Egy szobával arrébb... (:

Tárgy: Egy szobával arrébb... (: 07.12.12 12:25

Telefonom rezgéséből ítélve valaki üzenetet hagyott nekem. A készülék után nyúlva olyan ideges lettem hirtelen, hogy az már képtelenségnek számít ilyen rövid idő alatt, de nekem még is sikerült. Még itt kit érdekel az, hogy Kevin beteg? Vannak fontosabb dolgok is az életben, de így a matek házi csinálom megbetegedésével lett egy kis problémám. Elkeseredetten vágom le magam az ágyra, miközben próbálok valamiféle tervet kiötleni, mert ugye magától nem lesz meg, én pedig keserves kínok között nem akarom megcsinálni. Sosem volt az erősségem a matek, inkább a táncra és a nyelvekre koncentráltam. Különben is aki így néz ki, mint én, annak kötve hiszem, hogy valaha kellenének a matek órán tanultak. Pár perc gondolkozás után, ajkaim ördögi mosolyra húzódtak, megtaláltam gondjaimra a megoldást, és sokkal közelebb van, mint hittem volna. Későre jár, de még nem vészes. Egy utolsó pizsama és haj igazítás után kapom fel füzetemet és indulok meg Desmond szobája felé. Szokás szerint kopogás nélkül hatolok be felségterületére. Szerencsémre még nem aludt, hanem művelődött az én drágám, bár ennél műveltebb nem is lehetne. Sejtelmes mosolyommal arcomon, lassú léptekkel indulok meg felé, egyik kezemet hátam mögött tartva, füzetemet rejtegetve előle.
- Első találós kérdésem; Honnan tudhatod, hogy fiatal, hamvas na meg szívdöglesztően ellenállhatatlan barátnőd van? Várj, várj, ne válaszolj. - Szám elé helyezem mutató ujjamat, utána pedig elkényelmesedek ölében, már megszokásból is, na meg ez a hely csak engem illett, ahogyan figyelme is. Mutatóujjamat levéve számról, Desmond alsó ajkán húzom finoman végig ujjamat. Ezek után elő kapom füzetemet. Még én is alig tudom elhinni, hogy tényleg ezért kerestem fel, de holnapra be kellene adnom a kész feladatokat és ha nem teszem meg akkor osztályzatom drasztikusan csökkenne, ha csak le nem feküdnék a tanárral... de arra semmi esély, soha!
- Megcsinálhatod a matek házimat? - Mosolyodok el pofátlanul, ahogyan próbálok rá hatni kiscica tekintetemmel.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 08.12.12 0:55

- Fájna egyszer kicsi-pici ujjacskádnak kopogni? - Tettem fel kérdésemet rosszallóan megrázva a fejemet majd félre is teszem az addig kezemben lévő könyvet, mert érzem, hogy ez hosszú lesz és nem fogom olcsón megúszni. Tudomásom szerint mindenki itthon tartózkodik, így nem egészen rétem látogatásának célját. Mindegy, csak nem fájjon... nagyon. Mert hát ebben az esetben egyérzelműen akar valamit és nagyon akarja azt a valamit. Kezdek félni.
elképedve hallgattam a különös kérdést, de mivel megkért rá idő előtt így csendben maradtam. Amúgy sem nagyon tudnék szóhoz jutni. De annyit azért már én is levettem, hogy ez nagyon rosszul kezdődik nem kis hátsószándékkal ha már így indít... vagy egyszerűen nem lesz a tetszésemre a dolog vagy nem megoldható pillanatnyilag. Na jó, most már egyenesen rettegek.
- Ki fogott rajtad az ismeretlen és néhány számjegy? - Halványan elmosolyodtam miközben lágyan, gyengéden végig simítottam puha arcbőrén. Meg kell mondjam kellemesen csalódtam, rosszabbra számítottam, sokkalta de rosszabbra.
- Szexi pizsama... - Igazán most vettem csak észre majd halkan felnevettem.
- Mindig is szerettem Spongyabob-ot! - Nevettem fel ismét majd hirtelen annyiban maradt nevetésem mikor tekintetem az övére tévedt és ott is ragadt egy időre majd az ajtó felé vándorolt majd vissza. Jó volna ha a cica ideiglenes új fekvőhely után nézne.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 08.12.12 1:26

Nem is értem, hogy miért erőlködik ennyire. Sosem kopogtam és nem is fogom, szeretek váratlan meglepetés lenni.
- Kellene kopognom? Netalán rejtegetsz valami olyat előlem, amit nem kellene látnom? - Felhúzott szemöldökkel vonom kérdőre. Eddig nem is feltételeztem róla semmi ilyesmit, de így,... hát nem is tudom. Csak egyszer találkozzak egy másik nővel a szobájában félre nem érhető helyzetben és onnantól vége lenne mindennek. Olyan dologért nem hiszem, hogy megbocsájtanék.
- Nagyon úgy látszik. - Lebiggyesztem számat, szomorú képet vágok mindehhez, hogy hihető legyek. Végül is talán, ha érdekelne annyira, akkor magam is meg tudnám csinálni, de ha már van rá alkalmam, hogy más tegye meg helyettem, akkor már élek a lehetőséggel. Ez az üzlet mindkettőnk számára kifizetődő lenne. Nekem meglenne a házim, Desmondot pedig nagyon boldoggá tenném érte cserébe.
- Annyira tudtam, hogy erre is begerjedsz. - Körülmények végett nem lehet rajtam azok a szexi darabok, amikben már párszor elcsavartam a fejét. Nem kicsit lenne kínos Lilyve, vagy akár Erickel találkozni, azokban a darabokban, amik túl sokat is sejtetnek belőlem, arról már nem is beszélve, hogy mennyi látszik ki alóla.
- Én pedig téged foglak nagyon is szeretni, ha most segítesz. - Alig hallhatóan suttogom. Pár pillanatra biztosan megmeredtem, mikor szemembe nézett. Jól tudom, hogy nem fog túl jó vége lenni ha továbbra is az ölében maradok, vagyis számunkra szép lenne a folytatás, csak nem tetszene mindenkinek. Még sem bírom ki, legalább egy kicsit akarom magamhoz közel érezni. Ezért engedtem vágyaimnak és gyengéden megcsókoltam, de még mielőtt jobban bele melegedtünk volna, egyszerűen eltávolodok tőle, kibújok öléből. Ezek után ölébe teszem füzetemet, én pedig hason fekve elnyúlok az ágyon.
- Mi lenne, ha a puszta jelenlétemmel segítenék? Biztosra veszem, hogy úgy is tökéletesen meg tudod csinálni, ha csak nézlek és élvezkedek benned. Bár, nem az eszedért szeretlek, de most tehetek egy kis kivételt. - Egy próbát megért, de nem hiszem, hogy bekapja majd a csalit. De azért hátha sikerült, mint mindig most is bevetettem azt az ártatlan tekintetemet.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 13.12.12 1:37

