Chad és Charlotte - újra együtt (doktornő rendelője előtt)

Úton vagyok a kórház felé, hogy Charlottet meglepjem. Természetesen nem szóltam neki, hogy bemegyek és tudtommal most kicsit lazább a nap, így gondolom, tud majd velem foglalkozni egy kicsit. El akarom neki újságolni azt, amit tudok. Izgatott vagyok, mert kíváncsi vagyok arra, hogy mit fog hozzá szólni. Igaz, kicsit elsietem megint a dolgokat, de szerintem ezzel még nincs is semmi baj. De ezt, majd úgy is ő fogja eldönteni. Szerencsémre most kivételesen nincs dugó, így a busz nagyon szépen tud közlekedni. Minden megállónál megállunk, mert ebben sajnos nincs szerencsém, hogy egyet is kihagyjunk. Türelmesen kivárom azt, hogy megérkezzek a kórház megállójába, majd leszállva besétálok az épületbe. Mosolyogva köszönök, majd felmegyek a másodikra, ahol Charlotte rendelője van. Ahogy megpillantom, elmosolyodok. Igaz nekem háttal van és mintha valamit olvasna, vagy tanulmányozna, én nem tudom, nem látom innen valami jól. Odasettenkedek mögé és elkapva a derekát magamhoz húzom.
- Helló, Cica! - Suttogom a fülébe, mielőtt egy gyors puszit is nyomok az arcára. Nem engedem el, így állunk, legalábbis ha eddig nem lökött el magától, hogy elhordjon mindennek. De valahogy most még az sem lombozná le a hangulatomat, ha leszidna, hogy ne csináljak többet ilyet. Magamba szívom az illatát, imádom magamhoz ölelni, főleg, hogy így állhatunk a folyosó közepén. Még az a pár kíváncsi szempár sem érdekel, akik felénk pislognak, hogy mi történt.
- Mi lenne, ha szánnál rám egy pár percet és elvonulnánk a rendelődbe? - Titokzatosnak hangzik a hangom, ahogy a fülébe suttogom, direkt csinálom ezt. Azt akarom, hogy kíváncsi legyen, hogy mit is szeretnék. Bár, ahogy ismerem és mivel már pár hónapja nem voltunk együtt, biztos vagyok benne, hogy csak az fog megfordulni a fejében. Pedig most egészen más miatt vagyok ennyire izgatott. Elengedem - ha eddig még nem bújt ki az ölelésemből -, és ha felém fordul, akkor láthatja rajtam, hogy mennyire izgatott vagyok. Alig várom, hogy azt mondja, hogy menjünk.

Hipochonder. Ez az egyetlen szó mindent elárul arról, hogy miért jár vissza Mr. Williams újra és újra a rendelőmbe. Hetente legalább háromszor mindig találkozunk és mindig más betegségre panaszkodik, holott egy kis érelmeszesedésen kívül semmi baja sincs, leszámítva azt, hogy mindig bebeszél magának valami betegséget. Nem hozzám kellene fordulnia, hanem egy szakemberhez, mert én a testi megbetegedésekhez értek, nem pedig ahhoz, ami a fejében zajlik. Vagy fél óráig próbáltam meggyőzni arról, hogy semmi baja sincs, mire kitessékelte magát a rendelőmből. Nekem pedig egy ilyen beteg után szükségem volt egy kis szünetre.
- Hm, vajon te melyik pasim lehetsz? - Természetesen nem gondoltam komolyan, mert egyből felismertem a hangjáról és egyébként is nincs senkim sem rajta kívül. Mindössze csak jó kedvem van és próbáltam kicsit humoros lenni, remélhetőleg ezen nem fog megsértődni, mert tényleg nem gondoltam komolyan.
- Ugye nem felejtetted el, hogy mi a véleményen a kórház falai közötti szexről? - Mi másra kellett volna gondolnom? Már csak attól is nagyon kétértelmű volt a kérdése, hogy el szeretne velem vonulni a rendelőbe. Általában nincsen mocskos fantáziám, de most csak is egy bizonyos dologra tudtam gondolni, mivel nem közölte velem, hogy pontosan miféle szándékai is lennének, amiért nekünk kettesben kellene maradnunk. Az is lehet, hogy most én gondolok "rosszra" talán csak simán beszélgetni szeretne velem valami olyasmiről, amit másnak nem kellene hallania, ezek szerint most aggódnom kellene? Nem hiszem, mert akkor nem így köszöntött volna, hogy ha rossz híreket hozott volna. Vagyis nagyon remélem, hogy nem azért lepett meg most, hogy rossz hírekkel álljon elő.

Sietek egy kicsit, hogy minél hamarabb a szerelmemmel legyek, mert el akarom neki újságolni a legújabb dolgot, amit kitaláltam. Van még az egyetememből bőven és még a gyakorlati helyen is helyt kell állnom, de azt hiszem abból még nincs baj, hogyha nézelődök. Ahogy meglátom bent a kórházban, mögé osonok és elkapom hátulról.
- A világon a legjobb! - Suttogom a fülébe, bár azért remélem, hogy rajtam kívül nincs neki más. De ahogy hallom a hangját, nagyon is vidám, így elkönyvelem annak, hogy csak jó kedve van, amit nagyon imádok nála. Sóhajtok egyet a következő kérdésére, mert gondoltam, hogy ez fog az eszébe jutni, és, hogy ez még nem változott nála.
- Sajnos nem, de most másról van szó. - Kicsit azért elszomorodok, mert ennyi együttlét után már igazán változhatott volna a véleménye erről. De most kivételesen tényleg nem azért jöttem, hogy szeretkezzünk. Bár megfordult a fejemben, hogy esetleg lehetne valami köztünk, de tudom, hogy úgysem engedné meg, így felesleges is lenne beleélnem magam. Viszont megfogom a kezét és a rendelője felé húzom, hogy kettesben legyünk. Megvárom, míg kinyitja, mert gondolom, ha elhagyja akkor bezárja, bár lehet, hogy ezt csak a tv-ben van így. Mindenesetre, ha már bent vagyunk elkérem a kulcsot tőle, hogy bezárjam az ajtót, azért nem lenne jó, ha mégis csak ránk nyitnának, mint azon a napon, mikor összejöttünk. Leülök a gépéhez és bekapcsolom.
- Van itt két utcával lejjebb, ahogy mennél a centrum felé, egy kiadó helyiség. Nem itt közvetlen, hanem ha beljebb mész, kb 2-3 saroknyira. Tudod melyik, ugye? - Végig úgy beszélek vele, hogy a székkel felé fordultam, hogy lássam érti, hogy melyikről is beszélek. Bár ha nem, akkor úgyis már bekapcsolt a gép, felmegyek a netre, és a térképet behozom.
- Ez itt! - Mutatok rá, hogy melyikre gondolok. Volt időm végig járkálni a várost és újságokat olvasni kiadó helyiség ügyében. Természetesen tudom, hogy valami forgalmasabb hely kéne az éttermemnek, de ez csak az eleje.
- És találtam itt is egy kiadót, meg itt. - Mutatom a térképen a helyeket az egyik itt van a szemközti utcában, ez a legközelebb a kórházhoz.
- Csak az a baj, hogyha minél forgalmasabb, annál drágábban adják ki. Viszont, ha megnyílik az éttermem, akkor hozhatod a kollégáidat és ajánlhatod a betegeidnek. - Csillognak a szemeim, mert már tartanék ott, hogy megnyíljon. Viszont még mindig izgatott vagyok, mert akarom tudni, hogy mit is gondol úgy nagyjából a helyekről. Hogy a két utcányival odébb, kicsit eldugottabb hely, ami olcsóbb mennyire jobb, mint ami itt van szemközt. Mert ezt mind neki kell eldöntenie, hogy belefér-e az idejükbe az, hogy ennyit sétáljanak, hogy aztán egyenek valami igazán finomat.
- Ja igen, és. - Most jut csak az eszembe, hogy meg se csókoltam, mert nem is akartam, mert tudom, hogy nem szereti, ha mások előtt ezt csinálom. A kezét megfogom, hogy közelebb hajoljon hozzám és egy csókot nyomok az édes ajkaira.

Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém ma. Talán megártott a fél órácska, amit Mr. Williams és a kitalált betegségei társaságában tölthettem. De azt sem zárnám ki, hogy a képzelgéseivel annyira az idegeimre ment, hogy túl vagyok egy kisebb idegösszeomláson, na jó ennyire azért nem volt vészes a helyzet.
- Oh, Sebastian? - Természetesen még mindig viccelődök, vagy inkább már cukkolom? Pontosan tudom, hogy Chad áll a hátam mögött, mert egyik kollégámmal sem vagyok olyan közeli viszonyban - és nem is akarok lenni - hogy csak így a hátam mögé osonva puszikat osztogassanak nekem. Sosem szerettem keverni a munkát a magánélettel, ezért is tartom a kollégáimtól a két lépés távolságot. Sosem szerettem volna azt, ha az egész kórház a szerelmi életemről csámcsogjon, mégis már ezen is túl vagyok.
- Másról? - Kérdeztem vissza, de már választ nem kaptam, helyette megragadta a karomat és a rendelő felé irányított. Mivel csak pár pillanatig hagytam ott a rendelőt, ezért nem zártam be az ajtót, hiszen nincs most semmi olyan, amit mások el tudnának tulajdonítani onnét, mondjuk gyógyszer. Vagyis a gyógyszeres szekrény állandó jelleggel zárva van, a kulcsa pedig mindig nálam van, elképesztő, hogy a drogosok mit meg nem képesek tenni néhány piruláért, amiktől kiüthetik magukat.
- Igen, tudom. Évek óta itt dolgozok, szóval kiismerem magam a környéken. - Pontosan tudom, hogy melyik helyről beszél, már csak azt nem értem, hogy miért is hozakodott elő ezzel a témával. Ennek ellenére mégis figyelmesen nézem a monitort és azokat a helyeket a térképen, ahová az ujjával bök.
- Mi ez a sietség? - Nem akarok ünneprontó lenni, vagy olyannak tűnni, aki nem támogatja a terveiben, de szerintem ezzel még várnia kell, legalább addig míg befejezni az iskolát. Miután viszonoztam csókját helyet foglaltam a vizsgálóasztalon.

