Név: Claude Bruce Lancess
Becenév: Claude
Kor: 21
Születése hely, idő: 1992-02-13/ USA - New York
Tartózkodási hely: Las Vegas és New York között ingázok
Csoport: szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Zűrös gyereknek tartanak, de nem tudják, hogy valójában egész jól meglennék a drogok nélkül is. Először csak partidrogokkal éltem, amiket azért kezdtem el használni, mert jobban éreztem tőlük magamat. Otthon régebben sem és most sem igazán kapok figyelmet, ezért abban a tévhitben ringatva magam, hogy ettől minden jobb lesz, keményebb kábítószerekhez nyúltam. És jó volt, tényleg jó volt, viszont sokan rossz arcnak könyveltek el, akitől jobb távol tartani a gyereket. Persze, senki nem akar távol lenni tőlem, elvégre dúskálok a pénzben. Ahol pénz van, ott barátok is vannak - mármint érdekbarátok.
Az is igaz, hogy megalomániás vagyok. Szeretem megmutatni mennyi minden van a tulajdonomban és szeretem, ha az emberek látják, mi mindent tartok a kezemben anélkül, hogy bármibe is különösebb energiát kéne fektetnem. Apám megalapozza a jövőmet. Nekem személy szerint mindössze az az elképzelésem, hogy ha odakerülök majd, akkor ingatlanügynökként helyezkedek el. Addig is ott az egyetem, ahol gőzerővel hajtok minden pletyka ellenére is.
Mivel oly sok rossz hír terjeng becses nemünkről, a férfiakról, el kell árulnom, hogy komoly kapcsolatban élek. Talán egy időben szerettem ágyból ágyba mászni és szerettem, ha azok a bizonyos könnyű nőcskék vesznek körül, de ma már előszeretettel térek be mindenhova ugyanazon lány oldalán, akit szeretek, bár még sosem mondtam neki. Mindenesetre szerintem sejti és épp ezért próbál meg lebeszélni a drogokról, na meg arról, hogy kevesebbet bulizzak. Igen, Vegas szórakozóhelyein keveredtem bele a rossz társaságba, az egyik kaszinóban kaptam az első adag kokót, szóval a barátnőm okkal szeretne távol tartani az éjszakai élettől.
Ami viszont igazán lefáraszt és ami miatt rengeteget panaszkodok, az az ingázás New York és Vegas között. 2012 nyarán ismertem meg Quinn-t, de sajna csak átutazóban voltunk itt, apa munkája miatt. Mindennek ellenére elkezdtünk randizni és kizárólag miatta járkálok ide. Meg talán Jace miatt, aki a legjobb barátom már tizennégy éves korom óta.

Külső: Egész átlagos külsővel rendelkezem, szerintem, bár Quinn imád túlzásokba esni. Érthető. Ugyanezt csinálom én is, ha valaki róla kérdez - az egekig magasztalom milyen csodálatos és szép és gyönyörű és... gondolom érti mindenki a lényeget.
Az arcom valamivel fiatalabbnak láttathat valós koromnál. Egyetlen egy szőrszál sem terpeszkedik arcomon, kicsit sajnálom is a borostát, mert arra vágyom már öt éves korom óta. Azt hiszem, akkor láttam először akciófilmet, ahol a főszereplőnek jó vaskos borosta fedte az állát. Le kell tennem róla sajnos. Szemeim acélkék árnyalatban pompáznak, tincseim pedig piszkos szőke színűre sikerültek születésemkor. Meg kell mondjam, fejre inkább apára, mintsem anyámra hasonlítok.
Alkatilag nem különbözök a többi élsportolótól, talán csak annyiban, hogy én nem konditerembe járok, hanem kölyök korom óta kosarazok és ez kellően kidolgozott testtel ajándékozott meg Bower edző jóvoltából, aki alaposan meghajtott minket minden erősítés alkalmával. Körülbelül százkilencven centi vagyok, majd' másfél fejjel magasodok Quinn fölé, ami olykor előny, olykor pedig hátrány. Nem bánom, örülök annak, hogy égimeszelő lettem.
A ruhatáram márkás, drága darabokból tevődik össze és habár a divatot nem követem, szeretek ízlésesen és igényesen felöltözni. Nem hordok láncokat meg gyűrűket, esetleg egyéb testékszereket, viszont van egy karkötő, amit még Quinn készített nekem - nem tudom, hogyan, talán valami bőrfonálból áll meg apró kis kövek lógnak le róla - és azt az egy dolgot hajlandó vagyok hordani a kedvéért.

