Körülbelül ezer meg egy éve volt, hogy utoljára randiztam valakivel és még úgy is feszélyezve érzem magam, hogy most Holden az aki elhívott. Bár az is lehet, hogy éppen emiatt vagyok ennyire izgatott. Miután hazavittem és haza zötyögtem a busszal már egészen kezdtem úgy érezni magam ahogyan Ő érezhette magát előtte. Semmihez nem volt se kedvem, se energiám, csupán arra, hogy bedugjam magam a zuhany alá és letusoljak, meg megmossam a hajam. A bőrömet szinte perzselte a zuhanyból érzező víz minden cseppje, de mégis annyira kellemes volt, hogy fel sem tűnt az idő múlása. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy több mint egy óráig áztattam magam és még egy szemhunyásnyit sem aludtam. Vizes hajjal és a kedvenc kinyúlt Guns n' Roses pólómban dőltem be az ágyba, de mire a fejem leért már az agyam teljesen ki is kapcsolt. A tegnapi éjszakás műszak enyhén lefárasztott, úgyhogy nem árt ha kipihenem és nem zombi üzemmódban ejtjük meg az első randevúnkat. Olyan mélyen aludtam, hogy akár egy világháborút is simán lemeccselhettek volna mellettem azt sem vettem volna észre.
Gyűlölöm amikor ennyire kifulladok, hiszen ilyenkor minden egyes pillanatát utálom amikor elválasztanak az ágyamtól. Most mégis vidáman és mosolyogva ébredtem a randevúnk megbeszélt időpontja előtt másfél órával. A zene fontos része az életemnek, így nem csoda, hogy az első mozdulatom a zenelejátszóm távirányítójáért való nyúlás volt. Ahogy bekapcsoltam és elindult az egyik helyi rádió, rögtön felismertem az egyik retró zenét amire kislányként mindig popsiriszálós táncot lejtettünk a legjobb barátnőmmel. Így egy még szélesebb mosollyal az arcomon indultam meg a konyha felé, hogy lefőzzel magamnak egy jó erős feketét és végre nekiállhassak a készülődésnek. Azonban a fürdő ajtaján bepillantva megláttam az égnek meredező tincseimet és rá kellett döbbennem, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Íg a kávézás ötletét elvetettem és sokkal inkább a tatarozás mellett tettem le a voksom. Egy óra és tíz perc, valamint sok szitkozódás után valamelyest jobban éreztem magam a bőrömben. Úgyhogy most már semmi akadálya nem volt annak a kávénak, vagyis nem lett volna, ha Denny nem érkezik egy picit előbb a megbeszéltnél.Még vetettem egy utolsó pillantást a külsőmre és elismerően nyugtáztam, hogy ez a fekete pántos ruha egészen jó választás volt. De sokkal többre nem is volt időm, ugyanis a hintóm és a lovagom előállt.
- Szia!- mosolyogtam rá kedvesen, miután kinyitottam neki a bejárati ajtót.
Annyira fura volt nem orvosi ruhában látni Őt, hiszen szinte mindig csak abban vagyunk és most annyival másabb volt. Egészen megváltozott a személyisége attól, hogy most egy sima farmer, póló kombinációban állt előttem.
- Máris, csak hozom a táskám és a kabátom. - válaszoltam mosolyogva, miközben nyitvahagytam neki az ajtót, hogy ha akar akkor beljebb tudjon jönni.
- Amúgy hova megyünk? Már csak azért, hogy nem öltöztem alul ugye? - játszottam rá egy kicsit a dolgokra, mialatt felnyaláboltam a kis táskám és a vékony kis kabátkát amit annyira imádok és ami tökéletesen illik az összhanghoz.

    ×