Annyira jó végre a szerelmemhez bújni, most már el sem akarom engedni. Nagyon jól döntöttem, hogy ma bejöttem hozzá és még az sem zavar, hogy jó kedve van, sőt ennek örülök a legjobban. Viszont valami megáll bennem, ahogy egy másik srác nevét nyögi ki. Alig akarok hallani a fülemnek, így el is engedem és nagyokat pislogok.
- Ki?! - Fogalmam sincs, hogy ki az, de ha egyből ő jutott az eszébe, akkor lehet, hogy valami közük van egymáshoz. Akaratomon kívül is féltékeny leszek, hogy nem rám gondolt, hanem valaki másra. Eddig azt hittem, hogy nem tudja elvenni a kedvem, de most valami megváltozott. Teljesen eltűnt a jó kedvem, és szomorúság váltja fel. El is húzom a számat, bár nem ezt akartam, hogy így fogadjon, de azért megpróbálom magam túltenni ezen. Inkább visszatérek a gondolataimban arra, hogy mit is akartam neki mondani, hátha elterelem az előbbiekről. Behúzom a rendelőjébe és elmondok pár lényeges információt, hogy mit is csináltam egész nap a városban.
- Akkor jó, mert azt hittem, hogy értelmetlenül mondtam. - Nem akartam hülyének nézni, hogy esetleg a pár utcányira lévő dolgokat nem tudja. Azért megmutatok mindent a térképen és közben beszélek, de valahogy nem tudom kiverni a folyosón említett nevet.
- Ez nem sietség. Ez körültekintés. Igaz, még másfél év múlva kapok diplomát, de azzal, hogy megnézem, hogy mire is számíthatok, azzal nem sietek el semmit. Ezek az üzlethelyiségek szerintem már akkorra bérbe lesznek adva. Én csak arra voltam kíváncsi, hogy kb. egy étteremhez mennyi is kell kezdetben. - Rántom meg a vállaimat, mert tényleg csak ezt akartam kideríteni. Jó az, ha az ember felkészül előre a plusz költségekre. És igazából, csak nézelődök, semmi szerződést nem írtam alá. Az meg még nem bűn szerintem, de valahogy nem úgy fogadta a hírt, ahogy elképzeltem.
- Ne is ülj az ölembe! - Kicsit azért meglepett, hogy ott hagyott az asztalnál és nem rajtam foglalt helyet. Szóvá is teszem, persze egyáltalán nem vagyok bunkó.
- Szóval ki ez a Sebastian? - Nézek a szemeibe, tudni akarom, hogy ki ez a srác.
- Jobb nálam? - Csúszik ki az ajkaimon, bár ezt egyáltalán nem akartam kimondani. Teljesen kétségbe vagyok esve, hogy esetleg őrá le akar cserélni.

Nem megbántani, vagy fájdalmat okozni akartam neki, mindössze csak azt, hogy egy egészen kicsit legyen féltékeny, holott az ég világon semmi oka sem lenne erre, de azért mégis szeretem látni rajta, hogy mennyire zavarja ez a dolog. Addig míg zavarja, addig biztos lehetek abban, hogy tényleg szeret, mert most is látszik rajta, hogy mennyire rosszul érinti, hogy szánt szándékkal nem azt a nevet mondtam, amire számított.
- Mi ez, kivallatás? - Tértem ki a kérdés alól, habár én csak tényleg viccelni próbáltam vele, de az arcát elnézve nem igazán fogadta túl jól a poént. Tényleg eléggé féltékeny ábrázatot vágott az egészhez, valamilyen szinten ez persze szórakoztató is tud lenni, persze egészen addig míg nem kezdünk el ezen vitázni. Nem feltett szándékom volt, hogy össze vesszek vele, szóval nem is ezért hozakodtam elő ezzel, mindössze csak ugratni szerettem volna.
- Nem, minden érthető. - Ismerem már annyira a környéket, hogy térkép nélkül is el tudjak igazodni, de ahogy mutatja a monitoron az utcákat pláne értem, hogy melyek azok a bizonyos helyek, amikre célozgat. Eleinte nem is értettem, hogy miért hozakodott elő ezzel a témával, de szép lassan kitisztult előttem a kép. Nem akarom elvenni a kedvét, de szerintem ez még tényleg nagyon korai. Elhiszem, hogy nagyon bele élte magát, de még nem tart ott, hogy meg is tudja nyitni az éttermét.
- Addigra ezek a szabad helyek biztosan bérbe lesznek adva. - Ez nyilvánvaló, habár sosem lehet tudni, de általában a forgalmas helyen lévőket hamarabb kiadják, vagy megveszik.
- Na és mit gondoltál honnan lesz annyi kezdő tőkéd, hogy egy forgalmas helyen lévőt ki tudj bérelni? Kölcsönt vennél fel? - Tény, hogy nem lesz olcsó múlatság és nem is fog eleinte annyi profitot termelni, hogy úgy érezze megéri az egész, de ha jól menne az étterem pár hónapon belül biztos megtérítené az árát. Na nem mintha értenék az efféle biznisz dolgokhoz.
- Chad... - Felsóhajtottam. - Ez itt a munkahelyem és azért nem ülök az öledbe, hogy nehogy elragadjon a hév... - Nem tudnék felszabadultan szeretkezni vele a rendelőben miközben odakint várnának rám a betegeim. Nem tehetek róla, hogy ilyen lelkiismeretesen szeretném végezni a munkámat.
- Csak az egyik kollégám. - Tényleg csak ennyire van szó, mindössze kolléga, semmi több ennél. Mindig kedves volt hozzám, de sosem voltak hátsószándékai, szóval egyszer sem akart rám mászni, de nagyon megértő és jó vele beszélgetni.
- Féltékeny vagy? - Nem bírtam ki, egyszerűen elnevettem magam. Annyira abszurd, hogy tényleg feltette ezt a kérdést. Azért neki sem kellene rögtön a lehető legrosszabbra gondolnia, de most úgy látszik mégis ezt teszi.

Nem esett túl jól, hogy egy másik férfi nevét mondta ki és nem én jutottam eszébe legelőször. Azért azt hittem, hogy én vagyok neki annyira fontos, hogy egyből megismer és nem így akar megbántani. Sóhajtok egyet, mert nem kivallatni akarom, mindössze tudni, hogy mi köze van ehhez a Sebastianhoz.
- Nem. - Csak ennyit mondok, de hogy eltereljem a figyelmem az előbbiről, inkább behúzom a rendelőjéből, hogy elmondja, mit is csináltam ma. Azt hittem, hogy azért egy kicsit lelkesebb lesz. De ha értette, akkor jó, én azért mutogatok a térképen, hogy merre jártam és mit láttam. Tisztában vagyok vele, hogy már nem lesznek meg, mire én akarok valamit is kezdeni velük, de az árakkal is jó tisztában lenni.
- Még az is lehet. De nem tudom, az még messze van. Ráérek azon gondolkozni. Mindössze csak tudni akartam, hogy kb. mennyi egy ilyen helyiség. - Mondom el neki az igazságot, mert nem akarok annyira előre szaladni, hogy már holnap kibérlem, hiszen nincs is hozzá papírom és amúgy is rengeteget kell még tennem azért, hogy elkezdhessem ezt. Azért az sem túl jó, hogy nem ül az ölembe, viszont csak megforgatom a szemeimet, hogy ezt feltételezi rólam. Már tisztában vagyok azzal, hogy itt a kórházban nem nyúlhatok hozzá és eszem ágában sem volt hanyatt dönteni az asztalon.
- Nem bízol bennem? - Vonom össze a szemöldökömet, majd felállok és mellé ülök, hogy a közelemben legyen. Nem akarok semmit sem csinálni most, csupán csak elújságoltam az ötleteimet, ha lehet ezt annak mondani.
- Mi van köztetek? - Nem tudok másra gondolni csak arra, hogy összegabalyodtak, mert szerintem nem véletlenül jutott eszébe az a másik srác. Az arcát figyelem, mert tudom, hogy nekem nem tud hazudni, hiszen már egy ideje együtt vagyunk és már kiismertem ebben.
- Nem! - Vágom rá és el is fordítom a fejemet. Persze, hogy féltékeny vagyok. Csak úgy süt rólam a féltékenység, de nem akarom, hogy ezt tudja. Feszült vagyok, talán jobb lett volna nem is felhozni ezt.
- Szerelmes vagyok! - Végül csak ezt nyögöm ki magamból és újból ránézek, amint lenyugodtam az előbbiből.

Elég volt mindössze nem a nevét mondani ahhoz, hogy lássam miféle reakciót váltott ez ki belőle. Egyrészt nem értem az egészet, mert tudhatja, hogy sosem kezdenék ki egyetlen egy kollégámmal sem. Az pedig egy egészen más dolog, hogy valaki ki akarva vetni rám a hálóját, de azt mindig hárítom, mert foglalt vagyok. Sosem voltam és nem is leszek olyan barátnő, aki képes lenne megcsalni a barátját egy futó munkahelyi románc végett.
- Nézelődni attól még szabad és felmerni a terepet. - Mondtam, már csak azért is, hogy nehogy azt higgye rossz ötletnek tartom, hogy már most ennyire izgatott az étteremnyitástól. Addig viszont még nagyon sok tennivalója fog lenni. Sőt, túl sok is.
- Van valamennyi megtakarított pénzem a bankszámlámon, ha gondolod... - Nem tudom, hogy mennyire fogadna el a pénzemet, talán inkább az lenne rá a megfelelő szó, hogy inkább kölcsönadnék neki, mert nem tudom, hogy a büszkesége hogy áll ezzel kapcsolatban. Na meg ezzel is azt akarom vele éreztetni, hogy nagyon is támogatom.
- Miért ne bíznék? Mindössze nem akartam, hogy véletlenül is elcsábulj. - Nem lenne nagy a csábítás, hogy ha az ölében ülnék olyan közel hozzá? Mert ha netán lenne kedve ahhoz a bizonyos dologhoz nem szeretném megbántani azzal, hogy vissza utasítom, de számomra a kórházban való szex tabunak számít.
- Szakmai kapcsolat, ezen kívül semmi más. - Mindvégig a szemébe néztem, ahogy hozzá beszéltem. Csak rajta múlik, hogy hinni is fog-e nekem, vagy sem.
- Kis hazudós. - Akaratlanul is elnevettem magam azon, hogy elfordította a fejét, de még így is a vak is látná rajta, hogy mennyire féltékeny. El kell tudni fogadni, hogy több orvos kollégám is van, akikkel baráti kapcsolatot ápolok. Az a lényeg az egészben, hogy ők csak barátok, miközben Chad a szerelmem.
- Mégis kibe? - Próbáltam megdöbbent, majd komoly ábrázattal nézni rá, mintha nem is tudnám, hogy rólam van szó, vagyis csak nagyon remélem, hogy belém szerelmes még mindig.

