Szavak nélkül ~ Des & Cassy

Tárgy: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 05.06.13 0:15

Fogalmam sincs mióta nem voltunk már úgy igazán kettesben, de körülbelül egy hete, három napja és úgy kilenc órája. Sergei olyan, mint egy robot, nem beszél nem mosolyog sőt szerintem még pislogni sem szokott. Mióta testőröm van, azóta nincs magánéletem mert mindig ott van a nyomomban, de annyira hogy még a nappaliba sem mehetek ki nélküle. Arról pedig nem is álmodozok, hogy esetleg majd kitehetem a lábam a házból, hiszen megtiltották ha jól emlékszek. Úgy bánnak velem, mint egy törékeny porcelánkészlettel. Nem kicsit kezdem megelégelni a mostani helyzetemet. Időm pedig bőven volt, ezért kifigyeltem Sergei szokásait, ami azt illeti nem láttam mást csinálni az elmúlt napokban csak lélegezni, figyelni és teát inni és ezen van a hangsúly. Ez egy gyenge pont, amit saját maga ellen tudok fordítani. Pár percre sikerült kicseleznem ameddig porrá törtem pár altatót amit szépen a teájába kevertem. Ezek után leültem az ágyam szélére és elégedetten figyeltem, hogy teáját szürcsölgeti. Látszódott mennyire küzdött a hirtelen jött álmosság ellen, de végül csak megadta magát, lábaim elé rogyott a földre, ennél drámaibb befejezést el sem tudtam volna képzelni. Nem tudtam pontosan innentől mennyi időm van, de nem késlekedtem rohantam is felvenni a legcsábítóbb fehérneműmet, amire csak egy pongyolát kaptam magamra. Sergei még mindig békésen aludt, de azért csendben surrantam ki a szobámból, hogy egy másik szobában találjam magam, olyan valaki társaságában akivel lenni szeretnék. Türelmetlenül kopogtam be ajtóján, odabentről mocorgást hallottam, egyre inkább közeledtek léptei szívem ezzel egy időben kezdett el hevesen dobogni. Kattant a zárt, nyílt az ajtó és Ő ott állt előttem. Nem tudtam mit mondani, csak hagytam, hogy ösztöneim vezessenek. Majdnem szó szerint karjai közé vetettem magam olyan vehemenciával estem neki. Követelőzően kezdtem falni ajkait, hosszú kínkeserves napok óta nem érezhettem csókja édes ízét, amely mindennél jobban hiányzott az életemből.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 09.06.13 0:48

Lassan már két hete csorgathatom a nyálamat nagy erőkkel, de persze mind hiába. Élvezhetem a magányomat, a hatalmas és üres ágyam nyújtotta élvezeteket. Tudtam, hogy nem jó ötlet... Teljesen hozzászoktam már ahhoz, hogy valaki éjjelente békésen alszik mellettem, hogy valaki minden éjjel a vállamra vagy a mellkasomra hajtja a fejét én pedig cirógatom, amíg el nem alszik. Nos, ez az utóbbi időben eléggé hülyén jön ki. Keresel valakit, aki nincs is ott. Régebben szerettem, sőt jobban szerettem egyedül aludni. Imádtam sokat aludni, most viszont már ahhoz sincs kedvem. Jó ha tudok aludni néhány órát majd irány a dolgozószoba és már szedem is össze a dossziékat.
Tudom, hogy csakis magamnak köszönhetem és hogy csakis én tudok ellene tenni, mégsem tettem semmit. Lassan már két hete tart ez az állapot. Még tartjuk magunkat. Én lassan már abba pusztulok bele, hogy szinte alig látom már tíz napja. Nem tudom, hogy akkor valóban így láttam jónak vagy inkább csak szerettem volna megleckéztetni? Nos, magamat aztán sikerült. Mert lehet, hogy a testőrt én választottam, de nem én béreltem fel így nem is nekem jelent. Mondhatom szépen felhasználtam a saját fegyveremet önmagam ellen. Briliáns, ennél szebben senki sem csinálhatta volna. Már tanítanom kéne...
Azóta már annyiszor megbántam, hogy úgy viselkedtem vele, hogy megbántottam és tiszteletlenül beszéltem vele, hogy veszekedtünk. De most már kénytelenek leszünk kibírni, hiszen a megállapodás csak addig szól, amíg az eljárás le nem zárul David ellen, az pedig már csak napok kérdése. A kitűzött időpontról pedig már nem én tehetek. De addig is még mindenképpen váltanunk kell pár szót. Nem akarom, hogy bármi probléma adódjon...
Éppen a fürdőből léptem ki egy szál törölközőben a derekam körül, amikor kopogtak. Nagyszerű. Soha jobbkor. Talán nincs még a homlokomra írva, hogy senkire sem vagyok kíváncsi és, hogy senkit sem akarok látni, de attól még igaz. Elképzelésem mi a fene lehet az, ami nem várhat reggelig.
Ajtót nyitottam... Az állam majd leesett a látványtól, ami fogadott. Egyetlen percig se akartam megváratni. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy mint egy kiéhezett vadmacska esett nekem, aminek következtében én azonnal hátrálni kezdtem ha nem akartam, hogy pillanatokon belül a padlón végezzük. Már pedig kötve hiszem, hogy ő most csakis ezt akarná. Az volna minden vágya. Egyik kezemmel azért a kilincs után kaptam és amint már a szobában voltunk löktem is be magunk után az ajtót. Aminek aztán vadul neki nyomtam. Igazából levegőhöz alig jutottunk egymástól, de ez sem érdekel. Mint két vadállat úgy estünk egymásnak. De még mielőtt végleg elveszíteném a fejem gyorsan elfordítottam a kulcsot a zárban.
- Mégis mit műveltél azzal a szerencsétlennel? - Levegő után kapkodva tettem fel egy aprócska mégis jelentős kérdést. De jóformán meg sem vártam a válaszát, máris ismét neki estem, de ez úttal nyakát vettem célba. Nagyon is érzem már, hogy mit akarok mégis próbáltam érzékien és nem túl durván bánni vele...

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 09.06.13 1:12

Most aztán végleg búcsút inthetek józan eszemnek, ilyet is csak én vagyok képes művelni. Én tényleg annyira igyekeztem magam türtőztetni, de ráuntam arra várni, hogy más valaki tegye meg a kezdő lépéseket, ezért saját magam vettem kézbe a dolgokat. Pedig abban reménykedtem, hogy majd Desmond felkeres, csak hogy végre láthasson, de arra várhattam volna. Beismerem mindkettőnkben túlzottan tombol a büszkeség, de én legalább képes vagyok félre tenni minden büszkeségemet és beismerni, hogy hiányzott nekem. Ezért is likvidáltam egy kis időre a testőrömet. Állandóan a nyomomban van és így semmi esélyem sem lenne arra, amire készülök. Egy kis alvás neki is kijár, hiszen túlságosan is buzgóan végezte munkáját, aminek az lett a vége, hogy a padlómon az igazak álmát alussza. Kihasználva azt hogy Sergei nem figyel már meg is célzom a szemben lévő szobát. Türelmetlenül toporgok egészen addig még végre ajtót nem nyit nekem. Nagyon is tetszik az elém táruló látvány, jobbkor nem is jöhettem volna, mindig is tökéletesen tudtam időzíteni. Nem kezdtem el magyarázkodni csak neki esve kezdtem el csókolni. Puha ajkai annyira hiányoztak már, el sem hiszem, hogy képes volt ezt tenni velem, velünk. Nem tesz jót az a megvonásos játékunk, mert ezzel csak azt érjük el, hogy vadállatként esünk egymásnak. Vissza kell fognom magamat mert a végén még kárt tennék benne, azt pedig nem szeretném. Izmos karján végig simítva levegőért kapkodva néztem fel rá.
- Alszik, fogalmam sincs meddig hat az altató, ezért nem vesztegethetjük az időnket. - Sergei esetében fogalmam sincs, az az adag szerintem egy lovat is kiütne, de nála semmi sem biztos. De most csak az számít, hogy megszabadultam tőle és Desmond puha ajkai újra nyakamat cirógatták.
- Mond ki, hogy hiányoztam és a tiéd vagyok. - Nem nagy kérés, de mégis szeretném ha azokkal az érzéki ajkaival mondaná ki mennyire is hiányoztam neki. Nekem sikerült legyőznöm a büszkeségemet, ezért is lehetek most itt, de Ő túl büszke volt ehhez a lépéshez. Még sem tudok rá haragudni, ahhoz túlságosan szeretem, még akkor is ha olykor nagyon is makacs tud lenni.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 10.06.13 12:59

