Mackós??? Medvés, de nem brummog a szó szoros értelmében. Rid, elég érdekes élettörténettel büszkélkedhet. Nem a saját családjában nevelkedett, mégis annak tekintette. Tudja hogy a szüleit ott ölték meg, mégis hálával és tisztelettel viseltetett a befogadói iránt. És talán ugyanez a hála és tisztelet vitte rá, hogy idővel átvegye a család fenntartását, vagyis inkább döntő szerepet vállaljon benne.
Hogy miért Vegas? Mondjuk úgy hogy a bűn melegágya. Afféle szunnyadó összekötő, jelenleg feladatok nélkül, mégis készenlétben.
Jellem.. Riddynek mindig is lételeme volt és lesz is a tisztesség. Akörül forog az egész élete. Mindazonáltal ugyanúgy része a versengési hajlam, a győzni akarás, de soha nem kerüli meg a tisztességes módszereket. Hogy miért az alvilág? Egyszerűen ide született. Pontosabban ide sodorta az élet, persze el nem tudná képzelni az életét gyári munkásként, vagy épp egy hivatal mindennapos beülő dolgozójaként. Ő az élet embere! Élvezi az élet minden egyes percét, az ésszerűség határain belül. Hogy álmok? Meg is valósított párat. A kocsik a minden. Ezen túl pedig a szórakozás, vagyis a védelem. Hogy beáldozná e az életét? Kötve hiszem, de eddig mindig szerencséje volt, és amig nem jön hír Mexikó felől, reméli, hogy lesz is minden percben.

Kigyúrt, kopasz állat! Ez jut mindenki eszébe amikor csak ránéz, de ha tüzetesebb időt is szánsz neki, meglátod a mélyben rejlő érző szívet. Persze nem egy nyálgép, de a külsejéhez mérten ég és föld, sokszor birka természet. Egy darabig...
Hogy a viselet? Könnyű.. mindennapos, farmerek, pólok, bőrkabát, ha kell. Fegyver? Akad. De csakis végszükség esetére, és van egy csodaszép vadászkése. Ügyesség… Rendkívül körültekintő... Előrelátó... Logikus. De talán mindez a túlélés része.

Kölyök voltam még… Azt mondják kiskölyök, amikor ide kerültem. Mexikó! Ez az én országom, vagyis mondjuk úgy, hogy a családom országa. A családom… vicces! Ők azok akik megtaláltak egy útszélén landolt régi rozzant cadillacban, két szitává lőtt felnőtt mellett. Íme, bemutatom az anyám és az apám. Én elvileg ott üvöltöttem a hátsó ülésen, a rekkenő hőségben, és Mrs. Rodriguez volt az aki rám talált.
Vagyis igy lettem Rodriguez. Hogy egyébként ki vagyok? Tudja az isten. A koromat is úgy tudom, mint a kutyáknál, valamiféle orvosnak látszó fickó állapította meg. Azt mondják anyámék csempészek voltak. Drogügylet, és valaki olyat vertek át akit nem kellett volna. Megesik. Legalábbis errefelé mindennapos eset…

A Rodriguez családban mindig kevés volt az étel. Eleinte, amíg fel nem nőttem. Apám… az akkori apám, hamar belémdiktálta a tisztességet, és amikor megérkezett Sara is, a húgom, már feladatomnak éreztem, hogy megbízható bátty legyek. Azután a dolgok viszont változtak... Ahogy egyre cseperedtem, megtanultam mi is az élet. A gyenge meghal, az erős túlél, és ha mázlija van és ott is van fejben, talán jut is valamire. Így lettem én egyre erősebb, és nem telt sok időbe, mire már a belépésem az egyik kartellba tartotta el az egész családot. Megfizettem. Minden egyes cseppjét megfizettem, amiért akkor és ott nem hagytak meghalni, magukhoz vettek, és most én éreztem szükségét, hogy gondoskodjak és törlesszek.
Szerettem ezt az életet. Intézni ezt-azt, megvédeni a "családomat", a legújabb.. családomat, főként drogügyek, és micsoda baklövés, a sors fintora, hogy talán más sorsra szántak, végül mégis a szüleimhez hasonlóan végeztem.
Hamar én lettem a fehér bárány.. szó szerint a bronz bőrű farkasok között, és nem csak mert a színem tiszta, de én voltam az egyetlen, aki az ígéret földjére is bűntetlenül átmehetett. Meg is tettem… Nem ellenkeztem sokat amikor átküldtek, hamis papírok, a családom és a húgom rendes pénzt kap, minden héten, én meg… elhúztam Vegasba, afféle szunnyadó összekötőnek.
Vegas… maga az ígéret földje! A lehetőségek városa! A csodák színhelye! Egyből elvarázsolt, és míg otthon a szabadidőmben kocsikat bütykölgettem, itt is folytattam ezt a tevékenységet. Persze közben azért folytak az üzletek, itt-ott csurant cseppent, amiből végül egyre jobb gépem lett, mire képes voltam már részt venni a helyi illegális versenyeken. Na, ez volt a fő bevételi forrás! Mikor rájöttem, már teljes erőmmel erre koncentráltam, és csak nyertem.. nyertem.. nyertem…
Persze kis takony voltam még. Kezdetben sorra elvertem a könnyen jött pénzemet, játékra.. nőkre.. nagy piálások és bulik, de aztán.. felnőttem. Ember lettem. Felelősségteljes ember, akinek a feje már nem lágy és kehes, és azután már hazaküldtem a megkeresett pénzeket.
Hogy a testőri munka? Afféle.. szórakozás. Csak hogy néha bűntetenül ruházzak meg olyan embereket, akik sokszor még az életet se érdemelnék meg. Néha kidobóként is dolgozom.. szeretem, és együtt a versenyekkel elég jó kis pénzre teszek szert. Nem annyi hogy fényűzésben éljek.. de annyira elég, hogy ne dögöljek meg. De aztán megunom az egészet... Lépek tovább... és még tovább. Aztán megint. Egyszerűen csak élvezem az életet, ésszel... felelősséggel... mégis a legtöbbet hozva ki belőle. És csak várok. Várom, hogy otthonról mikor szólítanak a feladatom elvégzésére...