Név: Flora White
Becenév: Flor
Kor:  26 éves.
Születése hely, idő: 1986. 02. 13. / U.S.A. - Las Vegas  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Börtönőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Alapjába véve türelmes embereknek tartom magam, de nálam is van egy pont, ahol már a cérna elszakad. Talán néha a kelleténél is jobban kiborulok. Mindig erős személyiség voltam, ezért szeretem én irányítani a dolgokat. Van bennem valamiféle kényszer, amiért szeretek főnökösködni. Talán a nyelvemet túlságosan is felvágták, mert gyakran megyek bele vitákba és nem tűröm el, hogy ne nekem legyen igazam. Ha a helyzet megkívánja, akkor komoly is tudok lenni, de inkább a lázadó stílus, ami illik rám.

Külső: Bőröm, akár a tej olyan fehér. Kerek arcomat fekete hajkorona díszíti. Ívelt szemöldököm alatt zöld szempárom leselkedik a nagy világba, persze hatalmas szempillákkal társítva. Ajkaim viszonylag vékonyak. Súlyom mindig ingadozik, de általában úgy hatvan öt kiló. Magasságom majdnem eléri a százhetven centit. Nem vagyok valami sportos alkat, de ennek ellenére jó kondival rendelkezek a munkámnak köszönhetően. Előszeretettel sminkelem magam, persze a munkahelyemen vissza fogottabban. Ha nem egyenruhát viselek, akkor különféle kiegészítőkkel tarkított fekete, vagy vörös ruhákat aggatok magamra.

Előtörténet: Általában minden ott kezdődik, hogy megszületünk. Tehát február 13-án láttam meg a napvilágot, mint a White család második lány gyermeke. Ekkor kezdődött el egy életen át tartó rémálmom. Az örökös megfelelés a szülőkkel szemben. Mindig is azt akarták, hogy olyan tökéletes legyek, mint nővérem, Ashly. Mondanom sem kell, hogy mennyire nem akartam megfelelni, már egész kiskoromban lázadtam ez ellen. Már azt is utáltam, mikor hőn szeretett anyánk rózsaszín ruhába bújtatott, hogy valamiféle módon mégis csak hasonlítsak Ashre. Valahogy már akkor éreztem, hogy nekem nem abban a családban van a helyem. Persze anyám erős személyiség volt, sőt annyira, hogy apám helyett Ő volt az úr a háznál, apám csak mindenre bólogatott, mint egy bólogatós kiskutya. Én már ekkor tudtam, hogy nem fogok ilyen lenni. Egyszerűen nem fogom engedni, hogy engem is irányítsanak, mint egy Marionettbábot. Gyötrelmes évem olyan lassan teltek, hogy már kínomban nem tudtam mit kezdeni magammal. Mikor felső tagozatos lettem az általánosban, akkor kezdett csak el énem kibontakozni. Mindig fekete ruhákban jártam, ami nem azt jelenti, hogy fekete mániás lennék, csupán nem tűröm meg magamon a többi színt, esetleg olykor a vöröst. Mondanom sem kell, hogy mennyire rosszallotta anyám a dolgot, hogy én fekete cuccokban mutatkozok, még nővérem szinte a megtestesült tökéletesség. Sosem akartam tökéletes lenni és főleg nem mindenkinek megfelelni. Nyolcadik osztály végén feketére lett festetve a hajam, ami szintén nem tetszett anyámnak, de nem foglalkoztam vele. Aztán mikor gimnáziumba kerültem leléptem otthonról. Talán az volt életem eddigi legfelszabadultabb évei. Maga volt a megtestesült álom. Mikor tanulmányaim végére értem furcsa ötlet fészkelte be magát a fejembe. Nem tudom, hogy mi vitt rá, de úgy döntöttem, hogy börtönőr szeretnék lenni. Valahogy vonzott az izgalom és a veszély, ami a falakon belül van. Már pár éve egyenruhában töltöm mindennapjaimat a börtön falai között. Ennyi év után is tudom szeretni ezt a munkát, mert mindig történik valami újdonság és ezáltal nem egyhangú az életem. Sőt, tökéletesen illik hozzám és úgy gondolom, hogy jól is végzem a munkámat.

Flora White!
Nem találok semmi kivetnivalót történetedben, ezért;
Elfogadva!
Üdvözlöm az első női börtönőrünket.