Más esetben talán most azon gondolkoznék, hogy mit is jelentett számunkra az iménti ágyjelenet… Viszont a mi esetünk most egészen más. Cseppet sem rendhagyó. Szóval nem is bonyolítom túl a dolgot. Lefeküdtem vele. Na nem csak azért, mert talán meghalok, vagy esetleg Nate hal meg, vagy az is lehet, hogy mindketten… Azért tettem szét neki a lábaimat, mert kedvelem és az együtt átélt traumák közelebb hoztak minket, legalábbis közelebb, mint kellett volna. Na meg már mindketten felnőttek vagyunk. Azzal fekszünk le, akivel akarunk és akkor, amikor akarjuk. Elvégre nekem sincs senkim és azt hiszem, hogy neki se. Ennyire egyszerű az egész.
Néhány szívességet kellett kérnem. Természetesen mindent fű alatt intéztem. Szabad napot kértem mára és az egyik haveromat rávettem arra, hogy nyomozza le, hogy honnan adott jelenet utoljára a mobilom. Túl egyszerűen ment, mintha csak csapdába akarna csalni, én pedig egyszerűen csak bele fogok sétálni a nekem szánt csapdába. Mi mást tehetnék? Nem szólhatok a felettesemnek arról, hogy mi is történt az éjjel. Miért is nem? Mert fogalmam sincs, hogy mi történt. Semmi emlékem azon kívül, hogy csurom véresen bolyongok. Annyi a pozitívum, hogy nem a saját vérem volt rajtam, hanem… Fogalmam sincs, hogy kié, vagy, hogy kiké… Ahogyan arról sincs semmi emlékfoszlányom, hogy a vért én ontottam-e ki. Megöltem valakit? Azért próbál az elmém megkímélni és azért húzott fel falat az emlékezim közé? Nagyon remélem, hogy nem erről van szó.
Idő közben béreltem egy autót és vettem egy eldobható mobilt. Azt hiszem, hogy így néz ki a kezdőcsomagja annak, ha valaki valami turpisságba akarna kezdeni… Leszámítva a bérelt járgányt, inkább a lopottra tenném a voksomat, de a rend kibaszott őreként nem szeghetem meg a törvényeket. Elméletileg tényleg nem, de gyakorlatilag most készülök arra, hogy megtaláljam a tegnapi tetthelyet és eltussoltam a történéseket a felettesem elől.
Követtem a navigációs rendszer utasításait, ami a telefonom helyzetét mérte be. Mivel a szolgálati fegyveremnek is nyoma veszett ezért kénytelen voltam elhozni magammal az otthoni vészhelyzetekre tartogatott stukkeremet. Kihalt városrészhez vezettem, látszólag az előttem álló épületben már rég nem lakik senki se. Vettem egy nagy levegőt és közelebb merészkedtem, közben kibiztosítottam a fegyveremet, igyekeztem mindenre felkészülni, ami szembe jöhet velem. Pár lépés után szinte mardosta a torkomat az állott dohos szag, ami az épületből áradt. Beljebb se volt jobb a helyzet. Mindenhol mocsok és penész. Egyre nehezebb volt számomra a lélegzés, miközben óvatosan lépkedtem az épület belseje felé. Már bánom, hogy nem hoztam magammal erősítést és már sokkal régebben tudatosult bennem, hogy rossz ötlet volt egyedül ideje jönnöm, de a mellettem elszaladó óriási patkány csak még jobban megerősítette bennem ezt az érzést. Rossz, nagyon rossz előérzetem van.
- Bassza meg! – Már éreztem pillanatokkal ezelőtt is a tömör alvadt vér szagát, de igyekeztem magammal elhitetni, hogy csak az épület rothadó bűzét érzem, de mégsem.
- A kibaszott kurva életbe! – Forogni kezdett velem a szoba, miután megláttam a földön heverő testrészeket. Szó szerint szét volt kaszabolva, de mégis mennyi test? Fogalmam sincs. Egy perccel se bírtam tovább odabent maradni. Kirohantam, ahogy kiértem ki is dobtam a taccsot a ház előtti hatalmas elburjánzott gaz közé.
