Név: Abigail Roxanne White
Becenév: Abi avagy Roxy
Kor: 22
Születése hely, idő: 1990. agusztus 22. Denver, Colorado
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Művész
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Na ez az amiről utálok beszélni. Nem szeretem jellemezni magam,mert abból általában csak a gond meg a félreértés van. De ha nagyon muszáj, akkor vágjunk bele. Akaratos, makacs, önfejű, céltudatos, szeszélyes, szókimondó, álmodozó, különc... és még sorolhatnám a végtelenségig. Hát igen... Ez mind én vagyok egy személyben. Ezt mondják mások rólam, és én ezzel teljesen egyetértek. Mindig is tisztában voltam azzal hogy, milyen vagyok és hogy, milyen nem. És persze azzal is, hogy milyen nem akarok lenni. Átlagos, unalmas, olyan mint a többiek. Na ez az ami soha nem voltam és nem is akarok lenni. Viszont van egy rossz tulajdonságom is. Legalább is szerintem rossz. Túlságosan megbízom mindenkiben. Rengetegszer estem már pofára ez miatt, de sosem tanultam belőle. Mindig azt hiszem hogy, az adott ember biztos nem ver át... és puff már csak akor kapok a fejemhez amikor, kisemmizett, érzelmileg meggyötört és elhagyott. Nincs szerencsém a férfiakkal. Régen rá voltam görcsölve a pasi témára, de ma már egy cseppet sem érdekel. Majd jön magától ha akar. Sokkal fontosabb ma már a munkám. Mert ha dolgozom minden rosszat félreteszek.

Külső: Hát ez elég érdekes. Nem vagyok egy magas "lányka" a magam 167 centijével. És túl nagy darabnak sem mondhatnám magam az 60 kg-mal. A szemem színe barna. Eredetileg barna hajjal láttam meg a napvilágot, de azóta már minden színű volt. Nem csak átlagos színeket viseltem, hanem extrémeket is. Mint a pink, zöld, kék és így tovább. Ez a hangulatomtól függ általában. A hajamat sem a szokványos módon viselem. Néha őrült frizurákat tudok kreálni. Már abban is különc vagyok a többiektől, hogy a testem nagy részét tetoválások borítják. Alig van rajtam szabad hely. Néhány tetkó a saját művem, de vannak olyanok is amit nem én csináltam. Rengetegszer megnéznek az utcán ez miatt, pláne nyáron amikor a tetkók többsége láthatóvá válik. Vannak akik csodálattal néznek rám, míg mások lenéznek ez miatt. De ez engem egy cseppet sem érdekel. Én jól érzem magam a bőrömben, akinek meg nem tetszik tartsa meg magának a véleményét. Bolondnak tartanak egyesek, de nem baj mert az is vagyok a magam módján.

Előtörténet: Apám, Willam White egy építőipari cég tulajdonosa volt, anyám Linda Frayn, pedig a titkárnője. Így ismerkedtek meg és két évi udvarlás után apám megkérte a kezét. Még szerencse, hogy időben tett apám lépéseket ugyanis már útban volt a bátyám, Brandon. Boldog volt a család és úgy döntöttek, hogy nem szeretnének több gyereket. Anyám orvoshoz fordult az ügy érdekében, de valahogy még is becsúszott a baj az az én. Rengeteg tanakodás után úgy döntöttek, hogy ha már így alakult akkor megtartanak. Így jöttem én a világra 1990 augusztusában. Az Abigail Roxane nevet kaptam a két nagymamám után. Anyám szerint rendkívül jó kisbaba voltam. Ritkán hallottak sírni. De ahogy megtanultam járni azonnal eltűnt az a tündéri kislány is. Folyton csínytalankodtam és még a bátyámon is túltettem a viselkedésemmel. Már óvodás koromban látszott rajtam, hogy nem leszek egy átlagos gyerek. Ha csak tehetem a rajz asztalnál ültem és alkottam. Nem voltak barátaim, mert csak a rajzokkal foglalkoztam, és különben sem vágytam társaságra. A másik dolog ami bosszantotta a szüleimet, hogy fiús típus voltam. Amikor anyám megpróbált belegyömöszölni abba a fodros rózsaszín ruhába akkor megpróbáltam letépni magamról. De ha mégis sikerült neki, akkor pedig addig ordítottam míg le nem vette rólam azt a borzadályt. Ahogy az évek múltak egyre jobban az alkotás felé fordultam. Mondjuk az iskolában voltak barátaim, de szüleim kifejezetten ellenezték őket. Mert hogy, rossz társasság meg bla, bla, bla..... Folyton ezzel szekáltak. A folyamatos szülői ostromlás elől ismét csak a rajzolás felé fordultam. A szüleim besokalltak és elvitek egy "agytúrkászhoz" a rajzaimmal együtt. A dilidoki miután jól kivizsgált azt mondta a szüleimnek, hogy ne aggódjanak. Kiváló művész leszek. Igen. Csak hogy, a szüleim festőre vagy íróra gondoltak, nem pedig tetováló művészre. Tizenhat éves voltam amikor a jól összekuporgatott pénzemből megvettem az első tetoválógépem, és felvarrtam a karomra az első tetkót. Persze mindezt a "ősök" tudta nélkül. El lehet képzelni milyen cirkuszt csináltak amikor rájöttek a dologra. Én pedig kijelentettem hogy, akkor is tetováló művész leszek ha leszakad az ég. A bátyám elköltözött a családi házból Ditroitba. És magam maradtam a szüleimmel. Húsz évesen rájöttem hogy, itt az ideje hogy, én is kirepüljek a fészekből. A szüleim persze sosem fogadták el igazán hogy mi is vagyok. Mert nem csak az álmaim de a tetoválásaim is gyűltek. Elegem lett és elköltöztem. Egyetlen egy tetoválógéppel jöttem Vegásba és mára már hivatásos tetováló művész vagyok. Amire nagyon büszke vagyok. Mindent el lehet érni, csak soha nem szabad hátra nézni...

Abigail Roxanne White!
Roxy, te aztán tényleg egy bele való csaj vagy, aki nem félt semmitől és követte a vágyait. Csak is kizárólag gratulálni tudok ahhoz, hogy Vegasban kötöttél ki. Történeted tökéletesen megfelelt az itteni kritériumoknak, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Vegas tele van érdekes fazonokkal, ezért te sem fogsz annyira kilógni a sorból.