- Igen, éppen önkielégítést végeztem. Egyébként meg.. Lily nem tanított meg az efféle formaságokra? - Fakadt ki belőlem a nevetés szinte már a hasamat fogtam. Ami pedig a kopogást illeti tudom, hogy csak formaság, amire hacsak lehet mi nem adunk, de hát azért szüleinknek igen is lényeges és elképzelhetetlennek tartom, hogy kicsi húgom lemaradt volna az illemtanórákról.
- Édesem, Spongyabob-ot rá, hogy még csak rá sem néztél a feladatra?! - Nem konkrétan a példára kívántam célozni a kérdésemmel, de maradjunk inkább csak a tárgynál, igaza van. Abban viszont még mindig teljesen biztos vagyok, hogy még csak meg sem próbálkozott a megoldásával, amit ha a tudtomra igen elkeserítő tény volna a számomra, hogy szinte a semmivel feladja.
- Szégyellje magát Miss Hemingway... ilyen helyzetbe hozni?! - Ráztam meg a fejem rosszallóan majd újfent elmosolyodtam. Bizarr egy megállapítás volt és helytelen persze.
- Megvesztegetnél? - Nevettem fel halkan. Simán ki nézném belőle csak, hogy egy sima közé matekpélda nem számít kihívásnak, de még kevésbé jelent akadályt céljaim eléréséhez.
- Bekaphatod kicsi szívem. - Kaptam a kezembe a füzetet majd firkálgatni kezdtem. Inkább nem részletezném, hogy milyen könnyű is és, hogy még mindig nem tudom el hinni, hogy nem volt képes megoldani egy ilyen nevetségesen könnyű feladatot. Igaz, egy táncosnőnek nem sokat kell tudnia számolni és azt sem várják el, hogy különösebben intelligens legyen.
Maximum tíz percet ha vacakoltam az egésszel majd felé nyújtottam a füzetet, de egyelőre semmit sem szóltam.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 13.12.12 2:00

Ez tényleg vicces, közel is álltam ahhoz, hogy elnevessem magam, de valahogy még is csak kibírtam, hogy ne tegyem meg.
- Oh, szólhattál volna nekem is ebben az esetben, tudod, hogy segítenék benne. - Egyetlen egy szavát sem hiszem el most, pláne azt nem, hogy magával játszadozzon, mikor itt vagyok egy szobával arrébb, ha már nem bírna tovább a vérével, akkor nyugodtan jöhet hozzám segítségért.
- Lily sok mindenre megtanított, de azt sosem mondta, hogy kopogni kell. - Harapok gyorsan alsó ajkamba, mielőtt még olyan dolog is elhagyná a számat, amit később megbánnék, vagy éppenséggel lenne min összevesznünk, mert arra tényleg nem vágyok most, viszont másra nagyon is.
- Te is jól tudod, hogy nem mindig szeretem a könnyebb utat választani, de most még is azt tettem. Olyan kézhez fekvő volt a megoldás, hogy téged kereslek fel inkább, mintsem hogy kínlódjak ezzel és tényleg nem néztem bele, azért mert már órán sem értettem, mert képtelen voltam figyelni a tanárra, mert valaki folyton eszembe jutott. - Mikor a valaki szócskához értem nyomatékosabban ejtettem ki, ezzel is arra célozva, hogy bizony nagyon is ő terelte el a figyelmemet, mert minden gondolatom csak körülötte forog.
- Még is milyen helyzetbe hoztalak? Izgalmiba? - Mondjuk ebben a szerelésben nem nyújthatok túl vadító látványt, bár sosem lehet tudni, hogy Desmondnak mi a gyengéje.
- Mindketten tudjuk, hogy arra most semmi szükség sincsen. - Nem érzem olyan nagy dolognak ezt a kis segítséget, hogy bármivel is megvesztegessem, bár nagyon is hálás leszek neki ezért, amit majd tudatni is fogok vele valahogy.
- Szeretnéd? - Tettem fel provokatív kérdésemet. Egyre jobban érzem azt, mint régebben, mármint hogy újból feszültek leszünk egymás társaságától. Ami nem tudom, hogy mennyire jó, avagy rossz, de már nem akarom, hogy ugyan az legyen mint régen, ha már voltunk annyira bátrak és mertünk őszintén beszélni arról, amit egymás iránt érzünk. Ameddig Desmond a feladatok oldásával volt elfoglalva addig ráérősen heverésztem az ágyában, csak akkor ültem fel, mikor a füzetet felém nyújtotta, feltehetőleg minden példát megoldva.
- Köszönöm! Most adósod vagyok egyel és bármikor behajthatod rajtam a tartozásomat. - Valahogy csak kibírtam, hogy csak az arcára adtam egy aprócska puszit, pedig legszívesebben hálásabb is lennék, de az adott körülmények között tudjuk, hogy nem lehet.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 13.12.12 2:49

- Egyedül létre volt szükségem. - Magyaráztam egyszerűségében a dolgokat, ami a legkevésbé sem igaz, de hát feltalálom magam. Azért tényleg nem venne zokon ha olykor-olykor kopogna. Még majd a végén azt fogom gondolni róla, hogy neveletlen. A dolgozó szobában pedig különösen bosszant ha valaki kopogás nélkül lép be, elvégre dolgozni szeretnék... Szeretném ezt a tényt valahogy elfogadtatni vele... Mert hát én sem rontok be a szobájába csak úgy minden nélkül.
- Akkor a neveltetésed hagy még maga után kívánni valót. - Nem akartam tapintatlan lenni de hát így jött. Egyébként is világos a számomra miért jött majd ha megkapja el is megy. Nem hinném, hogy Lily bármit is kihagyott volna a nagy könyvből. Talán még túl sokat is mondott neki. Legkevésbé hiszem, hogy éppen az maradt volna ki egy férfira nem rontunk rá csak úgy...
- A lustaságod már igazán ne az én lelkemen száradjon. - Érdekes... Már az órán sem értette. De ha emlékezetem nem csal egyetlen egyszer sem kért meg rá, hogy kíséreljem meg elmagyarázni neki. Egy apró csalódás is csalódás.
- Oh igen, meglehetősen vadító az algebrád. - Láthatja, most nem igazán vagyok formában de még kevésbé hangulatomnál. Egyszerűen rossz volt az időzítés.
- Azért ne szokj hozzá túlságosan. - Valóban, nem szeretnék ebből rendszert csinálni és nem is fogok. Nekem egy kis darab hús nem elég. Ha csak egy könnyű nőcske kellene annyi volna, hogy beléjük is fulladnék. Vesztemre, de nálam mérvadó az értelem és a találékonyság is... és hát ezt nem nevezném annak.
- Ne fáradj. - Legkevésbé volna most kedvem az efféle szórakozáshoz. Sőt, egyáltalán semmihez sincs úgy kedvem. Jobb volna ha ezt a társalgást mára mi előtt berekesztenénk. Úgy vélem, amit akart megkapta.
- Szeretnéd, hogy tüzetesebben is elmagyarázzam? - Tettem fel nyersen a kérdést, de ami mögötte lappang az sokkalta szaftosabb...

