Név: Alexa Freya Blake
Becenév: Alex, Lexi, Blake
Kor: 19
Születése hely, idő: 1993. 07. 05. USA Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas és környéke
Csoport: szenvedélybeteg
Anyagi háttér:Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Ajajajj...azt se tudom hol kezdjem. Egy szóval tuti nem tudnám leírni magam...képtelenség... Nos, vágjunk akkor bele, kezeket a pad fölé, szemeket a képernyőre szegezz! Nem vagyok gyenge személyiség, akaratos, makacs, önfejű, és kissé öntörvényű vagyok amolyan igazi kamasz ami az én koromban nem meglepő. Szeretek a figyelem középpontjában lenni, hol mint bohóc, hol mint szimpla ember akire mindenki figyel. Hangulatom ingadozó, de mindig a pozitív skálán mozog, szinte lecsaphatatlan vagyok, vidám, örökmozgó, mégsem az a cukorborsó, aki csak üres fejjel él a nagyvilágban. Még ilyen fiatal létemre sem. Megtanultam hamar, mi is van a nagyvilágban. Érdekel szinte minden, amit a világ nyújthat, és meg is harcolok érte, önző vagyok sokszor, és igen szabad szellemű, mégis, ha meg kell játsszam, tudom hol a helyem. Szeretem kihasználni a fiatalságom, és azt hogy nő vagyok, főként a férfiaknál. Sok téren magabiztos vagyok, de amihez nem értek, nem okoskodom. Hamar pattan nálam a cérna, és képes vagyok bárkinek nekiugrani, ha épp olyan a kedvem. Nem jó erények, és nem vagyok épp egy díszcica, akit kedvére simogat az ember, mert ha kedvem támad harapok. Szeretem élni az életem, és szinte hajszolom az adrenalint, az ami napról napra éltet. Nem hiába vagyok az aki, egyszerű szőke libuskának nézhetnek, aki benn ül az iskolapadban - már ha bent ül - és délutánonként kirúg a hámból, és az utcán lóg. Ja aha...szeretem ha csak ezt látják belőlem, hisz akkor nem ismernek. És akit akarok, az úgy is meg fog ismerni! Márpedig ha én a fejembe veszek valamit, azt ki nem veri onnan senki. Szeretem az extrém helyzeteket, a sportokat, és azt, ha felpörget az adrenalin. Szeretem mellékesben a munkám, és ugyan ezt a górém még nem tudja, de szeretem kicsit a magam javára fordítani is, hogy hasznom legyen belőle. Nagyszájú vagyok, nem érdekelnek sokszor a következmények, vagy éppen azok lehetőségei pörgetnek fel. Nem tudok izgalom nélkül élni, épp ezért tartanak sokan őrültnek is. Imádom megszegni a szabályokat, és csak hangozzon el valakitől kihívóan az "úgy sem mered" mondat, és én már ugrok is rá. Szeretem feszegetni a határaim, még ha meg is szívom utána. Bármi is tetszik meg belekezdek, habár ha megunom ott is hagyom. Nem veszem komolyan az életet, annak ellenére, hogy korán megtanultam mit merre. Hobbimnak tekinthető mások idegesítése, az iskolából való lógás, a szerencsejáték, és a drogfutárság, és fogyasztás...jól hallottad, de psszt! Oh jaj nem szeretem ha átbasznak, annak ellenére hogy én gyakran csinálom ezt mással.