Nem bírom ezt, mikor elbizonytalanít, így természetes, hogy megijedek azzal kapcsolatban, hogy még szerelmes-e belém. Szerintem van köztük valami, ezért is mondta az ő nevét. Még is mi lenne máshogy. Egyáltalán nem mondott semmit, hogy miért Sebastian nevét mondta. Nem magyarázta meg, pedig szeretném tudni. Kíváncsi vagyok, és féltékeny, hogy nem én jutottam először az eszébe. Rengeteg minden megfordul a fejemben, de szeretnék is hinni neki, de amíg nem magyarázza meg nekem, addig nem megy. Viszont azzal, hogy az étteremről beszélgetünk, kicsit le is nyugszom ezzel kapcsolatban. Addig sem pörög az agyam ilyeneken.
- Pont ezt csinálom. Ezért nem érzem, hogy elsietném. Mert nem akarom holnap megvenni. Ahhoz úgysincs semmim. Csak kalkulálni szeretnék. - Halványan mosolygok, mert mindössze csak erről van szó. Izgatott vagyok, mert akkor is jó lenne, ha az időben már ott tartanék, hogy meg lenne, így természetes, hogy várom már. De addig is jól kell tanulnom, és mindent elsajátítanom és az sem utolsó, hogy kell találnom egy gyakorlati helyet.
- Aranyos vagy, de nem tartom ezt jó ötletnek. Önerőből megoldom, de köszönöm. - Természetes, hogy nem fogadom el, hiszen se kihasználni nem akarom, se kifosztani. És hogy mutatna már az, hogy a barátnőm veszi meg nekem az éttermem. Nem, erről szó sem lehet. Nyílván az a célom, hogy közös legyen, de nem így. Egy percig sem fogok tovább ezen gondolkozni, így ezt a témát lezártnak tekintem.
- Nem fogok. Már megtanultam, hogy mit szabad és mit nem. Nekem sem mindig a szexen jár az eszem, még ha úgy tűnik is. - Egyáltalán nem gondoltam most erre, hogy esetleg hanyatt döntöm az asztalon. Már megtehettük volna, ha nem nyitnak ránk, de így, hogy tudom bármikor elveszíthetem egy ilyen miatt, nem is fogok próbálkozni. Viszont nem hagy nyugodni, hogy más nevet mondott, így csak rákérdezek. Valamilyen szinten megnyugtat, de akkor is van valami.
- És miért ő? Ezt szokta csinálni? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldököm, mert nagyon nem örülnék neki, ha kiderülne, hogy a barátnőmet hátulról ölelve puszilgatják. Nem értem ezt az egészet és akkor is azt akarom, hogy meséljen nekem. Kicsit kimaradt az életünkből az, hogy meséljünk arról, ami a munkában történik. Viszont arra, hogy rákérdez muszáj elfordítanom a fejemet, mert nem akarom, hogy tudja, bár tudom, hogy látja rajtam. Ki ne látná?
- Ezt akartad elérni? Komolyan, neked jó az, ha elbizonytalanítasz? Vagy, hogy meginog a bizalmam feléd? Vagy most ezt miért csináltad? - Pontosan tudja, hogy mit érzek iránta és, hogy nagyon szeretem. Nem akarom őt elveszíteni, így fogalmam sincs, hogy tulajdonképpen mit is várt tőlem a féltékenységen kívül. Vagy, hogy mit akart ezzel elérni, de remélem, hogy hamarosan meg fogom tudni. Be is jelentem, hogy szerelmes vagyok, így a szemeibe nézek.
- Másba! - Csak ennyit mondok, majd leszállok az ágyról. - Megmutatom. Első látásra beleszerettem. Neked is tetszeni fog. - Kicsit megint izgatott leszek, de elmegyek a géphez és beírok a keresőbe, hogy kidobjon pár képet. Nem is kell sok és már is megtalálom azt, amit kerestem.
- Ez itt. - Mutatok rá a monitorra és kíváncsi vagyok arra, hogy mit szól hozzá. Tudom nincs jogsim még, de attól függetlenül nekem nagyon tetszik ez, és ami késik nem múlik. Már azon is dolgozok.

Már most ráeszméltem arra, hogy hiba volt kimondanom másnak a nevét, de csak jó kedvem volt, ezért próbáltam ilyennel is poénkodni, de úgy látszik ezzel nem szabad még viccelnem sem, mert Chad túl komolyan vette a dolgot. Nem az volt ezzel tényleg a szándékom, hogy megbántsam vagy bármi, egyszerűen csak adta magát a helyzet.
- De nem feltétlenül kell pont a kórház közelében találnod egy helyet, mert mondjuk a nagyobb bevásárlóközpontoknál is eléggé jó helyen lenne. - Persze szeretném ha a közelben nyitná meg, mert akkor többet láthatnám nap közben is, de azért még azokat a lehetőségeket is számon kell vennie, hogy nem csak a környéken tudna éttermet nyitni. Ne engem vegyen számításba, ne miattam nyissa meg pár utcányira arrébb, azt vegye figyelembe, hogy hol eléggé forgalmas a város, hogy az étterme sikeres legyen.
- Ha esetleg meggondolnád magad rám számíthatsz. - Nem akarom, hogy aztán ha esetleg szakítanánk a fejemhez vágja, hogy semmiben nem akartam neki segíteni, nem mintha azt hinném, hogy ezt tenné. Jelenleg nem tudnék neki segíteni máshogy, leszámítva az anyagi támogatást.
- Pedig ha most otthon lennénk... - Sejtelmesen mosolyogva mindössze csak ennyit mondtam. Ha most neki pont nem is azon jár az esze, attól még engem ez a gondolat foglalkoztat. Nem is tudom, hogy mikor volt időnk arra, hogy végre kettesben együtt legyünk, de már hiányzik.
- Dehogy szokta ezt csinálni! Sebastian mindössze tényleg csak egy kollégám és amolyan munkahelyi barátom is egyben. - Ez annyiban nyilvánul meg, hogy a kórház falai között egészen jól elvagyunk egymással, de munka után nem keressük egymás társaságát. Sebastian rendes, nem olyan, mint a többiek, ha beszélgetek vele tényleg képes a szemembe nézni és nem azt figyelni, hogy mekkora a mellméretem.
- Mert olyan aranyos vagy, mikor ennyire féltékenykedsz. - Ez is azt mutatja, hogy tényleg fontos vagyok neki, hogy még a gondolatot sem képes elviselni, hogy más férfival legyek. Ahogy beszéltem hozzá rá mosolyogtam, miközben finoman végig simítottam arca vonalán.
Oké, erre aztán végképp nem számítottam és nem is kicsit lepődtem meg azon, amit a monitoron láthattam.
- Ha egy ilyen motort szeretnél venni, akkor vegyél hozzá koporsót is. - Lefogadom nem pont erre a reakcióra számított, de orvos vagyok és napi szinten találkozok motorbalesetet szenvedőkkel, sőt a többség nem is szokta túlélni.