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 13.12.12 3:14

Legszívesebben most értetlenkedve nagyokat pislognék rá, de még sem teszem. Akkor sem tudom hová tenni ezt a hirtelen hangulatingadozását.
- Most burkoltan arra szerettél volna célozni, hogy zavarok? Mert ha igen, akkor már itt sem vagyok. - Sértetten buknak ki belőlem szavaim. Valójában bánt, hogy most ilyen velem, már majdnem kezdtem hozzá szokni ahhoz, hogy mostanában nem bántsuk egymást, úgy mint régen. Nem hiszem el, hogy ekkora ügyet csinál azért mert nem kopogtam, legközelebb már azért is fogok, hogy meglepjem az újdonság varázsával.
- Most hogy így mondod, teljesen igazad van. - Tény, hogy Lily sok mindenre megtanított, mikor valami csoda folytán nem valamelyik férjével szórakozott, de olyan dolgokra sosem, amikre a rendes anyák szokták a lányaikat. Nekem csak annyi maradt, hogy nem szabad kimutatni az érzelmeimet senki iránt sem, hacsak nem vaskos a bankszámlája, húzzam ki magam és mosolyogjak bármi történik és végképp ne engedjem, hogy mások túl közel kerüljenek hozzám. Na meg persze a fő szabály, mindig adjunk a látszatra, elvégre amit az emberek látnak, azt fogják elhinni. Ha mosolygok, akkor azt lássák, hogy boldog vagyok és így tovább...
- Oh hát ne is, inkább az enyémen, feltéve, ha még olyan van nekem. - Lélek... ez még viccnek is rossz. A felső tízezerben, ahová mi is tartozunk ott ezt a szót nem is ismerik.
Következő kijelentésére inkább nem is válaszolnék, mintha meg sem hallottam volna, mert csak olaj lenne a tűzre, ha bármit is mondanék jól tudom.
- Ígérem nem fogok. - Nem is szeretnék hozzá szokni, akármennyire is meglepő. Számomra az, hogy mi már együtt vagyunk nem azt jelenti, hogy bármi problémámmal hozzá fogok rohanni. Valójában egyáltalán nem is szoktam vele beszélgetni a problémámról, mert a mi kapcsolatunk eddig csak jóformán a szexről szólt, most kezdünk elérni ahhoz a szintre, hogy megnyíljunk egymás előtt. Eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy őszinte legyek vele, most pedig már könnyedén megy, de most sem úgy fogadta, ahogy elvártam volna.
- Ha nem, hát nem. - Vállamat vonogatva szólalok meg. Valójában én sem gondoltam, hogy tényleg most meg fogom tenni, bár érdekes lenne, hogy benne van, hogy bármelyik percben lebukhatnánk.
- Már így is eleget segítettél, de ha szépen kérném, akkor megteszed? - Azzal az ellenállhatatlan bambi tekintetemmel néztem rá. Egy kósza pillanat elejéig felmerült bennem, hogy nem gondolta komolyan a kérdését, de ha már ilyen vállalkozó kedvében van, akkor miért is ne?

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 13.12.12 10:27

- Konkrétan semmire sem szerettem volna célozni. - Most valahogy égképp nincs kedvem az efféle szórejtvényekbe bocsátkozni, célozgatni, utalgatni, sejtetni... Nem akartam én sehova sem kilyukadni, sem pedig rosszat tenni. De még kevésbé megbántani, amit talán már sikerült is, de nem ma lesz a napja, amikor is ezért bocsánatot fogok kérni. Félő, az sem volna túl sikeres.
- Nem adok órákat... - Ha figyel akkor tanul, de ő nem figyel csakis a maga után megy és már csak azért is a saját elképzelései szerint cselekszik még ha tudja is, hogy az mennyire nincs a tetszésemre. Így nincs is több hozzáfűznivalóm.
- Eladtad? - Na jó, belátom túlzás volt azt kijelentenem, hogy volna lelkem, hiszen akkor lelkiismerettel is rendelkeznék és mindenki tudja, hogy nekem olyan nincs, ahogyan hiányérzetem sem miatta. Soha sem voltam túl lelkiismeretes inkább csak simán tisztességtudó és amit osztottak.
- Nem kell megígérned csak tedd meg! - Nekem már az s tökéletesen megteszi. Tudom, én javasoltam... Jó, kértem hogy egyen velem őszinte ahhoz pedig némileg akármilyen hihetetlen, de szavak is szükségeltetnek és nincs is ezzel semmi probléma. Semmi sem változott, csak az időzítés nem stimmel.
Már csak a fránya kötelességtudatomból is segítek neki a matek házi feladatában. Már hogy ne segítenék az én egy szem kicsi húgomnak?
- Nem a te hibád. - Nyugtattam meg afelől, hogy ő legkevésbé sem tehet a kialakult helyzetről. Egyszerűen csak nem ez életem legszebb napja. Gondolom, elcseszett napokban ő sem szenved hiányt így már csak abban reménykedek, hogy megért majd... egy kicsit.
- Első lépésben feltérképezzük a feladatok. Figyelmesen megvizsgálunk minden egyes elemet, halmazt, szimbólumot... - Óvatosan megcsókolom majd a hátára utasítom majd bemutatom mire is gondoltam egész pontosan.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 14.12.12 17:23