- Nate! – Tárcsáztam gyorsan a számát.
- Megtaláltam! – Szinte már ordítottam a telefonba.
- A kurva életbe is! – Idegesen járkáltam, szinte már tanácstalanul.
- Mégis mit kellene tennem? – Ennyire még sose akadtam ki, de ilyen mészárszéket még életemben nem láttam. Mint egy rossz horror a húsfeldolgozó üzemben.
- Ne kérdezz semmit se! Hozz benzint! Küldöm üzenetben a címet. – Hatalmas kapás lenne, de túlságosan érintett vagyok ebben az ügyben. Azt hiszem, hogy szó szerint bele piszkáltam abba a bizonyos darázsfészekbe. Talán ez a sorozatgyilkosunk főhadiszállása, de a tegnap történtek után nincs más választásom. Sose kerülhet napvilágra a felfedezésem.

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Gyomorsav égette torkomat. Minden egyes porcikám irtózott ettől a helytől. Szinte már üvöltötte belül egy hang, hogy rohanjak, fussak olyan messzire innen, amilyen messze csak lehetséges. Erre mit tettem? Maradtam. Vártam, hogy megérkezzen a tettestársam, feltehetőleg mielőtt még a gyilkosunk befutna. Konkrétan úgy éreztem magam, mint aki végig bokszolt vagy tizenöt menetet. Bokszzsáknak lettem használva mostanában, már az is csodaszámba megy, hogy még életben vagyok, ha figyelembe vesszük, miken is mentem át, mióta felbukkant a gyilkosunk. Már csak azt nem tudom eldönteni, hogy végül kinek fog magasba lendülni a keze. Most nem veszíthetek, túl nagy a tét. Az életem, Nate élete és persze mindkettőnk karriere. Én aztán biztosan nem fogok starbucksban kávét felszolgálni, inkább a halál.
Minden kis neszre felfigyeltem. Egyre erősebben kezdett fújni a szél, a közelben lévő fa ágai tompán verődtek össze újra és újra. Minden zajtól összerándult a gyomrom és esküszöm, ha lett volna még valami a hasamban, akkor még mostanra se hagyom abba a hányást, mert még mindig éreztem a rothadó hús szagát. Mégis mi kell, hogy elkattanjon ott legbelül, hogy bárki ilyet műveljen? Az pedig már egy egészen más kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy egy ilyen tetthelyet bárki is el akarjon titkolni…
- Remekül vagyok. – Ez most nem az a pillanat, hogy neki álljak lelkizni és kibeszéljem vele, hogy mennyire meggyötörnek érzem magam. Habár egy részem megkönnyebbült Nate jelenlététől, de a másik… Tisztában van azzal, hogy hatalmas hiba volt Őt idehívnom.
- Hoztál benzint? – Fel fogom gyújtani ezt a kibaszott helyet. Azt akarom, hogy csak hamu maradjon belőle és minden bizonyítékot megszüntessünk, még akkor is, ha ezzel egy időre még futni hagyjuk a tettesünket. Ezt nevezik járulékos veszteségnek. Ellene se lesz felmutatható bizonyíték, de ellenünk se.
- Számodra az lesz a legjobb, ha minél kevesebbet tudsz. – Részemről ezzel Nate közreműködése be is fejeződött. Így legalább le tudná tagadni, ha bárki is arra faggatja, hogy van-e bármi köze ahhoz, ami itt történt. Jobb lenne neki, ha nem látná a bent lévő mészárszéket. Biztos vagyok abban, hogy sosem fogom elfejteni a látványt.

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Nate már így is túl sokat tud és már most biztos vagyok benne, hogy ennek bizony nem fog jó vége lenni. Mindig van valaki, akinek el kell vinnie a balhét, vagy valaki, aki áldozatul esik. Akár már most sorsot is húzhatnánk, mert kurvára nem látom még sehogy sem azt a kibaszott boldogan éltek míg meg nem haltak dolgot.
- Szerinted? Gondoltam jó móka lehet egy kis sütögetés. – Akár az irónia és a cinizmus lehetnének a legjobb barátaim. Gondolhatná, hogy azért kellett a benzin, hogy por és hamu maradjon ebből az átkozott helyből.
