Név: Zara Leah Wade
Becenév: Zara, Leah
Születése hely, idő: 1987. december 29. / USA, New York
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Művész
Anyagi háttér: Felsőosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Naiv. Ez rám a legjobb szó. És talán ezért is vagyok olyan jóindulatú… Legtöbbször. A legtöbb utalás nem esik le, jobban kedvelem az egyenes embereket, én is egy igen egyszerű jellem vagyok. Ha valamit nem szeretnék, sehogy sem lehet rávenni a dologra, legyen az bármi, és végtelenül makacs is vagyok. Sokszor gyerekesen viselkedem, vagy meggondolatlanul cselekszem.

Külső: Átlag magas vagyok. Talán 175-175 cm. Alkatom is olyan, mint mindenki másé. Bár plusz pont, hogy nem kell figyelnem, menyit eszem, mert nem látszik meg rajtam. A hajam szőke, hullámos, és ha lehet, kiengedve hordom, szemem mellé Kék. Vagy szürke. Vagy keverék.

Előtörténet:
- Mondjak valamit az eddigi életemről? – mosolyodtam el. – Tipikus elkényeztetett kislány voltam. Na jó, nem nagyon szálltam el magamtól. Amit én szerettem volna, megkaptam, amit anya szeretett volna, megcsináltam. Ez olyan adok-kapok volt inkább, mint családi élet. Én szerettem volna egy kutyát, anyám szerette volna, hogy jó bizonyítványt szerezzek. Én szerettem volna rajzórákat venni, anyám szerette volna, hogy előbb táncolni tanuljak meg. Mindig kiegyeztünk.

- Mi? Nem. Persze hogy szerettük egymást, és ugyan úgy jól éreztük magunkat, mint a többi család, csak nálunk mindig voltak ilyen apró kis egyezségek. Amíg más családokban veszekedtek, mi kiegyeztünk.

- Jó, akkor mesélek, mondjuk a kamaszkoromról. Egy szörnyeteg voltam. – kacagtam. – Tényleg mindent megtettem, hogy kiakasszam a környezetem. Kihívóan öltözködtem, olyan zenét hallgattam, amit a többség fél percig nem volt képes elviselni, mindig eljártam otthonról, buliztam.

- A szüleim? Inkább anyukám. Ki nem állhatta, de elviselte, mert tudta, hogy egyszer megint normális leszek, csak most minden ellen lázadok.

- Nem. Igazából nem kedveltem ezt az életmódot. Főleg azokat a szörnyű bulikat. Utálom az alkoholt és a tömeget, mégis mindig elmentem. És mégis mindig én voltam, aki feldobta valami őrültséggel az ilyen eseményeket.

- Apám? Nem ismerem. Futó kalandból születtem, a nagyszüleimmel és anyámmal éltem. Nagyapámnak nagy vagyona van, amit részben a felmenőimtől, részben a saját erejéből szerzett. Minden elismerésem neki, hogy ennyit képes volt küzdeni.

- Igen, rám fogja hagyni. Mindig is ő látott el, hogy élhessem a néha nagyon is szeszélyes életem. Tőle kaptam a fantasztikus házamat is. Itt mindig hűvös van, mindig sok a fény, rengeteg ablaka van, és nagyszerű kertje. Amikor csak tehetem, otthon vagyok.

- Festek, rajzolok. Sokszor zongorázok, és néha csellózok. Sokszor az egész napom abból áll, hogy ezekkel foglalkozzam, így eléggé el van hanyagolva a társasági életem.

- Igen, persze hogy szoktam emberek közé menni. De ha nem fontos, nem teszem meg. Általában ott merülnek ki a kapcsolataim, hogy esténként beszélek pár emberrel az interneten keresztül. Meg persze a családom. Velük sokszor találkozom. És szerencsére abszolút velem vannak. Mindent elfogadnak, olyanokat is, amiket én nem néznék el valaki másnak, legyen az családtag, vagy idegen.

- Hát igen. Nem volt különleges életem. De nem is baj. Tudom, hogy a családomnál bármikor nyugalomra találhatok, bármi történjen, így nem is nagyon szakadtam el tőlük.

Zara Leah Wade!
Történeted tetszett, minden meg volt benne, ami ide kell, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kellemes szórakozást kívánok, csak vigyázz, nehogy Vegas bekebelezzen.