Felicity A. Seavers

Tárgy: Felicity A. Seavers 23.12.12 12:03

Név: Felicity Alice Seavers
Becenév: Fantom
Kor: 19
Születése hely, idő: 1993. 08. 13. / Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Körözött
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Én, kérem szépen, kedves vagyok. Még a torkodat is képes vagyok angyalian elvágni, mi más lenne ez, ha nem aranyos dolog? Nem, nem szoktam sokat idegeskedni. Általában magam vagyok a béke, semmivel sem lehet felborítani a "lelki egyensúlyomat". Azelőtt eltávolítom az embereket, mielőtt eljutnának odáig. Szeretek gazdálkodni az idővel, várni a fejleményeket túl unalmas és felesleges egyaránt. Oh, igen: nem érdekel senki és semmi... magamon kívül. Azt hiszem már ennyivel is bőven bemutatkoztam, ha pedig érdekel a többi, ne keress fel. Majd megtalállak.

Külső: Viszonylag magas vagyok, karcsú alakom van, fekete hajam és ég kék szempárral dicsekedhetek. Nagy vonalakban ennyi, semmi különösebb. Egy pc az orromnál, egyszerű ezüst, többet nem mertem venni. Egyenlőre meg akarom tartani a ciki-cuki kamasz lányka imidzsemet. Csak este változtatok kicsit a megjelenésemen, bár akkor sem túlságosan. Van fekete bőrdzsekim, ez pedig mindenhez tökéletes. Ebbe betűröm a hajam, kapucnit fel, maszkot fel, és kész is van az álca. Innentől kezdve a zsaruk már azt sem tudják, kit keressenek - egy egyszerű, arc nélküli körözés pedig mit ér? Szart se. Így lett Fantom a nevem, az igazi.

Előtörténet:

Hörgése betöltötte az egész termet, majd bugyogó hangba csapott át. Ahogy egyre inkább kihunyt belőle az élet elterült a földön, véres tócsát alkotva ezzel. Eleinte csak őt magát borította el a vér - vajon ha kicsit nagyobb lett volna, úszott volna benne a test? -, majd elért hozzám is, beszínezve a csizmám talpát. Volt Camille, nincs Camille. Így már sokkal jobban szerettem.

Igen, egy borús, szomorú napon születtem, blablabla... péntek 13-án. Valahogy ráéreztem, mikor kell kipottyannom. Pedig akkor még nem is voltam ilyen más, többet idegeskedtem, mint most. Érdekes, ahhoz képest, hogy még csak nem is tudatosult igazán, mi történik velem. Állítólag sokat sírtam, sőt, halványan emlékszem is. Tudom, hogy ilyen nem szokott lenni, de erre az apró részletre határozottan emlékszem. Viszont hamar megváltozott, ugyanis amint emberek közé kerültem, valahogy elapadtak a könnycseppjeim. Valahogy. Bizonyos értelemben mindig is volt rajtam maszk, minden egyes perc arról szólt, hogy tökéletesnek tűnjek. Mondjuk ez most sincs másképp. Mindenem a látszat, a téveszmék keltése - hogy milyen eszközök kelletek hozzá, az már nem lényeges, csak elérjem a célom.
Igazából fogalmam sincs, mi változott és mikor, hogyan lettem gyilkos. A gyerekkorom tökéletes volt, mindennel elkényeztettek, amivel csak tudtak, és elég sűrűn játszottak velem. Egyszerűen csak... újjászülettem? Fogalmam sincs. Lehet, hogy pont ezzel volt a gond - már akinek ez gond, engem ugyan nem zavar -, minden olyan értéktelen lett számomra, megkapható. Amint iskolába kezdtem járni már kerestem is új dolgokat, amik egy cseppnyi kihívást is jelentenek számomra, de nem volt semmi. Rákezdtem a kisebb szabályok megszegésére, de még egy rossz szavuk se volt! Ráadásul a szüleim mai napig nem tudnak róluk, a tanáraim meg se mertek mukkanni. Mire jó a pénz, ugyebár. Csakhogy én még mindig nem voltam elégedett. Bármit csináltam, loptam, csaltam, hazudtam, semmi! Aztán jött Camille, az új tanárnő. Annyi élet volt benne, aktívság, jó érzés! Élvezet volt meggyilkolni. Nem is beszélve arról a lányról, aki rajtakapott és saaajnos ugyanerre a sorsra kellett, hogy ítéljem. Úgy félt, úgy remegett... Majdnem kezdett idegesíteni.

Tárgy: Re: Felicity A. Seavers 23.12.12 19:10

Felicity A. Seavers!
Őszintén megvallva ki sem néztem volna belőled, hogy ennyire vonz az ismeretlen, na és az új élmények szerzése iránti vágy. Minden megfelelt a kritériumoknak, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit. Felicity szemmel foglak tartani, veszélyesnek tűnsz, irány a játéktér, hogy másokat is terrorizálj! Wink