Egy pillanatig nem nézelődtem, csak ösztönösen mentem, egy volt a lényeg, minél távolabb a hangoktól, az emberektől, az aulától. Végső soron ez egész jól sikerült, hiszen már nem voltak kíváncsiskodó tekintetek, amik miatt esetleg aggódnunk kellett volna. Nem mintha engem ez zavarna, sokkal inkább Alex miatt aggódtam volna, hiszen ki tudja miként jött volna ki, ha velem látják összebújva sugdolózni, miközben itt úgy tűnt, volt, aki tisztában volt a politikai státuszommal, noha szerencsére az, hogy a börtön igazgatói posztot is átvettem a városban, az még nem volt úgymond nyilvános a média előtt. Szerencsére.
-Gondolom veszélyesebb fegyver is akad a nadrágodban mint egy balta vagy egy láncfűrész.- mosolyogtam kissé gonoszan és egyben kajánul. Ez már talán tényleg az volt, amit nem kellett volna kimondanom, de az utóbbi egy órában valahogy képtelen vagyok befogni a számat, főleg, ha ilyen perverz dolgok csúsznak ki rajta, még ha burkoltan is. Vagy Alex tudott valamit nagyon, vagy a sok buborék kúszott már fel az agyamba, megzavarva a beszédközpontomat is, ugyanis alapesetben bármennyire is mocskos dolgok járnának a fejemben, mint jelen esetben is, ha megszakadnék se ejteném ki a számon, erre most...csak úgy záporoznak belőlem ezek a dolgok. És ami a legrosszabb, hogy még élvezem is ezt az egész játékot, amit űzünk egymással.
~ Elizabeth, a végén baromi nagy bajban leszel, meglásd.~gondoltam, és figyelmeztettem volna magam, de nem tudom, hogy akartam e most megfordulni, és elfelejteni ezt az egészet. Ugyanis valami úgy vonzott Alexhez mint a mágnes, akár akartam akár nem.
Most értem el azt a pontot, hogy ha már a francia alsómról beszélgetünk, hogy már nem hoz annyira zavarba, mint korábban. Valami megváltozott. A pirulás helyett most végre felnőtt nőként álltam a vizslató pillantását, még annak ellenére is, hogy a szemében ott bujkált a fény, hogy ő már majdhogynem teljesen meztelenül lát maga előtt. Beleborzongtam a gondolatba, és abba a szempárba. Ám itt most mégsem ő volt az egyetlen, aki elengedte a fantáziáját. Igen, most már én is álmodoztam, a széles vállakról, a deltás hátról, amelynek minden négyzet centiméterét megsimogatnám, miközben ő szenvedélyesen belecsókol a nyakamba.... most jött el az a pont, hogy jobb, ha nem gondolom tovább a dolgokat, ugyanis akkor már ennél is jobban az arcomra lesz írva, mi jár a fejemben, hiszen már ezt sem nagyon tudom rejtegetni.
- Talán.- csak ennyit válaszolok, hogy selyemből van e a fehérneműm, de mindezt egy apró, sokat sejtető mosollyal fűszerezem meg. Lassan már szavak nélkül is egész jól fogunk tudni kommunikálni egymással, főleg, hogy olyan dolgok jönnek szóba, amiről már lassan beszélni sem kell, csak megmutatni.
Most én hagyom, hogy Alex húzzon maga után. Elég vicces, hogy már már szinte bujkálunk itt a színházban az emberek elől. Mégis volt az egészben valami izgalmas.
Végre csend honolt körülöttünk, minden nyugodt volt, és a bársonyfüggönyös oszlopokban is volt valami sajátos, elragadó hangulat. Egy rövid időre bele is feledkeztem a bámészkodásba, amelyből újra Alex hangja rántott vissza a jelenbe.
Hatalmas bociszemekkel pislogtam rá, igen, nagyon is értettem a kérdést, csak a válaszon töprengtem. Kezdtünk veszélyes vizekre evezni, és ebben én is partner voltam, nem is kicsit.
-Úgy látom, tényleg megkérdezed, ami igazán érdekel. S bár tudom, hogy illetlenség kérdésre kérdésre felelni, de most mégis kíváncsi vagyok. Te mit gondolsz, melyiket szeretem a legjobban? -húztam fel érdeklődően egyik szemöldökömet, miközben ajkaimon sejtelmes félmosoly bujkált. -Kíváncsi vagyok, mennyire vagy jó emberismerő...vagy inkább nő ismerő.- nem kellett tehetség ahhoz, hogy tudjam, hogy Alex az a tipikus nőfaló pasas volt, ismeri a nők legapróbb rezdüléseit, hogy hogyan kell úgy udvarolni, hogy annak még egy keményebb nő is meghajoljon, tudta mikor mit és hogyan kell a nőnek mondani...igen minden bizonnyal sok nővel volt már dolga, és igen, le a kalappal, érti a dolgát. Érdekelt, vajon belőlem mennyit szűrt le a pár órás találkozásunk alkalmával.
- És tudod mit...hogy kicsit ösztönözzelek, hogy ne vaktában találgass, ha ráhibázol a kedvenc pózomra, kérhetsz tőlem egyetlen dolgot! De csak egyetlen egyet, úgyhogy jól gondold meg mi legyen az! De ahhoz jól kell tippelned!- játszottunk, de akkor már legyen tétje is a játéknak, és bár szikrázott köztünk valami, még inkább élvezetesebbé akartam tenni a dolgot.