- Talán még nem késő! – Szinte ordítottam. Tudtam, hogy megmakacsolja magát és sehogy sem tudom rávenni arra, hogy fogja a formás seggét és húzzon vissza az autójához.
- Az ég világon semmit sem, mert nem fogsz bemenni! – Elkeseredésemben fegyvert rántottam és felé tartottam a pisztolyom csövét, hogy megállásra kényszerítsem.
- Bazdmeg! Állj meg! – Szavaim süket fülekre találtak és hiába is akartam megkímélni attól a látványtól, amivel az előtt szembesülnöm kellett, pontosan tudtam, hogy Nate nem fog már megtorpanni, bizony át fogja lépni a küszöböt és látni fogja a szétkaszabolt holttesteket.
- Kurva életbe már! Bazdmeg Nate! – Nem lőttem. Hagytam, hogy besétáljon. Minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy kövessem, de mégis utána eredtem. Gyilkossági nyomozóként már rengeteg tetthelyet láttam, de még sosem láttam ennyire durvát. Már csak a látvány is borzasztó, de az itteni szagok… Még sosem éreztem hasonlót. Oszló tetemek, penész, doh és még ki tudja, hogy micsoda gyomorforgató keveréke.
- Úgy tűnik, hogy eléggé durva buli lehetett. – Erősen próbáltam elnyomni magamban a reflexet, hogy öklendezni kezdjek. Már tényleg nem tudnék mit kidobni.
- Mert ez a hely kibaszottul tökéletes ahhoz, hogy sorra gyilkolásszál. – A külvárosban van és olyan környéken, ahová senki se akarna betörni mert nem látná értelmét. Maximum attól kellene tartani, hogy néhány hajléktalan akarna itt menedéket keresni. Fogalmam sincs, hogy kik lehetnek az áldozatok, de már a holttestek annyira bomlásnak indultak, hogy már képtelenség lenne megállapítani a személyazonosságukat. Remélem a fogsorok alapján tudják majd értesíteni a hozzátartozókat.
- Hozzad már a benzint! – Feszült vagyok és ezen az sem változtatott, hogy most rohant el mellettünk egy hatalmas patkány szájában egy szemgolyóval. Sosem hittem volna, hogy egyszer testközelből fogok ilyet látni, hogy a látóidegnél fogva vonszolja maga után. Utálom a patkányokat és utálok itt lenni és minél tovább időzünk itt annál valószínűbb, hogy mi is erre a sorsra jutunk, hogy a patkányok csócsálnak szét minket.

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Nem voltam felkészülve arra, hogy horrorfilmeket megszégyenítő helyszínt fedezek fel.
- Nincs. Még ezen a nyomorult eldobható telefonon nincs zseblámpa funkció. – Könnyebb lenne, ha meglenne a saját mobilom. Tegnap este tűnt el a szolgálati fegyveremmel együtt. Vajon mennyi az esélye annak, hogy itt megtalálom? Ha itt voltam tegnap, akkor mégis hogyan keveredtem haza? Hogyan sikerült megszöknöm? Miért nem végzet velem akkor, amikor megtehette volna? Mondjuk amikor nem voltam magamnál és azt csinálhatott volna velem, amit csak szeretett volna. Mi van akkor, ha csinált is velem valamit? Talán nem véletlen az, hogy nincsenek meg az emlékeim a tegnap estéről.
- Jó lenne megtalálni a jelvényemet és a fegyveremet. – Önző dögnek tűnhetek. Esküszöm nem arról van szó, hogy csak magamra tudok gondolni és leszarom, hogy kik az áldozatok. Viszont, ha itt van a stukkerem és a jelvényem azt a tűz bizony nem fogja megfelelően megsemmisíteni. Mégis mit mondok a felettesemnek, hogy elvesztettem? Aztán valahogy pont ezen a helyen tűnt fel újra, kicsit se lenne gyanús.
- Te nem is láttad? Vagy már hallucinálok? – Szó szerint ledermedtem. Az a kurva patkány. Volt néhány másodpercem rendbe szedni magamat ameddig visszaért az autótól.