Látszólag és hallhatólag sincs kedvében, de ennek ellenére nem fogom magára hagyni, sőt valahogy megpróbálom jobb kedvre deríteni. Számomra nincs lehetetlen, ezért abban sincs semmiféle kétségem, hogy sikerrel fogok járni. Azért megpróbálok tapintatos lenni vele szemben, mert eléggé könnyen felszínre kerülhetnek a bennünk munkálkodó indulatok, ami végett hamarabb egymásnak feszülnénk, mint ahogy szoktunk.
- Kár, pedig gyorsan tanulok. - Tény, hogy érdekel, hogy Desmond mire is tudna még engem megtanítani - a kopogáson kívül - de sajnos nem akar élni ezzel a csodás vissza nem térő lehetősséggel. Sajnálatos dolog.
- Ami azt illeti már jó régen, de ezzel nem vagyok egyedül. - Igaz nem mondom ki nyíltan, de egy ilyen zseni, mint Desmond érheti, hogy mire is megy ki a játék. Semmivel sem jobb, mint én, már csak azért sem, mert eléggé sokszor fordult elő, hogy az ördög ügyvédjét játszotta, és sok-sok gonosz bűnöző járkál szabadon az utcákon a jóvoltából.
- Rendben, akkor nem ígérem meg, hanem meg is teszem, nem lesz nehezemre. - Eddig azt hittem, hogy a szavak is ugyan olyan fontosak nekik, mint a tettek, de most még is csak inkább cselekedetekre sarkal. Végül is tényleg nincs nehezemre a kedvében járni, ha ezt akarja, akkor meg is teszem neki.
- De ha még is meggondolnád magad, tudod hogy csak egy szavadba kerül. - Teszek egy újabb ajánlatot, amit bármikor felhasználhat. Nem túlzok azzal, ha úgy hinném, hogy az első alkalom, mikor elé térdeltem nagyon is tetszett neki, még ha a körülmények minket meg is vicceltek.
Immár a hátamon fekve, szólalok meg a csók után.
- És aztán? - Kíváncsian nézek rá, nem is értem ezt a hirtelen jött változást, ami a hangulatát illeti, de azért érdekel, hogy mire készül.
- Ha a matek tanárom is így adná elő az anyagot, akkor biztosan jobban megérteném. - Halkan felnevetek, de egyetlen egy pillanatig sem gondoltam komolyan, hogy azaz öreg ipse így kényeztessen, mint Desmond.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 16.12.12 2:37

- Ha mondjuk bizonyításként megtanulsz kopogni, akkor talán fontolóra veszem a dolgot és még az is megtörténhet, hogy meg gondolom magam és talán mégis csak korrepetálnálak. - Valamit valamiért... Nem mellékesen tényleg boldoggá tenne és kellemesen meglepne azzal ha egyszer puszta véletlenül illedelmesen bekopogna mi előtt rám ront szokáshoz oly hűen. Jó vagyok matematikából... De eddig még soha senkit sem korrepetáltam.. Most pedig már túl késő jut eszembe mi mindenre mehettem volna vele... Túl nagy erőfeszítés is lett volna a részemről sült bolond értelmetlen szőkéknek magyarázni a logika törvényeit ha még csak a halvány csírája sem hajtott ki aprócska elméjükben, egy szóval reménytelen esetek. Minden elismerésem az övéké volt mikor nem csapták ki a hisztit amikor kis ki bújt a szög a zsákból amelyik igazából benne sem volt, csak ők dugták bele. Soha egyetlen lánynak sem ígértem semmit... Még is nem egyszer előfordult, hogy többet képzeltek a dolgok mint ami ott volt. De ez most más... Cassy pontosan tisztában van a dolgok állásával és tudom, hogy tettre kész... Legyen szó bármiről.
- Nekem pedig nem esik nehezemre hinni neked... - Én mondtam és tartom is... Szeretném ha többet nyitná szóra csöpp kis száját, de ettől még épp olyan fontosnak találom a tetteket is. A legtöbbet bizonyítanak úgy hiszem és akkor a legszebb ha a kimondott szavakat erősítik meg, nem pedig cáfolják.
- Biztosra veheted szavadon foglak majd idővel. - Egyszerűen csak nem szeretnék cseberből vederbe esni és egy újabb kínos és egy hajszálon függő helyzetbe mint legutóbb, amit nem mellékesen veszettül élveztem, de talán legközelebb nem lesz ilyen szerencsénk és akkor már nem adjunk lehetőséget legközelebbre.
- Ha a matek tanárod is így adná ellő a anyagot sorba tördösném el az ujjait majd haladnék tovább, talán még élvezném is! - Lássuk be, ez még viccnek is rossz volt és nem hatott rám túl pozitívan.
- Haladjunk csak lépésről-lépésre. - Hajoltam ismét fölé.
- Ideje volna ágyba bújni. Holnap iskola... Szeretnéd, hogy betakargassalak és adjak egy jó éjt puszit is? - Tettem fel a kérdést vigyorogva, bár neki már egyáltalán nem lesz ilyen szórakoztató, azt már most tudom és érzem.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 16.12.12 3:04

Időt és energiát spórolok meg azzal, hogy nem kopogok, engem nem hiszem, hogy zavarna, ha csak úgy beállítana hozzám kopogás nélkül, de végül is alig szokott bejönni hozzám, mintha szánt szándékkal kerülné a szobámat. Vagy csak talán biztosabbnak érzi magát a saját területén?
- Ilyen ajánlat mellett meggondolandó, hogy megtanuljak-e kopogni. De akkor mi lenne a meglepetés? - Nagyon is szeretem eljátszani a váratlan látogató szerepét és reményeim szerint akkor szoktam érkezni, mikor a legkevésbé számít rám. Nem arról van szó, hogy nem bízok meg benne és attól tartanék, hogy ameddig bekopogok valami nőcske gyorsan kimászik az ágyból, hogy valahova elbújjon, mindössze csak tényleg arról van szó, hogy meg akarom lepni, de ezek után majd találok valami másféle módot arra, hogy meglepjem.
- Szeretném ha hinnél nekem, már csak azért is, mert az azt jelentené, hogy meg is bízol bennem. - Sok dolgot tettem, amiért nem érdemelném ki a bizalmát, vagyis még nem, de ha kell megharcolok érte, hogy végül elnyerjem.
- Ez olyan tág fogalom. - Nagy szomorú szemekkel nézek rá. Egyszerűen elegem van ebből, de még mennyire elegem van, hogy nem lehetek azzal nyíltan együtt, akit szeretek. Nehezebb mások előtt megjátszani magamat, mint eddig, figyelnem kell, hogy ne nézzek rá mindig azokkal a csillogó szemeimmel vágyakozva, mert ez gyorsan szemet szúrna másoknak. Én pedig nem akarom magunkat leleplezni, legalább is addig, ameddig készen nem állunk rá. Vajon annak is eljön egyszer az ideje?
- Ez mennyire beteg volt, még tőled is, de megnyugtatlak a matek tanárom sosem ért hozzám egyetlen egy ujjával sem, szerintem nem vagyok az esete. - Van ilyen nem lehetek mindenkinek az esete, mert valakinek bejövök valaki pedig simán homoszexuális. Na jó, nem akarok ennyire nagyképű lenni, de még is kinek nem csöppenne el a nyála és más, ha engem megpillant?
- Desmond, te most komolyan képes vagy velem ezt tenni? - Meglepetten nézek rá, ez nem lehet igaz, szépen elhúzza előttem a mézes madzagot erre be akarna takargatni a saját ágyamban és ott hagyni mindössze egy jóéjt puszival?