Előtörténet:
01. Az első adag
Tombol a zene, ütemesen és hangosan. Nem ismerem fel először a számot, aztán rájövök, hogy valami új slágert mixel a lemezlovas. Hallgatom, de igazából nem figyelek rá, mert minden idegvégződésemmel az elém tolt zacskóra koncentrálok. Kokain. Sosem próbáltam még és egy darabig azt hittem, nem is akarom. Az ital néha csökkentette a magányérzetet és a tényt, hogy csak a pénzem miatt kellek másoknak, most viszont olyannyira felerősödött az üresség érzete, hogy szükségem van erre itt.
Tony arca felderül, mikor a zacsiért nyúlok és egy széles mosolyt enged szájára. Kedvelem ezt a fickót, olyan készségesen ugrott már az első szavamra. Tudom, azért, mert tele vagyok dohánnyal és ez vonzza a hozzá hasonló fickókat. Azt is megtudtam, hogy ő csak a díler, a felettesei pedig nagykutyák, akikkel nem szeretném, ha összesodorna az élet.
Remeg a kezem, mikor kifizetem a porocskát, pedig próbálok keménynek tűnni. Biztos leszűrték már - ő és a két verőembere -, hogy először járok ilyen helyen és először veszek kokót. Nem tudom, mi mást kellene még csinálnom. Egyszerűen kezet rázok Tony-val, aztán arrébb állok, úgy gondolom ideje megkeresnem Chace-t, aki már teljesen elszállt aggyal kóricál ebben a diszkóban.

02. Lebukás, avagy kiborul a bili
Anyám áll előttem morcos ábrázattal meg valami dobozkával a kezében. Félrebillentem a fejemet, hátha kitalálom, hogy mi van nála, aztán a felismerés pillanatában rémület ül ki arcomra. Basszus, a fű! Idegesen kezdem rágni a számat, mint valami öt éves kiskölyök. Tudom, hogy rossz az, amit csinálok és ha eddig arra pályáztam, hogy kiderüljön, hát most már nagyon nem akarom az egészet. Nem akarok szobafogságot, nem akarok veszekedést és végképp nem sírást. Anya mindig sír, ha valakiben csalódik és felteszem, most épp ez történt velem kapcsolatban.
- Mi ez?
- Hogy-hogy mi az?
- Ne feleselj!
Azt akarom mondani, hogy nem is feleselek, mert hát én csak visszakérdeztem, de helyette lesütöm a tekintetemet és közelebb megyek hozzá. Anya most nagyon ideges és ha apa feljön, talán még egy pofonnal is gazdagodok. Apa leszarja mi van velem, ugyanakkor keményen bánna velem, ha nem akarata szerint viselkednék - jófiú módjára, talán még azt is akarja, hogy egy seggnyaló legyek.
- Fű. - kinyögtem, hát tessék.
- Hogy mi?
- Fű. - megismétlem, bár szerintem arra hajaz, hogy valami mást mondjak. Reméli, hogy nem jól hall.
- Kitől van? - felém dobja a dobozt én meg elkapom és az éjjeliszekrényre teszem.
- Nem ismered. - sóhajtok - Anya, én nagyon sajnálom. - rázom a fejemet és meg akarom fogni a kezét és tudatni szeretném, hogy én még mindig az a fiú vagyok, aki régen. Tényleg az vagyok.
De anya már sír és az ágyra rogy. Elcsesztem a dolgokat, innen már nincs visszaút.

03. Apa-projekt és Vegas, bébi!
Még mindig csuklok, akkor is mikor megérkezünk és úgy érzem, megfojt a biztonsági öv. Az utat teljes némaságban tettük meg. Talán anya morzsolt el néhány könnycseppet, de különben nem jött fel a téma. A füves-téma, amin már három hete rágják magukat. Úgy gondolják, húsz évesen nem a drogokkal meg a kábítószerekkel, hanem a tanulással kéne foglalkoznom. Mintha nem tudnák, hogy gőzerővel hajtok és hogy komoly terveim vannak, a francba is!
- Elmehetek szétnézni a városba? - kiszállok a kocsiból, mikor ők is és azonnal a kezembe veszek egy bőröndöt. Tele van fölösleges és értelmetlen papírokkal, amik kellenek apának a tárgyalásra.
- Nem. - kemény, rideg nemet kapok, mire összerezzenek. Tudom, hogy egy idő után engedni fog.
- Kérlek. Úgy sem tudnék mit csinálni és... a szobát csak egy óra múlva lehet elfoglalni. - lassan már könyörgök, amit nem akarok. Sosem könyörgök senkinek, főleg nem nekik, akik nem értik, mit miért csinálok és akik azt kívánják, bár meg se születtem volna!
- Nem érdekel. Megvárod, míg végzek itt, addigra a hotelba is felengednek. Holnap szétnézünk együtt. - lezártnak tekinti a témát és elindul befelé a bíróságra.
Dühös vagyok. Mindkettejükre.