- Általában nem ezt szoktam csinálni szex után. – Közöltem vele miután átvettem tőle a textilpelenkát majd az arcomra kötöttem. Talán már nincs is értelme mert már annyira tele van az orrom ezzel a bűzzel. Mindent megadnék azért, hogy most inkább az ágyamban meztelenkedjünk együtt tovább. Az sokkal élvezetesebb elfoglaltság lenne ennél.
- Ha megtervezte volna, akkor mindent alaposan befóliázott volna, hogy még véletlenül se hagyjon maga után nyomot. – Mármint én biztosan így tennék, ha gyilkos lennék.
- Valami nagyon nem stimmel. – Állapítottam meg végül.
- Az, aki betör a rendőrségre nyom nélkül és ért a bombákhoz és többször is az életemre tört az nem lehet ennyire trehány. – Egyre inkább kezd rossz előérzetem lenni.
- Biztos vagyok benne, hogy van egy tettestársa. – Pont, mint nekem.
- Nézz körül, mindjárt jövök. – Próbálja csak kideríteni, hogy kik az áldozatok ameddig én azon igyekszem, hogy megmentsem a karrieremet.  

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

A szörnyek csak a mesékben léteznek? Akik ezt hiszik azok még biztosan nem jártak egyetlen egy gyilkossági helyszínen sem. Ez az egész olyan, mint egy kibaszott rémálom. Sőt, szeretném is azt hinni, hogy csak álmodok, de az enyészet szaga újból és újból ráébreszt, hogy ez a valóság.
Sokkal jobban örültem volna annak, ha tényleg csak hallucinálok, hogy csak a képzeletem űz velem cseppet sem vicces játékot, de ha már Nate is látta akkor bizony nem csak a fantáziám műve. A patkány nélkül is elég emlékezetes lett volna a mai napunk.
- Persze, ez annyira igaz, mint az, hogy hobbim minden gyanúsítottal lefeküdni. – Mert eleinte a névjegykártya miatt Nate volt az első számú gyanúsítottunk, de aztán gyorsan rájöttem arra, hogy ezzel csak a nevét akarnák besározni. Nem lehet annyira ostoba, hogy ilyen módon bevallja, szinte már hencegjen azzal, hogy Ő tette.
- Azt hiszem, hogy nem ez a legjobb hely a további eszmefuttatásra. – Már így is rengeteg időt elöltöttünk itt, pedig egyetlen porcikám sem kíván itt tartózkodni. Szeretnék minél hamarabb lelépni és úgy tenni, mintha ez meg sem történt volna. Mert ezt kell tennünk. Soha senkinek sem beszélhetünk arról, amit ma itt láttunk.
- Mindjárt jövök. – Ismételtem meg, de már Nate hangja olyan távolinak tűnt, hogy biztos voltam abban, hogy messze járhatok. Hatalmas ez a lerobbant ház és ki tudja, hogy még mit rejteget számunkra ez a rengeteg szoba. Mindenhol por és szemét és persze mindent beborítottot a penész. Haladtam szépen az omladozó vakolat között és nagyon igyekeztem nem sikongatni, mint egy kis kurva akárhányszor elszaladt mellettem egy méretes patkány. Szerettem volna elhessegetni a gondolatot, hogy azért ekkorák ezek a dögök, mert a bomladozó tetemekből lakmároznak, de ott és akkor nem is tudtam másra gondolni. Néhány szobával arrébb megtaláltam egy roskadozó asztalra dobva a jelvényemet és a szolgálati fegyveremet. A golyókat kivették, de legalább nem kell magyarázkodnom, hogy hová tűnt. Zsebre tettem a jelvényemet a fegyvert pedig betettem hátra az övem mögé. Ez túl egyszerű volt. Vajon ez is a csapda része? Vagy csak már túl paranoiás lennék? Lassan megindultam vissza a hullákhoz, de a fegyveremet, amiben a tár is tele van mindvégig magam elé tartottam. Még szerencse, hogy hoztam magammal fegyvert, mert meglepetésemre nem várt látogatót kaptunk. Hallottam, hogy egy férfi dühös hangos beszél, de lehetetlen volt halkan a közelebb merészkednem, mert a régi padló minden léptem után nyikorogva jelezte, hogy hol vagyok.
