Név: Troy Drover (az eredeti neve Hans Rolfger)
Becenév: Nagy T
Kor: 33
Születése hely, idő: 1980. december. 29, Amszterdam, Hollandia
Tartózkodási hely: Las Vegas, hol máshol?
Csoport: körözött
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Nem utálom az embereket. Sőt, kifejezetten szeretek eme faj körében sétálni. Gyakran megtörténik, hogyha egy szép kép, netalántán egy szobor előtt állok művészien elgondolkozok. Nem vagyok kegyetlen, bár kifejezetten utálom, ha hülyébe vesznek. És ezt nem nézem jó szemmel, amint később erre az előtörténetemben rátérek. Nyugodt vagyok és bár az alvilági élet egy tagja vagyok, sokat szokásom mosolyogni. Még ha nem is mindig vidámságból.

Külső: A hajam kissé kopott, egyre tűnik úgy mintha kopaszodnék, bár így is dús és ugyanolyan sötétbarna. Általában mindig hátrazselézve hordom. Szokás mondani, hogy a magas homlok a bölcsességet jelzi. Nos ebben nekem nincs hiány. Lehet, hogy ennek a szépséghibámnak oka a kopaszság illúziója illetve maga a kopaszságom. A füleim kissé nagyok, ezért mindkettőbe egy- egy karikát tettem. A keskeny szemöldököm alatt két pár barna szempár lapul, amit általában az úgy nevezett mérges szemüvegnek hívnak. Az arcomat vékony, barna körszakáll fedi. Ezt mindig gondosan tartom. Hé, végül is fontos, hogy ápolt legyek! Még akkor is ha embert ölök. Testalkatom vékony, bár inkább mondanám szálkásnak. Nem szokásom titkolni, hogy gazdag vagyok, ezért a nyakamba az apró arany nyaklánc mindig ott van, akárcsak az ujjaimon meglapuló néhány gyűrű. Általában divatos ruhákat hordok, legszívesebben mégis az öltönyöket hordom. Na, meg persze a csinos kis Coltomat amit mindig ügyesen elrejtek.

Előtörténet:

1996.augusztus.14.


  A járdán ülve egy csomag ropit rágcsáltam miközben a szomszéd járdán sétáló embereket figyeltem és vártam, hogy beforduljon valaki az egyik ott található sikátorba. A jobb zsebembe egy kés bújt meg, míg a balba egy símaszk. Nem volt látható, mert a meleg ellenére hosszú szárú pulóver volt rajtam.
  Mikor valakit kiraboltam (ami eddigre nem az első eset volt) sosem pazaroltam az időt és nem is sokat beszéltem. Csupán rátértem a lényegre. Miután megkaptam azt amit kértem tőlük, elfutottam.
Ezen a napon kezdődött az én igazi alvilági életem.
  Negyedóra bámuldozás után egy elegáns férfin akadt meg a szemem. Persze, nem kell félreérteni. Szóval őt figyeltem. Fehér zakó, ezüst Rolex és szép hátrasimított haj. Elvigyorodtam.
- Ez jó móka lesz.- motyogtam magam elé.
Hatalmas mázlimra a fickó a sikátorba ment. Eldobtam a ropit majd utána mentem. Egyre elégedettebb mosoly ült az arcomra ahogy felhúztam a fejemre a maszkot. Olyan halkan amennyire csak tudtam, követtem a férfit. Mikor elég közel voltam, hogy még ne vegyen észre előkaptam a kést majd rákiáltottam.
- Hé, te!
A férfi megfordult. Meglátva, hogy milyen alak közeledik arca elfehéredett.
Erre számítottam.
Ehelyett könnyed mozdulattal megigazította zakóját és rám mosolygott.
- Mondjad!
Kicsit meglepődtem, nem tagadom, de maradtam a szerepembe. Így közelebb jöttem és a gyomra felé tartottam a pengét.
- Ide a lóvéd és azt a fasza kis Rolexet, de gyorsan!
A fickó őszintén felnevetett.
- Tényleg? Mert mi lesz, ha nem?
Most én nevettem fel bizonytalanul.
- Ha nem? Még egy lyukat vágok beléd, csak a beleid közé!
A férfi arca gúnyoros mosolyba fordult. Megcsóválta a fejét majd ezt mondta.
- Annyi sok szart megúsztam, hogy igencsak ciki lenne, ha egy kölyök ölne meg.
Aztán rám nézett.
- Tudod mit? Próbálj leszúrni!
A fickó egyre idegesítőbb volt. És nem tudom minek köszönhettem ezt az őrült ötletet, de teljesítettem a kérését.
Lendült a kezem és a fickó nagyképű képe felé tartott a pengém. Aztán hirtelen eltűnt a férfi arca előlem, helyette tucatnyi csillag rajzolódott ki előttem. Arra keltem fel, hogy az oldalamat böködi a cipője orrával. Felnyögtem és a fickó vigyorgó képe nézett velem szemben.
- Na, ne ájuldozz, akkorát nem kaptál!
És legnagyobb döbbenetemre felsegített. Aztán szó nélkül lekapta a fejemről a maszkot és megszemlélte a profilom.
- Egy ilyen archoz nem tudok elképzelni, ilyen gagyi munkát. Mond csak, nincs kedved normálisabb munkához?
Dühösen meredtem rá, hisz képem egyre dagadtabb lett az ütéstől. Szó nélkül bólintottam, bár nem voltam benne biztos, hogy akarom. Ezért rá is kérdeztem.
- Milyen munka?
A férfi hátrasimította a haját majd ennyit mondott.
- Alvilági.