Ez még egy szép napon a fejemhez lesz a vágva. A szememre lesz hányva a büszkeségemmel együtt. Tudom, hogy eszméletlenül makacs és büszke vagyok. De ezzel már ő is tisztában lehet, hiszen soha sem próbáltam más ember lenni. Tudom, hogy nekem kellett volna megtennem azt a bizonyos első lépést afelé, hogy kibéküljünk végre, de semmit sem csináltam, csak vártam. Majd a gyanúm szépen lassan beigazolódott. De ennek sem 9örülök túlságosan, mert tudom hogy ez sem lesz elfelejtve. Ebben nagyon is hasonlítunk mondhatni egyek vagyunk. Nem felejtünk. Most már így visszatekintve megemberelném magam férle tenném minden büszkeségemet és bekopognék azon az ajtón, de ezzel már elkéstem. Én voltam az erősebb, pedig a gyengébb. Nem bírta tovább. Őszintén én sem tudom meddig tudtuk volna még ezt folytatni anélkül, hogy az véget ne vetet volna a kapcsolatunknak, ami végzetes hiba lett volna. Az én számlámon pedig már túl hiba sorakozik, amit még meg kell fizetnem.
Nem tagadom, hogy éjszakánként hiányzott a legjobban. Nem vagyok hozzászokva ehhez a megvonásos játékhoz és nem is túlságosan volt az ínyemre, de elviseltem. Csak azért, hogy minden úgy legyen, ahogyan ő szeretné. Őt akartam megleckéztetni, de ugyan akkor én is tanultam belőle.
Számító kis némber... De ez mindig is tetszett benne, hogy nem volt rest bármit megtenné a cél érdekében. Kivéve akkor mikor velem tette ezt. Tudom, hogy ideje volna már elfelejteni sok más mellett...
Annyira sajnálom már ,hogy akkor úgy kiborultam és ez lett a vége, de azt sem tudom megígérni, hogy többé nem fog előfordulni. Én viszont nem szeretnék a kelleténél több éjszakát nélküle tölteni. A nappalokat még csak valahogy kibírom. Dolgozom, ezért nem igen jut időm ezen töprengeni, de attól még hiányzik.
- Nekem te mindig hiányzol, amikor nem vagy velem. - Mondhatni, hogy már a hiányát gyűlölöm, de persze ezt nem mutathatom ki. Nem mutathatom gyengének magam. Ezt már olyannyira begyakoroltam, hogy már szinte olyan természetes, ezért van hogy még előtte sem vagyok képes felhagyni a szerepjátékkal...
Mindkét kezem szépen lassan köntöse alá siklott majd felfelé kezdett el haladni vállán, hogy végre meg adja nekem magát és engedelmesen lecsusszanjon róla.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 12.06.13 0:19

Mindig arra számítok, hogy Desmond lesz aki előbb megtörik, de minden ilyen alkalomkor úgy látszik nekem jobban hiányzik, mint én neki. Mert én képes vagyok arra, hogy félre tegyem a büszkeségemet és felkeressem mert semmit sem ér a büszkeségem, nekem csak az kell, hogy újból olyan legyen a kapcsolatunk mint az ostoba vitánk előtt volt. Még arra is képes voltam, hogy a testőrömet likvidáljam egész könnyen ment csak még azzal nem számoltam, hogy mi fog akkor történni ha felébred, mert ez nem egy kis semmiség volt részemről amit következmények nélkül képes lennék megúszni, de most ez nem tud számítani, csak a cél lebeg a szemem előtt, mindenre elszánt vagyok. Most pedig mindent el fogok követni azért, hogy számára is világossá váljon mennyire is hiányoztam neki az elmúlt napokban mikor nem lehetett velem. Felkavaró mennyire képes már csak büszkeségből is távolságtartó lenni velem, most pedig itt az ideje, hogy minden közöttünk uralkodó távolságot megszüntessek.
- Csak túl büszke vagy ahhoz, hogy elém állva bevalld nekem? - Nem az erőssége a színre lépés és az ilyen dolgok bevallása amitől gyengének érzi magát, szerintem csak erősebb lenne attól ha képes lenne elém állva bevallani mennyire tévedett. De nem várom el tőle hogy elém álljon. Ami azt illeti elém állt csak nem úgy ahogy akartam. Ezek alapján nagyon is hiányozhattam neki, ezért is találom különösnek hogy még nem esett nekem, de élvezem ezt a gyengédséget. Köntösöm lekerült rólam, tenyereim mellkasára siklottak határozottan, ellentmondást nem tűrően kezdtem hátra felé tolni. Tudom, hogy ha ellenére lenne nem hátrálna, de nagyon is akarja. Mikor már az ágy mögötte termett könnyedén löktem rá, hogy háttal érkezzen. Kecses mozdulatokkal "támadom" le. Tőlem megszokott módon újfent ölébe simulva vettem rá magam.
- Bizonyítsd mennyire hiányoztam! - Mondhatni, hogy parancsba adtam, követelni is követelném tőle azt ami nekem kijár, de szerintem ugyan annyira ki vagyunk egymásra éhezve, hogy ne tudjon ellen állni egy ilyen csábító lehetőségnek. Legszívesebben saját kezembe venném az irányítást és levenném magamról fehérneműmet, de nem akarom megfosztani ettől az örömtől, jól tudom mennyire szereti elvégezni ezt a feladatot, na meg nagyon is izgató ahogyan vetkőztet, ezért is vagyok már ennyire türelmetlen.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 13.07.13 12:04

Szeretem mikor a dolgok a saját elképzeléseim szerint történnek. Talán túlságosan is hozzá szoktam már. Bizonyára ezért nem voltam hajlandó felkeresni pedig pokolian hiányzott minden egyes nap. Már csak a jelenléte is. Az hogy mellettem legyen. De nekem már az is sokat jelent, hogy tudom jól van és hogy szeret. Történjék bármi is mindketten tudjuk, hogy a másik mellett állunk. Ott van a helyünk. Feltétel nélkül. Nem csak, hogy makacs és akaratos, de mindezek mellett borzasztóan büszke is vagyok. Akárhogy is, új még számomra ez a kialakult helyzet. Eddig soha senkinek sem beszéltem az érzelmeimről... Megbízom benne. Egyszerűen csak nem szeretnék megváltozni. Tudom, hogy ha neki megpróbálok megfelelni, akkor az egyelő a gyengeségem kinyilvánításával és akkor valaki más fog csalódni bennem, aki úgy szintén fontos ember az életemben. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire szeretem most, mindig és örökké. De úgy tűnik, hogy már ez sem elég. Türelmes vagyok, de van ami nem megy. számmora ez már természetes. Nem engedhetem meg magamnak, hogy gyengének lássanak, viszont vannak dolgok amikről nem beszélhetek vele. Csak féltem. Nem csak dacból rendeltem ki mellé testőrt, hiszen jól tudom, hogy nem lehetek midig mellette. Különösen ha ő nem szeretné, hogy a közelében legyek néhány napig, mint most.
- Cassandra, vannak dolgok, amiket egyszerűen nem engedhet meg magának az ember. Kérlek próbáld megérteni... - Nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat, hogy erről beszéljünk. Pedig kétségtelenül rövidesen erről is beszélnünk kell majd. Meg kell ,hogy beszéljünk. Legalább is minden erőmmel azon leszek, hogy a tudtára adjak és megértessek vele pár dolgot. Túl sok múlik ezen. Így hát kénytelen lesz ennyivel is beérni. Szeretem. Kell nekem. El akarom venni feleségül. Vele vagyok. Mellette vagyok. Mi többet tudnék még nyújtani neki? Hiszen mindent megkap, amire csak egy nő vágyhat. Nem veszem semmibe. Odafigyelek rá. Lesem minden kívánságát és ha tudok teljesítem.
Imádom az én kiscicámat. Már annyira hiányzott. Engedelmesen hátrálni kezdtem, de alig vártam már, hogy ágyat érjünk. Ugyan is az már az én felségterületem, akár csak a szobám. Én parancsolok, utasítok. Nincs visszaút. Az enyém! Testestől lelkestől!
Időt sem hagyva neki szinte azonnal magam alá utasítottam. Megcsókoltam majd már lehetett is hallani a halk reccsenést, ahogyan az utolsó ruhadarabok is engedelmesen megadják magukat, nekem. Ismét megcsókoltam kezemmel pedig melleit kezdtem el először csak gyengéden simogatni, masszírozni. Semmit sem akarok elsietni... Hiányzott. Azt kérte bizonyítsak. Azt akarom, hogy ő is érezze mennyire is hiányzott már!

