Név: Abel Edwiel
Becenév: Abel
Kor: 23
Születése hely, idő: Finnország - Jyväskylä / 1989. április 23.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Ex-elítélt
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:
Első ránézésre mindenki azt hiszi, hogy anyuci pici fia vagyok. Végül is, ez csak jó nekem, hiszen soha senki nem tudná elképzelni, hogy valójában nem egy angyali teremtmény vagyok.
Imádok mások felett uralkodni, ellenben nem bírom elviselni, ha valaki megmondja, hogy mit csináljak, vagy épp mit ne. Türelmetlen vagyok, s néha-néha erőszakos is, bár ezeket a tulajdonságaimat próbálom eltitkolni, had érjen másokat meglepi.
Cigizek, és piálok is...ám csak mértékkel. A legtöbb esetben..
A nők a gyengéim. Nekik nem tudok ellenállni. Nem vagyok a hűség mintaképe, inkább az egyéjszakás kalandokért vagyok oda. Ugyebár minden nőnél van jobb nő, tartja a mondás. Na jó, őszinte leszek...volt egyszer egy barátnőm is, akivel elég komolyan terveztem, de róla majd később...


Külső:
187 centiméter magas, és 74 kilogramm vagyok. Hajam sötétbarna, szemem zöldesbarna.
Nos, ami a csajok számára vonzó szokott lenni, az az, hogy szeplős vagyok. Nem is kicsit! Borzasztó...bár ha jobban belegondolok, mások vörös hajukkal és/vagy pattanásos börükkel szenvednek. Jobb, ha meg sem szólalok.
Szeretek jól kinézni, szó se róla. A hajam mindig belövöm, hiszen a reggeli kócos énem nem épp a legvonzóbb látvány. Általában sportosan öltözködöm, de azzal sincs bajom, ha valami puccos helyre kell kirittyentenem magam.

Előtörténet:
Bár szüleim britek, ikertesómmal Finnországban születtünk. Muterék ekkor úgy döntöttek, hogy nem mennek haza Sheffieldbe, hanem maradnak a finneknél.
Fater nagy vállalkozó, és elég sikeres abban, amit csinál, így hát a pénz nem okozott nekik soha gondot. Egy hatalmas villát vettek...medencével, óriási füves résszel, kis patakkal..stb.
Tesóm, Tobias 5 évesen meghalt agyhártyagyulladásban. Anyám nem bírta túltenni magát ezen, egy nap öngyilkos lett. A mai napig nem mondja el apu, hogy mi is történt pontosan.
Teltek-múltak az évek, apám kezdte elfelejteni a múltban történteket. Kicsiként állandóan hurcolt engem mindenhová. Biztos élveztem, hiszen kitűnő a kapcsolatunk.
Az általános iskolát 7 évesen kezdtem el, egy angol nyelvűben, ahol persze el kelett kezdenem finnül is tanulni. A gimnáziumot is egy angol nyelvűben kezdtem el...és hát itt jöttek már a kisebb-nagyobb bajok. Mivel apám állandóan eljárt a munkatársaival, haverjaival, én egyre többet maradtam egyedül. Fater olykor-olykor hazahozta a nőcskéit, sőt, volt olyan is, hogy egyszerre hármat. Jó estéje lehetett akkor...
A pénzzel később sem volt gondunk. Bármit megkaptam, amit csak akartam. Rájöttem, hogy nem is kell más az élethez, csak jó sok lóvé, mert azzal bármit meg lehet szerezni.
Egyre kevesebbet jártam be a suliba, s mondhatni, hogy az utca gyereke lettem. Rengeteget eljártam bulizni, és persze csajoztam is ezerrel.

