Név: Asher Damien Maron
Becenév: Ash
Kor: 26
Születése hely, idő: Las Vegas, 1986 november 15.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Körözött
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem:A hangulatember, nem lehet kiismerni, nem tudod mikor milyen hangulatom van. alapjában véve nem lennék én gonosz, de mivel egész életemben ez vett körül, ne csodálkozz ha kést mártok az oldaladba ha beszólsz valami sértőt. Nem hagyok semmit megtorlatlanul. Ha nem bántassz, nem szólsz be, észre sem veszem a jelenléted, és megyek mintha mi sem történne. Hallgatag vagyok, magamnak való, viszont precíz és gondos, de nem mindig a legtürelmesebb. Inkább ügyes és gyors vagyok, mintsem erős, így általában sunyitok is. Hazudok mint a vízfolyás, azt se hidd el amit kérdezek. Általában jó humoromnál vagyok, és próbálom ártatlannak eladni magam, sikerülni is szokott, a legtöbb ember nem lát túl a szőke haj kék szem, cuki arcon. Bizalmamat nehezen adom, és könnyű elveszíteni… Persze, nem lepődsz meg ha azt mondom, hogy dohányzok ugye? Tipikusan olyan pasi vagyok, aki a siker érdekében sok mindent hajlandó beáldozni ha céljai úgy kívánják. Igen, hm, sok mindent….

Külső: Nem vagyok valami izmos, inkább nyúlánk és gyors. Persze miniminális izomzat van rajtam, de inkább szikárnak nevezném magam. Szőke hajam már-már platina szőke, és ártatlan kék szemeim vannak, amik akkor is az égbolt kékjét tükrözik ha leszúrlak. Szeretem a karkötőket, és a gyűrűket, de megrögzötten féltem a nyakam, így egy évben egyszer látsz rajtam nyakláncot. Szeretem a slampos stílust, szóval bármit látsz rajtam, az biztos hogy rendezetlenül fog állni, legyen az öltöny, vagy egy farmer pólóval. A kényelmes edzőcipőket preferálom, amikben könnyű futni.

Előtörténet: 26 évvel ezelőtt születtem meg, a születésem körül nem volt semmi felhajtás, egyedüli gyerek vagyok, szóval elképzelhető mennyire várták hogy a világra jöjjek. Anyám egy rendes nő Clarissa Windogen, apám akivel nem házasodott össze sosem, Caleb Maron volt, ő már nem él. Viszonylag jó körülmények közé születtem, mindkét szülőmnek volt rendes munkája és nem olyan rossz jövedelme, így gyakorlatilag agyon kényeztettek, rengeteg jártunk nyaralni, és kirándulni, igazi minta életem volt mit ne mondjak. Olyan, amiről minden gyerek álmodik, de van akinek sosem jó semmi. Na én is egy ilyen alak vagyok. Elkezdtem felnőni, és kamasz koromban persze mindenért lázadtam, semmi nem volt jó, zavart hogy mindig tudni akarják mikor hol és mit csinálok, pedig ők csak aggódtak értem. Most már értem, akkoriban elég cikinek tartottam, főleg hogy az osztálytársaim is mindig lógtak, vagy cigiztek, szembementek a szüleikkel, és mivel a fél napot velük töltöttem, iskolában muszáj volt ugye, én is kezdtem felvenni pár rossz szokást. Ez akaratlanul is jött, mivel az ember néha azt veszi fel amit lát másoktól, és izgatja mert nem szabad, mégis annál inkább hajtja a vágy hogy mégis… Így voltam az alkohollal és a cigivel én is. Nem mondom, elég rendesen kikaptam az első lerészegedés miatt, és egy másfél órás szentbeszédet is lenyomattak hogy ezt talán nem kellene, de nem hatott meg a dolog. Csináltam, mert tilos volt, és tiltották. Egyre inkább kimaradoztam éjszaka, és elkezdtem magamnál hordani két pillangó bicskát, amiket meg is tanultam csattogtatni. Ezek ilyen csuda klassz kések, nagyon látványosan lehet velük játszani csak az embernek az ujjára kell figyelnie, le ne vágja, mégis kitűnően lehet vele szúrni ha úgy hozza a helyzet. Kezdtem nagyon is elkanászodni, nagyszájúvá válni, és a suliból is rendesen kimaradozni, az érettségit azt sem tudom hogyan lett meg, egyáltalán nem idegeskedtem miatta és mint sejthető nem is tanultam rá. Egy valamitől tartottam és tartom is távol magam, a drogoktól. Néha adtam el pár adagnyit, és szedtem érte a pénzt de sosem próbáltam ki. Lassacskán az éjszakai élet lett a létem, és minden balhéba, minden rosszba belerángattak azok akikkel lógtam. Nem is igazán jártam ekkor már haza, ha ruha kellett loptunk a boltból, és mindig máshol éjszakáztunk, kalandos tetszetős élet volt. Körülbelül arról is a lapokból értesültem hogy apám meghalt. Ez megrendített és hazamentem anyámhoz, aki szörnyen magányos volt, és gyászolta az öregem, mert szerették egymást. Nem tudtam mit tegyek, már túl mélyre húzott az alvilági élet hogy dobbantsak, sok ügyem volt már más bandákkal, és egyszer a rendőrséggel is is meg gyűlt a bajom, bár akkor csak figyelmeztettek és elengedtek. 18 éves koromig sikerült anyámmal élnem és most nem tudtam mit tehetnék, így hát elindultam ismét a világba, a saját világomba ahol vártak rám, és akiket barátoknak neveztem, de nem bíztam meg egyikükben sem igazán és mindig volt egy vészterv, ezt nagyon megtanultam… Aztán egy éjszaka beütött a krach, és vége lett mindennek… Az egyik tag aki velünk lógótt zsarolás alá került és felnyomott mindenkit a rendőrségnek. Egyik szokásosnak nevezett bevásárló körutunkról mentünk épp a lakásunk felé, mikor rajtunk ütöttek a rendőrök, és mindenkit le akartak tartóztatni. Persze senkit nem érdekelt a zsákmány, eldobtunk mindent és menekültünk mint a szél, de szerencsétlenségemre, két rendőr igen gyorsan futott és utolértek, addigra már kezeimben voltak a kések. A falhoz löktek, én pedig hátra szúrtam. A mai napig nem értem hogy szúrhattam mindkettőt hasba, hogy összerogyjanak, de megtörtént, én pedig gyorsan kibújtam a szorult helyzetből, és még egyszer megszúrtam őket, mert nagyon megijedtem hogy felkelnek és utánam jönnek. Nem gondolkoztam igazán hogy mit is teszek, csak menekültem a többiekkel, és másnap döbbentem rá hogy mit tettem. A két rendőr közül az egyik meghalt, belső vérzésben a másik viszont felépült, ezt írták a lapok én pedig dermedtem álltam, és néztem a saját profilom, hogy keresett személy lettem… Ez történt úgy két éve, azóta nem sikerült még elkapniuk, de szinte mindig próbálkoznak, gyakran szorulok rá a menekülésre…. Hát így élek én, mint minden rossz fiú… aki valaha még nem volt az…