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 14.07.13 17:29

Először le kellett mondanom a cicámról, majd a táncról is. Mi jöhet még? Esetleg a gardróbomnak is búcsút inthetek? Esküszöm előbb áldoznám fel a fél vesémet, mint a ruhatáramat. Én már lemondtam azokról a dolgokról amiket szerettem, na és Desmond miről mondott le csak, hogy velem maradjon? Mert még mindig ugyan annyira büszke, mint a legelején és fáj még rágondolnom is, de mindig nekem kellett behódolnom előtte. Őszintén szólva kezd ebből már elegem lenni, de nekem nem ér annyit a büszkeségem, mint hogy még egy napot nélküle kelljen eltöltenem. Nekem nagyon is számít a kettőnk között lévő szerelem és szó szerint érte mindenre képes lennék, nincsenek határok amiket ne lépnék át ha róla van szó, sőt az eszközökben sem válogatok, ezért fekszik óvatlan testőröm a padlómon. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy szükségem van rá és már tovább nem tudom játszani a vérig sértett szépség szerepét.
- Te pedig azt értsd meg, ha továbbra is bizonygatni szeretnéd előttem az erős férfi szerepét azzal csak eltaszítasz magadtól és egy szép napon arra ébredsz, hogy már nem leszek melletted. - Nem fenyegetni akartam csak felnyitni a szemét, hogy ne csak nézzen, hanem lásson is. Nekem nincs szükségem egy olyan férfira, aki képtelen kimutatni az érzelmeit. Attól, hogy valakinek még vannak érzelmei az még nem azt jelenti, hogy gyenge lenne. Eleinte én is azt hittem magamról, hogy legyengítenek az érzelmeim, de aztán rájöttem, hogy az igazi gyengeség részemről csak az volt, hogy nem mertem már a legelején is felvállalni amit iránta érzek.
Irányításom felette pillanatokon belül megszűnt, de nem is bántam. Elégedetten mosolyogtam bele a csókba. Még mindig megtud lepni az a hév amivel neki képes esni, gyorsan meg is adta neki magát az a falatnyi ruhanemű ami rajtam volt. Halkan felnyögtem, már annyira hiányzott ez a bánásmód. Egyik kezemet tarkójára simítottam, hogy még vissza hozzam egy utolsó csókra mielőtt szabadjára engedném, hogy úgy garázdálkodjon testemen ahogy csak szeretne.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 21.07.13 21:47

Le sem tudnám tagadni mennyire nem voltak tetszésemre szavai. Kicsit sem volt az ínyemre, amit az imént hallottam. Még csak leplezni sem próbálom mindezt. Mert ez nagyon is komoly dolog, legalább is a számomra. Ezen szavakkal nem dobálózunk csak úgy. Mindennek van alapja, szóval ennek is kell, hogy legyen. Mégis kicsit túlzásnak érzem, de ezt már meg sem merem említeni. Csak bízni tudok abban, hogy tudja mit beszél. Csak aztán, nehogy megbánja. Eddig sem láncoltam magamhoz, ezek után sem fogom. Bármikor feladhatjuk a dolgot, ha úgy érezné, hogy neki egyesül könnyebb volna, nélkülem. Nem fogom minden erőmmel és erőszakkal magam mellett tartani. Szeretem, de ha neki ez terhet jelent... Szabaduljon csak meg tőle. El sem tudja képzelni mennyire tartok attól a bizonyos naptól, hogy majd egy reggelen tényleg arra eszmélek, hogy már nincs mellettem és hogy csak én tehetek róla, mert valóban eltaszítottam magamtól. Ez egész egyszerűen nem fordulhat elő. Neki mellettem van a helye és nekem pedig mellette!
- Tudod édesem nem minden arany, ami fénylik. Hogyan kéne ezt megértessem veled? Csak áruld el és megteszem. Mond mit szeretnél? - Nem hinném, hogy ez volna a legalkalmasabb időpont arra, hogy mindenről kitálaljak. Egyébként sem állt szándékomban. Csak őt védem azzal, hogy elhallgatok bizonyos titkokat. Ha úgy tetszik hazudok és mégsem.
Viszont ebben a pillanatban gondoltam meg magam. Elhajoltam tőle majd nehezemre esett de felkeltem az ágyról. A bárszekrényhez léptem kivettem belőle egy üveg whiskyt majd töltöttem magamnak és leültem a kanapéra.
- Mit akarsz tudni? Mindent? Mert akkor véleményem szerint neked is szükséged lehet még néhány körre... - Még soha sem javasoltam neki, hogy húzzon le akár egyetlen pohárral is. Nem volna a tetszésemre... De tudom, hogy nem szabhatok meg neki mindent. A színtiszta igazság viszont fájdalmas dolog és ez úttal ha úgy dönt őt sem fogja kímélni.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 22.07.13 4:08

Mindössze annyit kellett volna tennem, hogy megpróbáljam befogni azt a csöpp kis számat csak ma, de most sem voltam rá képes. Egyszerűen kényszert éreztem afelől, hogy megmondjam neki mitől is tartok jelenleg. Ennek nem most kellett volna bekövetkeznie, de végül is jobb ha minél hamarabb túlesünk ezen is. Persze fel sem merült bennem, hogy esetleg a közel jövőben szétváljanak egymástól útjaink, de sosem tudhatjuk mit fog hozni a jövő, de szeretném ha a mi jövünk az őszinteségre alapulna. Mióta vele vagyok azóta tudom csak igazán értékelni az őszinteséget, még akkor is ha az igazság fájdalmas tud lenni. Szeretném ha lennék számára annyira fontos, hogy ne érezze hogy előlem bármit is titkolnia kelljen.
- Ezzel eddig is tisztában voltam. Akármennyire is meglepő azt szeretném, hogy őszinte legyél velem. - Köntörfalazás nélkül valltam be szándékaimat. Azért még engem is meglepett, hogy csak úgy ott hagyott, még ilyenre sosem volt példa. Értetlenül ülök fel az ágyon, nem is kell mondanom mennyire rossz előérzetem támadt hirtelenjében.
- Kikészülök a whiskytől, egyébként is szeretném hallani józanul az igazságot mindenről, ha pedig tényleg soknak bizonyul számomra ami hallok akkor legalább lesz okom mégis inni. - Felkeltem az ágyról, könnyed lépteimmel közeledtem felé, majd egyik combjára ülve foglaltam helyet. Finoman megcirógattam arcát, habár legbelül rettegtem attól ami várni fog rám úgy éreztem végre ezen túl kell esnem.
- Szóval eddig mit hallgattál el előlem? - Szememet le nem vettem róla, türelmesen figyeltem és vártam azokra a sokat mondó szavakra. Innentől csak remélni tudok kettőnknek a legjobbakat és azt, hogy amit nekem mondani fog attól semmit sem fog változni a kettőnk viszonya.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 01.08.13 19:50

