Név: Chelsea Deschanel
Becenév: Chels
Kor: 22 éves
Születése hely, idő: 1990. 04. 23. / U.S.A. - Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Vandál
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem:
Most kiderül a nagy titok, hogy ki Chelsea valójában; Egy örök álmodozó aki felnőtt fejjel is hisz a csodákban, sőt már-már görcsösen próbál ragaszkodni saját tündérmeseibe. Néha túlságosan elkalandozik gondolataimban, ilyenkor megszűnik számára a külvilág. Alapjáraton mindig ott motoszkál piros pozsgás arcocskáján apró mosolya, de ebből a mosolyból könnyen ördögi vigyor válhat, ha újabb elvetemült dolgot fogat a fejében. Számára örömet jelent egy csendes esős délután, aminek nagy részét írással töltheti, vagy változatosság kedvéért, zenét hallgat, vagy megnéz egy filmet. Mindig aktuális kedve szerint válassza ki filmkategóriákat, amiket szívesen nézne, imád nevetni egy humoros vígjátékon, de párnáját szorongatva is szokott krokodilkönnyek között nézni egy-egy drámát.

Külső:
Ránézésre is látszik, mennyire szeretem, ha felfigyelnek rám. Régebben így próbáltam önbizalmat gyűjteni, hogy kirívó smink és ruha mögé bújok, oly annyira sikerült, hogy már a névjegyemmé vált. Testalkatom átlagos, minden ott gömbölyödik, ahol kell. Szemem sötét barna színű, hajam pedig kedvemtől függően váltózik, de legtöbbször rózsaszín színben viselem hosszú fürtjeimet. Jellemző rám a vagányság és a lazaság ruha téren, de általában polgárpukkasztó szerelésben járok az utcákon. Egy rózsaszín tütü, hozzá bakancs és már mindenki engem néz. Sminkem erős, figyelemfelkeltő. Nem vetem meg a testékszereket sem, az orromban található is egy szép kis darab. Imádom a különféle kiegészítőket, nyakláncokat, karkötőket, fülbevalókat, szinte mindegy mi csak jól nézzen ki.

Előtörténet:
Köszöntelek az Addams Family-ben. Na jó, nem Addams vagyok, hanem Deschanel, de olyan közel áll a kettő egymáshoz, de csak ezt akkor tudhatnád, ha családtag lennél és belátnál a kulisszák mögé. 1990. 04. 23. Mindössze pár szám, de mennyi mindenki életére hatással lett. Igen, ez az a becses dátum, mikor napvilágot láttam. Ekkor még szüleim között dúlt az a nagy szerelem, amiket a filmekből már kívülről tudhatunk. Nos, haza vittek a kórházból és minden egyéb procedúrát elvégeztek, amit ilyenkor kell. Anyám szülés utáni depresszióba esett, apám pedig túlontúl el volt foglalva a munkájával ezért engem egy nevelőnőre bíztak. Aztán, ahogy cseperedtem, egyre jobban kezdett megromlani a családi béke. Szüleim egyfolytában ezt a nevetséges se veled se nélküled játékot űzték. Esküszöm néha már azért könyörögtem, hogy váljanak el, hogy legyen vége a folytonos ajtócsapkodásoknak. De nekem gyerek fejjel ebbe nem volt semmi beleszólásom. Nevelőre bíztak, ameddig ők saját magukkal voltak elfoglalva. Ha jobban bele gondolok nem is csodálom, hogy hogyan lettem ennyire elcseszett, hiszen egy ilyen gyerekkorral a hátam mögött azt csodálom, hogy nem őrültem meg. Pedig szerintem jól mutatna rajtam a kényszer zubbony. Már eléggé fiatalon kicsapongó életmódba kezdtem, hiszen nem volt mellettem senki, aki figyelt volna rám. Sőt azt sem tűnt fel senkinek ha netán napokat nem tartózkodtam otthon. Mindig is meg volt a magamnak való eszem, csak nem a tanulásban fitogtattam, sokkal inkább a cselszövésekre koncentráltam. Mindig benne volt a kezem a legnagyobb balhékban. Első iskolámból azért csaptak ki, mert felgyújtottam egy osztálytermet. Persze ezek után egy másik elit iskolába lettem száműzve, ahol nem kevés adomány fejében fel is vettek. De túlságosan ez a közeg sem nyerte el tetszésemet, ezért minden erőmmel azon voltam, hogy innen is lapátra tegyenek. Testnevelés tanárommal viszonyt folytattam, meg is lett az eredménye, újból kicsaptak. Szüleim legnagyobb örömére. Aztán újból a szokásos, immár rutinos menet lépett érvénybe. Adomány... blabla és ismét csatlakoztam egy másik iskolához. Itt már mindenki rólam beszélt, a hátam mögött suttogtak, ahogy haladtam végig a folyosókon. Úgy látszik, hogy a hírnevem még engem is megelőzött. Számtalan hódításaim után meguntam magam, túl könnyű volt számomra a hozzám hasonló diáknak élvezeteket adni, ezért egy kihívásra volt szükségem. Mi le lett volna a legnagyobb kihívás, mint sem elcsábítani az iskola igazgatót? Ezt is kipipáltam! De túl jól sült el a dolog. Megtudták és mindkettőnk szűrét kitették. Ekkor robbant a bomba! Apám a kezébe akarta venni a dolgokat és úgy hitte, hogy a legjobb számomra egy bentlakásos iskola lesz, ahol megtanítanak a jó modorra és a viselkedésre. Így hát nem volt mit tennem, bele mentem. Elvégre meddig tart, még innen is kirúgnak? Csak még azt kell kitalálnom, hogy még is hogyan, mert a gyújtogatás és a tanárokkal való lefekvés még számomra is kevés, túl könnyű, nekem pedig szükségem van arra, hogy tartsam a színvonalamat, kerüljön bármibe! De aztán történt valami, megismerkedtem az igazgató lányával, sosem vonzódtam a saját nememhez, de volt benne valami, ami megfogott. Nagy nehezen kibírtam, hogy ne csapassam ki magam, mert így lehettem hozzá a legközelebb, év végéig együtt is voltunk, amivel nagy port kavartunk. Középiskola elvégzése után, inkább nem mentem tovább, nem foglalkoztatott a tanulás. Egy kicsi, de annál cukibb lakást vettem ki Vegas nyüzsgő városában, ahol élem szokványosnak nem mondható életemet. Azt mondják mindenkiből felnőtt lesz egyszer, hát én még várok arra. Mint egy rossz gyerek, minden mókából és térfából kiveszem a részemet, ugyan úgy, mint a balhékból. Hírnevem pedig az évek során sem kopott el, sőt eléggé ismert lettem, nem csak az elit körökben. De csak tudja meg mindenki, hogy ki is az a Chelsea Deschanel!

Chelsea Deschanel!
Nem semmi háttértörténettel rendelkezel. Neked simán elhiszem, hogy képes vagy felkavarni az állóvizet. Mivel semmi ellenvetésem és minden a helyén volt, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Egy ilyen igazi lázadó, mint te az keresve sem találhatott volna jobb helyet, mint Vegas. Kislány vár a játéktér!