1999. szeptember.2


  Három éve voltam még csak a bandába, de Ryan mellett igazi profi lettem. Semmit nem változott azóta, hogy először találkoztunk a sikátorba, ahol először jól elvert majd Amerikába vitt és a bandájába fogadott. Megtanultam azóta sok fegyverrel bánni (főleg a késekkel és a pisztolyokkal). Mint megtudtam Ryan egy nepper volt. Ahogy ő nevezte magát "mindenes".
Miért is?
Mert bármi ami illegális anyag volt, legyen az fegyver, autó, motor vagy drog, azt ő eladta és oltári pénzeket keresett. Kevés embere volt, ami bandának se nevezhető. Ryan alvilági emberhez képest jó volt, de kegyetlen. Ha átverték vagy ha bántottak valakit aki hozzá közel állt vagy irdatlanul megverte, ő maga, vagy kínok közt ölte meg az illetőt.
Ryan sajnos nem sokáig volt az úgymond "mesterem" hisz egy ilyen kínzós napon ölték meg szegényt.
A találkozó illetve gyülekező helyünk a roncstelep volt. Az eső esett mikor kimentem az elhagyatott helyre. Nem kellett keresni őt, hisz volt ott egy különösen nagy busz, amiből kiszedtük az összes ülést. Ha idejöttem innen vagy fájdalmas üvöltések vagy hangos szóváltások hallatszottak.
Most is akár az esetek 90%-ban az ordítások hallatszottak. Sóhajtottam egyet majd bementem. Nem volt túl szép látvány. Egy székhez lekötött fickót kínzott, méghozzá nem is akárhogy. Egy vadászkéssel vagdosta a férfit aki igencsak úgy tűnt, hogy a végét járja. Ryan már nem volt mai csirke, a hosszúkás ősz haja csatakos volt, tömött szakálla pedig véres volt. Lihegve fordult felém.
- Mondjad, Troy! Mit szeretnél?
Felhúztam a szemöldököm.
- Te szóltál, hogy jöjjek el.
Ryan leállt majd megtörölte a homlokát.
- Ja, igen. Ide figyelj, emlékszel arra a rohadékra aki múltkor elvitte azt a kék Fordot amit elakartunk adni Marionak?
Bólintottam.
- Hogyne.
Aztán ráncba szaladt a homlokom.
- Csak nem ő volt?
Ryan válaszolni akart, de ekkor fékcsikordulás hallatszott. Kinéztem a busz ablakán. Egy fekete terepjáró gördült be. Ryan arca elsötétedett.
- A francba! Ennek a szemétnek itt vannak a társai!
Azzal oda sem fordulva a nadrágjából előkapta a pisztolyát majd pofán lőtte a nyögdécselő fickót. Értetlenül meredtem rá, mire elvigyorodott.
- Csak, hogy jó okuk legyen, hogy agyon lőjenek.
Még értetlenebbül néztem rá, mire komoran ennyit mondott.
- Már épp itt az ideje. Direkt szemétkedtem velük. Hidd el, nálam itt a mese vége!
Majd a buszvégén található vészkijáratra nézett.
- Menj ki arra!
Rövid ideig néztem rá majd kimentem. Jól tudtam, hogy Ryan mire céloz. Megunta már a nepperek nehéz feladatát és úgy döntött, hogy feladja magát. Nem akartam megnézni az egyik legjobb barátom halálát így nem tudom mi történhetett vele. Lehet, hogy megölték, lehet hogy megúszta. Mindenesetre követtem az ő példáját. Las Vegasba jöttem és négy éve itt űzöm az úgymond "mindenes" nepper munkát.