Akarom mindennap látni a szerelmemet, ezért is gondolkozok itt a környékben, de talán igaza van Charlottenak, így azt hiszem máshol is körbe nézek. Elvégre azzal, hogy nézelődök, még egyáltalán nem kötelezem el magam.
- Az is igaz. Akkor majd holnap arrafelé is nézek egy-két helyet. – Gondolkozok hangosan, mert még van szabadidőm, így tudok nézelődni. Így sem tudok otthon egyedül mit csinálni, így legalább hasznosnak érzem magam, mert tudom, hogy egyszer úgyis eljutok odáig, hogy ez aktuális lesz, így legalább tudom, hogy mennyit kellene felvennem. De semmiképp sem fogadnám el Charlotte pénzét, nem akarom, hogy azt higgye élősködök rajta és még ki is fosztom. Most az egyszer én akarom megtapasztalni, hogy milyen is ha kicsit össze kell szorítani a nadrágszíjat, hogy mindent ki tudjak fizetni.
- Oké. – Halvány mosoly ül ki az arcomra, úgysem fogom ebben a segítségét kérni, maximum, ha elindul az egész orvos úgyis fog kelleni. Addig, amíg nem jövök anyagilag rendbe, szerintem ezt a költséget ezzel meg is tudnám spórolni. És amúgy sem dolgoznánk mindennap együtt, mert ha jól olvastam, maximum 2-szer kell bent lennie vagy valami hasonló. De erre valóban ráérek, mert még a diplomám sincs meg.
Nézem a térképet, hogy merre felé is menjek holnap, ha már ráérek, mikor Charlotte hangját hallom. Komolyan, direkt csinálja ezt velem. Vajon csak azért, hogy mennyire tudom uralni magam és csak tesztel vagy tényleg otthon szeretne velem lenni? Nem tudom néha eldönteni, már most megfektetném, de tudom, hogy itt úgysem akarja. Úgy utálom mikor ezt teszi velem.
- Csak nem rám másznál? – Nézek rá, bár tudom, hogy mi lesz a válasza. Úgyis azt akarja, hogy én tegyem meg a kezdőlépést, pedig az elején, még mást mondott. Nem is tudom, hogy mikor voltunk utoljára együtt és ami azt illeti már nagyon is vágyok szerelmem testére és kényeztetésére. De a kezdetről valahogy nem tudok megfeledkezni ezért is kérdezgetem erről a Sebastianról.
- Akkor jó… - Ideges vagyok miatta, mert nem akarom, hogy mással ilyen közeli viszonyban legyen. Persze, nem tiltom meg, hogy legyenek férfi barátai, mert nem is akarom, de azért ilyen szinten az én barátnőmet ne kezelje. Azért kíváncsi vagyok arra, hogy miért mondott nekem ilyeneket. Kicsit megdöbbent a válasza. Össze is vonom a szemöldökömet és duzzogva szólalok meg, miután megsimogatta az arcomat.
- Nem féltékenykedek! – Kapom el a tekintetemet, mert egyáltalán nem akarom, hogy azt higgye betegesen féltékeny vagyok, pedig nem is. Pedig elkap a féltékenység, ha csak abba is belegondolok, hogy esetleg máshoz is vonzódik. De bízok benne, így nem akarok arra gondolni, hogy esetleg valaha is elhagy vagy megcsal. Hogy tereljem a gondolataim másra összpontosítok.
- Vigyázni fogok. – Teljesen fellelkesültem erre a motorra, mert kell nekem. Annyira tetszik, hogy tényleg szeretném, ha egy ilyen az enyém lenne. Felállok, majd odamegyek a vizsgálóasztalhoz és lefekszem.
- Olyan rég nem vizsgáltál meg. Már hiányzik! – A plafont figyelem, miközben hozzá beszélek, mert azért néha eljátszok a gondolattal, hogy mi lenne, ha még a kezelő orvosom lenne. Persze tudom, hogy a kapcsolatunknak jobb az, hogy nincs már köztünk orvos-beteg kapcsolat, de néha el tudnám viselni, ha így érne hozzám.

Szerintem tágítania kellene egy kicsit a látóterét, mert nem csak a kórház közelében vannak jó kiadóban lévő helyek. Noha azt is megértem, hogy szeretne valamit a közelben találkozni, hogy így többet tudjunk találkozni, de más szempontokat is figyelembe kellene venni. Példának okáért azt, hogy a parkok közelében és a nagyobb bevásárlóhelyek és különféle cégek irodai alkalmazottjai bizony jó forgalmat biztosíthatnának neki. Persze ez csak az én elképzelésem, mert valójában nem sokat konyítok a bizniszhez. Én inkább a gyógyításra koncentrálok, legalább ahhoz értek.
- Nézelődni azt mindig lehet, majd meséld el, hogy mi volt. - Mondanám, hogy vele tartok, de most egy kicsit húzós idebent, mert az egyik szakorvosunk szülési szabadságon van és lényegében most helyette is dolgoznom kell, persze nem csak nekem, hanem a többieknek is, azért érződik az emberhiány. Biztosan csak arra fogok várni, hogy beessek az ágyba, másra nem igazán fog még lenni erőm.
- Hm, talán akkor ha otthon lennénk. - Mindezt még mindig sejtelmes mosollyal arcomon közlöm vele. Hiányzik a közelsége, de azért mégis nem akarok a munkahelyemmel játszani, még a végén kitudódna valami, kiszűrődnének a zajok és végül engem is kitennének innen. Szeretek itt dolgozni, de nem hiszem hogy jó ajánlólevelet kapnék ha megtudnák, hogy a rendelőmben gabalyodok össze a barátommal.
- Akkor jó? Csak ennyi? Hát ez nem tűnt túl meggyőzőnek. - Két választása van, vagy bízik bennem, vagy sem. Ha nem tudja elhinni, hogy Sebastian tényleg csak egy munkahelyi barát, kolléga akkor ezen a bizalmi dolgon még dolgoznunk kell. Napi szinten férfiak vesznek körül, mégis mit hisz rólam, hogy összeszűröm mindegyikkel a levet? Sosem voltam olyan, s nem is leszek.
- Aha, nem is látszik rajtad, tényleg. - Még a vak is észre venné, hogy a féltékenység mennyire mardossa. Nem azt mondom, hogy zavarna egy bizonyos szintig még hízelgő is tud lenni, hiszen ez azt jelenti, hogy fontos vagyok neki.
- Ezt most te komolyan gondolod? - Nem akarom kompromisszumok elé állítani, de azt sem akarom, hogy miután megvette a motort mentővel hozzák be hozzám, mert volt egy szép kis balesete. Jó esetben élve, ha túlélné. Ameddig velem akar lenni, addig erről az őrült, veszélyes, halált okozó tervéről le kell mondania.
- Van már másik orvosod, neki kell vizsgálnia. - Gondolom nem direkt arra a vizsgálatra gondol, mikor szakszerűen megvizsgálom, hanem egészen más fajtára, de abból semmi jó sem sülne ki, pláne úgy, hogy most nem is otthon vagyunk, ahol kedvünk szerint játszadozhatnánk.

Így logikusan átgondolva igaza van Charlottenak és meg is fogom fogadni a tanácsát. Azt hiszem a holnapi napom az kicsit tágabb látáskörű lesz. Akarom, hogy sikeres legyen és, ha beindul egyszer az éttermem, akár lehet több helyen is. Bár azt még nem tudom, hogy azt hogyan oldanám meg, de azt hiszem ennyire azért nem sietek előre.
- Oké. Szerintem úgyis a bevásárló központ környékén nézelődök, aztán megyek tovább. Neten is nézelődtem, hogy kb. merre vannak ilyen kiadó helyek. – Újságolom tovább, hogy mik a terveim, azért eddig is néztem neten, hogy merre is induljak el, így tudtam bejárni egy csomó helyet, mert tudtam, hogy merre menjek. Ha csak úgy elindulok, akkor lehet, hogy max. 2-3t találtam volna. Próbálok nem gondolni a szexre, de Charlotte direkt csinálja ezt velem. Attól függetlenül nem fogom megadni neki az örömöt, hogy ujjal mutogasson rám, hogy nem bírom magam türtőztetni.
- Hamarosan úgyis kiderül. – Mosolygok rá, pedig már most azt akarom, hogy csak velem foglalkozzon. De erre úgyis várni kell még, és amúgy is sokkal nagyobb rajtam a hatás, hogy hamarosan nyithatok éttermet és ennek a keresése valahogy jobban lefoglal. Amúgy is hamarosan végez, legalábbis ha nem marad bent, mert arról nem szólt, hogy túlóráznia kell-e.
- Bízok benned! – Mondom a szemeibe, mert tényleg így van, csak ez valahogy kicsúszott belőlem. Igazából azt sem értem, hogy milyen reakciót várt tőlem. Charlotte valahogy nekem fura egy nő és azt hiszem, hogy ezt már említettem neki. Nem tudom még, hogy mit csináljak, mert én tényleg bízok benne és hiszek is neki, de ha egyszerűen ezt váltja ki belőlem, akkor viselje is el, hogy így fogok válaszolni.
- Nem értelek téged! Más tökre örülne, hogy nem ellenőrizgetem, hogy nem féltékenykedek, te meg pont ezt akarod. Kicsit fordítva működsz, nem? – Vonom fel az egyik szemöldökömet, mert azt hittem, hogy neki pont megfelel, hogy nem vagyok 5 percenként a sarkában, hogy épp mit csinál, de ha ezt akarja, akkor minden órában be fogok jönni, hogy megnézzem kivel beszélget, majd ha félreérthető helyzetben találom, akkor összeveszek vele. De legalább megmondaná, hogy mit akar, mert már lassan úgy érzem, hogy neki semmi se jó.
- Persze! Lenne egy tök csúcs motoros szerkóm, meg egy olyan bukóm, ami ilyen fekete és itt két oldalt lángok lennének. Meg még itt a fejemnél is lenne. Az ellenzőjén, meg apró lángok. – Tökre lelkes vagyok és még mutogatok is a láthatatlan bukómon, ami épp a fejemen van, hogy hol lennének a lángok és hogy nézne ki. Teljesen odáig vagyok, hogy hamarosan az enyém lehet ez a motor. Csillognak is a szemeim, ahogy beszélek róla. Vissza is fordulok a monitorhoz, hogy még egyszer lássam. Gyönyörű, de aztán ott hagyom, hogy a vizsgálóasztalra feküdjek.
- Pedig fáj itt a lapockám alatt, ha levegőt veszek. Olyan, mintha lenne ott valami. De mindegy, akkor holnap visszajövök. – Rántom meg a vállaimat és elveszem a kezem a bal oldalamtól, ahogy mutattam, hogy hol fáj. Elvégre tök természetes, hogy ilyet érzek, de ha szerinte meg kell várnom az orvosomat, mert nem pusztulok el benne, akkor várok holnapig.