Fogalmam sincs mit kéne most tennem vagy mondanom. De egyelőre csak próbálok higgadt maradni. Nem szeretnék rá förmedni se felemelni a hangom vele szemben. Ahhoz túl sokat veszekszünk mostanában. Magamat csapnám be ha azt állítanám, hogy cseppet sem bánt a dolog, mert nagyon is fáj mindahányszor összekapunk bármi apróságon vagy komoly dolgon. Nem szeretnék és nem is szeretek vele vitatkozni, de vannak dolgok, amiket láthatóan nem tud, nem akar elfogadni vagy mindkettő. Én pedig már egyre kevésbé tudom mit tévő legyek. Úgy érzem hiába is próbálom jobb belátásra bírni, szépen beszélni vele mikor legszívesebben már üvöltenék mérgemben, akkor is nyugodt maradok, de ő akkor is ragaszkodik a maga igazához, elképzeléseihez és csak azokat hajszolja. Mintha legalább is meg sem hallaná azokat a dolgokat, amiket mondok, mert szentül meg van győződve arról, hogy félre vezetek.
- De hát én soha sem hazudtam neked. Kivéve mikor azt állítottam, hogy nem szeretlek. De ezt az egy dolgot soha többé ne hidd el nekem. - Legyél velem őszinte... A pokolba is. Úgy tesz mintha éjt nap alá téve folyton csak hazudozok neki. Ez különösen sértő a számmora. Nem kizárólag azért mert nincs semmi valóságalapja, sokkal inkább mert ő állítja ezt rólam. De ha már itt tartunk az önérzetemet sem kicsit sérti. Én nem hazudok! Gyerekkoromban valahányszor hazudni mertem a szüleimnek akkor pofont kaptam, hogy az évek során azt is elfelejtettem hogyan kell. Az egy teljesen más dolog ha elhallgatom az igazságot. Azzal még nem hazudtam... Hiszen semmit sem mondtam.
- Az igazság az, hogy mindennél jobban szeretlek. Ha minden mást meg is kérdőjelezel, ebben soha ne kételkedj! - Lassan közelebb hajoltam hozzá majd lágyan megcsókoltam miközben hátát cirógattam.
- Nem szeretnél felvenni valamit? - Természetesen nekem így a leggyönyörűbb. De azt mégis honnan tudhatnám, hogy őt mennyire zavarja a helyzet? Talán már semennyire, hiszen nincs már a testének olyan szeglete amit ne láttam volna már annyiszor. De még így is iszonyatosan kívánatosnak találom és ugyan úgy örömömet lelem benne mint első alkalommal.
- Fogalmazzunk úgy, hogy én nem csak az ártatlanokat védem... - Kortyoltam bele az italomba majd le is tettem a poharat az asztalra. Ránéztem majd combját kezdtem lassan és finoman simogatni. Ténylegesen nem szeretném ha túl sok mindenről tudna, de ma hajlandó vagyok válaszolni minden egyes kérdésére.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 03.08.13 9:50

Egészen másfelé kezdünk el kanyarodni, mint amiért valójában ide jöttem. Meglehet, hogy jobb lett volna, ha most csendben maradok és akkor talán most mindketten felhőtlenül boldogok lennénk, na meg kielégültek. Mert nekem ez a pár nap nélküle maga volt a földi pokol. Elmondhatatlanul hiányzott a csókja, ölelése, gyengéd érintései. De mégis az volt a legrosszabb, hogy olyan közel volt hozzám, de mégsem lehettünk együtt. Sőt Desmond már csak dacból sem kezdett volna békülést kezdeményezni, ezért ismét nekem kellett megtennem az első lépéseket. Amit nem is bánok, hiszen nekem mindennél fontosabb, hogy együtt legyünk, most a büszkeségem sem fontos, ha róla van szó.
- Pedig akkor olyan határozottan löktél el magadtól, hogy tényleg elhittem, hogy már képtelen vagy szeretni. - Sosem fogom elfelejteni azt az időszakot. Kész ronccsá váltam a szakításunk után. Enni, aludni is nehezemre esett, mert én tényleg megvoltam arról győződve, hogy már nem kellek neki. Sőt, már majdnem azt gondoltam, hogy csak egy játékszer voltam számára, akit miután megunt könnyűszerrel kidobott. Mert túl könnyen képes volt elengedni.
- Már képtelen lennék kételkedni. - Habár kapcsolatunk hullámvölgyekre épül, azért mégis elhiszem neki, hogy szeret. Már számtalanszor bebizonyította. Ezért is csókolok vissza szenvedélyesen.
- Hm, nem. Csak mert nagyon remélem, hogy a beszélgetésünk végén ugyan ott fogjuk folytatni ahol abba hagytuk. - Sejtelmesen rámosolygok. Engem nem zavar, hogy meztelen vagyok nem ez az első és nem is az utolsó alkalom, hogy így fog látni. Jó hosszú időre Desmond lesz az egyetlen férfi, aki a teljes meztelen valómban gyönyörködhet.
- Ezt eddig is gyanítottam, de nagyfiú vagy már, tudsz magadra vigyázni. Csak arra kérlek legyél óvatos, mert nem bírnám ki ha elveszítenélek. - Nem tudom mit várt tőlem, de nem fogok hisztérikusan kitörni. Bízok józan ítélőképességében és ha kell most is támogatom, hogy érezze mellette állok.
- Van bármi egyéb amiről tudnom kellene? - Kérdőn nézek rá, aztán tekintetem lesiklik combomat simogató kezére. Nem is sejti mennyire kínoz most ezzel az apró érintésekkel. Legszívesebben már arra vágynék, hogy megragadjon és vissza vigyen az ágyba.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 05.08.13 18:40

Sokáig senkit sem tudtam szeretni, magamon kívül persze. Aztán az egyik napról a másikra robbant be az életembe az érzés, amiről akkor még nem tudtam, hogy mi. De abban biztos voltam, hogy nem helyén való, hogy nekem ez nem fog menni. Akartam, nagyon akartam mégis úgy éreztem, hogy ezt én nem engedhetem magamnak. De ez az érzés napról napra erősebb lett, túlnőtt rajtam. Amíg módomban állt eltitkoltam, még magamnak se vallottam be valódi érzelmeimet. Már az is rémisztő volt, hogy nekem egyáltalán vannak érzelmeim, mégpedig, hogy gyengédek. Hát ezért taszítottam el magamtól. Soha semmi sem volt még olyan nehéz a számmora mint akkor kimondani, hogy nem szeretem majd végignézni, ahogyan ténylegesen kisétál az életemből. Gyűlöltem magamat azért, amiért azt kellett tennem.
- Hát jó, bár így arra is képtelennek érzem magam, hogy akár egy értelmes mondatot is kinyögjek. Csakis rád tudok figyelni. Miden pillanatban csak benned gyönyörködöm. - Teljesen elveszi az eszemet. Ilyenkor nem tudok másra gondolni. A figyelmem csak őt illeti. Én már most azonnal felkapnám, hogy ott folytathassuk ahol abba hagytuk, csak hogy annak a dolognak is megvolt a miértje és szeretném már végre lezárni ezt a dolgot.
- Csak tudod nekem most már nem csak magamra kell vigyáznom, hanem rád is. Azzal, hogy napvilágra kerül a kapcsolatunk és mindenki tudni fog róla, hogy szeretlek... Nekem onnantól kezdve te leszel a gyenge pontom. Ezt mások is tudni fogják. Ahogyan az is hogyan jussanak el hozzám ha azt kell. Nem viselném el ha bármi bajod esne, miattam. Érted már? Minden ezért van. Féltelek! Jobban mint a saját életemet! - Átöleltem a derekánál úgy húztam közelebb magamhoz.
- Tudom, hogy az én hibám. Sajnálom, de innen már nincs vissza út, csak akkor ha te... - Csakis akkor ha elhagy engem, méghozzá örökre. Akkor senki sem fog tudni róla. Senkinek sem kell tudni róla. Őszintén, már nem bírám ki. De ha egyszer ténylegesen ezen múlna a biztonsága gondolkodás nélkül megtenném. Elhagynám.
- A minap szabadult húsz év után egy akkor sorozatgyilkosként elítélt pasas. Semmibe sem került. Csak egy szakorvosi vélemény kellett hozzá, én kihoztam. Bármit kérhetek tőle, megkapom. Pénzt, kapcsolatokat, alkalomadtán egy szívességet. Ha érted mire próbálok célozni... Szerinted mi lesz most az első, hogy ismét szabad ember? - Természetesen nem megrémíteni szeretném, csupán rámutatni a helyzet komolyságára. A bizonyítékok, hogy úgy mondjam nem álltak túl stabil lábakon legalábbis az én szemszögemből nézve. Nem volt nehéz elérnem, hogy meginogjanak. Az ügyet újravizsgálták... Ritkán kérnek, követelnek éppen engem ezért nem kicsit meglepett amikor behívtak. Érdekesen elbeszélgettünk. A legtöbben félreismernék.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 06.08.13 23:25

