Ütött, kopott, kis híján lebontásra ítélt lakás. James afféle önkényes lakásfoglaló itt, vagyis van valaki aki némi aprópénzért cserébe - talán a régi gondnok - megnyitja a főcsapokat, a vizet, a villanyórát, ilyenek, de amúgy elég szegényes az itt hagyott, régi berendezés.

(KEZDŐ)

Emlékszem a napra. Még arra a napra akármilyen régen is volt. Anyám megint elázva fetrengett a fotelben és én arra jöttem haza. Mennyi is lehettem? Tizennégy? Tizenöt? Valami ilyesmi lehetett, mégsem emlékszem az időre, csak a pillanatra. Amikor egyetlen fékevesztett pillanat és már repült is a pohár, a whiskyvel egyetemben, egyenesen felém, és alig néhány centiméterrel mellettem csapódik a falba. A kirobbanó szilánk végigvágott a szemem alatt. Tisztán emlékszem ahogy a kicsurgó vér, elszínezte a szőnyeget, és a szemeire, ahogy megijedve csakis attól félnek, hogy elmegyek, beköpöm, lecsukatom, bármelyik vagy minden. Azt hitte börtönbe kerül. Valamiért mégsem tettem meg. A mai napig emlékszem... - simítottam végig az arcomon, látatlanul is felmérve a heget. Örök emlék. Igen, az. Egy napra. Egy időre. Amikor még minden más volt. Talán nem kellemesebb, de teljesen más…

A telefon csörgése ébresztett ki a gondolataim közül és éreztem, hogy nagyot nyelek. Már tudat alatt is tudtam, hogy ez mit jelent, de ha egyszer menni kell, hát menni kell, nincs mese. A kuncsaft vár, semmit nem adnak ingyen én meg… egy nagy sóhajt követve, hidegvért erőltettem magamra és vettem.

- Igen. Persze. Annyi. Rendben. Mikor…? És hová… Rendben. Fél óra és ott leszek. – nyomtam is el a gombot, és még annyit megengedtem, hogy egy pillanatra kitekintsek az üvegtelen ablakon. A nap sütött. Ez a nap is olyan mint a többi. Én mégsem tudtam szomorkodni. Felvettem az örök vértemet, és megindultam a kopott fürdőszoba felé, hogy rendbetegyem magam…

Hangosan vágtam be az ajtót magam mögött. Tudom, nem kéne, hiszen bármikor kiszakad, de most nem érdekelt. Nehéz menet volt. Hosszú is, de megérte. - szívtam bele mélyen a cigimbe és élveztem a torkomon végigmaró füstöt. Már nem is tudom mikor engedhettem meg utoljára magamnak ilyen jó minőséget, és a fickó... azt mondta jól teljesítettem. Nekem adott egy egész dobozzal. - vigyorodtam el a gondolatra és levágódtam az ütött-kopott fotelba mellettem. Most minden olyan más volt. Olyan jó. Most vagy azért mert vége, vagy azért mert nem is volt olyan rossz a fickó. Hiába volt vagy hatvan éves, ha nem nézek a fejére, mondhatom hogy valamelyest én is élveztem.

Csönd volt. Nem is volt semmi zaj, és én ezt piszkosul szerettem. Talán azért, mert régen anyám folyton ordított. Ha kellett, ha nem. Amióta a magam ura vagyok, és nincsenek szomszédok, szó ami szó élveztem. Ezt a csendet. Aztán megint csörgött a telefon, és bár egy darabig eljátszadoztam a gondolattal, hogy fel e vegyem, hiszen nem volt ma kedvem még egy menethez, de aztán meggyőztem magam. Rééég nem vagyok abban a helyzetben, hogy valakire azt mondhassam, hogy nem! Ha egyet visszautasítsz, hamar szóbeszéd tárgya leszel, és hiába a teljesítmény, ha egyszer csorbul a hírnév. Ezért is volt, hogy enyhe fintorral, de mégis kitúrtam a zsebemből a telefont.

- Igen. Igen én. Persze. Most? Oké. Rendben. Hova? - figyeltem a szemközti falon éppen leereszkedő csótányokat - Oké. Olyan... - néztem a kopott karórámra - 20 perc és ott leszek. Rendben. - nyomtam is ki a gombot és egy pillanatra a fotel mellé esett a kezem. Rohadtul nem volt most kedvem az egészet előröl kezdeni, de... - Na gyerünk! - győztem meg magam, és egy utolsó, mély szippantással, az asztal sarkán elgördítve eloltottam a cigimet, jó lesz az még későbbre is, és visszacsúsztatva a zsebembe a telefont megcéloztam a fürdőszobát, hogy megmossam az arcomat. Fürdenem nem kellett. Azt még odaát megtettem, a fickónál, még mindig - szagoltam meg a karomat - illatozom. Hogy mi a fenének valakinek 5 féle tusfürdő? Aranyberakás... ilyenek. Még mindig nem fért a fejembe. De csak gyorsban ledobtam a pólómat, a gatyát, és tisztát vettem. Nem csorbítjuk a minőséget. Oldalra fésültem a hajam, csak csábosan... és belekacsintva a tükörbe el is indultam a megadott címre.

(Matthew Draven lakása)