Nem akarok neki parancsolgatni és remélem nem is úgy fogja fel, mindössze csak tanácsot szeretnék neki adni, hogy nem árthat, hogy ha a látókörét kibővíti. Nem muszáj neki azt néznie, hogy az én munkahelyemhez közeli helyet találjon magának, inkább az a lényeg, hogy olyan legyen az a bizonyos hely, ahol jól is menne az étterem, elvégre ez a legfontosabb.
- Ha ráérek és ha gondolod akkor tényleg szívesen veled tartanék. - Ha össze egyeztetnénk a teendőinket, akkor szerintem kivitelezhető lehet, hogy együtt nézzünk körben. Azt akarom, hogy érezze rajtam, hogy ebben is támogatom, elvégre mi egy pár vagyunk, egy csapatot alkotunk.
- Szóval most egyikünk sem fog fáradt lenni? - Általában azért nem bújunk össze mostanában mert mindketten fáradtak vagyunk, de ez még nem azt jelenti, hogy nem szeretjük egymást. Nem a heti, vagy havi szexes esténk számat számít. Legalábbis nekem sosem ez volt a lényeg a kapcsolatunkban.
- Remélem tényleg képes vagy megbízni bennem. - Eddig nem is tettem semmi olyasmit sem, amitől egy másodpercre is meginghatott volna bennem a bizalma. Sosem flörtöltem soha senkivel sem mióta együtt vagyunk, ha meg bárki fel akart volna szedni, mindig vissza utasítottam mindenkit.
- Szerinted fordítva működnék? - Azért egy kicsit ezzel meglepett. Akkor most lényegében neki azzal lenne baja, hogy nem vagyok olyan, mint a többi nő? Azt hittem, hogy szereti ezt, hogy ennyire különleges vagyok.
- Nem is gondoltad azt, hogy azért ehhez nekem is lenne egy - két szavam? - Én egyáltalán nem akarom, hogy vegyen magának egy motort. Túl veszélyes, én pedig szeretem annyira, hogy lebeszéljem erről az ötletéről, még ha össze is fogunk veszni ez miatt.
- Te is tudod, hogy nem lesz jó vége annak, ha ismét úgy kezelnélek, mint a betegemet. - Orvosi szemmel nézve nem látok nagy bajt, sőt semmit sem, de majd holnap ha vissza jön, akkor a saját kezelőorvosa megnézi és remélhetőleg nem talál semmit sem majd. Nem szeretem a rossz híreket.

Kicsit meglep, hogy ezt mondja, mert én holnap mennék nézegetőbe és tudtommal neki dolgoznia kell. Legalábbis valami olyasmit mondott, valamelyik orvos szül vagy nem tudom. Őszintén nem igazán figyeltem, mikor ezt beszéltük.
- De holnap dolgozol, nem? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, hogy most mi is fog változni holnap, mert nem hiszem, hogy ilyen gyorsan felvettek volna orvosokat. És azt sem értem, hogy miért nincs itt elég orvos, hiszen ennek a kórháznak elég jó a hírneve. Lehet, hogy nem túl jó ötlet a szexről beszélgetnünk, mert a végén tényleg rámászok. Nagyon is hiányzik a közelsége, de tudom, hogy mennyire ódzkodik attól, hogyha itt közeledek hozzá.
- Te voltál mindig fáradt. - Rántom meg a vállaimat, mert ő az, aki mindig bevállal plusz műszakokat és kb. úgy jön haza, mint egy zombi. De örülni fogok annak, hogyha most egy kicsit lenne kettőnkre is időnk, mert ki tudja, hogy az mikor volt utoljára.
- Nem csináltál semmi olyat, ami miatt ne kellene. Legalábbis, amiről tudok. - Persze lehetnek titkai előttem, amiket még nem tudok, de remélem, hogy azért ilyen jellegű nincs. Nem okozna gondot, hogyha lenne titka, de azért remélem bízik bennem annyira, hogy elmondaná, hogyha valakivel más is történne. A kérdése egyáltalán nem lep meg, mert tudtam, hogy nem fogja ezt szó nélkül hagyni.
- Azt akarod, hogy féltékeny legyek és nyomozzak utánad. Ez normális szerinted? - Nézek rá érdeklődően, hiszen lényegében ezt várja tőlem, ami szerintem egyáltalán nem megszokott. Mindenki úgy van vele, hogy ne nyomozzanak utána és bízzon meg a másikban, de Charlotte pont a fordítottját akarja. Nem értem őt, teljesen összezavar.
- Mi? - Kérdezek rá normálisan, mert kíváncsi vagyok, hogy mit akar mondani. Nekem kell az a motor, nagyon tetszik és régóta vágyok egy ilyenre.
- Tudom, de én kértelek. - Elhúzom a számat, mert szerintem attól még nem lesz gond, hogy megnézze nem halok-e bele.
- Szörnyen kellemetlen. - Mélyebben veszem a levegőt, hátha csak az a gond, hogy beszorult oda, de nem. Ugyanúgy fáj, így inkább felülök, majd lecsúszok az ágyról. Megfogom Charlotte kezét és magamhoz húzom, hogy meg tudjam ölelni. Kezeim a derekán vannak, arcomat meg a nyakába nyomom. El is kezdem szimatolni, majd a szemeibe nézek.
- Új parfüm? - Nem éreztem még ezt az illatot rajta, de meg tudnám szokni, nagyon is finom. Vissza is teszem a fejem a nyakához, hogy tovább tudjam szagolni az illatát.

Nem azt mondom, hogy meg kellene várni azt, amíg végre lesz egy szabad délutánom, hogy végre együtt is tudjunk lenni egy kicsit, miközben nézelődünk, de azért azt hittem tud még ezzel várni. De akkor így sajnos nem tudom vele éreztetni azt a támogatásomat, amit szerettem volna.
- De. - Mondtam miután felsóhajtottam. Igen, holnap dolgozni fogok és azután és azután is, de remélhetőleg nem kell mindig túlóráznom, de tény és való, hogy emberhiány van az osztályon. Most mintha minden össze jött volna itt és ezért sem tudunk annyi időt tölteni egymás társaságában, mint szeretném.
- Azért vagyok mindig fáradt, mert öregszem. - Próbáltam viccelődni, de mikor több, mint tíz órát túlórázok, akkor persze, hogy fáradt vagyok, és azért tényleg nem vagyok olyan már, mint fénykoromban.
- Nincsenek előtted titkaim, szóval tudsz mindenről. - Az pedig tényleg már csak rajta múlik, hogy ezt el is hiszi nekem vagy sem. Sosem csaltam meg, sosem csináltam semmi olyat sem másokkal, amiért bármi oka lenne rám féltékenynek lenni.
- Szerinted én ezt akarom? - Nem is tudom, hogy ki volt az, aki azt mondta, hogy öltözködhetnék dögösebb ruhákban is, mert büszkévé tenné, hogy ha más férfiak megnéznének miközben együtt vagyunk. Na és ez normális lenne?
- Szerintem ez a motor dolog nagyon nem jó ötlet. - Már előre tudom, hogy ebben nem fogunk egyet érteni. Chad a motorra egészen máshogy tekint, mint én. Viszont ha motorra gondolok csak az tud járni az eszembe, hogy havonta mennyi halálos áldozatot hagy maga után egy efféle veszélyes jármű.
- Tényleg azt akarod, hogy megvizsgáljalak? - Valóban fáj neki, vagy ezzel lenne bármi hátsószándéka? Már nem is tudok rajta kiigazodni, mert ha tényleg fáj neki, akkor ezt eddig miért nem mondta el nekem?
- Igen, tetszik? - Valamelyik nap úgy éreztem, hogy itt az ideje annak, hogy meglepjem magam egy másik parfümmel, mivel az előző nagyon is a végét járja.

Én úgy tudom, hogy holnap dolgoznia kell és ezért sem értem, hogy ezt miért mondta nekem. Persze, nagyon is örülnék, ha együtt mennénk el és esetleg együtt néznénk ki a megfelelő helyet, de erre még úgyis várnom kell, mert hiába lenne meg a diplomám, még egy csomó papírt el kell intéznem ahhoz, hogy egyáltalán el tudjam kezdeni az éttermet megnyitni. És akkor még a pénzről nem is beszéltem.
- De, ha akarod, akkor elmehetünk ketten is valahova. Nem muszáj éttermet nézni. Csak, mikor nem dolgozol? - Nézek rá kérdőn, mert nagyon is szeretnék vele végre kettesben lenni úgy igazán, és nem csak futólag. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, mert akarom, hogy lássa rajtam, hogy szeretnék vele lenni. Bár szerintem ezt amúgy is tudja, hiszen vágyok a társaságára. Megforgatom a szemeimet, ahogy ránézek és most olyan arcot vágok, amit utál. Én viszont a hasonló kijelentéseket utálom.
- Akkor fiatalodj! - Öltöm ki a nyelvemet, mert azért még mindig fiatal és bombázó. És ez tény, akár el akarja hinni, akár nem. Bár tudom, hogy inkább az utóbbi, de akkor is számomra még mindig gyönyörű és nem csak én állítom ezt. Tudom, hogy nagyon sokat dolgozik megint, de megint úgy érzem, hogy túl sokat vállal be.
- Ezt örömmel hallom! Nekem úgyis elmondhatsz bármit. Jobban szeretném tőled tudni, mint mástól. Hogyha lenne valami, elmondanád nekem? - Nem gyanakszom, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy lenne-e benne annyi bátorság, hogy a szemembe mondva elmesélje, hogyha valakivel több is történik. Nem tudom kinézni belőle, hogy eltitkolná, azt előbb észrevenném, mert tudom, hogy mennyire lelkiismeretes.
- Miért, nem? - Vonom össze a szemöldökömet, most már én sem tudom, hogy mi van. Eddig azt mondta, hogy aranyos vagyok, ha féltékenykedek, most meg már nem akarja. Tényleg nem tudok rajta kiigazodni és ez most az arcomra is kiült. Nem akarok se féltékenykedni, se nyomozgatni, mert megbízok benne. Az már más kérdés, hogy nagyon is rosszul esik, ha csak egy kicsit is közvetlen más férfiakkal, de ezért sosem szóltam meg. Inkább elnyomom, mert tudom, hogy csak veszekedés lenne belőle és nekem is vannak lány ismerőseim, és ha ő nem tilt el tőlük, akkor én sem a férfiaktól.
- De miért? - Nézek rá nagyszemekkel, hátha megesik rajtam a szíve, mert én nagyon is akarok egy motort. Tudom, hogy veszélyes, de ha azt vesszük minden az. Hiába vigyázok, ha más nem vigyáz rám és ez nem csak a motorra érvényes.
- Ha nem probléma neked. - A szemeibe tekintek, mert ha őt ez zavarja, akkor tényleg várok holnapig, bár remélem, hogy megvizsgál és mond valami olyat, amitől elmúlik ez a kellemetlen érzés. Az is lehet, hogy túl stresszeltem magam vagy megerőltettem magam. Elég sok a követelmény az egyetemen így az elején és eléggé görcsöltem miatta. Bár Charlotte az orvos majd ő elmondja a tünetek alapján, hogy mi van velem.
- Sokkal jobb, mint az előző! - Mondom neki a fülébe, majd tovább szimatolok a nyakába. Majd úgy döntök, hogy inkább jobb dolgot csinálok vele. Fejemet felemeltem, majd érzékien megcsókoltam. Kezeim még mindig a derekán van, egyszerűen csak régen éreztem már mézédes ajkait úgy igazán. Remélem, hogy ezt a boldogságot nem veszi el tőlem. Elég sokáig csókolom, már ha hagyja és nem állít le.

