A maffiózók és a vallás néha szorosan összekötődnek. A legnagyobb szervezett bűnözői hálózatok fejei sokszor járnak templomba és a kisebb halaknál is előfordul. Akit Alf most keresett, az köztudomásúan mélyen vallásos, hívő katolikus ember volt. Ez viszont nem akadályozta meg abban, hogy kocsit lopjon, dílerkedjen. Feltételesen szabadlábra helyezték, de nem bírt magával és megint belekeveredett a régi ügyeibe. Elkezdett teríteni, egy iskola mellett látták többször, ahogy megszólított gyerekeket és különböző zacskókat ajánlott nekik. Az egyik gyerek rendkívül okos volt és nem sajnálta a pénzt, vett egy adagot. Nem szívta el, hanem szólt a szüleinek és együtt bementek a rendőrségre. Ott átadta a zacskót ujjlenyomatokkal és szinte tökéletesen leírta ezt a bizonyos fickót. A zsaruk hamar megtalálták az adatbázisban és kiderült, hogy Brandon Hopkins az, aki nemrég megkapta az új esélyt, de a jelek szerint nem tudott élni vele.
Alf kapta a megbízást, hogy kerítse elő egy szép kis summáért cserébe. A fejvadász persze vállalta. Ez volt a munkája, ez volt az élete. Körülnézett az iskolánál, beszélt egy pár gyerekkel is. Senki nem tudott semmit. Nagyon meg voltak ijedve, szóval a fejvadász arra gondolt, nem szeretnének belefolyni az ügybe. Meg is értette őket, de ezzel ő nem volt előbbre. Végül a tanárokat is megkérdezte és az egyik mondta el, hogy a templomban már többször látta ezt a fickót mostanában. Tudta az énekeket, a szertartás szabályait, hogy mikor kell felállni, leülni. Mosolygós, vidám pasasként emlékezett rá és még azt is hozzátette, hogy csövesekkel is sokszor látta beszélgetni. Nem is rövid ideig, hanem hosszasan társalogtak vele és mindig adott is nekik valamit. Nem látta pontosan, hogy mit, de gondolta, hogy ételt. Alf persze másra gondolt. A csövesek is össze tudnak szedni pénzt, ha akarnak és van, aki nem piát vesz, hanem drogot. A rendőrök pedig nem annyira foglalkoznak ilyen dílerekkel, mondván, a csöveseknek mindegy, hadd fogyjanak... Brandon ott cseszte el, hogy az iskolánál is bepróbálkozott.
Alf megtudta a tanárnőtől, hogy főleg a szombat esti miséket látogatja a jómadár, ezért kinézte, mikor lesz a következő. Eljött a szombat és most lesben állt. Még pár perc hátravolt a mise befejeztéig. A templom előtt volt egy nagy kőből faragott feszület, friss virágokkal. Galambok magoztak előtte és a keresztrészén is ült egy-kettő. Alf a bejáratot figyelte. Számított rá, hogy Brandon hamar távozik, ő pedig majd megjelenik, leüti, megbilincseli és beszól a yardra, hogy megvan az áru. Persze nem itt, mindenki előtt, hanem valamelyik mellékutcában. A környéket bejárta a napokban, úgyhogy nem lehetett nagy meglepetés. Itt állt a templommal sréhen szembeni ház előtt egy sötétkék farmerdzsekiben, fekete vászonnadrágban és egy fekete félcipőben. A fegyvere a bilinccsel együtt belül volt. Nézte a kaput, hogy mikor nyílik és mikor lép ki rajta a kopaszodó, dagadék bűnöző.