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 17.12.12 16:59

- Megígérem megfogok lepődni! - Így igaz. Még csak meg sem kellene játszanom magam. Ténylegesen meglepne azzal ha egyszer puszta véletlenségből bekopogtatna az ajtómon mielőtt váratlanul a semmiből megjelenik. Nem mintha volna bármi rejtegetni valóm, de emlékezetem szerint én is megszoktam tenni és még egyszer sem esett a nehezemre.
- A bizalom az őszinteség függvénye... Ehhez már nem kellenek különösebb matematikai ismeretek. - Sajnálatos, de egyszerűen nem tudom ki verni a fejemből azt a mondatát amiben is kifejtette a véleményét még pedig arról mi szerit én nem várhatom el tőle, hogy őszinte legyen velem. Azóta nem nagyon tudok másképp hozzá állni a dolgokhoz, de remélhetőleg majd idővel ez is megváltozik és elfelejtjük.
- Akkor szűkítsd le a kört. - Azt hiszem immár túlságosan beleéltem magam a számok, jelek, szimbólumok és alakzatok világába.
Mindezzel csupán annyira szerettem volna célozni. hogy nem fogom zokon venni ha olykor-olykor önállósítja magát. hiszen én is megfogom tenni. Mindent a megfelelő időben... Tudom, kicsit kockázatos. De eddig mindent olyan jól csinált és ha valaki hát ő tudja hogyan kell érnie a céljait. Azt pedig gondolom már úgy is tudja, hogy ha valami nem tetszik akkor azt valamiképp, de inkább mindenképp a tudtára fogom adni és igen egyértelmű lesz és nem félreértelmezhet.
- Távol jársz az igazságtól Ez csupán egy kis ízelítő volt abból, mi történhet avval aki nem tudja hol a helye... Én csak utat mutatok némi látványos műsorral. Nem mondom, hogy tedd próbára... Inkább nem tudd meg és ne kerítsünk rá sort. Ennyit tudok mondani. - Beteg? Inkább túl őszinte és akkor még visszafogtam magam.
Akkor azt már meg sem említeném kik kerültek fel az eddigiek során a fekete listámra. Amint időm engedi velük is foglalkozni fogom, még elhanyagolva érzik magukat.
- De még mennyire! Indulás kisasszony... - Közöltem vele óhajomat önelégült mosolyommal. Innen már csak két út maradt... vagy megy a saját lábán vagy én viszem át... De mind ez az eredményen mit sem változtat.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 18.12.12 1:56

Szó sincs arról, hogy esetleg csak kihasználnám, az érdekében, hogy megcsinálja a matek házimat, mindössze csak egy kis szívességet kérek tőle, vállalva a következményeket, hogy az adósa legyek. Nem azt kértem tőle, hogy öljön meg valakit, vagy juttasson rácsok mögé, mert csúnyán nézett rám, csak pár unalmas matekfaladatról van szó, ami neki gyerekjáték lesz zseniális elméjével megoldani. Nem kételkedtem benne, tudtam, hogy tudok rá olyan hatással lenni, hogy elvállalja.
- Ez a minimum, amit megtehetsz. - Most aztán rám tényleg igaz az a kifejezés, hogy angyal bőrbe bújt démon. Angyalian mosolygok rá, viszont démoni vágy tombol bennem, ami felszínre szeretne törni. Remélem most sem téveszti meg a látszat, annak ellenére is a régi vagyok, hogy ilyen visszafogott ruhadarabokat kényszerültem felvenni.
- Jól tudom, hogy mit mondtam neked az őszinteségről, de azóta már túl sok minden történt velünk. Remélem észre vetted, hogy már egyáltalán nem gondolom azt, hogy nem kell veled őszintének lennem, mert nagyon is őszinte vagyok veled, legyen szó bármiről. Nem tudok már mit tenni, csak várni, hogy végre bízzál bennem és értékeld az őszinteségemet. - Akkor még mikor azt mondtam neki, hogy nem várhassa el tőlem, hogy őszinte legyen velem még nem tudtam, hogy szeret. Egyetlen egy szó, de még is mennyi mindent megváltoztatott.
- Nálad a féltékenység így mutatkozik meg? - Nem mondom, hogy nem kezdte izgatni a fantáziámat az, hogy értem mi mindenre lenne képes. Hiszek neki és nem akarom próbára tenni, egyáltalán nincs szándékomban, persze ez már nem csak rajtam múlik.
- Nos, akkor csak tessék dobjál ki, mert az már biztos, hogy nem fogok önszántamból elmenni. - Nem kellene kétségbe vonnom szavait, tudom, hogy képes megtenni, de úgy hiszem nem sokára meg is tudom, hogy tényleg megteszi-e, mert én aztán egy tapodtat sem mozdulok, még mindig háton fekszek az ágyon, sértődötten melleim alatt összefonott karokkal.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 18.12.12 19:58