Tisztában vagyok azzal, hogy dolgozatnék ennél jóval kevesebbet is, de most tényleg félig meddig még helyettesítenem is kell, de majd a későbbiekben megpróbálok kissé vissza venni a tempóból. De valójában az az igazság, hogy szeretem a munkámat, ahogy másokon segíteni is szeretek, ezért nem esik nehezemre, hogy ennyit dolgozok napi szinten, de mondjuk nem lenne rossz, ha nem fáradnék ki ennyire a munka miatt a nap végére.
- Így hirtelen nem is tudom, de majd megnézem a beosztásomat. - Nem rég új beosztást kapott mindenki és ez azt jelenti, hogy a régi, ami volt az már nem érvényes, mert annyira megváltoztattak benne mindent. Ez ellen nem tehetek semmit sem, ez a főorvos döntése, de ha egyszer én lennék a főorvos, akkor még ennél is többet kellene dolgoznom, mert az orvosi teendők mellett még a sok papír munka is rám várna.
- Mondani persze könnyű. - Az idő mégis ellenem dolgozik, ha még nem is látszik, de érzem, hogy napról napra öregebb leszek. Talán csak a fáradság teszi ezt, vagy nem is tudom, de néha tényleg úgy érzem, hogy öregebb vagyok a valós koromnál.
- Szerinted nem mondanám el? - Nem arra játszok, hogy kikerüljem a kérdését, s ne kelljen válaszolnom, mindössze csak kíváncsi vagyok arra, hogy Chad erről mégis hogyan vélekedik. Ha történne bármi, akkor elmondanám neki, egy kapcsolatban nem lehetnek titkok, mert a titkok megmérgezik a párkapcsolatokat.
- Nem! De, mint a legtöbb nő így néha még én sem tudom, hogy mit akarok. - Egyik nap szeretném, hogy egy egészen kicsit féltékenykedjen, hogy ezzel is éreztesse velem, hogy mennyire fontos vagyok neki és még mindig szeret, de aztán másnap falra tudnék mászni ettől az egésztől, de a nők már csak ilyenek.
- Mert nagyon is veszélyes! Kell ennél több ok? - Most komolyan azt vette a fejébe, hogy kell neki egy motor? Mert ha erről lenne szó, akkor nyugodtan kereshet magának másik barátnőt is, mert bizony én nem fogom azt lesni, hogy mikor lesz balesete, s hozzák be, így is túl sokat volt már kórházban.
- Deréktől felfelé vetkőzz le. - Mindössze csak azért akarom, hogy ezt megtegye, hogy szakszerűen meg tudjam vizsgálni, remélem nem gondol semmi másra.
- Hm, és úgy látszik, hogy sokkal jobban beindít, mint az előző. - Szólalok meg immár a csók után.

Már kezdem megszokni, hogy a barátnőmnek a munka lesz az első az életében, ezért sem szólok most már azért, mert tudom, hogy ezen úgysem fog változtatni. Inkább beletörődök és kiélvezem azt, hogy amikor szabadnapja van azt velem tölti. Azért néha hiányzik az, hogy délutánonként elmenjünk sétálni vagy valahova.
- Akkor mondjuk szabaddá tehetnéd a hétvégédet. Elmehetnénk egy wellness szállóba. Szerintem ránk férne, hogy egy kicsit együtt legyünk. - Óvatosan fogalmazok azzal is, hogy ezt a hétvégét oldja meg, hogy ne keljen dolgoznia. Akarok vele egy ilyen hétvégét, mikor minket kényeztetnek és csak egymásra kell gondolnunk. Remélem, hogy ez miatt nem haragszik meg, és egyetért velem. Hiányzik, és vágyok rá.
- Csinálni is. Csak legyél velem a hétvégén és megfiatalítalak egy 5 évvel. - Mosolygok, mert tudom, hogy el tudná azt intézni, hogy ne keljen bejönnie a hétvégén. Azért hétvégén mégis csak ügyelet van, nem teljes készültség, így tudom, hogy rendelnie sem kell.
- De igazából, néha gondolhatnál magadra vagy a barátaidra. Nem is emlékszem, hogy mikor voltál utoljára kettesben a barátnőiddel. Mindig velem vagy, ami nem baj. De a barátnőid már nekem panaszkodnak. Menj el velük az egyik este. Igyatok, beszélgessetek vagy menjetek táncolni. Nekem teljesen mindegy, amihez kedvetek van. - Rántom meg a vállaimat, mert még úgy jött ki az egész, hogy én nem hagyom, hogy Charlotte menjen és nem adok neki elég teret. Pedig mindig mondom, hogy menjen, mert én is el szoktam menni a haverjaimmal. De én többször is találkozok velük esténként, mint Charlotte a barátnőivel. Ez pedig nem jó, mert én is kezdem úgy érezni, mintha az élete csak körülöttem forogna. És ez szerintem nagyon nem jó.
- Nem! Vagyis nem rögtön. Szerintem félnél a következményektől és minimum egy éjszaka kellene neked, hogy átgondold, hogyan is mondanád meg nekem, hogy megcsaltál. - Mindvégig a szemeibe nézek. Persze mindenki magából indul ki, de szerintem Charlotte is így gondolkozna az adott pillanatban, hiszen nem tudhatja, hogy ott hagyom-e ez miatt.
- Én legalábbis így tennék. Mert én ismerem magam. Én szerelmes vagyok beléd és tudom, hogy nem bocsájtanál meg nekem. Én max. haragudnék rád, dühös lennék, talán egy hétig nem is akarnálak látni. De... De nem tudnálak elhagyni! Nem menne! - Én azért őszintén elmondom ezt, hogy tudja, bármi is történne közte és egy másik srác közt, ha engem szeret és rám vágyik, akkor nem tudnám elhagyni. Szerelmes vagyok belé és jó az, ha ezt tudja. Ragaszkodok hozzá és kell nekem.
- Uuhhff... - Csak ennyit mondok miközben arcomat a kezeimbe temetem. Nem igazodok ki rajta, hogy mit miért tesz. De nem is mondja el nekem nyiltan, akkor meg pláne nem tudom.
- Tehát összefoglalva... Nem szereted, ha bókolok, de egy nap elvárod tőlem, másnap inkább azt, hogy féltékenykedjek, aztán harmadnap kitalálod, hogy ezt az egészet utálod és miért vagyok bizalmatlan, mikor nem adtál erre okot... Jesszus, ezt a logikát! - Számolgatom az ujjaimon, ahogy sorolom ezeket, majd egyik kezemmel letakarom a szememet a végén. Tényleg nem értem őt.
- És, ha megígérem, hogy lassan megyek és óvatos leszek? - Nagy szemekkel nézek rá, mert akarok egy ilyen motort. Hihetetlen, hogy ez miatt kuncsorgok neki. Sóhajtok egyet, majd inkább vetkőzni kezdek. A pulcsi ujjait lehúzom a karomra, majd kicipzárazva, leveszem. Végül az ing gombjaival folytatom és azt is a pulcsira teszem az ágyra. Mivel nem mondta a továbbiakat, ezért várom, hogy mit tegyek még.
- Nem is! - Teljesen megbolondít ez az illat. Direkt csinálja ezt velem, már tudom! Beleszagolok a nyakába úgy, hogy dőlök vele előre (nekem előre). Persze nem akarom, hogy a gerince eltörjön, de azért elesni nem fogunk, mert a derekánál fogom.
- Imádok veled csókolózni! - Suttogom a fülébe még mindig így állva vele, ha azóta nem lökött volna el, hogy ki tudjon egyenesedni. Nyakára finom puszikat kezdek el hinteni.

