Név: Quinn Rimson
Becenév: -
Kor: 19
Születése hely, idő: 1995. 03. 21. / USA - Florida
Tartózkodási hely: USA - Nevada állam - Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Anyu és apu mindig is szeretetben nevelt, így én is egy szeretetteljes lánnyá nőttem fel. Nem vagyunk gazdagok, de sosem kellett semmiben sem hiányt szenvednem. Minden a lehető legnagyobb rendben van. Szerencsésnek érzem magam. Szeretek másokkal foglalkozni és törődni, hiszen nem mindenkinek juthatott ki olyan szép élet, mint nekem. A barátaim szeretnek és én is szeretem őket. Nagyon vidám vagyok, szeretem jól érezni magam, de ehhez szerintem nem kell sem alkohol, sem drog. Persze eljárok néha bulizni, de nem élem a korombeliek éjszakai életét. Szeretem, ha tudatomnál vagyok. Kicsit félek is az ilyesmitől, hiszen látom, hogy mit tesz az emberekkel. Főleg Claude-on látom, hogy mennyire rossz hatással van rá az éjszakai élet, amiből ki akarom őt rángatni, de ez nem megy valami egyszerűen, de én így is szeretem őt. Mellettem mindig olyan imádni való.

Külső: Kedves mosoly, barna haj és mosolygós szemek. Nem vagyok túl magas, de azért egy csöppség sem. Átlagosnak tartom magam. Semmi kirívó nincs rajtam. Nincs tetoválásom, sem testékszerem a fülbevalót leszámítva. Abból általában a kedvencem van a fülemben, amit Claude-tól kaptam valentin napra. Így kicsit úgy érzem, mintha velem lenne még akkor is, ha New Yorkban van.
Az alakomat tekintve sportosnak vagyok mondható, hiszen a pompom csapat tagja vagyok. Szeretem a lányokat, hiszen van közöttük olyan is, akinek pap az apja, így ő sem az a tipikus bulizós fajta és nem érzem magam kívülállónak.
A hajamat a hétköznapokon kiengedve hordom, az iskolában viszont felkötve, hiszen a gimiben, ha pompom lány vagy, akkor azt a ruhát kell hordanod is egész nap.
Egyébként nem öltözködöm túl kirívóan, nem szeretem kirakni a kirakatba a melleimet vagy a fenekemet, de azért apáca sem vagyok, hogy mindent takargassak.

Előtörténet: Napfényes Florida, delfinek ugrálnak a delfinházban, anya pedig éppen a partról nézi őket, aztán már a kórházban is van, kicsivel később megszületek. Szerencséje volt, nem kellett velem sokat vajúdnia.
Az életem további része is ugyanilyen zökkenőmentes volt ezután. Anyu és apu szeme fénye voltam mindig is. Apa vigyázott rám, mindig is ő volt az én hősöm. Most ezt a szerepet már Claude-ra ruháztam át, de azért apa még mindig fontos nekem. Anya pedig a legjobb barátnőm, szinte mindent elmondhatok neki, tanácsot kérhetek tőle bármiben. Idilli család. Kell ennél szebb és jobb?
Amikor elkezdtem az iskolát elkezdtem tanulni zongorázni is, de a zene annyira nem kötött le, inkább mindig is a mozgás vonzott, szóval egy táncklubba járogattam el, ahol mindenféle táncot megtanultam szinte. Ismerek dél-amerikai néptáncokat is, salsát, rumbát, de még keringőzni is tudok. Szeretek mozogni, érezni a zenét, nem pedig csinálni azt.
A gimibe amikor bekerültem felvételiztem a pompom csapatba, hiszen addig elég szürke kisegérként éltem az életemet, visszahúzódó voltam. De tiszta lap, új esélyek vártak rám, amellyel éltem is. Szerencsére felvettek a csapatba, innen már kikövezett utam volt az elitbe. Néhány emberrel persze rivalizálunk, mert én jobban mozgok, ő viszont gazdagabb. Egy időben hajtottam az irányító címért is, már csak azért is, hogy megmutassam neki, hogy a pénz nem lényeges, az a fontos, hogy ki jobb szurkoló.
Sajnos nem az volt a fontos, lecsúsztam a vezető posztjáról, de igazán nem is bánom, nem való nekem az irányítás, nem tudok kemény lenni, mindig meglágyul a szívem és engedek. Claude-ot is mindig el akarom citálni egy elvonóra, vagy valami no name körbe, hogy leszokhasson a drogokról, de ő mindig nemet int, amiért persze haragszom rá, de egy csókkal hamar ki tud engesztelni. Szeretem őt és tudom, hogy ő is szeret engem, a többi pedig mind háttérbe szorul.
Most a gimi utolsó évét kezdem el. Nem tudom még, hogy mit akarok a jövőben magammal kezdeni. Szóval kicsit félve vágok neki az érettségi és nagy döntések évének. Azt hiszem New Yorkba szeretnék majd költözni, hogy közelebb lehessek Claude-hoz, bár ő még erről nem tud és anyáék sem. Csak magamban morfondírozok ezen. Félek attól, hogy esetleg nem örülnének neki, hogy el akarok költözni, vagy esetleg Claude nem akarja azért ennyire komolyra fordítani a kapcsolatunkat. Hiszen még egyszer sem mondta ki, hogy szeret, pedig érezteti velem.