Név: Hanna Benson
Becenév: Hanni vagy Szöszi
Kor: 20
Születése hely, idő: -  1993. Február 19.-USA, Portland
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: vandál
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Mivel jellemezném magamat? Hát... Először is, biztos vagyok benne, hogy ha meglátnál azt mondanád, hogy én egy szende kis törékeny, ártatlan lány vagyok. Ez nem igaz. Tőlem mondhat bárki bármit, de az biztos, hogy nem vagyok szende. Szeretek rombolni...Kit áltatok, imádok rombolni! Szeretem, ha mások miattam veszekednek, és szeretek én magam is veszekedni. Nem tehetek róla, a véremben van. Nem mondom, volt úgy, hogy megbántam amit másokkal tettem. Azt előre leszögezném, hogy gyerekeket soha, de soha nem bántanék. Nem vagyok vadállat. De a felnőttek kibírják. Én mit kaptam a felnőttektől?! Most visszakapják. Portlandben születtem és ott is nőttem fel. Tizenhét évesen költöztem Vegasba. Azóta is itt élek. Hogy milyen durva ügyekbe keveredtem? Sorolhatnám egész nap, úgyhogy csak párat sorolok fel: Egy sportbolt kirakatának betörése, egy gyilkossági ügy, egy rendőrkocsi felrobbantása. Nagyjából ezek a lényegesebbek. Voltak apróbb ügyeim is, de azok említésre sem méltóak ezekhez képest. Úgy amúgy kedves vagyok és barátságos. De ha rám jön a rombolhatnék, közveszélyes és gonosz. Ez vagyok én. Hogy hányszor kaptak el bármiért is? Egyszer sem. Nem vagyok olyan bolond, hogy nyomokat hagyjak magam után. Az én zsánerem egy fekete vagy barna hajú ( lehet vörös is ), átlagos magasságú, kék ( lehet szürke vagy zöld ) szemű férfi. Imádom a bűnözőket, na persze ha törődnek is velem. Vagy a papokat. Tudom, a két véglet. Ez van. A lényeg, hogy gondoskodó legyen. Nem kell ápolgatnia, de legalább egyszer mondja ezt: " szeretlek " vagy ezt: " csak te kellesz nekem". Nem kell egy szerelmes jelenetben ezt elképzelni, vagy hogy az illető megkéri a kezem. Tőlem akár egy bankrablás közepette, egy temetésen vagy és éppen haldokló ember fölött is mondhatja.

Külső: Szőke, hosszú haj pár fekete tinccsel. Barna szem, tiszta, sima bőr. Így nézek ki én. Körülbelül most lehetek 170-173 cm magas. Nem hinném, hogy még nőni fogok, talán csak pár centit. Vékony vagyok, de ettől függetlenül akár egy kocsit is fel tudok dönteni, ha annyira mérges vagyok. Általában rövid ujjút hordok, leggingsel. Mindenféle láncot is hordok magamon, a kezemen és a nyakamon is. Persze úgy, hogy jól nézzek ki. Szeretem, ha kitűnök a tömegből, ezért mindenféle színt szeretek hordani. Se tetoválásom se piercingem nincsen. Nem szép. A férfiak szemében egy bűbájos lány vagyok, s pontosan ezt a hatást szeretném váltani mindenkinek. Így még csak a gyanúja sem áll fenn, hogy egy vandál ember vagyok.

Előtörténet: Hajnalban még mindig Vegas utcáit jártam. Lassan lépkedtem a magassarkúmban, mint a fűben lapuló tigris, aki az áldozatához közeledik. Ha úgy vesszük én is pont az "áldozatomhoz" közeledtem. Végigmentem a szűk és sötét sikátoron, ahol egy lelket sem lehetett látni. Minden egyes léptem után hangos visszhangot hallottam. Kopp-Kopp-Kopp. Úgy éreztem valaki követ, de ez csak a szokásos alkohol hatása volt. Beletúrtam a hajamba, majd megálltam egy pillanatra. Émelyegtem egy kicsit, de nem szédültem. Aztán megláttam amit kerestem. Egy elhagyatott rendőrautó volt. Meglóbáltam a kezemben lévő feszítővasat. Az rozsdás volt, és koszos. Lassan mentem az autóhoz, miközben Kill Bill dalát fütyültem. Aztán megfogtam mindkét kezemmel a vasat, és egy hatalmas ütéssel leszedtem a visszapillantó tükröt. Tovább fütyültem és a kocsi másik oldalához léptem. Még egy lendület és a másik visszapillantónak is annyi. Aztán a fényszórókat vettem célba.
Dühöm egyetlen oka egy rendőr volt. Egy hülye rendőr, aki nem volt képes normálisan viselkedni. A fényszóróknak is annyi. Aztán ráléptem a motorháztetőre, s onnan felmásztam a kocsi tetejére. És vettem még egy hatalmas lendületet. A vasdarab meglendült, majd csörömpölve landolt a szélvédőben. Egy hatalmas lyuk tátongott most azon. Zihálva vettem a levegőt. A hajam az arcomba lógott. És amilyen gyorsan jött a haragom, olyan gyorsan el is szállt. Leugrottam a rendőrkocsi tetejéről, és a földre érve ledobtam a feszítővasat. Nem aggódtam az ujjlenyomat miatt, mivel kesztyűt viseltem. Végignéztem az azelőtt még vadonatúj autón, és megfordultam. Így fütyülve mentem hazafelé. Bár nekem az egész város az otthonom volt. Elégedett voltam az eredménnyel. Örültem, de hogy minek, arra sosem jöttem rá. Talán csak az alkohol általános hatása volt, vagy talán valami egészen más? A kesztyűmet szép lassan lehúztam mindkét kezemről, majd a legközelebbi kukába dobtam ki őket. Fogtam egy gyufát, meggyújtottam. Először a kis lángot néztem elbűvölve, majd az is a kukában landolt. A kuka tartalma gyorsan égett. Elmosolyodtam, majd megfordultam. Gyorsan lekaptam a lábamról a magassarkút, majd a kezemben fogva rohantam végig az utcán. Meg is hallottam a rendőr hangját:
- Állj! Jöjjön vissza!
Nem aggódtam, hiszen már nem tudott volna utolérni és a pisztolyát már a bárban elvettem. Se pisztoly se kocsi!- gondoltam magamban.- Ez jár annak, aki nem bír eltussolni egy még le nem zárt ügyet.