Azt képzeltem el, hogy benyítok ide, Desmond a karjai közé kap és onnantól szenvedélyesen kezdjük el egymást szeretni, ezzel is bepótolva az elmúlt kínkeserves napokat. Nos ez félig meddig sikerült is, de aztán mégsem jutottunk el odáig, nem tudom meddig tudom még magam vissza fogni, de most az egyszer türelmesen végig fogom hallgatni azt amit mondani szeretne nekem. Mert ugye a mi kapcsolatunk nem csak a testiségről szól, habár tény, hogy szerves részét képzi ez is a közöttünk lángra robbanó érzelmek egyvelegének.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire hiányozott már az is, hogy így bókolj nekem. Nagyon nem szeretnék még egyszer napokig össze veszni veled, mert nélküled csak magányosnak éreztem magam. - Nem volt kihez hozzá bújni, senki sem mondta el naponta többször, hogy mennyire szeret és ez már hiányzott. Túlságosan hozzá szoktatott már ehhez, hogy megköveteljem tőle a nekem kijáró bánásmódot.
- Nem akarok a gyenge pontod lenni, viszont azt sem szeretném hogy egy örökké valóságon át titkoljuk a kapcsolatunkat. Megértem, hogy féltsz, de nem retteghetünk attól, hogy majd egyszer történni fog velünk valami, mert így mindenről lemaradunk, élnünk kellene az életünket. - Szeretem, ezért ha az kell ahhoz, hogy biztonságban tudjon, hogy sose derüljön ki az ami közöttünk folyik valahogy képes lennék megbarátkozni a tudattal. De meddig tudjuk még mások előtt fent tartani a látszatot és folyatni a titkolózást?
- Ha én? - Nem akarok találgatni, szeretném az Ő szájából hallani, hogy mit is kellene tennem, ha már bele kezdett akkor legyen szíves be is fejezni. De mégis rettegek attól amit mondani szeretne nekem, ez a beszélgetés kezd egyre komolyabbá válni, talán lenne félnivalóm?
- Az emberek változhatnak, nem biztos hogy újra gyilkolni fog. - De én igen, ha nem kapom meg azt amire vágyok, csaknem hozzá tettem, de túl morbid is lenne ha miután erről beszéltünk egyből nekem esne.
- Szóval nyugodj szépen meg és inkább ne foglalkozzál most azzal, hogy mi történhet. Igyál meg még egy pohár whiskyt ha attól jobban érzed magad és aztán vedd figyelembe, hogy a szobámban alvó testőrre nem sokáig hat még az altató. - Kérlelő szemekkel néztem rá. Meztelenül ülök az ölében, vajon még mit kell tennem azért, hogy végre megkapjam azt ami nekem jár?

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 10.08.13 14:02

- Pedig én mindvégig odafigyeltem rád. Titokban végighallgattam, ahogy mindent elpanaszoltál Cujonak. Édes volt. Azt is tudom, hogy megint nem ettél rendesen... Azt hiszem ezen a téren már egyszer megegyeztünk valamiben, ha csak nem szeretnéd, hogy jelen legyek minden egyes étkezésnél és én magam etesselek meg. Mert az is megoldható csak épp gyerekes. Szóval, szeretném ha erre te is odafigyelnél és erre lenne több példa. - Mert az, hogy összevesztünk az még nem azt jelenti, hogy ott mindennek vége, csupán csak, hogy kell egy kis idő mindkettőnknek, amíg átgondoljuk a dolgokat, amit jobb ha külön töltünk. Én abban a néhány napban is ugyan annyira szerettem. Hiányzott. Mindig tudtam, hogy hol van, hogy mit csinál. Ahogy azt is tudtam, hogy éppen utál. De nem baj. Én ezt is szeretem benne. Soha egyetlen percre sem feledkeztem meg róla. Én mindig vele leszek majd még ha ő ezt nem is mindig így fogja látni. De én soha sem fogom őt elhagyni véglegesen. Már nem lennék rá képes!
- Én nem attól tartok, hogy majd velem történik valami. Én csak téged féltelek. De most nem egészen erre szerettem volna kilyukadni. Természetes lesz majd saját életünk. Mindenki megfogja tudni, hogy mennyire szeretlek, hogy most már te vagy nekem a legfontosabb, a boldogságom. Elmondjam neked, hogy mi fog lenni? - Rengeteget gondolkodtam már ezen, hogy ténylegesen belemerjek-e vágni. De pontosan ebben a percben döntöttem úgy, hogy megfogom tenni. Mindennél többet jelent a számmora. Nem szeretnék neki csalódást okozni. Már az is bőven elég ha nekem kell csalódnom mikor minden reggel a tükörbe nézek...
- Csak akkor ha te elhagysz. Elfogadnám, de nem bírnám... Nem tudnám elviselni, hogy nem vagy már velem. - Egyetlen egy napot sem tudnék már elképzelni nélküle. Nekem kell az, hogy mellettem legyen. Szükségem van valakire. Nem, nekem csak rá van szükségem!
- Én csak miattad szeretnék megváltozni. Próbálok más ember lenni, de ez nem ilyen egyszerű... Nem megy olyan könnyen. - Érti már, hogy miért nem szeretnék ha olyan ember válna belőle mint én? Hogy miéért nem akarom, hogy mindenben rám hasonlítson. Én nem a tükörképemet vágyom látni minden egyes alkalommal amikor a szemébe nézek.
- Jól van Miáú. Igazad van. - Azzal már kaptam is fel majd megindultam vele az ágyhoz, amihez olyan hűen ragaszkodik. Lassan letettem majd megszabadultam saját feleslegessé vált törölközőmtől is. Még mindig ugyan olyan elvetemült ötletnek tartom elaltatni az a személyi testőrt, de igaza van... Ki tudja mennyi időnk van még, amíg magához tér és összerakja a képet, hogy vajon mi is történhetett. Nekünk pedig ki kell használnunk ezt a rövid időt.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 11.08.13 6:44

Kikerekedett szemekkel meglepetten néztem rá. Hoppácska, nagyon úgy fest hogy szépen lebuktam. Mentségemre legyen, hogy tényleg nem tudtam, hogy Cujon kívül más is hallja kétségbeesett panaszáradatomat.
- Én tényleg akartam enni, de olyan szomorú voltam, hogy képtelen voltam rá. Mikor össze veszünk az életkedvemmel együtt az étvágyam is elmegy. - Én így depizek, valaki addig eszik még rosszul nem lesz, nekem pedig alig megy le valami a torkomon. Mikor szomorú vagyok mert össze vesztünk csak az ágyba vetem magam és mély önsajnálatot végzek.
- Szeretném tudni, hogy mi fog lenni. - Ez a beszélgetés egyre komolyabb hangzású lesz és egyre jobban megijeszt. Viszont eddig amit mondott az mind megnyugtató volt számomra, de ilyenkor szokott egy DE lenni és onnantól minden megváltozik.
- Történjék bármi nem hagynálak el sosem. - Mert ez nem csak egy pillanatnyi fellángolólás ami közöttünk van, ez tényleg szerelem is hiszem azt, hogy ez egy életen át fog tartani. Képes lennék leélni mellettem az egész életemet, mert nekem csak akkor élet az élet, ha vele lehetek.
- Édesem jól figyelj rám. Én úgy szeretlek ahogy vagy, különös de még azt is szeretem, ahogy birtokolni próbálsz. Abba az emberbe szerettem bele aki most vagy, nem kell miattam jobb emberré formálnod magad, hiszen én sem vagyok makulátlan és mégis képes vagy szeretni. - Ha változni szeretne akkor ne miattam tegye, hanem miattunk. Sosem kértem arra, hogy más legyen és hazudtolja meg önmagát. Csak is rajta múlik, hogy milyen emberré szeretne válni.
- Szeretem mikor azt mondod igazam van, talán azért mert ritkán vagy képes elismerni. - Halkan elnevettem magam, nem szeretnék hangoskodni hiszen a szobámban lévő tulok remélhetőleg még alszik és szeretném ha így is maradna. Követelőzve csókolom meg, most már tényleg nem bírok magammal. Azt hittem már sosem jön el ez a pillanat, de mikor végre bekövetkezett hangosan nyögtem volna fel, ha nem tettem volna kezemet számra, hogy tompítsak a hangerőn.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 13.08.13 23:45

