Név: Sophia Alexis Hale
Becenév: Soph, Ophi, ahogy tetszik.
Kor: 20
Születése hely, idő: 1992. 09. 10. Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: fejvadász
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem:
Fő jellemvonások: rendkívül változékony, izgalmat, kalandot kereső, unalmat gyűlölő, vállalkozó, lelkes, bátor, gyors, érzékeny, alkalmazkodó, idealista, intuitív, színészi vénával rendelkező, szeret túlozni, rendkívül szórakoztató, jó kereskedő, éles látó, könnyen barátkozó, heves, kiszámíthatatlan, lobbanékony, uralkodni vágyó, gyűlöli a korlátozást, létfontosságú számára a veszély, ironikus, érzelmi kitöréseket nehezen tolerálja, menekül a kötelezettség elől. Mindig valamiféle távoli célra lövi ki nyilát, hogy aztán üldözőbe vegye azt. Olykor meg is találja nyilát, ám gyakran teljesen letér az eredetileg kitűzött útról, mert valami eltereli figyelmét. Alapvetően nem is a cél, hanem maga az utazás, a kaland izgalma vonzza. A célba érkezés nem annyira érdekes. Találkozni lehet vele egy újonnan megnyílt szórakozóhelyen, étteremben, egy izgalmas film bemutatóján. Ösztönösen ráérez, mindenre, ami a későbbiekben hatalmas népszerűségnek örvend. Gyakran ő teremti a divatot, mindenkit megelőzve és hangot is adva elismerésüknek. Senki sem köt, olyan élvezettel ismeretségeket, mint a ő. Nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy kiszimatolja a jó lehetőségeket, míg mások a hajukat tépik már mérgükben, neki szinte az ölébe pottyannak a lehetőségek. Jellemzi őket a hirtelenség, a meggondolatlanság,a kiszámíthatatlanság, vagyis mindaz, ami lehetővé teszi, hogy belevesse magát a kínálkozó lehetőségekbe. Legnagyobb ellensége az unalom és hamar rá is unnak dolgokra. Ő nem ismeri azt a szót, hogy kitartás. Számára ez az unalommal egyenlő, számára végtelen unalmas, ha ugyanazt a dolgot kétszer el kell végeznie. Imád szerepeket játszani és minél drámaibb, annál jobb. Nyughatatlanul keresi, hogyan érhetné el céljait: más és más utakon, szerepekben, viselkedéssel, technikákkal.
A lányokat és a fiúkat is szeretem, mindkettő nemmel volt már dolgom régebben.

Külső:
165-170 magas és 64 kg. Váll alá érő, enyhén göndör barna, már-már fekete hajkorona. Barna őzikeszemek, amelyek általában sötétebbnek, inkább feketének látszanak. Köldök piercingje van.
Stílusa: Laza, de márkás cuccok. Kizárólag a márkás cuccokat veszi fel. Kihasználja azt a helyzetet, ha már van pénz, akkor legyenek jó ruhái. Nem sajnálja. Szekrényébe majdnem hogy már semmi nem fér. Imádja az elegáns cuccokat, és a divat szerint öltözik. Mindig úgy öltözik, ha "vadászatra" megy, akkor neki tudjon ugrani a dolgoknak és ne kelljen szenvednie. Szoknyát például nem igen venne fel.

Előtörténet:
20, lassan 21 évvel ezelőtt láttam meg a helyi kórházat Las Vegasban. Igen ám, körülbelül szó szerint értve hiszen ami azt illeti a taxiban születtem meg. Már akkor is érdekes volt az életem. Azért persze ha már ott voltunk a kórháznál, bevittek minket és egy-két napot bent töltöttünk anyámmal, miközben rokonok tódultak befelé, hogy megnézzék a kislányt, akinek még nincs neve. A szüleim nem tudták milyen névvel dobjanak meg, de végül -nagy nehezen- a Sophia Alexis mellett döntöttek. Ez mellett egész normálisan telt el a következő pár évem. Már ha egyes dolgokat normálisnak lehet mondani ilyen -finoman szólva- bolond szülőknél. Anyám munkanélküli volt, mégis a nap nagy részében színét se láttuk. Apám dolgozott egyedül a családból, neki jól kereső orvosi állása van. Azért látszik rajta, hogy orvos, ő is olyan mint a többiek. A bátyámmal lógtam mindig együtt, ő két évvel idősebb tőlem. Tőle vettem át rengeteg dolgot, közöttük a mostani stílusomat is.
A szülők még csak aprócska gond volt, mikor megérkezett a nagyi, hogy vigyázzon ránk. Utáltam. Elmeséljem miért? Körülbelül két éves lehettem még járókám volt és az udvaron szaladgáltam vele oda-vissza miközben a bátyám mellettem játszadozott valamivel. A nagyi meg kiakadt, hogy csörgök a járókával meg hogy mi lesz ha elesek, ezért megfogott és kikötött egy téglarakáshoz, hogy ne bírjak elmozdulni onnan. Hát normális ez a család, kérem?
Aztán amikor kezdtem felnőni egy csomó dologra rájöttem. Például, hogy ha a nagyi akar jönni vigyázni ránk, akkor azt kell mondani, hogy "nem kell, nem kell!" mivel a bátyám mindig itt van mellettem. Aztán, jött apám... jah kiderült hogy megcsalja anyámat. Legalábbis én kaptam rajta. Nem mondtam el anyámnak, apám jól lefizetett. Minden hétvégére normálisan volt pénzem legalább. Aztán... anyám éjszakai kiruccanásainak eredménye : sztriptízbárban dolgozik. Na ez aztán még jobb.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a bátyám és én vagyunk a legnormálisabbak a családban. Körülbelül 15 éves lehettem amikor először kimentem a barátaimmal és a bátyámékkal bulizni. Amilyen személyiséggel és el züllöttséggel rendelkeztem már akkor, nem volt meglepő, hogy a rendőrségen kötöttem ki a barátaimmal együtt. Csak beszóltunk pár rendőrnek, ez volt a gond. Anyámék hazavittek, jól leordították a fejemet, én meg azóta nem bírom őket. Főleg, hogy azt mondták, sosem ütnek meg és megütöttek akkor. Mióta ez az ügy lezajlott, teljesen függetlennek érzem magam. Minden hétvégén más buli, minden hétvégén más társaság, aztán a végül már egy nagy társaság lett. Középiskolát jártam mellesleg, az el züllöttségemnek határa is van és okos is vagyok nem úgy mint a szüleim. Ők különösebben azóta már nem is érdekelnek, és én se őket igazából ahogy észrevettem. Tudják, hogy milyen vagyok és hogy tudok magamra vigyázni. Pénzzel meg ellátnak ha kell, de szerezni tudok máshogyan is ha nem is adnak.
A középiskola befejezése után, nem mentem egyetemre, mivel az apám egyik ismerőse, felajánlotta, hogy kiképez fejvadásznak. Jó kis fizetés, megfelelő munka, a legjobb ami hozzám illik talán! Elfogadtam, fél éves kiképzésen vettem részt, majd most, nem olyan túl régen -szóval friss húsnak számítok - elkezdtem dolgozni.
Vigyázz! Jövök!

Sophia A. Hale!
Örömmel látom, hogy oldalon még egy fejvadásszal bővült! Történetedben minden megfelelt az elvárásoknak, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit. Sophia rajtad a világ szeme, tűnés elfogni pár rossz fiút.