18 éves lehettem, amikor egy buli alkalmával megismertem egy Sofia nevű lányt. Hosszú, sötétbarna haja volt és zöld szeme. Emlékszem, ahogy riszálta magát...hú anyám, már a gondolattól is beindulok! Én egy asztalnál ültem a haverokkal, s végig a csajt néztem. Elszívtam egy cigit, majd odamentem hozzá. A vártnál egyszerűbben ment a dolog; bemutatkozás után, már rögtön együtt táncoltunk. Hrrr...ahogy hozzám simult...na, inkább nem megyek bele abba, hogy mit gondoltam akkor. Tánc után meghívtam egy italra, és beszélgettünk. Az éjszaka közepén egy motelban kötöttünk ki. Had ne részletezzem, hogy miket műveltünk ott. Utólag visszagondolva, még én is belepirulok.
Ahogy teltek-múltak a napok, egyre többet találkoztunk. Sőt, Sofia félig-meddig már hozzánk költözött pár hónap után. (Apám persze hozzánk se szólt. Ő a villa egyik felében volt, mi pedig a másikban.)
Egyre inkább éreztem, hogy belezúgtam ebbe a lányba. Azt is éreztem, hogy Sofia is őrülten szeret. Egyik nap kitaláltuk, hogy fel kéne pezsdítenünk a szexuális életünket. Sofia állandóan azzal nyaggatott, hogy csináljuk a szabadba. Nem is egyszer csináltuk nálunk a hátsó udvarrészen, de az nem volt neki elég. Egyszer csak beadtam a derekam, és az volt, amit ő szeretett volna.
Elmentünk az egyik közeli parkba, ahol volt pár dugihely. (Hm, dugihely...) A parkban volt egy fal, ami kifejezetten a graffitiseknek volt, hogy azon éljék ki magukat. Mellett volt egy játszótér, de ezt a fal eltakarta. Körülnéztünk, s egy árva lélek nem járt arra. Jól elvoltunk, majd mikor arra került a sor, a dolog közepefele egyszercsak rendőrök szólítottak meg minket. Irtó ciki volt...köpni-nyelni nem tudtam. Hál' istennek megvárták, míg felöltözünk, majd utána az egyik rendőr bilincset rakott a kezemre. Sofia-t pedig kérdezgették csak.
Bevittek a rendőrségre, ahol kihallgattak. Elmondtam az igazat, hogy miért is mentünk oda. Ám hirtelen egy újabb rendőr jelent meg, Sofia vallomásával, amit el is olvasott az épp engem kihallgató rendőr. Azt hittem lehidalok azután, amit mondott:
- Jobb lesz, ha szerez egy ügyvédet.
Hát marha jófejek voltak...honnan a bánatos francból szereztem volna ügyvédet, ha nem is engedték meg azt, hogy bárkinek is telefonáljak?! Így hát megkaptam egy rendőrség által megnevezett ügyvédet. Rohadtul örültem neki...

3 nap múlva már a bíróságon voltunk. Bűnösnek találtak szemérem elleni erőszak miatt. Majdnem megőrültem! Mi az, hogy szemérem elleni erőszak miatt?!
Kiderült, hogy az az idióta Sofia kamuzott a rendőröknek, és az volt a terve, hogy engem dutiyban lásson. Persze én mondhattam bármit, mindenki ellenem volt! Tuti, hogy az a ribanc bájcsevegett mindenkivel...vagy kitudja.
- 2 év 4 hónap szabadságvesztés.
Amikor ezt kimondták Sofia büszke fejjel, mosollyal az arcán nézett rám, és azt leste, ahogy engem épp bilincsben visznek ki a tárgyalóteremből. Kívülről teljesen nyugodtnak tűnhettem, hiszen beletörődtem abba, hogy mi vár rám. Belül viszont fel tudtam volna robbanni!
Felhívhattam apám, és ő próbált segíteni, de egyszerűen neki se ment. Itt már a pénz sem volt jó semmire.

A dutyiban rengeteg emberrel ismerkedtem össze. A cellatársam rendkívül jófej volt. Persze a börtönön belül voltak kisebb-nagyobb összetűzések, de még élek, nemde?!
Elkezdtem lógni az egyik legbefolyásosabb emberrel, akit Henriknek hívtak. Csodáltam is, hogy ,,befogadott" körébe, ellenben a többi rabbal, kiket megszégyenített, megveretett...stb.
Egyik este összeültünk dumálni Henrikkel, aki egy bérgyilkos volt mielőtt bekerült a börtönbe, és bentről is elég jól tudta intézni a kinti dolgait. Elmeséltem neki, hogy miért is kerültem be ide, mire egyből felajánlotta ,,segítségét".
- Csak egy képet kell szerezned róla, s másnapra tuti, hogy halott lesz.
Meglepődtem, de egyszerűen annyira elöntött a düh, mikor Sofia eszembe jutott, hogy csak ennyit mondtam Henriknek:
- Holnap találkozzunk ugyanitt, és lesz képem a ribancról.
Így is lett. Apám hozott egy képet, s aznap este már Henriknek át is adtam. Rá két napra apám bejött látogatóba, s csak ennyit mondott:
- Sophia meghalt. Holtan találták egy pláza parkolójában. Nem tudni, hogy ki tette, és mikor.
Szegény kiscicám már halála napján is csak vásárolt. Mindjárt megsiratom. Amint ezt meghallottam, hatalmas mosoly lett arcomon, és szaladtam is Henrikhez, hogy megköszönjem neki.
- Miután kijutok innen, az első dolgom az lesz, hogy téged kihozzalak innen!
Összepacsiztunk, és mindenki ment a maga dolgára.

Miután letöltöttem büntetésem, visszatértem apám villájába. Szegény fater még mindig nem talált magának egy rendes nőt sem. Egyik nap kitalálta, hogy költözzünk Las Vegasba, és kezdjünk új életet. Én erre természetesen rábólintottam.

Most 23 éves vagyok, s egy hatalmas házban élek együtt apámmal, s éljük nem hétköznapi életünket. Hogy mitől nem hétköznapi? Lássuk csak...ki látott már egy apa-fia párost együtt füvezni, és sztriptízbárba járni?

Abel Edwiel!
Minden elismerésem, olyan csavarok voltak a történetedben, amire nem is számítottam. Mivel mindent rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Abel, irány a játéktér!