Külső: Alacsony vagyok, 155-6 centi környékén, és hozzá nőiesen kerek is, de ennek ellenére hajlékony és sportos vagyok, valamint igen szívós. Combjaim kicsit kerekebbek, és a melleim pont jók és formásak, ennek ellenére vékonynak vagyok mondható. Szőke hajam rendszerint hosszú, és ki van engedve. Szeretem minden féle színű csíkkal színezni. Szemem kék, és szinte mindig mosolyog, vagy ravasz "átbaszlak" fénnyel csillog. Ruhatáram igen széles skálán mozog, van méregdrága elegáns koktélruhám, és szakadt utcai melegítőm. Sokszínű vagyok, ahogy a személyiségem is az, attól függ milyen napom van, van olyan amikor úgy öltözködök, hogy a legtöbb embert megnyerjem magamnak, van amikor szarok mindenkire, és azt húzom fel ami épp kényelmes. Szeretem a vadító cuccokat, ám sosem öltözöm ribancnak... egy vad cucc elég rajtam, a többi visszafogott, így is magamra vonzok elég tekintetet. Van azonban sima szürke egér cuccom, hisz melóhoz nem húzhatok fel papagáj ruhát....akkor fuccs lenne a dolgoznak, én pedig hullán végezném, vagy sitten.
Előtörténet: Vegas egyik eldugott külvárosi negyedében születtem. Anyám már akkor pillangó volt, így szinte ebben nőttem fel, drog szex, túlélés. Igen az volt az élet, még olyan piciként is. Nem mehettem ki, amikor anyámhoz kuncsaftok jöttek, sem amikor nagy ijesztő emberek. Akkoriban még nem fogtam fel miért. Sokszor aludtam el arra, hogy más vigyáz rám, munkatársak...igen anyu mindig ezt mondta, hogy munkatársak. Ő elment dolgozni, én pedig otthon voltam velük. Aztán jött az általános iskola, nem a legfényesebb, de szerettem iskolába járni még akkor, addig sem voltam otthon, nem vigyáztak rám minden nap idegenek, és nem kellett látnom, amikor anyut bántják valamiért.
Aztán csak eljött a nap amikor minden fordul. Máig emlékszem rá, és ezt soha nem is fogom elfelejteni, mondják, hogy idővel megkopnak az emlékek, de ez nem fog. 14 éves voltam, általánosban végzős. Furcsa volt a néma csend amire hazaértem. Túl sivár, túl....kihalt.
- Anyu? Hahó! - kiáltottam be, és letettem a konyhában a táskám, majd a nappaliba lépve egy kés szegeződött a torkomnak, és egy erős kar ragadott meg, és szorított a testhez ami hozzá tartozott.
- Marianne....ugye nem kell elmagyaráznom még egyszer a dolgot? Most hogy a lányod is itt van, remélem érted mit akarok, és végre teszed a kurva dolgod! - tekintetem az egyik koszos fotelra rebbent, miközben a pánik kerülgetett, és szabadulni próbáltam, nem értettem a helyzetet, és utáltam azt aki lefogott, nem szorított erősen, de már a lefogás érzése, és a kés a torkomnál szerintem épp elég, hogy az ember lánya azt érezze húzhat a sunyiba az aki épp ezt teszi vele.
- Nyughass már vagy el találom vágni a kicsi nyakadat! - jött a kapálózásomra a válasz a fülembe, éreztem az orrfacsaró leheletet az orromban, majd a másik fickó csitítását.
- Hagyd, ereszd el. Nos Marianne, mit válaszolsz? - eleresztettek, én pedig letolva magam a fickótól néztem körül, elállta az utat, így nem tudtam menekülni, de nem is akartam, nem akartam itt hagyni anyámat...Aki történetesen kábultan ült a kanapén...mit ült?! inkább félig le volt csúszva.
- Anyu! Mégis mit tettek vele? állatok... - siettem oda, nem értettem az egészet, de amint megláttam a fecskendőt a túloldalon, és a karján lévő gumiszalagot leesett. Én pedig csak dermedten álltam ott, anyám arcával a kezeim közt, próbált fókuszálni, de a szer, amit beadott magának túlságosan is elbódította, így csak egy esetlen mosolyra futotta.
- Mi nem csináltunk vele semmit....ő lőtte be magát annak ellenére, hogy az anyagot szét kellett volna osztania. - a fotelben ülő férfi hangja nyugodt volt, mire dühösen fordultam felé.