- Cassandra édesem, én nem azért veszekszem veled olykor mert nem szeretlek. Ellenkezőleg, azért mert törődök veled. Legközelebb talán próbálj meg arra gondolni, hogy én akkor is szeretlek amikor épp nem vagyok melletted, de attól még hidd el, hogy egy percre sem feledkezem meg rólad. Nem akarom, hogy miattam legyél beteg... Ha már nem érdekelne, hogy mit, mikor és kivel teszed, akkor az azt fogja jelenteni, hogy már magasról teszek az egészre. De amíg ennek nem áll fenn a lehetősége neked sincs miért aggódnod. - Fogalmam sincs, hogy igazából ezzel most mennyire sikerült megnyugtatnom vagy csak az ellenkezőjét tudtam elérni vele?! De nagyon nem szeretnék ebből rendszert csinálni. Mert ez így nem állapot, ha összekapunk valamin, akkor képes napokig nem enni rendesen? Ez körülbelül olyan mintha én napokig csak innék mint egy állat. De én dolgoztam és inkább a munkába temettem magam. Mert tudtam, hogy idővel majd úgy is minden trendben jön és hogy akkor lehetőségem legyen meglepni őt valamivel...
- Nos, amint sikerült mindent elintéznem, amit még szerettem volna mielőtt... Szóval, akkor úriemberként és a világ legboldogabb férfiaként fogok térdelni előtted egy gyűrűvel a kezemben. Természetesen nászutunk is lesz. Nem kell többé külön szobában lennünk. Nem kell többé külön ágyban aludnunk. Sőt, ha nem szeretnéd többé a szüleinkkel sem kell élnünk. Lehet egy saját otthonunk... Szeretnéd, hogy folytassam? - Persze rengeteg mindent kihagytam, de hiszen még annyi időnk van mindent megvalósítani. Ha akarnék se tudnám mindazt felsorolni most, amit vele szeretnék megtenni, elérni.
- Mondd, igennel felelnél nekem? - Kérdeztem már az ágyon fekve két apró csók között. Elképzelése sincs mennyire hiányzott már. De őszintén szólva hát igaza van... Túl büszke voltam és nem lett volna képem hozzá! Kissé bosszant már a tény, hogy még most is vissza kell fognunk magunkat, de ez sem sokáig lesz már így. Lassú tempót diktálva hatoltam belé. Egyik kezemmel combjába markoltam úgy húztam fel az oldalamhoz.
- Hiányoztál. - Suttogtam a fülébe a varázsszót, amit már régen ki kellett volna mondanom. Őrületesen hiányzott és nem csak az ilyen pillanatok miatt.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 14.08.13 6:45

Amit eddigi kapcsolatunk során megtanultam azaz, hogy ha a teljes nevemen szólít akkor bizony nagyon komoly dologról van szó. Ezért már akkor tudtam, hogy komoly téma jön szóba, mikor bele kezdett a mondatába, ezért is figyeltem kíváncsian, még levegőt sem mertem venni.
- Tudom, hogy mit miért teszel, de azért mégis úgy érzem, hogy iszonyú szigorú vagy hozzám. Túlságosan féltesz mindentől és mindenkitől, pedig nem vagyok annyira törékeny, mint te az hiszed. - Még a legnagyobb veszekedéseink után sem vagyok képes rá annyira haragudni, amennyire megérdemelné, csak azért mert már betegesen beleszerettem. Tényleg képes lennék neki mindent megbocsájtani, csak mert már annyira függök tőle, hogy nem tudnám elképzelni nélküle a jövőmet.
- Ne! Ne folytasd, mert a végén még elsírom magam, most is nagyon közel állok hozzá. - Lehet nem ez volt tőlem a várt reakció, de annyira ledöbbentem, hogy mást nem tudtam kinyögni. Erősen azon vagyok, hogy visszafojtsam belőlem kikívánkozó örömkönnyeimet. Most kezd minden valóságossal válni számomra, el sem hiszem, hogy nem is olyan sokára eljön az a szép nap, mikor tényleg előttem fog térdelni és arra kérni, hogy legyek a felesége. Onnantól pedig tényleg megkezdődne a közös életünk amire mindig is vágytam.
- El sem hiszem, hogy nem sokára Cassandra Drescher fogok lenni. - Most még pillangót is lehetne velem fogatni. Szüntelenül mosolygok, hiszen egy ilyen jó hír hallatán nem vagyok másra képes csak mosolyogni a boldogságtól. Azt hiszem szükségem van még egy kis időre, hogy fel tudjam fogni, hogy ez tényleg megtörtént és nem csak én beszéltem be magamnak, mert annyira vágytam erre.
- Igen! Igen! Igen! - Ajkai közé suttogva egy-egy puszi között ismételgettem el válaszomat. Azóta a naptól, hogy végre együtt vagyunk érzem magam a világ legboldogabb nőjének és nem tudom hogy hogyan, de egyre boldogabb leszek tőle, mintha boldogságom határtalanná válna.
- Bizonyítsd be mennyire. - Pimaszkodva próbáltam szóhoz tudni, ami igen nehézkesen ment az egyre inkább előtörő nyögéseimnek köszönhetően. Édes istenem, azt hiszem mindjárt megtérek.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 26.08.13 18:55

- Hm, túlságosan szigorú vagyok hozzád? Kifejtenéd ezt kicsit bővebben? Nos igen, vannak dolgok amikben nem vagyok hajlandó engedni. Ezt beismerem. Ugyan akkor szeretném ha ezt valamilyen szinten tiszteletben tartanád. Viszont nem szeretném ha emiatt elkeserednél és feladnád... Tudod, hogy velem bármit megbeszélhetsz, bármiről. Biztos lehetsz benne, hogy megfoglak hallgatni. Szóval ha valamit szeretnél, akkor ne félj azt szóvá tenni. Azt már tudod, hogy nem harapok. Nem bántanálak. Azt akarom, hogy boldog legyél! - Olykor túlságosan is elfoglalt vagyok, ami miatt előfordul, hogy elhanyagolom. Legalább is jóval kevesebb időt töltök vele mint szeretnék. Próbálok odafigyelni rá és kérés nélkül is teljesíteni minden kívánságot, de én sem láthatok mindent előre. Persze tudom, hogy a közelmúltban hoztam meg olyan döntéseket, amelyek cseppet sem nyerték el a tetszését, de attól még nem akarom, hogy falat húzzon fel maga köré... Csak azért mert valamiben nem tudunk egyetérteni. Azt szeretném ha nem adná fel, ha küzdene, érvelne... Ezzel persze nem magam ellen szeretném fordítani. Tudom, hogy fontos volt számára a tánc, hogy mennyire szerette, mennyire akarta... Oly annyira, hogy emiatt képesek voltunk csúnyán összeveszni. De én pontosan ezt a magabiztos és határozott nőt szeretném. Mindig!
- Cassandra Drescher, az én imádni való feleségem. - Ismételtem mosolyogva hihetetlenül boldogan. Az én kicsi feleségem... Voltak idők, amikor még csak ki sem mertem mondani. Még csak nem is feltételeztem volna, hogy egy napon megkérem a kezét, ő igen mond nekem és onnantól mi már tényleg elválaszthatatlanok leszünk. De hamar beláttam, hogy számmora Cassandra a tökéletes nő.
- Akkor egész éjjel itt fogunk lenni... és szeretni foglak. - Miért van az hogy sosem tudok magamon uralkodni mikor a közelemben van? Most is legszívesebben reggelig nem is engedném, hogy elhagyja a szobámat. Pedig tudom, hogy ez nem lehetséges. De annyira akarom. Mindig akarom!
- Annyira szép vagy. Istenem, te egyre gyönyörűbb vagy! - Hihetetlenül, mégis igaz! Mennyire hiányzott. Egyik kezemmel mellére tapadtam majd simogatni, lágyan markolászni kezdtem. Mindeközben pedig egyre gyorsabb tempót diktálva mozogtam benne egyre hevesebben véve a levegőt. Imádom teste minden egyes porcikáját, mert csak az enyém! Mert csak engem szeret! Ha tehetném egész éjjel folytatnám. Csak simogatnám, cirógatnám, csókolgatnám, szeretgetném...!

