Liz önéletrajza;

Kisütött a nap, még a fűszálak nedvesek a tavaszi záportól. Ha még szivárvány is feltűnne az égen, akkor lenne teljesen idilli az összkép. Ezzel mégis kit akarnék átverni? Az én életemet sosem lehetett idillinek nevezni. Halványan még emlékszek azokra a régi szép időkre, mikor még az eget nem fedték felettem szürke, vészjósló viharfelhők. Nyolc éves koromig érezhettem tényleg azt, hogy kisütött felettem a nap, de ezek az emlékek egyre haloványabbak, mintha csak egy szép álom lenne, amit rögtön el is feledünk ébredéskor.

2000. 05. 18.

Életem legrosszabb napja volt. Senkinek sem lenne szabad nyolc évesen elveszíteni az édesapját. Mindennél jobban szeretettem, sőt felnéztem rá, rajongtam érte. Nem tagadom, mindig is apás voltam, ezért halála nagyon mély nyomot hagyott bennem. Így tizennégy évvel halála után is könnyek szöknek szemembe, mikor rá gondolok. Minden más lett mióta apu eltávozott. Minden sokkal, de sokkal rosszabb lett.

2001. 11. 14. ~ Denver

Utáltam itt lenni, utáltam minden ami csak körül vett, de legjobban mégis Billt utáltam, azt a férfit, aki feleségül vette anyámat, aki elhunyt apám szerepét akarta átvenni. Ekkor még nagyon gyerek voltam, nem értettem miért kellet engem elszakítani a barátaimtól, hogy egy új városban, új "apával" kezdjünk egy egészen új életet. Szerencsére az emlékeimben ez az időszak nagyon is homályos számomra, nem is vagyok hajlandó ezekre az éveimre visszagondolni, mert csak keserű emlékek jutnának eszembe.

2004. 02. 05. ~ Jacksonville

Új város, új élet, új "apa" Edward személyében. Anyám keselyűként csapott le az újabb áldozatára. Mindig a felső tízezerből válogatott, mintha csak attól félt volna, hogy egyszer kiapad apám ránk hagyott öröksége. Edward igazi régi módú úriember volt, kellemes társaság. Mindig nagyon elfoglalt volt, ezért kedveltem annyira, hiszen alig láthattam, de legalább nem akarta apámat helyettesíteni. Aztán egy pillanat alatt változott meg életünk, mikor a hatóság lecsukta sikkasztás végett. Ezután bekövetkezett egy újabb válás, majd... Gondolom mindenki sejti már mi anyám nézőpontja... Új város, új férfi, új élet.

2009. 08. 12. ~ Chicago

Martin úgy nézett ki, mint egy rossz Jeff Bridges hasonmás. Már immúnissá váltam a költözéssel és az új férjekkel szemben. Ez az egész olyan, mint egy rossz körforgás. Néhány évente újra kezdődik az egész. Új város, új férfival, akihez odaköltözünk. Jobban bele gondolva fogalmam sincs arról, hogy ezt eddig is hogyan bírtam ki idegösszeomlás nélkül. Mindig a zene világába menekültem, vagy tánccal foglaltam le magam. Egészen kiskorom óta táncolok, mellette még rajzolok is. Amolyan univerzális vagyok, ha művészetről van szó, legyen szó zenéről, táncról, vagy akár festészetről. Mire bele rázódtam volna a chicagoi életbe anyám ismét közbeszólt. Újabb válás, majd költözés.

2013. 06. 14. ~ New York

Valahogy annyira más volt az élet úgy, hogy csak anyu és én voltunk, mégis nekem tetszett ez az állapot is, habár tudtam, hogy nem sokáig fogunk kettesben élni. Néhány hónap után gyanúm be is igazolódott... Viszont ez a pár hónap nagyon csodálatos volt, élhettem az életemet bizonyos korlátok között. Az évek alatt megtanultam mindenkit távol tartani magamtól, mert minek is engedjek bárkit közel magamhoz, ha pontosan tisztában vagyok azzal, hogy akármelyik pillanatban akár el is veszíthetem?

2014. 04. 22. ~ Las Vegas

Richard, nos róla szinte semmit sem tudok, mindössze annyit, hogy Aspenben találkozott anyámmal. Egy hét ismeretség után döntöttek úgy, hogy összeköltöznek, nekem ez a tempó túl gyors, na és bizarr is volt egyben. Most nem csak egy új várossal új "apával" kell megbirkóznom, de még ehhez kapok egy mostoha testvért is. Világ életemben egyke voltam, sőt még sosem volt mostoha testvérem sem, ezért kíváncsian várom azt, hogy mit tartogat nekünk a jövő. Vajon anyám Richard mellett fog maradni, vagy pár év után ismét tovább állunk? Nos, majd kiderül.