- A kurva életbe! – Ahogy beléptem a szobába megláttam, hogy Nate halántékához nyomja a fegyvert a fazon. Gondolom Ő lehet a tettestárs, aki túl ostoba ahhoz, hogy elkövessen egy tökéletes bűntényt és ilyen nyomokat hagy maga után. Ezernyi gondolat futott végig a fejemben, de jól tudtam, hogy ha leteszem a fegyver és megadom magam, akkor ma mindketten meghalunk. Nem volt választási lehetőségem. Meghúztam a ravaszt.
- Innentől nincs visszaút. – Eddig is jó mélyen benne voltunk, de most el is süllyedtünk. Próbáltam kizárni azt a tényt, hogy most öltem meg valakit. Talán szerencsénk lesz és senki sem hallotta meg a lövést, máskülönben percek múlva eléggé nagy bajban leszünk.
- Nem hagyhatunk nyomot. – A golyó alapján pedig simán le tudnak nyomozni, valahogy ki kell szednünk a pasas koponyájából. Fejbe lőttem, hiszen Nate volt az élő pajzsa, nekem pedig biztosra kellett mennem, hogy egyből meghal. Szerettem volna csak megsebesíteni és kifaggatni, hogy közelebb legyünk a megoldáshoz, de nem tehettem meg, ha ez Nate életébe került volna.
- Jól vagy? – Sétáltam hozzá közelebb. Pár pillanattal korábban még fegyvert fogtak rá, aztán pedig… Nos, mindketten tökéletesen tudjuk, hogy mi történt, hogy mit tettem. 

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Vannak, akik azt hiszik, hogy mindig van lehetőség választásra, pedig ez kurvára nem igaz. Nekem se volt választási lehetőségem. Hogy vannak jó és rossz dolgok, de az élet nem csak fekete és fehér, bizony van szürke zóna is. Néha kell néhány rossz döntést hoznod ahhoz, hogy a dolgok végül jóra forduljanak. Aztán csak győzz elszámolni a lelkiismereteddel. Az én esetemben a „gyilkolsz, vagy meghalsz” ösztön lépett érvénybe. Ha nem húztam volna meg a ravaszt, akkor velem együtt Nate is holtan esett volna össze. Egyszerűen nem láttam más lehetőséget arra, hogy élve kijussunk innen. Megtettem, amit meg kellett, már csak azt sajnálom, hogy nem tudtam semmi hasznosat se kiszedni belőle, de majd átkutatom a zsebeit, hátha megtudhatok valamit. Mondjuk azt nem bánnám, ha megtudhatnánk, hogy kicsoda az értelmi szerzője ennek az egésznek, akinek először Nate volt a célpontja, majd miután szúrni kezdtem a szemét már engem is fenyegetésnek tekintett.
- Mit műveltem? – Meglepetten kérdeztem vissza, mintha nem lenne teljesen nyilvánvaló.
- Megöltem, hogy mi ne végezzük holtan. – Mutattam a többi holttestre, mert biztosra veszem, hogy mi is ott végeztük volna. Neki pedig van egy fia és azt hiszem, hogy nem szeretne apa nélkül felnőni.
- Nem kellett volna itt maradnod! – Túl makacs volt és most ez okozta a vesztünket. Talán jobb lett volna, ha lábon lövöm amikor még megtehettem volna, hogy ne lépje át a hullaház küszöbét. Mindegy is, azzal nem jutunk előrébb, ha vádaskodunk és bűnbakot keresünk.
- Meg. – Most nem voltam hatásvadász és nem mutattam fel a jelvényemet, hogy láthassa, hogy visszaszereztem. Sőt, most egyetlen egy cinikus megjegyzést se tettem miután megállapította, hogy halott miután fejbe lőttem. Nem lett volna túl jó az időzítés, hogy tökéletes humoromról tegyek neki tanúbizonyságot.