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 27.08.13 2:58

Tudom, hogy annyira szeret hogy nem lenne képes bántani, előbb tenne magában kár, mint bennem. Szeretni szeretném azt, hogy ennyire szeret, de néha úgy érzem túlságosan is szeret ezért bánik velem ennyire szigorúan, csak mert félt. Ezt meg is tudom érteni, de nekem valamennyi önállóságra és szabad térre van szükségem. Mindössze szeretném, ha képes lenne megbízni bennem annyira, hogy lazítson azon a bizonyos pórázon. Hiszen szeretem és semmi olyat nem tennék amivel megbántanám, szándékosan biztosan nem.
- Ezt a beszélgetést egyszer szeretném folytatni, de most annyira kevés időnk van. Ugye nem bánod, ha valamikor máskor fejteném ki erről bővebben a véleményemet? - Ne felejtsük el, hogy addig van időnk egymásra ameddig a szobámban a testőröm még ki van ütve az altatótól. Remélem még jó hosszú ideig aludni fog, csak azért hogy ne legyen hiábavaló a kis cselszövésem ellene, legalább egy kis időre meg tudtam lépni védelme elől.
- Egész nap képes lennék elhallgatni, hogy így hívsz. - Ha meg kellene halnom ebben a pillanatban a boldogságom garantált lenne. Nem is vágyhatnék ennél többre, nekem már ezzel teljesen a boldogságom és nem is kell enné több, csak az övé szeretnék lenni. Biztosan nem fogtam fel még teljesen, időre van szükségem mert ha ráeszmélek arra, hogy ez most tényleg a valóság akkor zokogva törnének elő belőlem örömkönnyeim.
- Akármennyire is mindketten ezt szeretnénk még nem lehet, ezzel még várnunk kell egy keveset. - Ettől még nem vagyok csalódott, tudok várni még rá, azt hiszem képes lennék egy egész életen várni rá, ha azt kérné tőlem.
- Nem is hallottad még? Azok a nők akik szerelmesek azok válnak gyönyörűvé. - Szeretnék hinni ebben és szeretnék számára mindig ennyire gyönyörű maradni és érezni azt, hogy mindig szeret. Most is bebizonyította mennyire szeret. Alig bírtam magamban tartani sikolyaimat, teljes testem megfeszült mikor az orgazmus csodálatos érzése rám tőrt, szinte vele egy időben. Alig kaptam még levegőt, de nyaka köré fontam karjaimat, hogy mohón ajkaira tapadva tudjam csókolni.
- Azt hiszem lassan mennem kellene. - Két csók között szólaltam meg szinte levegő után kapkodva. Nagyon nem szeretnék még menni, de nem hinném hogy tanácsos lenne a kelleténél több időt itt lennem vele, még a végén valakinek szemet szúr.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 28.08.13 21:21

- Rendben van. - Természetesen bánom és nincs rendben, de nem szeretnék éppen én lenni az a személy, aki most a kedvét szegné. Szerettem volna mindezt megbeszélni vele, méghozzá most. Bevallom talán mégsem kellett volna olyan elhamarkodottan egymásnak esnünk. Előbb talán szót kellett volna ejtenünk mindarról, ami történt. Mert nálam annyival nincs lezártnak tekintve egy téma, hogy egyszer-kétszer elfekszünk egymással majd azt követően minden a legnagyobb rendben van. ettől az én véleményem még a legkevésbé sem változik. Nagyon remélem, hogy ezzel Ő is tökéletesen tisztában van. Talán tényleg nem ez volna legmegfelelőbb alkalom arra, hogy ezt meg vitassuk, de akkor melyik is volna az? A nézeteltérések soha sem jöhetnek jókor. Különösen a mi kapcsolatunkban nem. Ugyanis a mi kapcsolatunkban nincsenek egyszerű, hétköznapi nézeteltérések...
- Akkor most már mindig így foglak hívni. Szeretlek. - Mi sem tenne boldogabbá ha ezentúl most már mindig úgy tekinthetnék rá és úgy szólíthatnám, hogy az én drága kicsi feleségem.
- Megígérem, hogy nem foglak soká megváratni. Elvére egy szép hölgyet nem is volna illendő dolog... - Már csak az idő áll közénk, két igen na és persze két szülő illetve három. De az anyámmal nem lesznek különösebb gondjaim. Ő kivételesen csak azt szeretné, ami számomra a legjobb és ami örömet okoz nekem. Legyen szó bármiről. Tehát, Ő fogja elsőként megtudni. Még ha nem is lesz a tetszésére. Én bízom benne... Igaz, abban már kevésbé, hogy Cassandraval is olyan elnéző lesz majd velem.
- Akkor Te mindig ilyen gyönyörű leszel! - Gondom lesz rá. Engem csakis kizárólag azt tesz boldoggá ha szerethetem és boldognak láthatom. Ami azt illeti most nagyon is annak látom. Nyakát kezdtem el csókolgatni szinte már az orgazmus pillanatában. eszméletlenül utálom már, hogy mindig vissza kell fognunk magunkat. De most úgy hiszem, hogy jól tettük, hiszen valaki éppen most állt meg az ajtóban.
- Azonnal nyitom. - Némán mutogattam el Cassynek, hogy öltözzön fel majd menjen be a fürdőbe, amíg én lerázom az illetőt. Ismét a derekam köré csavartam a törülközőt majd ajtót nyitottam. Sergei volt... Kérdőn néztem rá, hol ott inkább a képébe röhögtem volna.
- A kisasszony eltűnt. - Miket nem mondasz öregem?
- Tessék? Mi az, hogy eltűnt?! Egészen véletlenül nem neked kellett volna vigyáznod rá? Vagy nem Te volnál a testőre? Na jó, kezd el átkutatni a házat. Gyorsan magamra kapok valamit és csatlakozom. - Azzal már csuktam is be az ajtót magam mögött majd egyenesen a fürdőbe mentem.
- Azt hiszem lassan tényleg menned kellene. Menj a szobádba öltözz fel rendesen és nem tudom hogyan, de gyorsan kerülj elő a valahol a hátsó kertben. Panaszold el Cujonak a bánatodat vagy bánom is én... Amúgy nem volnál jó bűntárs, mert hallottam, ahogy kuncogtál. Ezzel pedig előre is bocsánatot kérek azért, amiért majd undok leszek... - Adtam még egy gyors puszit a szájára és már kezdtem is felöltözni. elvégre a húgom eltűnt. Meg kell találnom!