- Gondolod? - Az első akinek érdekelne a véleménye és őszintén. Szeretném tudni, hogy mit gondol mi az a minimum, amit egymásért megtehetünk és persze a maximum sem elvetendő dolog. Sok kérdésemre választ kapnék, de ennek nem most szeretnék nekilátni. Volna még miről beszélnünk és még mit tisztázni, de még mennyi mindent tudnánk boncolgatni...
- Ha nem döfsz többször hátba akkor nem lesz nehéz dolgom. - Mert lássuk bármit is gondoltam akkoriban nem egyszer megtette. Nem mondanám, hogy csalódtam. Jó, most már így visszatekintve igen, de akkor még semmi okom sem volt rá. Épp ellenkezőleg akkor pontosan azt is vártam tőle, csak nem egészen abban a formában. Nem szeretem a tisztességtelen játékot. nálam nagyon is sokat számít a tisztesség nem beszélve az őszinteségről. Ha ez a két dolog hiányzik akkor nincs is miről beszélni!
- Így is fogalmazhatunk! - Most hazudtam volna? Így legalább kétszer is meggondolja miként cselekedjen a hátam mögött ha netalán ilyesmire vetemedne még csak gondolatban is. Hiszen tökélesen tisztában van a következményekkel, így ez a teher most már az ő vállát nyomja.
Szavai hallatán csak nevetni kezdtem. Olyan vicces volt és ahogy bevágta a kis sértődöttet. Komolyan mondom... Imádom!
- Nem is hagytál más választást! - Azzal karjaim közé kaptam fel az ágyamról és indultam meg vele a saját kis birodalmába, ahol nem tervezek túl sokáig elidőzni, bár meglehet ezen a téren nem egyezik a véleményünk. Óvatosan lefektettem az ágyára majd nagy nehezen, mivel hogy nem igazán volt túl segítőkész... kiszenvedtem alóla a takarót és gondosan betakargattam.
- Ne gondold, hogy nekem nem hiányzol! - Suttogtam halkan és leültem az ágy szélére...

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 19.12.12 21:08

Érdekes, hogy most tényleg pár ócska matek példa végett jöttem ki a saját kis birodalmamból, de Desmond felségterületére tévedve egy szempillantás alatt minden megváltozott. Jó eddig sem nagyon érdekeltek a példák, és talán ez is egy ok volt arra, hogy lássam. Végül is kit akarok áltatni? Ez egy nagyon is jó ok volt arra, hogy csak úgy besétáljak az ajtaján, persze kopogás nélkül.
- Jelen esetben szerintem igen. De mindketten tudjuk, hogy te a maximumot hozod, ha a teljesítményről van szó. - Pár dicsérő szó neki is jól eshet és nincs nehezemre dicsérni, vagyis elmondani neki az igazságot.
- Kénytelen voltam olykor téged a múltban hátba döfni és igen most a múlt időn van a lényeg. Ezentúl nem foglak csak úgy kijátszani, különben is akkor mindketten csak játékként kezeltük az egészet. Végül is gondolj bele, ha akkor nem lettem volna annyira makacs, talán most nem lennék itt és nem lennénk együtt. - Nem arra akarok kilyukadni, hogy ha nem avatkoztam volna bele a dolgaiba, akkor nem lennénk együtt, de nekem is sok szerepem volt abban, hogy ez lett a vége és már egyáltalán nem sajnálom azt a sok cselszövést, amit ellen követtem el.
- Tudod ez nagyon izgató, hogy tudom, hogy ha más valaki hozzám merne nyúlni, annak eltörnéd a kezét, vagy esetleg még meg is kínoznád. Soha senki sem volt még ilyen harcias, ha rólam volt szó, ezt viszont tudnám értékelni. - Édes a féltékenykedése, engem ez nagyon is megnyugtat, hogy érezteti velem, hogy tényleg fontos vagyok neki és értem még másban is kárt tenne.
- De csak azért, mert imádom, hogy ha a karjaid között lehetek. - Sejtelmes mosolyommal nézek fel rá, nyaka körül össze fontam karjaimat. Veszettül élvezem ezt a luxus kirándulást, ami nem tart túl sokáig, tekintve hogy vele szemközt van a szobám. Nem szeretném megkönnyíteni a dolgát, ezért pofátlanul vigyorogva nézem végig, ahogy kiszedi alólam takarómat, majd utána be is takargat.
- Kérlek, maradj még velem, legalább csak pár percre. - Lágyan ejtem ki szavaimat, ez nem a szokásos parancsosztogatós hangom volt, ez tényleg kérésnek szántam. Kezemet kézfejére csúsztatom, mindvégig őt nézve.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 21.12.12 22:09

- Ha rólad van szó! - Ennyivel feltétlenül ki kellett egészítenem a tényeket, legalább nagy volt a késztetést majd is legyűrt! De tény és való, hogy nem mindenkiért tenném meg ugyan ezt és ugyan így. Nem mindenkinek adnám meg mind azt amit neki! A maximumot? Én nem érzem annak. Nem esik nehezemre és nem fáradtság inkább csak természetes, ami még számomra is különös.Mind eddig soha senkiért sem kellett semmit sem megtennem, anélkül is adták magukat és onnantól tiszta sor volt..., de most! Minden megváltozott!
- Na jó... Most akkor el árulom, bár nem akartam. Mindenképpen magammal akartalak vinni csak érdekelt, hogy mi mindenre vagy képes ezért! - Most őszinte voltam és mégsem. Azaz egy apró részlet kimaradt, mégpedig hogy akkor mekkoráit is csalódtam valójában, de ezt is kihevertem viszont többet nagyon nem szeretnék!
- Ne akard tudni, hogy mi mindent tudnék művelni Daviddel csak egyszer kapnám a kezeim közé...! - Ritka az, hogy hajlandó vagyok bemocskolni a kezem, de az ő kedvéért egyszer még kivételt fogok tenni. Arra az időre elfelejtem, hogy mire nevelt anyu: Kisfiam, tanuld meg, hogy szarba nem nyúlunk! Hát én mégis megteszem azután pedig alaposan lefertőtlenítem magam és még azután is hetekig vakarhatom le magamról a mocskot!
- Oh, amikor csak akarod... - Ő az a személy, akinek még csak kérnie sem kell, mert én már megtettem. De mindeddig abban a tudatban éltem, hogy az ölemben szeret a legjobban. Akkor most hogy is van ez? Teljesen és totálisan ki vagyok sajátítva? Hm erre még muszáj lesz visszatérnem és lefektetnem a feltételeket na meg persze a követeléseimet!
- Csak néhány percre... - Ismételtem meg szavait majd megemeltem a takarót és bebújtam mellé. Lágyan egy puszit nyomtam a homlokára majd közelebb húztam magamhoz...