- Mégis honnan szerezzek neked kést? – Néztem körbe, de az a legfontosabb most, hogy ne essek pánikba, rajta már látom, hogy kezd szétesni, de Nate nem ehhez van szokva. Nem most húztam meg először a ravaszt, Ő pedig az életek mentésére esküdött fel, nem arra, hogy bűntárs legyen, na nem mintha én eddig csináltam volna bármi ehhez hasonlót. Sose tusoltam el még semmit, de most tényleg nincs választásom.
- Ha kell egy féltéglával is szétverem a fejét, hogy kivegyük a golyót. – Kíváncsi rá, hogy mennyire gondoltam komolyan? Talán nem is olyan sokára meg is fogja tudni.
- Nem mehetek börtönbe. – Jelen pillanatban ebben az egy dologban biztos voltam.
- Van arról elképzelésed, hogy mit művelnének velem odabent? Senki kurvája nem leszek. – Szexuális zaklatás és erőszak, de van egy olyan sejtésem, hogy engem inkább holtan látnának legszívesebben, főleg azok, akik miattam vannak rács mögött.  

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Mi lesz velünk a történtek után? Képesek leszünk úgy tenni, mintha ez a mai hátborzongató este meg se történt volna? Nem lesz más választásunk. Soha senkinek se mesélhetünk erről. Ez nem olyan téma, amit siránkozva oszthatnánk meg a kanapén fekve a pszichiáterrel. Ez a titok örök életünk során össze fog minket kötni.
- Még mindig nem hiszem el, hogy ez történik. – Talán nem is hozzá beszéltem, inkább csak hangot kaptak gondolataim. Mégis hogyan kerülhettem ebbe a helyzetbe? Egyáltalán nem erre esküdtem fel. Amikor kineveztek nyomozónak akkor még csak gondolni se mertem volna arra, hogy egyszer eljön az a nap, amikor a saját seggünket kell bevédenem úgy, hogy nyomokat tűntetek el és helyszínt akarok porig égetni.
- Pedig biztosan jól mutatnék a címlapokon. – Hatalmas hírverést kapna ez az ügy úgy hiszem. Talán olyan szalagcímekkel, hogy „a nyomozó átállt a sötét oldalra” és hasonló agyszülemének mellett lenne a képem feltűntetve. Őszintén rengeteg mindenre gondoltam ebben a pillanatban, de főleg arra, hogy mégis mi lenne velem, ha bármi nyomot is hagynánk magunk után. Ezért is kerestem vele együtt bármit, ami alkalmas lenne a célra. Nate hamarabb rátalált. Mire oda néztem már ott állt a fickó felett és azt hittem, hogy a következő pillanatban le is fog csapni rá, de nem tette meg. Nem hibáztatom érte.
- Nem is kell neked tenned. – Igyekeztem elő venni a megértő énemet miközben mellé sétáltam. Egyik kezemmel gyengéden végig simítottam az arcát, míg a másik kezemmel elvettem tőle a feszítővasat.
- Sőt, szerintem nem is kellene végig nézned. – Már így is eleget látott, túl sokat is. Most is jöhetnék azzal, hogy ha hallgatott volna rám, akkor megkímélte volna magát mindeztől. Mégis pontosan tudom, hogy felesleges lenne azon rágódni, hogy mi lett volna, ha…
- Gyorsnak kell lennünk, így is túl sok időt vesztegettünk el. – Letettem a vasat, még van egy kis dolgom mielőtt használnám. Leguggoltam a hullánk mellé és átkutattam a zsebeit. Nem akartam időt vesztegetni azzal, hogy most nézzem át a személyes holmiját, ezért amit hasznosnak találtam azt eltettem a zsebembe. Remélhetőleg a pénztárcájában benne fog lenni a személyiigazolványa és kiderül, hogy kit öltem meg.
- Hibát hibára halmazunk… - Kezdtem el hangosan gondolkozni, miután kifosztottam a hullánkat.
- DNS és vér… - Még mindig hangot adtam a gondolataimnak, de úgy hittem, hogy már tudtam mitévő legyek. Legalábbis igyekeztem menteni a menthetőt. Nyomozó vagyok, itt az ideje úgy is gondolkoznom, főleg azért, mert érintett vagyok ebben az ügyben, sőt tettes is.
