do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Xenia Jordan Wick  25.10.12 22:49 | |
| 
Becenév: Xenia, Jordan, Miss Wick
Kor: 19
Születése hely, idő: 09. Nov. 1992. Párizs / Franciaorazág
Tartózkodási hely: Vegas forgatagában
Csoport: Szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Első látásra csak egy egyszerű hétköznapi ám, de vonzó lány volnék. Amíg meg nem ismersz közelebbről is... Na, onnan bonyolódik a cselekmény. Látszólag az életem teljesen normálisan, éldegélek a szürke hétköznapokban mint mindenki más. Semmi különös. Csak, hogy mások nem öntik magukba literszámra a kávét és a különféle energiaitalt csak azért, hogy minél tovább fent tudjanak maradni. Nos, én igen. Valakitől azt tanultam, hogy mindenkinek van rejtegetni valója és ebből kifolyólag senki sem teszi közszemlére. Szóval, hogy mindenkinek van valami szennyese és, hogy mindenki ezt csinálja - titkolózik - csak okosan. Az éjszakáimtól eltekintve... Nem vagyok egy haramia... Csak rosszul bírom mikor valaki taplón viselkedik és hát elég hamar fel tudom magam húzni dolgokon. Eléggé kíváncsi természetűnek vallanám magam és hát hajlamos vagyok túlreagálni az eseményeket. Nálam jobban senki se tudna a bolhából elefántot varázsolni egy szempillantás alatt. Egyetlen szóval, kérdéssel. Nem szeretek egyedül lenni, olyankor fokozottan ingerült vagyok és képes vagyok magamat az őrületbe kergetni és olykor még én magam is elhiszem, hogy ezt én így nem b írom tovább. Mert hát valljuk be... Én kevés olyan embert ismerek, aki fél el aludni és retteg a saját álmaitól.
Külső: Mint mondtam nem lógok ki a sorból. Másokhoz hasonlóan én is szeretek a nap különböző időszakaiban be térni egy-egy kávézóba vagy bárba... Talán annyi különbséggel, hogy én a szempáromat a helyén tudom tartani. Nem vagyok az a fajta nő, aki minden áron szeretné magára fel vonni a figyelmet. Nem, épp ellenkezőleg. Így is meg van a magam rajongó tábora.
Na de, térjünk vissza a külső jellegzetességekre... Mint egy 170cm " magas " vagyok... Nem veszek el a zsúfolt tömegben, de azért még igazán nőhettem volna néhány centit, de ha azon múlik, as és persze ha a helyzet is úgy kívánja ezt könnyedén tudom korrigálni. A hajam és a szeme egyaránt barna színű...
Ha csak lehet kényelmes cuccokban járok. Szeretem mikor tudok is mozogni egy bizonyos ruhában és nem kell hozzá karót nyelnem, de azért az is megy. Túlnyomórészt, a többséghez hasonlóan - gondolom - én sem vagyok hajlandó el hagyni a lakásomat kócosan, smink és kiegészítők nélkül. Az alapok nélkül különösen nem, mivel átlag nyúzott vagyok és úgy festhetek mint aki egy hete nem aludt.
Előtörténet: Születésem körülményeiről nem igen tudok nyilatkozni még úgy sem, hogy jelen voltam. Egy novemberi reggelen sújtottam le szüleimre Párizsban.... és innen a történetek megint csak homály fedi. Tudatomtól az a tipikus kis ne bánts virág voltam, akit még a széltől is óvtak és nem véletlenül. Amióta az eszemet tudom féltem egyedül aludni, de volt egy dolog, amitől még inkább tartottam és az a sötétség. Bárhol is tartózkodtam és tartózkodom éppen az éjjeli lámpa semmiképp sem hiányozhat a szobámból. Akkoriban még nem értettem miért történik ez velem. Valósággal rettegek a horror filmektől, a sötétségtől és az egyedül léttől. Valószínűleg soha sem akarták, hogy meg tudjam és titkon azt remélték, hogy majd mind sok minden egyéb dolgot ezt is ki növöm majd, de nem így történt. Nem voltak szemétkedő szomszédaink és testvéreim akik állandóan ijesztgettek volna mégis folyton szűnni nem akaró rémálmok gyötörtek... Olyan képek, hangok amik egy tíz éves kislányt összekuporodva a takaró alá bírtak és halálra rémítettek. Tudni akartam, hogy mi ez az egész és, hogy tehetek-e valamit, bármit ez ellen. Kutakodni kezdtem és egyre többet olvasni... Könyvtárba jártam, és ha választhattam hát inkább görnyedtem a monitor előtt órákon, éjszakákon át... és aludtam inkább nappal, hangzavarban... Olyankor legalább tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Bizonyossá vált, hogy nincs mit tenni és, hogy egyes egyedül ezt csak is én gyűrhetem le. A hiba csak is bennem keresendő. Egyre gyakrabban köszöntöttek rám a lidérces álmok... Elég volt csupán be hunynom a szemem. Olyan valóságosak...! Még akkor is ha tisztában kell legyek vele, hogy mind ez csak álom, csak álom! Már ébren is kísértenek az emlékek és mind ez szorongással tölt el. Mintha csak ön magam elöl menekülnék. Folyamatosan kísért, a nyakamba liheg... és én örökké és örökké a ki utat keresem. Már nem alszom éjszakánként... Az időm túlnyomórészét tanulással töltöm és emellett hacsak tudok munkát vállalok... Vegas-ba költöztem. Nem volt rossz a választás tekintve, hogy itt nyugalmat keresve se lehet találni. Egyetlen percre sem áll még az élet és nekem pontosan ez kell! |
|
do you know who i am?  Admin
| | Tárgy: Re: Xenia Jordan Wick 26.10.12 17:43 | |
| Xenia Jordan Wick! Nos Xenia rád biztosan nem igaz az "álom szuszék" jelző, ahogy azt sem mondható el rólad, hogy átaludnád a fél életedet. Tömör történet volt, de minden benne volt, amit tudni szerettem volna, ezért; Elfogadva! Üdvözöllek az oldalon! Látom már avit foglaltál, ezért csak annyi a dolgod, hogy bele vesd magad Vegas nyüzsgő városába.  |
|
Kezdőlap 