Nézzük a dolgok jó oldalát, mostanában nem túl sok időnk volt együtt lenni, de így legalább nem is tudunk olyan hamar ráunni egymásra, csak aztán nehogy az vessen véget a kapcsolatunknak, hogy nincs időnk egymásra. Szeretem, de nekem a munkám is fontos, de még mindig próbálom megtalálni a megoldást arra, hogy több időt tudjak vele lenni.
- Meglátom mit tehetek, de nem ígérek semmit sem előre. - Tudom, hogy neki milyen fontos az, hogy a lehető legtöbb időt töltsük együtt, ezért nem szeretném már most elvenni a kedvét. Azért majd beszélek a főnökömmel, mert néhány szabadnap már nagyon is járna nekem főleg azok után, hogy annyit túlóráztam mostanában.
- Szóval egy huszonegy éves barátnőre vágysz? - Mert ha öt évvel fiatalabb lennék akkor bizony ennyi lennék, persze ez még nem jelenti azt, hogy öregnek gondol, mert eddig sem volt semmi probléma a korom végett. Már akkor is nagyon jól tudta, hogy hány éves vagyok, mikor kivetette rám a hálóját.
- Ha elmennék a barátnőimmel szórakozni, akkor nem is lennél féltékeny? Mert a legtöbb barátnőm még vár az igazira és az ilyen esték általában a pasi fogásról szólnak és általában engem is megkörnyékez olyankor valaki. - Szerintem ezt már említettem neki párszor, ahogyan azt is, hogy az efféle közeledések mindig hidegen hagynak, elvégre nekem van barátom.
- Ez nekem különös, már csak az is, hogy az is felmerült, hogy én valaha is megcsalnálak... - Nem volt a közeli terveimben és azt hiszem, hogy nem is fog ott szerepelni. Még soha életemben senkit sem csaltam meg, hőséges típus vagyok ezért is hiszem azt, hogy ha Chad valamikor is megcsalna képtelen lennék neki megbocsájtani.
- Nekem meg az nem menne, hogy megbocsássam, ha valaha is megcsalnál. - Ha engem szeret, akkor csak rám vágyjon, de hogy ha más nőnél keresné a boldogságot, akkor biztosan valamit nem jól csinálok, vagy már a kapcsolatunk kihűlt és azután már nem is lenne olyan, mint régen volt. Talán képtelen is lennék már ugyan úgy nézni rá.
- Jól tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset, de azt is tudom, hogy még így is nagyon szeretsz. - Nem vagyok olyan, mint a többi nő, de azért mégis csak szükségem van arra néha, hogy bókoljon, vagy hogy féltékeny legyek, hogy éreztesse vele, hogy fontos vagyok számára, hogy még csak a gondolat is megőrjíti, hogy elveszíthet. Néha ez kell, néha pedig az, hogy tudjam megbízik bennem, nincs benne semmi logika sem, de mi nők így működünk.
- Akkor is veszélyes. - Nem is rég még olyan tervei voltak, hogy nagy család, majd együtt megöregedés... Míg a halál el nem választ, de hogy ha ilyen motorral szeretne menőzni, akkor bizony a halál eléggé hamar el fog minket választani.
Egy egészen kicsit meglepett a megmozdulása, de hamar eltávolodtam tőle, hogy el tudjam lökni magamtól, pontosabban azért, hogy végre a fenekén tudjon maradni a vizsgálóasztalon ülve, én pedig az ölébe tudjak ülni persze vele szemben.
- Ha jó fiú leszel talán még nyalókát is kapsz a végén. - Fene se tudja, hogy a férfiak miért gerjednek ennyire a nővér, orvosi egyenruhába bújt csinos nőkre, de azt pontosan tudom, hogy Chad vágyik némi huncutkodásra a vizsgálóban, amit én persze többnyire elutasítok, de ma szeretnék neki egy kicsit kedveskedni.
- Szóval pontosan hol is fáj? - Nem csak játszadozok vele most, tényleg szándékomban áll meg is vizsgálni, persze efféle különleges bánásmódban csak őt részesítem.

Szeretnék végre együtt lenni vele és ezért is gondoltam, hogy együtt tölthetnénk a hétvégét, de ehhez az is kell, hogy Charlotte is akarja. Látom rajta az igyekezetet, de valahogy nekem akkor is fura, hogy egyáltalán nem repes az örömtől. Azért ezt nem mutatom ki, mert nem akarok vele összeveszni.
- Oké. Remélem sikerül! - Halvány mosolyt erőltetek az arcomra, mert bízok benne, hogy nem fogja hagyni magát, bár már abban is kételkedek, hogy egyáltalán velem akar lenni. A kérdésére megforgatom a szemeimet, mert én csak képletesen értettem.
- Én rád vágyok! - Mondom a szemeibe, mert nekem teljesen mindegy, hogy hány éves, én szeretem őt, így ahogy van. Ha zavarna a kora, akkor ki sem kezdtem volna vele. Viszont azt is tudom, hogy a szabadidejét inkább velem tölti, amit nagyon is imádok benne, de tudom, hogy nem hanyagolhatjuk a barátainkat sem, ezért mondtam azt, amit.
- Van rengeteg gyűrűd. Vegyél fel egyet és mond, hogy férjnél vagy! - Rántom meg a vállaimat, mert azért egy házas asszonyra kevesebben repülnek rá. Legalábbis a tapasztalataim szerint, csak pár férfi fogja megkörnyékezni, azokat pedig le tudja rázni. Bízok benne és tudom, hogy nem fog megcsalni, ezért sem leszek féltékeny. Ki fogom bírni, mert azt akarom, hogy jól érezze magát.
- Nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő. Azt sem, hogy esetleg nem iszol-e annyit, hogy engedj másnak. - Nem muszáj a tudatánál lennie, ahhoz, hogy megcsaljon, bár nem akarok semmi ijesztőt mondani, de tudom, hogy nagyon sok helyen belekevernek valamit a nők italába, hogy sokkal engedékenyebbek legyenek. De szerintem pontosan tudja Charlotte, hogy mire gondolok.
- Tudom... Ezért sem csalnálak meg. Nem bírnám ki, hogy elveszítelek! - Nem szándékozok megcsalni őt, mert már ismerem annyira, hogy sosem bocsájtana meg még akkor sem, ha az egész véletlen lenne. Ezért is próbálom magam távol tartani az ilyen haverokkal ívós estéktől.
- Igen? És ezt honnan veszed? - Gyanúsan pillantok rá, persze tökéletesen igaza van, nagyon is szeretem őt, de kíváncsi vagyok a reakciójára és arra, hogy ezt honnan gondolja.
- Az autó is az. A bicikli, roller, ha gyalog megyek... Nem lesz bajom! - Nézek a szemeibe, hogy meggyőzzem és engedje meg a motort. Igaz, hogy még így is lenne pár évem, mire megvehetném, mert előtte kell a jogosítvány. Viszont addig csak meg tudom őt győzni. Kicsit meglep, hogy eltol magától, majd lelök az ágyra. Azért ennyire nem másztam rá, hogy ezt tegye, így nagy szemekkel nézek rá, hogy ez mi volt. Már meg is értem, ahogy az ölembe ül. Imádom, hogy ennyire felszabadult végre.
- Nyalókát azt én adok neked! - Pimaszul tekintek a szemeibe, mert nem titok, hogy mire is vágyok azóta, hogy először csinálta. De tudom, hogy itt a kórházban nem akarja, ezért nem is adok semmi ilyen jelet, hogy erre következtessen.
- Itt a lapockám alatt. - Persze nem tudom megmutatni pontosan, mert nem tudom kifordítani a csípőm és nem is akarom. A bal oldalamnál mutatom, ő meg csak megtalálja azt, amit kell, ha már orvos.

Semmit sem mondhatok még biztosra, sőt nem is akarok olyan ígéreteket tenni, amiket később nem bírok betartani, mert nem akarok olyan barátnő lenni, aki nem tudja betartani a barátjának tett ígéreteket.
- Én pedig csak rád. - Végre valahára valami, amiben együtt tudunk érteni, hiszen mindketten a másikra vágyunk, addig nem is lehetnek a kapcsolatunkban problémák, míg ez így fog maradni. Talán egy kapcsolatban leginkább attól kell tartani, hogy ráununk a másikra, de most úgy érzem ez velünk nem történhet meg.
- Szóval ez a remek tipped arra, hogy más férfiakat hogyan próbáljak meg lekoptatni? - Noha biztosan lennének olyan férfiak is, akiket még a gyűrű sem érdekelne, hogy ha tényleg engem szemeltek ki. Van akinek még a házasság sem jelent semmit sem. Igaza van, végül is mondhatnám azt, hogy férjnél vagyok, de nekem igazából ez a hazudás nem igazán megy valami jól.
- Még szerencse, hogy szinte egyáltalán nem iszok. - Nem kell nekem alkohol, hogy jól érezzem magam, persze fontosabb eseményekkor azért képes vagyok rávenni magam, hogy megigyak egy pohárkával, ilyenek a születésnapok, vagy az újév, vagy ha valamit ünnepelni kell.
- Akkor is képes lennél ellenállni a csábításnak, hogy ha oda menne hozzád egy dögös, szinte mindenre kapható nő? - Mert férfiból van és tudjuk, hogy a férfiak gyakran képesek az agyuk helyett mással gondolkozni, főleg úgy, hogy ha meglátnak egy dekoratív nőt a láthatáron.
- Onnan, hogy ha ez nem így lenne már régen szakítottunk volna, vagy te ezt nem így gondolod? - Nem azt mondom, hogy hisztis barátnő lennék, aki bármiért képes jelenetet rendezni, mert ez valószínűleg nincs így, de ettől függetlenül is van néhány olyan szokásom, tulajdonságom amiért néha nehezebb elviselni a jelenlétemet. Legalábbis én ezt így gondolom, ezért is hiszem magamról, hogy nem vagyok könnyű eset, de azért mégis csak szerethető lennék.
- Most ezt mondod, de akkor is veszélyes! - Még szép, hogy veszélyesnek tartom, de nem most fogok bele menni egy nagy vitába ami arról szól, hogy nem kaphatja meg azt a motort. Fogalmam sincs, hogy ezt miért akarja ennyire, hiszen ezelőtt egyetlen egyszer sem említette meg nekem, hogy vágyna arra, hogy motorral veszélyeztesse nap, mint nap az életét.
- Muszáj ennyire pimasznak lenned? - Tipikus férfi, ez tagadhatatlan. Én édességről beszélek, erre Chad képes valami egészen másra asszociálni, na de abban is biztos lehet, hogy hiába fantáziál most bármi olyasmiről is, szinte képtelenség, hogy itt, a kórház falai között bármi is valóra váljon az elképzeléseiből.
- Itt? - Kezemet finoman hátára simítom, pontosabban a lapockája alatti részhez, ezt a műveletet bizony csak úgy tudtam megtenni ebből a pózból, hogy egészen közel hajoltam hozzá, melleimmel mellkasát érintettem.