- Ha porig égessük ezt a helyet, akkor elvileg nem hagyunk nyomot, de bérelt autóval jöttem, ezért a navigációs rendszerrel is lesznek problémák, de főleg az lenne a feltűnő, ha véresen vinném vissza. – A GPS pontosan meg tudná mutatni, hogy itt jártam, de a vér az hamarabb feltűnne a vezetői ülésnél.
- Mindig is erre vágytam, sztriptíz egy rakás hulla előtt. – Mivel feltételezem, hogy egyikünknél sincs váltásruha, ezért nem tehetem meg azt, hogy összevérzem a ruhámat miközben a pasas fejét verem szét. Pillanatok alatt kibújtam az ingemből és a nadrágomból, majd Nate kezébe nyomtam. Most ez tűnt a leglogikusabb döntésnek. Levenni a ruhámat, mert nem bukhatok le mondjuk ez közúti ellenőrzés során azzal, hogy vérholtok díszítenek. A testem lehet véres, majd a ruha elfedi, akármennyire is undorodok a gondolattól.
- Jobb lenne, ha most kimennél. – Ott álltam előtte fehérneműben és feszítővassal a kezemben arra készülve, hogy addig verem a pasas fejét míg a golyót meg nem látom. Az most a fő bizonyíték, ami ehhez a helyszínhez tudna kötni.

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Genetikailag arra vagyunk kódolva, hogy mentsük a saját életünket, na meg azokét, akik közel állnak hozzánk. Nálam is az „üss, vagy fuss” ösztön lépett érvénybe, persze átvitt értelemben. Nem ütöttem, hanem a ravaszt húztam meg. Nem volt más választásom. Ezt mégis hányszor akarom magamban elmantrázni? Lett volna választásom, de valahogy ma nem volt halálvágyam, inkább élni akartam és persze Nate élete is tőlem függőt, ezért kellett pillanatok alatt döntés hoznom. Egy olyan döntést, ami kísérteni fog egész hátralevő életemben. Sőt, ha most elbénázunk valamit, akkor nem csak kísérteni fog, hanem jól seggbe is fog rúgni. A börtön tényleg nem nekem való. Jobb hasonlat híján ez olyan lenne számomra, mintha egy apácát küldenének a bordélyházba.
- Nem kell. – Nem is találok erre megfelelő szavakat, se káromkodást. Na akkor már nagy baj van. Én öltem meg, ezért nekem is kell eltűntetnem a bizonyítékot.
- Jó ember vagy Nate! – Ha nem lenne az, akkor most hideg vérrel képes lenne arra, amire készülök. Ez azt jelenti, hogy én nem vagyok jó ember? Azt hiszem, hogy vannak esetek, amikor tényleg nincs választásunk és időnk se arra, hogy mérlegeljük, hogy ez most jó, vagy rossz döntés. Bárhogy is, döntöttem és ez egész életemben elkísér majd.
- Rendben. – Mi mást mondhattam volna? Sürgetett az idő, de megvártam, hogy kimenjen a szobából mielőtt akcióba lendültem volna. Nem vagyok finnyás, vagy bármi, mert rengeteg tetthelyszínt láttam már, de saját kezűleg még sose készültem arra, hogy egy holttestet gyalázzak meg. Hatalmas szerencse, hogy már rég nincs a gyomromban semmi, mert most minden is kijönne. Vettem egy nagy levegőt, már nem is öklendeztem az itt terjengő szagoktól. Meglendítettem a feszítővasat. Egyszer, kétszer, háromszor is lecsaptam vele, egészen addig ütöttem míg meg nem láttam a golyót, ami ugye a fegyveremből származik. Fáztam, rosszul voltam és rengeteg apró vércsepp borította testemet. Legszívesebben letéptem volna magamról saját bőrömet. Még sose undorodtam ennyire magamtól.
- Meg. – Nate hangja rágatott vissza a való világba, pedig már egy egészen sötét helyen jártam.