Nem vagyok vallásos, és ha rajtam múlik, akkor sose leszek az. Mégis egy templom mellett..ülök. Nemtudom, hogy hogy kerültem ide, mert a tegnap este eléggé kiesett, semmire se emlékszem. De valaminek akkor is kellett történnie. Minek jöttem egy templomhoz? Gyónni? Inni a szenteltvízből? Vagy kirabolni? Az de beteg lenne. Elvihetném a..papot. Igen, elrabolhatnám, és megzsarolhatnám vele Istent. De kurva sokat érnék el vele. A pólómat elhagytam, szóval nincs más rajtam, csak egy farmergatya, meg a kosz a körmeim alatt. Lehet, hogy vakondnak képzeltem el magamat, és ástam is. Kínát kereshettem. Abigailék megint ki fognak akadni, és mehetek majd földlabdákat ásni. Csak tudnám, hogy merre laknak. Mármint hogy innen. Sok templom van Vegasban, vagy ha nem, akkor se tudom, hogy hol vagyok. Valakit meg kéne kérdeznem, de egyelőre menni is alig tudok. Szétrobban a fejem, körübelül mindenemet elfeküdtem, és szomjas vagyok.
Miután sikerült felemelkednem a földről, a templom falának a segítségével nem estem orra, és elkezdtem az emberi élet jeleit kutatni. Nekidőltem a templom bejaratának, és elkezdtem kopogni, ami lassan átfordult dörömbölésbe. Közben meg vigyorogtam, reméltem, valami fontosat zavartam meg odabent. Benyitni nem nyitottam be, gyűlölöm a templomokat. Azt se tudom, hogy meg vagyok-e keresztelve. Szerintem nem. Nincsenek is keresztszüleim. Bár Colinékról se tudtam évekig, szóval bármi megtörténhet.

Ahogy Alfred nézte a templomot, nem tudta nem észrevenni azt a nyomorult alakot, aki odaroskadt a szentnek kikiáltott épület mellé. Póló nem volt rajta, csak nadrág, pedig ilyenkor még nem volt a legbarátságosabb az időjárás. Nagyon fiatal fiú volt, szinte még gyerek, aki leroskadt a templom falának tövében. Alacsonynak és megtörtnek tűnt. Alfred egyelőre nem fordított rá sok figyelmet. Valami részegnek gondolta, aki elfelejtette felvenni a ruháját, mielőtt meglépett a kocsmából.
A fiatalember viszont valahogy felállt. Kicsit nehezen, de sikerült neki. Elindult a falat támasztva, abba szinte kapaszkodva és dörömbölni kezdett. Ahogy ütötte a templom falát, még vigyorgott is. Alf valami vandálnak nézte, aki imádja mások kellemes vagy meghitt pillanatait tönkretenni, lerombolni az értékeket. Nem az ő feladata volt, hogy az ilyeneket megfékezze, így nem is tett semmit, csak szemmel tartotta a fickót. Abban reménykedett, hogy Hopkins nem fog taxit hívni meglátva a vadembert.
A templom ajtaja hamarosan kinyílt. Egy rakás nyugdíjas özönlött ki, megbeszélve a legújabb pletykákat, hogy kinek a fia-lánya-unokája mit csinált éppen és hogy a szomszéd milyen virágokat ültetett az ablakba. Alfred türelmesen várt, de a dílert nem látta sehol. A tanárnő azt mondta ugyan, hogy sokszor látta Hopkins-t a szombat esti miséken, de nem állította, hogy egyet sem hagy ki. Alfred arra gondolt, hogy valamelyik egyházközségi tagot kellene megkérdezni. Az ötletet elvetette, mivel ezek a felebaráti szeretetre hivatkozva még képesek lennének értesíteni a bűnüzőt, hogy valaki kérdezősködött utána. Gondolt egyet és a félmeztelen fiatal gyerekhez ment oda. Ha ez egy csöves, láthatta a jómadarat mostanában. Mikor már nagyjábül mindenki kiment és a templom ajtaja bezárul, Alf elindult. Áment az úttesten és megközelítette az épületet. Az oldalához ment, oda, ahol a részeg kopogtatott. Axelhez szólt:
- Szevasz! Mi ütött ki ennyire?
Először meg akarta tudni, egyáltalán jó nyomon jár-e? Ha csak egy szimpla alkoholista volt, aki maga se tudja, hogy került ide, akkor nem sok sikert érhetett el. Azért megpróbálta, hátha ismerős a környéken a pasas.