat, amíg úgy érzed… repülsz! Szinte szárnyalsz a feszült várakozás ködében! Igen, az az egyetlen pillanat. Az visz mindent. Bármit amit eddig valaha éreztem. Szex… drogok… ital… semmi nem ér fel AZZAL az egyetlen pillanattal. Mikor érzed az édes ízt a szádban…az ambrosia mennyei, részegítő keveréke… Azt az ízt, amiért éppen ott, és éppen akkor odadobnád az egész életed! Nem tudsz leszokni róla! Nem tudsz szabadulni! Képtelen vagy azt mondani, hogy : Állj, nem kell! Itt a vége! Innen már túl kockázatos. Nem megy. Egyszerűen… már hatalmasabb nálad… fölötted… Megszelidített! A magáévá tett. Az övé vagy! És a pofádba vigyorog: Többé nem szabadulsz tőlem!

Igen, valahogy így ment. Minden egyes átkozott pillanat. Az elején még élveztem. De aztán… az ember veszített… és veszítet… és veszített… és a cég pénze lassan és biztosan az enyészeté lett. Sikkasztás gyanúja! Ez volt az indok, és indult a vizsgálat, pont amikor megléptem. Még épp idejében. Nem vagyok hülye. Nem hagyom, hogy elkapjanak! Mit nem adnak a jó kapcsolatok, új papírok, születési anyakönyvi kivonat, személyi, útlevél és viszlát Julian McMahon, Viszlát Ausztrália!

Ez úgy… pár hónapja volt. Meg nem mondom pontosan, hisz úgy telnek a napok, egy éjjel… egy nap… egy éjjel… egy nap… szüntelen ködében, sohasem néztem kinn a csillagok világítanak, vagy épp verőfényes napsütés játszik az égen. Soha nem érdekelt. Csakis a lapok! Igen, váltottam. Persze nem volt meglepő, hogy a szenvedély tüze egyből elkapott. Mikor átléptem a határon, nagyot sóhajtva néztem fel az égre, és egy kép szinte hívogatott.

„Las Vegas, a kalandok városa. A kihívásoké! Gyere és próbáld ki a fényeket! A játék felhőtlen örömét! A csillogásét… a luxusét… az öledbe hulló elképzelhetetlen nyereményekét! Itt semmi sem lehetetlen! Az egyetlen, aki a jövőd útjában áll, az TE magad vagy!” – mutat felém egy kéz és én elvarázsolódom. Oké, nem szoktam ilyen hamar beadni a derekam, de… magukkal ragadtak a szavak! Ott a helyem! És különben is, hol is tűnhetnék el jobban, mint az ezernyi fény városában, a megannyi gazdag és pénzért loholó folyton váltakozó és cserélődő tömeg között? OTT a helyem! És ez így is volt. Amit Ausztráliában viszont nem tudtak, egy Svájci bankszámla. Az aranytartalék, ha bármi beütne. Nem nyúltam hozzá, mert… mert nem tettem. Talán mert még volt jártányi eszem ahhoz, hogy ne a saját vesszen el. Most jól jött. Luxus szoba a Caesar Palace-ban, - nem adom lejjebb - minden nap és éjjel élvezet, fejedelmi kiszolgálás… nők… és a lapok. Hol egy kis whiskyvel, hol kokainnal fűszerezve, csak az íze kedvéért megtűzdelve, és a hatalom! A hatalmad a lapok fölött! Ahogy bűvölöd azt a kilencest! Vagy a káró ászt! Ahogy könyörögsz, megannyi fohászt eldúdolva a szerencse Istennőjéhez, Fortunához, hogy fogadjon a kegyeibe! És ahogy NYERSZ! Néha meg vesztesz, de az ember könnyen felejt, pláne ha elcsúsznak a lapok, új nap, új élet. - diktálja az agy. Újabb esély, és új lehetőség! És te megint ott vagy. A következő este is… meg a következőn… és az azutánin is, és…

Talán soha nem lesz vége…

Julian Frost!
Történeted tetszett, ilyen egy igazi szenvedélybeteg élete, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit. Innentől a kaszinók nyílt ajtókkal várnak.