04. Facérság a múlté
Lehemperedek mellé a fűbe és összefűzöm ujjainkat. Bár csak egy hete ismerem, éveknek tűnnek a napok. Annyi információt szereztem be róla, amennyit csak tudtam és még mindig képes meglepetéseket okozni. A nyakamba fúrja az arcát és ezzel eléri, hogy mosolyogjak. Valójában elég csak hozzám érnie és már mosolygok. Quinn valamiért más... nem tudom megmondani, miért is pontosan.
- Szeretem ezt. - nem tudom, mire céloz, de egyetértően hümmögök és közben futó csókot nyomok kusza tincsei közé.
A keze a derekamra téved és innen már természetesen elkerülhetetlen, hogy a pulcsim zsebébe is bedugja mancsait. Az eredmény egy zacskó fű az ujjai között. Felkönyököl és hallom, ahogy kiszökik a levegő a tüdejéből. A homlokán megjelenő ráncok alapján arra következtetek, hogy mérges.
- Mi ez? - csodálkozik. Meglepődik. Mérges. Csalódott. Bizalmatlan. Ezerféle érzelem tükröződik most arcán, amiket nem szeretnék látni és amiket sajnálom, hogy én idéztem elő.
- Te is tudod, mi az. - sóhajtom és felülök, majd idegesen a hajamba túrok. Elveszem tőle és visszateszem a helyére. - Próbálok leszokni róla, de egyenlőre kell ez nekem. - nem várom, hogy megértse, sosem volt benne illegális dolgokban, az éjszakai életben meg pláne nem. Állítólag.
- Miért nem mondtad? Minden nap találkoztunk, de még egyszer sem említetted, hogy... problémáid vannak. - alsó ajkára harap, szeretném megcsókolni és elfelejteni ezt az egész szarságot a függőségemmel kapcsolatban.
- Mert tudtam, hogy ideges leszel és hogy nem bírnád feldolgozni. - félrenézek, a fák ágait nézem. Vegas azon szegletén lenni, melyen nincsenek felhőkarcolók és amelyet nem lep vastag szmogréteg... furcsa, de kellemesen furcsa. - Adj egy kis időt! Meg tudok változni. - újra őt nézem és közben a kezére csúsztatom kezemet. Miért nem csókoltam meg még eddig?
- Nem tudom, Claude. - rázza a fejét tanácstalanul. - Inkább vigyél most haza, kérlek! - feláll és elindul a motorom felé.
Tehát ennyi volt?

05. A jelenem szebb, mint a múltam volt
A buszon végig egy elcsépelt Green Day számot hallgattam. Ez az egy zene maradt az Ipodomon, miután Greta kölcsönkérte és letörölte a kedvenceimet, hogy helye legyen az övéinek. Órákon keresztül hallgatni a Green Day-t nem egy leányálom. Csípem őket, na de nem ennyire! A fejem zsong már tőle.
Begurul az autóbusz a pályaudvarra, majd vállamra kapom a hátizsákom és leszállok, hogy a csomagtárolóból kivegyem a bőröndömet. Rendes dolog Jace-től, hogy engedi, hogy maradjak pár napot nála, bár tudom, nem csak értem, hanem magáért is teszi - hiányzom neki, amit nem győz elégszer elmondani. Minden cuccal a kezemben indulok el, de hamar megpillantom Jace-t és Quinn-t. Egy táblát tartanak a kezükben LANCESS felirattal, ahogy a repülőtereken szokás. Quinn pár pillanatig még keresgél a tömegben, majd meglát, és a táblát haverom kezébe nyomva kezd el rohanni felém.
- Claude! - sikkant egyet és a nyakamba ugrik, mire kénytelen vagyok a földre ejteni a cuccaimat.
Ismét Vegasban vagyok. A barátnőmmel. A legjobb haverommal. A szüleim nélkül.
- Hiányoztam? - huncut mosoly játszik szája sarkában, miközben leteszem, hogy lába újra a talajt érje. Így legfeljebb a mellkasomig ér - Tudom, hogy hiányoztam. - türelmetlenül ejti ki a szavakat, végül nyakam köré tekeri karjait és megcsókol. Én pedig nem eresztem.
- Szevasz, pajti! - Jace jelenik meg mellettem, romantikus klisénket megszakítja és hátba vereget.
Úgy érzem, hazajöttem.