Név: Christopher Lohan
Becenév: Chris
Kor: 32
Születése hely, idő: 1981. 06. 10. / USA - Las Vegas  
Tartózkodási hely: A fényes Las Vegas.
Csoport: Rendőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Jellem… akkor most magamról kéne, írjak? Meg tudom állapítani, hogy milyen vagyok jellemileg? Butaság lenne, ha meg sem próbálnám. Szeretném most azt mesélni, hogy egy teljesen megbízható, rendes, becsületes ember vagyok, akinek az élete egy igazi tündérmese. De kit akarok becsapni ezzel a kamu szöveggel? Itt születtem Las Vegas-ban de soha sem tudtam úgy élvezni az itteni életet mint mások. Nyugtalan vagyok, mohó, kapzsi és pszichopata. Nem törődök mások érzéseivel, sőt azt hiszem nekem nincsennek is.
A rend őre vagyok, mégis a rosszfiúknak segítek. Hogy miért? Pusztán unalomból. Meg a pénz sem utolsó ok. Legfőképpen pedig a magam szórakoztatására. Szeretek pengeélen táncolni. Mindenem az izgalom és a kirakósok. Ölni öltem-e már? Nem is egyszer, de soha sem kaptak el. Rendesen eltűntetem a nyomaimat. Rendőrként minden fortélyt tudok. Ennél többet pedig már csak a pszichológusok tudnának elmondani rólam. Szerintem még élveznék is a társaságom. Érdekesnek találnának. Te annak találsz?

Külső: A külső sokszor tükrözi a belsőnket. Legalábbis ezt mondják az okosok. De ha egyenruhát viselek, akkor az mégis mit tükröz? Azt, hogy egy becsületes ember vagyok, akit otthon biztos egy család vár? Vagy azt, hogy szolgálom és védem a hazámat? A külső megtévesztő lehet, ezért is viselek mindig a rendőri hivatáshoz méltó ruhákat. Nem akarom, hogy a gyanúja is felmerüljön annak, hogy esetleg a rossz oldalon állok. Ha a ruhát nem nézzük, akkor is igen normálisnak tűnök. Edzett test, vöröses barnás haj, zöldes kék szemek. Semmi kitűnő. Ki gondolná, hogy legbelül egy torz szülött él? Nyilván senki.

Előtörténet:


Az emberi élet oly múlandó. Pár pillanat, pár másodperc, vagy akár hónapok és évek. Mindenkinek meg van szabva, hogy mennyit dobbanhat még a szíve, addig a pillanatig, amikor minden amit eddig ismertünk semmisé, feleslegessé válik. Amikor nem számít már az idő vagy a hely. Amikor visszagondolunk egy rövid gondolatban arra, hogy mit is értünk el az életünkben, hogy mi értelme volt annak amit csináltunk. A nevünk homályba vész? Vagy még tíz, netán húsz év múlva is lesz olyan aki virágot visz a sírunkra? Te hogy értékelnéd a saját életedet? Ha visszatekintesz az elmúlt akár egy évre, volt olyan dolog, amiről azt mondhatod, hogy ezért igenis megérte élni? Neked mi a fontosabb? A boldogság, a siker, vagy a szerelem? Barátok, ellenségek, rokonok és ismerősök? A halál pillanatában nem számít, hogy te épp egy sikeres üzletember vagy, vagy csak egy szegény koldus. A halál pillanatában mindenki egyedül van, akkor már nem segíthet rajtad pénz, hatalom, vagy hírnév. A halál árnyékának völgyébe egyedül fogsz besétálni. A föld alatt csak a te rothadó tested lesz, semmi több.
Én egy bohóc vagyok az élet nagy cirkuszában. Kívülről domináns, sármos férfi, belülről viszont teljesen kiismerhetetlen homály. Minden nap, minden egyes percében megjátszom magam. Hamis érzelmekkel próbálom megtéveszteni a körülöttem élőket. Sosem vagyok boldog, de szomorú sem. Egyikünk sem az, akinek kívülről mutatja magát, de szükségünk van erre a külsőre a túléléshez. Teljesen kívülállóként tekintek az egész társadalomra. Én már megbűnhődtem vétkeimet, számomra már nincs feloldozás. Ott az otthon, ahol a szív. De hova megy, akinek nincs szíve? A legtöbben úgy gondolják, hogy szabad akaratunk van, hogy mindannyian magunk választjuk meg az utat. Néha járható az út... de néha nem annyira.  De mostmár nem számít, ki mit hisz.  Már nem kell, állarc mögé bújjak. Mindannyian szabályokat állítunk fel magunknak. Ezek a szabályok határozzák meg, hogy kik vagyunk, és amikor megszegjük ezeket a szabályokat, azt kockáztatjuk, hogy valami ismeretlenné válunk. Ez valami új kezdete? Egyet biztosan tudok, én egy rendőr vagyok, én egy gyilkos vagyok, én egy bűnöző vagyok, aki felelősséggel tartozik saját maga iránt és senki atya fiától nem fél.