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 21.12.12 22:42

Akaratlanul is át futott fejemben az a kósza gondolat, hogy mennyi nő képes lenne akár ölni is, hogy a helyemben legyenek és, hogy mennyien vágytak volna arra, hogy legalább egy kicsit is meg legyenek becsülve. De csak én voltam arra képes, hogy elérjem nála ezt, hogy ne csak úgy kezeljen, mint egy tárgyat, akivel kedve szerint játszhat.
- Mindig is tudtál bánni a szavakkal, de hogy pont azt mondtad, amit hallani szerettem volna, ez már a profizmusról árulkodik. - Persze, hogy jól esnek szavai, mindenkinek jól esne, ha egy ilyen félistentől ezt hallaná.
- Én pedig szépen bele sétáltam a kis csapdádba. Legalább jót szórakoztál rajta? - Felhúzott szemöldökkel vonom kérdőre. Ez aztán tényleg nem volt szép húzás tőle, viszont tőlem sem, hogy csak a cél lebegett a szemem előtt és képes voltam érte hátba szúrni, még ha csak képletesen is, de megtörtént. Félig meddig bánom is a dolgot, de ha bele gondolok, hogy milyen jól éreztük magunkat a nyaralóba minden kósza gondolatom csak is ugyan oda téved.
- Előtte azért szólj, látni akarom! - Ördögi mosolyom kúszik ki arcomra, már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy egyszer tényleg alaposan ellássa Desmond a baját, csak azért mert nem képes felfogni, hogy nem lehet közöttünk semmi. Elképesztő, hogy még a mai napig is csak rám vár és a terveit szövögetni, hogy hogyan tudna megkapni. Részemről ez veszett ügy, sosem fogok semmit sem érezni iránta, sőt ha rajtam múlik, még hozzá sem nyúlék.
- Amikor csak akarom? Biztos vagy benne? Még a végén annyira elkényelmesedek, hogy mindig azt fogom elvárni tőled, hogy cipelj. - Már a folyosón szólalok hozzá, suttogva mert nem akarom, hogy bárki is meghalljon minket. Érdekes is lenne, ha valaki erre sétálna és azt látná, hogy Desmond a karjaiban tart.
- Szerinted bárki is észre venné, hogy nem vagy a szobádba, vagy akár azt, hogy nálam vagy? - Homlok puszin most nem tudok kiigazodni, mert alapból többre vágytam volna, de most inkább meg sem említem, csak élvezem, hogy együtt lehetünk. Fejemet vállára döntöm és félig meddig rá is telepszek, hogy még meg sem forduljon a fejében, hogy hamarabb elmenjen, mint szeretném. Szeretném, ha velem aludna és tényleg csak ennyit várok el tőle, annyira jól esne arra ébredni, hogy itt van velem. Kezemet mellkasára simítom, egyik lábamat pedig combjára pakolom.
- Túl nagy kérés lenne, ha azt akarnám, hogy velem aludj? - Óvatosan simogatni kezdem mellkasát, jól tudom, hogy csak pár percet kértem tőle, de annyira szeretném, hogy tovább maradjon.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 21.12.12 23:54

- Nem, tévedsz. Itt most egyáltalán nem a profizmusomról van szó! - Ráztam meg a fejem... Ebben most nagyon nincs igaza. A profizmusom az valami egészen másról árulkodna, amit anélkül is megkapok, hogy bármit is be kellene vetnem ellene. Az egyetlen dolog amivel szembesítem nap mint nap az az, hogy őrülten szeretem és nem tudnám elviselni ha valaki másé lenne!
- Nem, egyáltalán nem! Sőt, azt kell, hogy mondjam csalódtam! - Vágtam vissza határozottan. Tényleg nem vártam volna tőle azt a telefonhívást, ami nagyjából egy késnek felelt meg a hátamba. Hogy az apámat használja fel és játssza ki ellenem... ez már több a soknál. De remélem ezt ő is belátta, mert különben csúnya vége lesz. Egyszer szemet hunytam felette hol ott teljesen feleslegesen munkálkodott és csak még mélyebbre ásta magát. Tőle valami sokkal frappánsabbat vártam volna... Mint ahogy felküzdötte magát. Még én magam sem hittem, hogy sikerülhet, de van ami még nálam is hatalmasabb! Amiről mind eddig nem tudtam! De most, hogy tudom többé nem engedem el! Nem eresztem! Most már az enyém!
- Szó sem lehet róla! - Néztem rá komolyan. Én ebben nem átok semmi vicceset. Nem mondom örömmel keseríteném meg az életét és tenném pokollá a minden napjait, de hogy ok nélkül... azt nem. Felőlem aztán ott lebzsel és azokon élősködik ahol és akiknek csak akar mind addig még a tevékenykedése nem fenyegeti valamilyen módon a felségterületemet. Mert attól a pillanattól fogva neki vége!
- Akkor azt fogom tenni! - Válaszoltam egészen egyszerűen és suttogva. Talán egyszer majd meg is teszem!
- Igen, az anyád! - Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kérésének, de azt még inkább, hogy nem engedhetek vágyaimnak, amik olyan erősek, de túl nagy a rizikó és ezt már nem merem megkockáztatni. De ilyen kis butaság miatt kelljen már lebuknunk!
- Cassandra... Aludj... Kérlek szépen! - Ő is tudja, hogy ezt nem lehet. Ne kérje ezt tőlem! Magamhoz szorítottam úgy kezdtem el lassan ringatni karjaim között!

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 22.12.12 0:20

Megigazítom rajtam lévő felsőmet, amiben jó pár évet letagadhatnék a koromból, arról pedig nem is beszélve, hogy mennyire gyereknek érzem magam ebben a pizsamában, de kényszerhelyzetben vagyok, mikor Lily és Eric nem valamelyik szigeten enyelegnek, akkor ezt kell viselnem, nehogy szívrohamot kapjanak a túl szexi hálóruháimtól.
- Tévednék? Akkor áruld el, miről is van szó? - Utálom, ha valaki azt mondja, hogy tévedek, de neki még is képes vagyok elnézni, sőt még elhinni is, ha valamivel meg tudja indokolni állítását.
- Sajnálom. Hidd el nekem sem volt könnyű apáddal szövetkeznem ellened, de akkor az tűnt a legbiztosabbnak. - Ma már tudom, hogy nem ez volt a legjobb ötletem, de végül is csak bevált. Anyámtól pedig azt tanultam, hogy mindegy mit követünk el a cél érdekében, tartsuk a lényeget a szemünk előtt. De azt már nem említette, hogy másoknak ezzel fájdalmat okozhatunk.
- Kár, pedig szerintem még élvezném is, ha láthatnám. - Elhúzott szájjal mondom. Máskor talán szembe szállnék vele, hogy már pedig azért is látni akarom, de szavai komolyságból ítélve tényleg nem viccnek szánta, hogy nem lehetek szemtanú. Szavaira elégedetten elmosolygom magam, óvatosan végig simítva arcán ujjbegyeimmel.
- Na és a te anyáddal mi van? Sosem fogom megismerni? - Amióta szüleink össze házasodtak és ide költöztünk azóta egyetlen egy alkalom sem volt, ahogy láthattam volna. Nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy ki hozta a világra, már csak azért is, hogy megköszönjem neki, hogy egy ilyen férfit hozott a világra.
- Megpróbálok, de sokkal jobban aludnék, ha itt maradnál, remélem nem is olyan sokára erre is sor fog kerülni. - Bizakodóan rá mosolygok, kezem mellkasáról egészen nyakáig téved. Már csak azért sem fogom beérni az előbbi homlokpuszijával, legalább ennyit kapjak kárpótlásul. Finomkodva megcsókolom, viszont mielőtt elkapna minket a hév leállok és ismételten vissza döntöm fejemet vállára, szememet becsukom és kérése szerint megpróbálok aludni. Még magamat is meglepem, hogy mennyire engedelmesen viselkedek.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 23.12.12 22:01