- Kösz. – Legszívesebben most egy kádnyi fertőtlenítőbe feküdnék órákon át, de így is tudom előre, hogy addig fogom magam dörgölni a zuhany alatt, ameddig teljesen vörös nem lesz a bőröm. Mintha képes lennék lemosni magamról a mai napot és azt, amit tettem.
Nem volt túl jó a fényviszony és tükör se volt, de ezért igyekeztem mindent letörölni magamról, amennyire ez lehetséges így kapkodva. Majd ismét bele bújtam a ruháimba.
- Kész vagy? Vagy segítsek? – A véres törlőkendőket közben a hulla mellé dobáltam le, abban bízva, hogy a tűz porig éget minden bizonyítékot.

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.

Sose hittem volna, hogy bármikor is ilyen helyzetbe kerülök, sőt még a legmerészebb rémálmaim se közelítették meg azt, amit az előtt tennem kellett. Szeretném azt hinni, hogy a körülmények áldozatai vagyunk és csak azt tettük, amit meg kellett tennünk annak érdekében, hogy az életünket ismét kezünkbe tudjuk venni. Az egész egy csapda volt, egy kibaszott vicc az egész. A munkámat végeztem és végül ez is lett volna a vesztem, ha tisztességesen betartom a játékszabályokat. Túl közel kerültem szerintem ahhoz, hogy megtaláltam a gyanúsítottat, ezért akart kivonni a képletből. Már párszor megpróbálkozott vele, de mindig sikerült túlélnem, ami tuti, hogy csak a szerencsén múlott.
Kibaszott nagy szerencse, hogy stresszes a munkám és bizony néha jól esik elszívni néhány szál cigit, ezért is van nálam öngyújtó. Mázli. Mert most csiszolhatnánk tüzet ahhoz, hogy porig égessük ezt a helyet. Egyszerűen csak a molyrágta függönyhöz tartottam a gyújtót, néhány másodperc múlva már gyorsan kezdtek terjedni a lángok. Innentől már csak réméli tudom, hogy a helyszínelők semmi terhelő bizonyítékot nem találnak ránk nézve.
- Még nagyon sok minden vár ránk. – Ekkor kisebb robbanás hangját hallottam. Biztosan elért a tűz egy régi gázpalackot, de ettől talán csak még gyorsabban fognak terjedni a lángok. Szívesen itt állnék a gomolygó füstben és végig nézném, hogy teljesen leég a ház, már csak azért is, hogy biztos legyek abban, hogy minden bizonyíték már a múlté.
- Először is fel kell hívnod a telefon szolgáltatódat, hogy tiltsák le a számodat, mert a cella információk szerint bemérhető, hogy hol voltál. Jobb lenne, ha hazafelé menet megállnál valahol, hogy összetörjed és kidobd. – A saját érdekében remélem, hogy pontosan követni fogja az utasításaimat. Elég egyetlen egy hiba ahhoz, hogy rábasszunk.
- Nem elég kimosni a ruhákat, el kell égetni. A cipőket is, mondjuk a grillben. Fényes nappal kell, hogy a szomszédok ne fogjanak gyanút. Aztán jöhet a grill takarítás. – Rengeteg lábnyomot hagytunk magunk után a porban, de nem kockáztathatok azzal, hogy reménykedek, hogy a kiérkező tűzoltók feldúlják a helyszínt. Elég egyetlen kivehető lábnyom.
- Nem lassíthatok, nem hibázhatunk. – Most pörögtem csak fel igazán. Minden apró kis részletre gondolnom kell.
- A GPS adatokat majd elintézem. Gondolom nem szeretnél megválni az autódtól. – Nem is olyan sokára tartozni fogok valakinek egy hatalmas szívességgel.
- Maradj a napi rutinodnál, mindent csinálj úgy, ahogyan szoktál. – Csak semmi feltűnősködés. Menjen be szépen dolgozni és tegye a dolgát, közben én is azt teszem, amihez a legjobban értek, de most nyomok kutatása helyett arra készülök, hogy mindent megsemmisítsek.

words: xxx -- tagged Nathaniel -- notes xoxo.