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 29.08.13 9:42

Tényleg szeretnék vele komolyan és őszintén beszélgetni, de mégis örülök annak, hogy egy kicsit jegeljük most ezt a témát. Valahogy nem tudom kiverni a fejemből, hogy nincs kimondottan túl sok időnk amit egymással eltölthetünk csak mert a testőröm nem sokára felfog kelni. Nem mellékesen azért van testőröm mert Desmond szeretne szem előtt tartani, amit nem igazán értek. Rendben van, hogy még a széltől is óvna, de talán ez már egy kicsit túlzás. Mostanában sikerült annyit veszekednünk, hogy már ezen nem szeretnék vele összekapni.
- Inkább várj vele addig míg tényleg a feleséged fogok lenni, már csak azért is, hogy megérdemeljem, hogy így hívj. - Cassandra Drescher, el sem hiszem, hogy egy nap majd Desmond felesége fogok lenni. Persze mindig is titokban erről álmodoztam, de annyira hihetetlen ez még. Már csak azt remélem, hogy sikerül olyan feleségnek lennem, mint amilyenre szüksége van.
- Pedig ha kell nagyon is türelmes tudok lenni. - Ezzel arra szeretnék célozni, hogy miattam igazán nem kell semmit sem elkapkodnia. Eddig is vártam rá és ha kell ezek után is tényleg képes leszek még várni arra a napra, mikor már nem kell többé titkolnunk, hogy szeretjük egymást.
- Én csak miattad szeretnék ilyen gyönyörű lenni, csak neked akarok már tetszeni. - Ha ki is csipem magam azt nem azért teszem, hogy másoknak elnyerjem a tetszését, hanem hogy Desmond tudjon gyönyörködni a látványomban. Szeretném ha büszke lenne rám és valamennyire féltékeny is arra, ha mások megnéznek. Pedig semmi oka a féltékenykedésre, nekem csak rá van szükségem ezért is vagyok most vele és élvezem a testi szerelem örömeit.
Micsoda tökéletes időzítés! Gyorsan magamra kaptam köntösömet és már osontam is a fürdő felé, hogy még véletlen se tudjunk lebukni. Erősen próbáltam vissza tartani a nevetésemet, de valljuk be rettentően vicces, hogy én mint ilyen törékeny nő képes elbánni egy ekkora férfival.
- Ha nagyon undok fogsz velem lenni, számíthatsz arra hogy viszonozni fogom. Előfordulhat, hogy azt fogom a fejedhez vágni, hogy utállak de ez azt fogja most jelenteni, hogy szeretlek. - Nem fedhetjük fel magunkat a testőr előtt sem, de attól még lehet egy titkos nyelvünk amit csak mi ketten értünk. Puszija után már siettem is a saját szobámba, hogy felöltözzek és engedelmesen megindultam a kert felé, de várjunk csak! Kell valami indok miért is lógtam ki, ezért gyors kitérőt tettem a nappaliba és tele töltöttem egy poharat whiskyvel, legalább így tudom azt mondani, hogy egyedül akartam egy kicsit lenni és piálni mert annyira ki vagyok borulva. Szóval a hatás kedvéért bele is ittam a whiskybe, hogy alkohol szagú legyek és kiérve a kertbe ültem le az egyik székre, várva hogy végre rám találjanak.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 30.08.13 18:49

- Te mindent megérdemelsz. Bárkit megkaphatnál mégis engem szeretsz. Köszönöm, hogy vagy nekem. Mindennél többet jelent, hogy vagy nekem és mellettem állsz. - Szükségem van rá. Azt hiszem most már mindig. Annyi mindenért tartozom neki köszönettel. Amióta Ő is az életem részévé vállt, hiába is tagadnám minden megváltozott. A felfogásom, az értékrendem, az életem. Most már Ő szerepel a fontossági listám élén, csak Ő! A gondolataim csakis körülötte forognak. Bármilyen döntést is kell meghozzak most már duplán olyan nehéz, hiszen nem csak magamra kell gondolnom, hanem mindenek előtt kettőnkre. Szem előtt szeretném tartani mindazon érveket amelyek számára fontosak... Szeretném ha boldog lenne mellettem. Nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de nem akarom ugyan azt a hibát elkövetni, amit az apám. Másra sem emlékszem az anyámmal való közös életükből mint a hangos veszekedésekre. De még ha egy szót sem szóltak, akkor is tudtam, hogy baj van. Én nem akarom ugyan ezt az életet élni, vele nem. Hogy csak a fényképekről tűnjünk boldognak és szerelmesnek. Nem fogom megengedni, hogy egy hazugságban éljünk.
- Igen. Te igen. Tudod minden, amit szeretek magamban, az Te vagy! - Mert ami belőlem hiányzik az benne mind megvan. Ő tanított meg rá, hogy nem lehet ennyire önző és büszke. Türelmes és odaadó. Ő makacs, én pedig ragaszkodó. Egyikünk sem tökéletes... De benne mindenre rátaláltam, amit csak valaha egy nőben kerestem.
- Azért valld be, hogy nagyon is élvezed, hogy még ennek ellenére is féltékennyé tudsz tenni, hiszen valahányszor szemügyre vesz egy másik férfi... Azt nem bírom elviselni. - Tény, hogy Ő mindig és mindenben iszonyatosan szexi. Még szép, hogy ez másoknak is szemet szúr. Valamilyen szinten pedig normális, hogy ez nekem nincs a tetszésemre.
Gyorsan felöltöztem majd siettem is le a nappaliba... Nem véletlen, hogy abban maradtunk az enyémek a külső épületek és a kert, hiszen pontosan a tudatában voltam annak, hogy merre bujkál az én elbűvölő barátnőm. Mégis pokolian lassan sétáltam keresztül az udvaron azon töprengve, hogy vajon mit talált ki Cassandra fedősztoriként. Épp időben érkeztem a kert hátsó részébe Sergei-el a hátam mögött.
- Nos, nekem nem úgy tűnik mint aki el van tűnve, sokkal inkább mit aki részeg. Cassandra, ezt nem hiszem el... Szóval, most már így állunk. Rendben van. Idd csak le magad ha igazán jól esik. Nem akadályozlak meg benne. - Rövidre fogva a dolgot máris Sergei felé fordultam, hogy Ő sem maradhasson ki a jóból. Hm, nem úgy tűnik mint aki jót szunyókált, sokkal inkább mint akinek fogalmam sincs róla mi ez az egész.
- Szóval, mi lenne ha mostantól kezdve végezné a munkáját? Tudja... Értékelném. További szép estét. - Azzal már hátat is fordítottam nekik. Cassandra édesem, hiszen Te nem is szereted a whiskyt. Okos húzás.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy 02.09.13 21:56

Még mindig nem akarom elhinni, hogy ez a valóság része lenne, pedig nem álmodok. Érzem teste melegét és elmondhatatlan bizsergető érzés lesz úrrá rajtam ha hozzám ér, ilyet egy álomban nem érezhetek. Ami pedig ezt illeti ég legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez fog rám várni, mármint nem gondoltam, hogy egy nap ezt a hírt fogok Desmond szájából hallani, hogy el szeretne venni feleségül. Engem más nem is tenne boldogabbá, szeretnék végre Drescher lenni, miután kapcsolatunkat nyilvánosságra hoztuk.
- Nem kell megköszönnöd, ez természetes hogy szeretlek ezért melletted is állok, történjék bármi. - "Jóban rosszban, míg a halál el nem választ." Szeretnék ebben hinni, mert vele együtt akarom leélni az életemet akármennyire is hangzik ez hősszerelmesen.
- Ezek szerint beletörődtél abba, hogy annyira hasonlóak vagyunk, mégis mások, de pont így egészítjük ki egymást. - Jobban bele gondolva nagyon hasonlóak vagyunk, de azért mégis van pár apró eltérés közöttünk ami végett áll közöttünk mindig a bál, de hibáink ellenére is szeretjük egymást, nekem pedig ez a legfontosabb.
- Veszettül élvezem! Jót tesz a női hiúságomnak mikor látom mennyire zavar ha mások méregetnek, de addig örülök amíg ez zavar, hiszen ez azt jelenti, hogy fontos vagyok számodra. - Akkor kezdek majd csak el igazán rettegni, ha már nem lesz féltékeny szinte mindenre és mindenkire aki mozog és a közelemben van, de remélem nem lesz ilyenre példa.
Szerettem volna még vele maradni, de ez most nem lehetséges, ezért is kell megjátszanom magam a testőröm előtt, hogy még véletlenül se gyanítson semmit sem, főleg azt nem, hogy kivel voltam amíg aludt.
- Utállak. - Szinte már ordítva vágtam felé a poharamat, ügyelve arra, hogy még véletlenül se célozzak pontosan, nem akarom hozzá vágni, csak kell egy kis műsor. Ami pedig a poharat illeti az a maradék tartalmával együtt tört szilánkjaira, ekkor elégelte meg a testőröm a viselkedésemet és óvatoskodóan visszatuszkolt a szobámba.

Tárgy: Re: Szavak nélkül ~ Des & Cassy

» Des & Cassy; 1+1=3
» Hosszú távú jó kapcsolat nem létezhet bocsánatkérés és megbocsátás nélkül.
» Des & Cassy
» Des & Cassy ~ ♥
» Ez így alakult; Des & Cassy

Szavak nélkül ~ Des & Cassy

Szavak nélkül ~ Des & Cassy

Similar topics

Similar topics