Akár meg is sértődhettem volna amiért elrángat a tömegből, mert ez azt is jelentheti, hogy nem szívesen mutatkozik velem együtt nagyközönség előtt. Viszont jelen körülmények között ez a kis szituáció az én malmomra hajtotta a vizet ezért nem sértődöm meg Elizabethre, plusz valahogy megértem őt, én se szeretnék az apám előtt enyelegni valakivel. Meg aztán rólam mindenki úgy tudja, hogy nőfaló vagyok és akit velem látnak az már nem lehet más csak egy bukott nő. Tök mindegy ki az a nő akár még az anyám is lehetne az, ők akkor is megbélyegeznék. Pont ezért kezelem a nőügyeimet olyan bizalmasan, nem szeretném ha miattam bárkit is elítélnének.
- Nem hinném, hogy veszélyes az ami a gatyámban van, de ha az is lenne akkor a te tekintetedtől biztosan megszelídülne.- Valami megváltozott a tekintetében, már nem hatottak rá úgy a bókjaim mint korábban, nem futott tőle a vér az arcába. Tisztán tükröződött a vágy a szemében, a szinte már perzselte a bőrömet a vad érzékiség. Az illata is egész más lett, érezni benne azt a tüzet amiben egy férfi önként és dalolva égne hamuvá. Hiába ezek az arab nők tudnak valamit. Lehet, hogy Elizabeth már Amerikában született, de a vér nem válik vízzé.
Elizabeth is elkezdett nyílt kártyákkal játszani, nem rejtette véka alá, hogy ő is kíván engem és egy nőhöz nem méltó módon megnézett magának. Láttam rajta, hogy éppen akkor képzel el meztelenül engem, sőt meg merem kockáztatni, hogy már talán tovább is gondolta a dolgot és ez nagyon is az ínyemre volt. Szeretem a bátor ér erős nőket, mert az ágyban szeretik a kiszolgáltatott helyzeteket. Gondolom ez amolyan szerepjáték féle náluk vagy csak egyszerűen megmutatkozik az igazi énjük. Persze ez nem minden típusú nőre igaz ez a jellemábrázolás, de a többségére érvényes.
- Te összekeversz engem valakivel.- Mondtam nevetve.Az igaz, hogy valamilyen szinten ismerem a nőket, de azért még sem vagyok gondolatolvasó.- Pedig nem lenne rossz, mert akkor nem lennék akkora csávában mint most. Haragudtam Elizabethre amiért megpróbálja átvenni tőlem az irányítást, de könnyen vissza fogom szerezni tőle, ezt garantálom.
Könnyed léptekkel odasétáltam a szófához és leültem rá, a könyökömet a szófa karjára raktam és ráhajtottam a kezemre a fejem. Rávillantottam a vakítóan kék szemeimet.
- Úgy tudtam, hogy a sátán szabja a feltételeket, de ha tippelnem kéne...- Úgy éreztem mintha lottóznék, kevés volt rá az esély, hogy eltaláljam a nyerő számokat, de apám egyetlen bölcs mondását idézem most- amit valaha felém intézett ez volt- Fiam, ha buknod kell hát bukj nagyot. És én azóta mindig eszerint élek, általában mindent egy lapra teszek fel. Lehet, hogy hülyeség amit csinálok, de eddig még sosem vesztettem.
- Általában az olyan nők mint te szeretik, ha ki vannak szolgáltatva egy férfinak ezért szeretik ha kikötözik őket, de úgy érzem, hogy te más vagy. Remélem jól mondom.- A kamaszútra összes pózát betéve ismerem, de úgy érzem Elizabethnek valami sokkal egyszerűbb a kedvence, de nem hinném, hogy a sima misszionárius lenne az.

Viszonylag hamar sikerül megszabadulnom a börtön tetkós, idegesítően, ugyanakkor zavarba ejtően fürkésző szakállas, fogatlan taxistól. Még szerencse, hogy nincs túl messze a lakásom a színháztól, és bár ezt a rövidke kis távot akár gyalog is megtehettem volna, én túl kényelmes voltam egy kis esti sétához. Na meg, ilyenkor sötétedés után már nem igazán szeretek egyedül kóborolni az utcákon, és azt sem hiszem, hogy ebben a cipőben kibírtam volna az utat gyalog. Azt hiszem, hogy talán egy kicsit mégis csak túlzásba vittem az öltözködést, pedig nem ez volt a célom... Áh, végül is most már teljesen mindegy! Itt vagyok, nem fogom lekésni az előadás egy percét sem, és még jegeskávém is van, amit nyugodtan elszürcsölgethetek. Már csak egy jó társaság hiányzik, és nem is lenne szükségem másra ahhoz, hogy tökéletessé avanzsálhassam az estémet! Aztán hirtelen -mint derült égből villámcsapás-, áll meg az asztalom mellett egy ismerős idegen fölém tornyosulva.
Eleinte csak értetlen ábrázattal sandítok fel a férfira, aztán meglátom azt a rá jellemző és igen csak egyedi mosolyt az arcán, és máris felélénkülök.
-Istenem, Gavin! - A számra kell szorítanom mindkét kezem, hogy meggátoljam magam az örömködő sikoltásban.
-Annyira rég láttalak! - És ekkor gyakorlatilag már a nyakában csüngök és úgy ölelem, mintha ő lenne az utolsó mentsváram.
-Gyere, ülj le. Mesélj, mi történt? Hol voltál és miért nem jelentkeztél te szemét gazfickó?! - Zúdítom nyakába az összes kérdést, ami hirtelen megrohamozza a nyelvem. Közben pedig már ülök is vissza, és izgatottan kalimpálok a pincérnek, miközben boldog mosolyom egy percre sem akar lankadni, és az agyamat sorjában megrohamozzák a régi emlékek.
Soha nem fogom elfelejteni azt az esetet, amikor meg akart csókolni, de én vonakodva elhúzódtam tőle, ő pedig csak bambán, elkerekedett szemekkel nézett, hogy ez most hogyan is van.