- Anyám nem drogfutár! És nem is drogos! Mégis minek vannak itt maguk, és mi ez az egész?! - remegtem, még magam sem tudom a dühtől, vagy a félelemtől, hogy igazat mond, hogy anyám elindult a lejtőn. Eddig tartotta magát, és csak a testét árulta, de hogy már ez is?! Nem...ezt képtelen voltam elhinni róla....
Jó pár év telt már el az eset óta, ott és akkor, cserébe hogy nem ölnek meg, sem engem sem anyám, átvettem a feladatát, na nem a kurválkodást a terjesztést. Eleinte utáltam, kényszerből tettem, és nem leltem benne örömöm...aztán...kezdett megváltozni, egyre jobban kijöttem anyagilag, a főnököm is egyre inkább elégedett lett velem, mert egyre több kuncsaftot szereztem, és már nem paráztam...nem annyira mint az elején. Megszoktam a napi rutint, középsuli, már ha hajlandó vagyok bemenni, vagy épp nem keresnek közben, hogy hordjam valahova oda a valagam, és vigyem az árut, délután felhívni anyám. Ó ez még egy másik sztori...említettem ugye miből él? És hogy ő is drogos lett? Nos...amint lett elég pénzem bedugtam egy elvonóra...ott meg lecsapott az egyik dokira, poén mi? Azóta ő kapirgálja össze különböző időszakonként anyám, ha épp megint kedve támad egy kis kábulathoz. Azóta nem is tartom vele a kapcsolatot csak telefonon, és magam tartom fenn a kis lakásom, amiben élek. Utálom a hapsiját, mindenáron meg akar változtatni, szerinte nem vagyok eléggé jól nevelt, sem jó tanuló, és még az öltözködésem is kifogásolható...hát csessze meg! Törődjön csak anyámmal...
Khm...ott tartottam hogy felhívom anyám, nem vagyunk már olyan jóban, és azt hiszi leálltam a terjesztéssel, amikor őt bedugtam az elvonóra...szeretné csak! Ebből nem lehet csak úgy kiszállni...és szeretem is.... még én is használom, már ha tudom, hogy a vevőt át lehet baszni, és marad nekem is egy kis anyag. Rendszerint nem durva dolgokat szedek...na jó ez relatív mi durva és mi nem.... A lényeg, hogy eddig még nem jött rá a góré, sem a gorillái. Ráadásul ha a klienseim nem figyelnek, még pár dolguk is eltűnhet...na igen nem vagyok szent, ha megtetszik valami elveszem, észrevétlenül, utána meg fújhatod...nem vagyok kleptomán, legalábbis nem tartom magam annak, sem pedig drogosnak...csak mert használom? Csak mert elveszem? Jó...lehet kicsit gyakrabban használom, és gyakrabban veszem el mint kéne...de ha nem tenném, ha nem lenne ott a lebukás veszélye....megőrülnék.
Aztán ott a gimis vonal...rám szállt az egyik tanár, nem hiába, ahhoz képest, hogy milyen iskolába járok elit, és csak a kis mellékes miatt engedhetem meg magamnak, hogy fizessem a tandíjat. De ez nem jelenti azt hogy nem bukhatok...márpedig arra állok jelenleg tesiből, és Sebastian csak nem száll le rólam, délutánonként kötelezne plusz órákra, és folyton a nyakamra jár, amiért nem megyek be...vagy csak eltévelyedve. Nem mellesleg az is megnehezíti a dolgot, hogy ahova járok harcművészeti klubba oda ő is jár...Így elkerülhetetlen a találkozás, és a konfrontálódás. Ráadásul az idegesít benne a legjobban, hogy már csak az én bosszantásomra is Freyának nevez....kellett anyámnak rohadt kreatívnak lennie...
Ezen kívül jó az életem, szeretem is, de talán kezdek belekényelmesedni is....így kell az újdonság, valami amitől érzem hogy élek, ami felpörgeti a vérem, amiben ott a borzongás, és a veszély ígérete...kíváncsi vagyok végre meglelem-e ami igazán kielégíti ezt a vágyam....
Kezdőlap 
Tárgy: Alexa F. Blake 
07.04.13 13:57