Mosolyogva nézek rá, mert tudom, hogy rám vágyik, legalábbis ha nem így lenne már rég azt mondta volna, hogy folytassuk az életünket valaki mással.
- Ezt el is várom! - Még mindig mosolyogva pillantok rá, egyszerűen nem is tudnám elképzelni azt, hogy mi valaha is örökre szétmenjünk. De lehet, hogy valóban csak a szerelem beszél belőlem, de én nem akarom, hogy ez valaha is megváltozzon. A kérdését illetően látom rajta, hogy nem egészen szereti az ötletem, de jelenleg nincs más.
- Miért? Van más ötleted? - Kíváncsi vagyok, ezért is nézek a szemeibe. Azt akarom, hogy ő mondja meg, hogy szerinte mi lenne a legjobb. Én ezt tudtam mondani, elvégre nem lehetek ott mellette, mert mégis csak csajos buli lenne. Muszáj bíznom abban, hogy nem hagyna el senki másért, aki teszi neki a szépet. Bízok is benne, csak félek.
- Bármibe bele lehet valamit keverni. Akár egy pohár narancslébe is. - Azt hiszem, pont nem akartam ezt felhozni, de annyira kikívánkozott belőlem. Tudom, hogy az ilyen helyeken, még a kocsmákban is képesek valamit belekeverni az italba, hogyha elég pénzt kapnak érte. Remélem, hogy tudja, hogy mivel lehet ezt kikerülni, legalábbis részben.
- Miért merül fel benned mindig, hogy más nő érdekel és benne lennék egy kalandba? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, azért ez kicsit bántó, mert eddig semmit sem tettem, hogy ezt feltételezze. Igaz, hogy volt már olyan, hogy megnéztem egy nőt, de ennél tovább nem mentem. - Vagy kinézed belőlem, hogy nőcsábász lennék? - Bukik ki belőlem a kérdés, mert másra nem tudok következtetni, elvégre tényleg nem teszek senkinek se ajánlatokat, hogy mit is csinálnék velük az ágyban. Régen sem voltam nagy csajozós, még ha a külsőm ezt is sugározza.
- Ebben van valami. De te szeretsz engem. - Azért megnyugtat a tudat, hogy szeret, mert látom rajta és érzem is. Csak néha azt sajnálom, hogy ezt nem hangoztatja. De tudom, hogy nem szereti kimutatni az érzéseit, viszont mikor így kettesben vagyunk, akkor néha ezt megtehetné.
- Amúgy is veszélyesek. Hisz látod, téged is elütöttek, pedig gyalog voltál. - Rántom meg a vállaimat, mert bármi veszélyes lehet, azt meg nem fogom eltűrni, hogy bezárjon egy burokba. Igen, fájni fog, talán nem élném túl, de nem így kell bevonzani a rosszat. Pozitívan kellene ehhez hozzáállnia, hogy semmi bajom nem lesz.
- Muszáj volt a magas labdát lecsapni. - Vigyorgok, mert ezt tényleg nem lehetett kihagyni, és amúgy is vágyok arra, hogy a barátnőm máshogy is kényeztessen. Azzal, hogy az ölembe ült és ezt csinálja, tudom, hogy mindez direkt van. De akkor sem adom meg neki az örömöt, bármennyire is csábító, hogy most hanyatt döntsem. Alig bírom magam visszafogni, de akkor is képes leszek rá.
- Kicsit balra. Mármint neked jobbra. - Valóban direkt csinálja, ahogy így hozzám simul. Úgy érzem, hogy levert a víz, ahogy a melleire pillantok. Nagyon nagy önuralom kell most nekem.
- Remélem, hogy ilyenfajta vizsgálatot csak én kapok! - Nézek a szemeibe, bár nehéz a tekintetemet levenni a melléről, de akkor is megteszem. Gondolok a mondatom alatt arra, hogy így ül az ölemben és hozzám simul. Bár nem tudom elképzelni, hogy ilyen pozícióban hogy tud megvizsgálni, de nem kételkedek a tudásában.

Létezik olyan, hogy örökké, míg a halál el nem választ? Én nagyon szeretném ezt elhinni. Ehhez nekem még most nem szükséges egy papír, amin az áll, hogy házastársak vagyunk. Nem is arról van szó, hogy még most nem akarom hozzákötni az életemet, de szerintem erre a nap lépésre még van időnk.
- Jelenleg nincs más ötletem. - Ha valaki nagyon fel szeretne szedni nem feltétlenül szükséges az, hogy egy szórakozó helyen legyen, mert az ilyen bárhol megtörténhet, de én mindig próbálom kedvesen visszautasítani mások közeledését. Van barátom, szeretem és nem akarok mással lenni, egyszerűen erről van szó.
- Nem kell mindig a legrosszabbra gondolnod. Senki sem fog semmit sem bele keverni az italomba, és ha mégis megtörténne a baj a barátnőim biztosan vigyáznának rám. - Ha pedig rosszul kezdeném magam érezni, vagy akár szédülnék úgy, hogy nem is fogyasztottam alkohol biztosan észre venném, hogy baj van és akkor szólnék valakinek, mondjuk neki.
- Mert férfiból vagy és a nők értenek a csábításhoz. - Tényleg csak erről van szó. Nem azt mondom, hogy nem lenne képes ellenállni a csábításnak, de azért mégis ott van az a bizonyos kockázat, hogy mi van, hogy ha összeveszünk és egy gyenge pillanatában meging az irántam érzett szeretete.
- Inkább azt nézem ki belőled, hogy elég ha valakire rámosolyogsz és egyből jelentkezik, hogy veled tölthesse az éjszakát. - Főleg azok a nők, akik szeretnek kalandozni és csak egy éjszaka elejéig akarnák élvezni a társaságát. Ezért is remélem, hogy vagyok olyan fontos neki, hogy ne akarjon mindent eldobni egy ígéretesnek tűnő kalandért.
- Ez a szerencséd. - Szeretem és képes is lennék ezért neki sok mindent elnézni vagy éppenséggel megbocsájtani, mégis egy dolgot sosem tudnék neki elnézni, mégpedig azt, hogy ha megcsalna. Egy megcsalást még a mi kapcsolatunk sem élne túl.
- Jobb ha ezt a témát hanyagoljuk mielőtt a véleménykülönbségünk miatt összevesznénk. - Valószínű, hogy sosem leszünk ebben egy véleményen, sőt úgy érzem, hogy egy nagyon is nagy veszekedés előtt állunk, de ezt nem most akarom vele megvitatni, egyébként is van még erre időnk, hiszen nem holnap akarna magának motort venni.
- Itt? - Közben kezemmel próbálok arra a területre kalandozni, ahová navigálni próbál, persze mindezt úgy, hogy még az előzőnél is jobban próbálok hozzá simulni.
- Csak te vagy az egyetlen, aki megérdemli, hogy így vizsgáljam meg. - Fülébe suttogtam, ezután adtam pár apró puszit a nyakára, bevallom ez tényleg nem egy megszokott vizsgálat és nem is arról szól, hogy tényleg kivizsgáljam, inkább arról, hogy teszteljem mennyire képes ellenállni a csábításnak így, hogy az ölébe ülök, melleimmel mellkasához simulok, s közben nyakát csókolom.

Azt akarom, hogy egy kicsit jól érezze magát a barátnői társaságában, és ez csak akkor tud bekövetkezni, hogyha elmegy velük. De látom egy kicsit noszogatni kell még. Én viszont nem vagyok egy olyan barát, aki visszafogja a másikat, pont az ellenkezőjét akarom.
- Akkor csináld ezt! - Rántom meg a vállaimat, mert nem tudok neki mást mondani. Mivel neki sincs ötlete, így marad ez a kicsi füllentés. - Tudom, hogy úgyis lesz, akit nem fog érdekelni, de a többsége le fog pattanni. - Halvány mosoly ül ki az ajkam szegletébe, mert tudom, hogy ebbe bele kell törődjek. De nem baj, mert tudom, hogy bízhatok benne és látom rajta, hogy szeret, így nincs félnivalóm.
- És, hogy válaszoljak az előbbi kérdésedre. Nem leszek féltékeny. Nem akarom elrontani a kedved, hogy féltékenykedek. Megbízok benned! - Nézek a szemeibe, hangom is őszintén cseng, mert komolyan így is gondolom. Ki fogom bírni, hogy ne leskelődjek és ne hívogassam. Azt akarom, hogy jól érezze magát.
- Ezt el is várom tőlük! - Vigyorgok, mert ismerem a baráti társaságát, így tudom, hogy nem hagynák egyedül, ha valami gáz lenne. És talán még engem is hívnának.
- Engem csak egyetlen egy nő csábíthat el! - Kacsintok rá, mert szerintem pontosan tudja, hogy kiről van szó. Persze, kicsit nehéz rávenni, hogy elcsábítson olykor-olykor, de attól még csak neki engedem ezt meg.
- Hm, igen? Akkor majd gyakran mosolygok rád! - Sármos mosolyomat előveszem, hogy megremegjenek a térdei. Tudom, hogy erre a mosolyomra célzott az imént.
- Valamit jól csinálok. - Büszkén kihúzom magam, mert valamit tényleg jól csinálhatok, ha ennyire belém zúgott. Persze, ez fordítva is igaz.
- De nem vehetek motort? - Nézek rá nagy szemekkel, mert nem akarok én sem vitatkozni, de nekem ez most nagyon úgy tűnik, hogy nem engedi meg, amit viszont nem nagyon értek.
- Igen. - Mondom neki, ahogy rátalált arra a pontra, ahol érzem, hogy fáj. Nagyon is élvezem, hogy ezt csinálja, de azért tényleg szeretném azt is, hogyha komolyan megvizsgálni, hiszen én nem csak játszadozni szeretnék. Alig bírom kinyögni a következő kérdést, ahogy megérzem puha, meleg ajkait a nyakamon. Kicsit félre is döntöm, hogy jobban hozzáférjen.
- Direkt csinálod ezt velem? - Suttogom én is, ahogy élvezem, hogy ezt csinálja velem. Hagyom magam, ezt akarom, és élvezem is a csábítást. Szívem sokkal gyorsabban ver a szokásosnál és a karjaimon is libabőrös leszek a jó érzéstől. Behunyom a szemem és kezdek elgyengülni, de egyáltalán nem bánom. Kezeim a derekára csúsznak, olyan szívesen töltenék vele itt és most egy kis időt, egymás kényeztetésével.

» Chad&Charlotte együtt töltött estéje
» Chad & Charlotte - melegfürdőzés
» Chad & Charlotte - kontroll
» Charlotte és Chad - hazaérve az ékszerüzletből
» Charlotte és Chad - A nagy aggódás

Chad és Charlotte - újra együtt (doktornő rendelője előtt)

Chad és Charlotte - újra együtt (doktornő rendelője előtt)

Similar topics

Similar topics