- Nem hallanod kell... - A részemről ennyivel le is van tudva ez a dolog. Nem szeretek semmit se túl sok sokszor vagy túl sokáig forszírozni és tartom ,már olyan intelligensnek, hogy meg fogja érteni, hogy mire is szeretnék célozni, de ha mégsem hát akkor kénytelen lesztek rámutatni minden egyes nap és meg be látja... Örömmel fogom tenni, de azért azt sem fogom jól venni ha megjátssza magát a figyelemért és észre fogom tenni és akkor bizony ismételten kénytelen leszek másfajta eszközökhöz nyúlni és módosítani a szabályokon. Mert határok és korlátok nélkül a mi kapcsolatunk elvan ásva méghozzá jó mélyre. Bármennyire is nehéz tudnunk kell parancsolni magunknak és uralkodni a vágyainkon és tudnunk kell annyiban hagyni a dolgokat.
- Sajnálom, de én ezt most képtelen vagyok el hinni neked. - A legbiztosabb a számára? Ez egyszerűen nevetséges? Talán azt gondolja, hogy így nem lett volna alkalmam vagy lehetőségem nemet mondani és simán visszautasítani? Ez nem egy anya-lánya viszony... hogy mi majd mindig mindent megosztunk egymással. Tudjuk tiszteletben tartani a másik dolgát és tudjuk mikor kell csendben maradni és nem fel tenni bizonyos kérdéseket...
- Pedig én nem azért tenném, mert annyira élvezem... - Szó sincs ilyesmiről... Egyelőre még nem szorulok kezelésre és nem vagyok veszélyes másokra nézve, annyira. Puszta élvezetből kötve hiszem, hogy neki mennék, de ha netalán provokálná... Kifilézném, mint Agatha szokta a halat! Kevés dologban ismerek csak poént és a humorom is sajátságos. Nem értheti mindenki!
- Az volna a legjobb, de tudom, hogy úgysem bírnád ki... - Bármennyire is szeretem az anyámat nem akarom, hogy erről az egészről tudomást szerezzen! Nem vagyunk még rá felkészülve és azért azt a nőt sem kell alábecsülni! Végtére is ő nevelt fel!
- Megígérem csak aludj. - Tudhassa, hogy nem beszélek a levegőbe és tényleg mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy ez a kívánsága is teljesülhessen méghozzá nem is olyan sokára. Lágyan visszacsókoltam még meg is lepett, hogy milyen engedelmesen visszadőlt... Még jó ideig vele maradtam, mind addig még mélyen nem aludt. Nem szerettem volna egész éjszaka játszadozni, mert úgy előbb vagy utóbb de feladtam volna.

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: 24.12.12 1:33

Hanem éreznem, nem mondta ki, de szemébe nézve még is képes voltam kiolvasni. Nehezen látom be, de furcsa mód, érzek! Eddig nem voltak érzelmeim vagy ha igen azokat is jó mélyen elnyomtam magamban, hogy még véletlenül se jöjjenek rá mások, hogy mikor mit érzek, de mióta vele vagyok egyáltalán nem szégyenlem, hogy gyengéd szálak kötnek hozzá. Sőt szeretek szeretni és imádok szeretve lenni. Mellette sosem tudok unatkozni és ez kell nekem, erre vágyok, persze néha igazán lehetne könnyebb az életünk, mert hiába van meg mindenünk, ha nem lehetünk nyíltan egymáséi. Ez a hátránya, ha alanykaricskába vagyunk zárva.
- Nem kell sajnálnod, ez csak is az én hibám, hogy képtelen vagy hinni nekem. - Nem kezdek bele nagy dráma jelenetbe, hogy meggyőzzem arról, hogy már pedig neki más választása nincs, mint hogy nekem minden egyes szavamat elhiggye, de mindketten tudjuk, hogy ez nem így van. Tettem olyan dolgokat a múltban, ami miatt teljesen érhető, ha nem tud nekem hinni, de remélem idővel ezen is tudunk változtatni.
- Hanem azért tennéd, mert már a gondolatot sem bírnád elviselni, hogy hozzám ér bárki is. - Mindenkitől úgy halottam, hogy mennyire idegesítő, ha a férfi játssza a féltékenységgel küszködő szerepét egy kapcsolatban, de Desmond annyira aranyos, mert tudom, hogy azért verne pépessé szét másokat, hogy tudtára adja neki, hogy foglalt vagyok. Ahol a szép szavak nem elegek, ott a nyers erő is bevethető, nem tagadom imádom mikor elő jön belőle az a bizonyos férfi állat, ezért sajnálom, hogy nem lehetek szemtanú.
- Reménykedek abban, hogy egyszer végre képes leszel elvinni hozzá, legalább csak azért, hogy bemutassál neki. - Szerető karjai között suttogom neki, remélem észre veszi, hogy mennyire szeretnék megismerkedni az anyukájával. Vegyes érzelemkavalkád van bennem, mert tényleg szeretném megismerni, de attól is tartok, hogy elő ítéltei lesznek velem szemben, vagy akár nem lennék számára szimpatikus.
- Szeretlek. - Halkan suttogom, miután megcsókoltam és ismét a vállára hajtom fejemet. Becsuktam szememet, teljesen nyugodtan aludtam el úgy, hogy éreztem finom illatát és teste melegét.

//Köszi (: //

Tárgy: Re: Egy szobával arrébb... (: