Név: Danielle Prescottt
Becenév: Elle
Kor: 17
Születése hely, idő: 1994 07.17. Las Vegas / Egyesült Államok
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Vandál
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Véleményem szerint teljesen mindegy, hogy mit mondok jót vagy rosszat te majd úgy is azt fogod hinni és gondolni amit csak akarsz. Az igazság úgy sem érdekel soha senkit, így jobb is ha ferdítek egy kicsit. Jól tudom, hogy kettőn áll a vásár, de a végeredmény nem fog különbözni az eddigi tapasztalatoktól. Belátásom szerint valahol ott a középmezőnyben tengődöm, ami a szüleim szerint túl kevés, nekem viszont pont jó. Majd változom ha lesz kinek! Nem érzem magam kevésnek, sem többnek másoknál és ezzel így nincs is semmi baj. Nem vagyok undok, de előfordul, hogy a bizalmamért túl nagy árat fizetsz ha nem jól bánsz vele. Ha valamit nagyon akarok tudok tenyérbemászó lenni, de csak addig még meg nem szerzem azt ami kell nekem és annyi… vagy csak egész egyszerűen átszakítok minden korlátot és meg sem állok a célomig.
Külső: Hát rám nagyon igaz az, hogy nem minden az aminek elsőre látszik… A természetes hajszínem barna, de vannak időszakok amikor kicsit bekattanok és ilyenkor előszeretettel válok meg tőle. Íriszeim szintúgy barnák, de ez ellen már nem tudok tenni. Végül is nekem teljesen mindegy mind addig míg azt fel tudom használni ha kell ellened. Magasságomat mint egy 175 cm-re tippelném meg, súlyomat pedig úgy megközelítőleg 65 kg-re. Na igen, mutassanak nekem egy csak egy olyan nőt aki jóban van a mérleggel.
Előtörténet: Gondolom senkitől sem lesz idegen a sablon és amit most elfogok mesélni. Danielle mondhatni egy kis aranykalickába született tizenhét évvel ez előtt. Számára a mai napig sem létezik lehetetlen és elérhetetlen sem. Rövidebbre fogva az ő kis világában nincs ami nincs. Ugyan akkor, mint ahogy az lenni szokott neki soha semmi sem elég vagy elég jó. Egyke a családban és azt hiszem evvel mindent elárultam. Apuci szeme fénye anyuci egyetlen szem kicsi lánya....
Minden ment mint a karikacsapás a mintaszülők legnagyobb örömére... legalább is egy ideig. De minden jónak vége szakad egyszer és akkor egy újabb fejezet veszi kezdetét. De miért van, hogy a jó kislányok mindig a rossz utat választják?! Talán az újdonság varázsa... és szerintem már mindenki ismeri azt a helyzetet amikor csak egyszer aztán még egyszer és még csak egyszer... utoljára.
Nincs visszaút. Ez az út csak is lefelé húz a mélybe, de felfelé nem igen vezet.
Végül ez a lányka is a könnyebb utat választotta. Először csak egy két felszólítás, kifizetett büntetések, túlzott alkoholfogyasztás, könnyű drogok használata, a köztulajdon megrongálása bla bla bla... Időpazarlás volt az egész semmi egyéb. A pénz mindig kibúvóz jelentett.
Szülei mind ezt elkönyvelték mint kamaszkori randalírozás ami majd elmúlik persze... Az emberek hihetetlenül naivak tudnak lenni. Javítóba nem küldték mert avval csak a család jó hírét rombolnák. Danielle rövidesen nagykorú lesz és akkor mind tudjuk, hogy mi fog történni. Nem, nem fog megkomolyodni. Ennél már csak is rosszabb lehet. A nagykorúsággal egy új világ tárul fel előtte más szabályokkal és határok nélkül. De miért is aggódna? Az ő jövője már biztosítva van. Más dolga már nincs is minthogy élvezze az életet na meg persze szinten tartsa.