Név: Hanna Benson
Becenév: Hanna
Kor: 20
Születése hely, idő: Winchester, 1992. január 15.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: vandál
Anyagi háttér: Felsőosztály
Szexualitás: Biszexuális
Jellem: Első ránézésre egy törékeny lány képe bontakozik ki másokban, ám a külső ez esetben is megtévesztő. Belül egy valódi lázadó, aki a lelkében tükröződő káoszt a külvilágra is ki akarja vetíteni, így szeret rombolni. Akár mások életét teszi tönkre, akár a tárgyakban tesz kárt. Mintha ezzel elégtételt tudna nyerni, mintha ezzel fel tudná kelteni mások figyelmét.
Sohasem kell a bajt keresnie, hiszen megtalálja őt. Azonban ismeri a határait. Tudja, mit szabad tennie, és hogyan ahhoz, hogy a börtönt elkerülje.
A belsőjét az ellentétek uralják. A kötelesség és a lázadás közötti kettősség miatti káosz, a figyelem hiánya miatti űr, és az ebből fakadó frusztráció készteti olyan tettekre, mely a vandalizmushoz vezet. S még maga sem ismeri, hol lesz a megállás a lejtőn lefelé…
Külső: 168 cm-es magasságával nem mondható egy magas embernek. Sportos testalkata van, hiszen korábban rendszeresen futott és önvédelmi sportot tanult. Szőke, hosszú, loknis haja van, és nagy acélkék szeme. Általában erős sminket visel, és kihívó öltözéket, hogy ezzel is hangoztassa a lázadását.
Előtörténet: 1992-ben született Winchesterben egy tehetős család gyermekeként. Apja jól menő bankár, az anyja pedig ingatlan-eladással üzletel. Mindig szeretett volna egy testvért, akivel megoszthatja azt a hatalmas űrt, ami a belsőjében lakozik, de ez nem adatott meg neki. Tíz éves volt, mikor Vegasba költöztek.
A gyermekkorára nem szívesen emlékszik vissza. Egy elit iskolába kellett járnia, de nem tudott beilleszkedni a többiek közé. Az általános iskolában a jó tanulmányi eredménnyel próbálta kivívni szülei elismerését, majd pedig a jegyek romlásával a figyelmüket – természetesen sikertelenül.
A tanulás után belevetette magát a sportba. Futott és önvédelmet tanult, hogy talán ezzel sikerül levezetni a benne felgyülemlett frusztrációt, ám kevés sikert ért el. Egyre inkább magába fordult.
Mindig úgy érezte, hogy a szülei nem figyelnek rá, nem is szeretik, és hogy csak a munkájuk az, ami valójában érdekli őket. Az anyja sokat utazgatott, az apja pedig gyakran kimaradt, így gyermekként egy babysitter figyelt rá, később pedig egyedül volt a hatalmas lakásban.
A gimnáziumban többször megfenyegették, hogy kicsapják a folyamatos rendbontás miatt. Gyakran keveredett balhékba és verekedésekbe. Élvezettel provokálta ki a bajt, és sosem félt attól, hogy a szavaival olyan lavinát indít meg, amit aztán nem tud megállítani. Egyszer még iskolát is kellett váltania, és egy ideig magántanuló volt. De mindig megállapította, hogy hol a határ, és csak óvatosan lépte át.
Megpróbált barátokat szerezni, ám ennek az eredménye az lett, hogy nem a legjobb társaságba keveredett. Elkezdett cigizni, füvezni, gyakran pedig részegre itta magát, és másnap nem emlékezett semmire – csak a lüktető fejfájás volt az, ami emlékeztette az előző esti bulira.
A szülei hosszú időn át pszichológushoz járatták, ám az egyik alkalommal ráborította az asztalt a dokira, és nem ment vissza többet. Azt mondták, hogy nem tudja kezelni az érzéseit, ezért van az, hogy dühös állapotban mindent összetör, ami a kezébe akad – de a valóság az, hogy élvezi. Úgy érzi, ezzel elégtételt nyer, hogy az összetört tárgy jelképezi azt az összetört lelki világot, ami benne uralkodik a sok éves félresöprés miatt.